39. évfolyam, 1993. 3. szám 		Archívum

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tevékenysége és fejlesztése

Szakértői jelentés

Ambrus Zoltán
Bátonyi Béláné
Demeter Miklósné
Sonnevend Péter

Az alábbiakban olvasható három tanulmány ugyanazt a témát tárgyalja. Az első, egy szakértői jelentés, mely a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága felkérésére készült a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárról. A második, ugyanennek a felkérésnek a jegyében íródott, egy svéd kolléga nézőpontjából láttatva a FSZEK helyzetét, a harmadik írás pedig a könyvtár főigazgatójának reflexióit tartalmazza a szakértői jelentéshez. A tanulmányokat a kép pontosabbá tétele érdekében két hozzászólás és a Kulturális Bizottság megállapításai egészítik ki. A tanulmányok nyilvánosak voltak ugyan, de mégis csak egy szűkebb szakmai kör ismerte, holott a téma szélesebb olvasói rétegek érdeklődésére i s számot tarthat. Ennek érdekében bocsátjuk olvasóink elé a következő írásokat, figyelmükbe ajánlva e lapszám egy másik rovatában olvasható tanulmányt is (Hogyan alkalmazkodnak a könyvtárak a változó körülményekhez?), melyben ugyancsak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szerepel, ezúttal egy norvég és egy svéd, hasonló szerepű városi könyvtár működésével összehasonlítva. (A szerk.)

A megbízatás

A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke, Baán László 1991 decemberében felkérte Ambrus Zoltánt (Békés Megyei Könyvtár), Bátonyi Bélánét (Országos Széchényi Könyvtár - OSZK), Demeter Miklósnét (Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok), Sonnevend Pétert (OSZK) és - a későbbiekben Inger Eide-Jensent (Göteborgi Városi Könyvtár, Svédország), hogy vegyenek részt a FSZEK szervezetének, finanszírozási formáinak, szakmai tevékenységének átvilágításában, és véleményezzék az intézmény elkészült stratégiai tervét. A résztvevők megkapták az 1. mellékletben található szempont-javaslatokat, s átvették a munkához szükséges dokumentumokat (2. melléklet)
A munkával megbízott személyek több együttes megbeszélésen vettek részt - a kerületi könyvtárvezetők egy csoportjával, a FSZEK főigazgatójával és helyetteseivel, a kerületi önkormányzatok képviselőivel stb. -, illetve egyénenként tárgyalásokat folytattak a könyvtár (központ, illetve hálózat) vezető munkatársaival, elemezték a pénzügyi és statisztikai adatokat, és a külföldi hasonló könyvtárakról szóló szakirodalmat. Utóbbi tekintetében különösen hasznos adalékokkal szolgált Inger Eide-Jensen, aki 1992 áprilisában két hetet töltött Budapesten.
A szakértői testület résztvevői egyrészt bizonyos munkamegosztás szerint tevékenykedtek, másrészt minden fontosnak tűnő kérdést többen is tanulmányoztak, majd ezek alapján írásba foglalták véleményüket és javaslatukat. Ezekből kiindulva fogalmazódott meg a jelen összefoglalás, törekedve az egységes állásfoglalásra, de megengedve az alternatív javaslattételt is.
A jelentés felépítése a kapott szempontrendszer struktúráját követi.
A bevezetéshez még annyit kívánatos hozzátenni, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az utóbbi évtizedben a hazai könyvtárügyi szemlélet és fejlesztés egyik érdemi műhelye, motorja volt, ezért a munkában résztvevők számára a felkérés megtisztelő volta mellett az is inspirálóan hatott, hogy a jelen kihívásaira e műhely milyen megoldásokat képzel el.
A felkéréskor a szakértők kezét nem kívánták megkötni, ezért javaslataink is elsősorban arra irányulnak, hogy egy modern európai nagyvárosi nyilvános könyvtár megvalósítását segítsük elő, bízva abban, hogy a felkérés mögött a legkomolyabb fejlesztési szándékok érlelődnek.

A háttér

A FSZEK a fővárosi önkormányzat legnagyobb kulturális szervezete. A hálózat közel száz egységből áll, a gyűjtemény megközelíti a négy millió egységet, 170-180 ezer beiratkozott olvasója közel 2 millió látogatást tesz egy év alatt, s 1991-ben csaknem 6 millió dokumentumot használt. A könyvtár éves költségvetése a 400 M Ft-hoz közeledik.
A FSZEK az ország legnagyobb könyvtárai közé tartozik - a központ maga is a legfontosabb tíz hazai könyvtár közé sorolható. A könyvtár létrehozása a századelőn megkésettnek minősíthető, s a világvárosi ambíciójú városvezetésnek és európai tekintélyű könyvtáralapítójának, Szabó Ervinnek a világháború kitöréséig nem volt lehetőségük a tervezett fejlesztés végrehajtására. 1920-1980 közt a könyvtár előbb lassú, majd mesterségesen - a kommunista népművelés ideológiai alapozottságú célkitűzését követő-felfokozott "fejlődést" élt meg, amely azonban rövid lejáratú mennyiségi célkitűzések kényszerében merült ki, s elmaradt a valós - akár a vidéki fejlődéssel lépést tartó - telepítési és technológiai előbbrelépés. Mindennek nyűge ma is szembeötlően érvényesül: rosszul telepített, kis hatékonyságú egységekből álló hálózat, a népességszámhoz viszonyítva szerény állományok és gyarapítási keretek. Mindez visszafogja a valódi szükségletek szerinti működést.
Az ország minden ötödik lakosát számláló főváros sokkal rosszabbul ellátott a nyilvános könyvtárügyet tekintve, mint bármelyik hasonlítható vidéki nagyváros - nem is beszélve az európai átlagról. Korábban lehetett e helyzetet azzal mentegetni, hogy a (párhuzamos) szakszervezeti (munkahelyi) könyvtárak kiegyenlítik az elmaradást.. Most a rendszerváltás hatására a munkahelyi könyvtári "hálózat" - legjobb esetben is -töredékére olvad, vagyis még határozottabb az igény a lakosság részéről a hatékony nyilvános könyvtári szolgáltatás iránt. Ezt bizonyítja az 1991-ben kimutatható, több mint 25%-os használati növekedés, amely idén várhatóan hasonló ütemben folytatódik.
Rendkívül kritikus a FSZEK működésének külső szakmai háttere is. A könyv- és folyóiratkiadás összeomlásának és újraépülésének vagyunk tanúi, amely jelentős (1991-ben 10%-on felüli) inflációval jár, a korábbi néhány tucat állami nagyszervezet helyett száz és száz új kisvállalat létesül. A kínálat szinte áttekinthetetlen, annál is inkább, mert a könyvtárellátást szolgáló minisztériumi vállalat ugyancsak az átalakulás egzisztenciális megmaradásért folytatott küzdelem kínjait éli át, mindenesetre a szolgáltatókészség a korábbinál is alacsonyabb szintre zuhant.
Jelentős fáziskésésben van a hazai könyvtári számítógépesítés. Csak most kezdődik olyan összefogás, amely a hasonló partnerek érdekközösségére épít. Ugyanakkor a nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár is csak a közeljövőre ígéri, hogy számítógéppel olvasható adatbázisokat lesz képes adni (a frissen megjelenő magyarországi könyvekről stb.), márpedig ezek a lehetőségek lényegileg befolyásolják a FSZEK működésmódját és technológiai fejlesztését.
Összefoglalóan elmondható, hogy a főváros által a múlt század hetvenes éveiben megtervezett, de csak e század elején megteremtett nyilvános könyvtári rendszer hatékony, nagyságrendi léptékű fejlesztése egyrészt az igények oldaláról sürgetően jelentkezik, másrészt e fejlesztés a korábbi évtizedek elmaradásai - és helytelen szemlélet miatt - komoly erőforrásokat feltételez.
Egyszóval, ha a főváros közönsége és önkormányzata akar és tud lényegesen segíteni a könyvtárhálózat feltételrendszerén, akkor a könyvtár képes lesz a növekedő és igényességében európaivá váló közönséget ellátni.

I. Szervezet (központ - hálózat, vezetés)

A FSZEK szervezete a fennállás kilenc évtizede alatt - nagy vonalakban - az alábbi változtatásokat élte át:
1. Először a központ jött létre meghatározott tudományos igényű - a modern városigazgatás információellátását célzó - feladatokkal (1904-);
2. A tízes évek elejétől létrehozott közművelődési hálózat lényegében a nyolcvanas évek második feléig a központ egyértelmű irányítása alatt tevékenykedett;
3. Az utóbbi években a kerületi főkönyvtári rendszer kialakításával a kerületek szakmai önállósága jelentősen megnőtt, ugyanakkor a központ elsősorban adminisztratív vezető szerepet visz, s kevésbé jellemző a szolgáltatásban megnyilvánuló központi szerepvállalás.
Ma - kisebb túlzással - szakmailag két könyvtár létezik: a főként tudományos kvalitásait kamatoztató központi gyűjtemény és a nyilvános könyvtári funkciókat teljesítő hálózat (22 kerületben mintegy 90 egység).
A fővárosi önkormányzati törvény a közgyűjteményeket, illetve az olyan szolgáltatásokat, amelyek egy vagy két kerületnél szélesebb körben érvényesülnek, a fővárosi önkormányzati felelősség körébe utalta.
A korábbi rossz telepítési vagy fenntartói politika következtében alig van megfelelő méretű és a városi élet szempontjából jó helyre telepített egység. A hálózat nem konform a város morfológiai adottságaival, a demográfiai változásokkal (számos nagy lélekszámú lakótelep szinte teljesen ellátatlan), a közlekedési viszonyokkal, a többi kulturális vagy szűkebben vett könyvtári intézmény tevékenységével. Ettől hatékonysága a belső erőfeszítések ellenére sem megfelelő, a magyar városok közül tán Budapesten a legalacsonyabb a beiratkozott olvasók aránya vagy az egy lakosra jutó kölcsönzések száma. Ez utóbbinak oka még a rendkívül alacsony gyarapítási keret, s a jócskán elavult szakmai technológia is.
A központ vonatkozásában a következő megjegyzések kívánkoznak ide:
A szolgáltató központ az egész fővárosi nyilvános könyvtári működés alfája és Omegája. Ha megfelelő épületben ki tudja bontakoztatni szolgáltatásait, ha egyes részlegei a saját - központi könyvtári - munkát úgy szervezik, hogy abból a teljes könyvtári hálózat profitáljon (gyarapítástól és feldolgozástól a szociológiai információig és a Budapest Gyűjteményig), ha megfelelő feltételek biztosítása révén a számítógépesítés utoléri a máris manifeszt igényeket, akkor a teljes FSZEK új arculatot ölt. EI kell ismerni, hogy döntőek a feltételek: az erre vonatkozó ígéretek (megfelelő központi épület + a gyarapítási keret megerősítése + a számítógépesítés pénzügyi alátámasztása) tartalommal való megtöltése a könyvtári szakemberek dolga.
A FSZEK elmúlt években kidolgozott fejlesztési elképzelései a főleg belső erőre támaszkodó kis lépések politikáját képviselték.
A több évtizedes lemaradás - akárcsak a vidéki könyvtárakhoz viszonyítva is - felszámolása ennél radikálisabb és főleg nagyvonalúbb követelményt állít a város vezetése elé.
Fentiekből következik, hogy a szakértői bizottság egyértelműen a fővárosi rendszer meglétével és megőrzésével, még pontosabban annak valódi rendszerré formálásával számol. Igazán akkor érdemes egy nagyigényű központi könyvtárat létrehozni - építeni -, ha az egész fővárost szolgálja közvetlenül és közvetetten, minthogy csak egy hatékony, központi szolgáltatásokat nyújtó centrum garantálja a hálózat, a többi rész hatékonyságát. Ebben az értelemben a központ fejlesztése a teljes hálózat fejlesztését is előmozdítaná.
Ha a főváros közönsége és önkormányzata valóban hatékony könyvtári fejlesztésre szánta el magát, akkor változtatni kell a hálózat elaprózottságán is. A mai 22 kerületi "hálózat" kissé arcnélküli, párhuzamosságoktól bénított, s maga a működtetés ennyi egységgel aligha emelhető modern szintre.
A változtatás több úton is haladhat. Legjobb talán az lenne, ha egy új jelentős térfogatú központi épület mellett még a belátható jövőben megépülne az az öt-hat regionális ("kerületközi") könyvtár - már húsz évvel ezelőtt is készültek ilyen tervek -, amelyek természetes alközpontjai lennének a kétmilliós főváros hálózatának s szolgáltatásaik révén a kisebb egységeknek. Ha a központot 20-25 ezer m2 alapterülettel képzeljük el, akkor eme alközpontoknak együttesen szintén el kellene érni legalább a 25 ezer m2-t. (Budán a Flórián tér jöhetne szóba, meg egy jócskán bővített Etele úti, míg Pesten tán az újpesti Városközpont, az Őrs vezér tér s a Határ úti metró környéke lenne előnyös helyszín.) A területi nagyságnál még sokkalta fontosabb a telepítés - ezt kívántuk a fenti helyszínekkel érzékeltetni.
A bizottság egyik tagja (Bátonyi Béláné) szerint ezen 5-6 alközpont irányítási szerepkört is kaphat a hozzá tartozó 2-3 kerület könyvtárai tekintetében. Sok függ egy ilyen hálózatfejlesztés részleteinek kidolgozásánál a mostanában napirendre kerülő tulajdonviszonyoktól. A teljes fővárosban gondolkodás szempontjából az tűnik előnyösnek, hogy távlatilag a könyvtár kapja meg saját tulajdonba a ma önkormányzati tulajdonban levő telephelyeket, mert akkor a leendő hálózati ésszerűsítéshez maga is érdemi módon hozzászólhat (pl. néhány kisebb, könyvtári célra alkalmatlan telephely értékesítése révén hozzá tudna járulni a kívánatos nagyobb egységek kialakításához).
Megfontolandó, hogy egyrészt csökkenjen a jövőben a hálózati egységek száma, másrészt az alapfokú ellátáshoz partnert lehetne keresni iskolákban, kórházakban, óvodákban, szociális otthonokban, nyugdíjas klubokban, művelődési egyesületekben, kultúrapártoló vagy karitatív mentalitású magánszemélyekben. A FSZEK biztosítaná a kihelyezett letétek rendszeres cseréjét, de a forgalmazás gondját átadná a partnereknek. Ezzel helyiségeket és munkaerőt takaríthatna meg - ismét csak a kívánatos nagyobb egységek kialakítása végett.
E szemlélet is feltételezi, hogy a könyvtári hálózat napi kapcsolatot ápoljon a helyi - kerületi - önkormányzatokkal (is). A teljes hálózati működtetés fenntartói felelőssége a főváros önkormányzatáé, de érzékeltetni kell a kerületi önkormányzatokkal, hogy támogató szerepük nem nélkülözhető. Sem úgy, mint a helyi publikum érdekeinek jogos képviselőié, sem úgy, hogy meghatározott fejlesztésre, szolgáltatás honosítására a kerület adna anyagi támogatást könyvtárának.
A FSZEK tevékenységének irányításában az alábbi változásokat kezdeményezzük: kívánatos létrehozni a fővárosi közgyűlés határozatával, a Kulturális Bizottság kezdeményezésére egy olyan felügyelő bizottságot, amely felkészülten és rendszeresen tudná megtárgyalni és eldönteni a könyvtár folyamatos működésének alapvető kérdéseit (éves tervek és beszámolók, térítéses és egyéb szolgáltatások stb.). A bizottság ne legyen nagy létszámú (elnöke a fővárosi közgyűlés egyik tagja, tagjai a könyvtár igazgatója, a kerületi önkormányzatok egy képviselője, a könyvtáros szakma egy elismert tagja, továbbá az alkalmazotti érdekképviselet megszemélyesítője).
Hatáskörét olyan szélesen kell megadni, hogy csak a nagy horderejű (beruházási stb.), anyagi vonzatú döntések és a főigazgató kinevezése maradjon a közgyűlés hatáskörében. A bizottság kinevezése természetesen határozott időre szólna (4-5 évre), és átruházott jogosítványokat kapna a közgyűléstől
Változtatást javasolunk a könyvtár belső irányításában is, elsősorban a hatékonyabb központ-hálózat együttműködés, másrészt a szakmai érdekek dominanciája érdekében. Az operatív igazgatói tanács teljes jogú képviselője legyen a hálózatokért felelős szakember(ek) éppúgy, mint a központi könyvtár vezetője. Amennyiben olyan döntés születik, hogy belátható időn belül meg kell építeni az új központi könyvtárat, akkor e munka vitelére kis létszámú tervező csoportot kell felállítani, s e csoport közvetlenül a főigazgatónak legyen alárendelve, akárcsak a rendkívül fontos public relations (illetve marketing) csoport. A gazdasági-pénzügyi részlegek a megfelelő számításokkal, nyilvántartásokkal segítsék elő a hatékony szakmai munkát és döntéshozatalt.

II. Működés: szolgáltatások és munkaszervezés

A FSZEK hálózata 170-180 ezer ember évi beiratkozott olvasót számlál évente. A hálózat három milliós összgyűjteménye, valamint a központ újabb egy milliója, összesen közel hat milliónyi igénybevételt eredményezett 1991-ben.
A hosszabb távú - évtizedekkel jellemezhető - trend szerint a fővárosi nyilvános könyvtári hálózat sokkal rosszabb feltételekkel rendelkezik mint az ország többi települése, s ehhez mérten hatékonyabban működik, azaz egységnyi ráfordításra magasabb eredményt produkál. Megfordítva úgy is megfogalmazható a helyzet, hogy az olvasói igény intenzitása a rosszabb körülményekből is kikényszeríti a nagyobb eredményt.
Különösen hátrányos a fővárosi könyvtár helyzet a könyvtárak elhelyezését illetően. Az egy m2-re jutó könyvállományt vagy olvasószámot tekintve Budapest 1990-ben az 1970 körüli országos átlagnál tart. Abszolút számokban ez azt jelenti, hogy hiányzik mintegy 30 ezer m2 Budapesten, a nem túl magas magyarországi átlag szint szerint is.
Másik hasonlóan hátrányos és egyre romló mutató, az olvasókra jutó évi új beszerzés aránya. E mutató különösen a száguldó infláció miatt süllyedt a pár évvel korábbi 1 olvasó : évi egy új kötet arányról 1 : 0,5-re.
Nem kell részletezni, hogy e körülmények éppen az igényesebb olvasórétegek elbizonytalanodását hozzák magukkal, hiszen aki kulturált körülményekhez szokott lakásában, az nem fogad el lehetetlen zsúfoltságot, aki szeretné mihamarabb látni a számára fontos új könyveket, az aligha fog hónapokig várakozólistán állni, hogy végre kézbe kaphassa a kívánt könyvet.
Ha a fővárosi nyilvános könyvtárat ki akarjuk menekíteni a csak iskolás gyerekeknek és nyugdíjasaknak, illetőleg társadalmilag marketlzáltabb rétegeknek szóló kényszerhelyzetéből - amivel nem e rétegekről való lemondást szorgalmazzuk! -, akkor elemi erővel jelentkezik a megfelelő feltételek megteremtésének szükségessége. A nyugati fejlett nyilvános könyvtárak meghatározó arányú felhasználói rétegei az aktív korosztályok tagjaiból kerülnek ki (kb. felerészben), ugyanakkor Budapesten felerészben tanulók, hatodrészben nyugdíjasok s - csökkenően - alig egyharmad részben, aktív korosztálybeliek az olvasók. Ha a nyilvános könyvtárat "az olvasók mindennapi életének szerves alkotó részévé kell tenni", ahogy az alapító, Szabó Ervin fogalmazott, s ahogy minden mai könyvtáros vallja, akkor meg kell fordítani az aktív korosztályokra nézve hátrányos tendenciákat. Mindenekelőtt a kellő feltételek megteremtése révén.
A FSZEK az utóbbi évtizedben határozott erőfeszítéseket tett a korábban évtizedekig konzervatív könyvtárosi szemlélet leküzdésére, az olvasóbarát könyvtári attitűd gyakorlati megvalósítására, a szolgáló szemlélet, az újfajta szolgáltatások mielőbbi bevezetésére. Számos hálózati egységet barátságosabb arculatúvá sikerült alakítani ("családi" könyvtárak), a gyarapítás terén jobban figyelnek a mindennapi igényekre (hobbytémáktól az irodalmi igények változásáig), új információhordozókat (kompakt lemez, videókazetta) nyújtanak a felhasználóknak.
E modernizációs tendenciák ugyanakkor nem változtatnak a korábban jelzett atomizáltságon. Egyedül az ún. központi ellátó szolgálat (KESZ) jelent határozott kísérletet arra, hogy a kis egységekből álló hálózat mögött kialakuljon egy megbízható háló. Ezt a célt szolgálja a hálózati központ, amely elvben minden könyv hollétét tartalmazza - gyakorlatban már csak igen nagyfokú bizonytalansággal -, továbbá kölcsönzési állományt gondoz a hálózat számára fontos, de kevés példányban is elégséges könyvekből. A KESZ mai teljesítménye - a jó koncepció ellenére - kétséges, amiben szerepet játszik a nehéz elérhetőség (plusz telefon- és telex- vagy telefaxkapcsolat kellene feltétlenül), de az alapkoncepció befejezetlensége is.
Az új központi könyvtár esetében végig kelt gondolni a központi könyvtár és a KESZ integrálását.
Újabban a KESZ videókazetták hálózati kölcsönzésének bázisává vált, s e szolgáltatás igen nagy népszerűségre tett szert. 1990-ben 180 ezer, 1991-ben már 660 ezer videókölcsönzést produkált a FSZEK, s ebben döntő tényező volt a KESZ által biztosított letéti ellátás. Más kérdés, hogy sokak szemében a videókölcsönzés olyan kötelezettséggé vált, amely nem kívánatos irányba alakítja a nyilvános könyvtár arculatát. A videókölcsönzés nyereséges üzletággá vált; persze nem elhanyagolható, hogy pótlólagos erőforrást biztosított a kritikus időszakban (gyarapítási és más célra sehonnan más forrásból nem biztosított lehetőségeket nyújtva).
Az országos átlagnál rosszabb körülmények közt való működést és az átlagnál magasabb eredményeket lényegében az intenzívebb élőmunka eredményezi, mert a stratégiailag meghatározónak minősített számítógépes technológiai modernizáció az erőforrások elégtelensége miatt a kívánatosnál és szükségesnél jóval lassabban tud tért hódítani. A FSZEK vezetésének kiemelkedően pozitív teljesítménye, hogy olyan számítógépes fejlesztési konstrukciót tudott kimunkálni, amely az ország nagyszámú városi-megyei könyvtára számára is vonzó perspektívát kínál. Problematikus ugyanakkor a nemzeti könyvtártól várható adatbázisok elkészülte, s a FSZEK valódi számítógépes fordulatát nem lehet belülről - könyvtári költségvetési forrásból - finanszírozni. E munka mielőbbi és nagyvonalú fenntartói támogatást igényel (főleg hardverbeszerzés céljára).
Meg kell gyorsítani az országos és fővárosi számítógépes hálózathoz (IIF, MAN) való csatlakozást.
A TEXTAR adatbázisa tartalmazza az elmúlt 25 év kereskedelmi forgalomba került könyveinek leírását (ez a mindenkori hazai választéknak azonban csak kevesebb mint a fele). Amikor az integrált könyvtári szoftver kifejlesztése (TEXTLIB) elérhető közelségbe kerül - várhatóan 1992-1993. fordulóján fejeződik be a programírás -, akkor meg kell vizsgálni, milyen módon lehetne a retrospektív adatbázist teljesebbé tenni (mi várható a nemzeti könyvtártól, mit kell a meghatározó nyilvános könyvtáraknak együttműködésük keretében bevinni az adatbázisba stb.).
Alapvető fontosságúnak tartjuk azt, hogy a számítógépesítés egyértelmű prioritást élvezzen, hogy a fenntartói támogatás elégséges legyen, mert csak ezen az úton valósítható meg a teljes hálózat bibliográfiai információellátását nyújtó központ koncepciójának realizálása. De elengedhetetlen a növekvő olvasói érdeklődés szempontjából is, hogy 1993-1994-ben beindulhasson a legtöbb főkönyvtárban s a központ osztályain (szociológia, Budapest Gyűjtemény is) a TEXTLIB használata.
Ehhez a mielőbbi fenntartói támogatásról hozott döntést követően, részletező terv szükséges, majd olyan oktatási program, amely megteremti a munkatársak szintjén a fogadókészséget.
Mi a központot úgy képzeljük el, mint a kétmilliós főváros legkönnyebben hozzáférhető információs bázisát, amely az igazgatási-városfejlesztési információktól kezdve a legszélesebb közönséget érintő társadalmi kérdésekig pozitívan tud reagálni az igényes kérdésekre. A központ szerepének tudományos könyvtár és/vagy nagy public library kifejezésekkel illusztrálható vitájában mi a kettő fenti módon értelmezett szintézisét tartjuk nemcsak szerencsésnek, de távlatosnak is. A két megközelítésnek át kell hatnia egymást, s olyan módon integrálódnia, hogy a széles körben érdeklődést keltő szakmai információk naprakészen jussanak el a felhasználóhoz; ehhez a szociológiai információs tevékenységet fel kell gyorsítani, a helyismereti-városismereti információs tevékenységet pedig át kell strukturálni a mai igényekre. Ily módon a nyilvános könyvtári funkciók a korábban tudományosnak számító feladatok felé történő nyitással igényességben is nyemek. Világosan kell azt is látni, hogy e központi műhely a kerületi felhasználást is erősítheti, főként, ha a számítógépes adatbázisok hasznosításában gondolkodunk, emellett az igényes szolgáltatások bevételhez is juttatják a könyvtárat (ahogy az Országgyűlési Könyvtár profitál a friss magyar sajtó politikai cikkeinek áttekintését nyújtó PRESSDOK elnevezésű mágneslemezes szolgáltatásból).
A központ "hagyományos" dokumentumhasználati szolgáltatása terén üdvözlendő az a törekvés, amely a szabadpolcon való hozzáférést megteremti, illetve tovább bővíti. Jelenleg mintegy másfél évnyi anyagot kínálnak a legfrissebb könyvekből. Nyilvános könyvtáraknál e hozzáférés évtizedek óta szakmai axióma, így még akkor is érdemes a központ belső építészeti rendjét alakítani ez irányba, ha döntés születik az új központi könyvtár épületének megvalósításáról. Az olvasót így helyezzük vissza alapvető jogaiba: hisz végül is az ő adójából létesül a szolgálatra hivatott könyvtár, s ezért a használat megkönnyítése legelső törvény a könyvtár számára.
A köz szolgálatának legeredményesebb formája a FSZEK-ben a közhasznú információs szolgálat, amely a számítógépesítés előnyeit fokozza az egyre újabb információs formákkal (amerikai továbbtanulási információk stb.). E szolgáltatás napi többezer érdeklődést elégít ki, teljesítve a mai közkönyvtári funkciók legmeghatározóbb formáját: gyakorlatilag bárki telefonon bármilyen információt kérhet tőle. A belső munkaszervezés tekintetében ugyanakkor elképzelhetőnek tartjuk, hogy megvalósuljon a tájékoztatási integráció a központban (lett légyen a kérés "közhasznú", könyvtári, szociológiai stb. - a könyvtár bármilyen hívásra azonos szolgálatkész arculatával álljon rendelkezésre).
A számos szakmai modernizációs elvárás, a számítógépesítés, az önkormányzati szervekkel történő kapcsolatépítés, a marketing szükségletének megjelenése, a pénzügyi nehézségekkel való eredményes szembenézés felveti a könyvtári menedzser képzés mielőbbi megkezdését. először talán a szűkebb kör számára a külföld szakemberek bevonásával, majd ezt követheti egy szélesebb kör megcélozása, s már inkább magyar és FSZEK-erőkre építve. Fontos e menedzserszemlélet térhódítása végett az is, hogy a FSZEK működése keretében nagyobb számú szakember kerüljön döntési vagy valós döntéselőkészítői szerepbe, mert ez egyrészt a jobb döntések esélyét növeli, másrészt a participáció szemlélete az eredményességre is pozitív módon hat. Igen fontos a hatáskörök egyértelmű rögzítése és betartása is.

III. Finanszírozás, gazdálkodás

A fővárosi törvény a fővárosi önkormányzat fenntartásába utalta a FSZEK-et. A működési kiadások finanszírozása alapvetően a fenntartói támogatásból biztosított.
A kerületek hozzájárulása 1991-ben (6255 eFt) 2,2%-a a költségvetési támogatás összegének (az arány 1990-ben csak 1%-ot tett ki). Igen nagy az egyes kerületek közti szóródás (0-1500 eFt).
E forrásokon kívül 1991-ben a könyvtár konkrét célokra kapott pénzügyi támogatást a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól (791 eFt), továbbá különböző alapítványoktól is (766 eFt).
Igen jelentős ütemben növelte a könyvtár saját bevételeit (1991-ben 67 922 eFt, az 1989. évinél 442%-kal több.)
1990-ben még a fenntartói támogatás adta a kiadások több mint a 85%-át, ez az arány 1991-ben 76% volt. A FSZEK 1989-1991. évi bevételeinek alakulását a 3. melléklet tartalmazza.
A könyvtár kiadásaiban - az országos tendenciával ellentétben - a béralap + tbj. aránya csökkenő 1989. és 1991. között. 1992-ben várhatóan az összes kiadások 59,2%-át teszik ki a személyi kiadások: ez megegyezik az országos könyvtárakéval, míg a megyei könyvtárak esetében a mutató várhatóan 66,3% körül fog alakulni. Az országos tendenciát az elmúlt évek automatizmusai formálják (1990-ben 30% bérautomatizmus és 10% dologi, 1991-ben 10%, illetve 5%), míg a FSZEK esetében a kiugróan magas bevételek teremtettek lehetőséget az eltérő fejlődésre.
A FSZEK kiadásainak 1989-1991. évi alakulását szintén a 3. melléklet tartalmazza.
A KSH 1990. évi Statisztikai Évkönyvében közölt adatok alapján a költségvetés a kulturális szolgáltatásokon belül közművelődési feladatokra 17 565 MFt-ot, ezen belül a könyvtárakra 3469 MFt-ot fordított. Ebből a FSZEK költségvetési támogatása mintegy 7%-ot tett ki, a megyei könyvtárakra fordított összeg együttesen további 15%-ot jelentett.
Megemlítendő a finanszírozás tárgyalásánál, hogy az 1992. évi költségvetési törvényben külön jelentkező országos könyvtárak (Országos Széchényi Könyvtár, Országos Idegennyelvű Könyvtár és Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum) 1992. évi tervezett működési kiadásai 672,6 MFt-ot tesznek ki.
A FSZEK működési kiadásai a fogyasztói árindex szerint korrigálva takarékosságról tanúskodnak, vagyis volumenében csökkenés állapítható meg több tétel esetében (közel egyharmados az energiafelhasználásnál).
A könyvtár gazdálkodási elveinek középpontjában a fővárosi szintű könyvtárellátás biztosítása szerepel az ehhez rendelt egységes, centralizált gazdálkodással, amelynek vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Kétségtelen előnye, hogy a szűk anyagi forrásokkal gazdálkodva fenntartani és üzemeltetni tudta a hálózatot, mindig a legnehezebb helyzeten igyekezve segíteni. Nem egységes hálózat fenntartása sokkal nagyobb ráfordítást igényelne.
1992-ben a kerületi főkönyvtárak gazdálkodási feladatai és jogai módosultak. Nem váltak sem önátló költségvetésű intézményekké, sem részben önállókká, hanem bizonyos kiadási csoportokban önállóan jogosultak dönteni. A kerületek közel 120 MFt összeggel gazdálkodhatnak önállóan, ez az összes bevételeknek mintegy 30%-a. További 54 MFt a bérleti díjak, fűtés, világítás, közműdíj, karbantartás előirányzata, melyek teljesítése központi hatáskörben maradt.
A kerületek szempontjából két alapvető gond merült fel:

Utóbbi kérdés esetében nem képzelhető el más racionális döntés, mint a célzott támogatást a sikeres pályázónál hagyni (a felhasználás örömével és felelősségével egyetemben).
A költségvetési intézmények finanszírozásának egyik gyakorta vitatott kérdése a saját bevételek optimális arányának kialakítása. A várható pénzügyi szintű jogszabályok tervezetei 30%-ban határozzák meg azt a küszöböt, amely felett már meg kell vizsgálni, nem lenne-e indokolt a bevételező tevékenységet gazdálkodó szerv keretén belül folytatni. A megyei könyvtáraknál 1991-ben 3,3-30,7% közt szóródott a saját bevételek aránya (átlagosnak a 10% körüli arány mondható, ennél hat megyei könyvtár aránya magasabb).
A FSZEK esetében 1991-ben 20% volt a saját bevételek aránya, s hasonlót terveznek 1992-re is. A bevételek csaknem kétharmada (62,5%) származott a videókölcsönzésből, ez az összbevételek 12%-át tette ki.
A saját bevétel aránya 1989-ben még 6,9% volt, ez nőtt 1991-re 20%-ra. A saját bevételekből lehetőség volt a könyv és más dokumentumtípusok gyarapítási keretének kiegészítésére: a 10%-os dologi automatizmus alapján csak 25 MFt-t tudtak volna fordítani erre a célra, így viszont 34 MFt jutott, vagyis a videókölcsönzési többletbevétel egy része könyvbeszerzésre lett visszaforgatva.
A kiadások körében az általános költségek közül kiugróan nőtt az épületek általános költsége, 1991-ben 151,9%-kal haladva meg az 1989-es szintet. A költségcsoporton belül majdnem duplájára emelkedtek az állóeszközfenntartás költségei.
1/5-e terheli a központi igazgatást, amelynek átlagos költségnövekedése az intézményi növekedési átlag alatt van, 42,7%-os 1989-hez viszonyítva.
Jelentős mértékben emelkedtek a távkő, gőz, gáz, illetve villamos energia, valamint a bérleti költségek, sorrendben 155,6, 139,4%-kal 1989ről 1991-re.
A FSZEK költségei 1989-ről 1991-re 62,8%kal emelkedtek, ennél 4,9%-kal nagyobb mértékben nőttek bizonyos kiemelt költségek (kisjavítás, bérleti díjak, távkő, gáz, villamos energia). Az egyéb költségek közül az anyagjellegű költségek tartalmazzák a dokumentumbeszerzés költségeit (itt 2,5-szeres az emelkedés!), míg a bérleti díjak a nem anyagjellegű szolgáltatások között szerepelnek (itt a növekedés 36,7%-os).
Az állóeszközök záróállománya 1991. december 31-én csak alig 10%-kal magasabb, mint 1988. december 31-én. Három év alatt az ingatlanok állománya 8%-ponttal az átlagos növekedés alatt alakult, a járműveké több mint 80%-kal csökkent, jelentős viszont a növekedés a gépek, berendezések, felszerelések csoportjánál (147,7%). Az állóeszközök elhasználódási szintje gyakorlatilag nem változott a három év alatt, így nem javult a használhatósági fok sem. Gyakorlatilag 50% körül alakul az intézmény állóeszközeinek használhatósági szintje.
A legaktuálisabb tatarozásokat, felújításokat is csupán anyagi forrásaik koncentrálásával tudják elvégezni, s az eredmény így is nemegyszer kényszerűen felemás (pl. a frissen felújított József Attila lakótelepi főkönyvtár 30 éves berendezésének cseréjére már nem volt mód).
A FSZEK könyvtárhálózatának egy része fővárosi önkormányzati tulajdon (27,7%), alig 3,5
%-a található magántulajdonú ingatlanban, vagyis a döntő többség kerületi önkormányzatok tulajdonában lévő épületekben, egyelőre IKV kezelésben működik.
A könyvtár működtetésének egyik alapkérdése a hálózati tulajdonviszonyok rendezése.
Jelenleg nincs arra garancia, hogy a kerületi önkormányzatok továbbra is - a jelenlegi, talán még elviselhető bérleti díjakat tekintve - hasonló feltételeket biztosítanak a könyvtárak számára. Sajnálatos, de van törekvés arra, hogy a könyvtár által használt bérlemények bérleti díját a kerületi önkormányzati tulajdonban lévő, de önálló vállalatok (még IKV-ék) jelentősen emeljék, avagy olyan célra hasznosítsák az épületeket, amely jelentős profithoz juttatja a vállalatokat.
Ebből következően a könyvtár működésének egyik alapkérdése a tulajdoni és kezelői jogviszonyok rendezése.
A jövőben a könyvtár finanszírozási forrásai szélesedhetnek. A polgárság gyarapodásával a szemlélet, az értékrend változásával erősödhetnek a magánalapítványok. Másik lehetséges forrást a közalapítványok adhatják. Az egységes fővárosi könyvtári rendszer fenntartása mellett azt is célszerű keresni, miben és hogyan vállalhatnak részt a kerületi önkormányzatok.

IV. Létszám és bérhelyzet

A könyvtári tevékenység jellemzően munkaintenzív (éves kiadásainak nagyobbik fele személyi jellegű). Így kiemelt feladat az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás. A szervezetfejlesztés során figyelemmel kell lenni az alábbi tényezőkre:

Az intézmény létszámának és havi átlagbérének alakulását a 4. melléklet tartalmazza.
A hálózat létszáma 1989-ről 1991-re 2,3%-kal nőtt, a hálózatban dolgozók alapbére az intézményi átlagnál kisebb mértékben emelkedett.
A központban jelentős létszámcsökkentést hajtottak végre, 1989 végéhez viszonyítva 39 fővel kevesebben dolgoznak itt. Ugyanakkor, míg korábban a központ átlagbére mindössze 518 Ft-tal haladta meg a hálózatét, 1991. végére a különbség 3446 Ft-ra nőtt. Úgy tűnik, mintha a létszámcsökkentés előnyei csupán a központ dolgozóinál érvényesültek volna.
Az intézményi átlagbér hasonlóan alakult, mint a megyei könyvtáraké. Jellemzően a nem anyagi ágakon belül a közigazgatásban dolgozó szellemi foglalkoztatásúaktól közel 20%-os a lemaradás. Az állománycsoportonkénti létszám- és bérfakulás részletes adatai szintén a 4. mellékletben találhatók.
A létszámösszetételen belül még mindig szembetűnő a magasabb besorolásúak nagy száma. A főigazgatót és helyetteseit követően 1994 végén 29 fő tevékenykedett főosztályvezetői besorolásban (lényegében a központ összes osztályának vezetője s a 22 kerületi főkönyvtárvezető). Csoportvezetői szintig bezárólag összesen 112 fő végez vezetői munkát, vagyis a teljes létszám közel egyötöde.
Az intézmény mai átlagbére a könyvtári viszonyok közt jó közepesnek minősíthető. A teljes intézményi átlagbér 18,1 eFt, ehhez viszonyítva az osztályvezető-helyettesektől felfelé vezető kategóriák (összesen 76 fő) átlagbére 31,6 eFt, a teljes intézményi átlagnál háromnegyed-résszel magasabb, ami nem minősíthető soknak, inkább ellenkezőleg; nettó fizetéssel számolva a vezetői tevékenység épp csak meg van becsülve. A közszolgálati törvény várhatóan ennél meredekebb hierarchikus sorokat fog eredményezni. Az más kérdés, hogy a három felső vezető utáni szinten megjelenő 29 főnyi csoport egészséges arányt jelent-e, vagy más szavakkal: van-e 29 ilyen felkészültségű és teljesítményű vezető az intézményben?

V. Nemzetközi összehasonlítás

A FSZEK az utóbbi évtizedben nagy erőfeszítést tett annak érdekében, hogy az angolszász és skandináv modell szerinti felhasználóbarát könyvtár arculatát teremtse meg. A mai feltételrendszer keretei közt a vezetés mindent megtett ezen cél érdekében.
Más kérdés, és nem elsősorban a könyvtárosokat minősíti, hogy Budapest nyilvános könyvtárügye igen nagy mértékben hátrányos helyzetben van, nemcsak a külföldi, de a hazai vidéki könyvtárak vonatkozásában is. Említettük már a legfőbb gyenge pontot - a helyhiányt. Érdemes ezt számszerűsíteni: a magyar vidéki könyvtárak száz lakosra vetített alapterületi ellátottsága három és félszer haladja meg a fővárosit. Nagyságrendi hátrány jelentkezne, ha a szemléletben példaképnek számító skandináv könyvtárak lennének az összehasonlítás alapjai (Budapesten előfordulhat, hogy egy kerület főkönyvtára 200 m2 körüli alapterülettel bír, amilyen méret egy 600-800 lelkes dán vagy svéd falucskában számít átlagosnak).
A létszám és technikai ,,alultápláltság" következtében a könyvtári munkatársak csak a legfontosabbnak ítélt munkákra vállalkozhatnak, nem marad tér és eszköz a belső technológia megújítására (kölcsönzésben stb.).
Az elhelyezéshez hasonló alapgond a gyarapítási keretek reálértékben való módfeletti csökkenése, minek következtében alig van lehetőség új könyv vagy folyóirat beszerzésére.
Mielőbb módot kell találni, illetve adni, hogy a számítógépesítés elfoglalhassa méltó helyét a főváros könyvtárügyében. Ahol évente 20 ezer feletti könyvmennyiséget szereznek be, közel hatmillió egységet forgalmaznak, ott minden a gépesítés után kiált.
Még egy vonatkozásban kell a nemzetközi összehasonlításban érdemi előrelépést megcélozni - a menedzseri munkában.
Ha európai mintát akarunk megvalósítani, más szóval európai igényességű olvasókat akarunk magas szinten ellátni, akkor a fentiekkel erős esélyeket kapunk a valós modernizációra.
Végső soron hatékonyabb lesz a könyvtár, s főleg igénybevétele jelentősen emelkedhet (a budapesti és egyes külföldi fővárosi és nagyvárosi könyvtárak legfontosabb mutatóit az 5. melléklet tartalmazza).

VI. Fejlesztési javaslatok

1. Világosan újra kell fogalmazni az egységes könyvtári rendszer célkitűzéseit és funkcióit. Szakmai és marketing munkával egyértelművé kell tenni a szolgálatorientált kulturális intézmény képét.
A szolgáltatások rendje a fenntartóval való egyeztetés után legyen újraszabályozva.
Hatékonyabb dokumentum- és információellátási formákkal kell vonzóbbá tenni a könyvtárat az aktív népesség számára: legyen a könyvtár az "olvasók mindennapi életének szerves része" (Szabó Ervin).
2. A jelenlegi tulajdonviszonyok rendezésének két alternatívája van:
a) valamennyi könyvtár által használt egység fővárosi önkormányzati tulajdonú legyen, megfelelő kezelői joggal felruházva a könyvtárat;
b) amennyiben kerületi önkormányzati tulajdonba kerülnek a FSZEK által használt épületek, a kezelői jog legyen a FSZEK-é.
Optimális megoldásnak azt tartanánk, ha az intézményi vagyon létesítésével a könyvtár önállóan gazdálkodna.
3. Napirendre kell tűzni egy új központi épület megteremtését. A központban ezután létrehozhatók lesznek a hálózat számára nélkülözhetetlen központi szolgáltatások (egységes állománygyarapítás - a decentralizált beszerzési döntések támogatása mellett -, egységes feldolgozás stb.).
Az új épületről hozandó döntéssel egyidejűleg külön pénzalap szükséges a megfelelő központi gyűjtemény kialakítása végett. Mai igényekre alapozva újra kell fogalmazni a helyismereti és szaktudományi információellátást s integrálni a többi tájékoztatási tevékenységgel. A régi központi épületben bővüljön a szabadpolcos ellátás.
4. Ki kell dolgozni egy "karcsúsított" - kevesebb, de hatékonyabban működő egységekből álló - hálózat modelljét.
Kiemelt fejlesztéssel célszerű megteremteni öt-hat kerületközi könyvtárat.
5. Külön céltámogatással segítse a fenntartó a könyvtárat két területen:
a) az átfogó számítógépesítés eszközrendszerének biztosítása érdekében;
b) az infláció miatt reálértékben elégtelen állománygyarapítási keret emelésével.
6. A könyvtár működésének felügyeletére és ellenőrzésére a közgyűlés állítson fel egy kis létszámú felügyelő bizottságot döntési jogkörök átruházásával (fenntartva magának a nagy horderejű fejlesztési és személyi döntések jogát).
A könyvtár belső irányításában világosabb szervezeti és hatásköri megoldások szükségesek. Az operatív irányításban kapjon szerepet a hálózat képviselője (vezetője).
7. Az egységes könyvtári rendszer fővárosi fenntartói felelősségét egészítse ki a helyi önkormányzatok támogató tevékenysége (sajátos új feladatokra és szolgáltatásokra adott pénzforrásokkal stb.).
8. Technikai modernizációval, munkaszervezési változtatásokkal és nem anyagi jellegű ösztönzőkkel kívánatos elérni, hogy az élőmunka-költségek relatíve csökkenjenek.

Budapest, 1992. június 5.

1. melléklet
Szempontjavaslatok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár átvilágításához

I. Szervezet
- Hálózat és központ (önállóság, kerületi kapcsolatok)
- A központ részlegei (arányok, kapcsolódások egymáshoz és a kerületi könyvtárakhoz) - Vezetési struktúra (rendszer és módszerek)

II. Tevékenység
- Alaptevékenység (közkönyvtári feladatok)
- Szolgáltatások (a KESZ szerepe)
- Alaptevékenység és szolgáltatások arányai és tendenciái Mindhárom a központ és hálózat relációban - Munkaszervezés (gépesítés)

III. Finanszírozás, gazdálkodás
- Finanszírozás (központi, fővárosi, kerületi arányok)
- Gazdálkodási elvek és ezek realizálása (központ, kerületi könyvtárak)
- Saját bevétel (források és felhasználás)
- Takarékossági törekvések
- Bevételt növelő intézkedések
- Bérgazdálkodás (alkalmazási struktúra)
- Épületvagyon fenntartása, kezelése

IV. Létszám és bérhelyzet
- A létszámtervezés módszerei és tendenciái
- Létszám alakulása (a központ részlegei és a kerületek)
- Minőségi összetétel(szakképzettségi arány)
- Bér és jövedelemviszonyok

V. A főbb könyvtári mutatók nemzetközi összehasonlítása
(Holland könyvtári szakember szakértői bizottságba történő bevonása esetén).

VI. Fejlesztési javaslatok
- Vélemény a könyvtár elkészült fejlesztési terveiről (hálózatfejlesztési irányelvek, központi könyvtár fejlesztési terve)
- Javaslatok a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkájának fejlesztési irányaira (szervezet, tevékenység, gazdálkodás)

Felhasználható írásos anyagok

- A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezeti és működési szabályzata
- Stratégiai terv
- A főpolgármester program-javaslata
- A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár helyzete (a Kulturális Bizottság ülésére készült előterjesztés)
- A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár használati szabályzata
- A hálózatfejlesztés irányelvei (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve)
- A központi könyvtár fejlesztési terve (Könyvtári Híradó)
- Beszámoló jelentések (1990, 1991.)
- Munkatervek (1991, 1992.)
- Költségvetés (1991, 1992.)
- Ideiglenes gazdálkodási szabályzat

2. melléklet
A felhasznált dokumentumok

  1. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szervezeti és működési szabályzata. Bp. 1990.14 I. (gépirat)
  2. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár stratégiai céljai és elsőbbségei az 1990-es évekre (tervezet). 1991. 16 I. (gépirat)
  3. Tájékoztató a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár helyzetéről. 1991. aug. 5. 8 I. (gépirat) - A Kulturális Bizottság számára
  4. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár használati szabályzata ...1. 1991. - Bevezetve 1992. január 1-től
  5. Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól. Összeáll. Papp István (főigazgató-helyettes). = A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, XXI. Bp. 1990. 31-52.1.
  6. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára alapfunkcióiról. Műhelytanulmány. Összeáll. Papp István (főigazgató-helyettes). = A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, XXII. 1985-1986-1987. Bp. 1991. 38-51.1.
  7. A FSZEK munkatervei, beszámoló jelentései, költségvetése (1990, 1991.)
  8. Az IFLA irányelvei a közművelődési könyvtárak számára. Kiad. a Magyar Könyvtárosok Egyesülete, OSZK KMK, FSZEK. Bp. 1987. 91 I.
  9. A Főpolgármester program-javaslata

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)