Nemzetközi konferencia Budapesten a könyvtárközi kölcsönzésről

39. évfolyam, 1993. 3. szám

Gyeszly D. Suzanne - Sonnevend Péter

A könyvtárközi kölcsönzés - vagy a szélesebb fogalmi megnevezéssel élve: dokumentumszolgáltatás - az utóbbi évtized egyik szakmailag elsőrendűen fontos területévé vált. Ennek jele az IFLA keretében kidolgozott és elfogadott alapprogram, az UAP (Universal Availability of Publications - Kiadványok Egyetemes Hozzáférhetősége), amely a számítógépes bibliográfiai információellátás keltette hatalmas dokumentuméhség kielégítését célozta. E tevékenység olyan rohamosan fejlődik, hogy indokolt az IFLA-közgyűlések adta lehetőségek mellett rendszeres nemzetközi tanácskozásokon is napirendre tűzni. Így került sor a kétszeri londoni rendezvény (1988, 1990) után 1993 tavaszán a magyar fővárosban a 3. Nemzetközi Könyvtárkőzi Kölcsönzési és Dokumentumszolgáltatási Konferencia megrendezésére. A konferencia programszervezői, az IFLA UAP Irodájának képviselői és a British Library dokumentumszolgáltató központjának vezetői a legjobb szakembereket nyerték meg az egyes témákban.
Az új szolgáltatásokról szólott M. Montgomery (Canada Institute for Scientific and Technical Information), D. Brown (DJB Associates, NagyBritannia), W. Shaw (The Carl Inc., USA), M. Smith (BLDSC), N. Dusoulier (INIST, Franciaország), R. Wood (UMI, USA). E legfejlettebb országokban a dokumentumszolgáltatás szorosan kapcsolódik a számítógépesített, hálózatokon keresztül szolgáltatott információellátáshoz, egyszerűsítve: a bibliográfiai információs szintet gombnyomással követi az eredeti megrendelése és kézhezvétele.
Az országos és regionális dokumentumszolgáltatás tervezése és megvalósítása tárgyában a résztvevők hallhatták M. Line-t (a BLDSC hajdani megteremtőjét, ma is mondhatni világszerte aktív szakértőt), M. Klasnját és V. Modnikot (Ljubljanai Egyetem Műszaki Központi Könyvtára), D. Wijasuriyát (a kelet-ázsiai és csendes óceáni régióközi ASTINFO-program képviselőjét), továbbá Sonnevend Pétert (OSZK), G. Lopes da Silvát (a portugál műszaki információs és dokumentációs központ munkatársát) és K. Nilssont (a svéd könyvtári tervező központ igazgatóját). Különösen a kelet-ázsiai és a skandináv példa volt igen tanulságos, a regionális szinten történő erőkoncentrálás hasznának megvilágításával. A magyar előadás arra figyelmeztetett, hogy a most meglendülő - s a várt WB-programmal pénzügyi támogatást is elnyerő - fejlesztéseknek nem szabad az autarchiás gondolkodás szintjén megrekedniök.
A dokumentumszolgáltatás menedzsmentje volt a következő témakör, itt H. Bjamo (a dán Royal School of Librarianship oktató-kutatója) és J. Leeves, angol konzultáns fejtegette a precíz irányítás-tevékenységértékelés-ellenőrzés hatékonyságnövelő fontosságát.
A nemzetközi együttműködés reményei és lehetősége álltak Sz. Prosekova (Orosz Állami Könyvtár, a volt Lenin Könyvtár igazgató-helyettese) és Ch. Deschamps (a francia oktatási minisztérium könyvtári vezetője) előadásának homlokterében. Az orosz előadás valóban a kétségbeesett, túlélésért folytatott küzdelem állapotában megfogalmazott remény szavait formálta, míg a francia előadás a talán legjelentősebb (nyugat-)európai nemzetközi fejlesztési program egyre vonzóbb kilátásairól, mi több, eredményeiről szólt. Jelentősége okán erre a programra még a későbbiekben visszatérünk. A konferencián megjelent és felszólalt A. Aziz, az UNESCO képviselője is, hangsúlyozva szervezetének pozitív elkötelezettségét a könyvtári programok iránt.
Az utolsó témacsoport a felhasználók igényeivel és azok változásával foglalkozott, itt élénk érdeklődést keltett L. Waaijers (a Delfti Műszaki Egyetem könyvtárigazgatója), L. Ter Meer (az Elsevier Kiadó képviselője) és J. Rees, a multimédia-technológiát hasznosító IVAIN-program megteremtője. Szavaikban összecsengett, hogy a fejlesztések szakmai életképességét csak a valós - és folyamatosan figyelt - használói igényekre lehet építeni. Megfogalmazódott az is, hogy az egész kommunikációs folyamat - az új ismeretek születésétől a felhasználóig való eljuttatásig -jelentős átalakulás elébe néz, s várhatóan az eddigi írásos-verbális-papíralapú civilizáció egy szélesebb lehetőségeket és változatokat magában foglalónak készül átadni helyét.
Minden előadás valamilyen formában az új kihívásokkal foglalkozott. Természetes, hogy eközben eltérő hangsúlyok és vélemények is megfogalmazódtak. Érzékeltetésül talán elég egyet említeni; volt olyan szakértő, aki máris temette a jó tíz éves IFLA UAP-programot, mondván, a nemzeti felelősségre, a nemzeti dokumentumok országok szerinti szolgáltatására épülő elképzelést túlhaladta az idő, a mai szükség hatékony nemzetközi összefogást sürget. Mások szerint a kettő nem zárja ki egymást, s igazán hatékony nemzetközi rendszer csakis jól szervezett nemzeti intézményeken (hálózatokon) alapulhat. A kérdés voltaképpen azáltal válik "vérre" menővé, hogy az alapvetően ingyenes és kölcsönös szolgáltatások ideje - minden jel szerint - előbb vagy utóbb le fog járni, s ennek hátterében nem egyszerűen egy anyagias szemlélet áll, amely felejti a könyvtár mint kulturális intézmény történelmileg kialakult humanitárius funkcióit, Sokkal inkább az a mind keményebbé váló kérdés mozgatja a tendenciát, hogy a gazdagodó információs-kiadói piac egyre drágább dokumentumait hogyan és milyen forrásból lehet megvásárolni, s ha egyszer sikerült megvásárolni (folyóiratot, reportot, CD-ROM-ot és sok mást), akkor lehet-e abból hatékony szolgáltatást szervezni úgy, hogy közben ingyenes marad e szolgáltatás a végfelhasználó számára. A nyugati irodalomban évek óta zajló "fee or free" (díjért vagy ingyenesen) így kapcsolódik az újabb alternatívát hordó döntéskényszerhez, amelyet "access versus availability" (hozzáférés vagy birtoklás) kifejezéssel foglalnak össze. Vagyis egy olyan kérdés feltevését, hogy a számomra szükségesnek tűnő dokumentumokat be kell-e nekem szerezni s egyáltalán be tudom-e a dráguló árak mellett, vagy olyan együttműködési hálózatba érdemes belépnem, amely a konkrét igény felmerülésekor tudja és köteles is szolgáltatni nekem ezen eredeti dokumentumot, - persze, nem ingyenesen, s természetesen nekem sem lehet már ingyenesen rendelkezésre bocsátanom. A kérdés messze nem egyértelmű és bizonyára soha nem lesz könnyű megválaszolni. Viszont az új helyzet az ilyen típusú mérlegelést - akarjuk, nem akarjuk - napirendre tűzte, s nem lehet úgy tenni, mintha a kérdés nem hangzott volna el.
A megújuló nemzetközi együttműködésnek nyilvánvalóan számos jogi kérdést is világosan meg kell oldania. Ezek közül a legnyomatékosabban a szerzői jog merült fel. Amennyiben a dokumentumszolgáltatás térítéses szolgáltatássá válik, s egyre inkább azzá, úgy a szerzőnek és kiadónak nyilvánvalóan valamilyen formában és mértékben fizetni kell azért, hogy egy ellátó rendszer többszöri felhasználásra szerez be egy példányt.
Az elektronizáció bővülő lehetőségei pedig minden eddiginél mélyebb átalakulási irányokat kínálnak a könyvtári dokumentumszolgáltatásnak. A fő példa az utóbbi két évtizedben Európában a brit nemzeti könyvtár boston spai dokumentumszolgáltató központja volt a maga mintegy 50 ezer kurrens folyóiratával, több millió kötetes tárolókönyvtárával.
Vagy tíz éve azonban Amerikából az OCLC fénye egyre erőteljesebben ragyog. Előbb száz és száz, mostanában már több ezer amerikai könyvtár vesz részt ebben a bibliográfiai-gyarapítási-dokumentumszolgáltatási konzorciumban, s a méretek már a képzelet határát súrolják. 27 millió féle dokumentum közel 450 millió példányáról tud a rendszer adatbázisa, s ezen dokumentumok villámgyorsan a felhasználó rendelkezésére állnak. Az OCLC - először szakmánkban - itt Magyarországon is bemutatkozott: a konferencia vendégei, résztvevői saját szemükkel láthatták a viszonylag egyszerű műveletsort, amelynek eredményeként megállapíthatók a szükséges művek, azok lelőhelyei, s az, miként rendelhetők példányok, ha kellenek.
Több országot átfogó - és a jövőben remélhetőleg bővíthető és bővülő - új rendszerről hallottunk Deschamps asszonytól, az ION néven közismert projekt egyik felelősétől.*
A tervezett rendszerben a francia, a holland (a közismert PICA) és a dél-angol központi katalógusokat fogják összekapcsolni egy egységes európai dokumentumszolgáltatási hálózat megteremtésének reményében. Az Európai Közösség jelentős anyagi támogatását is élvező program 2,6 millió ECU (kb. 2,5 milliárd Ft) ráfordítás révén 1994 végére kívánja összekapcsolni a teljesen eltérő hard- és szoftverre épülő nemzeti rendszereket. A már ezévben elinduló tesztelési munkák megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a magyar könyvtárügy részéről is, hiszen mi a nagyon is szerény hazai összgyarapodás alapján csak egy hatékony nemzetközi együttműködésre alapozva teremthetünk hosszú távú perspektívát.
A konferencia alkalmat adott arra is, hogy a legfejlettebb megoldások és rendszerek megismerése mellett olyan összeurópai dialógus folyhasson, amelynek keretében a fejlődésben csak most elindulók is hallathatják szavukat, elmondhatják terveiket. Keretet és lehetőséget erre az teremtett, hogy az UNESCO támogatásával a közép- és kelet-európai régió tizenöt országából huszonöt résztvevő budapesti tartózkodását tudtuk fedezni (a nemzetközi szervezet támogatását sikerült megtoldani a magyar kulturális kormányzat hasonlóan fontos pénzügyi hozzájárulásával). Észt és albán, grúz és román és sok más szándékról és véleményről hallhattunk az egyik workshop keretében, ahol mind a tizenöt ország szóhoz jutott. Talán megkockáztatható, hogy a Duna-part alkalmas helyet kínál egy ilyen tágas dialógushoz.
A további workshopok témája a szakmai marketing, a szerzői jog, a szakemberképzés és -menedzselés stb. voltak.
A kétszáz résztvevő így sokoldalúan megtárgyalhatta a téma minden összefüggését. Az eszmecserék szünetében pedig a jobbnál-jobb kiállítások (OCLC, SWETS, NPA, ALEPH/EX LIBRIS, IQSOFT, DATAWARE, FAXON) kínáltak számos érdekességet. Mindez még kiegészült fővárosi és vidéki könyvtárlátogatásokkal, s természetesen a rendezvénynek helyet biztosító magyar nemzeti könyvtár beható megismerésével.
Becslések szerint évente legalább huszonöt millió sikeres dokumentumszolgáltatási tranzakcióval számolhatunk (hozzátehetjük, hogy ennek közel egy százaléka lehet magyarországi). E nagyságrend s főleg a dinamikus növekedés indokolja a megkülönböztetett figyelmet, amelyet mi, könyvtárosok abból is érzékelhettünk, hogy a rendezvény fővédnöki szerepét Göncz Árpád köztársasági elnök vállalta, s e szerepében a köztársasági elnök megnyitót is mondott, hangsúlyozva a könyvtáraknak, mint az emberiség kollektív memóriájának semmivel nem pótolható fontosságát.
A konferencia hozama teljes mértékben akkor válik értékelhetővé, ha a brit nemzeti könyvtár megjelenteti az előadások teljes szövegét, de máris elmondható, hogy a rendkívül széles körű összejövetel - hisz voltak képviselők Európán és Amerikán kívül például Dél-Afrikából, Ausztráliából és Japánból is - betöltötte hivatását, s nemcsak számos új információt közvetített, hanem bizonyára új gondolatokat és terveket is érlelt, s így hozzájárul a könyvtári szakma állandó önmegújításához. Mint szervezők, örömmel tettünk meg mindent ennek érdekében.

*Az ION kísérleti programról a Könyvtári Figyelő 1992. 3. számában (494-499.p.) adtunk összefoglalást. (A szerk.)

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)