2004. 2. szám

Towards a code of ethics

PAPP, István

 

Könyvtári Figyelő (Library Review) New Series 14. (Vol. 50.) No. 2. 2004. pp.   243–278.

This background study was commissioned by the Association of Hungarian Librarians and the Hungarian Library Institute in order to assist the ethics working committee in creating the first Hungarian code of professional practice for librarians. The author provides an overview of the topic that will be further discussed by the committee and other professional bodies.

In the past, the Hungarian librarian community had to resolve professional ethical issues without the formal adoption of an ethical code. Librarians stood up for the unwritten rules of the profession against the official political values in several cases, e.g. in the debate around the educational / guiding role of librarians versus unhindered access by readers to open shelves, or in the protection of the personal rights of readers. Librarians had no other guidance in dealing with such issues than their own conviction. The issue of ethical code was first brought up at the annual conference of the Association of Hungarian Librarians in 1975, yet the discussions had no practical outcome. After the change of regime, in the beginning of the 1990s, the issue was raised again.

After presenting general issues of professional ethical guidelines, the author justifies the need for a code of ethics for librarianship. A code of professional practice, while stating the fundamental values of the profession, would facilitate everyday decision making, promote the use of libraries and enhance the role of libraries in the society. The code lays down the principles of professional commitment and responsibility to which librarians should aspire. The code of ethics means obligations, but at the same time, it states certain rights and helps resolve work-related conflicts at libraries. In the present study, the author deals with the following issues: fundamental ethical values of librarianship, the relation between librarians and users, the collection development, the ethical criteria of reference and user services, the respect for intellectual property, the refusal of censorship, and the responsibilities of librarians towards their professional community.

In connection with creating the code of ethics, the following decisions need to be made: the scope of competence, the committee carrying out the work, the signatories as well as the supervisory body. Competence should be defined generally enough, allowing for supporting authorities to formulate specific missions for their libraries (e.g. libraries open to all users and libraries only serving their own supporting institutions.) The convergence of public collection institutions as well as the diversity of the profession may also loose the framework of the code. The code of ethics has to state the values of the profession and define the main objectives of the professional practice in a neutral and impartial way, in harmony with the national cultural policies. It should define the main tasks of librarians, but should not contain prohibitive clauses.

The structure of the code will comprise a section on the fundamental ethical principles, followed by a section applying these principles in professional practice. In order to make the document more user-friendly, the author suggests that it was published primarily in electronic form.

Proposal for the position of Director of the National Széchényi Library for the period 2004 – 2008

MONOK, István

 

Könyvtári Figyelő (Library Review) New Series 14. (Vol. 50.) No. 2. 2004. pp.   291–306.

The text of the proposal is published by the applicant himself, currently the director of the National Széchényi Library. The proposal outlines the overall concept of the Library’s services for the next five years, with a focus on the following areas: collection development, current cataloguing, national bibliographic services, readers’ services, the national shared cataloguing system, storage and preservation, research activities, professional training activities, cultural relations, publishing policy, as well as core activities and special projects carried out in cooperation with national and international partners. Issues of management and representation are also dealt with. The concept of the coordination of national digitisation programmes in the library field is also presented. Some priority areas will see further expansion, e.g. the collection of interest of the National Library, the range of services for the national library system, as well as the Hungarian National Bibliography.

Public libraries and cultural inclusion of the Romani population

NAGY Attila, PÉTERFI Rita

 

Könyvtári Figyelő (Library Review) New Series 14. (Vol. 50.) No. 2. 2004. pp.   307–340.

According to 2003 survey results, the number of Romani people living in Hungary is about 600.000. The vast majority of them are living in disadvantaged conditions, struggling with poverty as well as social and cultural exclusion.

National cultural policies, including the strategic objectives of the library system, have a special focus on the support of social groups at disadvantage. It was in this context that two researchers of the Hungarian Library Institute carried out a study in autumn 2003 in order to ascertain the initiatives going on at public libraries that specifically serve the Romani population. The limited financial resources only made it possible to study a few county libraries and share the good practices with others.

As a first step, letters were sent to the directors of the 19 county libraries and to the director of the Metropolitan Ervin Szabó Library in Budapest, asking them to provide information on any library programmes or services specifically targeting Romani users. No response was received from 11 libraries, however, reports on ongoing successful activities were sent by 3 libraries. The rest of the answers reported on various special projects that were launched but stopped afterwards, for one reason or another.

The article contains selected reports from the county libraries in Debrecen, Szekszárd, Nyíregyháza, Miskolc, Salgótarján, and from reports by branch libraries of the Metropolitan Ervin Szabó Library, as well as interviews held at various locations. The reports by libraries are followed by three case studies of local initiatives aiming at the cultural inclusion of Romani people: one of them in Ózd, one-time socialist industrial centre, another one in Nagykanizsa, and the third one in Uszka, a small village in Szatmár county.

Already this preparatory phase of the study revealed the complexity of the situation. The authors aimed to select and present the exemplary practices that can be adopted and further developed by others. The study reconfirms the fundamental role of nursery schools, primary schools, churches and cultural institutions – with a special emphasis on the library network – in helping overcome cultural and social disadvantages. All these types of institutions, with the support of the printed and electronic media, need to join their competences in order to reduce prejudice and to deal with the problems in their complexities. Spreading good practices is an important part of this work.

 

About the names of Hungarian public libraries

GERO, Gyula

 

Könyvtári Figyelő (Library Review) New Series 14. (Vol. 50.) No. 2. 2004. pp.   341–349.

According to a study of Hungarian library directories published at different historical periods, library authorities in Hungary – perhaps as opposed to other countries – often choose to name libraries after famous people. The legal regulation in force leaves the responsibility of choosing the name with the supporting authorities, on the stipulation that the opinion of the local community are also taken into consideration. Comparing the directory of libraries of 1965 and the most recent directory called Library Minerva (1996), a rise of the number of libraries named after celebrities can be seen in the case of all library types (e.g. from 24 to 70 in the case of municipal libraries).

In the history of Hungarian libraries there have been approximately 175 libraries named after celebrities, representing 120-125 names (as a result of some overlap). The author provides statistics on the types of names, including classic writers, 20th century writers who have died recently, historical persons, scientists, printers, theologians, library founders, librarians and politicians. A few new names are also recommended for the consideration of libraries.

Commemoration

Béla Babiczky (1919 – 2004)
Könyvtári Figyelő (Library Review) New Series 14. (Vol. 50.) No. 2. 2004. pp.   351–353.

Several outstanding personalities of the Hungarian library field died in the past few months. This section pays tribute to the deceased colleagues.

Béla Babiczky (1919 – 2004), a prominent figure of the library sciences in Hungary, was a professor of the Faculty of Library Sciences of the Eötvös Loránd University. A significant part of his work was dedicated to creating the Hungarian version of the UDC system. His handbooks on theory and history of classification were used by generations of students. The commemoration is written by one of his students who later became his colleague, Ágnes Hangodi.
 

Zsuzsa Sándori (1957 – 2004)

 

Könyvtári Figyelő (Library Review) New Series 14. (Vol. 50.) No. 2. 2004. pp.   354–355.

Zsuzsa Sándori (1957 – 2004), an outstanding specialist of chemical information, was director of the library of the pharmaceutical company Richter Gedeon Ltd. She was also a visiting professor at the Faculty of Library Sciences of the Eötvös Loránd University. One of her areas of research was the international trends of library management. She was also a member of the Library Review’s advisory board. (by Katalin Kovács)
Synopsis of the chapter “1979 – 2000″ of the monograph on “The History of the Metropolitan Ervin Szabó Library”

Tibor Futala (1929 – 2004)

 

Könyvtári Figyelő (Library Review) New Series 14. (Vol. 50.) No. 2. 2004. pp.   356–357.

Tibor Futala (1929 – 2004) worked at the National Széchényi Library, then at the Library Department of the Ministry of Culture before he became the director of the National Technical Library. He was the editor in chief of „Scientific and Technical Information”, a Hungarian journal of library and information science. His vivid personality and his deep knowledge of the field were reflected in his numerous publications. He was a dominant figure of Hungarian librarianship over the past fifty years. (by Miklós Fogarassy).
 
FUTALA, Tibor

 

Könyvtári Figyelő (Library Review) New Series 14. (Vol. 50.) No. 2. 2004. pp.   359–363.

In commemoration of the author, the Library Review publishes his last and unfinished piece of work.

Library outreach services for rural areas

TÓTH, Máté

 

Könyvtári Figyelő (Library Review) New Series 14. (Vol. 50.) No. 2. 2004. pp.   365–402.

A review of studies from the international literature of the subject, both from professional journals and Internet sources (webpages). The range of services selected by the author include mobile libraries, container libraries, transportable libraries, books-by-mail services, deposit collections, branch libraries, cable TV services and various types of institutional cooperation. The review also deals with operational and financial issues. Each chapter contains a detailed index of references.

Professional competences for reference and user services librarians – guiding principles of the Reference and User Services Association of the American Library Association (ALA).

Translated by Tibor Koltay

 

Collections in Slovakia

DANCS Szabolcs

 

Könyvtári Figyelő (Library Review) New Series 14. (Vol. 50.) No. 2. 2004. pp.   413–422.

The study deals with historical libraries in Slovakia, among others the Library of the Matica Slovenská in Martin, which can be considered as the first Slovak public library, and the library of the Institute of Slavic Studies in Bratislava. The study summarises the role of these libraries in the Slovak national movements in throughout the 19th century and till the establishment of the Czechoslovak Republic.
 

A könyvtárak és a hatalom. Tanulmányok és dokumentumok

Szerk. Kégli Ferenc, Monok István. (Ism.: Hangodi Ágnes)

 

Rezume – magyar

Etikai kódex a magyar könyvtárosság számára

PAPP István

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 243–278. p.)

A tanulmány a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) és a Könyvtári Intézet (KI) felkérésére készült azzal a céllal, hogy segítségére legyen az etikai munkabizottság tagjainak az első magyar könyvtárosi etikai kódex megalkotásában. A tanulmányíró először a szakmai etikai irányelvek általános kérdéseit vizsgálja meg: miért tekinthető szakmának a könyvtárosság, miért van szükség etikai kódexre. A szakmai normagyűjtemény kidolgozását szükségessé teszi az a cél, hogy segítsék a mindennapos döntéseket, reprezentálják a szakma alapvető értékeit, erősítsék a könyvtár és a társadalom kapcsolatát, s bátorítsák a könyvtárhasználatot. A kódex meghatározza a szakmai kötelesség és felelősség mibenlétét, s emlékezteti a könyvtárosokat , hogy megfeleljenek ezeknek a viselkedési szabályoknak. Kötelezettséggel jár, de jogokat is teremt, s segíti a munkahelyi konfliktusok megoldását. Magyarországon az MKE 1975-ben az éves vándorgyűlésén foglalkozott ezzel a kérdéssel, gyakorlati eredmény nélkül, majd a rendszerváltás után, a 90-es évek elején merült fel ismét az etikai kódex megalkotásának igénye. Bár eddig nem volt saját etikai kódexe, azért a könyvtáros társadalom a kezdetektől fogva képes volt arra, hogy a legfontosabb esetekben etikai kódex nélkül hozzon meg etikai döntéseket is (pl. amikor a hivatalos politikai értékrend ellenében kiállt a szakma íratlan szabályai mellett; a szabadpolc bevezetésekor, a nevelő funkció, kontra szabad hozzáférés kérdésében; az olvasó személyiségi jogainak védelme stb.). A gyakorlati problémákat a könyvtárosok eddig egyénileg és legjobb meggyőződésük szerint oldották meg. Szakmánk etikai kódexének összeállításakor döntést kell hozni az etikai kódex illetékességi köréről, a szervezést magára vállaló testületről, az aláírók köréről, az ellenőrzésről és a szankcionálásról. Az etikai kódex illetékességi körét legjobb általánosan megfogalmazni, fenntartva, hogy egyes fenntartók sajátos küldetést is szabhatnak könyvtáraiknak (pl. a nyilvános és zárt könyvtárakban alkalmazott könyvtárosok viszonya az etikai kódexhez). A közgyűjtemények konvergenciája és a szakma differenciálódása szintén lazíthatja a kódex kereteit. Tartalmát illetően az etikai kódexnek ki kell fejeznie a szakma fő céljait, miközben pártatlannak és méltányosnak kell lennie, s az is fontos, hogy ne tiltson. Legyen összhangban a hazai kulturális közeggel, s fejezze ki a szakma létének értelmét, megfogalmazva a könyvtáros alapvető feladatát. Mivel formailag célszerű megkülönböztetni a kódexben az alapelveket, az elvek kifejtését és a gyakorlati alkalmazási részt, ezért érdemes az elektronikus alapforma mellett dönteni. A tanulmány a továbbiakban kifejti még a következőket: a könyvtárosi etikai alapértékei; a könyvtáros és a használó kapcsolata; a gyűjteményépítés; a tájékoztatás etikai kritériumai; a szellemi tulajdon tisztelete, a cenzúra tagadása; a könyvtárosság közösségi kötelezettségei, a könyvtáros felelőssége és kötelezettségei.

Pályázat az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói állásának elnyerésére

MONOK István

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 291–306. p.)

A nemzeti könyvtár következő ötéves (2004-2008 közötti) időszakának főigazgatói posztjának ellátására készült pályázat szövege, mely tartalmazza 1) a könyvtár munkájának átfogó szakmai koncepcióját (gyűjteményszervezés, kurrens feldolgozás és nemzeti bibliográfia, az olvasók szolgálata, országos közös katalógus és központi lelőhelyjegyzék, raktározás és állományvédelem, tudományos munka, oktatási tevékenység, kulturális kapcsolatok és kiadási politika, hazai és nemzetközi együttműködés szerint tárgyalva a könyvtár alap és speciális tevékenységeit), 2) az intézmény vezetésével, menedzselésével és képviseletével kapcsolatos elképzeléseket, 3) a hazai könyvtári digitalizálási programok koordinálására vonatkozó elképzelést, 4) a könyvtári rendszer tagjainak nyújtott információs szolgáltatások fejlesztésével, a könyvtár gyűjtőkörével és a Magyar Nemzeti Bibliográfiával kapcsolatos fejlesztési elképzeléseket.
 

A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár. Problémavázlat

NAGY Attila – PÉTERFI Rita

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 307–340. p.)

2003-as kutatási adatok szerint Magyarországnak megközelítően 600 ezer cigány lakosa van. Többségük hátrányos körülmények között él, folyamatosan küszködve a gazdasági, társadalmi és kulturális beilleszkedés akadályaival, nehézségeivel.

A kulturális kormányzat – közte a könyvtárügy – stratégiai céljai között kiemelten szerepel a hátrányos helyzetű rétegek támogatása, beilleszkedésük segítése.

2003 őszén országos vizsgálatot indítottak a Könyvtári Intézet kutatói azzal a céllal, hogy a magyarországi cigányság és a közkönyvtári rendszer közötti kapcsolatról képet alkothassanak. Az anyagiak egyelőre csak azt tették lehetővé, hogy néhány megye pozitív példáit összegyűjtsék és a szakma egésze számára felmutassák.

Ennek érdekében körlevélben fordultak a 19 megyei könyvtár vezetőjéhez és a fővárosban a FSZEK igazgatójához, hogy tájékoztatást kérjenek a cigányság kulturális beilleszkedését segítő, speciális könyvtári programokról. 11 helyről semmilyen választ nem kaptak a kutatók, folyamatos, érdemi munkáról 3 helyről tudósítottak. A többi könyvtár beszámolt arról, hogy miként próbálkoztak különféle programokkal, melyek aztán eltérő okok miatt abbamaradtak.

A cikk részleteket közöl a debreceni, szekszárdi, nyíregyházi, miskolci, salgótarjáni, továbbá néhány budapesti FSZEK könyvtár tudósításaiból, és a különböző helyszíneken készült interjúkból. A könyvtárosok (rövidített, szerkesztett), ötletgazdag beszámolóit, az egykori szocialista iparvárosban, Ózdon, Nagykanizsán és a szatmári kis faluban, Uszkán készült három esettanulmány követi. (Már ebben az előkészítő fázisban is sokkal differenciáltabb, „érdesebb” összképet ismertek meg a kutatók, beszámolójukban elsősorban a követésre, továbbfejlesztésre érdemes példák sorának kiemelését tartották fontosnak.)

A vizsgálatból megállapítható, hogy az óvodai, iskolai, egyházi és kulturális – kiemelten a könyvtári – intézményrendszernek alapvető szerepe lehet a kulturális és társadalmi hátrányok csökkentésében. A szocializációs folyamat valamennyi intézményének – beleértve az írott és különösképpen az elektronikus médiát – együttesen kell részt vennie az előítéletek kölcsönös oldásában, a valóság árnyaltabb megismerésében, s ebben az ösztönző példák felmutatása is segítséget nyújthat.

Kísérlet a magyar könyvtárak névadási szokásainak felderítésére

GERŐ Gyula

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 341–349. p.)

A különböző korszakokban készült magyar könyvtári minervák elemzése során megállapítható, hogy a hazai könyvtárak – a külföldi könyvtárakétól eltérően – szívesen nevezték/nevezik el magukat híres személyekről. Az intézmény-elnevezések érvényes jogi szabályozása a névadást rábízza a fenntartóra, azzal a kikötéssel, hogy figyelembe kell venni a lakosság véleményét is. A legújabb, 1996-os könyvtári minervában a leírt 1130 könyvtár közül a személynevet viselő tudományos és szakkönyvtárak száma 12-re nőtt, a városiaké 24-ről 70-re.

A magyar könyvtártörténetben önálló személynév viseléssel kb. 170-175 könyvtár létezett, ezek összesen 120–125 nevet viseltek saját jogon. A szerző statisztikát készített a névtípusokról: klasszikus és félklasszikus magyar írók; a közelmúltban elhunyt magyar írók; történelmi személyiségek, tudósok, nyomdászok, hitvitázók, könyvtáralapítók és könyvtárosok, politikusok nevét vették fel a könyvtárak. Felsorolja a női nevet viselő könyvtárakat és az időközben megszűnt, megváltoztatott nevű könyvtárakat is. Végül javasol néhány újabb nevet, melyet a névadásoknál még figyelembe lehet venni.

Emlékezés a közelmúltban elhunyt kollégáinkra

BABICZKY Béla (1919–2004)

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 351–353. p.)

Az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének nyugalmazott oktatója, a magyar könyvtárosképzés meghatározó alakja volt. Munkásságnak jelentős részét az ETO magyar nemzeti változata megteremtésének szentelte. Osztályozáselméleti és -történeti tankönyveiből nemzedékek tanultak. A tanítvány, majd később kolléga, Hangodi Ágnes visszaemlékezése.
 

SÁNDORI Zsuzsa (1957–2004)

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 354–355. p.)
A hazai kémiai információkeresés jeles szakembere, a Richter Gedeon Rt. (korábban Kőbányai Gyógyszerárugyár) műszaki könyvtárának vezetője volt. Meghívott tanárként előadott az ELTE Könyvtártudományi és Informatikai tanszéken is. Foglalkozott a könyvtárvezetési ismeretek nemzetközi szakirodalmával is. A Könyvtári Figyelő tanácsadó testületének tagja volt. (Kovács Katalin)
 

FUTALA Tibor (1929–2004)

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 356–357. p.)

Az OSZK, majd a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályának munkatársa, nyugdíjazásakor az Országos Műszaki Könyvtár igazgatója, a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (TMT) c. szakfolyóirat főszerkesztője volt. Színes egyénisége, elmélyült tudása, széles körű műveltsége gazdag publikációs tevékenységében is megmutatkozott. Az elmúlt ötven év meghatározó könyvtáros személyiségei közé tartozott. (Fogarassy Miklós)
 

Szinopszis a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története c. monográfia 1979–2000 közötti részéhez 

FUTALA Tibor

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 359–363. p.)
Ezzel az eddig publikálatlan, töredékben maradt  témavázlattal emlékeznek a közelmúltban elhunyt szerzőre. 

 

Kistelepülési ellátási formák

TÓTH Máté

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 365–402. p.)

Szemletanulmány a téma külföldi, nyomtatásban és elektronikusan elérhető irodalmából a következők szerint: megrendelhető szolgáltatási formák (mozgókönyvtár, konténerkönyvtár, hordozható könyvtár [transportable library], postai könyvküldő szolgálat [books-by-mail service], letéti gyűjtemények, fiókkönyvtárak, intézményi együttműködési formák, kábeltévés szolgáltatások. Az ellátási formák mellett érinti a fenntartási, finanszírozási kérdéseket is. Minden részfejezet után bőséges irodalomjegyzéket mellékel az összeállító.

A tájékoztató- és olvasószolgálati könyvtárosok szakmai kompetenciái. – Az Amerikai Könyvtáros egyesület Tájékoztatási és Olvasószolgálati Szervezetének (RUSA) irányelvei

Ford. Koltay Tibor

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 403–412. p.)

[Professional Competencies for reference and user services librarians. In: Reference and and User Services Quarterly vol. 42. 2003. No. 4.; ALA honlap: http://www.ala.org/ala/rusa/rusaprotools/referenceguide/professional.htm ]
Szakmai kompetenciák: a hozzáférés biztosítása (a szolgáltatások megszervezése, a kérdések elemzése, válaszadás) a tudásbázis megszervezése (az ismeretek használata, terjesztése), marketing (felmérések, kommunikáció, külső kapcsolatok) együttműködés (kapcsolat az olvasókkal, a kollégákkal, a szakmával), a források és a szolgáltatások használata és értékelése (az információkeresés folyamata).
 

Szlovákiai különgyűjtemények

DANCS Szabolcs

 

(Könyvtári Figyelő (Library Review) 2004. 2. 413–422. p.)

 

A Szlovákia területén egykoron föllelhető könyvtárak történetéről, többek között az első szlovákiai népkönyvtárról, a Matica slovenská könyvtáráról, a pozsonyi Szláv Intézet könyvtáról stb. készült összefoglalás, mely elsősorban e gyűjteményeknek a szlovák nemzetiségi mozgalmak idején betöltött szerepére hívja fel a figyelmet.
 

A könyvtárak és a hatalom. Tanulmányok és dokumentumok

Szerk. Kégli Ferenc, Monok István. (Ism.: Hangodi Ágnes)

 

 

 

Elöljáróban nem kerülhetek meg egy kérdést az etikai kódex múltjával kapcsolatban. Amikor több esztendeje a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökségében felvetődött az etikai kódex megalkotásának kérdése, határozottan amellett foglaltam állást, hogy ennek létre kell jönnie. Ahogy az egy civil szervezetben lenni szokott, aki a leghangosabb az ügy érdekében, az kapja a feladatot, így tehát én kaptam. Könyvtáros módjára (!) utána néztem a szakairodalomban a kérdéskörnek, összegyűjtöttem néhány szakma etikai kódexét. Az anyag elolvasása után rá kellett döbbennem arra, hogy etikai kódexet írni anélkül lehetetlen, hogy azt egy komolyabb, a társadalmi körülményeket, a szakma mibenlétét, helyzetét és jövőképét felvázoló tanulmány ne előzné meg. A szakma etikai kódexe nem lebeghet a levegőben, mögötte kell lennie az alaposan végiggondolt, szakmai vitákon kiforrott közmegegyezésnek, mert csak így lesz hitele, ereje, csak így válhat írott malasztból a könyvtárosság tízparancsolatává, iránytűvé egy zűrzavaros világban.

Az elmúlt tízegynéhány esztendő, akárhogy próbálnánk szépíteni, a könyvtárosság kemény egzisztenciális küzdelme volt. A változó társadalomban, a kíméletlen gazdasági és politikai harc közepette akartuk megőrizni a szakmánk helyét, szerepét, miközben önmagunkat is meg kellett változtatnunk, a magunk értékrendjét is alaposan felül kellett vizsgálnunk. Ránk zúdult a számítástechnika minden áldása – hatalmas munkával kellett évtizedes lemaradást bepótolnunk. Nem kerülhetem meg a hosszú évekig megalázóan alacsony bérek kérdését sem, hiszen emiatt a könyvtárakból ma hiányzik egy generáció.

1997 óta, a kulturális törvény megszületésétől felgyorsult a könyvtári jogalkotás, számos kérdést sikerült a szakmánkban szabályozni, több esetben a feladathoz a megfelelő anyagi hátteret, központi forrást biztosítani. Egy könyvtár bonyolult eljárásrendjében nem vállalhat mindent magára a központi jogalkotás, és az sem biztos, hogy a nem szabályozott kérdések megoldására elegendő a helyi szabályzat. Szakmánk évtizedek óta hangoztatott büszkesége, az egységes könyvtári rendszer, melybe bárki bárhol belép, azonos színvonalú ellátást kap, a befektetett munka, pénz ellenére sem teljes még. Szükség van olyan kapaszkodókra, melynek segítségével jó helyi döntések születnek, szakszerű és egységes eljárással találkozik a használó, valóban akárhol lép be a rendszerbe.


Tovább…

 

Folyóiratunk gyakorlatává vált, hogy az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói munkakörének betöltésére készült szakmai programo(ka)t közreadjuk. Most az intézményt 1999-2004 között irányító főigazgató, Monok István pályázati anyagát ismerhetik meg a könyvtár 2004-2008 közötti időszakára vonatkozóan. 
 

 

I. Az Országos Széchényi Könyvtár munkájának átfogó szakmai koncepciója

 Bevezetés

Fontosnak tartom leszögezni, hogy ez a dokumentum nem helyettesíti a könyvtár stratégiai tervét, az arra épülő cselevési tervet és nem terjed ki a napi feladatok bemutatására, vagyis nem akarja feleslegessé tenni az éves munkaterveket. A könyvtár 2005–2008 közötti ciklusára vonatkozó stratégiai tervét a most ismertetendő program céljainak teljesítésével, illetve az esetlegesen változó szempontok figyelembevételével 2004 második felében kell megalkotni. A cselekvési terv, az egyes feladatok megoldásának megvalósíthatósági tanulmányai 2005 első felében készülhetnek el.

 

Alapkérdések

A nemzeti könyvtár nem egyszerűen egy a közgyűjtemények sorában: a nemzeti könyvtárat ethosz kíséri, amely azt üzeni a világnak, hogy ez az a hely, ahol a magyar vonatkozású írott emlékeket őrzik és teszik ezt a jövőben is. A könyvtár eddigi története során a kezelésébe adott/került dokumentumok nem sérültek. Természeti csapások, háborúk, politikai szándékok nem csonkították a gyűjteményt.

A szerencse, a döntéshozók és a könyvtár dolgozóinak felelősségtudata együttesen alakították ezt a történetet így, és reméljük, hogy a közeljövő sem hoz e téren változást.

Alapvető kérdés ugyanakkor, hogy a digitális módon keletkezett írásművekről és a könyvtári dokumentumok digitális másolatairól a kormányzati szervek a nemzetközi példákat és a könyvtári logikát követve gondolkodnak-e? Azokat is a mostani nemzeti könyvtár kezelésébe adják-e – segítve a ma érvényes jogszabályok végrehajtatását –, vagy a nemzeti könyvtárról szóló törvény módosításával csonkítják az említett ethoszt? A harmadik út – a törvény marad, a nemzeti könyvtár szerepe e téren „lebegtetett” –, vagyis a mai gyakorlat fenntartása sem könyvtárszakmailag, sem gazdasági szempontok szerint (ha az állam érdekeit nézzük) nem bölcs dolog.


Tovább…

 

„A falat mindkét oldalról bontani kell”
Péli Tamás
 

 Jelen írásunk egy szélesebb körű tájékozódás, vizsgálódás előkészítő szakaszáról tudósít. 2003. második felében mindössze a magyarországi cigányság és a közkönyvtári rendszer közötti kapcsolatok jellegére vonatkozó, az elemi, országos információk begyűjtésére, majd néhány helységben személyes tájékozódásra, interjúk felvételére volt lehetőségünk.

A hazai cigányság helyzetének, jellemzőinek feltárására, beilleszkedésüket segítő tervek, hatékony intézkedések kidolgozására vonatkozó feladat évszázadok óta folyamatos adósságként merül fel a hazai társadalomtudomány minden ágazatában.

Az alapos történeti háttér felrajzolását a szaktudósokra hagyva, elegendő ebben a néhány mondatos bevezetőben csupán öt mozzanatot felvillantanunk a rendkívül gazdag előzményekből.

A cigányság első jelentős mértékű magyarországi feltűnését a 14. században lezajlott balkáni török hódításhoz kötik, amikor dél felől érkezett az első nagyobb bevándorlási hullám, majd a 18. század első felében pedig keletről jöttek újabb jelentős létszámú csoportok.

Mindenekelőtt nem lehet elég nyomatékosan ismételni, hogy a cigányság korábban egyiptomi (Egyptian = gipsy, gypsy) származására vonatkozó téves hiedelmeket először Wályi István, debreceni református teológus 1753–54-ben a leideni egyetem hallgatójaként cáfolta meg, miután észrevette, leírta az ott tanuló indiai diákok és a hazai cigányság nyelvének egyértelmű rokonságát.1

Ugyancsak közismertek a Mária Terézia uralkodása idején kiadott, a cigányságot mélyen sértő, erőszakos letelepítési, iskoláztatási rendelkezések, melyeket manapság sokan hajlamosak egyértelműen rasszista megnyilvánulásként jellemezni. Holott az adott kor, a felvilágosult abszolutizmus tálcán kínálja az értelmezési kereteket: mindenkit adófizető polgárrá és a férfilakosságot pedig sorkötelessé kívántak tenni. (Gondoljunk csak az 1764-es madéfalvi veszedelemre, ahol a katonáskodást megtagadó székelyek az ágyúk torkolattüze elől menekültek Moldvába.)

1893-ban a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal külön cigányösszeírást szervezett, s adataik szerint a mai Magyarország területén megközelítően 70 ezer cigányt találtak.


Tovább…

 
I.

Amikor egy jobb házból való könyvtáros azt a feladatot kapja, hogy a szakma névadási szokásairól, ezek történetéről beszéljen, első kínjában valószínűleg az Értelmező kéziszótárhoz kap, amelyet felütvén, a vonatkozó helyen a következőket olvashatja:

„Névadás fn [főnév]. Az a tény, hogy valakinek, valaminek tulajdonnevet adnak.

Névadó I. mn [melléknév] 1. Akiről, amiről valami a nevét kapja.

2. [kifejezésekben] névadó ünnepség: társadalmi ü. [nnepség], amelyen az újszülött(ek)nek nevet adnak: névadó szülők: az a férfi és nő, akik ilyen ünnepségen fogadalmat tesznek az újszülött szocialista szellemű nevelésének segítésére.”

Ennyi. Az intézménynévadásról semmi. A továbblépésre elszánt könyvtáros most a Révai Nagy Lexikonához nyúl, de abban az említett fogalmakról egyáltalán nem talál szócikket. Következhet a mindentudó tájékoztatás, a kétlábú: Lakatos András, az OSZK legjobb referenszkönyvtárosa, aki határozottan emlékszik névtani (értsd: kereszt- és vezetéknévtani)  értekezésekre,  de  intézmény-névadásokra, amelyek – talán valahol a művelődéstörténeti kötetekben volnának fellelhetők – nem. A kudarcra következik korunk mindenre választ adó eszköze, a közvélemény-kutatás. Ennek keretében a Könyvtári Intézet külföldi folyóiratainak referálói-szemlézői sorra-rendre kifaggattatnak. Kiderül: tőlünk nyugatra (a Rajnától nyugatra mindenképpen), meg Európa északi részén nemigen akad könyvtár, amelyet személynéven tisztelnének. Kivétel az emlékkönyvtár, például az amerikai elnökök megbízatásának lejárta után alapított, működésük dokumentumait tartalmazó intézmény, vagy a valamely magánszemély hagyatékozásából létesített, halála után róla elnevezett, gazdag gyűjtemény. Ezekben az esetekben az adomány, a donatio, a létesített intézményhez való szoros kötődés lehet a névadás természetes indoka akár könyvtárról, akár múzeumról vagy egy koncertteremről vagy még szélesebben: egy nemes célú alapítványról van szó.

És a mi – nem ilyen jellegű – elnevezéseink honnan erednek? Kellő ismeretek és a bevezetőben említett források hiányában megpróbálok visszamenni a történelembe. Természetesen felelősséget nem vállalhatok az itt következő feltételezéseimért.


Tovább…

In memoriam … BABICZKY Béla (1919-2004)

 

 
„Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted, mint szikla áll. Mi ehhez mérve habfodornyi élted? és mit változtat rajta a halál?”
(Weöres Sándor: Prae-existentia)
 

Megrendülten vesszük tudomásul, hogy ismét elveszítettük a könyvtárosképzés meghatározó alakjainak egyikét: 2004. március 18-án elhunyt Babiczky Béla, az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének nyugalmazott oktatója. Pedig mennyire közelinek tűnik az időpont, amikor a tanszéken bensőséges ünnepségen köszönthettük 80. születésnapján, amikor az egyetemi könyvtárosképzés megalakulásának ötvenéves évfordulóján személyes hangvételű visszaemlékezéseit hallgathattuk, amikor kézbe vehettük egyik legkedvesebb tanítványával, Barátné Hajdu Ágnessel közösen írt új tankönyvét.

Babiczky Béla a dunabogdányi elemi iskolai tanulmányok elvégzése és az 1937-ben az esztergomi bencés gimnáziumban letett érettségi vizsga után iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-német-művészettörténet szakára.  Tanárai  között  volt Horváth János, Alszeghy Zsolt és Galamb Sándor (magyar irodalom), Zsirai Miklós és Pais Dezső (magyar nyelvészet), Schwartz Elemér, Thienemann Tivadar és Pukánszky Béla (német), Hekler Antal és Gerevich Tibor (művészettörténet). A magyar irodalomtörténeti szeminárium tanárával, Keresztury Dezsővel a tanár-diák viszonynál mélyebb, a barátihoz közelítő kapcsolata alakult ki: a szemináriumok után a Pester Lloyd szerkesztőségéig tartó sétáikon a magyar irodalom története volt az állandó téma. Galamb Sándor drámatörténeti előadásainak hatására és nem utolsó sorban személyes támogatásával, még egyetemi tanulmányai végzése idején jutott be az Országos Filmegyesület Filmiskolájába, ennek eredményeképpen 1941 júniusában kézhez kaphatta színészi-rendezői diplomáját. 1941–42-ben összesen kilenc filmben, közöttük a Sárga rózsa és a Tavaszi szonáta elkészítésében működött közre rendezőasszisztensként, a színházi területen pedig egy Az ember tragédiája-előadás és egy Huszka-operett segédrendezői feladatait látta el. Az 1942–43-as tanévben olaszországi ösztöndíjat kapott a római Filmfőiskolára, ott filmoperatőri és laboratóriumi szakot hallgatott. Olvasmányélményeit a jól válogatott családi könyvtár könyvei és kortárs irodalmi folyóiratai – Nyugat, Új Idők, Toll – mellett az egyetemi évek alatti könyvtári búvárkodások gazdagították, rendszeres látogatója volt az Egyetemi Könyvtárnak és az egyetemi irodalomtörténeti tanszék könyvtárának. Az egyetemi abszolutórium 1941-es megszerzése után szakdolgozatának témáját 1946 júniusában megvédett doktori disszertációjában folytatta: Rozsnyai Kálmánné Dapsy Gizella költői munkásságának bemutatására vállalkozott. A második világháború és a hadifogság után a Magyar Szovjet Művelődési Társaságnál helyezkedett el a kulturális osztály vezetőjeként. Szabadegyetemet szervezett természettudományi, irodalomtörténeti és művészeti előadások sorából, az elhangzottak alapján könyvsorozatot szerkesztett, könyvkiállítást rendezett.


Tovább…

In memoriam … SÁNDORI Zsuzsanna (1957-2004)

 

 
 
 

Lapunk tanácsadó testületének volt a tagja ez a halk szavú, okos, kedves asszony, akiről tudtuk, hogy súlyos beteg, de úgy tűnt, – s reméltük erősen mindannyian, akik ismertük őt – hogy sikerül megbirkóznia a betegséggel. Tavaly ősszel, amikor a TMT ötvenéves születésnapját ünnepeltük, ott volt Zsuzsa is. Említette, hogy kezelésekre kell járnia, de elújságolta azt is, hogy jógázik, okosan válogatja össze az étrendjét, erősíti az immunrendszerét, s közben sokat meditál és gondolkozik az élet dolgairól. Terhelhetőségéről is beszéltünk, bár ajánlataimat elhárította azzal, hogy majd jelentkezik, ha megerősödött.

Az idei tavasz sok szomorúságot hozott: meghalt Babiczky Béla, aztán jött a híradás Zsuzsa haláláról, s nem sokkal utána Futala Tiborét kellett tudomásul vennünk.

Hiába tudjuk, mondjuk, hogy az élet természetes része a halál, hiába vagyunk tisztában azzal, amit József Attila úgy fogalmazott, hogy a meglett ember tudja, az életet a halálra ráadásul kapja, s mint talált tárgyat visszaadja bármikor – mégis megrendülünk az újabb és újabb veszteségeken.

Válas György írta Zsuzsa halálhírére a Kataliston a következő tisztelgő mondatokat: „… meghatározó tagja volt annak a kis csapatnak, amely Magyarországon létrehozta az első on-line információkeresést. Még az on-line technika előtti Derwent adatbázison nevelkedett, így, amikor megnyílt az on-line keresés lehetősége, már hatalmas tudással felvértezve vágott abba bele. Ő volt közöttünk a kémiai információkeresés első igazai nagymestere [...]. Nekünk, az on-line keresés többi pionírjának rengeteget nyújtottak a vele való konzultációk, megbeszélések. Nélküle kevesebbre jutottunk volna. …”


Tovább…

In memoriam … FUTALA Tibor (1929-2004)

 
 
 
Eljön majd az idő, amikor valaki meg fogja írni a „szocialista” korszak magyar könyvtárügyének közel fél évszázados krónikáját, illetőleg korszak-monográfiáját – részletesen és tényszerűen elemezve ennek az időszaknak a ‘fényeit’ meg ‘árnyait’. E majdani kiadvány egyik betűrendes indexében – biztos lehetek benne – sok-sok hivatkozás lesz majd Futala Tibor nevére. A 21. századi, eljövendő könyvtártörténész monográfus akkor jár majd el helyesen, ha nemcsak a nyomdailag többszörözött szakmai dokumentumokat tanulmányozza, hanem beássa magát az intézményi irattárakat őrző archívumok releváns dokumentumaiba is.

Az elhunyt Futala Tibor könyvtárosi személyiségéhez, szelleméhez, életmű-hagyatékához is – bár jócskán publikált a szaksajtóban – a fél-nyilvánosságú feljegyzések, iratok, szakfelügyeleti jelentés-összegzések és egyéb háttéranyagok garmadájának információi révén tud majd hozzáférni.

Ha akad még olyan valaki is, aki a rendszerváltások előtti közép- és kelet-európai térség könyvtári világáról, annak mozgásairól, fejleményeiről szándékozna átfogó históriai képet festeni, annak viszonylag egyszerűbb lesz a dolga: alapozásul a KDSZ* évfolyamsorozatában Futala Tibor sok ezer – szlovák, cseh, lengyel, bolgár, orosz nyelvű – szakirodalmi referátumát kell végigolvasnia. Ezek mentén aztán a panoráma részleteit ki tudja majd színezni …

Azért hozom fel ezeket a jövőbe vetített fikciókat, mert szeretett pályatársunk személyiségére világít rá, erre az erőteljes masszívitás dacára is nagyfokú szerénységre, mely a hivatásszeretet, a szorgalom, a citoyen okosság és mértéktartás erényeivel teljes. Bár pályája ‘hegyélén’ – miniszteriális irányítás szürke eminenciásaként és egy országos könyvtár igazgatói székében – kényes feladatokat oldott meg, alig-alig akadt valaki a szakmából, aki őt – ha kapcsolatba került vele – ne fogadta volna rokonszenvébe, és ne tartotta volna nagyra eszes, bölcs, felelősségteljes, a könyvtári szolgálat lényegi kérdéseiben hajlíthatatlan, autonóm egyéniségét.

Négy korszaka volt a pályafutásának, amelyhez ötödikként a 1989 utáni nyugdíjas éveit számíthatjuk.


Tovább…

 

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vezetősége 2001-ben tervbe vette a könyvtár történetének kiadását. Az 1979. utáni események – Kiss Jenő könyvtárigazgatói korszaka – megírására Futala Tibor kapott megbízást. A munka első lépéseként készült el a most bemutatásra kerülő szinopszis. A tervezett mű csonka, befejezetlen maradt. Mivel a szinopszis belső anyag, házi használatra, továbbgondolásra való volt, nem érdemes a szerkezeti arányaival, a még oda kívánkozó, beépítendő részekkel foglalkoznunk. A témavázlat közreadását az indokolja azon túlmenően, hogy a FSZEK idén ünnepli fennállásának 100 éves évfordulóját, hogy ennek ürügyén emlékezhetünk Futala Tiborra. (A szerk.)
 

 

1.„Mindenképpen korszakhatár”

1.1. A FSZEK és az egységesnek képzelt könyvtári rendszer ( 5 p.)

Itt vázlatosan arról [lesz szó], hogy a „régi szokásokat” társadalom- és könyvtárügy szerte egyaránt kikezdte az idő. Az országos könyvtárügyi irányítás egyre kevésbé „törődött” a FSZEK-kel, mivel sehogy sem illett és simult bele az általános könyvtárügyi sémákba. Ez bízvást kitetszik az 1970 és 1990 között született összkönyvtárügyi dokumentumokból.

1.2 Őrségváltás a FSZEK élén (5 p.)

A 75. évforduló különösen fényes és látványos megünneplését (1979. október) megelőzően és követően alig több mint két év alatt zajlott le a vezető elit (Hont Péterné, Révész Ferenc és Szőke Tiborné) nyugdíjba menetele. Részint az iménti folyamattal átfedésben, valamivel hosszabb ideig tartott az új csúcsvezetés kialakulása, hogy aztán 1985 augusztusától majdnem az általam megírandó korszak végéig menedzselje a könyvtárat. Itt közlendő Kiss Jenő, Deák Sándor és Papp István szakmai életrajzának kinevezésükig eltöltött része.


Tovább…

Címkék

(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (11) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (18) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (3) (2) (12) (1) (2) (13) (31) (1) (8) (1) (27) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (15) (6) (6) (9) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (24) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (49) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (4) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (6) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (7) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (4) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (2) (1) (1) (1) (14) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (20) (15) (2) (3) (1) (2) (1) (9) (4) (3) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (2) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (2) (10) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (2) (1) (1) (1) (34) (2) (1) (25) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (20) (1) (7) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (36) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (35) (1) (59) (1) (2) (6) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (2) (33) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (4) (1) (2) (1) (5) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (8) (1) (1) (5) (9) (1) (1) (16) (9) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (14) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (57) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (8) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (2) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (6) (19) (8) (8) (1) (1) (2) (3) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (6) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (3) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (23) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (2) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (12) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (1) (19) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (32) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)