57. évfolyam

Abstracts 695
Rezümék

TANULMÁNYOK

TÓTH Gyula: Sebestyén Géza a közkönyvtárügy megújítója (is) 699

MŰHELY

DANCS Szabolcs: Az Országos Széchényi Könyvtár müncheni anyagának rekatalogizálása 721
SZŐTS Zoltán Oszkár: A Széchényi-gyűjteményhez tartozó dokumentumok azonosítása 733
FUCSIK Rita: Kölcsey Ferenc könyvei a nemzeti könyvtárban. A költő gyűjteményének rekonstruálási kísérlete a müncheni állomány rekatalogizálása során 741

MÚLTUNKBÓL

SONNEVEND Péter: Művelődés, olvasás és könyvtár a Magyar Szemle (1927–1944) című folyóiratban. 2. rész 747
NÉMETH Katalin: A vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény 774

KITEKINTÉS

KOLTAY Tibor: A referálás újrafelfedezése? 779
THOMAS, Barbro: Áttekintés a svéd könyvtárakról (Töm.: Németh Márton) 785
MALGAROLI, Giovanna: „Olvasónak születtek” – olvasásra nevelés kisgyermekkorban. Egy olasz program első tíz éve. (Töm.: Mohor Jenő) 798

KÖNYVSZEMLE

Gondolatok Sipos Anna Magdolna: „A magyar könyvtárjog históriája 1867-től napjainkig” című művét olvasván
SIPOS Anna Magdolna: A magyar könyvtárjog históriája 1867-től napjainkig. (Ism.: Haraszti Pálné) 805
A közértelmesség szolgálatában. A szellemi műhely élén Monostori Imre MONOSTORI Imre: Könyvtárosként és egyébként. Munkarajzok. (Ism.: Nagy Attila) 822
Biblioteamus és Öregiskola, avagy többcélú művelődési intézmény más nemzeteknél és nálunk BERNUCCI, Annamaria – PIRACCINI, Orlando – TOSCANI, Andrea: Biblioteamus il Centro Culturale Polivalente di Cattolica. Bologna, 2008. (Ism.: Mohor Jenő) 827

KÜLFÖLDI FOLYÓIRAT-FIGYELÕ
(REFERÁTUMOK)

STUDIES

A reformer of public librarianship, Géza Sebestyén
TÓTH Gyula

Géza Sebestyén (1912–1976) was a prominent figure of Hungarian librarianship in the post-1945 era. He acted as deputy director-general of the national library, was a reformer of the national bibliography system and a promoter of computerisation. The library profession tends to recall him based on his merits related to the national library, although he dealt with developing and modernising public libraries too from the very beginning of his career.
The essay presents his role in building out a network of public libraries and in organising their regional system. He elaborated a plan to create regional libraries as early as 1942, and his plan became part of the democratic cultural programme in 1946. His concept of library services to rural and urban population respectively was similar: smaller units should be united by bigger ones; regional libraries should serve as the centres of these „clusters of libraries”, while smaller libraries should operate as their branches. This system would ensure a continuous exchange of the holdings of smaller units, and readers could use regional centres as well where they could get assistance from well-trained librarians.
Sebestyén took part in elaborating the draft of the (unrealised) act on the public library system, which envisaged to set up a library system based on the number of population in communities. Regional libraries started to be organised in 1949 to 1951 but the initial swing ceased rapidly.
Tovább…

TANULMÁNYOK

Sebestyén Géza a közkönyvtárügy megújítója (is)
TÓTH Gyula

Sebestyén Géza (1912–1976) az 1945 utáni magyar könyvtárügy kiemelkedő személyisége, a nemzeti könyvtár főigazgató-helyettese, a nemzeti bibliográfiai rendszer megújítója, az OSZK számítógépesítésének elindítója volt. Munkásságát a szakmai emlékezet szinte kizárólag nemzeti könyvtárbeli érdemei alapján tartja számon, noha a közkönyvtárak fejlesztésével és modernizálásával pályája kezdetétől foglalkozott.
A tanulmány Sebestyénnek a közkönyvtári hálózat kiépítésében, a körzeti rendszer megszervezésében betöltött szerepét mutatja be. Sebestyén már 1942-ben kidolgozta a körzeti könyvtárak felállításának tervét, amely 1946-ban lett a demokratikus művelődési program részévé. A falusi és a városi lakosság könyvtári ellátásáról hasonló volt az elképzelése: azt tervezte, hogy a kiskönyvtárakat nagyobb egységek fogják össze, és ezeknek az ún. „könyvtárbokroknak” a középpontjában a körzeti könyvtár áll, az egyes kiskönyvtárak ennek fiókjaiként működnének. Ez a rendszer biztosítani tudná a kisebb egységek állományának folyamatos cseréjét, miközben az olvasók a körzeti központot is használhatnák, ahol szakképzett könyvtárosoktól segítséget kaphatnak.
Tovább…

Historiográfiája megtévesztő

A magyar könyvtárügy alakulásában kitüntetett szerepük van a könyvtáro¬soknak. Áll ez a megállapítás a közművelődési könyvtáriakra is. Az 1945 utáni hazai köz(művelődési) könyvtárügy történetét sem megírni, sem megérteni nem lehet Sebestyén Géza (1912–1976), Sallai István (1911–1979) és mások szakmai-emberi portréja nélkül. Nem túlzás azt állítani, hogy legtöbbször nem a kényszerítő társadalmi szükséglet talált bennük végrehajtóra, hanem e jeles elődök ragadták meg az alkalmat, civil kurázsijuk hozta a feltételeket, amelyek nélkül terveik, elhatározásaik nem valósulhattak volna meg.
Sebestyén Géza és Sallai István „amolyan ikercsillagként vezette, irányította azt a folyamatot, amelynek eredményeként, szinte a semmiből, a mai [európai] jó középmezőnybe jutottak el honi könyvtáraink” – mondta az 1986-ban rendezett megemlékezésen Bereczky László.1 Akkor, csak kettejükre emlékezve, jogos volt így fogalmazni. A két különböző habitusú, távoli csillagképben felbukkanó, eltérő mentalitású ember közül Sallai István az „elsőszülött” (1911), de Sebestyén Géza (1912) volt „öregebb” a könyvtáros pályán.
Mégis eddig Sebestyén Géza – kétségkívül kimagasló – nemzeti könyvtári érdemeit méltatták. „Mindenekelőtt a nemzeti könyvtár halottjának érezzük őt. Ennek a könyvtárnak a szolgálatára készült fel egész korábbi pályája során [?– TGy], életének két évtizedét áldozva reá.” Igaz, Pajkossy György még hozzátette: „Művelődéspolitikai alapállása talaján szinte pályája kezdetétől személyében példázza a tudományos és közművelődési könyvtárak összetartozását. Munkássága mindvégig kétirányú, kettős maradt.”2
1986-ban Somkuti Gabriella Sebestyén Géza nemzeti könyvtári koncepciójáról, Fügedi Pé­terné a nemzeti könyvtári szolgáltatások terén szerzett érdemeiről emlékezett meg.3
Tovább…

Bevezetés

2010 áprilisában bízott meg az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, Sajó Andrea a nemzeti könyvtár törzsgyűjteményébe 1926 előtt bekerült1, elektronikusan feltáratlan állományrész autopszián alapuló feldolgozásának, újrakatalogizálásának megszervezésével. A kézírásos katalóguslapokon és helyrajzi naplókban (szakrepertóriumokban) nyilvántartott kiadványokat az eredetileg a müncheni Hof- und Staatsbibliothek számára kidolgozott szakrendszer, pontosabban annak a helyi viszonyokhoz igazított, átdolgozott változata alapján helyezték el a raktárakban2. Emiatt szokás erre az állományrészre müncheni gyűjteményként3 hivatkozni. A kiadványok visszakeresése jelenleg nehézkes, esetenként – bizonyos generikus, nem részletező leírások esetén – lehetetlen vállalkozás4. A könyvtáralapító Széchényi Ferenc könyvtárának jelentős részén túl egyéb értékes magángyűjteményeket (Jankovich Miklós, Horvát István, Illésházy István, Sándor Móric, Kölcsey Ferenc könyvtárát stb.) is magában foglaló gyűjteményrész mély és alapos feltárásának korszerű szakmai szemlélethez is igazodó előkészítése, illetve maguknak a munkafolyamatoknak – a retrospektív feldolgozásban közvetlen érintett munkatársakén túl – az OSZK szinte minden szervezeti egységének együttműködését igénylő hatékony összehangolása a tapasztalatok sokaságát rejti magában, melyet érdemes megosztani az olvasókkal.
Tovább…

A Széchényi-gyűjteményhez tartozó dokumentumok azonosítása

2010 áprilisában kezdődött meg az Országos Széchényi Könyvtárban a törzsgyűjteménybe 1926 előtt bekerült, elektronikusan feltáratlan dokumentumok autopszián alapuló számítógépes feldolgozásának megszervezése. A feltárás során kiemelt feladatunknak tekintjük többek között a könyvtár törzsgyűjteményébe bekerült fontosabb magángyűjtemények, így mindenekelőtt a Széchényi-féle alapgyűjtemény rekonstruálását. Cikkemben a könyvtáralapító gyűjteményének azonosításával kapcsolatban felmerülő problémákat veszem sorra. A feldolgozandó anyag legnagyobb részét a müncheni szakrendszer szerint rendezett állomány jelenti,1 ezért elkerülhetetlen, hogy röviden áttekintsük a könyvtári állomány állapotát a szakrendszer bevezetésekor, különös tekintettel a Széchényi-gyűjteményre.
Tovább…

2011 februárjától Kölcsey Ferenc müncheni jelzeten raktározott könyveit igyekeztünk összegyűjteni és feltárni az Országos Széchényi Könyvtárban a müncheni állományrész 2010 nyarán elkezdett rekatalogizálása során. A részletes feldolgozás autopszia elve alapján készül, a possessorok feltüntetése a bibliográfiai leírásban ennek egyik fontos mozzanata. Munkánk során Szabó G. Zoltán műve jelentett nagy segítséget annak megállapításában, mely könyveket is tekinthetjük valóban Kölcsey Ferenc hagyatékából valónak.
Ha Kölcsey Ferenc gyűjteményéről beszélünk, elsősorban a könyveire kell gondolnunk. Ismert tény, hogy a hagyaték kéziratokat tartalmazó része a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába került, míg a könyvek és az időszaki kiadványok a nemzeti könyvtárba. Utóbbiaknak a müncheni jelzetről való rekatalogizálása már nagyrészt megtörtént.
Tovább…

Sajtóügy: hírlapok és folyóiratok

Szekfű Gyula programadó írása60 szerint a „ma meginduló folyóirat legelsősorban az értelmiségnek immár évtizedes, a háborúban megindult katasztrófájával lesz kénytelen foglalkozni”. Mégis – szerinte – a feladat tágabb: a „művelt értelmiség csak központi bázis lehet, melyről mondanivalónkat a nemzeti társadalom minden rétegébe elvezessük. […] A nemzeti kultúra […] nem lehet többé főiskolai végzettséghez kötve, néhány ezer család tulajdona s ezért minden  eszközt meg kell ragadnunk, hogy a társadalom lényegében minden rétegéhez eljusson e mondanivaló. Az olvasók körének kiterjesztése bizonyára nehézségeket fog okozni az első időben. […] Szélesebb körökhöz nem szólhatunk akadémiai magasságból”, ezért új „írásmódra” van szükség. Összességében a cél nem „ismeretek terjesztése”, hanem a társadalom életében meghatározó kérdések „olyan taglalása, hogy lényegük megvilágosodjék s az olvasó a kérdések rengetegében eligazodjék”. A társadalmi összetartozás erősítése érdekében vállalt feladatok: „lelki kapcsolat” a Trianon által „leszakított testvérekkel”, „szociális megértés” és a magyar kultúra („egyetlen kincsünk”) védelme. Mindezt „európai szellemben” s nem „néhány száz vagy ezer műveltnek, hanem a nép széles rétegeinek” kínálva. Ha utóbbiak nem részesednek e kultúrából, „úgy elhomályosul a jövő és elvész a nép”. E cizellált és metaforikus mondatok mögött ott a szerkesztő aggodalma, tényleg képes-e túllépni egy folyóirat – és szélesebben: az igényes kultúra – a „műveltek” szűk körén? Mi, ki – és milyen célból – alakítja jobbra a jövőt?
Tovább…

A vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény

Bevezetés

Az első koldulórendek, a ferences és domonkos közösségek a 12–13. század fordulóján jelentek meg Nyugat-Európában. A szegény és apostoli életet vállaló szerzetesek hamar követőkre leltek hazánkban is, és az elsők között alapított, nyugati határ menti vasvári konventben évszázadokig folytatták tevékenységüket. A Magyar Millennium ünnepségsorozata kapcsán 2001-ben a város és a Domonkos Rend támogatásával, valamint a Vasvári Múzeum szakmai irányításával és pályázati támogatások bevonásával rendezték meg A domonkos rend Magyarországon 1221–2001 című kiállítást, melynek anyaga a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény, a mai könyvtár és levéltár páratlanul értékes állományának alapját jelentette.
Tovább…

A referálás újrafelfedezése?

Bevezetés

Az információs szakemberek brit szervezete, az Aslib (Association for Information Management) referálást oktató kurzusainak beharangozójában azt olvashatjuk, hogy az információs túlterhelés mindenkit érint, és sürgetően szükséges lenne, hogy rendelkezésre álljanak olyan szakemberek, akik a kulcsfontosságú tényeket és véleményeket ki tudják vonni a dokumentumokból, és ezeket pontosan reprodukálni is tudják. A referálási technikák ismerete nélkülözhetetlen a szelektív információterjesztésben, a tájékoztató szolgálatokban, a kutatómunka területén és a jelentések írásában.1
Sokszor temették már, azonban a referálás túlélt számos technológiai változást, tehát van jövője, mivel a referátum maradt az információk közötti tájékozódásunk kiemelkedően fontos eszköze – egyelőre legalábbis –annak ellenére, hogy folyóiratcikkek elektronikus teljes szövege egyre nagyobb mértékben áll rendelkezésre. David Nicholas és munkatársai 2007-ben tréfásan meg is jegyezték, hogy a kiadóknak talán nem is a teljes szövegekhez való hozzáférést kellene megfizettetniük, hanem a referátumok szövegének az elérését. Tegyük hozzá, hogy az utóbbiak általában ingyenesen, előfizetés nélkül érhetők el, ráadásul több digitális könyvtár előbb a referátumokat mutatja meg, csak azután lehet hozzáférni a teljes szöveghez.2
Tovább…

Áttekintés a svéd könyvtárakról

THOMAS, Barbro
THOMAS, Barbro: Swedish libraries: An overview (IFLA Journal, 36. vol.2010. 2. no.111–130. p.) című tanulmányát Németh Márton tömörítette.

Bevezetés

A szerzőnek a 2010. évi göteborgi IFLA kongresszus alkalmából írt tanulmányából kapunk áttekintést a svéd könyvtárügy világáról – szubjektív kiegészítésekkel. A tanulmány felépítése önmagában is üzenetértékkel bír. Első helyen – néhány alapvető számadat felvázolása után – arról szól, mit képes adni a svéd könyvtárügy a felhasználóknak. Részletezi, hogy milyen módon jelennek meg a szolgáltatások eredményei, amikor a svéd állampolgárok kultúrafogyasztási szokásait vizsgáljuk. A következő nagy témakör a közkönyvtárak jelenkori fejlődése, főbb irányainak felvázolása és annak tisztázása, miben is áll egy modern közkönyvtár svéd szemmel. A könyvtári szocializáció fontosságára és a könyvtáraknak az oktatásban játszott kulcsszerepére utal az iskolai könyvtárakról szóló rövid fejezet. Ezt követően az infrastrukturális szolgáltatási hálózati háttér vázolódik fel, mely nélkül a könyvtárak sikeres szolgáltatási kínálata elképzelhetetlen lenne. A tanulmány ezután nagyobb fejlesztési, s ezen keresztül kultúrpolitikai kérdésekre tér ki. Röviden számot ad a nemzeti osztályozási rendszerről, a Dewey tizedes osztályozási rendszerére történő átállásról, majd arról az irodalomtámogatási modellről ejt szót, mely számos ponton pozitívan hat a könyvtárak működésére is. Mindemellett nem hagyja szó nélkül a modell ellentmondásait sem. A közkönyvtári kölcsönzési szabályozásról szóló fejezet szót ejt arról is, miképpen kompenzálják a kiadókat és a szerzőket műveiknek az ingyenes közkönyvtári ellátásba való bekerüléséért.
Tovább…

Malgaroli, Giovanna: Nati per leggere: Un primo bilancio a dieci anni dall’avvio (1999–2009). c. cikkét (= Bollettino .AIB, 50. vol. 2010. 1/2. no. 7–24. p.) Mohor Jenő tömörítette

1999-ben indult el a „Nati per leggere” – olvasónak születtek – elnevezésű országos program Olaszországban, az olasz könyvtáregyesület (AIB), a gyermekgyógyászok kulturális egyesülete (ACP) és a gyermekegészségügyi központ (CSB) közös vállalkozásaként. A Nati per leggere (NPL) célja az olvasás megszerettetése a kisgyermekekkel és szüleikkel, illetve a gyermekek gondozóival. A programban könyvtárosok, gyermekgyógyászok, pedagógusok és önkéntesek vesznek részt. A cikk azt szándékozik leírni, hogy miképpen bontakozott ki a program 1999-től 2008-ig, amikor az NPL országos felmérést végzett az elért eredmények és a program helyzetének megismerése érdekében.
Tovább…

SIPOS Anna Magdolna
A magyar könyvtárjog históriája 1867-től napjainkig / Sipos Anna Magdolna. – Pécs : Alexandra, 2011. 263 p. (Pécsi Egyetemi Tankönyvek ; ISSN 2062-4751)
ISBN 978-963-297-416-3.

Az ismertetett mű kéziratát 2009-ben zárták le, majd 2011-ben jelent meg a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadó gondozásában, a Pécsi Egyetemi Tankönyvek sorozat részeként, a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karának hallgatói – mint elsődleges célcsoport – számára. Másodlagos célcsoportként ránk, olvasókra biztosan számítani lehet. A könyvtári jog kérdéskörét kutató kollégánk, Sipos Anna Magdolna munkájának értékeléséhez kezdve, tekintsünk szét először a világban: írtak-e és kiadtak-e hasonló témájú, összefoglaló művet a 20. vagy a 21. században?
A biztos forrásból való tájékozódáshoz − „régi motorosként” − az IFLA Parlamenti Könyvtári és Kutatószolgálati Szekciójának tagjaihoz fordultam: hiszen, ha egy adott országban valahol, akkor annak a törvényhozást támogató könyvtárában biztosan tudniuk kell/illik egy ilyen, a nemzeti jog speciális területét történetiségében tárgyaló műről.
Levelemet azzal kezdtem, hogy bejelentettem az itt ismertetett mű megjelenését, az esetleges megrendeléséhez1 is szükséges könyvészeti adatokkal együtt.  Tettem ezt annak érdekében is, hogy hozzájuk intézett kérdésemet jobban megvilágítsam, és nem kevéssé azért, hogy hozza meg e magyar eredmény számára az országhatárokon túli ismertséget is.
Tovább…

MONOSTORI Imre
Könyvtárosként és egyébként : munkarajzok / Monostori Imre. – [Tatabánya] : JAMK cop. 2010.
– 349 p. (Új Forrás könyvek)
ISBN 978-963-7631-77-1

Az utóbbi években jó sorsomnak köszönhetően az OSZK egy északi fekvésű, tenyérnyi sarokszobáján Gerő Gyulával osztozunk. Egy közös telefon, mi pedig egy méternyire, szemben egymással. Mindketten önkéntes nyugdíjasként, magam délelőtt, Gyula délután, hogy a lehető legkevésbé zavarjuk egymást. A déli órákban többnyire néhány percre, olykor 1–2 órányit párhuzamosan tesszük a magunkét, vagyis akaratlan szem és fültanúja lehettem hihetetlenül szívós munkastílusának, a sokadszor ismételt telefonoknak, leveleknek, e-maileknek nevek, időpontok, események egyeztetéséről, az éppen aktív vezető, igazgató kolléga hivatalba lépésének, kinevezésének dátumáról, intézményének pontos nevéről, alapításának évéről, az elődje nevéről, távozásának idejéről stb. Gyula türelmesen, ismételten, szépen kérlel, mielőbbi választ vár. Ezek hónapokig, évekig késnek, elmaradnak, majd kerülő utakon kollégák, barátok váratlanul besegítenek. A hatalmas kronológia mégis elkészült!
Tovább…

Biblioteamus : il Centro Culturale Polivalente di Cattolica / a cura di Annamaria Bernucci, Orlando Piraccini, Andrea Toscani. – Bologna : Bologna Univ. Press, cop. 2008.–  207 p. (Imagini e documentali)
ISBN 978-88-7395-336-4

Tartalomgazdag képes albumot adott kezembe a szerkesztő egy olasz kisváros többcélú kulturális központjáról, és hogy nagyobb kedvet adjon az ismertető megírásához, emlékeztetett arra, hogy lakóhelyemen is többfunkciós művelődési intézmény működik… Kézenfekvő lenne tehát az összehasonlítás?
Lássuk az olasz kisvárost! Cattolica városa Emilia-Romagna tartomány (tudják, Toszkána fölött van, de a másik oldalon, az Adria felé éri el a tengert, s ha Velence és Firenze között húzunk egy egyenes vonalat, Emilia-Romagnán megy át) délnyugati csücskében, Rimini és San Marino közelében az Adriai-tenger partján található. Sok kilométernyi, fürdőzésre alkalmas tengerpartja teszi Olaszország egyik népszerű fürdőhelyévé. Az albumban látott két légifelvétel városlátképe nyomán nem akartam hinni az interneten először talált adatnak, de az olasz wikipédia megerősítette: 2009. áprilisi adat szerint a város lakóinak száma 16 652 fő (azaz, valamivel több, mint kétszerese a Budapest északnyugati határától hat kilométerre fekvő Nagykovácsinak).
Tovább…

2011. 4. Referátumok

Abstracts   475
Rezümék

TANULMÁNYOK

TÓTH Gyula: Sallai István a falusi könyvtárügyről   481
KOVÁCS Csilla: „Ősidők végtelensége”  A könyvtár szimbolikája   503
FEHÉR Miklós: A kisebbségi kulturális jogok érvényesüléséről a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országos biztosa
jelentése alapján   513

MŰHELY

PERJÁMOSI Sándor: Mit tekinthetünk időszaki kiadványnak? Dokumentumtipológia régen és ma 533
TURAI Hilda: A periodikák címproblémái: az adatbázis-építés során felmerülő kérdések 540

NEKROLÓG

Horváth Tibor (1935–2011) (Biczák Péter)   549
Emlékeim a Tanár Úrról (Drobihona Angéla)  551
Meghalt az utolsó nagy autodidakta könyvtáros:  Kövendi Dénes (1923–2011) (Vajda Kornél) 553

MÚLTUNKBÓL

SONNEVEND Péter: Művelődés, olvasás és könyvtár a Magyar Szemle (1927–1944) című folyóiratban (1. rész) 557

KITEKINTÉS

KORNHOFFER Mónika: Száz nap az élet. A világhálón található információk gyűjtésének és megőrzésének áttekintése.  579
SÜTŐ Péter: Információs központok és analfabétizmus Egy könyvtáros barangolása a Janus-arcú Indiában 599
JALAL, Samir Kumar – BISWAS, Subal Chandra – MUKHOPADHYAY, Parthosarathi: Néhány indiai egyetem web impakt fatorainak és kapcsolatainak elemzése.  (Töm.: Dévai Péter) 610
DURANCEAU, Ellen Finnie: A Wealth of Networks c. könyv és az intézményi archívumok a MIT a Dspace és a tudományos közösség jövője. (Töm.: Viszocsekné Péteri Éva)   613
PANELLA, Nancy: Az IFLA speciális igényű könyvtári szolgáltatások szekciója: történeti áttekintés. (Töm.: Viszocsekné Péteri Éva)

KÖNYVSZEMLE

Egyesület a könyvtárosokért – könyvtárosok az egyesületért A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története
1935–2009 (Szerk. Bényei Miklós) (Ism.: Kégli Ferenc)   619
A könyvek, a könyvtár és a kultúra ölelésében A kultúra anatómiája, a kultúra anatómusa. Tanulmánykötet a 65 éves Agárdi Péter tiszteletére. (Szerk. Sipos Anna Magdolna, Zalay Szabolcs et. al.) (Ism.: Sipos Anna Magdolna) 624

KÜLFÖLDI FOLYÓIRAT-FIGYELŐ
(REFERÁTUMOK)

STUDIES

István Sallai’s views on village libraries
TÓTH Gyula

István Sallai (1911-1979) was a prominent figure of Hungarian librarianship after World War II. He is famous as the author of an excellent handbook for librarians (published in 1956 and 1965). He started his career with organising village libraries and has always found it very important to improve library supply to the population of villages. Instead of supporting people’s libraries he proposed to have village libraries which rely on the traditions of reading circles and provide room for all the cultural activities in a community. In his view village libraries could be developed only if they are attached to other institutions (namely the homes of culture) which are maintained from local sources. The first so-called club libraries (i.e. libraries attached to the homes of culture) were created in 1968. However, they needed support from district libraries. In a later period, after club libraries had lost importance, a network of library supply was set up to improve book offer in small libraries. In Sallai’s oeuvre 1968-1969 meant a kind of peak: he wrote his report entitled Development trend of Hungarian public libraries (1968), whose revised version was integrated into the document entitled Basic principles and requirements for the long-term planning of public libraries (1970) compiled for the National conference on librarianship, and into the Professional guidelines for the long-term development of public libraries maintained by councils (1972). In his last work he raised whether the successors have managed well Ervin Szabó’s heritage. His considerations are timely even today.
Tovább…

TANULMÁNYOK

Sallai István a falusi könyvtárügyről
TÓTH Gyula

Sallai István (1911–1979) a második világháború utáni magyar könyvtárügy meghatározó alakja volt; nevéhez fűződik többek között egy európai szintű könyvtártani kézikönyv összeállítása is (1956, 1965). Sallai a falusi könyvtárak szervezésével kezdte könyvtárosi pályáját, és élete végéig fontosnak tartotta a falusi lakosság könyvtári ellátásának jobbítását. Szakított a népkönyvtári szemlélettel, és olyan falusi könyvtárat akart, amely az olvasóköri hagyományokból építkezik, és az egész település művelődésének az alapját képezi. Abban látta biztosítva a fejlődésüket, ha olyan intézmények (művelődési otthonok) köré szervezik őket, melyek fenntartását a helyi források biztosítják. 1968-ban létrejöttek az első klubkönyvtárak, de ezek rászorultak a körzeti könyvtárak segítségére. A klubkönyvtári akciók háttérbe szorulása után az ellátási hálózat megteremtésével akartak javítani a kiskönyvtárak könyvkínálatán. Sallai munkásságában 1968 és 1969 jelentette a csúcspontot: ekkor írta Közművelődési könyvtárügyünk fejlődési iránya című tanulmányát, melynek átdolgozott változata került az 1970-es könyvtárügyi konferenciára készült Alapelvek és követelmények a közművelődési könyvtárak távlati tervezéséhez, majd a Szakmai irányelvek a tanácsi közművelődési könyvtárak távlati fejlesztéséhez című dokumentumba. A hetvenes években előadásokkal is szolgálta a falusi könyvtárakat. Utolsó művében számot vetett azzal, jól gazdálkodtak-e az utódok a Szabó Ervin-i örökséggel. Gondolatai időszerűek ma is.
Tovább…

Sallai István a falusi könyvtárügyről*

Elöljáróban

Témaválasztásomkor abból indultam ki, hogy Sallai István 17 évi néptanítói és azzal járó népművelői tevékenység után, a falut jól megismerve került a minisztériumba, szinte rögtön a Népkönyvtári Központhoz, amelynek feladata lett a körzeti könyvtárak további szervezése, működtetése. A körzeti könyvtár a falu könyvellátására született. Sallai István ily módon falusi könyvtárak szervezésével kezdte könyvtárosi pályafutását. A megtalált Sebestyén-tervek, iratok segítségével ezt ismerte meg elsőként a könyvtárosságból. A hivatalszervezés és -vezetés mellett az lett az első dolga, hogy megtanulja a falusi könyvtárak működtetéséhez szükséges ismereteket, majd jó tanítóként mindenkinek közérthetően továbbadja frissen elsajátított ismereteit. Így vált a korszak könyvtárosainak tanítómesterévé.


Tovább…

Felütés

Munkám során, amikor szakmai továbbképzések keretében kommunikációs vagy mentálhigiénés tréninget tartunk a könyvtáros kollégáknak*, gyakran indítjuk úgy a foglalkozást, hogy megkérjük a jelenlévőket, válasszanak maguknak egy olyan képet, amely szerintük kifejezi a foglalkozásunkat. Ezt a szakirodalom foglalkozás- szimbólumnak nevezi. Majd azt kérjük, hogy indokolják meg, miért választották éppen azt a tárgyat, fogalmat, szót szimbólumként. Tapasztalatim szerint a kezdeti szorongások ilyenkor hamar feloldódnak, mert  a szimbólumok segítségével gyorsan megismerik a másikat és magukat is be tudják mutatni. Percek alatt lehet meleg, elfogadó, biztonságos légkört kialakítani a csoportban, amely még a hosszabb idejű tréningek alatt is szinte végig érezteti a hatását. Ezeknek a képpel, képben kifejezett szimbólumoknak erőteljes, az érzelmeket is mélyen érintő, megmozgató hatása van, és ezáltal a szimbólumok egymáshoz tudják közelíteni a résztvevőket.
Tovább…

2009-ben Dr. Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot rendelt el a kisebbségi kulturális jogok [köztük a nemzetiségi könyvtári ellátáshoz való jog] érvényesülésének magyarországi helyzetének áttekintésére. A dr. Magicz András által vezetett vizsgálat lezajlott és elkészült az a 467 oldalas jelentés, amely bemutatja magát a vizsgálatot, illetve tárgyalja a Magyar Köztársaságban élő, 1993. évi LXXVII. törvényben meghatározott nemzeti és etnikai kisebbségek (továbbiakban: kisebbségek) közösségeinek, valamint e közösségek tagjainak kulturális jogait, illetve a jogok érvényesülését.

A Biztos Úr az MKE 42. bajai Vándorgyűlésén , melynek címe a ’Kultúrák találkozása – könyvtárak és könyvtárosok a kölcsönös megértés szolgálatában’ volt, a jelentés alapján tájékoztatást adott a könyvtárakat érintő legfontosabb megállapításokról. De természetesen előadása keretében nem volt módja arra, hogy a terjedelmes jelentést átfogóan, illetve szakterületi részleteiben is elénk tárja, miközben a könyvtárosok érdeklődése e vonatkozásban is megmutatkozott.
Tovább…

Folytatjuk az előző számban kezdett cikksorozatot a retrospektív magyar
időszaki sajtóbibliográfia kérdéseiről. Előző számunkban Vass
Johanna és Kürti Afrodité írásait olvashatták az adatbázis kialakításának
kérdéseiről, illetve a feltárás nehézségeiről, a most következő
két írásban a periodika feldolgozás további részletkérdéseivel
ismerkedhetnek meg.

Hol kezdődik a magyar időszaki sajtó története?

Ezt a látszólag egyszerű kérdést nem is olyan könnyű megválaszolni! A kérdés újabb kérdéseket generál, többek közt felvetődik, mivel és mikor kezdődik? Hogy miért válnak kérdésessé számunkra ezek a sajtótörténetben látszólag egyértelmű és elfogadott dolgok, a munkám végére megvilágítom.
Egy készülő nemzeti sajtóbibliográfiának sarkalatos pontja a gyűjtőkör meghatározása. Ez főbb vonalaiban Magyarországon megegyezik a hungarika-könyvek, illetve az OSZK gyűjtőkörével, azaz egy magyar sajtóbibliográfiába feldolgozandók azok az időszaki kiadványok, melyek 1) Magyarország mindenkori területén bármely nyelven, 2) Magyarország mindenkori területén kívül magyar nyelven megjelentek.


Tovább…

A bibliográfiai szakirodalom a legkorábbi, nemzeti bibliográfiai programot megfogalmazó alapvetésektől kezdve megegyezik abban, hogy a munkálatok alapja a tervszerű, módszeres gyűjtőmunka. A gyűjtésnek mind az elődök által összeállított bibliográfiákra, illetve az általuk felhasznált forrásokra, mind az azokban fellelhető bibliográfiai adatokra ki kell terjednie.
De mit is jelent a gyakorlatban az időszaki kiadványokról készült adatok gyűjtése? A probléma összetettségét sejtetheti a Dezsényi Béla által adott jellemzés: „tudatában kell lennünk annak, [...] hogy a hírlap könyvészeti leírásán [...] mást kell értenünk, mint az egyszer megjelent könyv címleírásán. A könyv teljesen lezárt formában jelenik meg, leírása egyetlen darabról készül, [...] a hírlap azonban lezáratlan formában, időben szétosztva jelenik meg. [...] A könyv címleírása állandó, a hírlap adatai ellenben éppúgy változnak, mint az élő ember személyi adatai.”( Sajtó és könyvészet. Bp., 1942. p. 13.) Dokumentumfajtánk eredendő változékonyságához hozzájárul őrzésének esetlegessége; a hiányos – jelen esetben értsd: eltérő – könyvtári állományok alapján pedig, legalábbis a tapasztalat azt mutatja, ugyanarról a kiadványról nem egy esetben eltérő katalógus- és bibliográfiai leírások születnek. Végül, az eddigiekből eredő variációs lehetőségek számát hatványozzák az adatfelvételi szabályok időről időre történő változásai is.
Mindezt megfontolva, a feladat gyakorlati megvalósítása során adódó – nagyrészt dokumentumspecifikus – problémák számbavétele, rendszerezése és közzététele segíthet megérteni a sajtóbibliográfiai munkálatok sajátos módszertani nehézségeit, illetve összeállításunk támpontot adhat a megelőző bibliográfiai munkák forrásként való értékelésének kérdéséhez. Fontos megjegyezni, hogy az itt szerepeltetett eseteket nem „elmarasztalásként”, hanem a periodikumokról készült adatfelvételek sajátos módszertani problémáira rávilágító, jellemző példákként vonultatjuk fel. Az esetleírások tanulságul, útmutatóul szolgálhatnak mindazoknak, akik közös katalogizálás során saját leírandó állományuknak adatbázisba való behasonlítását vagy lelőhely-adatbázis duplumszűrését végzik, esetleg digitalizáláshoz szeretnék összeállítani a kiválasztott cím teljességét.
(Vass Johanna)

Ahhoz, hogy új adatokkal tudjunk bővíteni egy bibliográfiát vagy katalógust, először is tudnunk kell, mi hiányzik belőle. Ezeket az ismereteket a megjelent kötet-bibliográfiák címeinek katalógusainkkal és adatbázisainkkal való összevetésével tudjuk megszerezni, hogy azután egy következő munkafolyamat során a hiányzó tételeket pótolni tudjuk. A következőkben a címek behasonlításának gyakorlati gondjaiba szeretnék bepillantást nyújtani.
Tovább…

Horváth Tibor (1935–2011)

„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad s nőttön-nő tiszta fénye
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
(Arany János)*

Horváth Tibor vérbeli könyvtáros volt. Tiszta, szigorú, céltudatos, küzdeni akaró és tudó. Erős, jó ember: tele hittel, bátorsággal, lendülettel. Ugyanakkor humánus, hisz semmi emberi nem volt idegen tőle. Szerény, noha büszkélkedhetett volna sikereivel. Jó tanító, jó mester.
Újító, szemléletet formáló, nagyszerű tudós. Példa volt, értékőrző, lehetetlen volt nem tanulni tőle, nem figyelni rá. Kristálytiszta logikájával, hihetetlen tudásával mintegy varázsütésre eloszlatta bennünk a kételyeket, megerősített hitünkben, erőt adott mindennapi viaskodásunkhoz.
Őt tartom mindmáig az egyik legnagyobb mesteremnek. Nemzedékeket tanított, formált, magával ragadó módon, olykor finom humorral, és mindig türelemmel, alázattal.


Tovább…

Emlékeim a Tanár Úrról

„Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.”                (Jak 5, 12)

Tanár Úr válaszainak IGEN-je, és NEM-je mindig egyértelműen hangzott, kétségünk nem maradt. Mindig örült a tanítványok és a pályatársak sikerének, soha nem utasította el, aki hozzá fordult, különösen, ha a felkészülés igyekezetét látta rajta. Mindezt a személyes tapasztalat mondatja velem.
Ismeretségünk a régi szakmai múltban gyökerezik. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ társadalomtudományi könyvtárosképző szak¬tanfolyamán láttam, hallottam először őt előadni. 1973-ban vagyunk. A legendák övezte Nyakó Istvánt* jött helyettesíteni a mi évfolyamunknál. Az akkor használt „Szakirodalmi forrásismeret. Történelem” című jegyzetét évekkel később még az egyetemen is használtam, ugyanis 1977–1980 közt Szabó Sándornak és Horváth Tibornak újra a tanítványa lehettem az ELTE Könytártudományi Tanszékén.
Tovább…

A felsőfokú magyar könyvtárosképzés több mint egy évszázadra tekinthet vissza. Mégis bizonyos, hogy mint szinte minden igazi szakmában, tudományágban (stb.), a professzionalitás csak jódarab idő után válik uralkodóvá, normává, mércévé, megkerülhetetlen valamivé. A könyvtár szakot végzett, valóban profi könyvtárosok első igazi nemzedéke, a késő húszas, kora harmincas évek nagyjai (épp csak szemelgetve az immáron legendás nagy nevek közt: Papp István, Kiss Jenő, Zircz Péter, Futala Tibor, Horváth Tibor, Bereczky László, Takács Miklós, Varga Béla stb., stb., stb. stb.) voltak. A professzionalitás követelményére mint pontot az i-re a könyvtári törvény tette ki, kimondván, hogy könyvtáros az, akinek (többek közt persze) könyvtár szakos diplomája van. De természetesen a korábbi generációk rendre autodidakták voltak. A legnagyobb, legjelentősebb, meghatározó – minden tekintetben, oktatásban, publikációkban, gyakorlatban, könyvtárvezetésben meghatározó óriások (nem túlzás a szó) – rendre autodidakták voltak. Nem volt könyvtár szakos diplomája sem Szabó Ervinnek, sem Kovács Máténak, sem Sallai Istvánnak, sem… Hadd, ne soroljam szakmánk legnagyobb képviselőinek nem is olyan rövid névsorát.
Tovább…

„A magyart szeretjük reális gondolkodásúnak nevezni, de tán valószerűbb a megfigyelés, mely szerint reális dolgokat szeret elidealizálni, s ily szellemi folyamat során az életre nagyjelentőségű, gyakorlatilag használható tapasztalatokból és maximákból hús és vér nélküli frázisok desztilláltatnak, melyeket a nemzeti test épp oly kevéssé tud használni, mint ahogyan a desztillált víz sem üdítheti az emberi szervezetet.” (Széchenyi István)*

1. Bevezetés: a folyóirat és a kor

1.1. A Magyar Szemle

A két világháború közti korszak nevét Horthy Miklóstól kapta, ám a Trianon utáni Magyarország megalapozása és működőképessé tétele bizonyára sokkal inkább Bethlen István (1874–1946) miniszterelnök (1921–1931) nevéhez kapcsolható1. Ő tartotta fontosnak, hogy legyen egy olyan szellemi orgánum, mely segíti a kormányzáshoz szükséges, nem rövidtávú, más szóval nem napi szintű tájékozottság elmélyítését.2 A szellemi fellendülés a húszas évek közepén – nemzetközi hitelekkel – megteremtett konszolidációnak köszönhetően vált lehetségessé (1926 decemberében értékálló pénzt, a pengőt vezettek be). Bethlen nem kedvelte a modern tömegdemokráciákat, igyekezett a hagyományos elitből (arisztokrácia, dzsentri stb.) meríteni, de felismerte és értékelte a középosztály szerepét.
Tovább…

Bevezetés

Tételezzük fel, hogy 2030. október 1-jét írunk. Egy, a 2010-es belpolitikai események sajtóvisszhangját kutató egyetemi hallgató bemegy a könyvtárba és az Index.hu hírportál 2010-es parlamenti választásokkal kapcsolatos cikkeit szeretné összegyűjteni, amihez segítséget kér a könyvtárostól. Vajon tud-e segíteni neki?
A legtöbb ember erre a kérdésre valószínűleg azt válaszolná, hogy igen, hiszen az nyilvánvaló, hogy a hírportálnak 2010-ben kiemelt témája volt a magyar belpolitikát meghatározó parlamenti választásokról történő híradás. Annak ellenére válaszolnák ezt, hogy akár személyes tapasztalataikat végiggondolnák: az interneten böngészve ugyanis gyakran előfordul a használóval, hogy a keresett oldal helyett csak egy hibaüzenetet talál, amely arról tájékoztat, hogy az adott oldal már nem érhető el. Jóllehet az információt kereső bosszankodik a jelenségen, ám alaposabban nem foglalkozik vele; megváltoztatott paraméterekkel folytatja tovább a keresést, bízva abban, hogy valamilyen más módon el tudja érni a számára szükséges információt. Vajon ugyanezzel a módszerrel boldogulni fog-e képzeletbeli hallgatónk is? Nem valószínű, hiszen a kutatók szerint egy weblap élettartama átlagosan száz nap, mielőtt megszűnne, vagy megváltozna1. Ám amennyiben a hírportálokat és az online hírlapokat nézzük, ez az idő sokkal rövidebb is lehet, hiszen – e közvetítő csatornák jellegéből, funkciójából eredően – akár percről percre változhat a cikk vagy akár az oldal tartalma.
Tovább…

1. Bevezetés

Ha Indiáról szóló, a könyvtár- és információtechnológia fejlődését bemutató szakcikkeket olvasgatunk, úgy tűnik, hogy csak néhány éves az ország lemaradása a nyugati trendektől, sőt a számítógépesítés és a digitális szolgáltatások némely területén együtt halad az élenjárókkal. Ez utóbbi nem is annyira meglepő, ha belegondolunk, hogy India alig hat évtizede vált függetlenné a Brit birodalomtól, és túl ezen az örökségen, ma is szoros kapcsolatokat ápol a nyugati kultúrákkal, erősen hat rá a globalizáció és részese a fejlődésnek nevezett versenyfutásnak. A pozitív hangvételű könyvtári szakcikkek általában valamilyen fejlesztésről, újításról, szakmai sikerekről számolnak be, többnyire a szakkönyvtárakhoz, kutatási központokhoz vagy a felsőoktatási könyvtárakhoz kötődően, melyek tényleg lépést tartanak a világgal.1 Azonban mélyre zuhanhat emelkedett hangulatunk, ha a nyilvános könyvtárakról és a tömegek könyvtári ellátásának helyzetéről olvasunk.
Tovább…

Néhány indiai egyetem web impakt faktorainak és kapcsolatainak elemzése

JALAL, Samir Kumar – BISWAS, Subal Chandra – MUKHOPADHYAY, Parthasarathi: Web impact factor and link analysis of selected Indian universities (Annals of Library and Information Studies, Vol. 57. June 2010. pp. 109-121.) című tanulmányát Dévai Péter tömörítette.

Ebben az esettanulmányban a szerzők az egyes honlapok kapcsolatait mérő, vizsgáló webometria mutatószámait határozzák meg nyugat-bengáli egyetemek honlapjainak tanulmányozásával.
Az egyik ilyen mutatószámcsoport a világhálós impakt faktorok (web impact factors – WIFs), melyek az egyes webhelyekre történő hivatkozások számát jelentik – elosztva a webhelyekhez tartozó weboldalak számával. Részben hasonlítanak az idézettségi mutatókhoz, melyek nyomtatott dokumentumok, általában tudományos publikációk közötti kapcsolatokat jeleznek, míg a webes impakt faktorok bármilyen webhelyek közötti kapcsolatot jelezhetnek. Egyes kutatások szerint a webkapcsolatok mintegy 20%-a felel meg tartalmilag az idézettségi mutatóknak. A mutatókat Peter Ingwersen fejlesztette ki The calculation of web impact factors című cikkében (megjelent a Journal of Documentation, vol. 54. 1998. no. 2. p. 236-243.).
Tovább…

Duranceau, Ellen Finnie: The “Wealth of Networks” and institutional  repositories: MIT DSpace, and the future of the scholarly commons (Library Trends, Vol. 57. No. 2. Fall 2008. pp. 244–261.) című tanulmányát Viszocsekné Péteri Éva tömörítette

Távoli kép tízezer láb távolságról

Yochai Benkler 2006-ban megjelent könyve, a The wealth of networks* (A hálózatok gazdagsága) azokat a hatalmas változásokat írja le, melyeket a világháló hozott az egyetemek számára. Az előnyöket azok a szerzők élvezhetik, akik a weben bárhol meg tudnak jelenni, az intézményi repozitóriumok pedig a folyamatos azonosításnak és megőrzésnek egyedülálló kombinációját, az intézmény történeti környezetét jelentik, és nagyobb kereshetőséget kínálnak. Az új információgazdaságban nem meglepő, hogy ezek a repozitóriumok gyorsan helyet kaptak a kutató egyetemeken és intézetekben. Az első, 2002. évi kezdeményezés óta széles körben elterjedtek: 2005 elején az USA-ban már a doktori iskolát működtető egyetemek 40%-ában volt intézményi repozitórium, az archívumokat figyelő OpenDOAR honlap szerint számuk 2007 decemberében meghaladta az ezret. Ez a gyors növekedés valószínűleg Benklert sem lepte meg. Az új, behálózott információgazdaság leírása olyan, mintha az intézményi repozitóriumokat írta volna le: nem piaci mechanizmusokra épülnek, az egyének közös tevékenységét támogatják.
Természetesen minden új szolgáltatást vagy eszközt folyamatosan fejleszteni kell, hogy lépést tudjon tartani az újonnan jelentkező igényekkel és elvárásokkal, megtalálja és megőrizze használóit. Van néhány olyan terület, amely megérett a fejlesztésre: a kutatások egyre inkább adatvezéreltté válnak, több tudományágat érintenek, így az igény növekedni fog, és egyre nagyobb nyomást gyakorol az adatkezelés, adatfelügyelet és adatarchiválás támogatására. Az intézményi repozitóriumok ezeket az igényeket ki tudják elégíteni, ezért előreláthatólag szaporodnak majd az adatkezeléssel összefüggő szolgáltatások. Ezt a növekedést ösztönözni fogja, hogy a kutatók teljesíteni akarják az olyan finanszírozók követelményeit, mint amilyen a National Institute of Health-é (NIH). Az egyetemi oktatóknak sem idejük, sem forrásaik nincsenek a nagy adatállományok kezelésére, ezért ezt az intézményi repozitóriumokra hárítják.
Tovább…

Panella, Nancy: The Library Services to People with Special Needs Section of IFLA: an historical overview. = IFLA Journal, 35. vol. 2009. 3. no. 258–271. p c. tanulmányát Viszocsekné Péteri Éva tömörítette.

Háttér

Az IFLA speciális igényű könyvtári szolgáltatások szekciója (Library Services to People with Special Needs =LSN) jogelődje, a Kórházi Könyvtárak Albizottsága 1931. augusztus 29-én jött létre, négy évvel az IFLA megalakulása után. Ez volt a hetedik albizottság és az első olyan, amelynek középpontjában speciális felhasználói csoportnak nyújtandó szolgáltatások álltak. Ebben az időben már megvoltak a kórházi könyvtárak nemzetközi együttműködéséhez szükséges feltételek, nőtt az érdeklődés a kórházi betegek könyvtári ellátása iránt. Ez részben annak volt köszönhető, hogy szembetűnő volt a könyvek és az olvasás pozitív hatása az 1. világháborúban és az azt követően kórházba került katonáknál.
Tovább…

A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935–2009 : jubileumi kiadvány / [szerk. Bényei Miklós]. – Budapest : MKE, 2011. – 758 p. : ill.
ISBN 978-963-89260-0-5

Az 1930-as években több mint kétezer (országos és helyi) szakmai egyesület működött Magyarországon. A második világháború után közel ezernek sikerült újraéleszteni szervezeti életét, ezek közé tartozott az 1935-ben alakult Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete is. Hiába történtek azonban erőfeszítések a könyvtárosok, levéltárosok részéről az egyesületi tevékenység folytatására, az 1949-re kialakult pártállami modellbe már nem igazán fértek bele az önálló civil szervezetek, így 1950 elején az egyesület – megelőzendő a várható felszámolást – megszüntette tevékenységét. Hat évvel később azonban a könyvtárosoknak ismét lehetőségük nyílt részben önálló szerveződésre a Társadalom-és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (1958-tól Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) keretében mint Sajtó-, Könyv- és Könyvtártörténeti Bizottság, majd erre alapozva jött létre 1956 nyarán a Magyar Könyvtárosok Szabó Ervin Köre. A körnek 1965-ben sikerült önállósodnia Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnevezéssel – utalva evvel az 1935-ben alakult jogelőd szervezetre. Az egyesület (rövidített nevén: MKE) 2009-re tehát már alapításának hetvenötödik évéhez érkezett el, és ez alkalmat adott A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935–2009 címmel egy jubileumi kiadvány közreadásához. A 758 oldalas kötet a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával puha, illetve kemény kötésű változatban jelent meg 2011 márciusának végén Bényei Miklós szerkesztésében, Nagy Anikó (az egyesület főtitkára) közreműködésével.
Tovább…

Sipos Anna Magdolna, Zalay Szabolcs, Mészárosné Szentirányi Zita (szerk.): A kultúra anatómiája, a kultúra anatómusa : Tanulmánykötet a 65 éves Agárdi Péter tiszteletére. – Pécs : PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, 2011. 310. p.
ISBN 978-963-642-380-3

“Lehetne-e stílusosabb köszöntés egy olyan ember számára, aki egész életét a könyvek jegyében és könyvek környezetében élte – a Könyvtárellátó raktárától a saját művek összeállításáig, megírásáig – mint a tiszteletére és kollégái által nagy szeretettel összeállított kötet átadása?” – ezzel a kérdéssel kezdődik az ez év tavaszán, a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar gondozásában kiadott, a Kar Könyvtártudományi, valamint Kultúratudományi Intézete munkatársainak összefogásával készült „Festschrift” kötet ajánlása. A recenzens pedig sajátos helyzetben van, hiszen nem csupán a meglepetésként készült kötet ötletének megfogalmazója volt, hanem Zalay Szabolcs és Mészárosné Szentirányi Zita mellett maga is tevékenyen részt vett a könyv szerkesztésében, továbbá a kiadvány tanulmányai között szerzőként is megjelenik. Így igen nehéz azt a követelményt teljesíteni, hogy a recenzenstől elvárható distancia érvényesüljön, ezért,  vállalva az elfogult minősítést, inkább azt a megoldást követjük, hogy az ismertető megírása során a kötet létrehozójának szemléletét érvényesítjük. 
Tovább…

2011. 3. Referátumok

Tartalom

Abstracts   283
Rezümék

TANULMÁNYOK

DUDÁS Anikó: Metaadat-kultúra életre keltése: az Irodalomtörténeti Közlemények EPA-tartalomjegyzéke   287
BÁTFAI Norbert – BÁTFAI Mária Erika: FerSML  szurkolói avatárok a könyvtárban   309
MÁNDY Gábor: Régi ETO – új ETO   317
Észrevételek Mándy Gábor tanulmányához  (Prokné Palik Mária; Ungváry Rudolf)    333

MŰHELY

VASS Johanna: Egy korszerű sajtóbibliográfia tervezésének szempontjai   337
KÜRTI Afrodité: Sajtótörténeti kérdések tisztázása a bibliográfiai újrafeldolgozás során   361

KITEKINTÉS

KOLTAY Tibor: Új generációk, új média, új írástudások   373
SOMOGYI József: A közkönyvtárak mérése, rangsorolása, paramétereik összevethetősége. Kísérletek és eredmények (amerikai és európai példák)   382

KÖNYVSZEMLE

Leletmentés. Fülöp Géza posztumusz könyvéről
FÜLÖP Géza: Olvasási kultúra és könyvkiadás Magyarországon a felvilágosodás idején és a reformkorban (1772-1848)  (Ism.: Pogány György)   395

Két kiadvány az olvasáskultúra fejlesztéséről
Az olvasás védelmében. (Szerk. Szávai Ilona) ; Az olvasáskultúra fejlesztése. Koncepciók, programok és kampányok (Ism.: Stumpf-Benedek Anna)   402
A Köztelektől a Tündérpalotáig DROPPÁNNÉ DEBRECZENI Éva: Az Országos  Pedagógiai Könyvtár és Múzeum története, különös tekintettel
a könyvtári gyűjtemény alakulására. (1. köt.: 1877–1933. 2. köt.: 1958–1990.) (Ism.: Murányi Lajos)   408

KÜLFÖLDI FOLYÓIRAT-FIGYELŐ
(REFERÁTUMOK)   413

Abstracts

STUDIES

Vitalising metadata culture: TOCs of the journal Irodalomtörténeti Közlemények in the Hungarian Electronic Periodicals Archive and Database
DUDÁS Anikó

Irodalomtörténeti Közlemények (ItK, Bulletin for Literary History) is one of the oldest scholarly journals in its field in Hungary. It has been published by the Institute of Literary Studies at the Hungarian Academy of Sciences since 1891. The bulletin’s issues between 1891 and 2003 have been recently digitised and are now publicly available in the Electronic Periodicals Archive and Database (EPA), the e-content service of periodicals at the Hungarian National Library. EPA provides tables of contents for individual issues in XML format with the aim to improve browsing, visibility, searchability and accessibility of articles; it co-operates with some Hungarian databases in exchanging and reusing metadata. The article reports on how the students of arts and of LIS at three faculties of humanities in Hungary (at the University of Szeged, the Western Transdanubian University and the Pázmány Péter Catholic University) were involved – as a pilot – in preparing TOCs for the digitised issues of ItK as part of their practical training. The related courses for students provided a special opportunity to gain knowledge about metadata, digitisation, proof-reading of texts; to obtain skills in processing metadata, to practise philological accuracy, to get acquainted with content services and one of the most important Hungarian scholarly core journals in the humanities.
Tovább…

Rezümék

TANULMÁNYOK

Metaadat-kultúra életre keltése: az Irodalomtörténeti Közlemények EPA tartalomjegyzéke
DUDÁS Anikó

Az 1891-től megjelenő Irodalomtörténeti Közlemények (ItK) az egyik legrégebbi magyar irodalomtudományi magfolyóirat, melynek kiadója jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete. A közelmúltban kezdődött el az ItK 1891 és 2003 között megjelent számai tartalomjegyzékének digitalizálása. A digitalizált állomány az Országos Széchényi Könyvtár folyóirat-archívumában, az Elektronikus Periodika Archívumban (EPA) mindenki számára hozzáférhető lesz. Az EPA tartalomjegyzékei áttekinthetővé teszik a számok tartalmát és a cikkek szövegét, s lehetőséget adnak arra, hogy az adatok – az alkalmazott adatszerkezetet más formára konvertálva – újrahasznosíthatók legyenek más, cikk-szintű adatbázisokban is. Az ItK digitalizált tartalomjegyzék-készítési munkálataiba három egyetem hallgatói (Szegedi Tudományegyetem BTK, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK és Nyugat-Magyarországi Egyetem könyvtár szakosai) kapcsolódtak be a kurzusok tananyagába illesztett gyakorlatukon. A cikk erről a kísérleti együttműködésről, a munkálatok során szerzett tapasztalatokról és az elkészült metaadatok újrahasznosulásának lehetőségéről számol be, áttekinti az ItK kutathatóságának segédeszközeit (repertóriumokat, bibliográfiákat, adatbázisokat), és bemutatja, milyen hozadékkal járt a diákok számára ez a tevékenység.
Tovább…

Az Elektronikus Periodika Adatbázis Archívum (EPA) weboldalán 2008-ban a következő felhívás jelent meg az Országos Széchényi Könyvtár Elektronikus Dokumentum Központ védjegyével:
„2008-ban a MEK Egyesület megbízásából, az Internet Szolgáltatók Tanácsának támogatásával, digitalizálásra került az Irodalomtörténeti Közlemények 1891 és 2003 között megjelent, közel 400 db. füzete. Az Országos Széchényi Könyvtár várja mindazok jelentkezését, akik szöveges fájlban (TXT, RTF, DOC stb.) szívesen elküldenék az ItK egy vagy több archivált füzetének tartalomjegyzékét. A szöveget csatolt fájlként e-mail-ben kell elküldeni […] vagy WEB FTP-vel lehet felölteni […]”.1
Az Irodalomtörténeti Közlemények (ItK) digitalizált füzeteinek tartalomjegyzék-készítési munkálataiba három egyetem kapcsolódott be kurzusok tananyagába illesztett gyakorlattal. A cikk erről a kísérleti együttműködésről, a munkálatok során szerzett tapasztalatokról és az elkészült metaadatok újrahasznosulásának lehetőségeiről szól, egyúttal áttekinti az ItK kutathatóságának segédeszközeit: repertóriumokat, bibliográfiákat, adatbázisokat, és kísérletet tesz annak érzékeltetésére, mennyiben sikerült az egyetemi stúdiumokon folyó feldolgozással az ItK kereshetőségéhez és tartalmának hozzáférhetőségéhez hozzájárulni.


Tovább…

FerSML szurkolói avatárok a könyvtárban

Bevezetés

A FerSML labdarúgás szimulációs platform szurkolói avatárja kicsi XML dokumentum, melyből automatikusan nyerhetünk ki olyan információkat, melyek összessége bibliográfiai tételnek tekinthető. Felmerül a kérdés, hogy a bibliográfiai adatokból ki/mi építse fel a bibliográfiai rekordokat. Az egész rendszer megszervezésének szintjén pedig az az alapkérdés merül fel, mint ami a hivatkozáskezelő szoftverek egyik alapvető megkülönböztetője: centralizált vagy elosztott legyen? Leegyszerűsítve: a bibliográfiai tételek érdemi kezelése egy távoli, központosított gépen vagy a helyi gépen történik-e. Előbbi hivatkozáskezelő szoftverre példa a CiteULike vagy a RefWorks, utóbbira a JabRef vagy a Zotero [12]. Elképzelésünknek a könyvtári funkciójú rendszerekkel mutatott analógiája indokolja, hogy a szurkolói avatár adatbázis tervezésénél megvizsgáljuk a tételek kezelésének azon irányait, amelyeket a könyvtárak az elmúlt évtizedtől napjainkig kifejlesztettek és használnak a saját céljaikra. Megpróbálunk tovább is lépni azzal, hogy a szurkolói avatárokat összekapcsolt nyílt adatokként (linked open data) a szemantikus világháló részévé tesszük.
Tovább…

Régi ETO, új ETO

Mándy Gábor alábbi tanulmánya a szerző ETO iránti nyilvánvaló elkötelezettsége ellenére hozzászólásra, vitára késztetheti az olvasókat. A szerző véleményezésre elküldte a kéziratát a téma szakértőinek, akik közül Prokné Palik Mária és Ungváry Rudolf megjegyzéseit olvashatják a cikk után.
Szerkesztőségünk várja a további észrevételeket.


Tovább…

Észrevételek Mándy Gábor tanulmányához

Prokné Palik Mária megjegyzései a kézirathoz

1.  Géppel kezelhető adatbázis esetén lehetőség nyílik az összetett jelzetek önálló jelentéssel bíró jelzetrészei, az általánosan közös önálló és nem önálló alosztások szerinti keresésre. Ezeket a jelzetrészeket minden esetben meghatározott metanyelvi jelek jelölik. A speciális alosztások jelentése azonban más és más lehet, attól függően, hogy mely táblázatban, vagy táblázatokban sorolták fel azokat. Kereshetővé tételük további fejlesztéseket igényelne.
Tovább…

Alkalmanként jelentkező új rovatunkban egy-egy fontos szakmai műhely munkáját szeretnénk bemutatni. Először az Országos Széchényi Könyvtár Sajtótörténeti osztályán folyó retrospektív bibliografizálást ismertetjük. A bemutatásra kerülő négy írásból megismerhetik, milyen szempontok alapján fogtak hozzá a retrospektív sajtóbibliográfiai adatbázis tervezéséhez, milyen problémákkal kellett szembesülniük a munkálatok során, és milyen, mások számára is hasznosítható tapasztalatokat oszthatnak meg a szakmai közönséggel. Vass Johanna a mai könyvtári környezetnek megfelelő, korszerű tervezés – mint az adatbázis kialakításának követelményei, az adatcsereszabvány megválasztását befolyásoló elvek – szempontjait, valamint az alkalmazott leírási szabvány által felvetett kérdéseket foglalja össze, majd Kürti Afrodité három konkrét folyóirat példán illusztrálja az autopszia alapján való leírás fontosságát. Következő számunkban Perjámosi Sándor dokumentumtipológiai elemzését közöljük az időszaki kiadvány fogalmának egykori és mai értelmezéséről, valamint Turai Hilda példákkal alátámasztott írását a periodikák címfelvételének és a kiadványok azonosításának problémáiról.
Tovább…

Tanulmányomban nem szeretném a korábbi sajtóbibliográfiai műveket és a könyvtáros elődök munkáját megkérdőjelezni – ezek napjainkban is nagy segítséget nyújtanak a kutatóknak, feldolgozóknak –, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy leírás, ami egyszer bekerült egy bibliográfiai munkába, egy könyvtári katalógusba, változhat egy újabb, más szemléletű feldolgozás és/vagy az internet nyújtotta széles körű lehetőségek felhasználása során. Három folyóiraton – melyekkel munkám során kerültem kapcsolatba – szeretném szemléltetni, milyen újabb eredményeket hozhat még mindig a kiadványok ismételt kézbevétele.
Tovább…

Új generációk, új média, új írástudások

Az új generációk kétség kívül különleges figyelmet érdemelnek, mivel nemcsak tanulási szokásaikban mások, mint a korábbi nemzedékek, hanem könyvtárhasználati jellemzőik is eltér(het)nek a többi generációétól. Az új generációk megkülönböztetése nagymértékben éppen az új média gyűjtőnéven (is) nevezett Web 2.0-s technológiák és a hozzájuk társuló sajátos szemlélet meglétével magyarázható. Ez a tény arra sarkall bennünket, hogy elgondolkozzunk rajta, miként illeszkednek a könyvtár jelenéhez és jövőjéhez az új műveltségek, amelyek e kettős kihívásra adott válaszként jelentek meg.
Tovább…

Van-e értelme összehasonlítani a közkönyvtárak paramétereit? Ha igen, melyeket? Mire való és mire nem a könyvtárak rangsora? E kérdéseket veti föl az amerikai HAPLR-index és a körülötte lezajlott vita. Milyen más hasonló kísérletek és eredmények vannak szerte a világban? Ismerkedjünk meg velük.

Háttér

Az ezredforduló körül az internet és a digitalizálási programok mindennapossá válása hatására megerősödtek a kétségeket hangoztató vélemények a könyvtárak jövőjéről. Az ALA (Amerikai Könyvtárosegyesület)1 2006-os felmérése szerint viszont a megkérdezettek 90%-a gondolja úgy, hogy most nagyobb szükség van a közkönyvtárakra, mint valaha. Nem csoda, ha egyre fontosabbá válnak a közkönyvtárak minősítésére, rangsorolására, mérésére irányuló felmérések. A könyvtárosoknak alapvető érdekük, hogy tudják, hogyan lehet mérni és bizonyítani a könyvtári beruházások hasznát, a könyvtári szolgáltatások fontosságát.
Tovább…

Leletmentés: Fülöp Géza posztumusz könyvéről

FÜLÖP Géza
Olvasás, kultúra és könyvkiadás Magyarországon a felvilágosodás idején és a reformkorban, 1772–1848 / Fülöp Géza. – Budapest : Hatágú Síp Alapítvány, 2010. 249, [18] p. (A könyves szakképzés füzetei ; 17.)
ISBN 963-7615-57-3

A könyvkereskedői szakképzést fenntartó és annak intézményét, a Gutenberg János Szakközépiskolát működtető Hatágú Síp Alapítvány 2004-ben indította el A könyves szakképzés füzetei című sorozatát. A megjelent kötetek – nem is füzetek, hanem inkább könyvek – elsősorban az iskola különböző képzési formáihoz kapcsolódó tantárgyak elméleti vagy gyakorlati kérdéseit fejtik ki; tankönyvek, ugyanakkor nem egy munka az összefoglaló monográfia igényével tárgyalja a könyvkultúra egyes kérdéseit. A figyelemre méltán számot tartó vállalkozás 17. sorozati számot viselő terjedelmes egysége is ezek csoportjába tartozik, ugyanakkor egyfajta szellemi leletmentés, Fülöp Géza 1995. június 7-én megvédett akadémiai doktori értekezését teszi szélesebb körben hozzáférhetővé. Annak idején még az Akadémiai Kiadó tervezte az Olvasási kultúra és könyvkiadás Magyarországon a felvilágosodás idején és a reformkorban (1772–1848) című disszertáció kiadását, a cég átalakulása, privatizálása azonban a Tanár Úr életében meghiúsította megjelenését. Özvegye, a közelmúltban elhunyt F. Csanak Dóra és a Kovács Máté Alapítvány Kuratóriuma, közelebbről Hangodi Ágnes és Tóth Gyula szorgalmazta a kézirat közreadását, amelyre végül a Hatágú Síp Alapítvány vállalkozott a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesületének anyagi támogatásával.


Tovább…

Két kiadvány az olvasás-kultúra fejlesztéséről

Az olvasás védelmében : [olvasáskutatási tanulmányok] / összeáll. és szerk. Szávai Ilona. – Budapest : Pont, cop. 2010. 185 p.
ISBN 978 963-9957-11-4

Az olvasástanulás folyamatának és módszereinek, az olvasásban rejlő lehetőségeknek, továbbá az olvasáskultúra jelenlegi helyzetének megismerése egyaránt nélkülözhetetlenek a továbblépéshez, ha tenni akarunk olvasáskultúránk fejlesztéséért. A már eredményeket felmutatott külföldi példák, és a folyamatban lévő, ígéretes magyar kezdeményezések megismerése pedig jól használható ötleteket ad, irányt mutat a tervezéshez, megvalósításhoz. Ebben lehet segítségünkre az alábbi két tanulmánygyűjtemény.
Tovább…

A Köztelektől a Tündérpalotáig

DROPPÁNNÉ DEBRECZENI Éva
Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum története, különös tekintettel a könyvtári gyűjtemény alakulására / Droppánné. Debreczeni Éva –. Budapest : 1. 1877–1933. – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2003. – 145 p. (2. jav. kiad. 2005. – 147 p.); 2. 1958-1990. – OFI ; Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2010. 526 p.
ISBN 963 9315 67 2 ö
ISBN 963 9315 68 0 1. kötet
ISBN 963 682 660 4 2. kötet

Két impozáns kötettel örvendeztette meg a magyar könyvtártörténet iránt érdeklődő olvasókat az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM). Alapításának negyvenötödik évfordulóján látott napvilágot az intézmény elődjének történetét feldolgozó első kötet, majd hét év elteltével a második kötet. (Utóbbi már az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az OPKM közös kiadásában.) Azért is örvendetes, hogy kézbe vehetjük az országos szakkönyvtárak első történeti feldolgozását, hiszen „egy pedagógiai szakkönyvtár minden testvérintézménynél fontosabb hivatást tölt be, mert amíg az orvosi, mérnöki és egyéb könyvtárak egyetlen tudományág művelőinek továbbképzését szolgálják, addig a pedagógiai könyvtárnak egy nemzet nevelése nyugszik a vállán.” (Nyíreő Éva)


Tovább…

Címkék

(1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (2) (1) (7) (13) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (15) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (27) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (5) (10) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (3) (2) (12) (1) (2) (14) (33) (1) (10) (1) (29) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (16) (6) (6) (14) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (5) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (29) (3) (2) (4) (1) (1) (1) (56) (1) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (2) (4) (4) (1) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (2) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (6) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (9) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (16) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (8) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (12) (9) (6) (3) (2) (14) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (6) (9) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (15) (2) (1) (1) (1) (16) (5) (1) (2) (1) (1) (23) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (16) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (20) (16) (2) (1) (3) (1) (2) (2) (1) (11) (5) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (5) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (7) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (8) (9) (2) (2) (1) (1) (3) (1) (3) (1) (2) (2) (1) (12) (1) (3) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (7) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (7) (1) (1) (2) (2) (3) (2) (7) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (36) (2) (1) (26) (5) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (9) (1) (3) (1) (21) (1) (1) (8) (1) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (38) (1) (6) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (8) (2) (2) (39) (1) (63) (2) (2) (2) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (6) (7) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (3) (39) (1) (2) (2) (1) (8) (8) (5) (1) (2) (1) (2) (5) (1) (15) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (7) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (9) (1) (1) (8) (11) (1) (1) (20) (14) (1) (2) (1) (3) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (5) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (20) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (36) (1) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (21) (2) (1) (1) (1) (9) (1) (17) (2) (1) (70) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (3) (1) (1) (6) (24) (8) (1) (11) (1) (1) (2) (4) (1) (11) (1) (1) (12) (8) (4) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (15) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (5) (3) (1) (2) (2) (1) (8) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (2) (10) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (5) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (18) (3) (1) (1) (1) (4) (16) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (4) (5) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (3) (2) (8) (3) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (2) (1) (1) (2) (4) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (1) (25) (1) (7) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (20) (26) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (8) (1) (1) (2) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (16) (1) (3) (5) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (9) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (14) (2) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (21) (1) (1) (1) (1) (25) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (4) (5) (2) (1) (2) (1) (1) (38) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)