2000. 4. szám

Why isn’t it, if there is…? Outdated library image and lacking terminology in the copyright act
Pallósiné Toldi Márta

The study gives an analysis of the copyright law of 1999 from the point of view of the digital culture in library practice. Since definitions are not included in the law, enumerations (cases, types) are meant to enhance the interpretation, however, the law is not unambiguous even in this form. The copyright workgroup of the Association of Hungarian Librarians and the Alliance of Libraries and Information Institutes has compiled a material for discussion on those parts of the law which are most difficult to explain. Legal regulations, as a matter of fact, have to protect intellectual works, and the rights of authors on the one hand, but they also have to make access easy in the case of free-use material for the sake of the whole community on the other.
The material rights of the author can be limited in the case of free use (i.e. free services), if the law has regulations concerning this. However, owners of related rights represent the interest of the market, and fees are the means of meeting these interests. The concept of „use” (multiplication, distribution, public performance, broadcasting for the public, etc.) is therefore the key issue of the law. Copying and recording on some physical medium are mentioned as multiplication in the law. However, on the basis of the law is impossible to clearly state whether electronic media are considered as independent physical media to be treated in the same way. The concept of public performance was broadened by displaying the piece on the screen, considering all types of transmission as broadcasting. The definition of the electronic data file is also missing, thus it is impossible to say for sure what kinds of databases belong here. There are problems with the interpretation of interactive uses. If libraries have to cover copyright fees for digital services from their budget, then a part of the public collections will not be able to raise the sums. If they have to make their users pay, the function of prividing equal opportunities in libraries will be hurt.

It is the interest of librarians to keep digital services in the sphere of free-use for libraries.
New forms, subjects and uses of electronic grey literature
DOBÓ Katalin

The older definitions of grey literature all shared some features, namely that grey literature is difficult to access and stays outside the commercial network of publishing and distribution. Mainly documents issued by governments and scientific institutes belonged to this category. Thanks to national and international regulations, the bibliographic control of these documents is not hopeless anymore. Well-organised document supply systems and centres have come into being (e.g. BLDSC, INIST, NTIS, etc.). The problem is not availability, but how one learns about these sources. The databases of grey literature are organised within a discipline or a broader field, e.g. GL Compendium for the grey literature of economy and business, ERIC for that of education and pedagogy, etc. According to a 1993 estimation, the quantity of grey literature is 3 or 4 times that of traditional literature. The genres and the contents of grey documents varies to a great extent according to the intentions of the publishers. An Italian survey of grey literature put on and cited on the webservers of research institutes (D. Luzi) has shown that 61% of the institutes have published grey literature, and meanwhile cited the grey literature and sources prepared by the institute. Technical reports and conference proceedings got the most citations. Researchers are more and more ready to rely on electronically available information, grey literature, as opposed to unaffordable journals or books. Academic institutions make their grey publications available free of charge or at very reasonable prices. The majority of grey literature issued by governments is also available free, and an increasing portion of this literature appears on the Internet for free use.

Grey literature on the internet. The European SIGLE project and database


Grey literature is an innovative form of scientific communication including significant data on researches, their results, new processes, etc. The EU has established EAGLE (European Association for Grey Literature Exploitation) in order to manage the SIGLE (System for Information on Grey Literature in Europe) project the aim of which is to process European scientific grey literature in the fields of social and natural sciences, applied sciences, medicine, technology and economy. The programme started in 1980 and its most important achievement was an English language multidisciplinary database to which 15 countries contribute.
Member states are represented by their national centres which are responsible for the collection of grey literature published in the given country, and the database is available through them. The SIGLE database contained 685 thousand bibliographic records at the end of 2000. Economy and natural sciences have the most records. From the genre point of view, research and technical reports, PhD dissertations, theses, conference papers, and materials for discussions constitute the database. Half of the records come from the London centre. The database has the national database of German grey literature (FTN) under its umbrella, too. National centres provide input records with a standardised structure. Each record contains the bibliographic data of the original document: title (in English and/or the original language), authorship, research institute or academic institution, date of publication, type of document, pages, language of the document. The system uses alphanumeric subject codes for subject processing. The database can be accessed online through Blaise or STN International from the EU member states.

The documents that are included in the database are available through the national centres as well. In Hungary the Central Library of the Budapest Technical University is the national centre, but they submit records of technical dissertations defended there only.

Grey Literature – text structures based on communication models


The existence of grey literature can be looked upon as a communication process that goes on between the corporate author and the user. The study considers grey literature as a text, a message, and relates its reading to the prevalence of extensive genres, the strengthening of reading without buying books, and the occurrence of electronic texts. Grey literature is processed in meta-databases. Readers’ needs and the special features of grey literature have to be emphasized in the organisation of meta-databases (e.g. the interactivity of the reader and the availability of the texts, etc. has to be ensured). The framework of the description of various types of documents is the MARC format, and Dublin Core and XML-based technology offer themselves as new methods. Metadata has to be defined together with the qualifiers supplementing, or sophisticating the metadata, and the groups of data. Data processing systems need alterations due to the questions and answers raised in connection with the processing of grey literature. In the future traditional document-centred processing must be followed by user (reader) focused processing. Databases, containing any source of information, will be created, making universal availability of information possible.

An outline of local history activities in Hungary


The article surveys the main periods of local history activities in Hungary. In the 18th century knowledge of the dwelling place was already a part of primary education. Studies about the native land and the dwelling place remained curriculum requirements. The development of the bourgeois has given great impetus to local history research, and to the conscious gathering of documents of local interest. The collected documents were stored in the library departments of museums or in archives. The first special collection of local studies was established in Budapest, at the Metropolitan Library. It was them who introduced the collection of press clippings. After the Trianon treaty (1920) increased political attention was focused on the remaining and lost parts of the country, and local history/local study researches and bibliographic activities were also subsidised by the state. Systematic collection development characterised only one or two town libraries, the university library of Pécs, and Gyor besides the Budapest Collection. The school system kept on motivating the search for local values in schools. Where town libraries did not assume these tasks, school and secondary school libraries played this role. In World War II. the majority of the collections have been destroyed, and the new schools did not consider collection their duty. The new period started in the fifties. The Budapest Collection, having become a department of the Metropolitan Ervin Szabó Library, became the methodological centre of this field, aiding the development of the local history work of other libraries. In the sixties the local study movement had its revival, local history writing had got more vivid, and county libraries were compelled to follow local study work upon a departmental decree. Bibliographies were compiled, methodological guidelines were issued, annual meetings were organised in the field of local history dealing with theoretical issues of collection development, processing, bibliographic work, databank compilation, etc. The enthusiasm in local studies decreased in the eighties, and the work started to develop again only in the new circumstances brought about in the 1990s. In 1994 the organisation of local history librarians was established within the Association of Hungarian Librarians in order to join those involved in this work. The cultural law of 1997 has reinforced that the collection of local history information and documents belongs to the basic tasks of county libraries.


A database of the sound documents of the Radio Free Europe/Radio Liberty in the integrated system of the National Széchényi Library

BÁNFI Szilvia

The establishment of Radio Free Europe/Radio Liberty (RFE/RL) was justified by international political relations following World War II. The experimental Hungarian broadcast started in 1950 in New York, and in 1951 Munich became the European centre of RFE/RL that had mediated the opinion of those living in emigration until it ceased to work in 1993. After its closing down a copy of the documents of the Hungarian board was given to the National Széchényi Library, while the material of the Research Institute of RFE/RL was donated to the Open Society Foundation (Central European University). The original documents are stored at the Hoover Institute, Stanford University, California. It was a part of the contract that RFE/RL documents have to be processed in a database and made available for the public. Processing takes place in the integrated system of the NSzL (AMICUS) having developed the standards of describing these documents. An analysis of the material already processed (1394 broadcasts) shows that the majority of the copied programmes are from the 1990s, and there are much less from the period of the political change. Considering the types of programmes it was found that informative programmes were preserved mainly. Since documents regarding the activity of RFE/RL can also be found in other Hungarian institutions beside the NSzL, a virtual RFE/RL archive could be established for RFE/RL documents.

Hungarian reading culture over the borders. Review

A summary of the results of research into the reading culture Hungarians living over the borders. The reading culture of Hungarians living outside Hungary can be characterised by their attachment to Hungarian literacy on the one hand, and by multiculturalism on the other. About one tenth of the Hungarian population read more and more frequently in the language of the state they are living in than in Hungarian. So far as the content of their reading is concerned, strong binds with the Hungarian culture can also be felt, and the sources of reading matter are family book collections and loans from friends. Visits to libraries are less important. The frequency of reading is similar to that of Hungary in Transylvania and Southern Slovakia, while in the Sub-Carpathian region and in the countries that once belonged to Yugoslavia reading frequency is less. Readings with high literary value are overwhelming in the regions outside Hungary, and fewer modern pieces are read It was found that minorities were culturally more active if they had a conscious national identity.



Miért nincs, ha van … ?
Korszerűtlen könyvtárkép és hiányzó terminusok a szerzői jogi törvényben

Pallósiné Toldi Márta

A tanulmány a szerzői jogról rendelkező 1999. évi törvényt elemzi a digitális kultúra könyvtári gyakorlata felől. Mivel a törvény nem tartalmaz fogalommagyarázatot, az értelmezést felsorolások (esetek, típusok) segítik, de még így sem egyértelmű a törvényszöveg. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) és az Informatikai és Könyvtári Szövetség (IKSZ) szerzői jogi munkabizottsága vitaanyagot állított össze a törvény nehezen értelmezhető részeiről. Természetes, hogy a törvénykezésnek védenie kell a szellemi alkotásokat és a szerzők jogait, másfelől viszont a közjó érdekében meg kell könnyítenie a hozzáférést a szabad felhasználások esetében.

A szerző vagyoni jogai a szabad felhasználás körében (vagyis a díjtalan szolgáltatások esetében) korlátozhatók, ha a törvény erről rendelkezik. A szomszédos jogok tulajdonosai viszont a piac érdekeit képviselik, s az érdekkiegyenlítés eszköze a díjazás. A „felhasználás” fogalma ezért (többszörözés, terjesztés, nyilvános előadás, nyilvánossághoz közvetítés sugárzással stb.) kulcskérdése a törvénynek. Többszörözés alatt a másolatkészítést és a valamilyen anyagi hordozón való rögzítést említi a törvény, viszont a szöveg alapján nem jelenthető ki biztosan, hogy az elektronikus információhordozókat önálló és azonosan kezelhető anyagi hordozónak tekinti-e. A nyilvános előadás fogalma kibővült a mű képernyőn való megjelenítésével, sugárzásként értelmezve mindenfajta átvitelt. Hiányzik az elektronikus adattár meghatározása, ezért nem tudható biztosan, hogy milyen típusú adatbázisok sorolhatók ide. Problematikus az értelmezés az interaktív felhasználások esetében is. Ha a digitális szolgáltatásokért vélelmezhető jogdíjat a könyvtáraknak a költségvetésükből kell kigazdálkodniuk, akkor a közgyűjtemények egy része ezt nem tudja megteremteni, ha tovább hárítják a felhasználóra, akkor viszont a könyvtárak esélykiegyenlítő funkciója csorbul.

A könyvtárosok érdeke az, hogy a könyvtári szabad felhasználás körében maradjanak a digitális szolgáltatások.

Az elektronikus szürke irodalom új formái, témái és felhasználása
Dobó Katalin

A szürke irodalom fogalmának régebbi meghatározásaiban közös elem volt, hogy a szürke irodalom nehezen hozzáférhető és kívül marad a kereskedelmi-kiadási terjesztési hálózaton.
Többségükben a kormányzatok és a tudományos intézetek által kibocsátott dokumentumok tartoztak ebbe a kategóriába. A nemzeti és nemzetközi szintű szabályozásoknak köszönhetően napjainkban már nem reménytelen e dokumentumok számbavétele. Jól szervezett dokumentumszolgáltató rendszerek és dokumentumszolgáltató központok jöttek létre (pl. BLDSC, INIST, NTIS stb.). A probléma nem az, hogyan érhetők el, hanem az, honnan szerezhetünk tudomást a forrásokról. A szürke irodadalom adatbázisai egy-egy tudományterületen vagy nagyobb témakörökön belül szerveződnek pl. GL Compendium a gazdasági és üzleti élet szürke irodalmának adatbázisa, az ERIC az oktatási és neveléstudományi szürke irodalomé stb. 1993-as becslés szerint a szürke irodalom mennyisége 3-4-szerese a hagyományosénak. A szürke dokumentumok műfaja, tartalma a közlők szándéka szerint igen változatos. Egy olasz felmérés (D. Luzi) a kutatóintézetek webszerverein közölt és hivatkozott szürke irodalomról kimutatta, hogy az intézetek 61%-a közölt és egyben hivatkozott az általa készített szürke irodalomra és forrásokra. A hivatkozások legtöbbször technikai beszámolókra és konferencia előadásokra történtek. A kutatók egyre szívesebben támaszkodnak az elektronikusan elérhető információkra, a szürke irodalomra, a sokszor megfizethetetlen áru folyóiratokkal, könyvekkel szemben. Az akadémiai intézetek a szürke kiadványokat ingyenesen, vagy kedvező áron teszik közzé. A kormányzat által kiadott szürke irodalom zöme is ingyenes, s egyre nagyobb hányada jelenik meg az interneten szabad felhasználásra.

A szürke irodalom szolgáltatása az interneten. Az európai SIGLE projekt és adatbázis


A szürke irodalom a tudományos kommunikáció innovatív formája, fontos adatokat tartalmaznak kutatásokról, kutatási eredményekről, új eljárásokról stb.
Az EU 1985-ben hozta létre az EAGLE-t (European Association for Grey Literature Exploitation), hogy irányítsa a SIGLE (System for Information on Grey Literature in Europe) projektet, melynek célja az európai tudományos szürke irodalom feltárása a társadalom-, a természet-, az alkalmazott, az orvos-, a műszaki és a gazdasági tudományok területén. Maga a program 1980-ban indult, legfontosabb eredménye az angol nyelvű multidiszciplináris adatbázis. Az adatbázist 15 ország gyarapítja.

A tagországok nemzeti központjaikon keresztül képviseltetik magukat. E központok felelősek az adott országban keletkező szürke irodalom gyűjtéséért, s rajtuk keresztül lehet hozzáférni az adatbázishoz. A SIGLE adatbázis 2000 végén 685 ezer bibliográfiai rekordot tartalmazott. A legtöbb rekordja a gazdaságnak és a természettudományoknak van. Műfajuk szerint kutatási és műszaki jelentések, doktori disszertációk, értekezések, konferencia anyagok, vitairatok szerepelnek az adatbázisban. A rekordok felét a londoni központon keresztül érkezett anyagok képezik. Az adatbázis magába foglalja a német szürke irodalom nemzeti adatbázisát (FTN) is. A nemzeti központok egységes szerkezetű input rekordokat szolgáltatnak. Minden rekord tartalmazza az eredeti dokumentum bibliográfiai adatait (címadatok angolul és/vagy eredeti nyelven), szerzőség, kutatóintézet, oktatási intézmény megnevezése, keletkezési idő, a dokumentum típusa, oldalszáma, a dokumentum nyelve. Tartalmi feltárásra a rendszer alfanumerikus tárgykódokat használ. Az EU-tagországokból a Blaise-en és az STN Internationalen keresztül lehet on-line elérni az adatbázist.

Azok a dokumentumok, amelyek az adatbázisban szerepelnek, az egyes nemzeti központokon keresztül is hozzáférhetők.

Magyarországon a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára a nemzeti központ, de csak az ott megvédett műszaki disszertációkról jelentenek.


A digitális szürke irodalom és az olvasói igények

Bakonyi Géza

A szürke irodalom léte felfogható egy olyan kommunikációs modellként, amely a létrehozó testületi szerző és a felhasználó között zajlik. A tanulmány a szürke irodalmat szövegként, üzenetként vizsgálja, olvasását kapcsolatba hozza az extenzív műfajok egyeduralkodóvá válásával, a könyvvásárlás nélküli olvasási lehetőségek megerősödésével és az elektronikus szöveg megjelenésével. A szürke irodalom feldolgozása meta-adatbázisokban történik. A meta-adatbázisok kialakításánál fokozott hangsúlyt kell fordítani az olvasói igényekre és a szürke irodalom sajátosságaira (pl. biztosítani kell a felhasználó interaktivitását, az egyes szövegek elérhetőségét stb. A különféle dokumentumtípusok leírásának kerete a MARC formátum, új módszerként kínálkozik a Dublin Core, s szóba jöhet az XML alapú technológia. Meg kell határozni a metaadatot, a metaadatot kiegészítő, ill. finomító qualifiereket és az adatok csoportját. A szürke irodalom feldolgozása körül felmerült kérdések és válaszok következtében az adatfeldolgozási rendszerek változások előtt állnak. A jövőben a hagyományos dokumentum központú feldolgozást felváltja a felhasználói (olvasói) szempontú feldolgozás. Olyan adatbázisok jönnek létre, amelyek bármilyen információforrásról készült leírást tartalmazhatnak, s egyetemes hozzáférést tesznek lehetővé az információkhoz.

A magyarországi helyismereti tevékenység vázlatos története

Bényei Miklós

A magyarországi helyismereti tevékenység történetének fő szakaszait tekinti át az írás. A 18. században már iskolai tananyag volt a lakóhellyel kapcsolatos tudnivaló. A szülőföld és lakóhelyismeret később is tantervi követelmény maradt. Nagy lendületet a polgárosodás adott a helytörténeti kutatásoknak és a helyismereti dokumentumok tudatos gyarapításának. A gyűjtött dokumentumokat múzeumok könyvtári osztályain vagy levéltárakban őrizték. Az első helyismereti különgyűjtemény Budapesten szerveződött, a Fővárosi Könyvtárban. Ők vezették be a lapkivágatok gyűjtését is. A trianoni döntés (1920) után a megmaradt és az elcsatolt országrészekre fokozott politikai figyelem irányult, s a helytörténeti-helyismereti kutatást és a bibliográfiai tevékenységet államilag is támogatták. Tudatos gyarapítás a Budapest Gyűjtemény mellett csak egy-két városi könyvtárban, a pécsi egyetemi könyvtárban és Győrben folyt. A két világháború között a tanügy továbbra is szorgalmazta a lokális értékek felkutatásának támogatását az iskolákban. Ahol a városi könyvtárak nem vállalták fel, iskolai, gimnáziumi könyvtárak vették át ezt a szerepet. A 2. világháborúban a gyűjtemények jelentős része megsemmisült, az új tanintézetek nem tekintették feladatuknak a gyűjtést. Új szakasz a század ötvenes éveiben kezdődött. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban az önálló osztállyá vált Budapest Gyűjtemény hamarosan e szakterület módszertani központjává vált, tapasztalatival segítve a többi könyvtár helyismereti munkájának kibontakozását. A hatvanas években újraéledt a honismereti mozgalom, megélénkült a helytörténetírás, s a megyei könyvtáraknak miniszteri utasítás írta elő a helyismereti tevékenységet. Bibliográfiák készültek, módszertani útmutató jelent meg, évente országos helyismereti tanácskozásokat szerveztek a gyarapítási, feldolgozási, bibliográfiai, adattár szerkesztési munkákkal kapcsolatos elméleti kérdések tisztázására. A helyismereti kérdésekkel való foglalkozás lendülete a nyolcvanas években lelassult, s csak a kilencvenes évek megváltozott körülményei mellett indult ismét fejlődésnek. 1994-ben a Magyar Könyvtárosok Egyesületén belül megalakult a helyismereti könyvtárosok szervezete, hogy összefogja e szakterület művelőit. Az 1997-es kulturális törvény tovább erősítette, hogy a megyei könyvtárak egyik alapfeladata a helyismereti információk és dokumentumok gyűjtése.

A Szabad Európa Rádió hangdokumentumainak adatbázisa az Országos Széchényi Könyvtár integrált rendszerében

Bánfi Szilvia
A Szabad Európa Rádió (SZER) megalakulását a második világháborút követő nemzetközi politikai viszonyok indokolták. 1950-ben New Yorkban indult meg a kísérleti magyar nyelvű adás, 1951-től München lett a SZER európai központja, mely megszűnéséig, 1993-ig közvetítette a magyar hallgatók számára az emigrációban élők véleményét. Megszűnése után a magyar szerkesztőség dokumentumainak másolatát az Országos Széchényi Könyvtár, a SZER Kutatóintézetének anyagát a Nyílt Társadalom Alapítvány (Közép-Európai Egyetem) kapta meg. Az eredeti dokumentumok a kaliforniai Stanford Egyetem Hoover Intézetébe kerültek. A szerződés része volt a SZER dokumentumainak adatbázisban történő feltárása a széles hozzáférhetőség biztosítása érdekében. A feltárás az OSZK integrált adatbázisában (AMICUS) történik, miután kidolgozták a szabványos leírás szabályait. A már feltárt állomány (1394 műsor) elemzése azt mutatja, hogy az átmásolt műsorok nagy része a 90-es évekből való, a rendszerváltozás idejéből sokkal kevesebb maradt meg. A műsortípusokat vizsgálva az derül ki, hogy inkább az ismeretterjesztő műsorok maradtak meg. Mivel a SZER működésével kapcsolatos dokumentumok az OSZK mellett más magyarországi intézményekben is megtalálhatók, létrehozható lenne egy SZER dokumentumokat őrző virtuális SZER archívum.


Magyar olvasáskultúra túl a határokon. Rendhagyó könyvszemle 

Katsányi Sándor

Összegző áttekintés a határon túli magyarság olvasáskultúrájával foglalkozó kutatások eredményeiről. A határon túli magyarság olvasáskultúráját a magyar irodalmi műveltséghez való kapcsolódás, ugyanakkor a multikulturális jelleg is jellemzi. A magyar népességen belül kb. egy tized azok aránya, akik többször, többet olvasnak az állam többségi nyelvén, mint magyarul. Az olvasmányok tartalmában ugyancsak erős a magyar kultúrához való kötődés, az olvasmányok forrásai a házi könyvgyűjtemények, baráti kölcsönzések. A könyvtárak látogatottsága kevésbé jelentős. Az olvasás gyakorisága Erdélyben és Dél-Szlovákiában a magyarhoz hasonló, míg Kárpátalján és a Jugoszláv utódállamokban alacsonyabb gyakoriságú. Az olvasottak tartalmát illetően a határon túli régiókban többségben vannak a valódi értéket jelentő olvasmányok, s kevesebb modern művet olvasnak. Megállapítható, hogy a kisebbségi lét akkor mutat nagyobb kulturális aktivitást, ha tudatosan vállalt nemzeti identitástudat van mögötte.



Ein unzeitgemässes Bibliotheksbild und die fehlenden Fachtermini im neuen Urhebergesetz von 1999

Pallósiné Toldi Márta

Der Beitrag analysiert das Urhebergesetz aus dem Jahre 1999 aus dem Gesichtspunkt der Praxis der digitalen Kultur in Bibliotheken. Das Gesetz enthält keine Begriffserklärungen, so hilft einem in seiner Interpretation bloß die Aufzählung von Fällen und Typen. Die Arbeitsgruppe Urheberrecht des Vereins Ungarischer Bibliothekare und des Verbandes der Bibliotheken und Informationsstellen hat über die schwer verständlichen Stellen des Gesetzes ein Diskussionsmaterial zusammengestellt. Die Gesetzgebung soll die geistige Schöpfung und das Recht des Verfassers schützen, und sie soll auch zur gleichen Zeit (im Falle der freien Benutzung) im Interesse der Öffentlichkeit den Zugang zu den Werken erleichtern. Die Finanzrechte des Verfassers bei freier Benutzung können – wenn es um unentgeltliche Dienstleistungen geht – begrenzt werden, wenn das Gesetz so disponiert. Die Inhaber der benachbarten Rechte vertreten aber die Interessen der Markt, und sie betrachten das Entgelt als Mittel des Interessenausgleichs: deshalb ist der Begriff „Benutzung” (Multiplizierung, Vertrieb, öffentliche Aufführung, Vermittlung an die Öffentlichkeit durch Sendung usw.) eine der Schlüsselfragen des Gesetzes. Das Gesetz versteht unter Vervielfältigung auch das Kopieren und die Übertragung des Werkes auf ein physisches Medium, es ist aber unklar, ob die elektronischen Informationsträger als selbständige und identisch zu behandelnde materielle Medien betrachtet werden können. Der Begriff der öffentlichen Aufführung wurde mit dem Anzeigen eines Werkes an dem Bildschirm ausgedehnt, und alle Arten des Datentransfers werden als Sendungen betrachtet. Es fehlt die Definition eines elektronischen Files, und deshalb ist es unklar, um welche Datenbanken es eigentlich geht. Die Interpretation der Gesetzregelungen ist auch im Falle interaktiver Benutzung problematisch; wenn die Bibliotheken das eventuelle Entgelt für die digitalen Dienstleistungen aus ihrem Etat auswirtschaften sollten, wären dazu einige öffentlichen Sammlungen nicht fähig, wenn sie aber das Entgelt auf die Benutzer übertragen hätten, wäre die Funktion des Chancenausgleichs der Bibliotheken verletzt worden. Es steht im Interesse der Bibliothekare, ihre digitalen Dienstleistungen als freie Benutzung zu betrachten.

Neue Formen, neue Themen und die Benutzung der elektronischen grauen Literatur
DOBÓ Katalin

In den älteren Definitionen der grauen Literatur (GL) war es ein gemeinsames Element, daß die GL schwer zugänglich ist, und sie ist im Buchhandel und -vertrieb nicht zu beziehen. In dieser Kategorie befinden sich auch die Dokumente, die durch die Regierungen und Forschungsinstitutionen veröffentlicht werden. Dank der nationalen und internationalen Regulierung ist es heute nicht mehr hoffnungslos, die GL nachzuweisen: zu ihrer Erschließung wurden Dokumentenlieferungssysteme und -zentren gegründet (z.B. BLDSC, INIST, NTIS usw.). Das Problem besteht aber weiterhin darin, wie man sich über die Existenz dieser Publikationen informieren kann. Die Datenbanken der GL werden nach Wissenschaftsgebieten oder größeren Themenkreisen organisiert: GL Compendium ist eine die Datenbank der GL der Wirtschaft und Business, ERIC erfaßt die GL der Unterrichts- und der Erziehungswissenschaft usw. Nach einer Schätzung (1993) beträgt die Quantität der GL die drei- bis vierfache der Anzahl der traditionalen Publikationen; ihre Gattung und Inhalte sind nach der Absicht der Herausgeber sehr verschieden. Eine italienische Erhebung (von D. Luzi) hat festgestellt, daß 61% der Forschungsinstitute auf ihren Web-Servern GL, in den meisten Fällen technische Berichte und Konferenzbeiträge, veröffentlichen und zitieren. Statt der Zeitschriften, deren Preis oft kaum zu bezahlen ist, benutzen Forscher immer lieber elektronisch zugängliche Informationen. Die akademischen Institutionen veröffentlichen GL unentgeltlich oder zu ermäßigtem Preis. Auch ein vorwiegender Teil der GL, die durch die Regierung veröffentlicht wird, steht den Benutzern kostenlos zur Verfügung, und ein wachsender Teil der GL kann im Internet frei benutzt werden.

Graue Literatur im Internet. Das europäische SIGLE-Projekt und -Datenbank


Graue Literatur (GL) ist eine innovative Form der wissenschaftlichen Kommunikation. Sie enthält wichtige Informationen, Forschungsergebnisse, neue Verfahren usw. Die Europäische Union hat den Verein EAGLE (European Association for Grey Literature Exploitation) ins Leben gerufen, um das System for Information on Grey Literature in Europe (SIGLE) zu organisieren und die wissenschaftliche GL auf den Gebieten der Sozial-, der Natur-, der Angewandten, Wirtschaftswissenschaft, der Medizin und Technik zu erschließen. Das Programm wurde im Jahre 1980 gestartet; sein wichtigstes Ergebnis ist die englischsprachige multidisziplinäre Datenbank mit Dateneingaben aus 15 Ländern. Die Mitgliedsstaaten werden durch nationale Zentren vertreten, die für die Sammlung der grauen Literatur des Landes zuständig sind, und Zugang zur SIGLE-Datenbank anbieten. Am Ende 2000 besaß die SIGLE-Datenbank 685.000 bibliographische Einträge (die meisten Einträge gehörten zur Wirtschafts- und Naturwissenschaft). Die erschlossenen Gattungen sind: Forschungsberichte, technische Berichte, Dissertationen, Beiträge, Konferenzmaterialien und Diskussionsbeiträge. Die Datenbank beinhaltet auch die nationale Datenbank der deutschen GL (FTN). Die nationalen Zentren liefern Titelaufnamen einheitlicher Struktur. Jeder Eintrag besteht aus den bibliographischen Angaben des Originaldokuments (Titel auf Englisch und/oder in der Sprache des Originals, Name des Verfassers, Name des Forschungs- oder Unterrichtsinstituts, Datum seiner Entstehung, Dokumententyp, Umfang und Sprache). Zur Sacherschliessung werden alphanumerische Kode verwendet. In den EU-Ländern kann die Datenbank durch Blaise und STN International online erreicht werden. Die Texte, die in der Datenbank erschlossen sind, können auch durch die nationalen Zentren bezogen werden. Ungarn ist im SIGLE durch die Zentralbibliothek der Budapester Technischen Universität als nationales Zentrum vertreten, das aber nur die Daten der an der TU verteidigten Dissertationen meldet.

Graue Literatur – auf Kommunikationsmodellen basierte Textstrukturen


Das Wesen der grauen Literatur kann als ein Modell der Kommunikation aufgefasst werden, die zwischen der herstellenden Körperschaft oder Institution als Verfasser und dem Benutzer abläuft. Der Beitrag untersucht die graue Literatur (GL) als Text, als „Message”, und verbindet ihr Lesen mit der Dominanz von extensiven Gattungen und mit der Verstärkung der Lesemöglichkeiten ohne das Buch zu kaufen, sowie mit dem Erscheinen des elektronischen Textes. Die Erschließung der GL spielt sich in Meta-Datenbanken ab; bei dem Aufbau dieser Meta-Datenbanken sollte man den Leserwünschen und den Eigentümlichkeiten der GL (z.B. der Interaktivität für die Benutzer, der Zugänglichkeit der Texte usw.) mehr Aufmerksamkeit widmen. Für die Beschreibung der verschiedenen Dokumententypen dient das MARC-Format, und als eine neue Methode, die Dublin Core, sowie eine auf die XML-basierte Technologie kommt in Frage. Die Metadaten, die ergänzenden Qualifikatoren und Datengruppen sollen definiert werden. Infolge der auftauchenden Fragen und der darauf zu gebenden Antworten stehen die Datenverarbeitungssysteme vor einer Umwandlung. In der Zukunft wird die traditionale, auf das Dokument konzentrierende Erschließung durch eine benutzerorientierte Erschließung abgelöst. Es werden Datenbanken entstehen, die Daten über beliebige Informationsquellen enthalten und einen allgemeinen Zugang zu Informationen ermöglichen werden.

Kurze Geschichte der ortskundlichen Tätigkeit in Ungarn


Der Beitrag gibt eine Übersicht über die wichtigsten Phasen in der Geschichte der ortskundlichen Tätigkeit in Ungarn. Im 18. Jahrhundert waren schon die Kenntnisse über die Wohnort im Schulunterricht vorhanden. Diese Kenntnisse über Heimat und Wohnort blieben im Lehrplan als Anforderung auch später vertreten. Die bürgerliche Entwicklung gab einen großen Anstoß den ortskundlichen Forschungen, und es erfolgte eine bewußte Sammlung von ortskundlichen Materialien, die in den Bibliotheksabteilungen von Museen oder in Archiven bewahrt wurden. Die erste ortskundliche Sammlung kam in Budapest in der Hauptstädtischen Bibliothek zustande, wo auch eine Sammlung von Zeitungsausschnitten entstand. Nach dem Trianon-Beschluß (1920) wurde auf die gebliebenen und abgetrennten Teile des Landes eine starke politische Aufmerksamkeit gelenkt, und die ortsgeschichtliche-ortskundliche Forschung und die bibliographische Tätigkeit genoß die Förderung des Staates. Außer der Budapest-Sammlung wurde nur in einigen Stadtbibliotheken, in der Universitätsbibliothek Pécs und in Gyor bewußte Sammeltätigkeit ausgeübt. Zwischen den zwei Weltkriegen hat das Unterrichtsministerium die Forschung von lokalen Werten in den Schulen weiterhin veranlaßt. Wo diese Tätigkeit von der Stadtbibliothek nicht unternommen wurde, übernahmen diese Rolle die Schulbibliotheken. Im zweiten Weltkrieg war ein bedeutender Teil der Sammlungen vernichtet, und die neu gegründeten Lehrinstitutionen betrachteten diese Sammeltätigkeit nicht als eigene Aufgabe. In den 50-er Jahren hat eine neue Etappe begonnen; in der Hauptstädtischen Bibliothek wurde die Budapest-Sammlung als selbständige Abteilung bald zum methodischen Zentrum dieses Gebietes, das die Entfaltung der ortskundlichen Arbeit mit ihrer Erfahrungen unterstützt hatte. In den 60-er Jahren wurde die heimatskundliche Bewegung neugeboren, die Ortsgeschichtschreibung hat sich belebt; eine Ministerialverordnung schrieb für die Bezirksbibliotheken die ortskundliche Tätigkeit vor. Als Ergebnis jener wurden Bibliographien zusammengestellt, eine methodische Anleitung veröffentlicht, und jährlich Landeskonferenzen organisiert, um die theoretischen Fragen der Erwerbung, der Erschließung, der Bibliographie und des Aufbaus von Datenbanken zu klären. Dieser Aufschwung ließ in den 80-er Jahren nach, aber er begann sich nun unter den veränderten Umständen wieder zu entwickeln. 1994 wurde im Rahmen des Vereins Ungarischer Bibliothekare die Organisation der Ortskundlichen Bibliothekare gegründet, um die interessierten Kollegen zusammenzufassen. Das Gesetz CXL von 1997 bestätigte, daß es eine der Grundaufgaben der Bezirksbibliotheken sei, die ortskundlichen Informationen und Materialien zu sammeln.

Datenbank der Tondokumente des Radio Free Europe/Radio Liberty in der Széchényi Nationalbibliothek

BÁNFI Szilvia

Die Gründung des Radio Free Europe wurde durch die politischen Verhältnisse nach dem zweiten Weltkrieg bestimmt. 1950 begann die experimentale Sendung in New York auf Ungarisch, von 1951 an wurde München das europäische Zentrum des RFE, das bis zu seinem Einstellen (1993) für die ungarischen Zuhörer die Meinung der Emigranten vermittelte. Nach seinem Einstellen wurde eine Kopie der Dokumentation der ungarischen Redaktion an die Széchényi Nationalbibliothek, die Materialien des Forschungsinstituts des RFE an die Stiftung Open Society (Mitteleuropäische Universität Budapest) übergeben. Die Originaldokumente gelangen in das Hoover-Institut (Stanford Universität, Kalifornien). Einen Teil des Vertrages bildete, daß die RFE-Dokumente in einer Datenbank für Zwecke der weiteren Zugänglichkeit zu erschließen sind. Nach der Erarbeitung der Regel der standardisierten Beschreibung werden die Dokumente in der Datenbank der Nationalbibliothek (AMICUS) erschlossen werden. Die Analyse des schon bearbeiteten Bestandes zeigte (es geht um 1394 Programme), daß die Mehrheit der abgeschriebenen Programme aus den 90-er Jahren stammte, und es blieben viel weniger Programme aus der Zeit der Wende zurück. Was die Programmtypen betrifft: eher blieben populärwissenschaftliche Programme erhalten. Da Dokumente über die Tätigkeit des RFE außer der Széchényi Nationalbibliothek auch in anderen Institutionen in Ungarn zu finden sind, wäre es wünschenswert, ein virtuelles RFE-Archiv aufzubauen.

Ungarische Lesekultur über die Grenzen. Eine Rundschau

Der Autor gibt eine zusammenfassende Übersicht über die Ergebnisse der Forschung auf dem Gebiet der Lesekultur der Ungarn, die über die Grenzen leben, deren Lesekultur in Verbindung mit der ungarischen literarischen Kultur steht, und die zur gleichen Zeit einen multikulturellen Charakter hat. Unter der ungarischen Bevölkerung beträgt der Anteil von jenen, die meistens (und mehr) in der Sprache des betroffenen Staates als auf Ungarisch lesen, ca. 10%. Auch nach dem Inhalt des Lesematerials ist die Verbindung zur ungarischen Kultur sehr stark: die Bezugsquellen sind die Buchsammlungen der Familien und die Verleihungen von Freunden, die Bibliotheksbesuche sind weniger bedeutend. Die Lesefrequenz ist in Transsylvanien und in der Südslowakei ähnlich wie in Ungarn, aber in Karpaten-Ukraine und in den Nachfolgeländern von Jugoslawien sie ist niedriger. Was den Inhalt des Gelesenen betrifft, sind die wertvollen Lesestoffe in einer Mehrzahl in den Regionen über die Grenzen, und es werden weniger moderne Werke gelesen. Es kann festgestellt werden, daß eine Minderheit größere kulturelle Aktivität aufzeigt, wenn eine bewußte nationale Identität im Hintergrund steht.



Az 1999. évi LXXVI. – a szerzői jogról szóló – törvény a témakör jogászait ösztönözte leghamarabb és legnagyobb számban megszólalásra.1 Publikációikat olvasva, előadásaikat hallgatva érdekes megfigyelésre juthatunk. Miközben széles körben felhasználható magyarázatokkal, értelmezésekkel kívánnak szolgálni, nemegyszer egymásnak ellentmondó következtetésekre jutnak. Nem csodálkozhatunk hát azon, ha a könyvtárosok törvénytisztelő igyekezete önhibájukon kívül csorbát szenved.


A könyvtáros társadalmat nem érte váratlanul az EU-konformitás célját kitűző törvény létrejötte, hisz szakmai szervezeteik továbbképzéseken, konferenciákon jó időben igyekeztek felkészíteni a változásra.2 Arra azonban nem számítottak, hogy a törvény szövegének ismeretében éppen az újszerűsége, aktualitása miatt legérintettebb terület – a digitális kultúra – rejtőzködésével találják szemben magukat.

A könyvtári gyakorlattól a korábbi rendelkezések szerint is elváratott a szerzői jogi érdekekhez való alkalmazkodás. Legismertebb ezek közül a gyűjtemények dokumentumainak kölcsönzését jogszerűen lehetővé tevő „haszonkölcsönzés” alkalmazása, továbbá a zenei könyvtárak másolatszolgáltatásának alapját képező, az üres kazetta árába beépített díjtétel. A 90-es években egyre erőteljesebben divergáló szolgáltatási szabályok ismeretében nem állíthatjuk, hogy teljes volt az egyensúly a szerzői jog és a könyvtári szolgáltatási kínálat között.3 Ezt a csupán többé-kevésbé illeszkedő gyakorlatot azután még több ponton radikálisan megingatta az 1999-es szabályozás. Ilyen a reprográfiai jogdíjak bevezetése, továbbá a digitális műkiadás és az online tartalomszolgáltatáshoz kapcsolódó felhasználások.


A szürke irodalom új formáiról és tartalmáról szólva nem lehet elkerülni magának a fogalomnak a definícióját. Az utóbbi két évtized nemzetközi irodalmában tallózva az alábbi meghatározásokat találjuk:

„Olyan anyagok, melyek a szokásos kereskedelmi kiadói csatornákon kívül jelennek meg, ezért nehezen hozzáférhetőek… A szürkeség mértéke változó.” (Japán, 1984)

„Nem üzleti célú, könyvterjesztésbe nem kerülő, korlátozott számban megjelent kiadványok, amelyeket nemzeti bibliográfiákban nem regisztrálnak, bibliográfiai adataik pedig hiányosak” (Norvégia, 1986)

„A szürke irodalomhoz tartozik minden olyan dokumentum, függetlenül a közvetítő médiától, amely a kiadás és a terjesztés szokásos csatornáit elkerüli.” (Kanada, 1989)

„A nem-hagyományos, vagy szürke irodalom olyan irodalom, amely általában nem elérhető a kereskedelmi terjesztési csatornákon, s amelyet nehéz megtalálni.” (INIS, 1993)1

Mindegyik meghatározásban előfordul két közös elem: a szürke irodalom nehezen hozzáférhető és kívül marad a kereskedelmi kiadási-terjesztési hálózaton. Az 1997-es luxemburgi, 3. nemzetközi konferencián a szürke irodalomról elfogadott definíció viszont már nem tartalmazza a nehéz hozzáférést, mint a szürke irodalom kritériumát.

A meghatározás nehézsége valószínűleg abban rejlik, hogy a szürke irodalmat nem önmagában, hanem a hagyományos irodalomhoz viszonyítva írják le. Így ugyanaz a dokumentum akár országonként változóan minősülhet szürke avagy hagyományos irodalomhoz tartozónak, az adott terjesztési és könyvtári rendszer fejlettségi szintje alapján. Az alábbi dolgozatban hivatkozott felméréseket és kezdeményezéseket elsősorban angolszász, részben nyugat-európai szakirodalomból idézem.


Az információs társadalom, az elektronikus és virtuális könyvtárak, on-line adatbázisok és webes könyváruházak korának egyik legizgalmasabb jelensége, könyvtári kezelési problémája a szürke irodalom, a szürke irodalom feldolgozása. A szürke irodalomnak számtalan meghatározása létezik. Talán az egyik legáltalánosabb a szürke irodalmat a kiadás felől közelíti meg: azokat a nyomtatott és digitális dokumentumokat nevezi így, amelyek elsősorban az egyetemi, kormányzati, üzleti és vállalati szférában keletkeznek, a kereskedelmi kiadók ellenőrzése nélkül. Azaz kereskedelmi forgalomba nem kerülő, sokszor a köteles példányokra vonatkozó törvényt megkerülő és az általános könyvtári feldolgozást is elkerülő dokumentumokról van szó. Napjainkban nyugodtan kiterjeszthetjük ezt a fogalmat a legtöbb digitális dokumentumra is – a HTML oldalaktól, házi kiadású CD-ROM-októl akár az elektronikus levelező listákon forgalmazott levelek archívumáig. Szélsőséges megfogalmazásban azt is mondhatjuk: az internet egésze szürke irodalomnak minősíthető.

Találkozhatunk olyan meghatározással is, amely azt hangsúlyozza, hogy a szürke irodalom léte nem annyira valamiféle gazdasági modellen, inkább kommunikációs modellen alapul. Létrejöttét nem az anyagi haszon, hanem a kiadó helyébe lépő testületi szerző (egyetemi, kormányzati, üzleti, stb. azaz intézményi szereplő) és az információ végfogyasztója közötti kommunikáció határozza meg. A szürke irodalom e meghatározása kiemeli, hogy az valójában „informal communication” azaz egyfajta kötetlen kommunikáció, amelynek erőteljes formai következményei is vannak.

Úgy tűnik – különösen az interneten is feltalálható nagymennyiségű digitális szürke irodalom vizsgálatának fényében, hogy a szürke irodalomnak nevezett dokumentumok halmazának bibliográfiai, feldolgozási és megtalálhatósági kérdéseiről beszélve, fontosnak látszik megvizsgálni a jelenséget a végfelhasználó, az olvasó (a potenciális olvasó), illetve az olvasás szemszögéből is.

Ez természetesen akkor lehetséges, ha a szürke irodalmat nem mint műfajt, vagy mint dokumentumtípust tárgyaljuk, hanem mint szöveget, mint információhordozó üzenetet – azaz a kommunikációs modell „üzenet” részeként vizsgáljuk.


Mielőtt mondandóm lényegére térnék, indokoltnak látszik egy részben historiográfiai, részben metodikai probléma felvetése. Széles körben tapasztalható tény, hogy a lokális információk iránti érdeklődés napjainkban igencsak felélénkült, ezért bizonyára sokan elgondolkodtak már azon, vajon hogyan jutott el a hazai könyvtárak helyismereti tevékenysége napjainkig? Mikor és hogyan kezdődött ez a folyamat? Melyek voltak az út fontosabb állomásai, miként formálódtak a gyűjtés, a feltárás és a publikálás szempontjai stb. stb.

Régóta sejtem és mostani búvárkodásaim is arról győztek meg, hogy ezekre az izgalmas és tovább sorjázható kérdésekre egyáltalán nem könnyű válaszolni. Különösen a kezdeti időszakról tudunk keveset, és ennek időtartamát – egy-két szerencsés város és a főváros kivételével – kitolhatjuk a második világháború, sőt a negyvenes évek végéig. Ezt bizonyítja az a próbálkozásom is, amelynek során megkértem a megyei könyvtárakat és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat, hogy a helyismereti munka megyei, illetve fővárosi történetével kapcsolatos közleményekről állítsanak össze címjegyzéket és ha lehetséges, a fontosabb cikkeket fénymásolatban is juttassák el hozzám. Ezúton is szeretném megköszönni a segítséget, a sok-sok információt és dokumentumot. A listákból és a különféle másolatokból az derült ki, hogy az utóbbi négy-négy és fél évtized fejleményeiről viszonylag sok forrásértékű iromány maradt fenn, néhány figyelemre méltó feldolgozás is született, ugyanakkor a második világháborút megelőző és közvetlenül követő időszakról jóformán alig találtam a küldeményekben – a már említett kivételeket leszámítva – érdemi adatokat. Az általam korábban megismert és most átnézett történeti publikációkból és forrásokból sem bővíthető számottevően az anyag. Az információ-szegénységnek vélhetően több oka van, ezek közül kettőt máris megnevezhetünk. Az egyik ok alighanem az, hogy a hajdani korokban a könyvtárak életében ez a terület általában háttérbe szorult, sok helyen és sokáig szinte nem is tudatosult, ennélfogva a korabeli feljegyzésekben, jelentésekben, katalógusokban stb., valamint az egykorú sajtóközleményekben, vagyis a ma kútfőként használható dokumentumokban eleve ritkán fordulnak elő a helyismereti-helytörténeti gyűjtő, feltáró és bibliográfiai tevékenységre vonatkozó kitételek, utalások, netán elemzések. A hiány másik oka historiográfiai természetű: az egyébként is hézagos és esetleges könyvtártörténeti vizsgálódások nem részesítették kellő figyelemben a helyismereti feladatok vállalását, végzését, és rendkívül csekély az ún. célirányos, kifejezetten e szűkebb tárgykörre irányuló kutatások száma. Noha az ötvenes évek elejétől-közepétől a rendelkezésünkre álló források köre tágabb és a történeti dolgozatok is ki-kitérnek témánkra, az utóbbi évtizedekből is sok-sok apróbb részlet lappang a különböző levéltári és irattári aktákban, az újságok hasábjain, s jó néhány országos vetületű fejlemény, probléma is homályban van még: pl. tisztázatlanok a mindenkori könyvtárpolitikai megfontolások indítékai, alig ismerjük a könyvtárak helyismereti-helytörténeti munkájával kapcsolatos társadalmi elvárások konkrét tartalmának változásait, a nemzeti és a helyismereti bibliográfia összefüggéseit az egyes periódusokban stb.

Rajtunk is, sőt elsősorban rajtunk, a helyismerettel foglalkozó könyvtárosokon múlik, hogy a jövőben, remélhetőleg már a közeljövőben kedvezően változzon a ma még igencsak sok fehér folttal éktelenkedő történeti kép. E törekvésünkben nyilván segítségünkre lesznek az országos szaksajtó és a megyei könyvtári lapok szerkesztői, munkatársai. Különösen szép feladat lenne a könyvtár szakos egyetemi és főiskolai hallgatók – mindenekelőtt a levelező tagozaton tanulók – számára, hogy egy-egy szakdolgozat vagy szemináriumi dolgozat témájaként a helyismereti tevékenység múltjának jobb megismerésére mélyfúrásokat végezzenek, felszínre hozzanak rejtőző tényeket, rekonstruáljanak régi állományrészeket, bemutassanak részfolyamatokat stb. S ha már álmodozunk, álmodjunk nagyot: egyszer talán egy átfogó történeti monográfia is napvilágot láthat…


A Szabad Európa Rádió1 megalakulását a második világháborút követő nemzetközi politikai viszonyok indokolták. A Szovjetunió kiterjesztette hatalmát Kelet-Közép-Európára és ráerőltette saját társadalmi rendszerét a meghódított népekre. Ennek következményeként sokan hagyták el a térséget és kértek menedéket Nyugaton, leginkább az Egyesült Államokban. Az amerikai kormány miközben diplomáciai kapcsolatot tartott fenn a kelet-közép-európai kommunista kormányokkal, aközben nem lehetett közömbös ezen országok emigrációba kényszerült demokrata politikusaival szemben. Az Egyesült Államok kormánya a szovjet terjeszkedés feltartóztatása érdekében, a hidegháború megindulását követően (1947) egy olyan magánszervezet létrehozását kezdeményezte, amely a szovjet befolyás alá került kelet-közép-európai lakosság számára a polgári demokrácia értékeit kívánta közvetíteni. 1949. május 17-én New York Államban bejegyezték a Szabad Európa Bizottságot (Committee for a Free Europe), amelynek osztályaiként megalakultak a Nemzeti Bizottmányok (1949. július 21-én a Magyar Nemzeti Bizottmány) és 1949 decemberében a Szabad Európa Rádió. New Yorkban megkezdődött a Magyar Osztály megszervezése, munkatársainak kiválasztása. 1950. augusztus 4-én kísérleti jelleggel megindult a magyar nyelvű adás. A New Yorkból sugárzott műsor naponta kétszer jelentkezett, s főleg híreket közvetített. 1951. májusában a SZER európai központja München lett. 1951. október 6-án már Münchenből adta magyar nyelvű egész napos műsorprogramját a Szabad Európa Rádió. 42 éven át, 1993. október 31-i megszüntetéséig közvetítette a magyar hallgatók számára az emigrációban élők véleményét. A Szabad Európa Rádió megszűnését követően tárgyalások kezdődtek a rádió dokumentumainak megfelelő elhelyezéséről. Legfontosabb szempont az állomány megőrzése és az érdeklődők számára a minél szélesebb nyilvánosság biztosítása volt. Ennek megfelelően a magyar szerkesztőség dokumentumainak másolatát az Országos Széchényi Könyvtár, míg a SZER kutatóintézetének anyagát (benne a magyar anyaggal) a Nyílt Társadalom Alapítvány/Közép-Európai Egyetem kapta meg.

1997. május 22-én a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió (Delaware, USA) és az Országos Széchényi Könyvtár szerződést kötött az 1951-1993 között Münchenben működő rádió magyar nyelvű adásai és a kapcsolódó dokumentumok egy részének a nemzeti könyvtárba történő elhelyezéséről. Egy jövendő magyarországi SZER Archívum létrehozásáról. A különböző típusú hordozókon rögzített archív anyagokat az OSZK másolatban kapta meg. Az eredeti dokumentumok a kaliforniai Stanford Egyetem Hoover Intézetébe kerültek.

A Szabad Európa Rádió magyar adásainak dokumentumai a nemzeti könyvtárban az alábbi hordozókon találhatók:

Az 1951-1972 között készített műsorok forgatókönyveit rögzítő eredeti mikrofilmgyűjteményről az Országos Széchényi Könyvtárban készített mikrofilmmásolatok.
Az 1951-1993 között készített műsorok eredeti gépelt forgatókönyveiről, 1973-tól megmaradt adásnaplókról és egyéb a műsorokkal kapcsolatos dokumentumokról az Országos Széchényi Könyvtár által készített mikrofilmmásolatok.
Az egykori magyar adások hangszalagon rögzített másolata. Ez az állományrész a hazaszállításkor összekeveredett az ún. monitoring anyaggal, amely az 1956-os forradalom időszakában a magyarországi rádióállomások által sugárzott adásoknak a müncheni Szabad Európa Rádióban hangszalagra rögzített és archivált hangdokumentumait tartalmazza. A 4500 db-ot meghaladó hangszalag-gyűjteményből első lépésként ki kellett válogatni a SZER magyar adásainak hangzódokumentumait. Az eddig elvégzett kiválasztás és az integrált számítógépes rendszerben történő feltárásuk eredményeképpen 538 óra terjedelemben 1394 műsor hanganyaga áll a kutatók és az érdeklődök rendelkezésére a másolatban kapott stúdiószalagról átírt 165 db VHS kutatókazettán.
Cikkemben ez utóbbi dokumentumtípusnak az Országos Széchényi Könyvtár integrált adatbázisában történő számítógépes feldolgozásáról, kutathatóvá tételéről, valamint a feltárt állományrészről kívánok szólni.


1990-ig a határon túli magyarok olvasási szokásait csak az érintett országokon belül lehetett vizsgálni, s ott is csak korlátok között. Bár nemes szándékú egyéni kezdeményezések során sok felmérés született, ezek azonban szűk körre korlátozódtak és nem voltak összehasonlíthatók. Szisztematikus, hivatásos intézményekre támaszkodó vizsgálat kevés folyt: a CSEMADOK 1964/65-ös, 1100 főre kiterjedő kulturális felmérése, a pozsonyi Kultúra- és Közvéleménykutató Intézet 1974-es, 2000 főre kiterjedő adatfelvétele a dél-szlovákiai magyarság kulturális helyzetéről, az erdélyi Maros megyei falvak népességét feltérképező, 1260 személyt érintő vizsgálat. A magyarországi olvasáskutatók e téren csak passzív megfigyelők lehettek. Bár a 70-es és különösen a 80-as években már megnyíltak a sorompók a magyar-lengyel, magyar-francia, magyar-finn ösz- szehasonlító olvasásvizsgálatok előtt, de szigorúan zárva maradtak a magyar-(határon túli) magyar vizsgálódás előtt. Ilyen körülmények között az OSZK-KMK-ban a 80-as évek első felében program indult, mely – Mezey László Miklós közreműködésével – végigszemlézte a csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai periodikumok olvasásszociológiai adatközléseit. Ennek anyagából az OSZK-KMK-ban egy kötetet állítottak össze, melyet többszöri leállítás után 1885-ben sikerült közreadni A határon túli magyarság olvasáskultúrája címmel. Ez az úttörő kiadvány volt a témakör első nagyobb lélegzetű magyarországi publikációja.

A politikai változások után megnyílt lehetőségeket azonnal kihasználva 1991 május-júniusában az OSZK-KMK olvasáskutatói mintegy ezer kérdőív kitöltetésével felmérést végeztek a szlovákiai Csallóközben (Dunaszerdahelyen és három környező faluban) valamint Erdélyben (Székelyudvarhelyen és szintén három közeli faluban). Magyarországi kontrollként Hatvan városát és környékét mérték fel. Egyrészt a felnőtt lakosság olvasási szokásait vizsgálták (régiónként 150–150 fővel), másrészt a középiskolásokat (régióként 100–100 fővel). Szorosan kapcsolódott ezekhez a pedagógusképző intézetek hallgatóinak felmérése (Székelyudvarhelyen, Nyitrán és Jászberényben, közel 100-100 fős mintákkal.)

A kutatás mindenekelőtt arra keresett választ, hogy milyen irányban és mértékben módosítja a kisebbségi helyzet az olvasási kultúrát, s ezen túl mi a szerepe az egyes régiók sajátos arculatának és hagyományának. Az eredményeket könyvben publikálták. (Magyar olvasáskultúra határon innen és túl. 1993.)



(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (11) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (18) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (3) (2) (12) (1) (2) (13) (30) (1) (8) (1) (27) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (11) (6) (6) (9) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (24) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (48) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (4) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (6) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (7) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (3) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (6) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (2) (1) (1) (1) (13) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (20) (15) (2) (3) (1) (2) (1) (9) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (2) (10) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (2) (1) (1) (1) (34) (2) (1) (25) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (20) (1) (7) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (36) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (35) (1) (59) (1) (2) (6) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (2) (33) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (4) (1) (2) (1) (5) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (7) (1) (1) (5) (9) (1) (1) (16) (8) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (14) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (56) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (7) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (6) (18) (8) (8) (1) (1) (2) (3) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (5) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (3) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (13) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (23) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (12) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (1) (17) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (31) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)