James H. Billington közel harminc évig vezette a Kongresszusi Könyvtárat (LC), amely egyben az Egyesült Államok nemzeti könyvtára (3100 dolgozó, 600 millió dolláros költségvetés).
Billington szlavistaként indult, kitûnô könyveket és nem kevésbé fontos recenziókat írt:
fôleg Oroszország és a Szovjetunió története tárgyában (könyveinek többsége 1990 után orosz fordításban is napvilágot látott). 1956 után negyven éven át idôrôl idôre felkereste az országot, volt, amikor elnöki delegáció tagjaként. Tanulmányai és doktorálása után pár évig tanított
a Harvardon, majd egy politikai kutató intézet (ma úgy mondhatnánk: agytröszt) igazgatására vállalkozott. Innen került 1989-ben az LC élére (R. Reagan elnök nevezte ki) és 2015-ban mondott le. Utóda, Carla Hayden az elsô nôi, egyben az elsô afroamerikai származású vezetô az LC történetében, akit Obama elnök nevezett ki 2016-ban.
Billington a harmadik leghosszabban dolgozó vezetôként vonult be az LC történetébe az ott eltöltött 26 szolgálati évvel. Billington könyvtári gondolkodását talán legjobban egy 1996-ban megjelent esszéjébôl (Libraries, the Library of Congress, and the information age = Daedalus, 1996. vol. 125. no. 4.) ismerhetjük meg A következôkben a magyar fordítást is megérdemlô írás fôbb gondolatait tudjuk kivonatolni. Három szinte elfeledett személy sokat tett azért (sok elnöknél többet, hangsúlyozza a szerzô), hogy Amerika naggyá nôtte ki magát. Egyikük az egyetemek gazdasági megalapozását érte el szenátorként, az iparbáró, Andrew Carnegie
a nagy amerikai közkönyvtári hálózat atyjának tekinthetô. A harmadik, Herbert Putnam, aki
a Bostoni Városi Könyvtár igazgatójából lett az LC leghosszabban regnáló vezetôje (1899–1939), elérte, hogy az LC költségvetése terhére olyan központi bibliográfiai leírást kapjon minden amerikai könyvtár, amely rendszerré változtatta a széttagolt intézményhálózatot. A könyvtári rendszer segíti az információk, a tudás szabad hozzáférését, ezáltal a pluralista társadalom megerôsödését. Billington megfogalmazta, hogy a televízió, s késôbb az interneten keringô tenger ellenôrizetlen vagy épp hamis információ veszélyezteti az igazi tudást, az olvasást,
s végsô soron a könyvtárakat. A Jefferson elnök által kidolgozott elsô könyvtári rendelkezés adta meg az LC helyét az amerikai kormányzatban, biztosítva, hogy a politikai vezetés megbízható tudásra építve hozhassa meg döntéseit (ezt támogatja – a hagyományos könyvtári szolgáltatásokon túl – az LC Congressional Research Service elnevezésû kutatóközpontja).
Az LC szerepe meghatározó volt a hatvanas években a MARC-formátum kidolgozása terén, miként újabban az RDA vonatozásában is. Billington fontos kezdeményezésekrôl számol be
a digitális könyvtár fejlesztése terén is. Hosszas elôkészületek után 2009-ben hozták létre
az ô kezdeményezésére az UNESCO égisze alatt a World Digital Library elnevezésû projektet.
Billington írása végén utal az ókori Alexandria könyvtárának pusztulására: a közhiedelmek ellenére nem Julius Caesar hajói gyújtották fel, hanem az ország vezetése nem volt eléggé tudatában az intézmény és az általa ôrzött tudás fontosságának s fokozatosan a mûködés alapvetô feltételei is elenyésztek. Vigyázni kell a jövôben is az LC érdemi mûködésének elôsegítésére, zárja Billington sorait.
Reméljük, hogy az LC a továbbiakban is meghatározó szerepet vállal az ország,
a világ könyvtári fejlôdésében.
A tudósból lett menedzser, majd könyvtárvezetô Billington szakmai teljesítménye messze
saját országa határain túl is megérdemli elismerésünket.
S. P.