Ismeretlen nagyszombati és pozsonyi nyomtatványok a 17–18. századból címen 2017-ben1 dolgoztam át három, korábban a Magyar Könyvszemlében megjelent közleményt. A változatos tartalmú, jobbára XVIII. századi munkák eltérő kiadványtípusokhoz tartoznak. Túlnyomó többségük olyan kisnyomtatvány, melyek fennmaradását minden valószínűség szerint egykorú használatuk segítette elő: kis formátumú, néhány levélből álló kiadványként nehézség nélkül könyvbe helyezhetők voltak. Később a jelenleg már ismeretlen őrzőkönyvekből kiemelhették őket, elsősorban valószínűleg a gyűjteményüket folyamatosan gyarapítani vágyó magángyűjtők. Egy részük antikvár kereskedelmi forgalomba került. Mivel a könyvgyűjtők szeretik tudni mit ér szorgalmuk, igyekeznek a lehető legpontosabban regisztrálni javaikat – emiatt részben felkérések, részben tudományos érdeklődésem nyomán kiadványok sorát tekinthettem át, mindenekelőtt bibliográfiai vonatkozású munkáim kiegészítésének célzatával. Az így megnyílt magángyűjteményekből folyamatosan váltak azonosíthatóvá olyan régi magyarországi nyomtatványok, melyeket a retrospektív magyar nemzeti bibliográfia nem regisztrált. Ugyanez az előtörténete a most bemutatásra kerülő újabb öt nyomtatványnak is2. Az újonnan regisztrált kiadványokat megjelenésük időrendjében mutatom be.
Hitvédelmi és oktatási célzattal végzett kiadói tevékenységet a pozsonyi Szent Megváltóról elnevezett (Sanctus Salvator) jezsuita kollégiumban létrehozott Bibliotheca Polemico Catechetica (teljes neve: Bibliotheca Polemico Catechetica Societatis Jesu Posonii ad Sanctum Salvatorem). A müncheni jezsuiták könyvkiadó alapítványa3 mintájára Magyarországon Pozsonyban és Nagyszombatban (Bibliotheca Catechetica)4 működött hasonló alapítvány. Pozsonyban „Ex Bibl. Pol. Cat. S. J. Posonii ad S. Salv. 1741.” impresszummal, két levél terjedelemben jelent meg az a magyar nyelvű, bibliográfiailag ismeretlen kisnyomtatvány, mely arról közöl oktatást párbeszédes formában, hogy miért nem üdvözülhetnek Martin Luther követői, Mi tészen akadékot az Eretnekek előtt az üdvözülésben? címmel. A lapszélek jellegzetes sérülései jelzik, hogy a nyomtatvány e példányát egykor könyvkötésben makulatúraként hasznosították. Őrzőkönyve ismeretlen (1. kép).
 |
1. kép
Mi tészen akadékot az Eretnekek előtt az üdvözülésben? Ex Bibl. Pol. Cat. S. J. Posonii ad S. Salv. [Pozsony, ny. n.],
1741, címoldal és a számozatlan 4., utolsó oldal az impresszummal.
A nyomda, ahol napvilágot látott, feltételesen sem azonosítható, mivel 1741-ben Pozsonyban Paul Royer örököseinél éppúgy megjelenhetett, mint a Spaisser nyomdában vagy Johann Michael Kochberger műhelyében. Ismeretes, hogy Pozsonyban jelentős, elsősorban német anyanyelvű evangélikus közösség élt. A minden valószínűség szerint a pozsonyi magyar evangélikusok oktatását és katolikus hitre térítését célzó nyomtatvány érvkészletét az „M.” rövidítéssel jelzett Mester/Magister adja át a „T.” rövidítéssel jelzett Tanulónak/Tanítványnak, utóbbi kérdéseire válaszolva. Az összesen tíz kérdésre ugyanennyi, változó hosszúságú válasz készült, melyekben Luther teológiai nézetein és azok módszeres cáfolatán kívül újszövetségi hivatkozások találhatók. A nyomtatvány külön érdekessége, hogy az ismeretlen, valószínűleg pozsonyi jezsuita szerző mintegy „meghívja” a pozsonyi jezsuitákhoz az egyik választ olvasva esetleg még kételkedő tanítványt, vagy katolikus hitre áttéríteni kívánó személyt, hogy saját szemével győződjön meg az itt hivatkozott Luther szövegrészlet pontosságáról: „Ha nékem ebben hitelt nem akarsz adni, jöj a’ Collegiumba, meg-mutatom a’ Luther könyvében.”
1770-ben Leopold Franz Landerer budai tipográfiájában készült az a német nyelvű, hátoldalán üres egyleveles, nyomdai cifrákkal keretezett, középen fametszettel díszített (ponyva)nyomtatvány5, amely Jézus Krisztus egyik úgynevezett titkos sebét6 ábrázolja, leírja ennek kinyilatkoztatását, s közöl egy, a sebhez intézett imádságot
 |
2. kép
Offenbarung [… und] Gebett zu der H. Wunden, Ofen, gedruckt bey Leopold Franz Landerer, 1770.
A három részre osztott haránt alakú lap közepén dicsfényben, azon belül koszorúval övezve Krisztus Szent Bernátnak kinyilatkoztatott vállsebe látható. A történet szerint Szent Bernát egy alkalommal megkérdezte Krisztust, hogy melyik az ő ismeretlen szenvedése. A válaszból megtudta, hogy Krisztusnak azon a vállán, melyen a keresztet vitte, három ujj mélységű seb keletkezett, mely az összes többinél fájdalmasabb volt, s erre kevesen gondolnak a hívők közül, mert csaknem teljesen ismeretlen. A leírás kitér arra is, hogy e seb tiszteletével az emberek kegyelmeket nyerhetnek, melyek megszerzéséért a nyomtatvány harmadik részén imádság olvasható.
Áhítati nyomtatvány az a kétleveles, nagyszebeni magyar nyelvű kiadvány is, mely 1779-ben készült. Számozatlan első oldalán Hodigitria típusú ábrázolás látható (3. kép).
 |
3. kép
Az könyvezö bóldog Szüz Máriához ájtatos imádság, Szebenben, Hochmeister Márton,
1779, címoldal és a számozatlan 4., utolsó oldal az impresszummal.
Bár a fametszeten Szűz Mária szeméből könnyek folynak, mégsem dönthető el, hogy a nyomda a képpel a kolozsvári, a máriapócsi7 vagy esetleg egy másik síró kegyképre kívánt-e utalni. A kolozsvári jezsuita templom stilizált könnyező képére utal a keretezés és a háttér, ugyanakkor a szöveg nem árulja el, hogy melyik könnyező kép tiszteletére készült az imádság. Az ismeretlen szerző egyként utal az Ave Mariára („malasztal, és irgalmassággal tellyes vagy”), a Loretói litániára („oh szomoruak vigasztalója”) és Szent Bernát imádságára (Memorare „Emlékezzél-meg oh kegyességes Szüz! hogy soha nem hallatott, hogy a’ki te nálad szegitséget [!] keresett, el-hagyatott vólna”). Az impresszum egyúttal új nyomdatörténeti adalékot tartalmaz. Köztudott, hogy idősebb Hochmeister Márton Sárdi Sámuellel együtt 1779–1789 között a nagyszebeni Városi nyomda bérlője volt. Ugyanakkor Hochmeister Márton az impresszumban nyomdatulajdonosként („Betüivel”) tünteti fel magát, mint privilegizált tipográfus és bibliopola.
Szikszai György református prédikátor (1738–1803) a szerzője annak az eddig ismeretlen kétleveles könyvhirdetésnek (Tudósítás), mely impresszum nélkül jelent meg. Szikszai zárómondata szerint „Írtam Debretzenben Juniusnak 20-dik napján 1791-dik Esztend.”, ugyanakkor a munka nem debreceni nyomtatvány8. Ilyen hirdetések, figyelemfelhívások viszonylag ritkán maradtak fenn önállóan. Ebben az esetben mégsem képzelhető el, hogy a nyomtatvány például egy magyar nyelvű folyóirat melléklete lett volna, melyet nem kötöttek egy adott számhoz, s így az kiesett onnan. Ezt a lehetőséget maga a hirdetés szövege cáfolja, mivel Szikszai a szöveg szerint a Tudósítást a lelkipásztorokhoz és elöljáróikhoz önállóan kívánta eljuttatni, előrendeléseket remélve9.
Valószínű, hogy ez a Tudósítás Pozsonyban, Wéber Simon Péter nyomdájában készült. Wébertől nem volt idegen könyvekről történő előzetes, önálló tudósítás nyomtatása10, és ismeretes, hogy korábban már jelent meg Szikszai-munka e nyomdában11. Maga a hirdetett munka, a Közönséges lelki áldozatok […] első (1795), második (1803) és harmadik (1807) kiadása is a pozsonyi Wéber nyomdában készült. Így talán nem tévedünk12, ha a könyv hirdetésének megjelentetését feltételesen e tipográfiának tulajdonítjuk.
 |
4. kép
Szikszai György, Tudósítás, [Pozsony, Wéber Simon Péter], 1791, címoldal és a számozatlan
4., utolsó oldal az impresszummal.
A Tudósítás közli, hogy a tervezett könyv milyen négy szakaszból fog állni, s a benne lévő imádságok „ollyan együgyüek és világosok lésznek, mint a’ már kézben forgó Keresztyéni Tanítások13 között lévök, és hogy nem más nyelvekböl való fordítások, se nem öszve szedések, hanem a’ szerént a’ mint az Isteni kegyelem segített, egészen újjak”. A hirdetés megjelentetését azzal indokolja Szikszai, hogy jóllehet a tervezett munkában híveknek szánt imádságok lesznek, de a hívek a lelkipásztorokat „nézik” (azaz követik), akik a gyülekezet előtt „hallatos szóval” imádkoznak. Így – mint írja – „szükséges előre meg-tudnom, mintegy hány darabokat kellessék ezen Templombéli Könyörgésekből nyomtattatni; mivelhogy ez illyen egy Rendhez szoríttatott munkából nem kell annyi darab, mint az ollyanból a’ mely minden rendűekre tartozik”. Vagyis Szikszai azt kérte, hogy a gyülekezetek elöljárói vegyék számba „a’ könyvet meg-szerezni akarókat […] ’s azoknak számokat vélem közleni ne terheltessenek. A’hol pedig a’ dolog úgy hozza magával, a’ magános jelentéseket-is szívesen el-fogadom.”
Figyelemre méltó, hogy a szerző – tekintettel a mű várhatóan nagy terjedelmére – megígéri, hogy „úgy fogom intéztetni a’ nyomtatást, hogy a’ kinek tetszik, külön-is köttethesse a’ négy Szakaszokat”14, továbbá „Ha kik jó-féle író papirosra kívánnák a’ nyomtatást, abban-is jelentést vévén róla szolgálhatunk”. Mivel sem a könyv árát, sem a pontos terjedelmét nem tudta még nyilvánosságra hozni a szerző, jelezte, hogy „ismét egy Tudósítás15 fog a’ magokat előre jelentőkhöz botsáttatni, mellyben a’ könyvnek mind ára, mind el-készülésének ideje, mind a’ hozzá való jutásnak módja hírül fog adattatni.” Az előrendelések lassan érkezhettek be Szikszaihoz, mivel a Tudósítást követően még négy évet kellett várni a mű első kiadásának megjelenésére (1795).
Az ötödik retrospektív magyar nemzeti bibliográfiában eddig még számba nem vett nyomtatvány egy mindössze egyetlen levél terjedelmű német nyelvű töredék16, egy címlap és annak hátoldala17. Az 1797-ben megjelent Gebeth zu der Allerheiligsten Mutter Gottes, welche in der Domkirche zu Raab, den 17. März 1697. in ihrer gnadenreichen Bildniß drey Stunden lang wunderthätig Blut geschwitzet hat, und annoch mit unzähligen Gnaden leuchtet a címlap-információk szerint a vérrel verítékezés századik évfordulójára készült. Minden valószínűség szerint a győri Streibig nyomda egyik, eddig még nem regisztrált terméke18. A nyomtatványtöredékhez valamikor másodlagosan hozzáragasztották A. Zenger kegyképről készített rézmetszetét19. Az imádságtöredék a győri kegyképet – többek között – a kereszténység és Magyarország védelmezőjének („[…] du Schutz der Christenheit […] Du Frau und Beschützerin des Königreichs Ungarn”), valamint a kereszténység ellenségei legyőzőjének („[…] du […] mächtige Obsiegerin über die Feinde des Christenthums”) nevezi.
 |
 |
5a – 5b. kép
Gebeth zu der Allerheiligsten Mutter Gottes, welche in der Domkirche zu Raab, den 17. März 1697.
[…] Blut geschwitzet hat […], [Raab, Joseph Streibig], 1797, címlap és hátoldala.
Befejezésként további, korábban számba nem vett XVIII. századi nyomtatványok azonosítási lehetőségéhez módszertani megjegyzésként, egy közelmúltban a Krisztina Antikvárium 47. könyv és papírrégiségi árverésén (2019. április 27-én) felbukkant rézmetszet tanulságaira hívom fel a figyelmet20 (6. kép).
Az erősen körbevágott, sérült, hátoldalán megragasztott datálatlan XVIII. századi metszeten a Keszthely melletti Szentmihály-hegyi kápolna látható remetelakkal, kerttel, egy kútból vizet húzó és egy, a kápolna felé igyekvő alakkal. A kápolna mellett a levegőben felhők társaságában a kegyszobor (egy mariazell-i másolat) és Szent Mihály arkangyal alakja lebeg. Az ábrázolás jól datálható, mivel ugyanez a kompozíció egy másik, magyar feliratos, rámetszett 1755-ös évszámú rézmetszetről is ismert21. Utóbbinak az alján jobbra, megcsonkítva az „A2” jelzés fedezhető fel. A kápolnáról és a kegyszoborról fennmaradt egy másik, eltérő kompozíciójú magyar feliratos rézmetszet is 1758-as évszámmal22, jobbra lent az „A4” jelzéssel. Az árverésen felbukkant roncsolt rézmetszetet ismételten megvizsgálva, feltűnt rajta ugyancsak jobbra lent egy szinte teljesen levágott, értékelhetetlenné vált jelzés23. Azaz a három rézmetszet mindegyikén jobbra lent jelzés található, amely közül kettő egyértelműen nem oldható fel a metsző szignálásaként, ugyanakkor ívjelzésként (A2; A4) értelmezhető. Ebből valószínűleg nem téves annak a következtetésnek a levonása, hogy egykor mindhárom rézmetszet egy-egy olyan nyomtatvány24 része volt, mely jelenleg még nem azonosítható.
Irodalom és jegyzetek
KNAPP Éva: Ismeretlen nagyszombati és pozsonyi nyomtatványok a 17–18. századból = Uő.: Librum evolvo. Eszme- és könyvtörténeti tanulmányok a XVI–XX. századból, Budapest, MTA BTK ITI, reciti, 2017. 197–213. p.
A nyomtatványokat Szabó Béla István őrzi magángyűjteményében.
Brückner, Wolfgang: Zum Literaturangebot des Güldenen Almosens. Verifikations- und Beurteilungsprobleme. = Zeitschrift für bayerische Landesgeschichte, 47. vol. 1984. 1. no. 121–139. p.
Korábban két, a nagyszombati Bibliotheca Catechetica által kiadott 1745-ben és 1758-ban megjelent, bibliográfiailag ismeretlen nyomtatványt mutattam be. Knapp, i. m. (1. jegyzet) 201–204.
Vö. KNAPP Éva: Egyleveles (ponyva)nyomtatványok egy dunántúli gyűjteményben = Doromb 6, Budapest, reciti, 2018. 199–227. p.
Krisztus titkos sebeihez ld., Szilárdfy Zoltán, Krisztus titkos szenvedéseinek ikonográfiája = Uő.: Ikonográfia – kultusztörténet. Képes tanulmányok, Budapest, Balassi Kiadó, 2003. 52–61. p.
TÜSKÉS Anna: A pócsi Mária-kegykép kisgrafikai ábrázolásai. In: Tüskés Anna (szerk.) Ars perennis: Fiatal Művészettörténészek II. Konferenciája. CentrArt Művészettörténeti Műhely tanulmányok, Primus Gradus tanulmányok. 2nd Conference of Young Art Historians, Budapest, 2009. Budapest, CentrArt Egyesület, 2010. 267–284. p.
Vö. Benda Kálmán – Irinyi Károly: A négyszáz éves Debreceni Nyomda (1561–1961). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1961.
„[…] bátorkodom a’ Lelki Pásztoroknak hív Elöl-járóikat, t. i. a’ két hazában lévő Traktusoknak Tisztelendő Esperestjeit, […] kérni, hogy […] szándékomat […] elő segíteni ne sajnálják […].
Vö. Tudósítás a’ [Pictet] Piktét Benedek Keresztyén erkölts tudományjának tóldalékjairól, Pozsony, Wéber, 1789.
Mártírok oszlopa 1789-ben.
Annak ellenére, hogy a Közönséges Tanítások és Imádságok második kiadása, melyre a hirdetésben hivatkozás történik, 1790-ben Pozsonyban a Landerer nyomdában készült.
1. kiadás: Pozsony, Landerer, 1786; 2. kiadás: Pozsony, Landerer, 1790.
Az 1., 2. és a 3. kiadás közel azonos terjedelemben, a keretszövegeken kívül 776 oldalon egy kötetben jelent meg. A 4. kiadás (Pest, Trattner János Tamás, 1821) azonban két kötetbe kötve maradt fenn.
Ez a második Tudósítás jelenleg nem ismert.
A második oldal alja őrszó értékű szótaggal (her-) fejeződik be.
A dokumentum Dubay Miklós gyűjteményéből került Szabó Béla István tulajdonába.
Pitroff Pál, A győri sajtó története (1728–1850), Győr, Győr Szabad Királyi Város, 1915; Horváth József, Fejezetek a győri nyomdászat történetéből, 1. A Streibig-nyomda, 1727–1850, Magyar Grafika, 2017. 2. sz. 64–71. p.
A rézmetszet közölve: Szilárdfy Zoltán – Tüskés Gábor – Knapp Éva: Barokk kori kisgrafikai ábrázolások magyarországi búcsújáróhelyekről., Budapest, ELTE Egyetemi Könyvtár, 1987. nr. 104.
A rézmetszetet tévesen „búcsúcédula”-ként határozták meg.
Közölve: Tüskés Gábor – Knapp Éva: Népi vallásosság Magyarországon a 17–18. században. Források, formák, közvetítők. Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 390. p.
A rézmetszet közölve: Szilárdfy Zoltán – Tüskés Gábor – Knapp Éva: Barokk kori kisgrafikai ábrázolások magyarországi búcsújáróhelyekről, Budapest, ELTE Egyetemi Könyvtár, 1987. nr. 346.
Ezt a képet megfordítva, a hátoldalán tintával ráírt „f.4 / LI 369 VO. CO / Vnmaneat” értékelhetetlen sorok láthatók.
Két magyar és egy német nyelvű nyomtatvány.
Beérkezett: 2019. október 24.