38. évfolyam, 1992. 2. szám 		Archívum

Környezetvédelmi információszolgáltatás Magyarországon

Kovács Mária

 

"Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!" - ez a környezetvédelem nemzetközi jelszava. De tulajdonképpen mi a környezet? A levegõ, a víz, a föld, az erdõ - igen. De környezet a saját lakásunkban mérgezõ anyagokat tároló fürdõszobánk, konyhánk, és füstös munkahelyünk, hol ébrenlétünknek minimum egyharmadát töltjük, vagy a ház, az utca, ahol lakunk, az elõtte álló virágládákba hajigált szeméttel, a piszkos plakáttömeggel az amúgy is málló falakon, vagy a régi és új üzletek ízléstelen, egymáshoz és az épület stílusához nem illõ portáljai és papundekli feliratai, a minden kiszorítható, talpalatnyi helyen gomba módra szaporodó mocskos bódék és kalyibák, melyekben sokszor százezreket forgalmaznak tulajdonosaik, de "üzletük" külsejére egyetlen fillért nem szánnak.
James Kirkup angol költõ Japánban tett útja alkalmából az ország természeti szépségeitõl elbûvölve és nagyvárosai förtelmes épületrengetegétõl elborzadva megállapította: "A japánoknak rendkívüli érzékük van a szépséghez, de igen kevés a rúthoz - míg ennek ellenkezõje áll az angolokra", tette hozzá. Vajon mit szólna mihozzánk? Tájékozatlanságunkhoz, makacs közönyünkhöz minden iránt, ami "közös": legyen az erdõ, park, ház, utca - vagy "Ügy". Miközben a tengerentúl és Európában már teljes gõzzel igyekszenek visszafordítani azokat a globális katasztrófába torkolló folyamatokat, melyeket az emberiség felelõtlenül önmaga ellen elindított, nálunk ez még csak most kezd egy szûk körben téma lenni, az "utca embere" egyáltalán nem foglalkozik vele.
Hogyan induljunk el, hogyan tanuljuk meg újból, mi a csúnya, mi a szép és mekkora környezetünk szerepe egészségünk, hangulatunk kialakításában? (Elkerülhetetlen az idézet: "Ép testben ép lélek"...) Hogy miért nem mindegy az, mennyit autózunk egy fulladó városban, mennyi ólommal töltjük meg gyermekeink tüdejét, vagy mennyi dohányfüsttel egymásét, - hogy milyen mérgeket és/vagy lebonthatatlan anyagokat zúdítunk folyóinkba, ásunk el a földbe szeméttelepeinken, vagy égetünk el mérges gázokat eregetve a levegõbe, hogy mennyi energiát pazarlunk el feleslegesen és pótolhatatlanul. Hogy nem mindegy, mit okozunk mindezzel saját utódainknak, hazánknak, Európának, az egész Földnek?
Ha lassan terjednek is és nem eléggé általános az érdeklõdés irántuk, azért már nálunk is tucatjával mûködnek országos, (pl. Magyar Környezetvédelmi Egyesület), helyi, (pl. Mártírok Útja Környezetvédõ Egyesület) vagy egyetemeken, pártokon, egyesületeken (mint például a Budapesti Városvédõ Egyesület Környezetvédõ Csoportja) belüli, ú.n. lakossági tömörülések. Ezek közül
A Talento Alapítvány Levegõ Munkacsoportja (Budaörs, Pf. 102, 2041; 153-7154) három éve mûködik, jelenleg 30 (!) társadalmi szervezetet tömörit magába, és számos független szakértõ vesz részt munkájában. Elsõsorban a közlekedés okozta levegõszennyezést tanulmányozza és csökkentésére az illetékes hatóságok részére javaslatokat dolgoz ki. Több sikeres tiltakozó felvonulást szervezett, már az elsõ 2 év alatt kb. százezer szórólapot osztott szét. Számos szakmai összejövetelt rendezett, például az EKOTRANS "Közlekedés és környezetvédelem" nemzetközi konferenciát és kiállítást, melyen tizennégy ország szakemberei vettek részt és hetvenkét elõadás hangzott el. Többször szervezett szénmonoxid-méréseket és motorbeállításokat gépjármûvek részére. Sajtótájékoztatásokkal, cikkekkel, nyilatkozatokkal, rádióelõadások szervezésével és televíziós szerepléssel széles körû felvilágosító munkát végez. Folyamatosan gyûjti az információkat a zöldterületek tényleges vagy tervezett beépítésérõl. Bárki, egyénenként is csatlakozhat hozzájuk.
A Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (1035 Budapest, Miklós tér 1; 168-6284) Bush elnök javaslatára, 1990-ben jött létre és a nemrégiben felújított, 200 éves óbudai Selyemgombolyító épületében kapott helyet. Alapító okiratát a magyar, az amerikai, a holland kormány és az Európai Gazdasági Közösség képviselõi írták alá, programjait és tevékenységét nemzetközi igazgatótanács felügyeli, támogatja a környezetvédelmi innovációkat, a társadalmi párbeszédhez semleges fórumként szolgál, és környezetvédelmi információkat szolgáltat. Mindehhez a szükséges szaktudás, az anyagi források a világ minden tájáról érkeznek.
A Központ programja három területre koncentrálódik: a környezetszennyezés egészségi hatásai; a környezetszennyezési ellenõrzés kevésbé hatékony módszereinek felváltása olcsóbb, környezetkímélõ eljárások bevezetésével; alternatív energiaforrásokat elõnyben részesítõ energiapolitika támogatása pazarló és környezetszennyezõ erõforrásokkal szemben.
E program megvalósításához a következõ információs források állnak rendelkezésre: nyomtatványtár, adattár, CD-ROM vagy mikroszámítógép-használat; információs csereszolgálatokkal és hálózatokkal való kapcsolatteremtés; új technológiák, pl. térinformatikai rendszerek. A Központ célja az, hogy különbözõ környezetvédelmi információs rendszerek adatait összegezze és továbbítsa.
Az "intézményi fejlesztés" célkitûzéseiben a különbözõ, szennyezéseket csökkentõ és a hulladéktermelést minimalizáló, környezetkímélõ, energiatakarékos technológiák kifejlesztését, kutatásait szponzorálja. Felkutatja a nemzetközi szaktudás- és anyagi forrásokat (pl. továbbképzési lehetõségeket, technikai eszközök ingyenes, adományozás útján való beszerzését, csereprogramokat), és azokat oda irányítja, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ezenkívül információkkal szolgál közép- és kelet-európai környezetvédelmi eseményekrõl és akciókról.
A Központ szemináriumokat, alkotómûhelyeket, kerekasztal-beszélgetéseket szervez, különbözõ szintû oktatáshoz környezetvédelmi tananyagot dolgoz ki, kialakítja és fejleszti a környezetvédelmi oktatás eszközeit (amit különbözõ társadalmi szervezetek és egyesületek is támogatnak). Ha bármelyik, már mûködõ környezetvédelmi csoport oktatási programot akar indítani, náluk jelentkezhet: támogatni fogják.
A Környezetvédelmi és Természetvédelmi Fõfelügyelõség (1054 Budapest, Alkotmány u. 29; 132-9940) "országos hatáskörû államigazgatási szerv", amit a kormány 1990. december 1-jén, az átszervezésekkel egyidõben hozott létre. A Környezetvédelmi Minisztérium alá tartozik, de míg a Minisztérium elsõsorban elvi, a KTF gyakorlati kérdésekkel foglalkozik és a levegõ, a vizek, szennyezés, zaj, veszélyes hulladék, rádióaktív kisugárzás és hasonló témakörökben koordinációs tevékenységet folytat. Ezenkívül az egész országot behálózó 12 környezetvédelmi felügyelõséget (Baja, Debrecen, Gyõr, Gyula, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely) irányítja.
A miskolci, észak-magyarországi felügyelõség havi környezet- és természetvédelmi tájékoztatóját, az "Új Körkép"-et a tervek szerint országos folyóirattá fejlesztik. A vidéki felügyelõségek közül pl. a dél-dunántúli (Pécs) környezetvédelmi szabadegyetemet tart biológia és földrajz szakos tanárok részére; Debrecenben középiskolát végzett, jelenleg elhelyezkedni nem tudó diákok részére környezetvédelmi oktatást terveznek, mely képesítést is ad.
A Környezetgazdálkodási Intézet (1054 Budapest, Alkotmány u. 29; 132-9940)* 1989-ben jött létre, most, 1992-ben az új, fokozott követelményeknek megfelelõen átalakulóban van. A tervek szerint 12 intézet és egyéb szervezet tartozik hatáskörébe. Ezek közül:

A népszerûen "Zöld telefon"-nak (új száma: 153-3441) - hivatalosan KÖSZI-nek - is becézett Környezetvédelmi Tájékoztató és Tanácsadó Szolgálat a környezetét féltõ lakosság részére jött létre, annak bejelentéseit fogadja a következõ témakörökben: a levegõ tisztaságának védelme; hulladékkezelés és -ártalmatlanítás, -tárolás és -megsemmisítés; vízminõségvédelem; zaj- és rezgésvédelem; természetvédelem; vízgazdálkodás, környezetgazdaságtan, környezeti hatások vizsgálata stb. A panaszokat továbbítja, vagy a panaszos részére kideríti, melyik hatóság illetékes az adott ügyben. Ha szükséges, átveszi a közvetítõ szerepet, közbenjár a rádió, TV nyilvánosságát is igénybevéve. A közönségszolgálat célja, hogy az állampolgárok és a környezetvédelem egyes szakterületein mûködõ hatóságok és intézmények közötti információáramlást, a lakossági ismeretterjesztést és kapcsolattartást elõsegítse. Tájékoztató tevékenységével az államigazgatási és egyéb, nem kormányzati szervek "problémafeltáró, beavatkozó és szankcionáló" munkáját segíti. Mûszaki-tudományos kiadványok elõkészítését, közreadását, értékesítését végzi. Szakfordítási, tolmácsolási feladatokat lát el. Szakmai hátterét az Informatikai Intézet szakosztályai és esetenként bevont külsõ szakértõk biztosítják, a munkát a KGI szakkönyvtára, oktatási központja, számítógépei, adatbázisai segítik. Keretén belül mûködik a KÖSZI-n kívül a jogi személyeket, gazdasági szervezeteket tömörítõ
Környezetvédelmi Klub (új száma: 153-1417), mely 1990 elején, vállalkozási jelleggel alakult, célja, hogy jogi személyek, gazdasági szervezetek számára közvetlen találkozási lehetõséget teremtsen környezetvédelmi problémáik megoldása, illetve a már rendelkezésre álló megoldások terjesztése, értékesítése érdekében. A Klub tevékenysége, szolgáltatásai a következõk:
- tagjai körében megoldásra váró problémákról információkat gyûjt, azokat rendszerezi és közreadja;
- a mûködése során feltárt eredményekrõl, megoldásokról információkat szolgáltat a szélesebb nyilvánosság részére is;
- folyamatosan figyeli a jogszabályokat, szakmai és jogi tanácsokat ad;
- üzleti ajánlatokat közvetít, a klub tagsága körében az innovációs javaslatokat ismerteti;
- tájékoztató anyagokat terjeszt;
- tárgyalásokat szervez és bonyolít le;
- szakmai rendezvényeket, bel- és külföldi önköltséges tanulmányutakat szervez;
- számítógéppel alátámasztott szakirodalmi és egyéb szolgáltatásokat nyújt.
A folyamatos mûködés biztosítására állandó klubtitkárságot tart fenn. A tagsági díj a fenti szolgáltatásokon kívül az Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtár egyes könyvtári szolgáltatásaihoz kedvezményekre is feljogosít.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban, az
Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtár, (1051 Budapest, Sas u.6; 118-4063), melyben kutatók, diákok, vállalkozók, a környezetvédelem, vízgazdálkodás és határterületi témákban dolgozó szakemberek és más érdeklõdõk kérdéseikre, problémáikra információt kaphatnak, megoldást találhatnak - külföldre készülõ szakemberek általános (gyakorlati) tájékoztatást kérhetnek.
A könyvtár több mint százéves, mozgalmas múltra tekint vissza: 1886-ban alakult az akkori Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályán. A könyv- és folyóiratállomány gyûjtését a kiegyezés után kezdték meg, a régi kötetek még a Minisztérium bélyegzõjét viselik, amikor az állomány kb. 1500 kötetbõl, a hazai irodalom és a kor legfontosabb kézikönyveibõl állt, elsõsorban francia, német és olasz nyelven. 1890-tõl, amikor a vízügyek intézését a Földmûvelésügyi Minisztériumba összpontosították, a könyvtár már gazdag anyaggal rendelkezett, fõként általános vízépítési, ármentesítési, folyószabályozási, kultúrmérnöki és vízrajzi irodalomból. A könyvtár korszerûsítése Sajó Elemérnek, a vízügyi mûszaki fõosztály akkori vezetõjének köszönhetõ: õ ismerte fel elsõként a könyvtár jelentõségét, s fejlesztése érdekében sürgette, hogy az állami költségvetés irányozza elõ az ehhez szükséges fedezetet. Felismerte azt is, hogy a könyvtárban felhalmozott szellemi kincsek szakkatalógus nélkül holt tõkét képviselnek. 1930-ban Lászlóffy Woldemárt állította a könyvtár élére, aki egyéb hivatali munkája mellett nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel 3 év alatt rendezte az anyagot. Szerzõi és földrajzi cédulakatalógust készített, és az országban az elsõk között vezette be az ETO-n alapuló szakkatalógust, ami a régi szakirodalomhoz a mai napig használatos. A háború után a könyvtárat 1950-ben nyitották meg a Vigadó téren, ahol 1987-ig mûködött. Gazdája idõrõl idõre változott, majd közel 15 évig a VIZDOK (Vízügyi Dokumentációs és Továbbképzõ Intézet) hatáskörében, a vízügyi ágazat szakmai tájékoztató központja, bázisa lett. A könyvtár, mint a vízügy központi országos szakkönyvtára ez idõ alatt mind állományát, dokumentumtípusait, mind korszerû szolgáltatásait tekintve tovább fejlõdött. 1980-ban a Mûvelõdési Minisztériumtól a "tudományos könyvtár" rangját kapta meg. 1984-tõl a Vízgazdálkodási Intézet, majd jelenleg a Környezetgazdálkodási Intézet keretében mûködik. Közben, 1988-ban a könyvtárat a korábbi Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Környezetvédelmi Szakkönyvtárával összevonták. Azóta a hazai és külföldi környezetvédelmi és vízügyi szakirodalmat kíséri figyelemmel, szerzi be, dolgozza fel és bocsátja rendelkezésre. Ezzel információbázisa a környezetvédelem minden területére (légszennyezés, zajvédelem, toxikus anyagok tárolása stb.) nagymértékben kiszélesedett.
Jelenleg 40 ezer kötet magyar és külföldi szakkönyv, 400-féle hazai és külföldi szakfolyóirat, 20 ezer, külsõ cégek rendelésére készített szakfordítás-másolat és egyéb kisebb gyûjtemény (szabványok, szabadalmak, környezetvédelmi kutatási jelentések, bibliográfiák), valamint 40 ezer külföldi és hazai szakfolyóiratcikket tartalmazó számítógépes adatbázis van a birtokában. Az adatbázis eredménye a számítógépes témafigyelés vagy "gyorsinformáció", és a speciális, egyedi témákban megrendelésre készülõ szakbibliográfiai összeállítások. A "témafigyelés" 95, elõre meghatározott témában folyóiratcikkek tartalmi kivonatait és bibliográfiai adatait tartalmazó szakirodalmi jegyzék, amit elõfizetõi kéthavonta kapnak kézhez. A könyvek és fordítások számítógépes feldolgozása is folyamatban van.
A könyvtár kiadványa, a Vízügyi és Környezetvédelmi Figyelõ kéthavonta jelenik meg. Ebben téma szerinti csoportosításban az eltelt idõszakban elkészült, kb. 6-700, elsõsorban külföldi, külsõ szakemberek által készített folyóiratcikk-referátum jelenik meg. Elõfizetõi a cikkek alapján másolatokat, vagy akár az egész cikkrõl fordításokat rendelhetnek. Mellékletei: évente kétszer a könyvtár állományának gyarapodását mutatja be a legújabb könyvek bibliográfiai leírásával a "Könyvtári Tájékoztató"; évente egyszer az adott évben elkészült szakfolyóiratcikkek fordításait ismerteti a "Fordítások katalógusa", és a könyvtár adott évben elõfizetett, illetve csere útján kapott folyóiratait tartalmazza a "Kurrens periodikumok jegyzéke". Az "Eseménynaptár" a világ minden részén, Las Vegastól Indonézián át Krétáig tervezett konferenciákra, kongresszusokra, kiállításokra hívja fel a figyelmet.
A Figyelõ negyedszázada ad tájékoztatást a legfrissebb hazai és külföldi vízügyi és környezetvédelmi folyóiratokban megjelent cikkekrõl. Tartalma és a kutatások listája 1980 óta számítógépen van, így a teljes folyóiratcikk- és kutatási adatbázis a használók rendelkezésére áll, floppy lemezen megvásárolható, vagy annak alapján rendelésre bármelyik témában bibliográfia állítható össze.
Másik jelentõs kiadvány az évenként megjeIenõ "Hidrológiai és Vízgazdálkodási Bibliográfia", mely a vízgazdálkodás hungarika bibliográfiájának tekinhetõ: az adott évben Magyarországon megjelent vízügyi szakirodalmat és a magyar szerzõk tollából külföldön kiadott publikációkat tartalmazza, téma szerinti csoportosításban. Minden tétel angol címfordítással készül, így külföldre is küldhetõ, csere céljára is használható. E bibliográfia 1945-ig visszamenõleg tájékoztat és a hazai vízügyi szakirodalom nélkülözhetetlen forrásmûve.
A könyvtár nyilvános: beiratkozás, helybenolvasás és könyveinek kölcsönzése (kézikönyvek kivételével) ingyenes. Könyvtári órák: hétfõtõl péntekig 9-3-ig.
A Környezetgazdálkodási Intézet székházában kapott helyet az AQUA Kiadó és Nyomdaipari Leányvállalat könyvüzlete is, melyben annak környezetvédelemmel és vízgazdálkodással kapcsolatos kiadványai kaphatók.

Környezet 2000

"Folyóirat önkormányzatoknak, vállalkozóknak, környezetbarátoknak" - alapította Kovács Ádám, a szerkesztõbizottság tagjai között ismert nevek mint B. Király Györgyi, Illés Zoltán. A tap tavaly megújult, második évfolyamának elsõ számát Láng István akadémikus, az MTA fõtitkára köszöntötte, fõszerkesztõje Barótfi István így mutatta be: "az önkormányzatok szakembereinek, vezetõinek, a településben tevékenykedõ kis vállalkozóknak és azoknak az embereknek szánjuk, akik lakóhelyükért tenni akarnak".
A havi folyóiratnak tervezett lap pénzügyi akadályok következtében csak négy alkalommal jelent meg, és 1992-tõl már hivatalosan is negyedéves periodikává válik.
Célkitûzései változatlanok, témái elsõsorban a környezetvédelem és energiagazdálkodás. Kifizetõdõvé kívánja tenni a szelektív szemét-begyûjtést (külön a mûanyagot, üveget, fémet, papírt), annak tárolását, újrafeldolgozását, és energiatermelés céljából a hulladék szerves anyagából biogáz elõállítását szorgalmazza. (PI. a Wartburg kocsik négyütemûre cserélt kétütemû motorját átveszik és felhasználják, de úgy, hogy elõbb egy mérgezõ gázokat semlegesítõ kazánt hoznak létre.)
Mindennek és ehhez hasonló terveknek szócsöve a folyóirat. Bemutatja a lehetõségeket, kísérleteket, eredményeket és mint ilyen a "CELLADÁM Program" szerves része.
Egyelõre csak a Celltech Kft-nél kapható, cím: 1066 Budapest, Ó u. 28. Te1.:153-2371; 1116279. Ára: 100.- Ft.
Tájékoztatásul a környezetbarátoknak bemutatjuk egy régebbi szám tartalomjegyzékét és a szám impresszumát.

***

Ez lenne tehát a szakmai kínálat - azok számára, akik igénylik, keresik. De úgy tûnik, a feladat ma már nem (csak) az igények kielégítése, hanem az érdeklõdés felkeltése, modern nyelven az információnak a "potenciális vevõkörben" való eladása kellene, hogy legyen. Arról már nem is beszélve, hogy amíg mi még a gépi információs adatbázisok felépítésével vagyunk elfoglalva, Amerikában már rég a kerület veszélyes háztartási és egyéb hulladékát (pl. akkumulátor, szárazelem, lakk- és festékmaradvány, kiégett fénycsõ, villanyégõ, gépkocsi-akkumulátor, lejárt szavatosságú gyógyszer) is a könyvtárak gyûjtik (ld. e szám Kitekintés rovatában).
"Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan" - ez agyongyötört, beteg Földünk kérése hozzánk. Ha valakinek (valakiknek) kedve lenne a kérést teljesíteni, csak szólnia kell: összefogva, ki tudja mit érhetünk el mi is, amirõl a következõ Föld Napjára már érdemes lesz újabb cikket írni... A jelen összefoglaló szerzõje (nyugdíjas könyvtáros és aktív környezetvédõ) szívesen összehozna egy találkozót a vállalkozók között. Tessék, tessék befáradni, nyitva az ajtó! Telefonszám: 115-7381. A viszontlátásra!

* E két utóbbi intézmény egy épületben, de egymástól teljesen függetlenül mûködik.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)