38. évfolyam, 1992. 2. szám

Archívum

Színre lépett a HUNRA

Nagy Attila

Amint arról már több lapban is hírt adtunk (Köznevelés, Könyvtáros, Könyvtári levelező/lap) 1991. október 31-én az Országos Széchényi Könyvtárban megalakult a Magyar Olvasástársaság (Hungarian Reading Association = HUNRA), mely 1992. február 28-29-én meg is tartotta első közgyűlését.
Egyesületünk alapvetően az olvasás, az írásbeliség színvonalának fejlesztéséért végzett szakmaközi (pedagógusok, könyvtárosok, kiadók, szerkesztők, kutatók, gyógypedagógusok, nyelvészek stb.) összefogásának, együttes kezdeményezéseinek kíván élesztője és szervezője lenni.
Hazai vizsgálati eredményeink évtizedek óta a stagnálás, (újabban a kifejezett romlás, értékvesztés), az európai élmezőnytől való leszakadás tendenciáját jelzik. Miközben jól tudjuk, hogy az olvasás egyebek (tanulás, szórakozás) mellett, leginkább a párbeszéd és gondolkodás, a disputa, a meditáció szinonimája. Ha tehát kevesebbet és rosszabbul olvasnak gyerekeink, fiataljaink, az nem csupán tanulási, elhelyezkedési, munkavállalási esélyeiket rontja már ma is, hanem a lényegi emberi funkciók - gondolkodás és beszéd - kiműveletlenségét, alacsonyabb fejlettségi szintjét is nagy valószínűséggel jelzi.
Az olvasás több szakterület közös ügye. Írók, szerkesztők, tanítók, tanárok, könyvtárosok, gyógypedagógusok, nyelvészek, neveléstudósok, pszichológusok, szociológusok körében egyaránt vannak, akik hivatásuknak és küldetésüknek érzik a magyar írásbeliség színvonalának emelését. Az idő megérett talán, hogy összefogjunk, és megkeressük a mai viszonyokhoz illő formákat az olvasáskultúra hatékonyabb terjesztésére.
Olyan időszakban élünk, amikor az iskolák a létükért küzdenek, amikor a könyvtárakat a bezárás veszedelme fenyegeti, amikor a pedagógus továbbképzés gyakorlatilag megszűnt, a szakfolyóiratok támogatás híján fogyóban vannak, amikor a 14-17 éves korosztályból 200 000 fiatal eltűnt az oktatási rendszerből, amikor munkanélküliség és kiszolgáltatottság fenyeget mindenkit, aki nem tud a nyomtatott szóból önállóan tájékozódni.
Mindezen bajainkkal nem vagyunk egyedül. Amerikában és Európában - bár nálunk jobb körülmények között - vannak hasonló gondok, de vannak szakmai szervezetek is, amelyek ezek ügyében ugyan szót emelnek. Nemzeti Olvasó társaságok működnek sok országban. Van nemzetközi Olvasástársaság is, amely összefogja az öt világrész Nemzeti Olvasástársaságait. Õk kerestek meg, hogy segítenének Magyar Olvasástársaságot alapítani.
Társaságunk a magyar olvasáskultúra valós tényeire szeretné a társadalom széles rétegeinek figyelmét felhívni s a maga szerény eszközeivel (konferenciák, tapasztalatcserék, pályázatok, továbbképzések, publikációk, ösztöndíjak stb.) a vállalkozás, a jobbítás módszereinek kimunkálására is kísérletet tesz.
A közgyűlést megnyitó köszöntőjében Szente Ferenc igazgató az új egyesület létrejöttét indokló jelenségekről szólt, majd Alan Farstrup (USA), az International Reading Association (IRA) ügyvezető igazgatójának tájékoztatóját hallgattuk meg a nemzetközi szervezet céljairól és tevékenységéről. (A világ 54 országában több mint 1 000 000 tagot számláló egyesület folyóiratokat és önálló köteteket jelentet meg az olvasás tanításával, kutatásával kapcsolatban, szemináriumokat és konferenciákat szervez, ösztöndíjakat adományoz stb.)
Az érdemi munka kezdeteként került sor a tisztségviselők (tanács és elnök) megválasztására:

Adamikné Jászó Anna

Baricz Zsolt

Bocsék Istvánné

Gósy Mária

Horváth Zsuzsanna

Juhász Mariann (Jegyző)

Kádárné Fülöp Judit (alelnök)

Kelecsényi László

Nagy Attila (elnök)

Vassné Kovács Emőke

Továbbképzésünk első előadója, Horváth Zsuzsa az 1986-os és 1991-es országos (Monitor) vizsgálat adatait ismertetve, az olvasási készség jellegzetes romlási tüneteiről szólt. Három szövegtípus mentén mérték fel a tanulók teljesítményét: az utasítások megértésének szintje 5 év távlatában azonosnak mondható, az ismeretközlő (tipikusan tankönyvi) szövegeknél enyhe, az elbeszélő, szépirodalmi szövegek esetében pedig kifejezett (10-15%) teljesítmény-csökkenést regisztrálhattak a kutatók. A feladatok jó megoldásának arányát jelentősen befolyásolta a tanulók életkora, neme, a település típusa, a régió jellege és természetesen a feladatok milyensége is. A megvizsgált 8. osztályos gyerekek csupán 43%-a teljesített igazán megfelelő szinten. (A feladatok 80%-át tudták sikeresen megoldani.)
Gósy Mária az olvasási nehézségek (diszlexia) okait mutatta be. Véleménye szerint dőntően a beszédmegértési és beszédképzési zavarok, a kommunikációs kudarcok (gondolkodási korlátok és magatartási rendellenességek) alkotják ennek a mind gyakrabban megjelenő tünetnek a hátterét. A tv és a rádió hatására felgyorsuló közbeszéd, a szülő-gyerek, tanár-tanítvány eszmecserék lerövidülése, hadarva kiadott utasításokká vékonyodása mind-mind az élőszó ritkulásához, tehát romló megértéshez, s ezen keresztül a nyomtatott szó keresése iránti motívumok gyengüléséhez, az olvasási teljesítmények romlásához vezetett.
A nap lezárásaként Csabay Katalin az olvasászavar korai felismerésének jelentőségéről, illetve a korrekció módszereiről beszélt.
Közgyűlésünk másnapján Pehr-Olaf Rönnholm (Finnország), az IRA elnökségének tagja, a magyar kollégák régi, kedves barátja üdvözölte az új nemzeti társaságot (HUNRA). Peter Schneck az IRA European Development Committee leköszönő elnöke pedig a nemzetközi szervezet európai terjeszkedésének tényeit, örömteli állomásait ismertette. (1981-ben 7 európai országban működött ilyen társaság, 1992-ben már 26-ban.) Végül Ulla-Britt Persson, aki 1992 májusától lesz az említett bizottság vezetője a megnövekedett létszámokból adódó feladatokról és tervekről szólt.
Közgyűlésünk stílszerű lezárásaként, szervezési és elméleti kérdések taglalása után bemutató órát néztünk és vitattunk meg. Cselei Márta tanítónő 2. osztályos tanulókkal Páskándi Géza egyik írását felhasználva, a tűzzel kapcsolatos szólásokat dolgozta fel, illetve elevenítette meg játékos formában. Az eredetileg szombat déli 12 óráig tervezett program végén a vitát, a beszélgetést befejezni alig tudó kollégákat a terem zárására 40-50 perce várakozó teremőröknek kellett jobb belátásra bírni.
Munkánk folytatásában egyelőre három idő pont látszik adottnak:
1. 1992. okt. 9-én (pénteken) “Az olvasásra nevelés és pedagógusképzés" címmel szervezünk konferenciát az OSZK-ban, melyre ezúton is baráti szeretettel hívunk minden érdeklődőt.
2. 1993. aug. 1. és 4. közötti napokban Koppenhágában szervezik az IRA 8. Európai Konferenciáját.
3. 1995 nyarán pedig Budapest, illetve a HUNRA látja vendégül a 9. Európai Konferencia résztvevőit.
Addig természetesen még bizonyítanunk kell, hogy méltók (leszünk) vagyunk erre az előlegezett bizalomra.

Országos Széchényi Könyvtár Észrevételek (2000/04/12)