1996. 1. szám

Inhaltsgaben

Die 110-jährige Somogyi-Bibliothek seit zehn Jahren im neuen Gebäude

TÓTH Béla

Nachdem 1880 die Stadt Szeged vom Hochwasser getroffen war, hat ihr der Domherr von Esztergom, Károly Somogyi seine wertvolle Buchsammlung von 43.000 Bänden geschenkt. Die Schenkung war keine leichte Sache: die Stadt Esztergom hat sich beleidigt, und auch die Szegediner haben das Geschenk von Somogyi nicht in geeigneter Weise eingeschätzt. Heute ist es schon klar, dass er mit seiner Sammlung die kulturelle Entwicklung der Stadt begründet hat. Diese Sammlung wurde der Kern der späteren Komitatsbibliothek, die seitdem auch den Namen des Geschenkgebers trägt. Der Beitrag ist ein kurzes, geistreiches Abbild der Geschichte der Bibliothek, in dem auch die schweren finanziellen Sorgen von heute figurieren. (S.11-14)

 
Die Sammlung von Károly Somogyi in der Somogyi-Bibliothek von Szeged

NAGY Erzsébet

Károly Somogyi, der Domherr von Esztergom, hat im April 1880 seine Bibliothek der Stadt Szeged angeboten. Die wertvolle Sammlung hat während Jahrzehnte das kulturelle und wissenschaftliche Leben der Stadt bestimmt. Die Bibliothekskonzeption des Begründers, die sowohl die Bildung als auch Wissenschaft berücksichtigt, ist bis heute vorbildlich. Der Wert der Sammlung ist in ihrer enzyklopädischen Gänze, aber es gibt in ihr auch manche Raritäten. Im vergangenen Jahrhundert hat sich die Sammlung zu 740.000 Bänden vergrössert, und hat ihre originelle Funktion bewahrt. Seit 1984 arbeitet die Bibliothek in einem neuen Gebäude. Von ihren Spezialsammlungen ist die Vasváry-Sammlung mit Zeitungsausschnitten zum Thema amerikanisches Ungarntum hervorragend. (S.15-19)

 
Eine Sammlung von amerikanischen ungarischen Biographien – aus Washington nach Szeged

KÓRÁSZ Mária

Die Vasváry-Sammlung der Szegediner Somogyi-Bibliothek, die sich mit dem amerikanischen Ungarntum, mit den amerikanischen ungarischen historischen Beziehungen beschäftigt, hat 1994 eine amerikanische Sammlung von ungarischen Biographien erhalten. Die Materialien (3600 Seiten mit Angaben von 930 amerikanischen Ungarn) wurden von der Washingtoner Kongressbibliothek an die Vasváry-Sammlung im Rahmen ihrer Tauschbeziehungen geschenkt. Diese Biographiensammlung gehörte der Hungarian Reference Library (HRL) (begründet in New York, 1937), die zur Veröffentlichung eines amerikanischen ungarischen Lexikons Daten gesammelt hat. Als aber im Dezember 1941 Ungarn den USA den Krieg erklärt hat, wurde die HRL geschlossen und ihr Vermögen beschlagnahmt. 1953 wurden die Materialien der HRL an die Kongressbibliothek übergeben. Bis 1991 blieb die Sammlung praktisch unberührt. Dann wurde es beschlossen, sie auf Mikrofilm aufzunehmen. Diese Arbeit wurde 1993 fertig, die fünf Mikrofilmrollen sind von der Kongressbibliothek zu bestellen. Die Sammlung wurde danach der Stadt Szeged übergeben, wo sie den Forschern seit anderthalb Jahren zur Verfügung steht. (S. 20-22)

 
Die Lage und Finanzierung von Forschungen zur Buch- und Bibliotheksgeschichte in Szeged,1980-1995

MONOK István

Der Welttendenz entsprechend bewegen sich auch in Ungarn die Humaniora in die Richtung der Theorie. Geschichte wird aus der Hochschulausbildung, Forschung hinausgedrängt, ohne dass die Quellen der Kulturgeschichte systematisch erschlossen worden wären. Die Disziplin Buch- und Bibliotheksgeschichte ist in einer besonders schlimmen Lage bezüglich des Karpatenbeckens, weil sich kein selbständiges Institutionssystem der Forschung und Ausbildung entwickeln konnte.

In Szeged wurde vor 15 Jahren mit organisierter Forschung zur Erhebung der Bildung im Lesen in Ungarn in der Frühneuzeit begonnen. Diese Forschungsrichtung kämpft mit denselben Sorgen, die dieses spezielle Wissenschaftsgebiet betreffen. Der Beitrag berichtet über die forschungsorganisatorischen Techniken, mit denen die als Fallstudien präsentierten Forschungen bis heute ergebnisvoll durchgeführt werden konnten.

Zur Bewahrung der Erfolge der Forschungen ist es taktisch grundlegend, Buchgeschichte als Hilfswissenschaft jener Wissenschaften annehmen zu lassen, die Forschungs- und Ausbildungsinfrastruktur besitzen. So existiert z.B. die geschichtliche Forschung der Lesematerialien in Szeged im “Mondhof’ literaturgeschichtlicher Forschung und Ausbildung. Die buchgeschichtlichen Untersuchungen im weitesten Sinne sind einerseits in Einheit mit kulturhistorischen Forschungen durchzuführen, andererseits soll die Kultivierung ihrer einzigen Disziplinen (Bibliographien, Druckgeschichte, Bibliotheksgeschichte, Besitzerforschung usw.) koordiniert werden, und die Ergebnisse sollen als Teil der Bibliotheksarbeit und ein wichtiges Element der ostsgeschichtlichen Forschungen veröffentlicht werden. Frühneuzeitliches Ungarn bedeutet praktisch das Karpatenbecken, deshalb ist die Zusammenarbeit mit rumänischen, slowakischen, kroatischen und österreichischen Forschern und die gemeinsame Teilnahme an europäischen Forschungsprogrammen sehr wichtig.’ (S. 23-29)

 
Vorschlag zur Umgestaltung des ungarischen Bibliothekssystems und zur Rationalísierung der Kostenwirtschaft

ZSIDAI József

Das ungarische Bibliothekssystem benötigt Umgestaltung. Die Ursachen dafür sind die folgenden: 1) die Bibliotheksstruktur stagniert seit 40 Jahren, 2) wegen finanziellen Schwierigkeiten können die Bibliotheken nicht wirksam arbeiten. Die Lösung liegt in der rationelfen Wirtschaft, in Sparsamkeit, in der besseren Benutzung der Kraftquellen, in der Umgruppierung. Die Summe von ca. eine Milliarde Forint ist aus eigenen Quellen zu entnehmen, und sie ist auf die Entwicklung anderer Bibliotheksgebiete zu wenden. Der Verfasser empfiehlt die Schliessung von fünf grossen Spezialbibliotheken mit nationalen Aufgaben (auf den Gebieten der Technik, Landwirtschaft, Medizin, Pädagogik und ausländischen Literatur), und die Umwandlung der Komitatsbibliotheken in Stadtbibliotheken. Die dadurch gewonnenen Summen sollten dem Bibliothekswesen zurückgegeben werden. Der Verfasser überblickt die Tätigkeit der Spezialbibliotheken, deren Schliessung er empfiehlt, und behauptet, dass ihre Aufgaben von den Universitätsbibliotheken der betroffenen Fachgebiete übernommen werden können.

Im weiteren äussern die Leiter der betroffenen Bibliotheken ihre Meinung über den Vorschlag. Sie alle bemängeln, dass József Zsidai ihre Tätigkeit bewertet, ohne sie besucht zu haben, ohne Kenntnis ihrer wirklichen Lage, Tätigkeit, wirtschaftlichen Indizen – aufgrund Vermutungen. Er betrachtet die Mehrkosten der Schliessung, Umorganisation, die Raumprobleme der Universitätsbibliotheken usw. nicht. Die Bibliotheksleiter widerlegen auch, dass das gewonnene Geld das sich unter verschiedenen Ministerien verteilt – dem Bibliothekswesen zurückgegeben werden konnte, insbesondere für Zwecke der Entwicklung von Universitäts- und Stadtbibliotheken. (S. 30-43)

 
Ausblick

BERKE Barnabásné: Die 23. internationale ISBN-Beratung. Bericht über die Benutzung von ISBN in Ungarn und im Ausland.

(S. 81-85)

 
ARMSTRONG, J.C. – MEDEWAR, K.: Untersuchungen zur Qualität der im Vereinigten Königreich benutzten Datenbanken.

Investigation into the quality of databases in general use in the UK.

Zusammenf.: Drótos László (S. 86-95)

 
Die Verwendung von SGML im Verlagswesen.

Applying SGML to publishing process

(Übers.: Zsadon Béla) (S. 96-98)

 
“Bibliothek zu vermieten!” Literaturbericht M. FÜLÖP Géza (S. 99-103)

 
Buchbesprechungen

 
Die Gemeinschaftsinformation .

MATTHEW, Howard: Community Information. A manual for beginners.

(Rez.: M. Fülöp Géza) (S.105-105)

 
Man soll damit schon in der Kindheit beginnen!

ROGERS, Rock: Teachin g information skills.

(Rez.: M. Füiöp Géza) (S.107-108)

 
Wie gross ist die Summe zur Bucherwerbung pro Einwohner in den englischen Bibliotheken?

Public libraries and their book funds. A report from the National Book Committee.

(Rez.: Szabó Eszter) (S.108-110)

 

Abstracts

Ten years in the new home of the 110-yearold library

TÓTH Béla

After the flood had destroyed the city of Szeged in 1880, Esztergom prebendary, Károly Somogyi, donated his precious 43-thousand-volume library collection to the town struggling with the problems of reconstruction. The donation was not simple since the town Esztergom got offended, and Szeged people did not appreciate the gift of Somogyi either. It has become clear by now that he laid the foundations of the cultural development of the town. This had become the core of the county library collection assuming the name of the donator later on. The article is a brief, witty sketch of the time having passed since the donation, reflecting the severe financial problems of the present as well. (pp. 11-14)

 
The collection of Károly Somogyi in the Somogyi Library, Szeged

NAGY Erzsébet

It was in April 1880 that Károly Somogyi, Esztergom prebendary, offered his library to the book-loving town of Szeged. The conception of the founder involving culture and scholarship equally is exemplary even today. The encyclopaedic collection is priceless as an whole, and there are some real rarities in it, too. The library, that has become a 74 000-volume collection during the past century, retained its original function. It has been working in a new building since 1984. It has outstanding special collections like the Vasváry collection, and the clippings regarding Hungarians in America. (pp. 15-19)

 
Hungarian biography collection from Washington to Szeged

KÓRÁSZ Mária

The Vasváry Collection of the Szeged Somogyi Library, focusing on Hungarians in America, and the historical relations between America and Hungary, was supplemented with a Hungarian biography collection from the USA. The 3600page collection on 930 Hungarians living in America was donated to the Vasváry Collection by the Library of Congress, Washington as a part of an exchange project. The collection of biographies had come into being when the Hungarian Reference Library (HRL), established in 1937 in New York, started to collect data in order to publish a Hungarian lexicon. However, the HRL was closed down, and its material was distrained in December 1941, when Hungary declared war upon the United States. The Library of Congress got hold of the material of HRL in 1953, but did not deal with the biography collection until 1991. It was decided at that time that the material be microfilmed. The conversion was completed in 1993. The 5 rolls of microfilm can be ordered from the Library of Congress. It was after this that the original documents got to Szeged where they have been available for researchers for one and a half years. (pp. 20-22)

 
The state and financing of research in book and library history. Research in library history at Szeged,1980-1995

MONOK István

As is a world trend, a shift of humanities in the direction of theory can be observed in Hungary, too. Historical aspects are banned from academic training and research while there has never been a period in the history of science in which the sources of cultural history were studied systematically. The history of books and libraries was in an especially unfavourable situation, since there were no research and academic institutions specialising in this discipline.

In Szeged systematic investigations were started into the reading culture of Hungary in the early period of modern times 15 years ago. This research project is also suffering from the general difficulties arising in this discipline. However, the author of the present article gives an account of research organisation techniques by means of which the investigatians, introduced as case studies, could be carried on until the present day successfully.

According to the author, the fundamental tactical issue of ensuring the success of research in the field of library history is that it has to be accepted as an auxiliary discipline to those ones that have research and academic infrastructure. Thus the reading history research in Szeged exists under the umbrella of studies and education in library history.

Library history investigations in the broadest sense are carried on in unity with investigations into the history of culture. Studies in the various aspects of library history (bibliography, the history of printing, library history, possessor research, etc.) have to be harmonised, and the results of these investigations should be published as a part of library work, and as an important element of local studies. Since Hungary means the Carpathian basin at the beginning of modern times, cooperation with Rumanian, Slovak, Croatian and Austrian researchers is important, and so is their joint involvement in European research projects. (pp. 23-29)

 
Proposal for the transformation of the Hungarian library system, and the rationalising of costs

ZSIDAI József

According to the author, the Hungarian library system requires transformation. Reasons: 1) the library structure has been stagnating for 40 years, 2) libraries are unable to work effectively due to difficulties in financing. The situation could be improved by rational economising, thrift, better utilisation of resources, and redistribution. One thousand million forints have to be saved within the sector, and used for the development of other fields of librarianship. The closing down of 5 national special libraries (technical, agricultural, medical, pedagogical and foreign language and literature libraries) is suggested, as well as the turning of county libraries into town libraries. The sums gained by the reorganisation should be used in the library system. In his proposal Zsidai gives an account of the activities of special libraries he suggests to be ceased, and states that these functions could be taken over by the academic libraries of the given fields.

Then leaders of the libraries involved tell their opinion of the proposal. All of them find it problematic that József Zsidai intends to close the libraries without listening to them, without a real knowledge of their state, operation and economic indicators, purely on the basis of assumptions. He did not take into account extra costs involved in the closing or reorganisation of these institutions, neither did he deal with the space shortage of university libraries, etc. It is also doubted that the money saved this way – shared by various departments – could be utilised within the library system, and that it could be invested right in the development of university and town libraries. (pp. 30-43)

 
Abroad

BERKE Barnabásné: 23rd international ISBN meeting.

Report on the international application of ISBN and its state in Hungary.

(pp. 81-85)

 
ARMSTRONG, J.C. – MEDEWAR, K.: Investigation into the auality of databases in general use in the UK.

(Sum.: Drótos László) (pp. 86-95)

 
Applying SGML to publishing process.

(Transl.: Zsadon Béla) (pp. 96-98)

 
FÜLÖP Géza, M.: “Library to let”. Review

(pp. 99-103)

 
Book reviews

Community information.
MATTHEW, Howard: Community information. A manual for beginners.

(Rev.: M. Fülöp Géza) (pp.105-106)

 
It has to be started in childhood.
ROGERS, Rock: Teaching information skills.

(Rev.: M. Fülöp Géza) (pp.107-108)

 
How much is the per capita book fund in British public libraries?
Public libraries and their book funds. A report from the National Book Committee

(Rev.: Szabó Eszter) (pp.108-110)

 

A szegedi könyvtörténeti kutatások 1980-1995
(Esettanulmány)

 

„Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég” – azt hiszem olcsó retorikai fogás lenne, ha komolyan ezzel az idézettel akarnám kezdeni mondandómat. Részben igazuk van persze azoknak is, akik hallván leendő előadásom címét, lemondóan azt tanácsolták, hogy legyek rövid, és mondjam azt, hogy nincs pénz, és nincsenek könyvtörténeti kutatások sem. Valóban, sokkal kevesebb lehetőségét látom ma a könyv- és könyvtártörténeti kutatásoknak, mint akárcsak néhány évvel ezelőtt, de mégis szeretném a Szegeden megvalósított példát esettanulmányként bemutatni, mert ez a kutatási irány néhány jellegzetességénél fogva életrevalónak bizonyult még a mostani időkben is. Tehát amikor ezt az előadásomat írom, már nem tiszta az ég – igaz, teljesen ragyogó sohasem volt.

 

Kezdjük az eredményekkel

1980-ben Keserű Bálint vezetésével elkezdődtek azok a kutatások, amelyek célja – később részletezendő megfontolások alapján – a koraújkori (1550-1150) Kárpát-medence olvasmánykultúrájára vonatkozó levéltári források feltárása volt. A levéltári keresés elsődleges célja, tehát olyan feljegyzések megtalálására irányult, amelyek a könyvek birtoklására, olvasására vonatkoztak és legalább 5 különféle műről szóltak. Ez utóbbi korlátozást gyakorlati okokból tettük, és az ilyen feljegyzést neveztük könyvjegyzéknek. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy az ötnél kevesebb könyv birtoklását jelző feljegyzést ne regisztráltuk volna, ha kezünkbe akadt.

A könyvjegyzékek megtalálása és bibliográfiai regisztrálása után válaszút előtt álltunk. Választhattuk volna azt a megoldást, hogy elkezdjük a levéltári dokumentumokban csak tömören jelzett könyvek azonosítását, és az egyes jegyzékeket azonosítva, az első feldolgozás után publikáljuk (a hasonló angliai program (PLRE = Privat Libraries in Renaissance England) ezt az utat választotta). Sajnos, az idő minket igazolt akkor, amikor a másik útra léptünk, és kiadjuk a jegyzékeket első olvasatukban (vállalva ezzel az olvasat és a kötetek mutatóinak hibáit), majd az egyes tételeket ez után oldjuk fel, dolgozzuk fel a dokumentumokat. A hátrányok mellett – ezek a hátrányok elsősorban köteteink minőségében jelentkeznek (hibásak, nem kritikai a jegyzetapparátus, általában a sietős munka hibái vannak bennük) -; tehát a hátrányok mellett előnyei is vannak ennek a módszernek. Legelőször is az, hogy a szakemberek számára a puszta olvasat is komoly forrásértéket hordoz. Praktikus haszna a módszernek – tehát a gyors kiadásnak – az, hogy a már megjelent kötetek költségei nem visszavonhatók, utólag nem lehet álmegtakarítások áldozatává tenni őket.

Így az 1965-ben alapított Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez sorozat 11-20. kötetét jelöltük ki könyvtártörténeti dokumentumaink számára. Máig 13 kötet jelent meg, idén kézbevehető lesz a 14. is. Még 6 kötet megjelentetését tervezzük e sorozatban.

Hagyományaink szerint az Adattár sorozat csak kivételes esetben közöl hosszabb tanulmányt. A kutatásaink közben született összefoglaló írásaink számára, további – később részletezendő – taktikai megfontolásból hoztuk létre az Olvasmánytörténeti Dolgozatok sorozatot, amelynek már – a megjelent 6 füzet mellett – létezik a Különszám sorozata is. Ez utóbbi idegen nyelven megjelenő magyar vonatkozású, vagy magyar szempontból fontos tanulmányokat közöl.

Ez évben útjára indul újabb sorozatunk A Kárpát-medence koraújkori könyvtárai címmel. Ennek az új sorozatnak egyes kötetei már hosszú évek munkájának eredményeit közlik egy-egy könyvtár, egy-egy család, szakmai réteg, város olvasmányainak monografikus feldolgozásával. Itt a levéltári dokumentum, a könyvjegyzék már teljes művelődéstörténeti környezetében jelenik meg.

A jegyzékek egyes tételeit feloldottuk, a tervezhetőség határáig megpróbáltuk autopszia alapján felderíteni az egykori példányokat is – ez pl. a Zrínyi-könyvtár esetében könnyebb feladat volt, mint mondjuk a Batthyány, vagy a Rákóczi családoknál -, ám van olyan is (a többség), ahol ez a célkitűzés nem megvalósítható.

A feloldott könyvjegyzékek elektronikus eszközökkel való feldolgozása folyamatosan, a kiadással párhuzamosan halad.

Röviden tehát az eredményekről: hét bibliográfia kötet, 14 adattári kötet, 7 nagyobb tanulmányt közlő füzet és egy épülő adatbázis.

A továbbiakban azt a talán általánosabb tanulságokat is nyújtani tudó taktikát, kutatásszervezési hátteret mutatnám be, amely ezt az eredményt hozta.

 


Tovább…

A Könyvtári Figyelő szerkesztősége Zsidai József: Javaslat a magyar könyvtári rendszer átalakítására és a költséggazdálkodás racionalizálására c. tanulmányát – a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökségének kérésére – Zsidai József tudtával – együtt közli a tanulmányra reagáló cikkekkel. Elsőként, az érintett szakkönyvtárak vezetőit és négy megyei könyvtár igazgatóját kértük fel véleménynyilvánításra és elfogadtuk – külföldi útja miatt – Vajda Erik cikkét is. Rajtuk kívül Rózsa György (MTA Könyvtár) és az Informatikai és Könyvtári Szövetség (a volt Könyvtári és Informatikai Kamara) küldte el néhány soros, a Javaslatot elutasító véleményét, melyeket azért nem adunk közre, mert érdemi ellenérvet nem tartalmaznak.

Lapunk örömmel fogad további cikkeket Zsidai József írásával kapcsolatban.

Végül megemlítjük, hogy Zsidai József tanulmányát betűhíven, „szerkesztetlenül” adjuk közre, aminek az az oka, hogy a kézirat kézhezvétele után, azonnal elküldtük az érintetteknek hozzászólásra. A válaszcikkekben a tanulmány stílusát, szóhasználatát érintő bírálatok is szerepelnek, melyek az utólagos szerkesztéssel értelmezhetetlenné váltak volna. (A szerk.)
 

 
Tovább…

Megjegyzések Zsidai József dolgozata ürügyén

ORSZÁGOS MŰSZAKI INFORMÁCIÓS KÖZPONT ÉS KÖNYVTÁR

 

Az UNESCO 1994. évi közkönyvtári kiáltványa abból indul ki, hogy a társadalom és az egyén szabadsága, jóléte és fejlődése alapvető emberi jog. Csak a jól informált állampolgárok képesek demokratikus jogaik gyakorlására és aktív társadalmi szerepvállalásra. A demokrácia fejlődése és az abban való konstruktív részvétel feltétele a kielégítő oktatás és a tudáshoz, a gondolatokhoz, a kultúrához és az információhoz való szabad és korlátozásmentes hozzáférés. A közkönyvtár az a hely, ahol az állampolgárok hozzáférhetnek az információhoz.

Magyarországon a társadalom és a gazdaság egészére kiterjedő óriási átalakulás zajlik, melynek, reményeink szerint, egy korszerű gazdaság és demokratikus rend lesz az eredménye. Zsidai József Javaslat-a megítélésem szerint arra szolgál, hogy elemezze, mennyiben felel meg a megváltozott helyzetnek a magyar könyvtári szerkezet. Ezt a célkitűzését elfogadom. Elemzésében két kiinduló axiómát állít fel, egyrészt, hogy (1) az elmúlt évtizedek könyvtári rendszerét a hálózati szempont uralta és mára ez elavult, másrészt pedig azt, hogy (2) az információellátást két szinten, az egyetemi könyvtárak és a helyi közművelődési könyvtárak szintjén kell és lehet megoldani. Az axiómák kapcsán azonban kételyeim vannak.


Tovább…

ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVTÁR ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT

 

Közép-európai kis országban élünk, ahol az élet minden területén gyorsan terjednek a hírek, jók és rosszak egyaránt, s ez alól szűk szakmai, könyvtári körünk sem kivétel.

Így értesültünk ez év nyarán egy, az országos, rangos szakmai intézmények sorát, s így könyvtárunkat, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központot is igen negatívan érintő tervről, melyet Zsidai József igazgató dédelgetett, s papírra vetni szándékozott. Sem jómagam, sem munkatársaim nem hittünk e terv – nevesül intézményünk megszüntetését is javasló – dolgozatának megszületésében, hiszen Zsidai József sem személyesen, sem írásban, sem telefonon, még a mai napig sem kereste a kapcsolatot intézményünkkel, egyetlen munkatársunkkal sem. A Javaslat… megszületéséről ezért megdöbbenve értesültünk.

Megdöbbenésünk és felháborodásunk a dolgozat tényleges megismerésekor csak fokozódott, s nem értjük, nem értem, hogy az összeállítás bibliográfiai részében miért hivatkozott a tavaly Debrecenben, az Agribase `95 elnevezésű konferencián elhangzott előadásomra, illetve ha már hivatkozott, akkor hogyan közölhetett intézményünkről ennyi valótlanságot és tévedést? Nem értjük és nem ismerjük, hogy mi motiválta Zsidai Józsefet arra, hogy írásában más főhatóság felügyelete alá tartozó intézmény sorsa felett ítélkezzen, illetve ítéletet javasoljon. Kinek az érdekeit szolgálja és ki adott erre az összeállításra megbízást?

Nem kívánom a Javaslat… stílusát, szakmai színvonalát, illetve színvonaltalanságát minősíteni, más „halálraítélt” intézményről állítottak valódiságát, illetve valótlanságát fejtegetni, hiszen Zsidai Józseffel ellentétben – nem kívánok más intézmény életébe – korrekt információ hiányában – beavatkozni. Az érintett, s intézményünkkel együtt a magyar könyvtári világból száműzendő intézmények, remélem önmaguk is megteszik a Javaslatot elitélő észrevételeiket.

Kötelességem viszont az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ egykori és jelenlegi szakmai becsületét sértő, szakmai munkáját lebecsülő, illetve teljesen feleslegesnek ítélő állítások visszautasítása, s ezzel dr. Zsidai Józsefnek – annak ellenére, hogy ezt ő nem igényelte, s talán nem véletlen, hogy miért nem – korrekt információ szolgáltatása.


Tovább…

Mi az az „irtó kapa” és hogyan kell használni?

 

Zsidai József javaslattal él a magyar könyvtári szervezet átalakítására és a költséggazdálkodás racionalizálására. Dolgozatában arról panaszkodik, hogy szárnyaló gondolatait „némely” szakmai körök – gondolom nem a pénzügyi berkek – nemtetszéssel fogadják, sőt azzal vádolják őt, hogy „favágó fejszével, írtó kapával” dolgozik. Mindkét eszközt természetesen hasznosan is lehet forgatni, még az irtókapát is (helyesen rövid i-vel és egybe írva), amellyel fák, bokrok gyökereit szokták irtani, onnan, ahol más növénynek ártanak, de persze nem csukott szemmel. Ebben az esetben ugyanis egyre-másra vágjuk a hasznosat és a károsat. Zsidai József említett dolgozatában az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ felszámolására tesz javaslatot, több más jeles intézmény társaságában, ám az a gyanúm, hogy becsukott szemmel.

Nézzük meg tehát nyitott szemmel, hova is vág az az irtókapa.

A szemrevételezésben most csak a mezőgazdasági szakterületet érintő kérdésekre szorítkozom, nem azért, mert kiragadható a többi érintett intézmény kapcsolatából és a dolgozatban a rájuk vonatkozó szentenciák nem érintenek, hanem elsősorban azért, mert e szakterület feladataival foglalkoztam intenzíven, hosszú időn keresztül. Az itt felmerült problémákat, tájékoztató intézményeket, az országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ funkcióit és tevékenységét ismerem behatóan . Feltehetően azokat a javaslatokat, amelyek a dolgozatban szereplő többi intézményre vonatkoznak, az arra illetékes szakemberek fogják észrevételezni.


Tovább…

Túlbuzgó tévedés

Sajátos javaslattal siet Zsidai József könyvtárigazgató az állami költségvetés segítésére. Tetemes kiadások lefaragási lehetőségét villantja föl, néhány országos művelődésügyi intézmény „letörlésére” buzdítva. Bevallom őszintén: döbbenetes dolog.

A felületes szemlélőnek bizonyára tetszetős az ötlet, amely egy milliárdos tétellel könnyítene nehéz anyagi helyzetünkön. Aki azonban az összefüggésekre is ügyel, abban óhatatlan gyanú ébred: hátha medicina peior morbo, vagyis a gyógyszer a betegségnél is veszélyesebb.

Csak a saját portám, á szűkebben értelmezett mezőgazdaság előtt söpörgetve meg kell állapítanom: a sok fáradsággal kiásott, gondozott kútfő, az OMgK és Dokumentációs Központ lerombolása súlyos kárt tenne. (Sajnos éppen eleget rombolt a túlbuzgóság fél évszázad alatt!)

Közismert tény, hogy hibás intézkedések és elhamarkodott döntések nyomán mezőgazdasági termelésünkkel együtt hazánk természeti környezete is megsínylette a múltat. Savanyodtak, mérgeződtek talajaink, országosak az eróziós veszteségek. Ám együttvéve sem lehettek annyira ártalmasak, mint az agyakban végbement erózió. Ha valaha ki akarunk lábolni a magunk dagasztotta kátyúból, nyilván a közgondolkodásban kell gyökeres átalakulásra törekednünk.

Nem hiszem, hogy az – ismeretlenül is nagyra becsült – javaslattevő ismerné az OMgK tevékenységét. Nem valószínű, hogy fölmérte, milyen jellegű és méretű segítséget nyújthat ez a tevékenység a sürgető átalakuláshoz. (Igaz, az intézmény rovására írható, hogy nem dolgozik eléggé harsányan, nem eléggé magamutogató – ha ez több is mint bűn, inkább hiba manapság.) Ettől függetlenül: sikerült újabb és újabb kapcsolatokat kiépítenie a legfejtettebb országok legfejlettebb rokonintézményeivel, tudományos műhelyeivel. Talán szerénytelenül hangzik, ha megemlítem: mint vendégelőadó jónéhány külföldi tartózkodásom során meggyőződhettem róla, hogy „jegyzik ezt a céget” a szakmai tőzsdén. Olyan személyi és tárgyi alapokra építkezett, amelyek szilárdságban nem maradnak el a sokak szemében néha túlzott dicsfénnyel övezett európai átlagtól.


Tovább…

ORSZÁGOS ORVOSTUDOMÁNYI INFORMÁCIÓS INTÉZET ÉS KÖNYVTÁR (MEDINFO)

Történeti áttekintés

Az intézmény jogelődje, az Orvostudományi Dokumentációs Központ 1949-ben alakult meg az 511811949 (VI.29.) Korm. sz. rendelet alapján, majd az 1956. évi 5. tvr. alapján a 2411960 (Eü.K.13.) Eü.M. sz. utasítás szerint létrehozott Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központként működött. Feladatkörét módosította a 1711976 (V1.7.)Mt. sz. rendelet és az 511978 (X11.12.)KM sz. rendelet. Az intézmény nevét a 1411980 (Eü.K.9) Eü.M. sz. utasítás Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár (OIK)-ra változtatta, és egyidejűleg feladatkörét és szervezetét is módosította. A továbbiakban a minisztérium döntései alapján az intézet számos új feladatat kapott, az OIK-hoz integrálódott a volt ESZTIK három részlege, így alap- és kiegészítő tevékenysége, valamint felépítése gyökeresen megváltozott.

Az Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár (MEDINFO) tevékenysége

Az intézet a Népjóléti Minisztérium önálló költségvetési intézménye, amely a fenntartó által meghatározott feladatokon kívül a nemzeti Szakirodalmi Információs Rendszerben az egészségügyi szakterület magintézményeként működik.

Teljességre törekvően gyűjti a hazai orvostudományi, egészségügyi, gyógyszerészeti és alternatív medicina terület dokumentumait. Az országos szakirodalmi feladatok teljesítéséhez biztosítja a szakterület részére a hazai- és külföldi szakirodalom beszerzését, feldolgozását, tárolását és szolgáltatását hagyományos és hálózati hozzáféréssel. Biztosítja a külföldi számítógépes adatbázisok használatát online, illetve CD-ROM adatbázisok igénybevételével. Lehetővé teszi a hazai információs intézmények szolgáltatásinak igénybevételét és az Internet kínálta lehetőségek használatát.

Folyamatosan végzi a hazai orvosi-egészségügyi szakirodalom feltárását, a magyar nemzeti szakbibliográfiai rendszer részeként előállítja a Magyar Orvosi Bibliográfiát. Kiadja e kiadvány rövidített angol nyelvű változatát, a Hungarian Medical Bibliographyt.


Tovább…

Széljegyzet egy javaslathoz

ORSZÁGOS IDEGENNYELVŰ KÖNYVTÁR
A magyar könyvtári szervezet átalakítására és a költséggazdálkodás racionalizálására vonatkozó javaslattal nem kívánunk vitába szállni, sem egy ellentervezetet kidolgozni, s nincs jogunk kételkedni Zsidai József milliárdos megtakarítással kecsegtető koncepciójának könyvtárügyet javító szándékában sem. Kötelességünk azonban szót emelni az olyan tájékozatlanságból fakadó, téves adatokon alapuló, „nagyvonalú” megállapítások, jóslatszerű összefüggések kinyilatkoztatása, nemkülönben a szakmához és az ügyhöz méltatlan stílus ellen, melyek akár az állami döntéshozókat, akár a szűkebb szakmai köröket, akár – publikussá téve az előterjesztést, vagy bármely más írásművet – a széles olvasóközönséget hamisan tájékoztatják, rontva az intézmény presztízsét. Ezért az alábbiakat – igaz, nem a Könyvtári Figyelő hasábjaira való műfaj – csupán széljegyzetnek szánjuk a Javaslat…-nak az Országos Idegennyelvű Könyvtárról szóló fejezetéhez.

A könyvtár létrehozásáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 5. sz. törvényerejű rendeletének végrehajtásáróI szóló 1018l1956. (111.9.) sz. Mt. határozat 24. és 25, pontja rendelkezett, helyesen idézve „… – a népművelési miniszter felügyelete alatt – … ”.

A 141/1958.(MK.10.)MM sz. utasítás a fenti törvényerejű 2. paragrafusában, valamint a hozzá kapcsolódó Mt. határozat 34. pontjában foglalt felhatalmazás alapján a könyvtárügyi szakfelügyelet általános szabályozása, a szakfelügyelő k tevékenységi köréről, munkájuk irányelveiről rendelkezik országos szinten, az Állami Gorkij Könyvtárral nem foglalkozik.

A könyvtár az alapítástól kezdve elsőrendű feladatának tekintette az oroszul tudó, olvasó és tanuló emberek, valamint az orosz irodalom- és nyelvtudomány kutatóinak, oktatóinak kiszolgálását. Ugyanakkor már az alapításkor is része volt az állománynak az oroszon kívül más világnyelvek, így az angol, a német, a francia, az olasz, a spanyol, sőt a környező országok anyanyelvi irodalma is, igaz, még szerényebb mértékben. Már ekkor, 1957-ben kezdeményezte a könyvtár akkori igazgatója, Barabási Rezső, az oroszon kívüli idegen nyelvű állományrészek továbbfejlesztését a várható igényekre hivatkozva, valamint a könyvtár nevének megváltoztatását Állami Idegennyelvű Könyvtárra.


Tovább…

Kíméletes válasz Zsidai Józsefhez

ORSZÁGOS PEDAGÓGIAI KÖNYVTÁR ÉS MÚZEUM

Főként az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumra vonatkozó Zsidai-tézisekre kívánok válaszolni, bár óhatatlanul általános észrevételeket is tennem kell. Bővebb kifejtés nem szükséges, ezért inkább néhány mondatos ellentézisekbe tömörítem válaszunkat.

Zsidai József gondolatmenetét az jellemzi, hogy nem az elítélt könyvtárak feladataiból indul el, hanem külföldi példákból. Példa mindenre található. Kulturális intézetek említésekor nagyon veszélyes a példák másolása, mert minden ország kultúrája, története más. Sőt, az egész világon a komoly intézmények arculata egyedi. Ráadásul rosszul választja meg példáit és nincs igaza, mert éppen ellenkező tendencia bontakozott ki világszerte a tájékoztatási szakma önállósulásával: önálló és független intézmények alakulnak. Nem akarom a többi válaszoló kenyerét elvenni, nyilván a maguk területén felhívják Zsidai figyelmét ezekre az intézményekre, az OPKM csak az ERIC-et említi, amelynek anyaintézménye a National Institute of Education, nem egyetem. Finnország kivételével Európa legjelesebb nevetésügyi tájékoztató szervezetei is függetlenek az egyetemektől, bár részükre is szolgáltatnak. Csak utalok arra, hogy nemzetközi szervezetek a szakmai-szakirodalmi tájékoztatásban milyen szerepet töltenek be, ezek sem egyetemek legjobb tudomásom szerint.

Perdöntő a halálra ítéltek esetében, hogy miként váltak egy-egy tudomány- és szakterület nélkülözhetetlen részévé idehaza. Az OPKM -ra térve ezt is igyekszem felvillantani.

Egyébként bármit meg lehet szüntetni. A miskolci egyetemet is. Feladatait elvégzi majd a budapesti, ám eme javaslattal kikötném, hogy az így felszabadult pénz felét nekem adják. E szélső példával csak követtem Zsidai eljárását. Tengernyi hasonló ötlettel lehet előállni. Ettől még naponta felkel a nap.

Tovább…

BRÓDY SÁNDOR KÖNYVTÁR, EGER

Nehéz hónapokat élünk, s a következő év sem ígérkezik könnyűnek. Gazdasági recesszió idején miért éppen a kultúra, a könyvtárügy maradna mentes a megpróbáltatásoktól? Folyamatosan alkalmazkodnunk kell, s a fenntartókkal folytatott párbeszédnek is ez lett a központi gondolata. Furcsa érzéssel olvastam Zsidai József cikkét. Nem arról értekezik, hogy a miskolci egyetem könyvtári rendszerében miféle racionalizálást terveznek, a magyar könyvtári rendszer „megreformálására” tesz javaslatot.

Minden szakembernek szíve joga, hogy országos koncepciókat készítsen, ezért még nem kell vállalni a döntéssel járó felelősséget. (A döntéshozónak persze igen!) Legfeljebb az kérhető számon, hogy a terápiát megelőzte-e az alapos vizsgálat, milyen a diagnózis minősége. Nem a jogszabályok ismeretét firtatom (ezt könnyű teljesíteni), hanem a tényekét, a szükségletek által visszaigazolt gyakorlat mélyreható elemzését.

Tisztelem Zsidai Józsefet, magam is szívesen vitázom, s nem vagyok sértődős típus. Azt vallom, hogy érvekkel szemben csak érveknek van helyük. Számomra – a pályától búcsúzóban már nincsenek presztízs szempontok. Közel 22 éve vezetek egy megyei könyvtárat, s ezáltal vagyok tagja egy szakmai testületnek. Éppen ezért a cikknek csak az önkormányzati könyvtárakat érintő megállapításaival szeretnék foglalkozni.

Mintegy 5-6 éve készítek a megyei könyvtárak hiteles pénzügyi dokumentumai alapján, különféle elemzéseket, összehasonlító pénzügyi táblázatokat. Ennek birtokában úgy vélem, van áttekintésem e könyvtárak gazdasági helyzetéről. Szakmai eszmecseréink, együttműködésünk és közvetlen tapasztalataim alapján a könyvtári munkáról is bőségesen vannak felhalmozott információim. Nem mernék viszont vállalkozni a felsőoktatási könyvtárak sommás megítélésére, mert a funkció, illetve a rendelkezésre álló adatok ismeretén túl sokkal több tudásra van szükség ahhoz, hogy az intézmények sorsáról nyilatkozzam.


Tovább…

Mi zavar engem a magyar könyvtárügyben?

BÉKÉS MEGYEI KÖNYVTÁR, BÉKÉSCSABA

Ha csak az zavarna engem a magyar könyvtárügyben, hogy Zsidai József „irodalmi munkásságának részeként” „gondolatkísérletet” végez – e két ortopéd kifejezést átvéve a másodosztályú politikai zsurnalisztikából – akkor nemigen írnék innen, a végekről, hiszen megvan nekünk a magunk baja. Talán meghagyhatnám a Vár, a Szalai utca és VPK (Vörös Postakocsi) szakmai háromszögében ezt a kérdést is, abban a hitben, hogy ebből egyszer lesz még egyenlőszárú háromszög is. De mit tagadjam, engem régóta zavar valami önpusztító koncepciótlanság, konzervativizmus az egyik oldalon és mucsai kapaszkodás a modernizációba a másikon.

Zavar a szakma kollektív reménykedése is, hol egy új korban, hol egy új személyben, hol egy új könyvtári törvényben.

Zavart, zavar engem az is, hogy a könyvtárügy minisztériumi irányításában ha egy főosztályvezető – aki nem sokat tett ezért a területért -rossz viszonyban van az osztályvezetőjével, akkor „elvi” alapon át lehet szervezni ezt a területet. Vagy az, hogy az érdekképviseleti munkában is a személyes szimpátiák és antipátiák mentén szerveződnek a dolgok. Amikor szakmai érvek helyett régi, elfojtott érzelmek törnek elő, vagy ha egy intézkedésben, egy gesztusban mindjárt valami mögöttes szándékot vélnek felfedezni. De kétségbe ejt a központi szolgáltatások körüli huzavona, bizonytalanság is.

Szóval ebben a szükségszerű és meglehetősen indokolt átalakulásban a mindenki által igényelt kapaszkodók hiányoznak, a tiszta képletek, az igenek vagy a nemek.

De ezeket csak mi teremthetjük meg, kínlódhatjuk ki. Talán lehetne egy kicsit gyorsabban, talán lehetne egy kicsit célirányosabban, vagy időnként nagyobb empátiával, de megúszhatatlan. Mint ahogy megúszhatatlan mindaz, amivel Zsidai József indít: át kell alakulnia a könyvtárügynek, modernizálódnia és racionalizálódnia kell: „Szakmailag túl sok a könyvtár, a szervezet elaprózott, sok a párhuzamosság, alacsony szinten drága a működés. A személyzet létszáma magas, következésképpen alacsony a munkabér, hasonlóan a szakmai felkészültség minősége is.” Ezzel így ugye globalice (és meg főleg általánosságban) mindenki egyetérthet, de minden eleme, minden megállapítása érdekeket, személyeket sért, ha konkretizáljuk. Tegyük? Szerintem tegyük és sürgősen, mert különben külső erők (lásd: költségvetés, államháztartási reform, kincstár) ezt úgyis megteszik. Egyet azonban ne tegyünk, ne tegyük azt, amit Zsidai József ajánl: áldozat bemutatása az Isteneknek, már nem igazán korszerű metódus, nem a legjobb marketingtechnika, többször bebizonyosodott, hogy hatástalan, meg az is, hogy nem érik be ennyivel, valahogy megjön az étvágyuk. Egy modernizációt, meg sokszínűséget hirdető kormányzat alig várja az ilyen piackonform megoldásokat. Egy milliárd elvonható? Vigyék végbe! Átcsoportosíthatjuk! De mibe, könyörgöm? Abba a korszerűsítetlen feneketlen hordóba, ami megmaradt? A jelenlegi OSZK-ba, a bizonytalan sorsú, mindenbe belekapó egyetemek özönébe? (Tényleg, mintha azt hallanám, hogy Magyarországon sok az egyetem, a főiskola, széttagolt a rendszer, nem racionális a finanszírozás, sok az átfedés, az erőforrások kihasználatlanok stb.) Kiosztjuk az iskolai könyvtárak között, oda ahol a 50-100 milliós költségvetésekből az igazgató egy fillért sem szán könyvre? És gondolhatja valaki komolyan, hogy ezt a pénzt majd visszaosztják, sőt ezt majd mi végezzük el?


Tovább…

Könyvtári harakiri Zsidai-módra

KISFALUDY KÁROLY MEGYEI KÖNYVTÁR, GYŐR

Amikor Zsidai József Javaslat…-át olvasni kezdtem, azok a vallásos rajongók jutottak eszembe, akik önmagukat sanyargatva, ostorozva vezekeltek a maguk és mások bűneiért a középkori Európa útjain. A tanulmány végére érve azonban rájöttem, hogy a japán szamurájok hagyományos öngyilkosságával fölérő cselekedetet másoknak ajánlja, ő a hátrahagyott javakból szeretne részesülni.

Magam is ellene vagyok a könyvtári törvénnyel (esetleg alacsonyabb szintű jogszabállyal) szemben kialakult csodavárásnak, s az „alapértékek újragondolásának” igényét is jogosnak tartom. Azonban nem hiszem, hogy a szakma most körvonalazódó igényei „valószínűsíthetően megalapozatlanok”. Azt sem értem, miért baj az, ha a könyvtárak 90%-a állami ellátásra aspirál, ami egyébként egyszerűen nem igaz, mert e 90% nagyobbik része önkormányzati ellátást igényel, mivel az a fönntartója. Úgy tudom, hogy ez a civilizált Országokban természetes, így hát nincs miatta bűntudatom. Elismerem, hogy ma még mindig van indokolatlan párhuzamosság, elaprózottság, alacsony szintű működés és alacsony bér a magyar könyvtári rendszerben, de azt nem, hogy mindez drága. Attól függ. Ha a bankokhoz hasonlítom, akkor hihetetlenül olcsó. Nem a fenntartás és működés költségei vonják el a pénzt az információhordozók beszerzésétől, hanem az infláció. A könyvtárak jó részének működési körülményei megalázóak, arcpirítóak, és alig érik el az ingyenkonyhák és hajléktalan-szállók színvonalát. Amennyire igaz az az állítás, hogy a „visszaesett gazdasági teljesítmény nem képes finanszírozni az egyre igényesebb és költségesebb könyvtári, információs rendszert”, annyira igaz is, hogy viszont a teljesítmény növelésére jó színvonalú könyvtári háttér kell. Nem tudom elfogadni Zsidai József érvelését, amely szerint a magyar könyvtárügy egy része luxus, majd költhetünk rá, ha gazdagok leszünk. Szerintem azért kell(ene) költenünk rá, hogy szegényebbek ne legyünk.


Tovább…

MEGYEI ÉS VÁROSI KÖNYVTÁR, KAPOSVÁR

Zsidai József figyelemre méltó javaslatokat is tartalmazó cikkének legfőbb erénye, hogy előhozakodott vele. Éppen ideje, hogy a közkönyvtárak finanszírozását is meghatározó rendszerváltás után, szembenézzünk a ténnyel: egyre kevesebb pénz jut a könyvtárakra, ugyanakkor egyre többen látogatják a már európai normával is könyvtárnak nevezhető közgyűjteményeket.

„Sokadszor és fájdalmasan, itt is ismételni kell, hogy a könyv és folyóiratárak szinte bekényszerítik a könyvtárakba a tanulni, kutatni vágyó állampolgárokat.”- írja Zsidai József. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy így van ez, nem csak az egyetemi könyvtárakkal, de mi ezen nem sajnálkozunk, hanem örülünk neki. A használói kör a közművelődési könyvtárak esetében még tovább bővül a csak lapozgatni vágyókkal, a melegre vágyó hajléktalanokkal és persze a csak kölcsönözni óhajtó olvasókkal.

A kaposvári Megyei és Városi Könyvtár központi könyvtárába 1500 olyan olvasó iratkozott be, akik jelenleg felsőoktatási intézményben tanulnak, s ez a szám az olvasói létszám 10%-át jelenti.

„Nem arról van szó, hogy felesleges volna ez a könyvtár, de egyszerűen nincsen rá pénz” jelenti ki Zsidai József az Országos Idegennyelvű Könyvtárról. Az efféle kijelentés nem könyvtáros, hanem fiskális szemléletre vall. Nagyon veszélyes ilyen kijelentéseket tenni akkor, amikor valóban kevés a pénz. Ugyanakkor tapasztalhatjuk, hogy minden a prioritásokon múlik, és sokszor derül ki, hogy mégiscsak van pénz. Különösen veszélyes lépés, hogy a szakma maga mondjon le, illetve ajánljon fel egymilliárd forintot. Úgy tűnik, Zsidai József nem racionalizálni akar, hanem könyvtárakat megszüntetni.


Tovább…

MAGYAR KÖNYVTÁROSOK EGYESÜLETE1

 

Gondolatok Zsidai József írásáról

 
A Javaslat… szerzőjéhez meglehetősen hosszú és – remélem – kölcsönös szakmai barátság és tisztelet fűz. Ezért elöljáróban el kell mondanom, hogy ha az alábbiakban élesen bírálom gondolatait, az nem a személynek szól, hanem egy – mély meggyőződésem szerint – hibás (és veszélyes) gondolati rendszernek.

 

Az átszervezés indokai és a megközelítés elvi hibái

„Őrült beszéd, őrült beszéd, de van benne rendszer”2 – mondanám Poloniusként Zsidai/Hamlet javaslatairól. Mondanám, de ott a bökkenő, hogy a „beszéd” – mármint a Javaslat.., éppen azért olyan, amilyen, mert a rendszer, pontosabban a gondolati rendszer, amely mögötte van, mélységesen hibás.

Nem újdonság a gondolkodás történetében (és a politika, vagyis az érdekek ütköztetésének történetében sem) az az eljárás, amikor egy elérni kívánt, vagy legalábbis „megkockáztatott” célt tűz ki valaki és aztán ehhez indokokat keres, miközben úgy tűnik, mintha a célállapot, vagy az arra való törekvés az indokok logikus következménye lenne. Így válik a (gyakran tudományos köntösbe öltöztetett) tartalom a cél látszólagos szülőjévé, miközben csak annak szolgája, csomagolóanyaga.

Itt is ezzel a jelenséggel állunk szemben. Kevés az ország pénze? Ezen belül kevés – és egyre kevesebb – jut a könyvtárakra, ezen belül a szerző által – korántsem indokolatlanul és (biztos vagyok benne) nem személyes érdekből – favorizált felsőoktatási könyvtárakra, valamint a nemzeti könyvtárra, a városi könyvtárakra és az iskolai könyvtárakra? Mindenki tudja: valóban kevés a pénz, valóban egyre kevesebb jut, nemcsak a felsoroltaknak, a többieknek is. A helyzet rossz, és e rossz helyzet „támadása” ellen védekezni kell. A védekezésnek sokféle formája lehet, a hazai könyvtárak, könyvtárosok kín-keservesen, de  gyakran egyben leleményesen nyúlnak egyik eszközhöz a másik után. No de itt a megoldás, minden politika panaceája: ha egyszer kevés a fóka, néhány eszkimót kell agyonütni.

Ez az utóbbi – ha tetszik az eszkimóknak, ha nem – világos gondolatmenet, amit lehet vitatni, vagy éppen elítélni is, de nincs benne semmi logikai hiba. Hanem amikor úgy teszünk, mintha elvek és tudományos igazságok szülnék a likvidáció gondolatát, akkor a valóság a feje tetejére áll.


Tovább…

Címkék

(1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (5) (11) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (18) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (3) (2) (12) (1) (2) (13) (30) (1) (8) (1) (27) (1) (1) (1) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (11) (6) (6) (9) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (1) (4) (4) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (7) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (24) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (48) (1) (1) (3) (1) (13) (1) (4) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (4) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (5) (1) (6) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (4) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (7) (15) (5) (1) (1) (1) (2) (2) (1) (14) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (4) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (3) (12) (5) (6) (3) (2) (13) (5) (1) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (6) (6) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (6) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (12) (2) (1) (1) (1) (13) (5) (1) (2) (1) (1) (18) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (3) (3) (1) (2) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (20) (15) (2) (3) (1) (2) (1) (9) (2) (3) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (3) (2) (2) (2) (1) (1) (6) (3) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (1) (6) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (2) (2) (1) (1) (1) (1) (7) (1) (8) (7) (2) (2) (1) (1) (2) (1) (3) (1) (2) (2) (10) (2) (1) (2) (2) (4) (12) (1) (9) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (6) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (1) (2) (3) (2) (7) (4) (2) (1) (1) (1) (34) (2) (1) (25) (4) (1) (1) (5) (1) (9) (1) (3) (1) (20) (1) (7) (4) (2) (2) (4) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (36) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (35) (1) (59) (1) (2) (6) (1) (1) (2) (1) (5) (2) (1) (4) (1) (5) (6) (1) (1) (1) (26) (1) (1) (2) (2) (33) (1) (2) (2) (1) (7) (8) (4) (1) (2) (1) (5) (15) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (16) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (8) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (14) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (7) (1) (1) (5) (9) (1) (1) (16) (8) (1) (3) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (4) (1) (4) (1) (3) (2) (2) (4) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (17) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (3) (2) (1) (5) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (3) (1) (33) (1) (2) (8) (1) (2) (1) (1) (14) (1) (1) (9) (1) (16) (1) (56) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (2) (1) (1) (1) (10) (1) (1) (11) (1) (7) (1) (10) (1) (1) (1) (2) (4) (2) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (2) (1) (1) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (6) (18) (8) (8) (1) (1) (2) (3) (1) (10) (1) (1) (12) (8) (3) (4) (1) (4) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (11) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (5) (3) (1) (2) (1) (1) (7) (1) (1) (3) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (2) (5) (6) (1) (5) (3) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (4) (1) (4) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (3) (2) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (2) (1) (13) (2) (1) (1) (1) (4) (16) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (2) (5) (1) (1) (3) (1) (5) (1) (1) (1) (3) (3) (2) (8) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (3) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (3) (14) (1) (2) (1) (1) (1) (5) (1) (13) (1) (1) (1) (2) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (15) (1) (23) (1) (1) (3) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (18) (25) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (4) (1) (1) (4) (2) (2) (5) (6) (1) (2) (2) (3) (1) (2) (1) (10) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (9) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (2) (2) (1) (13) (1) (2) (5) (1) (1) (2) (4) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (7) (2) (2) (1) (3) (1) (7) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (2) (1) (12) (1) (1) (1) (6) (1) (1) (1) (2) (11) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (6) (3) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (27) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (1) (1) (20) (1) (17) (4) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (5) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (3) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (13) (1) (7) (2) (2) (3) (4) (2) (1) (1) (1) (1) (31) (1) (1) (2) (1) (2) (12) (1) (4) (1) (1) (1) (1) (2) (1) (2) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1) (1)