Az Európai Unió információs és kommunikációs politikája, az információs társadalom kialakulása és hatása a magyarországi információs társadalom fejlődésére

                                                                                       Az Országgyűlési Könyvtár 150 éves születésnapjára

Bevezetés

Az 1957-es Római Szerződéssel megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK), melyet Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország hozott létre. A hat alapító tagállamhoz a későbbiekben még huszonkét állam csatlakozott. 2019-ben a Brexit miatt a tagállamok létszáma huszonhétre csökken. Jean Monnet és Robert Schuman volt az a két személy, akik az EGK létrejöttét kigondolták és az alapokat lefektették. A folyamatosan változó és alakuló nemzetközi szervezet egy egységet alkot Európában, ahol az uniós polgárok otthon és biztonságban érezhetik magukat.

Az Európai Bizottság 1967-ben hozta létre a ’Letéti Gyűjtemény’ hálózatot a tagállamokban, majd később azon kívül is, azzal a céllal, hogy egy helyen gyűjtsék és ingyenesen szolgáltassák az uniós intézmények kiadványait. 18 évvel ezelőtt az Országgyűlési Könyvtárban kapott helyet az Európai Unió Letéti Gyűjtemény, melyet Magyarország európai uniós csatlakozása előtt, 2001-ben Áder János, akkori házelnök nyitott meg a nagyközönség előtt. Az uniós tájékoztatás fontos feladata a 150 éves Országgyűlési Könyvtárnak és e tevékenység szerves része az Európai Unió információs és kommunikációs politikának. Magyarországon közel harminc uniós információt szolgáltató intézményt, irodát találunk, melyek a polgárok különböző rétegét szolgálják ki uniós információval. (Ld. a mellékletet)

1. Az Európai Unió információs és kommunkációs politikája (IKP)

A közösségi- és uniós politikák jól kivehető, de korántsem egyenletes fejlődési ívet leírva keletkeztek. Már az EGK-t létrehozó 1957-es szerződés tartalmazta a közös agrárpolitika, a közös kereskedelempolitika és vámunió szilárd alapjait. Az európai integráció térnyerésével az azt követő évek, évtizedek során egyre újabb területekre vonatkozóan született európai szintű szabályozás. Az információs és kommunikációs politikának az 1980-as évek végén lett központi szerepe, mivel az Unió életében történt folyamatos változások, nem úgy és nem olyan gyorsan jutottak el az emberekhez, mint ahogy erre szükség lett volna. „A szerződésekben nem találunk kommunikációs politikát szabályozó külön rendelkezéseket, e politika azonban természetszerűen következik az Unió azon kötelezettségéből, hogy ismertesse a polgárokkal a működését és politikáit, valamint az európai integráció lényegét.”1 Az Európai Unióban az információhoz és az informálódáshoz való jog az alapvető jogok között szerepel. A 1990-es évektől kezdve az Európai Uniót állandó válsággal küzdő szervezetként írták le,  amelynek a demokratikus működése kétséges, ám egyre nagyobb befolyással volt a polgárok mindennapi életére. Az EU és polgárai között fennálló szakadék a kapcsolat és az információ hiányából eredt. A tagállamokban élők keveset tudtak az Unióról és kevés volt a közvetlen ráhatásuk arra, hogy mi történik az európai politikai színtereken. Az európai intézmények közül a Bizottság és a Parlament hosszú ideje folytat információs (egyoldalú tájékoztató) tevékenységet, és több éve kommunikációs (visszajelzés is van) politikát.  E két intézmény viseli a felelősséget az Unió kommunikációs politikájáért. Az EU többi intézménye is szolgáltat információt, elsősorban a saját tevékenységükről adnak tájékoztatást. A Szerződések nem szenteltek külön fejezetet vagy cikket a kommunikációs politikának, nem rendelkeztek úgy, hogy az Európai Unió folytasson információs és kommunikációs politikát, tehát e politikának nincs kifejezetten szerződéses jogalapja, sem az Unió másodlagos jogából származó dokumentuma. Az EU kommunikációs politikája jelenleg az Alapjogi Chartán2 alapul: a 8. cikk – a személyes adatok védelme, a 11. cikk – a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, a 41. cikk – a meghallgatás joga és a saját személyre vonatkozó dokumentumokba való betekintés jogáról, a 42. cikk – az európai intézmények irataihoz való hozzáférés jogáról.

Az IKP működésének alapja mindig intézményi volt, bizottsági és parlamenti dokumentumok határozták meg. A dokumentumok lehettek bizottsági közlemények, feljegyzések, vélemények vagy parlamenti állásfoglalások, politikai nyilatkozatok, de jogszabályi státusa egyiknek sem volt. A szűken vett IKP tisztán ’soft law’ dokumentumokon, rendelkezéseken alapult, nem kötelező erejű jogszabályokon. Az idő múlásával a hangsúly az IKP egyirányú tájékoztatási funkciója helyett a kétirányú kommunikációra tevődött át. A klasszikus információs és kommunikációs eszközök használata mellett az új információs technológiák nyújtotta lehetőségek alkalmazása is a mindennapok része lett: médiakapcsolatok, információs hálózatok, a nyilvánossághoz eljuttatott kiadvá­nyok, az internet ‒ beleértve a web 2.0-ás eszközök alkalmazását ‒ valamint a közvélemény-kutatások (Eurobarometer) is szerepet kaptak az uniós polgárok tájékoztatásában. A legtöbb kiadott dokumentum az információszolgáltatás és a kommunikáció decentralizációjának szükségességére mutatott rá.

1.1.  Az Európai Bizottság információs tevékenysége

1.1.1 D-terv

Az IKP-ért elsősorban az Európai Bizottság a felelős. A Bizottság kidolgozza, végrehajtja, ellenőrzi és kibocsátja az IKP dokumentumait. Az Európai Bizottság 2005 óta számos politikai dokumentumot terjesztett be a kommunikációról. 2005-ben kiadott egy D-terv3 néven ismert kommunikációs stratégiát, ami azért született meg, mert az Európai Unió társadalmi támogatottsága kicsi volt az tagállamokban. Hasonlóan minden demokratikus intézményhez, az EU sem nélkülözhette a polgárai támogatását, a támogatás pedig ‒ a felmérések szerint ‒ egyenes arányban nő a tájékozottság szintjével. A D-terv tartalmazta azokat a kommunikációs stratégiákat, amelyek az Európai Unió demokratikus intézményei és az Unió polgárai között jöttek létre. A civil társadalmi szervezetek bevonása az Európa jövőjéről szóló vitákba nagy hangsúlyt kapott, de a szociális partnerek, a nemzeti parlamentek és a politikai pártok bevonása is fontos volt. Az internetes viták, a Debate Europe (Vitassuk meg Európát!) oldalon folytak. Ez már egyértelműen a kommunikációs politika példája volt, amikor kétirányú kommunikációról, párbeszédről volt szó. Több mint negyvenezer ember vett részt személyesen, több százezren az interneten keresztül a D-terv projektben. „A D-terv összeköttetést biztosít a Bizottság tevékenységeit a külvilágnak bemutató kommunikáció javítására irányuló európai kommunikációs cselekvési terv, illetve a kommunikációs stratégia és a demokrácia témakörében a közeljövőben megjelenő Fehér Könyv között. Utóbbi az Európai Uniós kommunikációs politika mögött meghúzódó elveket, valamint az európai intézmények és testületek közti lehetséges együttműködés területeit érintő konzultációs folyamat beindítását célozta meg. E két kezdeményezés és a D-terv együttesen egy olyan hosszú távú tervet vázolt fel, amely célja felpezsdíteni az európai demokratikus működést, illetve segíteni egyfajta európai közös tér kialakulását, amelyben a polgároknak rendelkezésükre állnak azok az információk és eszközök, amelyek szükségesek a döntéshozatali folyamatban való aktív részvételhez, illetve amelyeknek köszönhetően az európai projektet a magukénak érezhetik.”4

1.1.2. Fehér Könyv

Az Európai Bizottság 2006 februárjában tette közzé a „Fehér Könyv az Európai Kommunikációs Politikáról”5 című közleményt. A Fehér Könyvet hat hónapig tartó konzultáció előzte meg a civil társadalommal. Fő célja volt, hogy minden főbb érdekelt felet (intézményeket, szerveket, hatóságokat, pártokat és a civil társadalom tagjait) bevonják a kommunikációs folyamatba. A folyamatos konzultációk összesítéséből javaslatokat fogalmaztak meg. A megfogalmazott javaslatok gyakorlati intézkedései öt területet határoztak meg:

  1. az európai politikákkal kapcsolatos kommunikációs intézkedések közös elveinek meghatározása;
  2. az állampolgárok bevonása;
  3. a médiával és az audiovizuális szolgáltatásokkal együttműködve egy európai „nyilvános aréna” kialakítása;
  4. a közvélemény megértése;
  5. együttműködés a feladatok elvégzésében.

A Fehér Könyv összeurópai kommunikációs stratégia elfogadására tett javaslatot. Az egyértelmű volt, hogy a Bizottság csak kiegészítheti a tagállamok és a többi uniós intézmény kommunikációját, de nem veheti át teljesen a feladatot. A második Barroso Bizottságban (2009–2014) a Kommunikációs Főigazgatóság nem kapott önálló biztost, hanem Viviane Redinget, a Bizottság alelnökét bízta meg a feladattal. Reding asszony az Európai Parlament meghallgatásain is világossá tette, hogy a kommunikáció az általa vitt valamennyi ügynek fontos részét képezi és az uniós polgárokat hatékonyan és pontosan tájékoztatja majd az EU céljairól és az uniós politikák őket érintő eredményeiről.

1.2   Az Európai Parlament információs tevékenysége

Az Európai Bizottság mellett az Európai Parlament foglalkozik legtöbbet kommunikációs kérdésekkel. 2008 októberében bocsátotta ki a „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért”6 című dokumentumot. „Az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság kiemelkedő jelentőséget tulajdonít annak, hogy a pluralizmus, a szerepvállalás, a nyitottság és az átláthatóság elvét szem előtt tartva fejlessze az EU-val kapcsolatos kérdésekről szóló kommunikációt annak érdekében, hogy az európai polgárok gyakorolhassák az Unió demokratikus életében való részvételi jogukat, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg.”7

Politikai nyilatkozat formájában is napvilágot láttak dokumentumok. 2009 után néhány évig a kommunikációs politikáról születő közlemények sora megszakadt.

1.2.1 Európai Polgári Kezdeményezés

2012. április 1-jétől él az Európai Polgári Kezdeményezés8. Az Európai Parlament volt alelnöke, Georgios Papastamkos volt a kezdeményező:. „Az unió lakosai az európai polgári kezdeményezés segítségével közvetlenül tehetnek javaslatot arra, hogy miről hozzon jogszabályt az EU.”9 A kezdeményezés célja volt, hogy a polgárok a számukra fontos kérdéseket és témákat az Európai Bizottság elé vigyék, lényege, hogy javaslatot tegyenek uniós jogszabá­lyokra, amelyeknek valódi európai kérdésekről kellet szólniuk. A kezdeményezés eredménye pedig, hogy az európai közvélemény nagy befolyással legyen az uniós jogalkotásra.

A kezdeményezés feltételei:

  • A kezdeményezés témájának az Európai Bizottság hatáskörébe kell tartoznia;
  • Egymillió aláírás szükséges, amit minimum hét tagállamból kell összegyűjteni;
  • Hét főből álló bizottság koordinálja az aláírás gyűjtését;
  • A bizottság tagjainak hét különböző országból kell származniuk;
  • Az aláírásokat papíron és elektronikus úton is lehet gyűjteni;
  • Az elektronikus gyűjtéshez az EU biztosítja a szoftvert;
  • Az aláírásokat minden tagállamban a helyi hatóságok hitelesítik.

Az európai polgári kezdeményezés lehetőség arra, hogy a polgárok aktívan részt vegyenek az Unió életében. 2018. januárig négy kezdeményezésből született törvény.10

1.2.2 Párbeszéd az uniós polgárokkal (2017)11

„Az EU az utóbbi időszakban komoly identitásválságon ment keresztül: az évforduló óta jelentős gazdasági és társadalmi kihívásokkal, fokozódó euroszkepticizmussal és szélsőségesekkel, valamint az európai projekt iránti bizalom csökkenésének korábban példa nélküli jeleivel szembesültünk. Ezt figyelembe véve Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke mandátumának kulcsfeladataként határozta meg azt, hogy a válság után építsük újjá a hidakat Európában, és állítsuk helyre az európai polgárok bizalmát. E célból két fő fellépést javasolt: az uniós szakpolitikáknak a legfontosabb gazdasági és társadalmi kihívásokra való összpontosítását és a demokratikus legitimitás megerősítését.”12

Juncker elnök Luc Van den Brandet, a Régiók Európai Bizottságának korábbi elnökét az uniós polgárokkal folytatott párbeszéd különleges szakértőjének nevezte ki. Brande 2017-ben Jelentést13 készített arról, hogyan erősíthető meg az EU és az uniós polgárok közötti kapcsolat. A Jelentés az uniós polgárokat helyezi az EU politikai fellépésének középpontjába. A Jelentés számba veszi a Bizottság kommunikációs tevékenységét, megvizsgálja a nyilvánossággal folytatott párbeszéd előmozdítása terén jelentkező szinergiákat és az új partnerségi és kommunikációs technológiákat, hogy járulnak hozzá a polgárokkal kapcsolatot létesítő új hidak építéséhez. Kiemeli az európai fiatalok kulcsfontosságú partnerként való bevonásának jelentőségét is. A Jelentés konkrét kommunikációs iránymutatásokat tartalmaz és ajánlásokkal zárul.

A polgárok bizalmának visszaszerzésének érdekében négy sürgős fellépést javasol:

  1. Az emberek részt vehessenek a döntésekben, megvitathassák a lehetőségeket, majd cselekedjenek.
  2. A tényleges, valós részvételi demokrácia megvalósítása. Az EU-nak el kell ismernie és ki kell aknáznia a civil társadalom képviselőinek szakértelmét.
  3. Az új kommunikációs eszközök teljes körű használata arra, hogy az uniós polgárok könnyebben hozzáférjenek a digitális tartalmakhoz és maguk is létrehozhassanak ilyen tartalmakat. Az új technológiák, különösen a közösségi média révén a polgároknak lehetőségük legyen közvetlenül kifejezni véleményüket, és az emberek Európa szerte hallassák hangjukat.
  4. A fiatalok elsődleges célközösségként való megszólítása. Számukra eszközök biztosítása. A fiatalok kulcsfontosságú partnerek a kommunikáció és a párbeszéd terén.

A Jelentés 15 iránymutatást tartalmaz a kommunikációs tevékenységek javítására vonatkozóan és további 15 ajánlással zárul.

2. Transzparencia

Az Európai Unió célja a nyitott, átlátható közigazgatás létrehozása és működtetése, az emberek teljes körű tájékoztatása, online platformokon a dokumentumok teljes szövegű elérése. A transzparencia három célt szolgál: közvetlen betekintés a közösségi döntésekbe, az állampolgári ellenőrzés lehetősége és az igazgatás legitimálása. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kormányzás nyitottságának biztosítása nem könnyű feladat. A dokumentumokhoz való hozzáférés a múltban politikai jellegű törekvés volt, ma már alapvető jogosítvánnyá vált.

Svédország az egyetlen állam, ahol már 1766-ban biztosították a hivatalos dokumentumok megismerését. A többi európai országban csak a XX. században nyílt erre mód. Finnország 1951-ben, Dánia 1970-ben alkotott önálló jogszabályt az információs szabadságról, „Magyarország 1992-ben, Portugália 1993-ban, Írország 1997-ben, Lettország 1998-ban, a Cseh Köztársaság 1999-ben, az Egyesült Királyság és Észtország 2000-ben, Lengyelország és Románia 2001-ben, Szlovénia 2003-ban, Németország 2005-ben”14. Ausztria, Franciaország, Olaszország és Spanyolország az eljárási jogszabályaikat igazították az új transzparenciát megvalósító követelményekhez. Összehasonlításképpen Európán kívüli országokban az Amerikai Egyesült Államokban 1966-ban, Ausztráliában és Kanadában 1982-ben és Új-Zélandon 1983-ban alkottak önálló jogszabályt az információs szabadságról.

A transzparencia fontos célként jelent meg az uniós intézmények életében. A fogalom 1992-ben a Maastrichti Szerződésben tűnt fel először, majd 1997-ben az Amsterdami Szerződésben egyéni jogosítvánnyá vált. A Lisszaboni Szerződés rögzíti az információkhoz való hozzáférés alapvető szabadságát. Az Európai Unió 2001-ben fogalmazta meg az átláthatósági kezdeményezését rendelet formájában: „Az Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelete (2001. május 30.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről”15 címmel. A polgárok betekintést nyerhetnek az Uniós intézmények munkájába, nyomon követhetik a jogszabályok születését. A rendelet felülvizsgálata folyamatos, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság éves jelentést ad ki a rendelet végrehajtásáról. 2007-ben megjelent a Zöld Könyv „Az Európai Közösség intézményei által birtokolt dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés. Felülvizsgálat.”16 címmel.  2011-ben egy Bizottsági Jelentés17 adott számot arról, hogyan szélesítették ki azon intézmények körét, amelyeknek kötelezővé tették a dokumentumaikhoz való nyilvános hozzáférés lehetőségét.  „A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatályba lépését követően a Bizottság 2011. március 21-én új javaslatot nyújtott be, hogy az 1049/2001/EK rendeletet a Lisszaboni Szerződés követelményeihez igazítsa. E javaslat célja az volt, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően a rendelet intézményi hatályát az Európai Unió valamennyi intézményére, szervére, hivatalára és ügynökségére kiterjessze, az Európai Unió Bíróságára, az Európai Központi Bankra és az Európai Beruházási Bankra vonatkozó bizonyos korlátozásokkal.”18 A hivatalos dokumentumok teljes szövegű eléréssel megtalálhatók az Eur-Lex adatbázisban és az Európai Unió 23 hivatalos nyelvén olvashatók. Az uniós intézmények kiadványait az EUBookshop adatbázis tartalmazza. Ez nagy előrelépést jelentett az unióban folyó munka átláthatóságában és az intézmények által kiadott dokumentumokba való betekintéshez fűződő jogot illetően.

3. Információs társadalom

Az Európai Unió információs politikájának kezdetei visszanyúlnak a Közös Piac országainak miniszteri tanácsa 1978-ban elfogadott programjához, amelyben szerepelt az információs társadalom kifejezés. Az információs társadalom szerteágazó és sokszínű, egyszerre szól az információs és kommunikációs technológiák forradalmáról, a fejlesztési programokról, a gazdasági szolgáltatásokról, de részét képezi az internet világa is. Az információs és kommunikációs politika igénybe vette az információs társadalom technológiai lehetőségeit, ami széles teret teremtett az információáramlásnak. A web 2.0-ás alkalmazások kibővítették az információs teret és interaktív lett a tájékoztatás. A virtuális szolgáltatások közé az újgenerációs webes funkciók tartoznak és ezzel új tartalmat biztosítanak az intézményi szolgáltatásoknak.  A modern tömegkommunikáció a megnövekedett információs igényeket elégíti ki. Az információs társadalom fogalmának használata elterjedté vált, előszeretettel használják a politikában, az üzleti világban, az írott és elektronikus média nyelvében egyaránt, elmondhatjuk, hogy a mindennapi életünk része lett.

3.1 Történet

Az információs társadalom kifejezés 1961-ben a japán társadalomtudományokban bukkant fel először Kisho Kurokawa építész és Tadao Umesao neves történész-antropológus beszélgetése során. 1964-ben egy tanulmány címeként került írásos formában elsőként az információs társadalom kifejezés a világ elé. Japán már 1971-ben egy rendszerező szótárt adott ki az információs társadalomról. Az első angol nyelvű előfordulás 1970-re datálható. A kifejezés megszületéséig számos terminust használtak, de az 1980-as évektől rendszeressé vált a használata. Becslések szerint az Egyesült Államok az 1960-as évek végén, Japán az 1970-es években, Európa nyugati országai a 70-es éve végén, a 80-as évek elején váltak információs társadalmakká, míg Magyarország a közép-európai országokkal egyetemben az ezredforduló környékén.

Ha egy időpontot kellene meghatározni, akkor az 1961-es évet mondhatjuk az információs társadalom kialakulás kezdetének.

Az Unió információs társadalom politikája szorosan kapcsolódik az információs és kommunikációs politikához, hozzájárult a polgárok uniós tájékoztatási lehetőségének szélesítéséhez. Az Unió egy új szervezeti formát hozott létre, a hálózati államot, amely globális és lokális kihívásoknak is megfelelt. A hálózati társadalom kifejezés az 1990-es évek elején jelent meg a szociológiában. Manuel Castells19 teremtette meg a fogalmat és vezette be, aki szerint „a hálózati társadalom olyan társadalmi berendezkedés, amelynek működését a mikroelektronikára épülő információs és kommunikációs technológiák biztosítják. A hálózati társadalomban számítógépes hálózatok segítségével állítanak elő, dolgoznak fel és továbbítanak információkat.”20

A hálózati állam olyan komplex intézményrendszer, amelyben együtt voltak a helyi, a regionális, a nemzeti és a nemzetek feletti döntési szintek is.  Az Európai Unió szupranacionális politikát követett, azonban a legtöbb tagállam nemzeti szinten is kidolgozta a maga stratégiáját, sőt regionális és lokális szinten is születtek tervek. Az információs stratégia megjelenése a globalizált világban önálló politikát képviselt. Minden tagállamban nélkülözhetetlen volt egy olyan információs stratégia megteremtése, amely az információs társadalom kialakítására törekedett, a társadalom egészére hatott, fókuszában a versenyképesség és az életminőség állt. Castells szerint a mennyiségi változások, például a számítógép elterjedése, a több televízió-csatorna, az erőteljesebb információáramlás, minőségileg is megváltoztatták az emberek közötti társadalmi viszonyokat.

Az információs hálózatokat használók ‒ netpolgárok ‒ egy részére jellemző az információ-túltelítettség. A másik oldalon az információs technológiáktól való merev elzárkózás jelentkezik és még egy csoportot kell megemlítenem, akik születésüktől fogva a digitális szakadék túloldalára kerültek. Az információs hálózatokhoz nem jutókat két részre oszthatjuk, az egyikük, akik nem akarnak kapcsolódni, általában az idősebb generáció tagjai, ezt nevezzük generációs szakadéknak. A másik részen azok állnak, akik anyagi okok miatt nem tudnak kapcsolódni a digitális technológiákhoz.
A fentieken kívül a digitális szakadék sokszínűsége megtalálható Afrika és Európa között, de Európában a város és vidék között, illetve egy város két negyede között is. A digitális megosztottság nemcsak a gazdag-szegény megosztásban létezik, hanem jelen van az etnikai kisebbség-többség, nő-férfi és munkás-irodai alkalmazottak között is. Léteznek olyan emberek, akik az információs hálózatokat nem ismerik és nem is akarják megismerni, mert egyszerűen idegenkednek tőlük.  Ezek a különbözőségeket figyelembe kell venni a jó és hatékony kommunikációs politika kialakítása érdekében és igyekezni kell minden réteget megszólítani a maga módján és eszközével.

A továbbiakban bemutatom azokat a jelentéseket, akciókat, programokat, melyek az információs társadalom fejlődését segítették.

3.2 A Bangemann-jelentés

1994-ben készült az ’Európa és a globális információs társadalom – Az Európai Unió Tanácsának készült Bangemann-jelentés’21 címmel az a jelentés, amely megalapozta az információs társadalom megteremtését az Európai Unióban. „A jelentést Martin Bangemann úr (bizottsági tag) által elnökölt felső szintű szakértői csoport készítette el az Európai Tanács 1994. június 24–25. között sorra kerülő ülésére. A jelentés maga egy fontos nyilatkozat, amely megfogalmazza a célokat és körvonalazza a globális információs társadalomban betöltendő európai szerep megvalósításához szükséges eszközöket.”22 A jelentés hangsúlyozta az európai vállalkozások nemzetközi versenyképességét, melynek megőrzéséhez az Európai Tanács aktív beavatkozására volt szükség. A politikai beavatkozás szükségessége mellett a jelentés arra is rámutatott, hogy az információs infrastruktúra kiépítésének és működésének finanszírozásához a magánszektor bevonása elengedhetetlen. A dokumentum továbbá a versenyszellem fontosságára is felhívta a figyelmet, amely új piacokat hozott létre és egyben megváltoztatta a gazdaság működését. Az állampolgárok életminőségének javítása is a célok között szerepelt.

3.3   Európa útja az információs társadalom felé: Akcióterv

A Bangemann-jelentést követően az Európai Bizottság bemutatta az „Európa útja az információs társadalom felé: Akcióterv” című új dokumentumot, amely egyrészt gazdasági- és jogi szabályozás volt, másrészt promóciós feladatként értelmezte az információs társadalommal kapcsolatos feladatokat. Az akcióterv végrehajtása után felülvizsgálatra került sor, ahol négy információs politikai irányt határoztak meg: 1) a gazdasági környezet fejlesztése; 2)  befektetés a jövőbe; 3)
középpontban az emberek;  4) a globális kihívások elfogadása.

A kiemelt célok megvalósítása után 1997-ben a cél az erős infrastruktúra kiépítése előtt álló akadályok elhárítása volt.

3.4 Zöld Könyv

A konvergenciáról szóló Zöld Könyv23 javaslatokat fogalmazott meg az előnyök minél átfogóbb kiaknázása érdekében, melyek széles társadalmi vitát generáltak. Az egységes környezet megteremtésére irányuló szabályozási lépések évtizedes munkát jelentettek. Padraig Flynn, a foglalkoztatási és szociális ügyek biztosa, 1995-ben felállított egy szakértői csoportot, akik az információs társadalom helyzetéről készítettek jelentést. Az erős társadalmi kohézióval jellemezhető információs társadalom kiépítését tartották elsődlegesnek és megfogalmazták, hogy milyen intézkedésekkel segíthetők elő annak megvalósítása. Ez már az 1999. évi ’eEurope, információs társadalom mindenkinek’ elvét foglalta magába.

3.5 eEurope

Az eEurope, információs társadalom mindenkinek24 harminc ajánlást tartalmazott, többek között gazdasági- (pl. a foglalkoztatási, regionális kohéziót érintő), szociális (pl. életminőség, egészségügy) és politikai kérdésekről (pl. a demokrácia). Ez már egy széles látókörű információs világképet mutatott, míg a Bangemann-jelentés kizárólag gazdasági természetű célokat fogalmazott meg. Megkezdődött az emberek bevonása az információs társadalom építésébe. A szemléletváltás nem egyik pillanatról a másikra következett be, hanem fokozatosan, évek hosszú során át ment végbe. Az eEurope célja volt, hogy az Európai Unió tagállamaiban hozzáférhessenek az új információs és kommunikációs technikákhoz, és ezeket képesek legyenek a lehető legteljesebben használni a mindennapi élet számos területén. További célok voltak, hogy az állampolgároknak közvetlen és online hozzáférése legyen a különféle információkhoz pl. az oktatás, a képzés, a kormányzat, az egészségügyi szolgáltatások, a kultúra, a szórakozás és a pénzügyi szolgáltatások terén. Az eEurope arra törekedett, hogy egy digitálisan írástudó Európát hozzon létre és biztosítsa, hogy ez a folyamat a társadalom minél teljesebb bevonásával történjen, növelje a fogyasztói bizalmat és csökkentse az európai társadalom szegényebb és gazdagabb rétegei közötti különbséget. Mindehhez szükség volt az Európai Unió intézményeiben személycserékre is. 1999-ben az Európai Parlament Romano Prodit, 2004-től pedig José Manuel Barrosot bízta meg az Európai Bizottság elnöki teendőinek végzésével. Változás történt az információs társadalom ügyeiben illetékes főigazgatóság élén is, Erkki Liikanen finn politikus került az igazgatói székbe, aki új szemlélettel és modernizálási programokkal lendítette előre a szakpolitikát. Célja volt az információs társadalomba való átmenet európai folyamatainak felgyorsítása és az elért eredmények hozzáférhetővé tétele az Európai Unió valamennyi polgára számára.

3.6. eEurope 2002

Az eEurope 2002-es tervet 2000 júniusában a feirai csúcstalálkozón fogadták el az EU vezetői. Négy kiemelt témát jelöltek meg:

  1. Az Európai digitális tartalom fejlesztésének ösztönzése;
  2. Az e-tartalom program (2001‒2004);
  3. A kis- és középvállalkozások digitális átállásának elősegítése;
  4. Az e-gazdaság hatása az európai vállalkozásokra.

A digitalizálási tervek megvalósítása elkezdődött, a fejlesztés folyamatos volt. Az Európai Unió támogatást biztosított a tagállamoknak különböző projektek megvalósításában.

3.7 eEurope 2005

A 2005-ös tervet a 2002. júniusi sevillai csúcstalálkozón hagyták jóvá. Az „eEurope2005 program akcióterve, szélessávú internethasználat mindenkinek”, már nem az infrastruktúrára és a hálózatok kiépítésére fókuszált, hanem az interneten elérhető tartalomra és az új szolgáltatásokra, a mennyiség helyett a minőségre. A következő területeken alkalmazták az akciótervet: az e-kormányzat, az elektronikus oktatási- és egészségügyi szolgáltatások, az e-kereskedelem és az online közszolgáltatások létrehozása, szélesítése.

„Az információs társadalom kihívásai 2005 után25 című bizottsági közlemény többek között az információs és kommunikációs technológiák (IKT) jelentőségére fókuszált:

  • „Az IKT eszközök és szolgáltatások ágazata önmagában véve is fontos ágazat. A 90-es évek elején 4%-kal járult hozzá az EU GDP-hez, ez mára 8%-ra nőtt, és 2000-ben az EU foglalkoztatottjainak 6%-a ezen a területen működött. Ez az egyik leginnovatívabb ágazat, az EU kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított összes kiadásának 18%-át teszi ki. Ugyanakkor az egyik legproduktívabb ágazat is, az 1996–2000 közötti időszakban az átlagos éves termelékenységnövekedés 9% volt.
  • Az IKT-nek központi szerepe van a termelékenység növelésének és a versenyképesség javításának elősegítése terén. 1995 és 2000 között az EU termelékenység-növekedésének 40%-a az IKT-nek volt betudható. Az IKT gazdasági haszna az IKT termékek és szolgáltatások piacán jelentkező növekedésből és innovációból, valamint az IKT-nek a vállalkozások teljesítményének növelésére történő felhasználásából ered. Az IKT továbbá egyre növekvő mértékben képezi integráns részét minden ipari és szolgáltatási piacnak, vagy az IKT elemeknek a termékekbe való beépítésével (például fogyasztási cikkekbe, gépkocsikba, gyógyászati eszközökbe), vagy a szervizszolgáltatások részeként (csomagszállítás követése, e-bank). Az empirikus bizonyítékok azt sugallják, hogy Európa USA-val szembeni lemaradása a termelékenység terén nagymértékben az IKT-re fordított gyengébb befektetésekkel magyarázható.
  • Az IKT erősíti a polgári részvételt és javítja az életminőséget. Az IKT több és jobb szolgáltatást tesz lehetővé több ember számára. Az új információs eszközök javítják az átláthatóságot és a nyíltságot, valamint a kormány és a polgárok közötti viszonyt. Az IKT hatásos eszköz az európai sokféleség és kulturális örökség megőrzése és előmozdítása terén, széles körben hozzáférhetővé téve ezek tartalmát.”26

A 2008-ban kirobbanó gazdasági válság hatása érezhető volt e szektorban is. A gazdasági fejlődés csökkenése miatt meghiúsultak, illetve lelassultak a tervek és célok, pl. amelyek Európa informatikai iparának növekedésére és az új technológiák megjelenésére irányultak. Mindez újfajta gondolkodásmódot és az eddigi célok átgondolását tette szükségessé.

3.8 i2010

Az i2010 kezdeményezés az európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért program felelőse Viviane Reding vot. Az alapdokumentum egy mediatizált információs társadalom kiépítéséről szólt. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) az élet szinte valamennyi területén rendkívüli lehetőségeket teremtettek. Nélkülözhetetlenné váltak a mai információs társadalom és általában a társadalom minden részében. Az IKT munkahelyeket és gazdasági előnyöket teremtett, valamint hozzájárult az általános jóléthez. Az IKT hatása nem pusztán gazdasági jellegű volt, az innováció és a kreativitás előmozdításában is fontos szerepet játszott. Az IKT nyomán megváltoztak az emberek munkavégzésének, társasági életének és egymással való kapcsolattartásának mintázatai is. Számos új IKT alkalmazás került a felhasználók rendelkezésére. A Lisszaboni stratégia 2010-re kitűzött céljainak elérése több európai politikus szemében megvalósíthatatlannak tűntek, de az új feladatok végrehajtása továbbra is ’a világ versenyképes tudásalapú társadalma és gazdasága megteremtése’ jegyében zajlott. Az információs társadalom terén az egységes európai információs tér létrehozása volt a legfőbb prioritás. Ezt a technológiai fejlődést az IKT tömeges méretű alkalmazása és a digitális konvergencia hívta életre.

Célok:

  1. Szélessávú internet biztosítása és népszerűsítése;
  2. Biztonság garantálása és a szükséges jogi háttér megteremtése és minél színvonalasabb online tartalom előállítása;
  3. Interoperabilitás: különféle rendszerek, platformok és eszközök közötti átjárhatóság;
  4. Illegális tartalom elleni küzdelem, a csalások visszaszorítása.

A Bizottság egyfajta gördülő tervezést alakított ki és a fejlesztési politikában igyekezett alkalmazkodni a legújabb igényekhez. 2009 augusztusában a Bizottság elfogadta az Európa digitális versenyképességéről szóló jelentést27 és nyilvános konzultációt indított az IKT fejlesztését célzó megfelelő jövőbeni stratégiákról. 2009. december 7-én a Tanács e konzultációban való közreműködésként készítette el „Az i2010 utáni stratégia – a nyitott, zöld és versenyképes tudás alapú társadalom felé”28 című dokumentumot. Az Európai Parlament egy jelentést fogadott el, amelynek célja, hogy útmutatást nyújtson a Bizottságnak a digitális menetrend meghatározásához.29

3.9   Az információs és kommunikációs technológiák (IKT)

A jövőbeni terveket és célokat az Unió tíz pontban fogalmazta meg a 2015-ig terjedő időszakra:

  1. A tudás alapú gazdaság, a jólét felé vezető út;
  2. A tudásalapú társadalom: mindenki közreműködése szükséges;
  3. Zöld IKT: támogatás egy öko-hatékony gazdaságnak;
  4. A következő generáció infrastruktúrája: kiegyensúlyozni a beruházásokat a szabad versennyel;
  5. Sima infrastruktúra: szociális pénzek beruházása;
  6. Kis és középvállalkozások támogatása;
  7. Egy egységes információs piac létrehozása;
  8. Az internetes kormányzás forradalmasítása: a közszolgáltatások újragondolása;
  9. Online bizalom: egy védett és biztonságos digitális világ alakítása;
  10. Tiszta vezetés: az EU politika folyamatának újragondolása.

3.10 Európai Digitális Menetrend30

„Az EU intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósítására irányuló Európa 2020 stratégiájának egyik kiemelt kezdeményezése, az európai digitális menetrend arra törekszik, hogy optimalizálja a digitális technológiák használatából fakadó előnyöket”31. Az Európai Digitális Menetrend, az Európai Bizottság Europa 2020 stratégia hét kiemelt programja között szerepelt és az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának minél szélesebb körű előmozdítását célozta meg. Ahhoz, hogy az Európai Unió versenyképes tudjon maradni a tengerentúli vagy ázsiai infokommunikációs piacokkal, számos kihívásra kell megtalálnia a választ:

  • Európában nincs egységes digitális piac.
  • A számítógépes bűnözés terjedése miatt bizalmatlanság él az emberekben a hálózatokkal kapcsolatban.
  • A hálózatok beruházás terén fejlesztésre van szükség.

Az információközpontú világnak, valamint az információs és kommunikációs technológiák széleskörű elterjedésének köszönhető az információs forradalom kialakulása. Az információs társadalom terén a tervek és a megvalósítások segítették az uniós információs intézmények munkáját. Az új eszközök és lehetőségek igénybe vételével folyik a polgárok uniós információval történő ellátása, alkalmazkodva a felhasználói igényekhez és elvárásokhoz.  Az információs infrastruktúra olyan technikai eszközök és technológiák összessége, melyek segítségével a felhasználó megszerzi a szükséges információt.

4.  Magyarország információs társadalom stratégiái

„Az információs társadalom az országunk lehetősége a társadalom modernizálására, a versenyképességünk növelésére, az Európai Uniós csatlakozás megvalósítására, a világhoz való felzárkózásra.”32 ‒ 2001-ben fogalmazta meg Gábor-Szabó Zoltán cikkében. Az új írásbeliség, a számítógép ismerete és használata nagyon fontos feladata volt Magyarországnak. Az információs társadalom nem pusztán informatikai infrastruktúrákról, kommunikációs rendszerekről és a távközlésről szólt, hanem egy társadalmat átfogó modernizációs programról. Fel kellett készíteni az embereket arra, hogy nagyfokú változás megy végbe, az informatika átszövi az életet, a hétköznapokat, a munka és szórakozás világát. Az infokommunikációs eszközök a mindennapjaink szerves részévé váltak. Magyarország információs forradalom idejét két fejezetre osztjuk:

  1. A kezdeti időszak, az új technológia megjelenése a rendszerváltozásig;
  2. Új szemlélet a rendszerváltozást követően.

A számítógép alkalmazásának alapjait 1971–1985 közötti időszakban a Számítástechnikai Központi Fejlesztési Program, 1986–1990 között pedig az Elektronizációs Gazdaságfejlesztési Program biztosította. Magyarország informatika fejlődését 1968-tól a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság segítette.

A rendszerváltozást követően Magyarországon az információs társadalom kialakítására nem volt társadalmi igény, sem politikai akarat. Magyarország információs társadalmi alapja az Unióval folytatott előcsatlakozási tárgyalások alatt alakult ki, és indult meg a kormányzati szerepvállalás. Kezdetekben az Unió információs társadalom stratégiáinak átvétele történt, majd a Bangemann-jelentés hatására Magyarországon is elkészült a „Nemzeti Informatikai Stratégia” (NIS) című tervezet 1994-ben. A NIS javaslata alapján a Kormány 1997-ben létre hozta az Informatikai és Távközlési Kormánybizottságot33, melynek legfőbb feladata az információs társadalom megvalósításának elősegítése volt. Az Informatikai és Távközlési Kormánybizottság 1998-ban kiadott egy dokumentumot ’Az Információs Társadalom Megvalósításának Kormányzati Stratégiája’ címmel, mely a nemzetközi és a hazai informatikai változásokat, irányvonalakat, fejlesztési lehetőségeket, a polgárok informatikai képzését és a közigazgatáson belül egy hatékony, elektronikus kormányzást tartalmazott. A Miniszterelnöki Hivatalban elindult egy szakmai kezdeményezés a versenyszféra és a kormányzat együttműködésével, mely számos program elindításához vezetett: pl. teleházmozgalom, távmunka indulása és a távoktatási rendszerek kialakítása. Az információs társadalom célja volt, hogy az emberek képesek legyenek használni a számítógépet, ehhez szükséges, hogy érdekeltek legyenek a számítógép használatban. Ennek eszköze a Sulinet program volt. Feladata, hogy minden iskolába legyen számítógép, vele együtt internet csatlakozás is és informatikai oktatás. A távlati tervek között szerepelt, hogy az iskolákban minden gyerek padján ott legyen a számítógép.  Közel harminc év alatt több mint húsz kormányzati információs társadalom stratégiai és fejlesztési koncepció született.34 A kormányzati stratégiák mindig az adott kormány elképzeléseit tükrözték. 1999-től már szakemberek által készített dokumentumok, vitaanyagok kerültek napvilágra. Nem-kormányzati szervezetek is készítettek tervezeteket, javaslatokat, mint pl. a Magyar Informatikai Charta35 (2000), az Infokommunikációs Iparpolitikai Ajánlás (2005) és az Informatikai Stratégia Magyarországon (2012).

A legújabb stratégiát és programot elemzem a következőkben.

4.1   Nemzeti Infokommunikációs Stratégia (NIS)

A Kormány 2010-ben külön államtitkárságot hozott létre az infokommunikáció és az információs társadalom ügyének a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumon belül. Az Infokommunikációért Felelős Államtitkárság 2014. elején mutatta be hosszú távú stratégiáját, Nemzeti Infokommunikációs Stratégia36 (NIS) néven. A NIS céljai között szerepelt az elektronikus ügyintézés terjesztése és az adatokhoz, nyilvántartá­sok­hoz való gyors hozzáférés lehetősége. A Kormány, Magyarország jelen uniós költségvetési ciklusában (2014-2020), meghatározta az infokommunikációs fejlesztések irányvonalait. Célja egy megfelelő digitális infrastruktúra megteremtése volt. Cselekvési tervek:

  • Digitális infrastruktúra pillér;
  • Digitális kompetenciák pillér;
  • Digitális állam pillér;
  • Digitális gazdaság pillér;
  • Horizontális tényezők.

A Digitális infrastruktúra pillér a hazai szélessávú internet lefedettség teljes körű kiépítésére fókuszált, ehhez leginkább fiskális eszközökre volt szükség.

A Digitális kompetenciák pillér a digitális szakadék mélyülésének megállítását célozta meg ‒ a lakosság, a KKV és a közszférában dolgozók digitális kompetenciáinak fejlesztését. A stratégia meghatározta azokat a cselekvéseket, melyek segítik a digitális írástudatlanság, az alacsony szintű használat és a digitális megosztottság csökkentését. A digitális kompetencia legfőbb feladata, hogy a digitálisan írástudatlanok arányát a felnőtt lakosság körében 2020-ra 30% alá csökkentse.

A Digitális állam pillér az államigazgatás működéséhez szükséges informatikai szolgáltatások biztonságos működését szeretné elérni. Ilyen a belső infokommunikációs megoldások támogatása, az elektronikus közigazgatási szolgáltatások biztosítása, illetve az állami egyéb érdekkörbe tartozó elektronikus közszolgáltatások bővítése, pl. az oktatás, az egészségügy, a könyvtár, az állami örökséghez kapcsolódó intézmények körében. A Digitális állam célja, hogy a lakosság minden közigazgatási ügyet 2018-ra elektronikusan intézze.

A Digitális gazdaság pillér a gazdasági szereplők lehetőségeinek további fejlesztését irányozta meg, valamennyi gazdasági szereplő mielőbbi bekapcsolását a „hálózatba”. Két célterületet fogalmaz meg a NIS: Az egyik cél az IKT szektor vállalkozásainak fejlesztése, másik célterület a KKV szektor, ahol a ’start-up’ cégek számára a kockázati tőke bevonásának megteremtése.

Horizontális tényezők: a Biztonság, az e-Befogadás és a K+F+I (kutatás+fejlesztés+innováció), melyek különböző pillérekhez épülnek be. Elsődleges törekvés a 100%-os szélessávú lefedettség elérése 2020-ra. Magyarországon a lakosság kétharmada használja az internetet napi szinten, az infokommunikációs eszközöket a lakosság közel 100%-a, de mégis igen korlátozott mértékben használjuk ki a lehetőségeket. Ennek oka, hogy a felhasználók híján vannak azoknak a képességeknek, melyek szükségesek ehhez. Ez a kompetenciahiány (IT tudatlanság) nem kifejezetten generációs probléma.

A NIS 2014-2020 között három területet határoz meg, ahol szükséges a felzárkóztatás:

  • a lakosság digitális kompetenciáinak fejlesztése;
  • a mikro- és kisvállalkozások internetes jelenlétének bővítése;
  • a közszférában dolgozók digitális kompetenciáinak fejlesztése.

A hazai e-kereskedelem folyamatosan bővül, a lakosság körében népszerű az online vásárlás és az e-szolgáltatások igénybevétele. A korszerű e-szolgáltatások bevezetése közelebb hozza az állami szolgáltatásokat a felhasználókhoz. Az e-kormányzati oldalak látogatása folyamatosan emelkedik, a rendelkezésre álló elektronikus szolgáltatásokra a társadalmi igény megvan. A felhő alapú szolgáltatások elérhetősége 50% kihasználtságú.  A felhőszolgáltatás jogszabályi hátterét 1422/2012 (X.4.) Korm. határozat teremtette meg, mely az önkormányzatok számára nyújtott nagy segítséget, bár azóta számos Kormányhatározat visszavonta és módosította ezt. A papíralapú ügyintézés kiszorítása a cél, 2020-ig 80% elérése. A megvalósításához szükséges feltételek biztosításához közpolitikai és pénzügyi eszközök szükségesek. Magyarországon az információs társadalom kialakítása nemcsak kormányzati feladat, hanem a civil szervezetekkel és gazdasági partnerekkel együtt oldható meg.

4.2 Digitális Jólét Program (DJP)

Deutsch Tamás 2015-től a Digitális Jólét Program37 (DJP) összehangolásáért és megvalósításáért felelős miniszterelnöki biztos38, aki a magyar internet fejlesztésével kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásáért felel. „Eljött az ideje annak, hogy a versenyszektorhoz hasonlóan az államigazgatás is minél jobban kihasználja a digitalizációban rejlő lehetőségeket. A kormány célja, hogy a lehető legtöbb szolgáltatás, ügyintézés legyen elérhető az internet segítségével.”39 A Miniszterelnöki biztos tervei között szerepel, hogy 2018-tól az állami ügyeket elektronikus úton tudjuk intézni, úgy, hogy személyes kapcsolatfelvételre ne kerüljön sor. A Digitális Jólét Program megvalósításához széleskörű párbeszéd és társadalmi egyeztetési folyamatok zajlottak szakmai szervezetekkel, piaci-, civil- és tudományos szereplőkkel.  A következő évek digitális fejlesztési stratégiái határidőre elkészültek: Magyarország Digitális Exportfejlesztési Stratégiája, Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája, Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája és a Magyarország Digitális Startup Stratégiája. A Magyarország Digitális Agrár Stratégiának csak a tervezete született meg (2018 március). A Digitális Jólét Program megvalósulásához a Szupergyors Internet Program járult hozzá. A Szupergyors Internet Program célja, hogy 2018 év végére minden családnak lehetősége legyen legalább 30 Mbit/s sebességű internetszolgáltatás igénybevételére. 2018. január elseje óta Európában, Magyarországon a legalacsonyabb az internetezést terhelő általános forgalmi adó kulcsa. „…a kormány kezdeményezésére a parlament két lépésében, 27-ről 18-ra, majd 2018. január 1-től 5 százalékra csökkentette.”40

A következő fejezetben bemutatom az Országgyűlés honlapját mint az információs és kommunikációs politika eszközét, valamint az információs társadalom egyik jól használható „termékét”.

5. A Magyar Országgyűlés honlapja

„Az Országgyűlés elnökének oldala”41

A honlapelemzés célja, hogy általános képet kapjunk a weboldalról. Honlapelemzést, egzakt értékelést jellemzően a weblapkészítők, webfejlesztők és marketinges szakemberek végeznek, én szubjektív felhasználó szemmel elemzem a weblapot, hogy megfelel-e napjaink elvárásának. Egy weblapelemzésnek számos kri­tériuma van, ahogy ezt a szakirodalom mutatja ‒ igye­keztem e sorvezetőt követni. Rövid, történeti áttekintés után mutatom be az Országgyűlés honlapját a teljesség igénye nélkül, mert arra egy külön tanulmány lenne hivatott.

„A Magyar Országgyűlés LAN hálózata egységes a Képviselői Irodaházban és az Országház Kossuth téri épületében. A két – egymástól mintegy 300 m távolságra lévő – épületet üvegszál köti össze, amelyen Ethernet protokoll megvalósításával alakult ki az egységes hálózat…..”42 és folytathatnám a technikai leírást a kezdetektől, ami elengedhetetlen egy informatikai hálózaton belül kialakított honlap megteremtéséhez, de nem teszem, inkább fókuszálok a honlap tartalmára. „Az első parlamenti webszervert 1995-ben helyezték üzembe.”43 A honlapot a Hivatal 1996-ban hozta létre az ’e-kormányzat’ projekt keretén belül. A fejlesztés az informatikai kormánybiztosság felügyeletével valósult meg.  A Parlament honlapja akkor már tájékozódásra alkalmas volt. A Parlament második weblapja 2001 áprilisától működött.  A legfrissebb Országgyűlési honlap 2014 óta áll ’nyitva’ a polgárok előtt, melyet górcső alá vettem.

Az Országgyűlés honlapját, a www.parlament.hu oldalon találja meg az érdeklődő állampolgár. Ami nagyon tetszetős és fontos a honlap tartalmának elérése szempontjából, hogy szinte ugyanannyi információhoz jutunk állampolgárként, mint a képviselők vagy a szakértők. Minden parlamenttel kapcsolatos adat, információ elérhető az oldalról. Ez az átláthatóságnak köszönhető, a transzparencia eredménye. Az első benyomás nagyon pozitív. A honlap megjelenése a dizájn szempontjából esztétikus, harmonikus, meleg színekkel találkozunk, a képek minősége és tartalma az oldal színvonalát növeli. Az oldalról azonnal kiderül, hogy milyen információt tartalmaz, ami nagyon fontos a felhasználók számára. Szerkezete átlátható, világos. Az oldal következetes, nem zsúfolt, szervezett, könnyen elérhetők az aloldalak. „A weboldal kialakítása egyrészt az intézményt jellemzi, másrészt pedig befolyásolja a felhasználót, hogy tovább lapozzon-e az intézmény oldalai között.”44

Használhatóság szempontjának is megfelel, mert minden oldalról elérhető a főoldal és hivatkozásai, linkjei is jól működnek. A weblap minősége jó. „Az országgyűlési honlap a magyar közcélú internetes tartalmak között talán az egyik legösszetettebb rendszer.”45 Tartalma áttekinthető, lényeges gondolatai kiemelkednek. Görgetés, lapozás is jól működik, megfelelő a képernyőfelbontás. Színvonalas szolgáltatásokkal találkozik az érdeklődő. A felső menüsorban találjuk a nagyobb egységeket, sok, tartalmas információval: Országgyűlés, Országház, Sajtó, Hivatal, Kapcsolat.  Ezeken belül több kisebb menüpontokat találunk, ahol részletes tartalmat kapunk: Az Országgyűlés címszó alatt többek között, a működést, nemzetpolitikát, az Európai Unió- és interparlamentáris tevékenységet. Az Országház cím alatt magáról az Országházról, az országházi látogatásról – a Látogatóközpont szolgáltatásairól ‒ kapunk tájékoztatást. A Fotógalériában sok színes fotó között gyönyörködhetünk, egy virtuális sétán is részt vehetünk és a megújuló Kossuth térről (Steindl Imre program) szerezhetünk információt. A Hivatal tájékoztatást ad a hivatali szervezetről, felépítésről, gazdálkodásról, pályázatokról, szakmai programokról és az Országgyűlési Könyvtárról. A főmenüsor alatt található a második menüsor, ahol a Parlament jelenlegi és a volt képviselőiről, a szószólókról, a tisztségviselőkről, a frakciókról, a házbizottságról és a bizottságokról találunk tájékoztatót. Mindemellett az irományokról, jegyzőkönyvekről, szavazásokról, ülésekről tájékozódhatunk. A második menüsorban szereplő témák alatt fontos adatokkal, információkkal, adatbázisokkal találkozunk, pl. a 2014-es ciklus Választási kerületek aktuális adatai megyénként vagy az Irományok teljes szövegű anyaga között indíthatunk keresést a 1994-es ciklustól napjainkig. A Jegyzőkönyvek alatt többek között az aktuális ciklus Naplóit találjuk pontos dátum szerinti eléréssel, de ciklusonként megtaláljuk a Naplókat 1990-től kezdve. Emellett az Ülésnapok felszólalásait is olvashatjuk teljes szöveggel. Az oldal középen található Hírablakban a folyamatosan frissülő hírfolyamot olvashatjuk, e mellett a jobb oldali menüsorban léptetős képgalériát fedezhetünk fel, mely olyan helyekre kalauzolja a látogatót, amit eddig talán még nem ismert. A honlap aktualitása naprakész, folyamatos a tartalomfejlesztés, ami elengedhetetlen egy dinamikus oldalnál.

Az E-futár (elektronikus futárposta) címszó alatt a kormány törvényalkotási programját találjuk, a benyújtott irományok jegyzékét, munkarendet, napirendet, interpellációkat, kérdéseket, napirenden kívüli felszólalásokat. A napirend bontásban mutatja a keresett javaslat mikor és mely napirendi pontként kerül sorra, amit élőben nézhetünk a honlapon keresztül. Innen is elérhetjük az adott ciklus Országgyűlés jegyzőkönyveit és az ülésnapok felszólalásait. Az ülésterv tartalmazza a javaslatok tárgyalásának idejét, pl. egy indítvány általános vitája vagy Törvényalkotási Bizottság ülése idejét. A Törvényalkotás Parlamenti Informatikai Rendszere (PARLEX) 2016 év végétől működik. Az irományok elektronikus begyűjtésére szolgál, a törvényhozás új dokumentumszerkesztő és folyamatkezelő rendszere. A képviselők által kezdeményezett törvényjavaslatokat az Irományok címszó felől érhetjük el. A Tájékoztató- és háttéranyagok címszó alatt található a Képviselői Információs Szolgálat (Infoszolg). Az Infoszolg „információs és kutatási szolgáltatásokat biztosít az országgyűlési képviselők és munkatársaik részére.”46 Az egyéni megkeresések mellett háttéranyagokkal – Infojegyzetek, Infotablók, Elemzések – támogatják a képviselők munkáját, melyek közül az érdeklődő felhasználó is megtalál az utolsó két év anyagából számos munkát.

A honlap akadálymentes, ami nagy segítség a különböző nehézségekkel küzdő felhasználók számára. Az interaktivitás is megfelelő, mert kiaknázza az online médiában rejlő lehetőségeket. „…az Országgyűlés honlapján a plenáris üléseket elejétől a végéig figyelemmel lehet kísérni, a korábbi üléseket pedig vissza lehet nézni”47 a Videó Archívum ikonra kattintva. Az Országgyűlés ülésrendjét színes kép reprezentálja az érdeklődőknek. A Törvényalkotásról és Jogszabá­lyok­ról egy-egy külön részben találunk információt. A törvényalkotás jelentőssége, nyilvánossága, folyamata, a Köztársasági elnök szerepe a jogalkotásban című fejezetek adnak érthető információt az érdeklődőknek. A törvényalkotási eljárás menetét egy színes, látványos folyamatábra mutatja. Az Országgyűlés jogalkotási statisztikai adatait ciklusonként lehet kiolvasni, pl. hány törvény vagy határozat született. A következő részben az elfogadott törvényeket és az Országgyűlési határozatokat éves bontásban találjuk. A Jogszabályok részben Magyarország Alaptörvé­nyét, az Országgyűlésről szóló törvényt, Házszabályi rendelkezéseket, a képviselők választásáról szóló törvényt és a választási eljárásról szóló törvényt találjuk teljes szövegű eléréssel.

Keresőoptimalizálás (SEO – Search Engine Opti­mi­za­tion) felől közelítve az elemzést, a betöltési idő minimális, azonnal reagál, indexelt oldalakat találunk. Az ergonómia szempontjából a honlap megfelelő, magába foglalja a tartalom magas minőségét. Az Országgyűlés weblapját angol nyelven is megtaláljuk, a fejlesztők figyelembe vették a többnyelvűség fontosságát. A lap jogkövető, tekintettel van a szellemi tulajdonjoggal és az adatvédelemmel kapcsolatos rendelkezésekkel, világosan közli a honlap és tartalmának használatára vonatkozó feltételeket. Az oldal és a rajta található információ nyomtatható. Az új honlappal párhuzamosan a régi felület is elérhető. Az Országgyűlés a Közösségi oldalakon keresztül kapcsolatot tart a nagyközönséggel ‒ Facebook, Instagram, Youtube. Az oldal alján oldaltérkép segít az eligazodásban. Az Impresszum az weboldal fenntartóiról és az elérhetőségekről ad tájékoztatást.

Elemzésem végén szeretném felhívni a figyelmet a lap azon részére, ahol a látogató, az átláthatóságnak köszönhetően, pontos és teljes szövegű dokumentumokat kereshet két adatbázisban: a Tematikus keresőben és a Ciklusos tematikus keresőben.

Összegzés

Az információ és kommunikáció nem egyszeri cél elérését szolgálja, hanem olyan folyamat, amelynek meg kell felelnie bizonyos kritériumoknak. Mivel nem létezik sem jogilag, sem gyakorlatilag egységes információs és kommunikációs politika az Európai Unióban, ezért az IKP szükségképpen kiegészítő tevékenység, ami az integráció és az egyes politikák céljait és sikereit szolgálja. Az IKP rugalmas, azonnal reagál a változó társadalmi helyzetekre. Az intézmények alkalmazzák az információs társadalom által létrejött eszközöket, amelyek segítenek abban, hogy az információ eljusson az uniós polgárok minél szélesebb köréhez. Számos olyan esemény történt az elmúlt húsz évben az Unió életében, amivel még eddig nem találkozott és melyek azonnali kommunikációt igényeltek. Az ezredforduló után, 2004-ben a legnagyobb számmal csatlakoztak ‒ egyszerre ‒ országok az Unióhoz, köztük Magyarország is. A 2008-as gazdasági válság számos megoldandó kérdést vetett fel, melyre meg kellett találni a választ és komoly döntéseket kellett hozni. A Brexit gondolata, majd a népszavazás utáni tényleges kilépési folyamat új kihívás elé állította az Uniót. Az Európai Uniónak szembe kellett szállnia a terrorizmussal és nagy feladata a migráció megoldása is. Mindezek mellett, a szakpolitikai területeken is meg kellett hozni mindazokat a döntéseket, melyek nélkül nem működhetne az Unió. Folyamatos volt a politikai diskurzus és az Unió külpolitikájában is olyan feladatok álltak elő, melyekre azonnali reakcióra volt szükség. Az integrációs folyamat nem állt le, a nyugat-balkáni térségben található országok, mint Szerbia és Montenegró, hamarosan az uniós tagállamok között tudhatják magukat. Mindezt naprakészen, azonnal kommunikálta az Unió az információs társadalom fejlődésének köszönhetően, a web 2.0-ás alkalmazásokat is igénybe véve. Ezen kívül a technikai fejlődés hozzájárult, hogy a parlamenti üléseket, vitákat a webkamerák segítségével tudjuk követni, hogy az uniós joganyagok naprakészen állnak teljes szöveggel az Eur-Lex adatbázisban a 23 hivatalos nyelven a felhasználók rendelkezésére, és azonnal keresést tudunk indítani bármelyik intézmény kiadványa között az EUBookshop adatbázisban. Mindezek az eszközök hozzájárultak az Európai Unió átláthatóságának megvalósításához és kommunikációjának fejlődéséhez. Az uniós információk elérésének egyik színtere az Országgyűlési Könyvtárban működő Európai Unió Letéti Gyűjtemény, ahol szaktájékoztatást biztosítunk az Unió iránt érdeklődő felhasználók számára.

Magyarországon is hasonló fejlődést és alkalmazást tapasztalunk az információs társadalom és a transzparencia terén, mint az Európai Unió tagállamaiban. Az informatika technikai és technológiai eredményei hatással vannak hétköznapjainkra, része lett életünknek. Az e-kormányzásban elért eredmények megkönnyítik az ügyintézés menetét, lerövidítik idejét, pontosabban gyorsabban és sorban állás nélkül intézhetjük el ügyeinket. Rácz Károly kormánymegbízott szavaival élve: „Államigazgatásunk szolgáltatási kultúrája európai színvonalú”48. Magyarországon 94% a szélessávú internet-hozzáférés aránya, ami európai szinten is kifejezetten jónak mondható és hatszorosára nőtt az internet átlagos sebessége az elmúlt tíz évben (14.8 Mbps). A fejlődés nem állt le, az ’információs világ’ fergeteges gyorsasággal halad előre. Magyarország számára is fontos az átláthatóság, hogy a polgárok betekintést nyerjenek a Parlamentben folyó munkába és annak eredményeként született dokumentumokba, melyekhez a hozzáférést az Országgyűlés honlapja biztosítja.

Irodalom

Brande, Luc Van den: Párbeszéd az uniós polgárokkal. Ragadjuk meg a lehetőséget.

Brande, Luc Van den: Reaching out to EU citizens: A new opportunity. Report. Luxembourg, Eor-Op, 2017. 36 p. https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/reaching-out-to-citizens-report_en.pdf (2018.02.17.)

Cseh Gergely: Az információs társadalom kialakulásának lépései hazánkban, tekintettel az Európai uniós mérföldkövekre. In: Decem anni in Europaea Unione IV. Miskolc, Miskolci Egyetem Kiadó, 2015. 9-26. pp.

Czákné Szomor Ildikó: Az Európai Unió Letéti Gyűjteménye 15 éve az Országgyűlési Könyvtárban. = Könyvtári Figyelő 1/2015. (e-dok.)

Czákné Szomor Ildikó: Változások időszaka. Uniós e-dokumentumok használata az Országgyűlési Könyvtár EU Letéti Gyűjtemény szaktájékoztató tevékenységében.  = Könyvtári Figyelő, 2016. 4. sz. 9 p. (e-dok.)

Czékmann Zsolt: Az információs társadalom megvalósításának lépései Magyarországon. In: Miskolci Doktoranduszok Jogtudománi Tanulmányai. 16. köt. Miskolc, 2015. 44-65. pp.

D‘Angelo, John–Little, Sherry K.: A sikeres weboldalak készítésének szempontjai. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2000. 6-7. sz   http://tmt-archive.omikk.bme.hu/show_news.html@id=1415&issue_id=22.html

Deutsch Tamás: Facebook, Twitter – mielőtt még menő lett. In: Nemzeti Érdek. 2017. 18. 22-25. pp.

Dina István – Gyimesi László: A Magyar Országgyűlés informatikai rendszere. In: Szemelvények. Bp. A Zrínyi Miklós katonai Akadémia kiadványa 1/1995. 17-23. pp.

A dokumentumokhoz való hozzáférés jogi keretének a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után szükséges javítása. In. Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010. C 286E 12-15. pp.

Driessen, Bart: Nyilvános hozzáférés az európai intézmények dokumentumaihoz – ismertetés és új fejlemények. = Európai Jog 2009. 1. 30-35. pp.

Az EU tájékoztató és tanácsadó szolgálatai. Luxembourg, Eur-Op, 2015. 32 p.                                          
https://publications.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/cf22f6a2-1741-46ed-a664-aabe3e6fa416/language-hu/format-PDF/source-64007309

Az európai digitális menetrend. COM (2010) 245 final. http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52010DC0245&rid=1

Az Európai jogi unió: Párizstól Lisszabonig: A szerződések története. Luxembourg, Eur-Op, 2012. 56 p.

Európai Bizottság: Az EU 2016-ban. Általános jelentés az Európai Unió tevékenységeiről. Luxembourg, Eur-Op, 2017. 104 p.

Európai Digitális Menetrend. Luxembourg, Eur-Op, 2014. 8 p.

Fazekas Judit: Transzparencia, információszabadság és a közérdekű adatok nyilvánossága. In.: Facultas nata. Miskolc, Bíbor, 2006. 113-130. p.

Gábor-Szabó Zsolt: Az információs társadalom kialakulásának eddigi lépései Magyarországon. 8. Bp. 2001. 6 p.  Replika Könyvek

Girnt József: Tájékozódás a Parlament honlapján. = Napi Jogász 4/2001. 46-47. pp.

Györkös Marianna: Törekvések az Európai Unió működésének átláthatóbbá tételére. = Európai Tükör, 2006. 5. 78-86. pp.

Hogyan működik az Európai Unió? Útmutató az EU intézményeihez. Luxembourg, Eur-Op, 2013. 39 p.

Hozzáférés az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz. Útmutató. Luxembourg, Eur-Op, 2004. 40 p.

Ismertetők az Európai Unióról                  
http://www.europarl.europa.eu/aboutparliament/hu/displayFtu.html?ftuId=FTU_3.6.8.html   (2018.01.31)

Járadi Judit: Útmutató az európai uniós dokumentum-nyilvántartások használatához. Budapest, Országgyűlés Hivatala, 2009. 1-50. pp.

Józsa Zoltán: A transzparencia és az európai államok közigazgatása. = Rendészet és emberi jogok. 2011/3. 59-70. pp.

Karoliny Eszter: Communicating the EU to the world. = Essays of Faculty Yearbook 2010. Pécs, 2010. 35-56. pp.

Komanovics Adrienne: Információszabadság az Európai Unióban. Pécs, Dialóg Campus – PTE ÁJK, 2009. 11-90. pp.

Magyar információs társadalom jelentés 1998-2008: Jelentés az elmúlt évtizedről. Bp. BME-UNESCO Információs Társadalom- és Trendkutató Központ, 2007. http://mek.oszk.hu/05600/05681/05681.pdf

Magyar Információs Társadalom Stratégia. Bp. Informatikai és Hírközlési Minisztérium. http://docplayer.hu/1376773-Magyar-informacios-tarsadalom-strategia.html

Molnár Szilárd, Kollányi Bence, Székely Levente: Társadalmi hálózatok, hálózati társadalom. In: Az információs társadalom. Bp. Gondolat, 2007. 246 p.

Nielsen, Jacob: Web-design. Bp. Tipotex, 2002. 429 p.

Az Országgyűlés honlapja. www.parlament.hu (2018. 02. 28.)

Rónai Iván: Európai együttműködés a digitális kultu­rális örökség megteremtésében és megőrzésében. A Minerva projekt irányítása. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2005. 1. sz.                 
http://tmt-archive.omikk.bme.hu/show_news.html@id=3810&issue_id=458.html

Sipos Anna Magdolna: Könyvtári reneszánsz: Könyvtárak az információs társadalomban 2.0. S.l. Ventus Libro, 2016. 111 p.

Soltész István: Az Országgyűlés Hivatalának története: Az irodától a professzionális hivatalig. = Parlamenti Szemle, 2017. 2. sz. 155-156. pp.

A Tanács 216/2013/EU rendelete (2013. március 7.) az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus közzétételéről. =  Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 69 2013.3.13.        
http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1517398219731&uri=CELEX:32013R0216

A Tanács éves jelentése a dokumentumokhoz való hozzáférésről, 2016. Luxembourg, Eur-Op, 2017. In: COM (2017) 738 final

Torma András: A közigazgatási informatika és az információs társadalom egyes kérdései. In: Demokrácia, jogállam, közigazgatás: Ünnepi tanulmánykötet Csefkó Ferenc 70. születésnapjára. Pécs, Pécs-baranyai értelmiségi Egyesület, 2017. 281-290. pp.

Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének határozata a dokumentumokhoz való hozzáférhetőségre vonatkozó szabályokról. = Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2011. C 243 16-18. pp.

Z. Karvalics László: Informatorium. Bp. Tinta K., 2017. 533 p.

Ződi Zsolt: Az információs társadalom legújabb kihívásai a jog számára. = Gazdaság és Jog, 2017. 9. 27-30. pp.

Zöld Könyv: Az Európai Közösség intézményei által birtokolt dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés: Felülvizsgálat.  COM (2007) 185 végleges. Brüsszel, Európai Közösségek Bizottsága, 2007. 24 p.

Jegyzetek

1.   Ismertetők az Európai Unióról: http://www.europarl.europa.eu/aboutparliament/hu/displayFtu.html?ftuId=FTU_3.6.8.html (2018. január 31.)

2.   Alapjogi Charta: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A12012P%2FTXT (2018. január 31.)

3.   Európai Bizottság. D-terv. A Bizottság közleménye… – COM (2005) 494 végleges.  http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2005:0494:FIN:HU:PDF (2018. március 12.)

4.   Európai Bizottság. D-terv. A Bizottság közleménye… – COM (2005) 494 végleges. 2-3. p.

       http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2005:0494:FIN:HU:PDF

5.   Európai Bizottság. Fehér Könyv Az Európai Kommunikációs Politikáról. – COM (2006) 35 végleges.  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52006DC0035&from=EN

6.   Európai Parlament. Partnerség az Európáról szóló kommunikációért. – Strasbourg, Európai Parlament, 2008. http://www.europarl.europa.eu/RegData/seance_pleniere/textes_adoptes/provisoire/2008/10-09/P6_TA-PROV(2008)10-09_HU.pdf

7.   Európai Parlament. Partnerség az Európáról szóló kommunikációért. – Strasbourg, Európai Parlament, 2008. 9. p.  http://www.europarl.europa.eu/RegData/seance_pleniere/textes_adoptes/provisoire/2008/10-09/P6_TA-PROV(2008)10-09_HU.pdf

8.   Európai Unió. Rendeletek. Az Európai Parlament és a Tanács 211/2011/EU rendelete a polgári kezdeményezésről. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:065:0001:0022:HU:PDF  (2018. február 11.)

9.   Európai Parlament. Közvetlen beleszólás az uniós jogalkotásba. http://www.europarl.europa.eu/pdfs/news/public/focus/20120322FCS41704/20120322FCS41704_hu.pdf

10. Európai Polgári Kezdeményezés: http://ec.europa.eu/citizens-initiative/public/welcome?lg=hu  (2018. janár.31.)

11. Citizen’s Dialogues’ – Párbeszéd a polgárokkal program: https://ec.europa.eu/info/events/citizens-dialogues_en  (2018. január 10.)

12. Párbeszéd az uniós polgárokkal. https://publications.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/66f418b1-c2e2-11e7-ac39-01aa75ed71a1/language-hu/format-PDF/source-64766527  (2018. február 6.)

13. Reaching out to EU citizens. https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/reaching-out-to-citizens-report_en.pdf  (2018. február 17.)

14. JÓZSA Zoltán: A transzparencia és az európai államok közigazgatása = Rendészet és Emberi Jogok, 2011. 3. sz. 61. p.

15. Az 1049/2001/EK rendelet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről. http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32001R1049&rid=1  (2018. február 23.)

16. Európai Bizottság. Zöld Könyv. Az Európai Közösség intézményei által birtokolt dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés. Felülvizsgálat / Európai Bizottság. – COM (2007) 185 végleges. 24 p. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52007DC0185 (2018. február 5.)

17. Európai Unió. Bizottság. A Bizottság jelentése az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet …végrehajtásáról. COM 2011 492 végleges. – Pdf szöveg.  http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0492:FIN:HU:PDF (2018. február 5.)

18. Európai Unió. Bizottság. A Bizottság jelentése az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001/EK rendelet …végrehajtásáról [elektronikus dok.] : COM 2011 492 végleges. – Pdf szöveg. 2010. évi. – Brüsszel: Európai Bizottság, 2011. – 2. p. – Indulás: 2001. évi. – Megjelenés: 2002.

      https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0492:FIN:HU:PDF (2018. február 5.)

19. Castells https://hu.wikipedia.org/wiki/Manuel_Castells

20. Molnár Szilárd, Kollányi Bence, Székely Levente: Társadalmi hálózatok, hálózati társadalom. In: Az információs társadalom. Budapest,  Gondolat, 2007. 65. p.

21. Bangemann-jelentés.  1994.  http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/hatasok/bangemn.hun (2018.01.31.)

22. Európa és a globális információs társadalom. Az Európai Unió Tanácsának készült Bangemann-jelentés. 1994. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/hatasok/bangemn.hun (2018. január 31.)

23. Green paper on the convergence of the telecommunications. http://ec.europa.eu/avpolicy/docs/library/legal/com/greenp_97_623_en.pdf (2018. február 5.)

24. Európai Bizottság. eEurope: An information society for all.  http://aei.pitt.edu/3532/1/3532.pdf  (2018. február 22.)

25. Európai Bizottság. Az információs társadalom kihívásai 2005 után. – COM (2004) 757 végleges. – Brüsszel, Európai Bizottság, 2004. 11 p. http://www.europarl.europa.eu/RegData/docs_autres_institutions/commission_europeenne/com/2004/0757/COM_COM(2004)0757_HU.pdf  (2018. február 22.)

26. Európai Bizottság. Az információs társadalom kihívásai 2005 után. – COM (2004) 757 végleges. – Brüsszel, Európai Bizottság, 2004. – pp. 3-4.  http://www.europarl.europa.eu/RegData/docs_autres_institutions/commission_europeenne/com/2004/0757/COM_COM(2004)0757_HU.pdf  (2018. február 22.)

27. Európai Bizottság. Jelentés Európa digitális versenyképességéről – Az i2010-stratégia 2005-2009 közötti legfontosabb eredményei. – SEC (2009) 1060 http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1520858352281&uri=CELEX:52009SC1060  (2018. március 12.)

28. A Tanács következtetései: Az i2010 utáni stratégia – a nyitott, zöld és versenyképes tudásalapú társadalom felé. 17107/09. http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-17107-2009-INIT/hu/pdf  (2018. március 12.)

29. Európai Parlament. Jelentés az Európa számára kialakítandó új digitális menetrendről: az i2010-től a digit.eu-ig. 2009/2225 (INI) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52010IP0133&from=EN (2018. március 12.)

30. Európai Digitális Menetrend. http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=LEGISSUM%3Asi0016 (2018. március 13.)

31. Információs társadalom. http://eur-lex.europa.eu/summary/chapter/information_society.html?locale=hu&root_def ault=SUM_1_CODED%3D31 (2018. február 5.)

32. GÁBOR-SZABÓ Zoltán: Az információs társadalom kialakulásának eddigi lépései Magyarországon. 2001. 2. p.

33  1025/1997. (II.26.) Kormányhatározat

34. Nem elemzem külön az egyes stratégiákat, ezt megtették korábban a téma szakértői – ld. CSÁKI 2010. 67–88. p.; VESZPRÉMI 2013. 373–378. p.; CZÉKMANN 2015. 48–52. p.

35. Magyar Informatikai Charta http://www.artefaktum.hu/kozgaz/mic.html (2018. február 16.)

36. NIS. https://www.kormany.hu/download/a/f7/30000/NIS_v%C3%A9gleges.pdf (2018. február 16.)

37. Digitális Jólét Program. http://www.kormany.hu/hu/miniszterelnoki-kabinetiroda/digitalis-jolet-program (2018. február 17.)

38. A miniszterelnök 3/2015. (XII. 29.) ME utasítása

39. Deutsch Tamás beszéde az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási terv konferencián. 2017. okt. 26.

40. Deutsch Tamás https://www.origo.hu/gazdasag/20180102-az-internetezes-adoja-magyarorszagon-a-legalacsonyabb.html (2018.február 9.)

41. Országgyűlés honlapja. www.parlament.hu (2018. február 21.)

42. DINA I.- GYIMESI L.: A Magyar Országgyűlés informatikai rendszere, In: Szemelvények. 1995. 17. p.

43. Tájékozódás a Parlament honlapján = Napi Jogász, 2001. 4. sz. 46. p.

44. D’ANGELO, John–LITTLE, Sherry K.: A sikeres weboldalak készítésének szempontjai = Tudományos és Műszaki Tájékozódás, 2000. 6-7. sz.

45. Országgyűlés honlapja. www.parlament.hu (2018. március 1.)

46. Az Országgyűlés honlapja. http://www.parlament.hu/infoszolg (2018. március 8.)

47. SOLTÉSZ István: Az Országgyűlés Hivatalának története = Parlamenti Szemle, 2017. 2. sz. 155. p.

48. eGov Hírlevél. https://orientpress.hu/cikk/2018-03-06_racz-robert-a-magyar-allamigazgatas-szolgaltatasi-kulturaja-europai-szinvonalu (2018. december 13.

49. Az Európai Unió Magyarországon. https://publications.europa.eu/hu/publication-detail/-/publication/004be205-013b-11e6-b713-01aa75ed71a1/language-hu/format-PDF/source-64594209  (2018. február 5.)

Beérkezett: 2018. november 11.

A bejegyzés kategóriája: 2019. 2. szám
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!