38. évfolyam, 1992. 3. szám 		Archívum

A kurrens, országos hírlaprepertórium esélyei*

Kégli Ferenc

A hírlapok mindig okoztak valamilyen problémát! A cenzorok aggódhattak, hogy nem hagytak-e a lapban egy nemkívánatos közleményt; a nyomdászok bosszankodhattak, hogyha az 56. szám 65. számként jött ki a rotációs gépből; az olvasók keresgélhették, hogy melyik múlt heti számban jelent meg az az írás, amiről mindenki beszél; s végül a könyvtárosoknak jelentett és jelent megoldandó feladatot, hogy a hírlapokban megjelenő cikkeket visszakereshetővé tegyék a célból, hogy a felhasználó hozzájuthasson a számára megfelelő információhoz.
Milyen elképzelések, megoldások születtek, milyen hazai könyvtári szolgáltatások jöttek létre a hírlapok közleményeinek feltárására?
Érdemesnek tartom felidézni a hazai hírlapfeltárás, repertorizálás történeti gyökereit: a Magyar Hírmondó 1780. évi "mutató-tábláját", amely az évfolyam név- és tárgymutatója volt; az Aradon megjelenő Alföld huszonöt évének 1886-ban kiadott repertóriumát, az első egyedi napilap-repertóriumot1; id. Szinnyei József 1885-ben megjelent hírlaprepertóriumát.2
A Szinnyei által megkezdett munkának nem akadt folytatója, s a hírlapok feltáratlanságából adódó hiányérzet folyamatosan ott élt a könyvtáros-generációk tudatában. 1900-ban Váradi Ödön egy repertórium és bibliográfia megjelentetése érdekében indítvánnyal fordult a Magyar Tudományos Akadémiához. Többek között ezt lita: "Szükséges volna ... egy olyan évenként kiadandó repertórium, amelyben a magyarországi hírlapirodalom és folyóiratok egy-egy évi folyamának anyaga a tudomány minden egyes szakjának szempontjából feldolgozva volna. A nagy munka természetesen többek közreműködését igényelné."3
1913-ban a Bibliográfus álnevet használó szerző azt állapította meg a Könyvtári Szemle júliusi számában, hogy a fenti indítvány megtétele után semmi sem történt, s Szinnyei repertóriuma óta "hasztalan massza" a Széchényi Könyvtárban felhalmozott hírlapanyag. Véleménye szerint "egy hírlapkönyvtár repertórium nélkül annyi, mint egy könyvtár katalógus nélkül."4 "Bibliográfus" gondolatmenetét a folyóirat következő, szeptemberi számában Gárdonyi Albert folytatja: "Hírlapjaink csak politikából éltek, s e nagy politikai irodalom ismeretlen előttünk. Irodalmi életünk jelentékeny részét tehát homály fedi. Hírlapok támadtak s pusztultak el anélkül, hogy életükről tudomásunk volna.... Most, mikor a legtöbb kultúrország folyóirat- és hírlapirodalma katalogizálva van, mi sem zárkózhatunk el e feladattól, ha kultúránkat meg akarjuk becsülni. Akadni kell olyan vállalkozó szellemnek, aki munkaerejét erre fordítja s kinek ambíciója abban merül ki, hogy a magyar folyóirat és hírlapirodalmat katalogizálja, s mindnyájunk közös kincsévé teszi. "5
Egy évvel később Kőhalmi Béla azt javasolta, hogy szélesebb alapon kellene folytatni és kiegészíteni a Szinnyei-féle hírlaprepertóriumot. Így érveit: "Ha Macauly azt mondta valamikor, hogy egy ország valódi történetét egyedül hírlapjaiban lehet feltalálni, hát akkor az 1874. esztendő utáni magyar történelem máig egy újság és folyóiratlávából sűrűn és magasan ellepett és betemetett korszak, amelynek kiemeléséhez és tisztán láttatásához még nagy erőfeszítések kellenek."6
Több évtizedet átugorva az időben, az OSZK negyedéves kiadványaként 1946-ban meginduló Magyar Folyóiratok Repertóriuma (MFR) kezdetben csak a folyóiratok cikkeit, tanulmányait dolgozta fel. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ havi kiadványa, a Könyvtári tájékoztató a magyar hírlapok cikkeiről című, könyvtári témájú cikkrepertórium megjelenése apropóján Gárdos Miklós a következő kérdést tette fel a Magyar Sajtó 1962. májusi számában: "Miért nincs még a hírlapcikkeket rendszeresen, a bibliográfia legjobb módszereivel feldolgozó kiadványunk? ... itt volna az ideje (s talán már késtünk is) annak, hogy hétről hétre megszerkesszék és kiadják a hírlapi cikkek repertóriumát!" Utalt a szovjetunióbeli példára, hogy 1936 óta jelenik meg a Letopisz' Gazetnüh Sztatyej, mely - mint Gárdos írja - minden újságíró; sajtótörténész, könyvtáros állandó segédeszközévé vált7. A cikk nyomán a Magyar Folyóiratok Repertóriumának gyűjtőköre 1962 novemberében a három központi napilap vezércikkeinek, elvi vonatkozású tanulmányainak, dokumentatív értékű nagyobb cikkeinek, valamint történelmi és életrajzi vonatkozású közleményeinek feldolgozásával bővült ki. Nem célom a továbbiakban e kiadvány fejlődéstörténetének bemutatása; az MFR folytatásaként a Magyar Nemzeti Bibliográfia keretében havi füzetekben megjelenő Időszaki Kiadványok Repertóriuma jelenleg is tartalmazza (kb. 3 hónapos nyomdai átfutási idővel) a vezető 4-5 napilap társadalmi-politikai, tudományos és művészeti szempontból jelentős, terjedelmesebb cikkeinek bibliográfiai adatait. Nem regisztrálja a szépirodalmi műveket, a recenziókat, a kisebb terjedelmű híranyagokat, riportokat, interjúkat, tanulmányúti beszámolókat, glosszákat, intézményi beszámolókat, esetleíró közleményeket.
Mivel az általános nemzeti repertórium néhány hírlap erősen válogatott anyagát tárja csak fel (a korábbi időszakban több mint féléves nyomdai átfutással), ez természetesen nem elégítheti ki a kurrens nemzeti szakbibliográfiák igényeit, azokét a társadalomtudományi szakbibliográfiákét, melyeknek szükségük van a szakterületük szempontjából fontos hírlapi közlemények regisztrálására. Ezért e bibliográfiák készítői a saját speciális gyűjtőköri tematikájuk alapján szintén feldolgozzák a hírlapokat. A KMK 1970-es felmérésére támaszkodva Fügedi Pétemé elemezte kurrens szakbibliográfiáinkat. Az elemzésből kiderül, hogy 4 önálló és 8 rejtett (folyóiratokban megjelenő) szakbibliográfia tárt fel hírlapcikkeket is, tehát az általános nemzeti repertórium szerkesztőségén kívül még további 12 nemzeti szakbibliográfiai műhely cédulázta ugyanazt a 4 napilapot8. Ehhez még hozzászámíthatjuk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár recenzió-katalógusát, mely szolgáltatás szintén feldolgozta az országos napilapok anyagát.
Mind az országos, mind a regionális, megyei, városi, községi lapok nélkülözhetetlen forrásai az adott helyre irányuló kutatásoknak. Módis László 1954-ben publikált tájbibliográfiai koncepciójában ott szerepeit a hírlapok analitikus feltárása is.9 A megjelenő hírlapok közleményeinek kurrens helyismereti feldolgozására a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és a megyei könyvtárakban (esetenként egyetemi, városi könyvtárban) alakultak ki az intézményes és személyi föltételek. A megyei könyvtárak a hatvanas évek közepétől kezdődően vették be helyismereti munkaprogramjaikba az egyéb feltáró munkák mellett az országos és a helyi hírlapok kurrens repertorizálását, s építették ki helyismereti bibliográfiai kartotékrendszerüket, adták és adják közre a helyismereti bibliográfiákat, repertóriumokat. A kiadványok a legváltozatosabb formában és tartalommal jelennnek meg, mivel ezen a területen nem alakultak ki olyan központi szolgáltatások, melyek legalább a bibliográfiai leírások szintjén egységes megoldásokat eredményeztek volna. A szolgáltatni kívánó könyvtárak kénytelenek voltak önellátásra berendezkedni: a helyi hírlapok feltárása mindenképpen reájuk hárult, de ezen kívül az országos hírlapok (és a folyóiratok) figyeltetését is saját intézményen belül kellett megszervezni. Ládi Lászlónak 1981-ben végzett felmérése szerint a Budapest Gyűjteményben, valamint a 19 megyei könyvtárban összesen 256 munkatárs foglalkozott sajtófigyeléssel. A számok összesítéséből úgy tűnik, mintha 160 napilap, 500 hetilap és 5 000 folyóirat kurrens repertorizálása folyt volna, holott a helyi egy, esetleg két újságon kívül valójában ugyanannak az 5-6 országos napilapnak és átlagosan további 250 periodikumnak a helyismereti feldolgozását végezték el könyvtáranként.10
Igaztalanok lennénk, ha nem foglalkoznánk azokkal az elképzelésekkel, kísérletekkel, amelyek az időszaki kiadványok és ezen belül elsősorban a hírlapok kurrens repertorizálásának anomáliáit kívánták megszüntetni az "egyszeri feldolgozás - többszöri felhasználás" elvének alkalmazásával. Bóday Pálnak már az 1950-es évek végén volt egy (publikálatlan) tervezete, amely a xerox reprográfiára épülve olyan országos munkamegosztás távlatait dolgozta ki, melyben ugyanaz a cédula, illetve annak másolata lett volna fölhasználható más-más bibliográfia, repertórium építőköveként.11
Az 1961-es gödöllői Országos Bibliográfiai Munkaértekezlet ajánlásaiban megfogalmazódott, hogy az "országos időszaki kiadványok helyismereti bibliográfiai feldolgozását központi terv alapján az egyes könyvtárak között kell felosztani."12
Dezsényi Béla, amikor 1963-ban a Magyar Sajtó hasábjain reagált Gárdos Miklós cikkére és beszámolt az MFR-nek a központi napilapok anyagával való kibővüléséről, azt is megjegyezte, hogy "további lépés lenne a megyei és városi lapok feldolgozása."13
Péter László: Lesz-e magyar hírlap-repertórium? című cikkében egy év múlva megállapítja, hogy a megyei és a városi lapok földolgozására vonatkozó javaslat nem valósult meg. Célszerű munkamegosztást indítványoz, mert "hallatlan energia- és időpazarlás folyik, és sürgős közbelépésre, az együttműködés megteremtésére van szükség". Véleménye szerint az országos repertóriumnak a heti megjelenésre kellene áttérnie Magyar Folyóiratok és Hírlapok Repertóriuma címen.14
Kurrens nemzeti szakbibliográfiáink elemzésekor Fügedi Péterné is kitér a kooperáció szükségességére, a már említett munkájában.
Egy gyakorlati próbálkozás is született. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár bázisán Bánó Zsuzsa vezetésével 1971-ben létrejött egy munkaközösség, mely évenként 430 féle országos időszaki kiadvány - köztük a hírlapok - helyismereti vonatkozású közleményeinek kurrens feltárását végezte el a cédulaszolgáltatást igénybe vevő 14 könyvtár számára. Négyéves működése folyamán bebizonyosodott, hogy országos feladatokat hosszú távon nem vállalhat föl egy öntevékeny munkaközösség.15
A helyismereti vonatkozású cikkek kurrens repertorizálásának tartalmi és formai problémáit tárgyalva e sorok szerzője is foglalkozott 1973-ban az együttműködés fontosságával.16
1975-ben, Zalaegerszegen a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Bibliográfiai Bizottsága és a KMK szervezésében tanácskozást tartottak a hírlapok feltárásának kérdéseiről. A konferencia elsősorban a helyismereti kutatás szempontjából foglalkozott a hírlapokkal, de azok kurrens, közös repertóriumával kapcsolatban ezt követben sem születtek gyakorlati eredmények.17
1979-ben Lisztes László dolgozott ki egy javaslatot az országos hírlapok és folyóiratok helyismereti szempontú kurrens feltárására, az analitikus leírások indexelésére. Kísérleteit az országos napilapok anyagán végezte.18 Szintén Lisztes László foglalkozott 1984-ben a megyei napilapok analitikus feltárásának tartalmi és módszertani kérdéseivel, s gondolatait a Szolnok megyei könyvtárak Együtt című híradójában tette közzé, javaslatot téve egy országos tanácskozásra ez ügyben.19 A cikkhez ugyanitt Bényei Miklós és Kertész Gyula szólt hozzá 1987-ben.
Kertész Gyula tézisszerűen foglalta össze nézeteit a hírlaprepertorizálás kérdéseiről. Ezek lényege a következő:
1. Míg a múlt század végén idősebb Szinnyei József jóvoltából a világ élvonalában jártunk, addig ma a fejlődő országok szintjén vagyunk e téren. A megvalósult külföldi próbálkozásokat, módszertani megoldásokat csak könyvészetileg, vagy még úgy sem tartjuk számon.
2. Mind a közös, mind az egyedi hírlaprepertorizálás beillesztendő az általános nemzeti és helyismereti, illetve a szakbibliográfiai rendszerbe. Meg kellene értetni országos könyvtárügyi és szakmai szervekkel, hogy a hírlapfeltárás, köztük a vidéki lapoké, országos szakmai ügy, nem pusztán megyei helyismereti-helytörténeti-honismereti érdek.
3. Számításba kell venni, mely szakterületek és műfajok (szépirodalom, recenziók stb.) igénylik a hírlapok feltárását, s az érdekelt intézmények közti munkamegosztás keretében hogyan lehetne ezt megoldani a nemzeti, a szak- és a helyismereti bibliográfia rendszerében.
4. A "mit" és a "kivel" tisztázása után a módszertani tapasztalatok összegzésének kell következnie.
5. Mindezek után egy rendszerterv és egy vagy több elvi-metodikai tanulmány birtokában lenne célszerű a szervezeti, személyi és anyagi kérdések felvetése egy Lisztes László által javasolt országos tanácskozás keretében - vagy a következő országos bibliográfiai munkaértekezleten.20
Bényei Miklós főként a helyi hírlapok analitikus feltárásának módszertani kérdéseit tárgyalta, de emellett kifejezést adott annak az érzésének is, hogy most már nem annyira tanácskozni kellene az országos hírlapok helyismereti közleményeinek együttműködésen alapuló számbavételéről, mint inkább hozzáfogni a munka tényleges megszervezéséhez.21
Sajnos nem fogtunk hozzá és a korábbi struktúrák sem változtak meg eddig, módosult viszont a feltárás, szolgáltatás technikája azzal, hogy számítógépes bibliográfiai adatbázisokat kezdtek kiépíteni a könyvtárak. A teljesség igénye nélkül sorolok fel néhány, bibliográfiai adatbázisra épülő kurrens könyvtári szolgáltatást, olyanokat, melyek hírlapi anyagot is tartalmaznak. Az Országos Széchényi Könyvtárban az Időszaki Kiadványok Repertóriuma - a technikai változások eredményeként -jelentős minőségi javulás előtt áll. Közös személyi számítógépes hálózat kialakítására került sor az Időszaki Kiadványok Bibliográfiájával s ennek eredményeként a havi füzetek közreadásán kívül valóságos szolgáltatásokra nyílik majd lehetőség nyomtatott listák vagy hajlékonylemezek formájában; a rendszer képes lesz speciális keresési szempontokat kielégíteni, gyors, eseti információt nyújtani.22
Az országos hírlapokat is feldolgozza A magyar irodalom és irodalomtudomány bibliográfiája, az OSZK KMK MANCI elnevezésű könyvtártudományi adatbázisa, a Magyar pedagógiai irodalom című bibliográfia, a Fővárosi Szabó Ervin Kőnyvtár szociológiai adatbázisa. A helyismereti munkát végző könyvtárakban is több helyütt megkezdték az adatbázisok létrehozását, feltöltését.
Végül két szolgáltatást említek még, mindkettő az 1980-as évek végén indult. Az egyik az Országgyűlési Könyvtár PRESSDOK nevű adatbázisa, amely magyar politikai, gazdasági, társadalmi és jogi cikkeket tartalmaz. Nem bibliográfiai, hanem inkább sajtódokumentációs célokat kitűző hajlékonylemezes szolgáltatása több mint száz napi- és hetilap, illetve folyóirat feldolgozásán alapul. A másik a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat Aktuális információk címet, Gazdaság, társadalom, politika, kultúra alcímet viselő havi kiadványa. A szintén adatbázisra épülő szolgáltatás feldolgozta az országos és a regionális, illetve megyei hírlapokat is. A kiadvány, továbbá a floppy-szolgáltatás, személyi változások miatt 1992 májusában megszűnt, de némi változtatással (esetleg a megyei/regionális lapok elhagyásával) 1993 januárjától az intézmény újra meg kívánja indítani.
A két utóbb ismertetett szolgáltatás sikeres működése azt jelzi, hogy a sajtóközlemények számbavételének területén vákuum van, s azt valós igényeket kielégítő, újonnan létrehozott, modern technikával rendelkező szolgáltatások képesek betölteni!
Egyre inkább teljes körű szolgáltatási rendszerek alakulnak ki, amelyek alkalmasak a sokszempontú keresésre, publikált kurrens repertóriumok előállítására, hajlékonylemezen való terjesztésre és igények szerint az eredeti cikkek másolatának megküldésére egyaránt. A korszerű technika alkalmazása ugyanakkor nem fedi el a korábban is meglévő súlyos és megoldatlan problémákat. Mindegyik információs rendszer autark módon, kizárólag saját erőforrásait felhasználva, s a többi rendszertől szigorúan elkülönülve és elszigetelődve végzi nagyrészt ugyanazoknak az időszaki kiadványoknak, köztük a hírlapoknak az adott témák szerinti figyelését, a talált közlemények címleírását, az annotáció megfogalmazását, a tárgyszavak kijelölését.
Mindnyájan tudjuk, hogy a MSZ 3424/60 Könyvtári címleírási szabályok című szabvány 175. pontja szinte csak említésszerűen foglalkozott a folyóiratcikkek leírásával, így magyarázható, de nem menthető, hogy nem alakult ki egységes címleírási gyakorlat. Bibliográfiai szakmánk mosatlan szennyese, hogy a cikkek, de még inkább a hírlapi cikkek leírásait nem lehet egy másik könyvtár adatbázisába vagy egy kutatói irodalomjegyzékbe közvetlenül beilleszteni, mivel nincs két egymással kompatibilis megoldás.
Nincs összhang az alkalmazott számítógépes programok területén sem: vagy Micro-ISIS, vagy TEXTAR adatbázis-kezelő rendszer került alkalmazásra, s a kettő között nem oldható meg tökéletesen a konvertálás.
A fentiek pesszimizmussal is eltölthetnének bennünket egy kurrens hírlaprepertórium létrejöttének esélyeit illetően, de éppen ez a sokféleség, inkonvertibilitás adhat módot egy szaktudományi igényekkel számot vető, a potenciális felhasználók által támogatott, tartalmilag és metodikailag tisztázott hírlaprepertorizálási program megvalósítására! Sajnálatos, de bekövetkezhet olyan periódus is, amikor a könyvtárak rendelkezésére bocsátott anyagi eszközöket még jobban visszafogják, s ez különösen előtérbe helyezheti a hatékonyság, az "egyszeri feldolgozás - többszöri felhasználás" célkitűzését.
Mielőtt egy új, integrált, kurrens hírlaprepertóriumról konkrétan beszélnénk, meg kell határozni, hol húzódik a határ a hírlap és a többi időszaki kiadvány között. A Könyvtárosok kislexikona szerint "a hírlap, napilap, újság a napi politikai, közéleti és egyéb eseményekről tájékoztató, ezeket az aktualitásokat kommentáló-magyarázó, szabályos időközökben, rendszerint naponta, de legalább hetenként egyszer megjelenő időszaki kiadvány".23 Ez a típusmeghatározás érvényes volt az elmúlt korszakra. Csűry István kimutatása szerint 1962-ben az országos napilapok száma 5 volt, közülük háromnak volt vidéki mutációja; 19 megyei napilap létezett, s ebből 13-nak volt területi kiadása is. Városi lap 4 volt, továbbá 1 községi lap is létezett, míg a nemzetiségek összesen 5 orgánummal rendelkeztek.24 A lényeget tekintve az 1970-es, 80-as években sem változott a helyzet: 29 napilap és néhány hetilap töltötte be az országos és a helyi érdekű politikai, közéleti sajtó szerepét.25 Mindnyájan ismerjük a lapkiadás korábbi struktúráját: az országos napilapok a párt, a kormány, a szakszervezet, valamint a Hazafias Népfront tulajdonában, a vidéki lapok a helyi pártbizottság, vagy vele közösen a tanács tulajdonában voltak. Mára megváltozott a politikai és közéleti háttér: mindenkinek joga van (az alkotmányos keretek között) a vélemény és a kifejezés szabadságához. Az új lehetőség lapalapítási hullámot indított el.
Az újonnan megjelenő lapok vizsgálata azt mutatja, hogy a hírlapok és a folyóiratok közötti határvonalat nem elsősorban a megjelenés gyakorisága, hanem kommunikációs funkciója mentén kell keresnünk. A legtöbb helyi önkormányzat vagy politikai szervezet ugyanis nem képes, vagy nem is kíván napi vagy hetilapot kiadni, s többnyire havonta, néhány pedig negyedévente jelentet meg tartalmi és formai szempontból hírlapnak minősülő időszaki kiadványt. Ha tehát a funkciót elébe helyezzük az időszakosságnak, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy jelenlegi hírlapstruktúránk kezd hasonlítani az 1938-as "utolsó békeévnek" a struktúrájához. Akkor 433 féle politikai és helyi érdekű sajtóterméket adtak ki, ebből 164 fővárosi, 269 vidéki. Naponta 102 lap jelent meg, ebből 56 Budapesten, 46 vidéken. (Érdekes adat, hogy 11 pesti újságnak napi többszöri kiadása is volt!)26
Az OSZK Időszaki Kiadványok Bibliográfiája nyilvántartása szerint 1992 májusában 473 féle hírlap létezett. Ha hozzászámoljuk a fővárosi lapok vidéki, illetve a regionális lapok területi mutációit, akkor ez a szám 480 fölé emelkedik. A mutációkat most figyelmen kívül hagyva 37 hírlap naponta, 5 hetente többször, 66 hetente, 50 kéthetente, 1 háromhetente, 200 havonta s több mint 30 ennél ritkábban jelenik meg, míg 80-nak a megjelenési gyakorisága még ismeretlen. Másféle metszet szerint: 43 országos jellegűnek számít, 4 a nemzetiségi lapok száma; egy-egy régiónak, illetve megyének 46, egy-egy településnek 346, Budapest kerületeinek pedig 38 hírlap kíván politikai, közéleti információt nyújtani.
Ezekben a lapokban - különböző színvonalon és mértékben - megtalálható az alapvető sajtóműfajok teljessége; hírek, tudósítások, interjúk, publicisztikai cikkek és kommentárok; az igényesebben szerkesztett, nagyobb erőforrásokkal rendelkezőkben pedig művészeti kritikákat, szépirodalmi és ismeretterjesztő-tanácsadó írásokat is találhatunk a művészi fotók, grafikák, karikatúrák, keresztrejtvények mellett. A legtöbb hírlap tartalmaz több-kevesebb reklámot is. Egyesek - naponként más tematikus melléklettel - 28 oldalon, míg mások 4 vagy 6 oldalon látnak napvilágot.
A hírlapok számának robbanásszerű megemelkedését követően a könyvtárosok-bibliográfusok nem viselkedhetnek úgy, mintha ez be sem következett volna, hiszen nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változások is folyamatban vannak: míg az 50-es évek elején a sajtó az előre eltervezett agitáció és propaganda szócsöve volt, addig a mai önkormányzatoknak, a politikai és társadalmi tényezőknek elengedhetetlenül szükségük van a hírlapok információira, a társadalmi események magyarázásával, értelmezésével, kommentálásával foglalkozó cikkanyagra, a különböző vélemények ismeretére. Ugyanakkor nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a hírlapok egyben különböző társadalomtudományi, irodalmi és művészeti stúdiumok dokumentumai - nemcsak keletkezésükkor, hanem 50 vagy 100 év múlva is. Ezekre a kihívásokra most kell választ adnunk, s a helyes válasz - úgy gondolom - egy kurrens, közös, integrált hírlaprepertórium megvalósítása lehet.
A repertórium gazdájává csakis egy országos szerepkörű könyvtár válhat. A szervezőmunka során át kell tekintenie, hogy mely tudományágak, intézmények, testületek, csoportok tarthatnak igényt a leendő szolgáltatásra. Elvi megállapodásra kellene jutnia a hírlapokat is feldolgozó szakbibliográfiai műhelyekkel és különös gondot kellene fordítania azokra a területekre, amelyek jelenleg bibliográfiai szempontból ellátatlanok. Neki kell gondoskodnia az indulás és a működtetés anyagi eszközeinek megszerzéséről - költségvetésből, alapítványoktól vagy pályázatok révén.
A gazdakönyvtárnak össze kell fognia a regionális (megyei) esetleg városi szerepkörű könyvtárakkal, megosztva az országos, illetve területi hírlapok feltárását. A szervezeti keretek kialakításakor fel kell használni a kialakulóban lévő számítógépes hálózatokat. Hazánkban várhatóan nem "totális könyvtári rendszer", hanem integrált helyi rendszerek fognak létrejönni - speciális igényeik mentén - s ezek lépnek majd összeköttetésbe egymással. Csak utalok itt az Információs Infrastruktúra Fejlesztési Programra (IIF) támaszkodó Számítógépes Könyvtári Információs Rendszerre (a KIR-re), amely az MTA Könyvtára, az OSZK és az OMIKK helyi automatizált rendszereit integráló, adatbázis megosztás elvén alapuló, számítógépes hálózatban működtetett rendszer. A koncepció szerint egy következő szakaszban újabb intézmények és könyvtárak kapcsolódása lehetséges mind szolgáltatói, mind felhasználói szinten.27 Egy másik koncepció, melyet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1991 végén jóváhagyott, a felsőoktatási és közgyűjteményi információs infrastruktúra fejlesztését célozza meg.28
A közös hírlaprepertórium előállítása során a könyvtárak együttműködésének nem személyes jószándékokon, hanem intézmények között megkötött, szakmai-módszertani szempontból megalapozott, a feladatokat pontosan meghatározó, az üzleti szempontokat is figyelembe vevő, de nem üzleti irányultságú szerződéseken kell alapulnia. Az országos hírlapokat és azok vidéki mutációit a gazdakönyvtárban, míg a helyi, regionális lapokat a régióban kell feldolgozni. Elvileg egyetlen hírlap és egyetlen sajtóműfaj sem zárható ki a feltárásból. A feldolgozandó hírlapi közlemények kiválasztásának alapvető szempontja a "primer információ" - Csűry Istvánnak a Válogatás és teljesség c. tanulmányában kifejtett elvei alapján.29 A tételszerkesztés során alkalmazni kell a közeljövőben megjelenő MSZ 3424/12 szabványt, amely az időszaki kiadványokban közölt részdokumentumok bibliográfiai leírását és a szolgáltatásokban történő alkalmazását szabályozza.
Mind a tételek cseréjének, mind a repertórium megjelenítésének, illetve a felhasználói szolgáltatásoknak rendkívül változatos módozatai alakíthatók ki fokozatosan az online kereséstől a nyomtatott (lehetőleg tárgyszavas elrendezésű) központi vagy regionális, teljes vagy válogatott gyűjtőkörű kiadványokon át az elektronikus adatátvitelig. Magas szintű tudományos-módszertani bibliográfiai munkával, kellően eredményes marketing tevékenységgel elérhető lenne, hogy a hírlapok információiról ez a repertórium látná el a szakbibliográfiákat is adatokkal.
Véleményem szerint a következő alapvető követelményeknek kell a leendő hírlaprepertóriumnak megfelelnie:

Hogy a kurrens hírlaprepertórium eszméje nem kivihetetlen, azt a külföldi példák is alátámasztják. A német nyelvterületen megjelenő 20 legfontosabb újság jelentősebb cikkeinek, interjúinak, recenzióinak, az első közlésű szépirodalomnak jegyzékét tartalmazza a negyedéves periodicitású Zeitungs-index. A tárgyszórendben között tételek kódjelei alapján negatív mikrofilm vagy papírmásolat rendelhető az eredeti közleményről.
Módszertani szempontból érdekes a nyolcvan német nyelvű időszaki kiadvány cikkeinek feltárását elvégző, kéthavonta megjelenő Zeitschriftendienst**, amely a nyomtatott forma mellett hajlékonylemezes szolgáltatást is nyújt. A napi- és hetilapok, illetve folyóiratok feldolgozásában Braunschweigtől Wiesbadenig 20 nyilvános könyvtár 44 munkatársa működik együtt!
Az ELNET nevű számítógépes hálózat 34 japán napilap és 250 magazin cikkeit feldolgozó adatbázisra épül. Fő szolgáltatása az online keresés és az erre épülő fax-szolgálat. A használó mikroszámítógépével csatlakozik a rendszerhez, először a bibliográfiai adatbázisban keres, majd azonnal vagy később megrendelheti a nagykapacitású optikai lemezen tárolt teljes szövegeket is, amelyeket a rendszer telefaxon másodpercek alatt továbbít. Van reggeli szolgálata: a megrendelő által kiválasztott kulcsszavak alapján a rendszer 24 napilap reggeli kiadásában végez keresést, majd a megfelelő cikkeket 7 és 10 óra között faxon vagy elektronikus postán küldi meg. Témafigyelő szolgálat is működik: az előfizetők meghatározott időközökban kapják az anyagot.30
A távlatok fantasztikusak, nekünk viszont most a hazai hírlapok információtömegével kell megbirkóznunk, felvállalva saját gondjaink megoldását. A kívánatos kurrens hírlaprepertórium megvalósításához vezető úton szükség lesz a Magyar Könyvtárosok Egyesülete s elsősorban a Bibliográfiai Szekció támogatására, a közreműködő intézményeknek, kollégáknak pedig erős hitre és eltökélt szándékra.

* Az MKE Bibliográfiai Szekciójának 1992. június 3-i, azonos című rendezvényén elhangzott előadás szerkesztett szövege.

** Az adatbázis demováltozata és a nyomtatott füzetek is megtekinthetők a KMK Könyvtártudományi Szakkönyvtárában.

Irodalom

  1. KERTÉSZ Gyula: A magyar időszaki kiadványok egyedi repertóriumai. 2. átd., bőv. kiad. Bp. 1990. 25. és 443. tétel.

  2. SZINNYEI József: Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertóriuma. I. Történelem és annak segédtudományai. 2. köt. 1. r. Hírlapok. 1731-1880. Bp. 1885. XV, 1648 col.

  3. VÁRADI Ödön: Indítványok egy évenkénti repertórium és bibliográfia érdekében. In: Corvina. 23. évf. 1900. 20. sz. p. 102-103.

  4. A magyar bibliográfia kérdése. [Írta]: Bibliográfus. In: Könyvtári szemle. 1. évf. 1913.4. sz. p. 28-29.

  5. GÁRDONYI Albert: A magyar folyóirat és hírlapirodalom bibliográfiája. In: Könyvtári szemle. 1. évf. 1913. 5. sz. p. 33-34.

  6. KÕHALMI Béla: Nincs nemzeti bibliográfiánk. Bp. 1914. p. 26-27.

  7. GÁRDOS Miklós: Legyen magyar hírlapcikk-repertórium! In: Magyar sajtó. 3. évf. 1962. 5. sz. p. 150-151.

  8. FÜGEDI Péterné: Kurrens nemzeti szakbibliográfiáink elemzése. Bp. 1972. 59 p.

  9. MÓDIS László: A Tiszántúli bibliográfia s általában a tájbibliográfiák kérdései. In: A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyve. 1954. Debrecen, 1955. p. 53-107.

  10. LÁDI László: Adatok a megyei könyvtárak helyismereti sajtófigyeléséről. Szakdolgozat. Bp. 1982. 46 lev., 2 mell. Gépirat a KMK Szakkönyvtárában.

  11. P[ÉTER] L[ászló]: Lesz-e magyar hírlaprepertórium? In: Könyvtáros. 14. évf. 1964. 8. sz. p. 471-472. A cikkben utalás történik Bóday Pál tervezetére.

  12. Az Országos Bibliográfiai Munkaértekezlet. In: Könyvtáros. 11. évf. 1961. 11. sz. p. 644-650.

  13. DEZSÉNYI Béla: A hírlapcikkek repertóriuma. In: Ma-gyar sajtó. 4. évf. 1963. 6. sz. p. 179-180.

  14. PÉTER László i.m.

  15. BÁNÓ Zsuzsa: A szombathelyi helyismereti bibliográfiai munkaközösség feloszlásáról. In: Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok szerkesztése, a hírlapok feltárása. Bp. 1976. p. 106-107.

  16. KÉGLI Ferenc: A helyismereti munka gondjai. In: Könyvtáros. 23. évf. 1973. 12. sz. p. 721-725.

  17. A hírlapok feltárásának kérdései. In: Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok szerkesztése, a hírlapok feltárása. Bp. 1976. p. 79-115.

  18. LISZTES László: Javaslat kurrens hírlapok és folyóiratok helyismereti szempontú feltárására. Kecskemét, 1979. 8 p. Publikálatlan, sokszorosított gépirat, melyet a szerző a Kulturális Minisztérium Könyvtárügyi osztályához és az OSZK KMK-hoz nyújtott be, valamint megküldte a megyei könyvtáraknak is, kérve a kísérleti anyag értékelésének elvégzését.

  19. LISZTES László: A megyei napilapok analitikus feltárása. In: Együtt. 15. évf.. 1984.3. sz. p. 3-8.

  20. KERTÉSZ Gyula: A hírlaprepertorizálás kérdéseiről. In: Együtt. 18. évf. 1987. 1-2. sz. p. 52-56.

  21. BÉNYEI Miklós: Gondolatok a helyi hírlapok feltárásáról. In: Együtt. 18. évf. 1987. 1-2. sz. p. 42-51.

  22. SÁNDOR Ernő: A magyar sajtórepertorizálás új korszaka. In: OSZK híradó. 35. évf. 1992. 1-2. sz. p. 15-16.

  23. VÉRTESY Miklós: Könyvtárosok kislexikona. Bp. 1987. p. 87.

  24. CSŰRY István: Válogatás és teljesség. 2. In: Könyv és könyvtár. 5. Debrecen, 1966. p. 19-20. A Periodikák műfaj és rendeltetés szerinti megoszlása című táblázat adatai alapján.

  25. Tények könyve. Magyar és nemzetközi almanach '91. Szerk. Baló György, Lipovecz Iván. Bp. 1991. p. 849.

  26. Magyar könyvészet. 1938. Bp. 1941. p. 583.

  27. BERKE Barnabásné - SZŰCS Erzsébet: KIR: Számítógépes könyvtári információs rendszer az IIF Program keretében. In: Könyvtári figyelő. 35. évf. 1989. 3. sz. p. 233-240.

  28. ENGLONER Gyula: Javaslatok a felsőoktatási és közgyűjteményi információs infrastruktúra fejlesztésére. In: Könyvtári figyelő. 1.(37.) évf. 1991.4. sz. p. 608-618.

  29. CSŰRY István: Válogatás és teljesség. 1-2. In: Könyv és könyvtár. 4. Bp. 1964. p. 5-41.; 5. Debrecen, 1966. p. 5-54.

  30. KING, Shirley V.: ELNET - the electronic library database system. In: Electronic libraries. 9. vol. 1991. 2. no. p. 61-72. Ism. Novák István: Az ELNET neve elektronikus adatbázis rendszer. In: Könyvtári figyelő. 2.(38.) évf. 1992. 1. sz. p. 172-173.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)