39. évfolyam, 1993. 3. szám 		Archívum

Jelentés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárról

Inger Eide-Jensen

Előzmények

Amikor a Budapesti Közgyűlés Kulturális Bizottsága elhatározta, hogy szakértőket kér fel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár átvilágításához, engem, mint külföldi szakértőt, azzal bíztak meg, hogy hasonlítsam össze a budapesti könyvtári rendszert Európa más közművelődési könyvtáraival.
Többször találkoztam és beszélgettem a vizsgálatban résztvevő magyar szakértőkkel. Nyilvánvaló, hogy szempontjaink messzemenően megegyeztek. Mégis úgy határoztam, hogy önálló jelentést írok, mivel a többi szakértővel nehéz lett volna megoldani a rendszeres eszmecserét. A könyvtár körülményei sok tekintetben Magyarország általános helyzetéből következnek, amit én aligha ítélhetek meg, mert mindössze tíz munkanapot töltöttem Budapesten.
A Kulturális Bizottság szándéka az volt, hogy általános áttekintést nyerjen a FSZEK helyzetéről, előnyös oldalairól, gondjairól, igényeiről. E célból egy kérdőívet állítottak össze a szakértők számára. A gazdálkodásra és bérezésre vonatkozó kérdésekre nem adhatok választ, mivel nem vagyok tisztában Magyarország általános helyzetével. Remélem azonban, hogy a feltett kérdések zömét sikerül megválaszolnom. Vitaalapként kétféle szervezeti felépítésre is javaslatot tettem.

Szervezet

A Szabó Ervin téri központi könyvtárnak, illetve Budapest 22 kerületében működő fiókkönyvtáraknak egymástól nagyon eltérő feladataik vannak. A központi könyvtár elsősorban a tudományos könyvtári funkciójával és olvasótermével, a kerületi könyvtárak a közművelődési profiljukkal az olvasóközönség más-más rétegét szolgálják ki, ezért merőben más anyagot is vásárolnak. Véleményem szerint a könyvtár két alapvetően különböző típusú könyvtárból áll, amelyeknek közös az igazgatása. A fiókok önálló életet élnek, s aligha lehetne kijelenteni, hogy a kompetenciák és elképzelések átszüremlenek az egyik típusú könyvtárból a másikba. Ennek egyik oka az, hogy a központi könyvtárnak önálló gyarapítási osztálya van és a fiókok is maguk végzik a vásárlást, a katalogizálást és feldolgozást. A másik magyarázat az eltérő osztályozási rendszerben rejlik és abban, hogy nincs olyan központi katalógus, amely tartalmazná mind a fiókok, mind a központ állományát. A könyvtárhasználat feltételei is eltérők.
A központi könyvtár különböző osztályai gyér kapcsolatot tartanak a fiókkönyvtárakkal. A számítógépesítési osztály azonban törekszik arra, hogy a nagyobb fiókokkal együttműködve alakítson ki egy jól működő kölcsönzési rendszert. Azonban nagy általánosságban a központi könyvtár, illetve a fiókkönyvtárak egymástól független életet élnek. Ezen nincs semmi meglepő. A központi könyvtár állománya nagyon speciális és a fiókok számára nem könnyű a központból kölcsönözni. A Budapest Gyűjteménynek nagy jelentősége van minden fiókkönyvtárra nézvést, mivel Budapest minden kerületében növekszik a helytörténet iránti érdeklődés.
A menedzsment struktúrája nem világos. A beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy az alkalmazottak jelentős hányada nem egészen ismeri, illetve nem érti a könyvtár szervezeti felépítését. A könyvtár nem minden munkatársa számára nyilvánvaló, hol születnek meg a döntések a szervezetben. Zavar mutatkozott annak megítélésében is, hogy valójában a politikusok, a könyvtárvezetés avagy a gazdasági osztály hozza-e meg a döntéseket. A gazdasági igazgató sem tudta ezt megmagyarázni. Úgy tűnt továbbá, hogy van egy kör, amelyik megvitatja a központi könyvtár problémáit és ezekben dönt, egy másik kör pedig a fiókkönyvtárakról hoz döntéseket. Talán könnyebben kialakulhatnának a kapcsolatok a rendszeren belül, ha a fiókkönyvtáraknak közvetlenebb befolyásuk lenne egy végrehajtási igazgatási csoportban, ahol a fiókok és a központ érdekei kiegyensúlyozódhatnának. A megfelelő vezetési struktúra kialakítását az is nehezíti, hogy a könyvtár egy sor nem könyvtári jellegű tevékenységgel is foglalkozik, mint például fenntartási feladatokkal, nyomdával, kötészettel. Rengeteg energiát emésztenek fel nem alapvetően könyvtári ügyek.
Véleményem szerint az igazgatási csoportot ki kellene egészíteni a fiókkönyvtárak menedzsmentjével. Ezeket a kollégákat a jelenlegi gyakorlattal szemben nem választani kellene, hanem a Kulturális Bizottságnak vagy a könyvtárigazgatónak kellene megbízni őket.

Tevékenységek

A közművelődési könyvtárak legfontosabb feladata természetesen a könyvek kölcsönzése az olvasók számára. A könyvtári szolgáltatások között jelenleg a videókölcsönzésnek is kitüntetett szerepe van, elsősorban a fiókkönyvtárak szentelnek nagy figyelmet neki, ahol ebből jelentős bevétel származik. A videószolgáltatások beindítása óta, úgy tűnik, a használók új csoportja is látogatja a könyvtárakat. A napilapok és folyóiratok szépszámú olvasót vonzanak, akik nem feltétlenül kölcsönöznek könyveket.

Központi könyvtár

A külföldi látogató számára rendkívül meglepő, hogy a központi könyvtárban a kölcsönzésre szánt könyvek nem férhetők hozzá szabadpolcon. Ez nem praktikus, mivel pusztán a könyvek kihordása sok munkaerőt igényel. Az olvasóknak nincs lehetőségük átböngészni a könyveket, hanem feltétlenül tudniuk kell a kívánt könyv pontos adatait. Szinte valamennyi nyugat-európai és amerikai tudományos könyvtár szabadpolcon helyezi el a könyveket. A FSZEK-ben egy még nyomósabb indok is szól a szabadpolc mellett: közművelődési könyvtárnak nem feladata megőrizni a könyveket a jövő számára. Ez a nemzeti könyvtár dolga. Ésszerűnek tartanám, ha nagyon komolyan megvitatnák a raktárak megnyitásának kérdését. Néhány könyv elvesztésével szemben áll a közönségszolgálat ugrásszerű javulása és az, hogy a személyzetet más, hasznosabb munkára lehet átállítani. Tudomásom szerint ritkaságszámba megy, hogy csak a FSZEK rendelkezne egy adott könyv egyetlen példányával az országban. Az Országos Széchényi Könyvtárban szintén megtalálhatók ezek a könyvek.
A központi könyvtár nagyon szép épület, de nagyszabású átépítés és átalakítás nélkül nem alkalmas könyvtárnak. A könyvállomány túl nagy az épülethez képest, nehéz ésszerűen kialakítani a munkafolyamatokat, s a közönség számára rendelt területek túl kicsik. Az épület ezenkívül restaurálásra is szorul.
Azt hiszem, szükséges lenne egy megbeszélést tartani, amelyen az Országos Széchényi Könyvtárral és a többi budapesti tudományos könyvtárral meghatároznák az egyes könyvtárak feladatkörét. Világos, hogy a FSZEK-re hárul a szociológia országos szakkönyvtárának feladata, de ettől eltekintve nem könnyű megérteni, miképpen viszonyul az Országos Széchényi Könyvtárhoz és más tudományos szakkönyvtárakhoz.
A központi könyvtárban a közhasznú információs szolgálat nagyon jól működik. A nyilvános telefonos tájékoztató szolgálat feladatát magas színvonalon látják el. Az ilyen jellegű szolgáltatás iránti igény szembetűnő. Az amerikai ösztöndíjakról szóló információ a központi könyvtárban ugyancsak növeli a könyvtár népszerűségét.

Fiókok

24 fiókkönyvtárat tekintettem meg különböző kerületekben. Az általános benyomásaim a következők.
A fiókkönyvtárak száma túl sok, az egyes fiókok ugyanakkor túl kicsik. Amikor a könyvek ilyen mértékben drágulnak, megvan annak a kockázata, hogy túl sok könyvtár, túl kevés pénzzel képtelen lesz színvonalas szolgáltatásokat nyújtani. Meg kellene fontolni kevesebb, de nagyobb és jobban felszerelt könyvtár kialakításának lehetőségét.
A fiókkönyvtárakban a könyvbeszerzés nagyon is humán szempontok alapján történik. Tekintetbe véve a magyar társadalomban bekövetkező változásokat, amint az Európa sok más országokban is tapasztalható, a közönségigény nem szűkül le a hagyományos humán tárgyakra (művészetek, filozófia, irodalom), hanem kiterjed a műszaki, gazdasági, menedzsment és más gyakorlati ismereteket tartalmazó könyvekre és folyóiratokra.
A magyarországi kiadóvállalatok túl kevés könyvet adnak ki ezekben a lényeges témakörökben. Mivel a könyvtárak fontos piacot jelentenek, a különböző kiadókkal való közvetlen kapcsolat oda vezethetne, hogy lefordítják és kiadják az e területeken megjelent fontos könyveket, föltéve, ha Budapest és az ország könyvtárai vállalják, hogy nagy számban megvásárolják őket. Hiszen manapság ezek a könyvek sokkal drágábbak, mint a többiek, ami miatt véleményem szerint még fontosabb a beszerzésük. A fiókkönyvtárak jelenleg sok, népszerű szépirodalmat vásárolnak. Az olvasóközönség ezt nyilván igényli, de legalább részben érvényesíteni kellene azt a beszerzési politikát, amely tekintetbe veszi a mai magyar társadalom tudásszükségletét.

Munkaszervezés és gépesítés

A gépesítés megoldásra vár. Egyébként az a benyomásom, hogy a gépesítéstől olyan problémák megoldását is remélik, amelyekre az nem alkalmas. Véleményem szerint az alábbi teendők szükségesek a hatékonyabb szervezéshez:
A.) Meg kellene állapodni az Országos Széchényi Könyvtárral, hogy publikálja a kurrens nemzeti bibliográfiát - mondjuk - négyszer egy évben CD-ROM-on vagy diszken is.
B.) A FSZEK-ben be kell indítani egy katalogizáló és osztályozó központi szolgálatot. Munkaerőpazarlás, ha minden egyes fiókkönyvtár elvégzi ugyanazt a munkát.
C.) Természetesen minden fiókkönyvtár maga döntse el, hogy mely könyveket vásárolja meg, de a tényleges vásárlást centralizálni kell. Ezzel minimumra csökkenne a munka, és egyúttal azt is jelentené, hogy a jövőben a könyvtár kedvezőbb vásárlási feltételekről tárgyalhatna könyvárusokkal és a kiadókkal, ez jelentős pénzmegtakarítással járna.
D.) A könyvkölcsönzés jelenlegi módszerét felül kell vizsgálni. Szerintem lényeges, hogy először a munkát kell hatékonnyá tenni és racionalizálni, s csak ezután következhet a gépesítés. Félő, hogy számos felesleges munkafázist is gépesíteni fognak. Például az olvasók évenként iratkoznak be. Az éves beiratkozás valószínűleg annyiba kerül, mint az ebből befolyt összeg. Az olvasót elég egyszer regisztrálni. A gépesített rendszer a jövőben kimutatja, hogy egy évben ténylegesen hányan használják olvasójegyüket. A kölcsönzés kézi nyilvántartását is lehetne egyszerűbben végezni.
E.) A könyvtári munkára kell koncentrálni. Meg kell próbálni megszabadulni a fenntartás, a nyomda, a kötészet, a takarítás feladataitól, s minden olyan területtől, amelyen a könyvtárnak nincs kizárólagos illetékessége. Ezeket a részlegeket majdan privatizálni lehet, vagy dolgozói szövetkezetekként működtethetők.

Pénzügyi kérdések

A könyvtár az új könyvekhez részben a videókölcsönzésből szerzi a pénzt. Ez néhány év múlva nehezebb lesz. A videópiac valószínűleg beszűkül, ahogy ez a legtöbb nyugat-európai országban bekövetkezett.
A könyvtár buzgón pályázik különböző alapítványi pénzekre, láthatóan nem kevés sikerrel.
A leglényegesebb feladat egy központi gyarapító osztály felállítása, hogy a könyvpiacon kedvezőbb árakat lehessen kialkudni. Én azonban nem tudom felbecsülni sem a szükséges összeget, sem azt, hogy a FSZEK-nek a magyar közművelődési könyvtárakkal összevetve, milyen az anyagi ellátottsága. Az általános benyomásom az volt, hogy Budapest kissé szűkmarkúbban bánik a könyvtárral, mint más városok, de alaposabb összehasonlításra nem volt időm.

Épületek és fenntartás

A központi könyvtár szép, de felújítása halaszthatatlan.
Tudomásom szerint szó van új könyvtár építéséről is. Nagyon jó ötletnek tartom, de beletelik néhány évbe, amíg elkészül, s addig is muszáj a központi könyvtárral kezdeni valamit. Kisebb változtatásokra van szükség, hogy az állományból több legyen közvetlenül hozzáférhető a nagyközönség számára. A fiókkönyvtárak állapota különböző. Néhányat sikeresen felújítottak, de általában a fiókkönyvtárak nagy száma miatt nehéz a fenntartási feladatok ellátása, s ugyanakkor nagyon költséges is.
A karbantartási szolgáltatásokat hosszú távon valószínűleg olcsóbb lesz a piacon megvásárolni, mint a könyvtáron belül biztosítani.
Nyilvánvaló, hogy szükség van új központi könyvtárra.

Munkatársak és fizetések

Nem jutott időm a fizetéssel kapcsolatos véleményeket megtudakolni. Össze kellett volna hasonlítanom más szakmákban fizetett bérekkel, amit az idő hiánya miatt nem tehettem meg.
A munkaerő ellátottság kielégítőnek látszik. Meg kell jegyezni, hogy a fiókkönyvtárak nyitvatartási rendje nagyon bőkezű.
A központi katalogizálás hiánya súlyosan terheli a személyzetet.
Az igazgatási munkaerő is több, mint a skandináv országok legtöbb könyvtárában. Ez nem a magyar könyvtárak jellemző vonása, hanem általában a magyar igazgatásé, s miért is lennének visszafogottabban igazgatva a könyvtárak, mint általában a helyhatóságok.
A központi könyvtár és a fiókkönyvtárak összehasonlítása is bajos. A központi könyvtár tudományos könyvtár, a fiókok közművelődési könyvtárak, amelyek az átlagolvasót szolgálják ki.

Nemzetközi összehasonlítás

A FSZEK-et mindig is a brit és a skandináv könyvtári hagyományok ösztönözték. Később nyilvánvalóan egyes német könyvtárakban érvényesülő eszmék is befolyásolták a fejlődését. A hármas tagoltságú güterslohi könyvtár hatása Budapest minden könyvtárában szembetűnő, kivéve a központi könyvtárat. Jól megalapozott könyvtári szakmai ismeretek jellemzik a budapesti könyvtárat, különösen a vezetését. A külföldi könyvtárügyi trendeket is jól ismerik, főleg az amerikai, a Benelux államokbeli és a brit irányzatokkal vannak tisztában. A könyvtár igen régóta egyértelműen a nyugati országok felé orientálódik. A könyvtár vezetőit személyesen is jól ismerik a nyugat-európai kollégák. Azt a célt tűzték ki, hogy a jó angolszász hagyományok szellemében dolgozzanak, s ez minden bizonnyal megkönnyíti a budapesti könyvtár számára -szemben például a prágai és a szentpétervári könyvtárral - az új társadalomhoz való alkalmazkodást. Budapesten megvannak a szolid könyvtárismereti alapok, valamint elszántság a változtatásra, hogy több legyen az olvasó és színvonalasabb a szolgáltatás. Ennek érdekében máris sok minden történt, a pénzhiány ellenére. A jelek szerint nem a könyvtártudományi ismeretek, hanem a vezetéstudományi ismeretek bővítésére van szükség.
Más országokkal összehasonlítva a népesség nem túl nagy százaléka használja a könyvtárakat. Véleményem szerint ennek három fő oka van:
1. A könyvek olcsók voltak. Budapest polgárai megvették és nem kölcsönözték a könyveket. Ennélfogva nincs hagyománya a közművelődési könyvtárak használatának.
2. A könyvtárak túlságosan humán beállítottságúak. Kevés az irodalom a természettudományok, a technológia, az alkalmazott tudományok, a gazdaság és a menedzsment témaköréből. Valószínűleg ilyenfajta könyvekre van szüksége az embereknek, hogy boldoguljanak e gyorsan változó társadalomban. A könyvtárat nem tekintik olyan eszköznek, mint amely az emberek mindennapi életében felmerülő problémák megoldásához nyújt segítséget. A legtöbb nyugati társadalomban az olvasóközönség egyre kevesebb szépirodalmat és egyre több ismeretterjesztő és szakirodalmat kölcsönöz. Olyan témák, mint a technológia és a közgazdaság iránt gyorsan növekszik az igény.
3. Az iskolák nem tanulták meg, hogyan használják fel a közművelődési könyvtárakat az oktatás különböző szintjein. A nemzetközi összehasonlítás tükrében a könyvtár modernizálásra szorul. A munkafolyamatok elavultak és felesleges munkával járnak. A nyugat-európai országokhoz képest szűkösek a könyvtárak fenntartására fordított források. Kiemelendő azonban, hogy a könyvtár munkatársai magas színvonalon látják el a könyv- és információszolgáltatást a nagyközönség számára, és szívügyüknek tekintik a látogatók megfelelő kiszolgálását. Külön felfigyeltem arra, hogy a fiókkönyvtárak munkatársai nagyon jól tájékozottak a helyi közösségek életéről, és alaposan tisztában vannak avval, hogy kik laknak és dolgoznak az ellátandó körzetben, s milyen elvárásokat támasztanak a szolgáltatásaikkal szemben.

Fejlesztési javaslatok

1. Meg kell határozni a FSZEK céljait és feladatait, összehangolva Budapest többi könyvtárával és az Országos Széchényi Könyvtárral.
2. A hatékonyság érdekében centralizálni kell a beszerzést, a katalogizálást és az osztályozást.
3. A fiókkönyvtárak új struktúráját kell kialakítani. Létfontosságú, hogy kevesebb, de jobban ellátott könyvtár legyen, mert így jobban lehet gazdálkodni a könyvre és a könyvtárfenntartásra fordítható összegekkel. A külső városrészekben lévő könyvtárakat meg kell tartani, és csak néhányat meghagyni a belterületen. Természetesen egyik könyvtár sem "szükségtelen", azonban a könyvárak és a személyzet költségei miatt lehetetlen mindet megfelelő színvonalon tartani.
4. A városközpontban egy új közművelődési könyvtárra van szükség. Fontos megjegyezni, hogy ez nem pusztán azt jelenti, hogy a FSZEK-et új épületbe kell költöztetni. Az új központi könyvtárnak a fővárosi könyvtári rendszer valóban szerves részeként kell működnie és közművelődési - nem pedig tudományos - könyvtárnak kell lennie. A könyvtárláncolat egyik láncszemeként kell szolgálnia, és nem önálló könyvtári rendszerként megjelennie. Ezért nagyon körültekintően kell megtervezni az új könyvtárat. Szó esett egy nagy könyvtárról (kb. 15-20 ezer m2 ). Meg kell határozni, mi az új könyvtár szerepe a közművelődési könyvtári rendszerben, és tisztázni kell, hogyan szolgálhatja a többi könyvtárat, hogyan emelheti azok szolgáltatásainak színvonalát. Egy új könyvtár megépítése időigényes feladat, és ahhoz, hogy 1994-re elkészülhessen, azonnal el kell indítani a tervezési folyamatot, és meg kell nyitni a tervezéshez szükséges anyagi forrásokat. Az előkészítés legalább három ember teljes munkaidejét kitölti. Létre kell hozni a könyvtáron belül egy jó előkészítő csapatot, amelynek tagjai ismerik a könyvtár igényeit, és együtt tudnak működni az építészekkel és az építőkkel a tervezés során.
5. A könyvtáron belül meg kell keresni a vezetői adottságokkal rendelkező munkatársakat, s lehetőséget kell teremteni megfelelő kiképzésükre. Nem vitás, hogy a könyvtárnak racionalizálásra és szilárd tervezésre van szüksége annak érdekében, hogy átvészelje a következő néhány évet. Valójában három nagy feladatot kell megoldania:
- A.) gépesítés,
- B.) egy új könyvtár megépítése vagy a régi átalakítása a szabadpolcos rendszer kialakítása érdekében,
- C.) a fiókkönyvtárak új rendszere, a költségek csökkentése és a fennmaradó könyvtárak minőségének javítása érdekében.
A rendszer vezetőinek képzése akár olyan külföldi könyvtárakban is történhet, amelyek készek "gyakornokokat" fogadni, vagy pedig olyan magyarországi vezetőképző tanfolyamokon, amelyek a kulturális menedzserképzésre szakosodtak, például az edinburghi Herriott Watts menedzserképző iskola által szervezett továbbképzések. Fontos, hogy egy viszonylag kis együttes tudja kezelni e három fontos feladatot, s az is fontos, hogy a helyhatóság szabad kezet adjon neki és világosan megfogalmazza a tennivalókat. A vezetési felkészültség egyike a könyvtári rendszer alapvető kérdéseinek. A jelenlegi vezetés tudása és képessége nagyon jó, de nem elegendő egy akkora könyvtárhoz, mint a budapesti. A könyvtárnak határozottabb irányításra és egy menedzseri teamre van szüksége.
6. A munkatársak számára áttekinthetővé kell tenni a szervezetet. Ki kell alakítani a vezetők egy olyan csoportját, amelyben egyértelműen meghatározandók az illetékességi körök és a döntéshozatal hatékonnyá tehető.
7. Ki kell alakítani az iskolákkal és az óvodákkal való együttműködés módszereit. Ez úgy érhető el, hogy két-három fiókban egy kísérleti projektet indítanak; ennek során olyan módszereket próbálhatnak ki, amelyeket a többi fiók is alkalmazhat. A könyvtári munka a gyerekeknél kezdődik. Néhány év múlva belőlük lesz a könyvtárak olvasóközönsége. A gyerekek alapos felkészítése a könyvtárhasználatra csak tíz év múlva kamatozik.
8. A gépesítés sikere érdekében erősíteni kell a kooperációt a többi közművelődési könyvtárral és az Országos Széchényi Könyvtárral. Pontosan fel kell mérni azokat a munkafolyamatokat, amelyeket gépesíteni kell és azokat, amelyeket végleg el kell hagyni. Ha a gépesítés lehetővé válik, akkor vagy a városnak, vagy a könyvtárnak erre a célra forrásokat kell felszabadítania. A gépesítés most nagyon lassan halad a pénzhiány miatt. A munkatársak túl sokat várnak a gépesítéstől, és félő, hogy csalódni fognak, amikor kiderül, hogy elképzeléseik nem voltak megalapozottak. A fiókoknak egy egyszerű és szilárd rendszerre van szükségük a kölcsönzés és a katalogizálás céljára. Erre a célra valószínűleg a CD-ROM a legalkalmasabb, amelyhez nem szükséges fejlett telekommunikációs rendszer. Az olvasók és a munkatársak könnyen kezelhetik, és csak áram kell hozzá. Azt hiszem, hogy a gépesítés nehézségeit és költségeit alulbecsülték.

Egy új szervezeti felépítés elvi vázlata

A rövid idő természetesen nem tette lehetővé, hogy részletesen foglalkozzunk a szervezeti felépítéssel, de a következő két vázlat alapul szolgálhat egy új és egyszerűbb szervezet megvitatásához.
A vezetőség a könyvtár főigazgatójából, a két hálózati igazgatóból és a központi könyvtár igazgatójából állna.
Az adminisztratív részleg egy szolgáltató szervezet. Költségvetési, személyzeti és az épülettel kapcsolatos kérdésekben a központi könyvtár, illetve a fiókok igazgatói döntenek. Az adminisztratív részleg számviteli, anyagbeszerzési, pénzügyi, beszerzési stb. szolgáltatásokat nyújt. Az adminisztratív részleghez van csatolva a gyarapítási osztály, amely ellátja a dokumentumbeszerzési, katalogizálási feladatokat valamennyi könyvtár számára, s tárgyalásokat folytat kedvező árak elérése érdekében, de a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően a központi könyvtár és a fiókkönyvtárak maguk döntik el, hogy mit akarnak megvásároltatni.
A szervezeti felépítés e két változatának a következő előnyei vannak:

 

Mind az A), mind a B) esetben a vezetés feladatairól és felelősségéről hatásköri leírást kell készíteni, és ezt a Kulturális Bizottságnak kell jóváhagynia. A jövőben némely adminisztratív feladat (pl. takarítás, ruhatár, karbantartás) ellátására maga a személyzet alakíthat vállalatot vagy szövetkezetet, s e szolgáltatásokat piaci versenyben adhatják el a könyvtáraknak. Ez a megoldás hatékonyabb lehet, s a könyvtárakat is költségcsökkentésre biztathatja. Ha jól tudom, ez pillanatnyilag nem megvalósítható, mivel még nincs igazi piaci verseny. Újra fontolóra lehet venni ezt a javaslatot néhány év múlva, de addig is célszerű visszafogni az alkalmazásokat ezeken a területeken.

Budapest, 1992. május 19.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)