Kulturális örökségünk digitalizálásának problémái*

Bevezetés

A kutatási téma

Kulturális örökségünk digitális formában való megőrzése évtizedek óta közismert és meghatározó feladat. Akik közgyűjteményekben dolgoznak, tudják, hogy a hazai közgyűjteményi és közművelődési intézményekben tárolt magyar kulturális örökség digitalizálásának megvalósítására nem jellemző a folytonosság. Gyakoriak a párhuzamosságok és a megszűnő, majd újra induló projektek, melyek – ettől még – hatással vannak a következő nemzedékek műveltségére, olvasási és kutatási szokásaira is. Ezért szükséges tudományos igénnyel vizsgálni az eddigi eredményeket és problémákat.

Személyes motiváltság

Egyetemi éveim alatt, 2011-ben kezdtem el dolgozni az akkoriban átadott Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban található megyei és városi feladatokat ellátó Csorba Győző Könyvtárban. A könyvtár Kovács Zoltán projektvezető irányításával ekkor kezdte meg nagyszabású, Baranyai DigiTár elnevezésű adatbázisának megtervezését (Pap és Szüts, 2018). A projekt alapvető célkitűzése az volt, hogy a Baranya megyében keletkezett és a későbbiekben létrejövő szellemi kulturális értékek a könyvtár honlapján keresztül szabadon hozzáférhetőek legyenek. A Baranyai DigiTár megtervezésében és elindulásában magam is aktívan részt vettem, és lehetőségem volt számos unikális tartalmú, helytörténeti témájú, papíralapú dokumentumot, film- vagy hangfelvétel-részletet megismerni, amelyek alapvetően kijelölték, hogy a könyvtárosi pálya kulturálisörökség-megőrző és -közreadó területén képzeljem el a jövőm.

A kutatásomban jelentősen építek személyes tapasztalataimra, melyeket 2014–2016 között a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) különböző beosztású közalkalmazottjaként, majd 2017-től a MaNDA egyes feladatait átvevő, 100%-ig állami tulajdonú Forum Hungaricum Nonprofit Kft. (továbbiakban: Forum Hungaricum) Digitálisarchívum-fejlesztési Osztály vezetőjeként szereztem.

A kutatás

A kutatás időhatárai

Az első kezdeményezés a magyar digitális kulturális örökség megőrzésének intézményi feltételeinek megteremtésére a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ (továbbiakban: Neumann-ház) 1997-es létrehozása volt. Ezért választottam a kutatásom időintervalluma kezdetének a Neumann-ház megalakulását. A Neumann-ház céljai nagyban hasonlítottak a MaNDA 2011-ben megfogalmazott küldetéséhez, amely emlékeztethet a napjainkban tervezési fázisban lévő Nemzeti Adattár Projekthez (NAP).

A Neumann-háztól a NAP létrejöttéig szeretném a megfogalmazott, kitűzött célokat összevetni a megvalósult eredményekkel, valamint a felmerülő problémákat tudományos igénnyel elemezni és  rendszerezni a tanulságokat.

A kutatás módszere

Elemzésemben elsősorban a magyarul, másodsorban pedig az idegen nyelven megjelent szakirodalomra fogok támaszkodni. Kutatásom alapját a vizsgált időszak jogszabályai is jelentősen meghatározzák. Felhasználom a digitalizálás és a digitális megőrzés témájában készített nemzetközi és hazai stratégiai terveket, kutatási jelentéseket és beszámolókat. Kutatásomban tudományosan egzakt módon elemzem a kulturális örökségünk digitális megőrzése érdekében létrehozott intézményeket és azok projektjeit, valamint azokat a projekteket is, amelyeket olyan intézmények koordinálnak, amelyek már a digitális világ előtt is léteztek.

A kutatás céljai

Kutatásommal bizonyítani szándékozom, hogy kulturális örökségünk digitális megőrzése területén korábban hiányoztak a közművelődési és a közgyűjteményi intézmények pontos szerep- és feladatmeghatározásai, amelyek nélkülözhetetlenek kulturális örökségünk digitális példányainak megőrzéséhez. Kulturális örökségünk koordinált digitalizálása érdekében szükséges a legmodernebb infrastruktúra, technológia, illetve az ahhoz tartozó digitalizálási, archiválási és tartalomszolgáltatási módszertan, valamint a közművelődési és közgyűjteményi intézmények pontos feladatmeghatározása. Vizsgálom, hogy tapasztalható-e javulás az ezeket a feladatokat központilag meghatározó Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia1 (KDS) életbelépése után.

A jelentős költségvetésből kiépített digitális archívumokat sokszor kritizálják azért, hogy látogatottságuk alulmarad az elvárttól. Vizsgálatom kitér arra is, hogyan lehetne növelni a magyar közművelődési és közgyűjteményi intézmények digitalizált kulturális örökségeit bemutató adatbázisok felhasználóinak számát. Számos szakember szerint (saját meglátásom szerint is) a hagyományosan elsődleges feladatnak tartott állományvédelmi digitalizálást ki kell egészíteni a felhasználói szempontokat figyelembe vevő, közzétételi célú digitalizálással, amely elősegítheti a teljes magyar kulturális örökség dinamizálását. A kritikus tömeg eléréséhez aktív online marketingtevékenység szükséges az interneten leggyakrabban használt keresőmotorok és a közösségi média segítségével.

Továbbá arra is választ keresek, hogy a különböző kulturális területek digitalizált értékeit célszerű-e tematikusan összekapcsolni? Vajon a jelenleg széttagolt és különböző felbontású digitális tartalmak tudják-e egymást erősíteni és ki tudják-e egymást egészíteni? Könnyebben megtalálhatóak-e ilyen módon a digitális tartalmak? Ezzel ösztönözhetők-e a kultúra iránt érdeklődő legfontosabb célcsoportok? Tudjuk-e stimulálni a közgyűjtemények használatát a köznevelésben, a kutatásban, a szabadidő hasznos és élményszerű eltöltése érdekében?

Kutatásomban nemzetközi példákkal hasonlítom össze a kulturális javak digitalizálása érdekében létrehozott hazai stratégiáinkat. A Bizottsági Ajánlások Alkalmazásáról 2011/711/EU2 2015–2017 szóló jelentés alapján elmondható, hogy napjainkban nincs egységes Európai Uniós megoldás a digitalizálás koordinálására, a tagállamok különböző elvek alapján tervezik és végzik a digitalizálást. Például míg Németországban és Hollandiában intézményi együttműködések alapján digitalizálnak, addig Csehországban a Nemzeti Kulturális Örökség Intézet koordinálásával a cseh közgyűjtemények a Cseh Központi Kulturális Örökség Nyilvántartórendszert használják.

A jelentésben jól látszik, hogy még mindig a könyvtári és archív anyagok maradtak meg a kulturális források digitalizálásának prioritási csoportjában, amiket a múzeumok gyűjteményei és a hang- és audiovizuális öröksége követ, ugyanakkor a tagállamok is elkezdték az épített kulturális örökség nagyobb léptékű digitalizálását, amely a jövőben egyre növekvő hangsúlyt fog kapni. A tagállamok több mint harmada jelentette be, hogy elkezdték a műemlékek, történelmi épületek és régészeti területek digitalizálását. A párizsi Notre-Dame-székesegyházzal történt idei tűzeset ismét rámutatott épített kulturális örökségünk törékeny mivoltára és arra is, hogy a digitalizálásra kiemelt figyelmet kell fordítani a közeljövőben.

Hazánkban, – a KDS-hez igazodva – kísérleti jelleggel, a Forum Hungaricum kezdte el digitalizálni épített kulturális örökségünk egyes fontos épületeit és azok belső tereit. Az első 3D-s modellek között készült el a Gyöngyösi Ferences Könyvtár bemutatása. A könyvtár Magyarország egyetlen, a középkor óta megszakítások nélkül ugyanazon a helyen működő szolgáltató helye. A könyvtárat a kutatók engedéllyel vehetik igénybe, a turisták vezetéssel és belépővel tekinthetik meg, de aki szeretne a könyvtárszobákban részletesebben is körbe nézni, virtuálisan is megteheti3 (ld. 1. ábra).

1. ábra
A Gyöngyösi Ferences Könyvtár belső tereiről készült 3D-s modell

Digitalizálás céljából létrehozott hazai intézmények

Kulturális örökségünk közgyűjteményekben őrzött részének digitalizálását jellemzően a közgyűjtemény végzi önállóan vagy a szakági nemzeti közgyűjtemény segítségévével. Ugyanakkor sok intézmény a digitalizálási tevékenységének egyes részeit, vagy akár az egészet is, kiszervezi külsős, dedikáltan ezzel a feladattal foglalkozó társasághoz (például az állami tulajdonú Forum Hungaricumhoz vagy a Hungaricana közgyűjteményi portált4 és az Arcanum Digitális Tudománytárat5 (ADT) is fejlesztő – piaci szereplőhöz, az ARCANUM Adatbázis Kft.-hez).

Neumann-ház

A Neumann-ház létrehozása volt az első kezdeményezés annak érdekében, hogy a magyar digitális kulturális örökség megőrzésének intézményi feltételeit megteremtsék. A közhasznú társaságot a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) alapította 1997. november elején azzal a céllal, hogy biztosítsa a szakmai felügyeletet és megszervezze a magyar kulturális javak digitalizálását, a digitalizált és a digitálisan keletkező (ún. born-digital) dokumentumok nemzeti közgyűjteményeként szolgálják a közoktatást, kutatást és közművelődést. A Neumann-ház pontos szakmai célkitűzéseit Tószegi Zsuzsanna a Neumann-ház első ügyvezető igazgatója, a közhasznú társaság egyszemélyi felelős vezetője az alábbiak szerint foglalta össze (Tószegi, 1998):

„A működését az ezredfordulón megkezdő új nemzeti kulturális intézmény létesítésének célja:

• vállaljon szerepet a hazai tudományos, gazdasági és kulturális eredmények megörökítésében, és azok digitalizált formájának megőrzésében a jövő nemzedékek számára;
• vegyen részt a magyar kulturális örökség digitalizálásában és minél szélesebb körű hozzáférhetővé tételében;
• járuljon hozzá a Magyarország szellemi-kulturális javairól készült multimédia alkotások bemutatásához a hazai és a külföldi közönség számára;
• segítse elő a hagyományos európai kultúrának és az új technológiáknak a találkozását és ötvöződését, ezzel járulva hozzá az új értékek megteremtéséhez;
• mutassa be, hogy értő kezekben a számítógép is lehet emberarcú és kultúracentrikus eszköz;
• nyitottságával, emberközpontúságával, szolgáltatásainak kifogástalan minőségével és újszerűségével teremtsen új „műfajt” a kulturális intézmények sorában – ugyanakkor létfeltételeinek java részét önmaga által megteremtő, rugalmas működésű és alkalmazkodóképes szervezetként maximálisan használja ki és fordítsa a maga javára a profiljából és az elhelyezéséből adódó előnyöket.

A Neumann János Multimédia Központ és Digitális Könyvtár szakmai koncepciója az ismeretek oldaláról közelítve három, egymásba ágyazódó szinten fogalmazható meg:

• az ismeretalkotás szintjén a tudományos kutatás és művészeti alkotómunka ötvöződéséből új információk keletkeznek, és új alkotások jönnek létre;
• az ismeretszerzés a korábban nyomtatásban vagy más módon lejegyzett, illetve az újonnan létrejövő szellemi javakról szóló információk összegyűjtésére terjed ki,
• az ismeretközvetítés szintjén kell gondoskodni mind az újonnan létrejövő, mind a korábban keletkezett információk eljuttatásáról a felhasználók széles táborához.”

A 2000-es évek elején a digitális kultúra elterjedésével párhuzamosan a szakemberek körében már felmerült egy központi költségvetésen alapuló ún. „nagytömegű digitalizálási” projekt gondolata. Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) akkori vezetése kezdeményezte, hogy az intézmény Digitalizációs Bizottsága foglalkozzon a felvetéssel. A nemzeti könyvtár keretein túl megalakult az ún. NOKI Bizottság a magyar kulturális közvagyon feltérképezésére. A nagytömegű állományok digitalizálását tervező projektek forráshiány miatt nem indulhattak el, pedig a NOKI-tanulmányt még követte a NOKI Plusz (Országos Könyvtári Digitalizálási Terv 2007–2013), az Új Magyarország Fejlesztési Terv (UMFT), a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP), és az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) pályázati konstrukciói keretében tett kísérletek (Bánki, 2012).

A Neumann-ház számottevő projekttel képviseltette magát az online kulturális világban. 2003-ban indította el ez egyik legismertebbet, a Nemzeti Digitális Adattár (NDA) elnevezésű programját, amelynek az volt a célja, hogy regisztrálja a magyar nyelvű és magyar vonatkozású digitális kulturális tartalmakat. A rendszer a Nyílt Archívumok Kezdeményezés (Open Archives Initiative) keretében kidolgozott szabványok és ajánlások alapján lett kialakítva. Az NDA adatbázishoz – a kulturális tartalmakat digitalizáló intézményekkel szoros együttműködésben – önkéntesen csatlakoztak partnerek (tartalomgazdák) az elektronikus dokumentumokat leíró metaadatok közlésére. A metaadatok közötti böngészés mindenki számára ingyenesen elérhető volt. Az NDA első partnerei olyan intézmények voltak, mint az OSZK, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Magyar Nemzeti Galéria, és később is számos további adatgazdával kerültek  kapcsolatba. Az NDA holnapján három szolgáltatást kínál a nyitó oldalán: „Metázz! Böngéssz! Csatlakozz!”. Az oldalhoz kapcsolódó tartalmak is e három szlogen köré épültek. (2. ábra)

2. ábra
Az NDA (http://nda.hu) nyitó oldala⁶ (Forrás: Internet Archive)

Az NDA hiányossága, hogy „csupán” egy metaadat-gyűjtemény volt, azaz nem tartalmazta magát a digitális objektumot, csak az azt leíró mezőket (mint például a szerző neve, a mű címe). Az eredeti dokumentumhoz link vezetett. Ez a módszer azzal járthatott, hogyha az adatgazdánál módosult vagy megszűnt a link elérése, akkor az archívum „404 – Az oldal nem található” hibaüzenetet mutatott.

A Neumann-ház ma már nem működik és az NDA felülete sem érhető el, de számos olyan kezdeményezés ma is elérhető, amely rövidebb vagy hosszabb ideig a Neumann-házhoz volt köthető. Ilyen például a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) vagy a Filmhíradók Online és a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA).

MaNDA

A „Digitális Megújulás − Magyarország Középtávú IKT Cselekvési Terv7” a 2010–2014. közötti időszakra vonatkozóan határozta meg az információs társadalom nyújtotta előnyök és az infokommunikációs technológiák eredményeinek átfogó hasznosítási szándékát, külön is nevesítve a kulturális örökség digitális megőrzésével kapcsolatos feladatokat. A tervhez kapcsolódó akcióprogram így rögzítette a MaNDA létrehozásának szükségességét: „Az akció célja, hogy Magyar Nemzeti Digitális Archívum létrehozásával – az Európai Unió tagállamaihoz hasonlóan – a kormányzat a magyar kultúra által létrehozott valamennyi alkotást, a szépirodalomtól a képzőművészeten át a filmművészetig biztonságosan, digitálisan rögzítse, és hozzáférhetővé tegye egy központi nyilvános felületen. A cél nem csupán az alkotások többszörösen biztosított digitális megőrzése, hanem a jelenleg szétszórt és részben zárt archívumok anyagának elérhetővé tétele valamennyi érdeklődő számára, a jogdíjjal nem terhelt alkotások esetében díjmenetesen, szükség esetén pedig online díjfizetés mellett. Az Archívum törekszik a minél szélesebb körű szabad felhasználás megteremtésére a nemzeti és uniós szerzői jog keretei között. Mivel a kultúra szövete naponta új alkotásokat hoz létre, a gyűjtemény is folyamatosan új alkotásokkal gyarapszik. Ezek rögzítése és archiválása szintén a létrejövő Magyar Nemzeti Digitális Archívum feladata.”

A Magyar Országgyűlés 2011. június 6-i ülésnapján fogadta el a 2011. évi LX. törvényt8, amely létrehozta MaNDA-t – a miniszter irányítása alatt álló – önálló közgyűjteményként, az akkori Magyar Nemzeti Filmarchívum bázisán. A filmekkel foglalkozó archívum Filmintézet néven, a MaNDA részeként folytatta tovább működését. Az MaNDA fő célkitűzése a következő volt: „A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet a nemzeti erőforrás miniszter (a továbbiakban: miniszter) irányítása alatt álló közgyűjtemény, amelynek alapfeladata, hogy a magyar kulturális örökség részét képező értékeket, különösen az irodalmi, képzőművészeti, zenei, audiovizuális alkotásokat számba vegye, digitálisan rögzítse, ily módon is az utókor számára megőrizze, és széleskörű hozzáférhetőségét megteremtse, továbbá – speciális szakfeladatként – ellássa a magyar és egyetemes filmkultúra tárgyi, írásos és egyéb dokumentumainak – különösen a magyar játék- dokumentum, híradó, kísérleti és animációs filmek és a hozzájuk kapcsolódó dokumentumok – gyűjtésével, feldolgozásával, megőrzésével kapcsolatos feladatokat, szakmai szolgáltatásokkal, kutatási tevékenységgel hozzájáruljon a magyar kultúra fejlődéséhez és segítse a mozgóképkultúrával összefüggő oktatást.”9

A forráshiány a MaNDA-t is érintette, ezért 2012− 2013-ban elsők között vett részt az Országos Kulturális Digitalizációs Közfoglalkoztatási Mintaprogramok működési modelljének kialakításában. A programot a Nemzeti Művelődési Intézettel (jelenleg Művelődési Intézet Nonprofit Kft.) együtt dolgozta ki, és nyújtotta be a Belügyminisztériumnak. A cél a helyi közösségek megerősítése és a kultúra terjesztése volt. A 2016. évben megtörtént a program kiterjesztése, melynek során a MaNDA, a Nemzeti Művelődési Intézet, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár mellett közfoglalkoztatóként az bevonta az OSZK-t, a Magyar Nemzeti Múzeumot és a Magyar Teátrum Közhasznú Nonprofit Kft.-t is.

Az 1997. évi CXL. törvény10 2013. január 1-én hatályba lépett módosítása szerint a jogszabály 59. § (6.) bekezdése – a MaNDA korábbi kiemelt szerepét szűkítve − már úgy rendelkezett, hogy „a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet a mozgóképről szóló törvényben meghatározott közgyűjteményi feladatain túl részt vesz a magyar kulturális örökség digitális megőrzésében és széleskörű hozzáférhetőségének megteremtésében”. Ez a törvényi – a MaNDA szakmai jelentőségét csökkentő – rendelkezés, valamint a MaNDA fenntartója (Miniszterelnökség) tekintetében bekövetkezett változás (új/régi fenntartó: Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)) mintegy előrevetítette azt szakpolitikai koncepcióban bekövetkezett szemléletváltást, amely a központi hivatalok és a költségvetési formában működő háttérintézmények felülvizsgálatával kapcsolatos intézkedésekről szóló 131/2016. (VI.13.) Korm. határozatban a MaNDA megszüntetését elrendelő döntéssel manifesztálódott.

A MaNDA eredményeire tekintettel az intézmény szakmai jogutód nélküli megszüntetésére nem kerülhetett sor. Az egyes központi hivatalok és költségvetési szervi formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával összefüggő jogutódlás, valamint az egyes közfeladatok átvételéről szóló 378/2016. (XII.2.) Korm.rendelet11 a kulturális javak digitalizálásával kapcsolatos –  korábban a MaNDA által ellátott – közfeladatok folytatására a Forum Hungaricumot jelölte ki. A Forum Hungaricum digitalizálási stratégiájának meghatározása során elsődleges figyelmet fordít a  jogelőd (MaNDA) által létrehozott szakmai megoldásokra, metódusokra és eredményekre. A társaság − annak érdekében, hogy kulturális örökségünk digitalizált példányai rendszerezve fennmaradjanak, és széleskörűen elérhetővé váljanak – továbbra is fejleszti és üzemelteti aggregációs adatbázisát, megtartva a korábbi elnevezést: Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA DB – http://mandadb.hu) (3. ábra).

3. ábra
A Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA DB – http://mandadb.hu) kezdőlapja

Páneurópai kezdeményezés

Europeana

Kutatásomban fontos szerep jut az Európai Unió digitális könyvtárának, az Europeanának12, amely 2008-ban kezdte meg működését Brüsszelben. Indulásakor már akkora volt az érdeklődés a kulturális portál iránt, hogy a webhely túlterhelés miatt le is állt. Az elmúlt évtized során Európa-szerte sok aggregátor jött létre, hogy adatot szolgáltasson az Europeanának, de ma már nem mind működik, ezért az Europeana szakemberei 2018 és 2019 között egy újonnan kidolgozott akkreditációs rendszerben azonosítják a megbízható aggregátorokat. Az akkreditációs rendszer hozzájárul ahhoz, hogy azok a kulturális örökségi intézmények, amelyek szeretnék az adataikat az Europeanában publikálni, tájékozódhassanak, melyek az akkreditáltan megbízható aktív aggregátorok. Az akkreditáció első körében húsz ország 31 intézménye13 vagy szervezete kapott hivatalos tanúsítványt, hogy alkalmas az Europeana szempontrendszerének megfelelő adatszolgáltatási tevékenységre. Magyarországról eddig két aggregátorintézmény szolgáltatása, a Forum Hungaricum által üzemeltetett és folyamatosan fejlesztett MaNDA DB14 aggregációs adatbázis és a Magyar Nemzeti Múzeum MuseuMap15 múzeumi aggregációs portálja kapott akkreditációt (Szüts, 2019).

A cikk írásakor az Europeana nyilvános felületén közel 4000 kulturális örökségi intézménytől (CHI – Cultural Heritage Institution) elérhető kulturális örökségi elemek (CHO – Cultural Heritage Object) öt dokumentumtípusra oszthatók: kép, szöveg, hang, AV anyag, 3D modell. Jelenleg több mint 57 millió CHO érhető el, amelyből 918 218 származik magyarországi kulturális intézményektől.

Digitalizálás céljából létrehozott projektek

Az Europeana előtt is voltak kulturális örökségünk megőrzését célzó európai szintű projektek, melyeket feldolgozni szándékozok a kutatásomban. Ilyen volt például a MINERVA (Ministerial Network for Valorising Activities in Digitisation) és a MINERVAPlus16, ami egy minisztériumi szintű együttműködés volt annak érdekében, hogy összehangolja a tagállamok digitalizálási tevékenyégeit. Finanszírozását az Európai Bizottság látta el. Magyarország a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán (NKÖM) keresztül vett részt a projektben és az OSZK volt a projektpartner17 (Rónai, 2005; Szalóki, 2005).

Ígéretes kísérlet volt a MICHAEL (Multilingual Inventory of Cultural Heritage in Europe) majd a MICHAEL Plus18 projekt is. A MICHAEL-t 2004-ben indította az Európai Bizottság azzal a céllal, hogy a közös kulturális értékeinket egységes formátumban, közös infrastruktúrában, egységes adatmodellben összegyűjtve bemutassa a világ számára. Ennek érdekében egy közös pontról elérhetővé és kereshetővé tették az Európában fellelhető kulturális intézmények leíró adatait. A konzorciumnak három magyar tagja volt: az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM), a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM), továbbá a Neumann-ház. Szakmai részről a Neumann-ház keretében működő NDA munkatársai vettek részt a projektben (Zsolt, 2007).

Többek között érdemes még megemlíteni a DC-Net19 (Digital Cultural Heritage Network) projektet, amely 2009. december elsején indult nyolc EU tagállam – köztük Magyarország – részvételével, azzal a céllal, hogy a kulturális örökséget őrző intézmények és a nemzeti e-infrastruktúra szolgáltatók közötti kapcsolatok fejlesztésével hatékonyabbá tegye a kulturális digitalizációt. A DC-NET projekt végrehajtásához itthon a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) járult hozzá.

Kutatásomban elengedhetetlen lesz a megbízható statisztikai adatok felhasználása. Munkámat nagymértékben segíteni fogják a NUMERIC (2007–2009) és az azt követő ENUMERATE projekt20 (2011–2014) keretén belül gyűjtött, az Európai Unió tagállamaira kiterjedő statisztikai adatok. A statisztikai adatok kiterjednek az európai országok digitalizálási és digitális megőrzési tevékenységeire, valamint a kulturális örökség online elérhetővé tételére (Tóth, 2014; Tóth, 2015).

Digitalizálás céljából létrehozott hazai programok, stratégiák

A digitalizálást segítő nemzeti stratégiák, tervek és programok közül első körben az alábbiakra helyezem a hangsúlyt a kutatásomban.

• Magyar Információs Társadalom Stratégia21 (2003)
• Digitális Megújulás Cselekvési Terv (2010–2014)
• Kulturális Közfoglalkoztatási Program22 (2011–)
• Nemzeti Infokommunikációs Stratégia23 (2014–2020)
• Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (2017–2025)

A felsoroltak mellett még természetesen számottevő a különböző funkciójú (nemzeti, felsőoktatási, megyei, városi stb.) közgyűjtemények által készített intézményi stratégiák. A legújabb fejlesztési program a KDS, amelyben az 2017 és 2025 közötti időszakra vonatkozóan határozzák meg a szereplőket és a feladatokat a magyar kulturális örökség digitalizálása terén. A KDS-en belül két meghatározó online szolgáltatás is definiálásra került. Az egyik a Nemzeti Adattár Projekt (NAP), a másik, a Magyar Internet Archívum (MIA), melyet az OSZK-n belül fejlesztenek és már elérhető a demo24 verziója.

Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia

Aggregátorok

A magyar kormány Digitális Nemzet Fejlesztési Programja25 megvalósulásának elősegítése érdekében a kultúráért felelős tárca – az érintett közgyűjteményi és egyéb szakmai szervezetek bevonásával – kidolgozta a KDS-t, amelynek legfőbb célja a kultúrához és a kulturális értékekhez való szabad hozzáférés biztosítása. A KDS végrehajtásában nagy szerep jut az ún. ágazati aggregátoroknak, amelyek az állam által dedikált szervezetként segítik a közgyűjteményi és közművelődési területek egy meghatározott szegmensének digitalizációs tevékenységét. Aggregátori feladatot az 1. táblázatban szereplő hat intézmény kapott.

1. táblázat
Aggregátor feladatot ellátó hazai intézmények

Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia átfogó céljai

A KDS az átfogó céljait a következők szerint határozza meg: „a közgyűjtemények tartalomszolgáltatása szolgáltatásorientált szemléletet tükrözzön: a felhasználói igények ismeretéből kiindulva határozza meg a szolgáltatott tartalmat és annak felhasználhatóságát úgy tervezze meg, hogy az valóban segítse a potenciális felhasználót speciális céljai elérésében, legyenek ezek rekreációs, oktatási, vagy gazdasági alkalmazási típusúak.

A közgyűjtemények a kulturális örökség őrzőiből, a kulturális örökség első számú, autentikus, forrás értékű megosztóivá váljanak.

A digitalizálás legyen eszköz ahhoz, hogy az emberek könnyebben juthassanak hozzá olyan tudáshoz, amely egyéni élethelyzetüket javítja.

Javuljon a digitális kulturális tartalmakat használók életminősége: célunk, hogy bármikor információhoz juthassanak, hozzáférhessenek a digitálisan elérhető kulturális tartalmakhoz, ezáltal tudásuk bővüljön.

Javuljon a felhasználói komfortérzet: célunk a felhasználó számára releváns és könnyen elérhető tartalom szolgáltatása.

Érzékelhetővé váljon az oktatás és a közgyűjteményi tartalomszolgáltatás egymásra utaltsága.

Javuljon az állampolgárok digitális kompetenciáinak minősége, ezáltal növelhető az online oktatásban, felnőttképzésben résztvevő lakosság aránya. A digitális világban való jártasság versenyképesebb munkaerőt, igényesebb fogyasztót jelent, melynek érdekében készségfejlesztéssel, képzéssel és motivációs eszközökkel készítjük fel Magyarország állampolgárait az új lehetőségek használatára.”26

Elvárás, hogy a stratégia megvalósításának első szakaszában, 2020-ig a közgyűjtemények digitalizált állományának – a teljes digitalizálandó állományhoz képest – meg kell közelítenie az ötven százalékot, és ezeket a digitális tartalmakat a Belügyminisztérium koordinálásával készülő NAP közös keresőfelületen is el lehessen érni. A közgyűjteményi szféra a tudásalapú társadalom egyik legfontosabb tartalomszolgáltatója, ezért cél, hogy a Digitális Oktatási Stratégiához27 igazodva negyven százalékkal emelkedjen a közgyűjteményi tartalmakra épülő digitális tananyagok száma, és jelentősen nőjön a közgyűjtemények tartalomszolgáltatását igénybe vevő felhasználók száma. 2025-ig, a megvalósítás második szakaszában cél az audiovizuális archívumok tartalomszolgáltatásának teljes körűvé válása, és létre kell jönnie egy folyamatosan működő webaratás szolgáltatásnak a Kárpát-medence egész területén.

Nemzeti Adattár Projekt

A NAP elnevezésű közgyűjteményi online keresőrendszer működését és műszaki tervezetét tartalmazó megvalósítási tanulmány elkészítésével a Belügyminisztérium lett megbízva28. A tanulmány 1.1-es verziója a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanáccsal és a Közgyűjteményi Digitalizálási Kollégiummal (KDK) együttműködve készült el 2019. május közepén. A NAP integrált keresőrendszer leendő célja az ágazati aggregátorok digitális archívumaiban található kulturális elemek közötti keresés, illetve összekapcsolni a különböző tartalmakat, és az együttműködésre építve egy speciális közgyűjteményi, szabványosított interfészt létrehozni (4. ábra). A NAP-tól elvárás, hogy az „elszigetelten” működő intézményi rendszerekben lévő digitális tartalmakhoz széles körű hozzáférést biztosítson, valamint a találatok mutassanak vissza az adatgazdára. A NAP tervezői szerint ezzel magasabb szintű társadalmi hasznosulás valósulna meg, mint amire jelenlegi szolgáltatásoknak lehetőségük van.

4. ábra
A NAP tervezett modellje

Ehhez a feladathoz szükséges műszaki lehetőségek áttekintéséért a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) Zrt. a felelős. A NISZ szakemberei felmérték, hogy az aggregátorok mindegyike olyan szoftverrel tartja nyilván az adatait, amelyek az adott szakterületen gyakoriak, így rendszer-rendszer szintű adatkapcsolatok kialakításának nincs ismert kockázata, a metaadatok exportja és publikálása könnyen biztosítható. A felmérés megállapította, hogy az aggregátorok telephelyei megfelelő hálózati kapcsolattal rendelkeznek, amelyet többnyire a magyarországi kutatási, oktatási és közgyűjteményi közösség kiszolgálására létrehozott Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Program jogutódja, a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) szolgált. Ebből kifolyólag a hálózati szolgáltatások vonatkozásában a NIIF szolgáltatásának, illetve a NISZ Zrt. – mint kormányzati elektronikus hírközlési szolgáltató – Nemzeti Távközlési Gerinchálózat (NTG) szolgáltatásának lehatárolásában a hatályos jogszabályi kijelölések az irányadók.

Magyar Internet Archívum (MIA)

Az OSZK 2017 áprilisától az Országos Könyvtári Platform (OKR) projekt keretében kezdett el kísérletezni a webarchiválás technológiájával az internetes források hosszú távú megőrzésének érdekében. A cél, hogy Magyarországon is létrejöjjenek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a nyilvános, magyar vonatkozású weblapok – beleértve az országhatáron kívül élő magyarsággal kapcsolatos weboldalakat – tömeges archiválását, hosszú távú megőrzését és szolgáltatását. Az alprojekt informatikai hátterét a KIFÜ biztosítja.

Digitális kulturális örökségünk megőrzésének ezen a jól behatárolt területén több mint húsz éves lemaradást kell behozniuk a magyar szakembereknek, hiszen például az amerikai nonprofit szervezet, az Internet Archive29 (IA) már 1996 óta foglalkozik ezzel a feladattal, de ezen a ponton azt is érdemes megemlíteni, hogy az OSZK-ban már a 2006-ban megfogalmazódott az igény a magyar internet archívum létrehozására. Ekkor készítettek is egy teszt verziót30, de a működés feltételei a KDS elindulásával váltak adottá (Drótos és Németh, 2018).

Magyarországon jelenleg még zajlik a webarc­hi­vá­lás­sal kapcsolatos törvényalkotási folyamat, ezért addig a kötelespéldány törvény31 általános rendelkezéseinek az elektronikus dokumentumokra vonatkozó pontjai alapján végzik a nemzeti könyvtár web­könyvtárosai a nemzeti szintű, általános célú web­aratást (5. ábra).

5. ábra
Részlet a Magyar Internet Archívum (MIA) nyilvános demó verziójából

Kutatásomban a MIA irányelveit, gyűjtőkörét, szolgáltatási kereteit tervezem összehasonlítani nemzetközi webarchiválási modellekkel. Például Szlovákiában a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár (Univerzitná knižnica v bratislave) a nemzeti domén adminisztrátor cégtől évente megkapja a .sk domének listáját, ami segítségével általános célú aratásokat végezhetnek. Addig Hollandiában a kötelespéldány rendszer hiányából adódóan törvényileg is tiltva van a holland domének általános célú aratása, ezért a Holland Nemzeti Könyvtár (Koninklijke Bibliotheek) számos közgyűjteménnyel együtt szelektív aratással végzi a weboldalak archiválását (Németh, 2017).

Összegzés

Amint a tárgyalt témakörökből is jól kiderül, hazánk évek óta kiemelt figyelmet fordít kulturális örökségünk digitalizálására és hosszú távú megőrzésére, ezzel csatlakozva az Európa-szerte folyó értékmentő munkába. Azonban az is látható, hogy a hazai digitalizálási projektek nem folytonosak, és ez jelentősen kihat a digitalizálás fenntarthatóságának ügyére. Bízom benne, hogy kutatásom kérdéseire választ kapva, olyan eredményekre tehetek majd szert, ami hozzájárulhat a terület fejlődéséhez.

Jegyzetek

1.   Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (2017–2025)

Forrás: https://www.kormany.hu/download/9/ac/11000/K%C3%B6zgy%C5%B1jtem%C3%A9nyi%20Digitalizl%C3%A1si%20Strat%C3%A9gia_2017-2025.pdf [2019. július 11.]

2.   Commission Recommendation of 27 October 2011 on the digitisation and online accessibility of cultural    material and digital preservation (2011/711/EU).

Forrás: https://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:283:0039:0045:EN:PDF [2019. július 11.]

3.   A Gyöngyösi Ferences Könyvtár belső terei 3D modell

Forrás: https://my.matterport.com/show/?m=cfyidbdYjC y&utm_source=4 [2019. július 31.]

4.   Hungaricana közgyűjteményi portál

Forrás: https://hungaricana.hu/hu/ [2019. július 31.]

5.   Arcanum Digitális Tudománytár Forrás: https://adtplus.arcanum.hu/hu/ [2019. július 31.]

6.   Az NDA nyitóoldala az Internet Archive archívumában
Forrás: https://web.archive.org/web/20141006163831/  http://www.nda.hu/ [2019. július 31.]

7.   Digitális Megújulás Cselekvési Terv (2010–2014)
Forrás: http://www.terport.hu/webfm_send/2709 [2019. július 15.]

8.   2011. évi LX. törvény a mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény, valamint a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról
Forrás: https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1100060.TV [2019. július 25.]

9.   A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet Alapító Okirata, Budapest, 2011. 2. p.

10. 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről

Forrás: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700140.TV#lbj147iddaff [2019. július 25.]

11. 378/2016. (XII.2.) Kormány rendelet az Egyes központi hivatalok és költségvetési szervi formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával összefüggő jogutódlásról, valamint egyes közfeladatok átvételéről.

Forrás: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1600378.kor [2019. július 25.]

12. Europeana Collections
Forrás: https://www.europeana.eu/portal/hu/ [2019. július 18.]

13. Az Europeana Alapítvány által akkreditált domain, tematikus, nemzeti és regionális aggregátorok profiljai.
Forrás: https://pro.europeana.eu/services/data-publication-services/aggregators [2019. július 18.]

14. MaNDA DB aggregációs adatbázis.
Forrás: https://mandadb.hu [2019. július 18.]

15. MuseuMap múzeumi aggregációs portál.
Forrás: http://www.museumap.hu [2019. július 18.]

16. MINERVA–MINERVAPlus (2002–2008)
Forrás: http://www.minervaeurope.org/ [2019. július 18.]

17. Minerva Plus Magyarország
Forrás: http://mek.oszk.hu/minerva/html/partnerek.htm [2019. július 18.]

18. MICHAEL–MICHAEL PLUS (2005–2009)
Forrás: http://www.michael-culture.org/ [2019. július 18.]

19. Digital Cultural Heritage Network (2009–2012)
Forrás: http://www.dc-net.eu/ [2019. július 18.]

20. ENUMERATE projekt
Forrás: http://enumeratedataplatform.digibis.com/ [2019. július 18.]

21. Magyar Információs Társadalom Stratégia
Forrás: http://www.artefaktum.hu/oktatashoz/mits_2003.pdf [2018. július 15.]

22. Közfoglalkoztatási Portál
Forrás: https://kozfoglalkoztatas.kormany.hu/ [2019. július 15.]

23. Nemzeti Infokommunikációs Stratégia (2014–2020)
Forrás: https://www.kormany.hu/download/a/f7/30000/NIS_v%C3%A9gleges.pdf [2019. július 15.]

24. Magyar Internet Archívum demo verziója
Forrás: http://mekosztaly.oszk.hu/mia/demo/ [2019. június 31.]

25. 1486/2015. (VII. 21.) Kormány határozat A Digitális Nemzetfejlesztési Program Megvalósításával Kapcsolatos Aktuális Feladatokról, Valamint Egyes Kapcsolódó Kormány határozatok Módosításáról.

Forrás: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A15H1486.KOR&txtreferer=00000003.TXT [2019. július 15.]

26. Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (2017–2025), Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest, 2017. 41–42. p.

27. Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája
Forrás: https://www.kormany.hu/download/0/cc/d0000/MDO.pdf [2019. július 15.]

28. 2018. (III. 28.) Korm. határozat a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia megvalósítása érdekében 2018–2021. évek között szükséges intézkedésekről.

Forrás: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK18045.pdf [2019. július 15.]

29. Internet Archive – „Internetarchívum”
Forrás: https://archive.org/ [2019. június 31.]

30. Magyar Internet Archívum (teszt változat)
Forrás: http://mekosztaly.oszk.hu/mia/regi-index.html [2019. június 31.]

31. 60/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a sajtótermékek kö­te­les­példányainak szolgáltatásáról és hasznosításáról.
Forrás: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99800060.KOR [2019. július 31.]

Irodalom

BÁNKI Zsolt: Felelet a Mandalatra. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 59. évf. 8. sz. 2012. 311–319. p.

Forrás: http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/717/10592  [2019. július 30.]

DRÓTOS László: Az internet archiválása mint könyvtári feladat. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 64. évf. 7–8. sz. 2017. 361–371. p.

Forrás: http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/1025  [2019. július 30.]

DRÓTOS László, NÉMETH Márton: Az OSZK-ban folyó kísérleti webarchiválási projekt első évének tapasztalatai. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 65. évf. 7–8. sz. 2018. 389–400. p.
Forrás: http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/7153  [2019. július 30.]

Implementation of Commission Recommendation on the digitisation and online accessibility of cultural material and digital preservation : Consolidated Progress Report 2015–2017. European Commission, Luxembourg, 2019. 70. p.

Forrás: https://ec.europa.eu/newsroom/dae/document.cfm?doc_id=60045  [2019. július 25.]

NÉMETH Márton: Nemzetközi körkép a webarchiválás gyakorlatáról. = Könyvtári Figyelő, 63. évf. 2017. 4. sz. 575–582. p.

Forrás: https://epa.oszk.hu/00100/00143/00349/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_2017_04_575-582.pdf  [2019. július 30.]

RÓNAI Iván: Európai együttműködés a digitális kulturális örökség megteremtésében és megőrzésében – a Minerva projekt irányítása. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 52. évf. 1. sz. 2005. 3–5. p.

Forrás:  http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/1113/1337 [2019. július 30.]

PAP Dávid Zoltán – SZÜTS Etele: A virtuális Baranya felépítése. A Helyismereti Gyűjtemény mint digitális tartalomszolgáltató = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 27. évf. 12. sz. 2018. 3–7. p.

SZALÓKI Gabriella: Digitális kultúra Európában – a Minerva projekt. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 52. évf. 1. sz. 2005. 6–11. p.

Forrás: http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/1114/1339 [2019. július 30.]

Service Priorities and Best Practices for Digital Cultural Heritage. Szerk. DC-NET Working Group 3: New Services Priorities. Roma, 2012. 64 p.

Forrás: http://www.dc-net.eu/getFile.php?id=450 [2019. július 25.]

SZÜTS Etele: Aggregátorok akkreditációja az Europeana szolgáltatáshoz. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 66. évf. 5. sz. 2019. 287–292. p.

Forrás: http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/12093/13752 [2019. július 30.]

TÓSZEGI Zsuzsanna: Elképzelések a Neumann János Multimédia Központ és Digitális könyvtárról. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 45. évf. 1. sz. 1998. 29–34. p.

Forrás: http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/2528/3552 [2019. július 30.]

TÓTH Máté: A digitalizálás trendjei az Európai Unióban. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 62. évf. 10. sz. 2015. 355–365. p.

Forrás: http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/561/523 [2019. július 30.]

TÓTH Máté: A kulturális örökség digitalizálása az Európai Unióban az ENUMERATE projekt eredményeinek tükrében. = Könyvtári Figyelő, 60. évf. 4. sz.2014. 401–417. p.

Forrás: http://epa.oszk.hu/00100/00143/00095/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_2014_4_401-417.pdf [2019. július 30.]

ZSOLT Péter: A MICHAELPlus projekt Magyarországon. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 54. évf. 6. sz. 2007. 249–254. p.

Forrás: http://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/6781/7785 [2019. július 30.]

Beérkezett: 2019. július 30.