 |
Életének 76. évében elhunyt Lakatos András (1943–2019), az OSZK egykori munkatársa.
Lakatos András 1977-től 2005-ös nyugdíjba vonulásáig, illetve nyugdíjasként 2013-ig dolgozott az OSZK-ban. 1977-ben a Könyvtártudományi és Módszertani Központ (KMK) Hálózatfejlesztési osztályán kezdett, az Új Könyvek szerkesztőségében szerkesztőként folytatta, majd 1994-től az OSZK Tájékoztató osztályon dolgozott. Ő volt az irodalmi olvasóterem emblematikus alakja, aki nagy szakértelemmel, széles körű tudás birtokában tájékoztatta az olvasókat. A könyvtárban végzett felmérések szerint ő volt a legnépszerűbb tájékoztató könyvtáros, akire 2013 után is örömmel „csaptak le” régi olvasói, ha alakja feltűnt az olvasótérben. Egyik íróbarátja, Réz Pál így fogalmaz a Lakatos András tiszteletére 2009-ben megjelent Az olvasó című kötet köszöntőjében: „Lakatos András mindent tud, az égvilágon mindent. […] tudja – manapság úgy mondják: köpi, vágja – a válaszokat. Csakhogy Lakatos András nem extrovertált ember, nem is becsvágyó – dehogyis az –, nem szeret szerepelni, nem hivalkodik ismereteivel, éppenhogy szerényen leplezi a tudását, szinte szégyelli. De ha megkereste a könyvtárban egy szeplős filoszlány – lehetett akár szeplőtlen is –, hogy Petelei István első korszakáról írja disszertációját akadémikus professzorának, András fejből idézte a kiváló erdélyi elbeszélő korai köteteinek adatait, megjelenésük évét és helyét, majd órákig teregette a leány elé, mint lovagi köpenyt, a megsárgult hírlapokat, elővarázsolta a katalóguscédulákat, bevezette a Szinnyei kezelésének rejtelmeibe (mert az akadémikus professzor szükséges gyakorlat hiányában ezt elmulasztotta, persze és sajnos).”
Lakatos András 1967-ben végzett az ELTE magyar–könyvtár szakán. Tanárai már az egyetemen felfigyeltek kiváló képességeire, melynek nyomán önálló feladatokat kapott. Cikkeket írt a Magyar Irodalmi Lexikonba, recenziókat a Társadalmi Szemlébe és a Kritikába. 1966-tól az Új Könyvek szerkesztőségének is tagja volt. Az egyetem elvégzése után előbb rövid ideig az Állami Gorkij Könyvtár munkatársa volt, majd két évig a Szépirodalmi Könyvkiadónál dolgozott – előbb, mint szerkesztő-gyakornok, utóbb felelős szerkesztőként. 1969 és 1976 között a Központi Statisztikai Hivatal Társadalomstatiszikai Főosztály Rétegkutató osztályának volt a munkatársa, majd 1976-ban áthelyezéssel került a Magyar Írók Szövetsége Könyvtárába, onnan pedig 1977 tavaszán az OSZK-ba. Lakatos András egyetemi évei óta publikált. Fiatal korában írásai jelentek meg – többek között – a Filmkultúrában, a Jelenkorban és az Irodalomtudományi Közleményekben is. A magyar irodalmi élet számos jelentős alakját – köztük Domokos Mátyást, Fodor Andrást, Réz Pált, Lator Lászlót tudhatta barátai, jó ismerősei között. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia Petri György szakértője volt, majd 2012-től Várady Szabolcs életművének szakértőjeként is dolgozott.
Az olvasó című kötetből Boka Lászlónak, az OSZK tudományos igazgatójának Sapereaude című írásából idézzük: „Ő, aki sokunk számára most is valamiféle par excellence olvasó és kalauz egyben, akiben a teljes Gutenberg-galaxis él és újraszületik. A kulturális áthagyományozás szakralitását megkötő rítusaiban nem, mérhetetlen jelentőségét az értelmezéshez szükséges szabadságban viszont újra és újra valló, vállaló, felismerő ember. A nagybetűs Olvasó, mondhatnám, ha évekkel előttem nem fogalmazták volna már meg, nem írták volna már le oly találóan, minuciózusan és precízen, s mellé nem rajzolták volna meg lényének intellektuális feszességében, küszködéseiben és kínjaiban is megkapóan emberi, barátságos voltát oly érzékletesen és megrettentően pontosan. Ha más szavakat, jelzőket keresnék, leginkább a kánonok többszólamúságának értelmét, esélyét hordozó, azt megtartó, éltető individuumhoz jutnék, vagyis lényegében ugyanide, egyfajta eszményi olvasó, értelmező képéhez. Nem túlzóan, s nem nagy szavakat keresve. Merthogy ő, aki az irodalomban méltatlanul engem nevez „kánontudornak”, miközben mindannyiunknál jobban, közelebbről ismeri a kánonok működését, mechanizmusait, gyakorlati hátterét és kirekesztő tapasztalatait, alkatilag ódzkodik mindenfajta dicsérettől és ünnepléstől. Pedig az ókori világ bölcseinek rezignált derűjéből, a zsidó kánonalapítók szövegismeretre vonatkozó rituális tekintélyéből és a görög filozófusok folyton megújuló szellemi szabadságából egyaránt összegyúrt européer olvasói szellemet hordozza, s így nyúl minden szöveghez. Szakavatottan, felkészülten, végtelen olvasottsággal és alázattal.”
Lakatos András emlékét megőrizzük!
(Forrás:
http://www.oszk.hu/hirek/elhunyt-kollegank-lakatos-andras-tajekoztato-osztaly-egykori-munkatarsa
2019.09.27.)