Körkép a hazai könyvtárak esélyegyenlőségi helyzetéről
A Széchenyi 2020 program keretében 3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásból 36 hónapon keresztül zajló Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás című EFOP 1.3.1-15-2016-00001 azonosító számú projekt a közösségfejlesztés mellett módszertan kidolgozásával és átadásával támogatja a kulturális intézmények, köztük a könyvtárak esélyegyenlőség biztosítása érdekében végzett tevékenységét. 2017-ben megjelent az Esélyegyenlőségi módszertani útmutató című összefoglaló Csongor Anna szerkesztésében, a projekt esélyegyenlőségi munkacsoportjának jóvoltából. A kötet átfogó áttekintést nyújt a kulturális szférára vonatkozóan az esélyegyenlőség fogalomrendszeréről és jogi hátteréről, kiegészítve a három szakterület – a múzeumi, közművelődési és könyvtári – hazai jógyakorlatainak bemutatásával, amelyek sokféle tanácsot, eszközt, praktikát kínálnak a téma iránt érdeklődő olvasóknak. A kötet kibővítése a külföldi példákkal és jógyakorlatokkal jelenleg is folyamatban van. Az útmutató az esélyegyenlőség kérdéskörét általánosságban közelítette meg, helyzetképet szolgáltatva a hazai kulturális intézményrendszer tükrében. A kibővülő kötet további példaleírásokra koncentrál, elsősorban az angolszász public library-k világából merítve. Terjedelmi okok miatt a bővítésbe már nem fért bele a gyakorlatban bevált lépések, tennivalók részletesebb bemutatását kínáló „így csináld!” – típusú útmutatók ismertetése, amelyek a mindennapi munkában talán az egyik legjobban hasznosítható segédanyagot jelentik. Jelen tanulmány egy ilyen segédlet alapján a hasznos ötletek, bevált gyakorlatok közreadására is vállalkozik. Ezt megelőzően a projekt kutatási eredményeire támaszkodva kísérletet teszünk a könyvtári helyzetkép felvázolására. A témának további aktualitást ad, hogy a Cselekvő közösségek projekt keretében idén tavasszal harmadszor megrendezett Közösségek hete című rendezvénysorozat kezdő időpontja éppen egybeesett az esélyegyenlőség május 5-ei világnapjával, és a rendezvény szlogenje is a témához kapcsolódva „Adj esélyt …!” volt.
Az esélyegyenlőségi politika mindazokat a jogi és nem jogi eszközöket fogja össze, amelyeknek az a céljuk, hogy minden ember egyenlő eséllyel érvényesülhessen az élet különböző területein. Magyarországon a jogszabályi kereteket Magyarország Alaptörvényének Szabadság és felelősség című XV. cikke határozza meg, amely kimondja, hogy…
„(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
(3) A nők és a férfiak egyenjogúak.
(4) Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.
(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.”1
A jogi és intézményi keretek megteremtik az esélyegyenlőségi politika feltételeit, ám ahogy arra az Esélyegyenlőségi módszertani útmutató is rávilágít, sok teendőnk van még annak elérése érdekében, hogy a társadalom egészét, a mindennapokat az esélyegyenlőségi törekvések megvalósítására irányuló cselekvés áthassa. Ezen az alapvető társadalmi problémán csak átgondolt jogi szabályozással és erős közéleti szolidaritással lehet változtatni. Az uniós jogharmonizáció eredményeképp elfogadott, az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény egyértelműen rögzíti, hogy az esélyegyenlőség biztosítása elsősorban az állam feladata. Hatálya kiterjed az élet valamennyi területén előforduló jogviszonyra, azonos szabályokkal tiltja a diszkriminációt valamennyi hátrányos helyzetű csoporttal szemben.2 A könyvtárak működési kereteit is meghatározó 1997. évi CXL. törvény3 kimondja, hogy a törvényben meghatározott jogok érvényesítése során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani, a könyvtárak esetében pedig külön kiemelt passzus, hogy az intézmény mindenki által használható és megközelíthető legyen. A 2003 és 2007 közötti időszakra vonatkozó országos könyvtári stratégia célként tűzte ki a könyvtári esélyegyenlőség megvalósítását, az alapfeltételek – koncepció és cselekvési terv – megteremtésével.3
 |
1. ábra
Hátrányos helyzetűek esélyegyenlőségét támogató programok megléte könyvtártípusonként 2012 és 2017 között
A Cselekvő közösségek projekt keretében 2017 júniusa és szeptembere között nagyszabású kutatás zajlott Magyarországi múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények reprezentatív felmérése címen azzal a céllal, hogy átfogó képet adjon a fenti három szakterület társadalmi beágyazottságáról. A kérdőíves felmérés széles körben érintette az esélyegyenlőség témáját a fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés, valamint a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségét támogató kérdéskörök tekintetében. A kutatás megállapításai sajnos, számos hiányosságot feltártak: annak ellenére, hogy az esélyegyenlőség biztosítása a könyvtárakra nézve is jogszabályi kötelezettség, a hazai közkönyvtárak több mint felében – a kis intézmények esetében (különösen a községi könyvtárak és KSZR-szolgáltatóhelyek túlnyomó részében) – gyakorlatilag nem beszélhetünk a hátrányos helyzetű csoportok támogatásáról a különböző rendszeres programok, szolgáltatások, foglalkozások révén, infrastrukturális vagy egyéb okok következményeképpen. Az olyan nagyobb önálló intézmények, mint a megyei hatókörű városi könyvtárak és a városi könyvtárak már kedvező arányban (94%, illetve 78%) rendelkeznek tervezett esélyegyenlőségi politikával. A többnyire infrastrukturális okokból eredeztethető hiányosság megléte lehet fenntartói felelősség ugyanúgy, mint a hiányosság felszámolásának hiánya. Mindezek tünetként utalnak a könyvtárszakma elsősorban önkormányzati szinten jelen lévő, de állami fenntartás esetén is előforduló alulfinanszírozottságára.
Körkép a hazai közkönyvtárak esélyegyenlőségi programjainak, szolgáltatásainak arányáról
A Magyarországi múzeumok, könyvtárak és közművelődési intézmények reprezentatív felmérése című kutatási jelentés a kulturális intézmények tizennégy, hátrányos helyzetű csoporttal való kapcsolatát vizsgálta: romák, további nemzetiség, bevándorlók, fogyatékkal élők, hátrányos helyzetű nők, kisgyermekes anyák, nagycsaládosok, munkanélküliek, mélyszegénységben élők, hajléktalanok, idősek, szenvedélybetegek, tartós betegséggel küzdők, valamint LMBTQ (transzneműség, heteroszexuálistól eltérő szexuális orientáció). Az esélyegyenlőség biztosítására vonatkozó kérdések ismeretterjesztő, szórakoztató jellegű, illetve segítő, támogató célú könyvtári programok, szolgáltatások meglétét vizsgálták öt évre visszamenőleg (2012–2017), különböző pénzügyi források (pályázati támogatás, saját költségvetés, önkormányzati forrás, egyéb) szerint csoportosítva. Az 1. táblázatban ezek összesített értékeit lehet megtekinteni: mivel a kérdőívben egy könyvtár több pénzügyi forrást is megjelölhetett, kategóriánként a leggyakoribb finanszírozási formákból számoltunk átlagot, mivel legalább akkora arányban biztosan tudta támogatni az intézmény az adott hátrányos helyzetű csoportot.
Korábban már említettük, hogy a hazai közkönyvtárak kevesebb mint felében működik tényleges esélyegyenlőségi szolgáltatás. A fenti alacsony arányszámok tovább „szeletelik” ezt a mintát, azonban így is megfigyelhetőek azok a trendek, amelyeket a célcsoportonként rendezett adattáblák részletesebb adatai is alátámasztanak: a szórakoztató, ismeretterjesztő programok – a közkönyvtárak sajátos funkciói miatt várható módon – inkább jellemzőbbek, mint a szociális érzékenységre reflektáló, segítő jellegű programok. A „nem tudja” kérdésre kapott viszonylag magasabb számok egyrészt valószínűsítik, hogy a könyvtári programok, szolgáltatások bevált praktikák, rögzült szokásrendszer alapján „ösztönösen” alakulnak ki, és inkább célozzák meg az olvasóközönség egészét, mint közvetve a különböző hátrányos helyzetű csoportokat. A fentebb részletezett elaprózott adateloszlás a kutatás reprezentatív voltának következménye. A magyar könyvtári rendszer jellegzetességeinek megfelelően, nagyon magas (256 db könyvtár a 451 darabos mintából) a jellemzően rövid nyitvatartási idővel működő, általában csak egy főt alkalmazó KSZR szolgáltatóhelyek száma, ahol elenyésző a céltudatos esélyegyenlőségi politika gyakorlása.
A következő táblázatokban az egyes hátrányos helyzetű csoportok számára kínált programok, szolgáltatások és foglalkozások adattáblái tekinthetőek meg. A mintában szereplő nagykönyvtárak (a nemzeti és a fővárosi könyvtár) adatai szerepelnek ugyan a táblázatban, ám azok aránytorzító jellege miatt külön nem kerültek említésre az elemzésekben. Fővárosi vonatkozásokban pontos adatokhoz a lokális könyvtári rendszer önálló, reprezentatív vizsgálata lenne szükséges. Az összesített eredményekbe (a fenti táblázatba, illetve az alábbi adattáblák összes kérdezett könyvtárra vonatkozó adataiba) természetesen beszámolásra kerültek a fővárosi intézmények is.
Magyarországon a közkönyvtárak által leginkább támogatott hátrányos helyzetű csoportot az idősek képviselik. Mint a többi, a hátrányos helyzetű csoportok számára nyújtott könyvtári program vagy szolgáltatás esetében, a megyei hatókörű városi könyvtárak kiugrósan magas, átlagon felüli arányban látják el ezt a feladatot. A megyei intézmények csaknem felében saját költségvetésből is támogatják az idősek számára szórakoztató, ismeretterjesztő programok létrehozását. Hasonló arányú támogatás egyedül a következő frekventált célcsoport, a kisgyermekes anyák esetében figyelhető meg az országszerte előforduló baba-mama klubok és hasonló foglalkozások formájában.
1. táblázat |
|
2. táblázat |
|
3. táblázat |
 |
4. táblázat
Fogyatékkal élők számára kínált programok, foglalkozások, szolgáltatások aránya könyvtártípusonként,
2012–2017. időszakban (N=451)
A fogyatékkal élőket tömörítő hátrányos helyzetű csoportok esetében sarkalatos pont a könyvtárépületek akadálymentesítésének kérdése. Az akadálymentesített könyvtári terek státuszát lekérdező táblázat eredményei alapján ezen a téren még jelentős fejlesztésekre lenne szükség.
 |
5. táblázat
Akadálymentesített könyvtári terek státusza könyvtártípusonként,
2012–2017. időszakban, (túl szigorú) önértékelés alapján (N=451)
Az egyes akadálymentesített eszközöket megvizsgálva nyilvánvalóvá válik, hogy a kérdőívet kitöltők a szükségesnél szigorúbbak voltak önmagukkal szemben az akadálymentesített könyvtári terek státuszát illetően. Az egyes akadálymentes eszközök meglétét áttekintve, pozitívabb helyzetképet kapunk. Az olyan létfontosságú eszközök, mint az akadálymentesített mosdók, rámpák, korlátliftek jóval nagyobb arányban vannak jelen a hazai közkönyvtárakban, mint ahogy a kérdőív kitöltői saját akadálymentesítettségük szempontjából megfelelőnek gondolták volna, ám továbbra is fontos hangsúlyozni, hogy ezen intézmények nagyjából fele továbbra sem tekinthető teljesen akadálymentesített épületnek. A 6. táblázatban jól látható, hogy a jogszabályi kötelezettségnek elsősorban a nagyobb önálló intézmények tudnak hatékonyan eleget tenni, az intézmények nagyságával és pénzügyi támogatottságával egyenes arányban.
 |
6. táblázat
Akadálymentesített eszközök megléte könyvtártípusonként, 2012–2017. időszakban (N=451)
Az infokommunikációs akadálymentesítésnél fontos figyelembe venni, hogy a közkönyvtári szektor számszerinti többségét adó KSZR szolgáltatóhelyek, sőt, sok esetben a községi könyvtárak sem rendelkeznek saját webes felülettel. A megyei hatókörű városi könyvtárak jelentős többsége legalább részben akadálymentesített online felületekkel rendelkezik, míg városi könyvtárak esetében ez az arány már 59%-ra, tag- és fiókkönyvtárak esetében 54%-ra, községi könyvtárak esetében 41%-ra esik vissza.
 |
7. táblázat
Akadálymentesített könyvtári webes felületek státusza könyvtártípusonként,
2012–2017. időszakban, (túl szigorú) önértékelés alapján (N=451)
A hátrányos helyzetű nőket, a nagycsaládosokat, a romákat és a munkanélkülieket támogató programok, szolgáltatások eloszlása a 8. és 9. táblázatban tekinthető meg.
A hátrányos helyzetű nők számára is a megyei hatókörű városi könyvtárak nyújtják a legtöbb testreszabott szolgáltatást ismeretterjesztő és szórakoztató programok révén, melyeket általában pályázati úton (33%) és saját költségvetésből (22%) finanszíroznak. A támogatás arányához hasonló értékben (39%) van tudomása a megyei intézményeknek e célcsoport létezéséről a környéken, ám specifikus szolgáltatásra sajnos, nincs lehetőségük. Kisebb intézmények esetében ez az arányszám hasonló értéket mutat, miközben a tényleges támogatás aránya számottevően alacsonyabb. Nagycsaládosok esetében hasonló megállapításokat tehetünk, azzal a különbséggel, hogy a támogatás aránya valamivel kisebb értékeket mutat.
 |
8. táblázat
Hátrányos helyzetű nők részére kínált programok, foglalkozások, szolgáltatások aránya könyvtártípusonként,
2012–2017. időszakban (N=451)
 |
9. táblázat
Nagycsaládosok részére kínált programok, foglalkozások, szolgáltatások aránya könyvtártípusonként,
2012–2017. időszakban (N=451)
A romáknak szánt programok, ill. szolgáltatások esetében kiugróan magas értéket kaptunk a megyei hatókörű városi könyvtáraktól a nekik szánt ismeretterjesztő, ill. szórakoztató jellegű programok pályázati támogatására.
 |
10. táblázat
Romák részére kínált programok, foglalkozások, szolgáltatások aránya könyvtártípusonként,
2012–2017. időszakban (N=451)
Munkanélkülieket tájékoztató, segítő programokra hatalmas igény volna, ám sajnos csak sokadik helyen szerepel a könyvtárak esélyegyenlőségi programlehetőségei között. Kiugró adatot a tag- és fiókkönyvtárak válaszaiban fedezhetünk fel: az intézmények közel fele jelezte, hogy az álláslehetőségek hiánya sújtja a szolgáltatási körükbe eső településrészt, mégsincs lehetőségük ilyen jellegű programok szervezésére.