Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás projekt
EFOP-1.3.1-15-2016-00001
Könyvtárak, múzeumok és közművelődési intézmények
az aktív közösségekért, a fenntartható és fejlődő társadalomért
Tisztelt Olvasó!
A Könyvtári Figyelő 2018. évi különszáma a „Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás” EFOP-1.3.1-15-2016-00001 projekt – melynek megvalósítója a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, az NMI Művelődési Intézet Közhasznú Nonprofit Kft. és az Országos Széchényi Könyvtár konzorciuma – keretében megjelenő második folyóiratszám*, mely a projekt szakmai céljaira reflektál. E számban elsősorban a megújuló könyvtári terekkel, azok új funkcióival, illetve a projekt fókuszába helyezett közösségi alapú működtetéssel, az egyre hangsúlyosabbá váló használó- és szolgáltatásközpontú megközelítés módszereivel foglalkozunk. A közölt tanulmányok több ponton is kapcsolódnak és reflektálnak egymásra, több oldalról megerősítve a korszerű könyvtár közösségi/nyitott/korszerű/többfunkciós/szolgáltató tér szerepének fontosságát.
E gondolat központi szerepet kapott a „Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás” projekt II. nemzetközi tudományos konferenciáján is, amelyet 2018. október 15–16-án „Partnerségben a könyvtárral – In partnership with libraries” címmel rendeztünk meg Debrecenben. A konferencia nyitó előadásában Pier Luigi Sacco, a milánói IULM Egyetem professzora a könyvtárakat társadalmi hatású színterekként definiálta, hiszen a kultúra nem egyszerűen csak átfogó és fontos ágazata a gazdaságnak, hanem olyan „társadalmi szoftver”, amelyre égető szükség van a társadalmi-gazdasági komplexitás sokféle következményének kezeléséhez.
A debreceni rendezvény fókuszában a könyvtárak közösségépítő szerepe állt, ugyanakkor sikerült bemutatni a projekt eddig elért eredményeit, a különféle kutatásokat és fejlesztéseket, a kulturális terület legfontosabb trendjeit, illetve az ezek megvalósítását támogató online és offline módszereket, valamint az átvehető példákat. Az előadók között a könyvtári, múzeumi, közművelődési terület neves hazai, határon túli és külföldi szakértői szerepeltek, többek között Nagy-Britanniából, Olaszországból, Finnországból, Lengyelországból, Horvátországból, Romániából, Ausztriából. A konferencia két napján a 240 résztvevő 31 előadás, bemutató, és kerekasztal-beszélgetés keretében ismerkedhetett meg a hazai és külföldi innovációkkal, jó gyakorlatokkal. A konferencia előadásaiból tanulmányok készülnek, amelyeket kötetbe szerkesztve, digitális formában tervezünk közreadni a projekt honlapján, a jövő év folyamán.
A „Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás” projekt összetett célrendszeréhez, kutatási eredményeihez a hazai szakmai gondolkodás, az új innovációk, ideák, külföldi jó gyakorlatok megismerésének igénye, és a megvalósuló kiváló fejlesztések számos ponton kapcsolódnak, ahogy mindezt a különszám is tükrözi, mely a következő témákból állt össze:
Jóna László, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet kutatója „Közterek és közösségek – A hordozható olvasóterem” címmel írt tanulmányt, amelyben azt mutatja be, hogy a szabadtéri olvasás miért fontos, és hogyan tudja erősíteni a helyi közösségek kapcsolatát. Nemzetközi kutatásokat és sikeresen megvalósított példákat ismertet a köz/össégi terek modern igényeknek megfelelő kialakítása kapcsán csakúgy, mint külföldi közösségi olvasás-projekteket. Ilyen például a UNI projekt New Yorkban, amely egy hordozható olvasóteremben számos innovatív programot kínál valamennyi korosztály számára, vagy hozzánk közelebb, Ausztriában, a városi olvasás túrák megvalósítása.
Kovácsné Koreny Ágnes, a FSZEK főigazgató-helyettese tovább lép az újfajta terek szerepének elemzésén, és „A könyvtár szerepe és lehetőségei a közösségi jól-létben” című írásában a térhez kapcsolódó szolgáltatások fontosságát elméleti szempontból is megvilágítja, illetve ehhez kapcsolódóan a közösség által vezérelt intézményi működést mutatja be. Új, kreatív fogalmakat definiál, mint például a méltányos közösségek vagy élhető közösségek, élhető terek, infrastruktúra, valamint a kapcsolatok szerepe. Kötetünk előző tanulmányához is illeszkedik P. Neel amerikai szociológus itt ismertetett tétele, miszerint a közkönyvtárak is közterek. Koreny Ágnes részletesebben bemutatja a placemaking (téralakítás) módszereit és eszközeit, valamint ennek könyvtári alkalmazását, továbbá a közösségvezérelt módon működő könyvtárban jól használható ún. Outcome-based Planning and Evaluation (OBPE) alapú szolgáltatás tervezést.
Virágos Márta ny. egyetemi könyvtárigazgató, a Debreceni Egyetem Informatikai Kara oktatójának „A jövő könyvtári terei” című munkája áttekinti a hazai, az európai uniós és nemzetközi jogszabályi és szakpolitikai környezetet, ami ma a felsőoktatást meghatározza, és megvizsgálja, milyen kihívásokkal néz szembe a szektor az újabb hallgatói generációk felsőoktatásba lépése kapcsán. A tanulmány e mellett példákkal illusztrálja, hogy milyen módon birkóztak meg a felmerülő kérdésekkel-problémákkal az egyes felsőoktatási intézmények, illetve azok könyvtárai itthon és külföldön. Bemutatja az innovatív tanuló/könyvtári terek tervezésének, működésének jó példáit, elsősorban a brit fejlesztéseket, hiszen Európában az Egyesült Királyság élen jár ezen a területen. Megállapítja, hogy a közösségi terek kiemelt szerepet kapnak a hallgatók életében is, hiszen a felmérések tanulsága szerint a hallgatók a virtuális információk és elektronikus oktatási anyagok világában is igénylik a könyvtárat mint fizikai teret, csak nem ugyanabban a formában, mint korábban – valójában szolgáltató „élettérre” van szükségük. Nagyon fontos megállapítás és tapasztalat, hogy a könyvtári terek tervezésének folyamatába a felhasználók bevonása elengedhetetlen – és ennek jó példája a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár (DEENK) egyik kampuszán működő könyvtár közös áttervezése.
Kertész Zoltán, a Békés Megyei Könyvtár osztályvezetőjének „Alkotó használók – tudásmegosztás és kreatív „piszkos” terek a könyvtárban” című dolgozata végigvezeti az informatikai fejlesztések történetét a megyei könyvtárban, bemutatva, hogy egykor az első hálózati kapcsolatot igénylő rendszerek használatába is bevonták az olvasókat, és ma már a programozás köré felépített rendezvényeken fogadják a résztvevőket. 3D, Scratch, robotika, kézműveskedés – mindezt kínálja a könyvtár, de ehhez a használók igényei alapján megtervezett ún. „piszkos tereket” is ki kell alakítaniuk az elmélyült, csendes olvasás övezetei mellett, és e terekben a főszerep a közösségé, az alkotásé, a tudásmegosztásé. A tanulmány második részében további tervek mellett a könyvtár és az Életfa Alapítvány Kollabor projektjének megvalósulását követhetjük nyomon, amelynek keretében a Magyarországon is teret nyerő makerspace (alkotótér) koncepció alapján élménypedagógiai központot alakítottak ki.
Istók Anna, a Gödöllői Városi Könyvtár igazgató-helyettese „Szeretetmárka építése elkötelezett fogyasztókkal” című írása egyszerre mutatja be a könyvtárakban hasznosítható marketig stratégiákat és sorol fel mára már évtizedes múltra visszatekintő, megvalósult, sikeres marketing-akciókat a saját intézménye gyakorlatából. De mi az a szeretetmárka? Az objektív szempontú megközelítés helyett a márkákat egyre inkább az érzelmekkel lehet a fogyasztókhoz kötni – mondja Kevin Roberts, a Saatchi and Saatchi nemzetközi igazgatója. A piaci siker kulcsa, hogy egy ellenállhatatlan márkát alakítsunk ki, amely nem a termékhez, hanem a fogyasztóhoz tartozik. A könyvtár a szeretetmárka kiépítésének négy szintjét határozta meg, amelynek kulcseleme a közösség építése. Kiemelt figyelmet fordítanak a kamaszokra, ennek keretében került sor a Kamaszhíd – azaz a tinédzserek számára kialakított könyvtári rész létrehozására – amely remek példája a felhasználók, a célcsoport bevonásának, a folyamatos együttműködésnek.
Czékmány Anna, a Petőfi Irodalmi Múzeum Múzeumpedagógiai Főosztályának vezetője „A kultúra interaktív fogyasztói – hogyan vonjuk be a látogatót a szolgáltatás folyamatába” címmel publikált összefoglaló írásában a PIM múzeumpedagógiai módszereiről, programjairól ír, és mutatja meg, hogy a látogató-központúság hogyan valósul meg a – jellemzően – fiatalabb generáció számára tartott foglalkozásokon. Egy különleges példát is ismertet, amikor egy Iskolai Közösségi Szolgálatot teljesítő fiatal a saját projektje keretében egyszerre mint résztvevő, rendezvényszervező és mint önálló kiállító jelent meg a múzeumban. A társintézményektől tanulni lehet és kell: a PIM rendkívül nívós múzeumpedagógiai tevékenysége és társadalmi felelősségvállalása, – a szociálisan halmozottan hátrányos helyzetű, középsúlyos értelmi fogyatékossággal, illetve autisztikus spektrumzavarral élő fiatalok elkötelezett támogatása, a számukra kidolgozott programjaik – példaértékű.
A kulturális intézmények felelőssége a hátrányos helyzetű, köztük a fogyatékkal élő társadalmi csoportok iránt vitathatatlan. Az információszerzés, közösségépítés „tere” azonban nem feltétlenül fizikai, de éppúgy a fizikai, mint a virtuális térben biztosítani szükséges az egyenlő esélyű hozzáférést. Nagy Andor a „Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás” projekt munkatársa a Cselekvő Közösségek Wiki adatbázisát, különös tekintettel annak esélyegyenlőséget biztosító funkcióira mutatja be. Szerzőnk körüljárja a jogszabályi hátteret, az elméleti, módszertani környezetet, az akadálymentesítés nehézségeit és eredményeit, illetve a projekt célkitűzéseit is ebben a tárgyban.
Különszámunk könyvszemléjében Szabó Piroska a Könyvtártudományi Szakkönyvtár új szerzeményeiből választott ki egy fontos művet, amely a megújulást szolgáló, újragondolt könyvtári terekről szól. „Olvasótermekből tanulóterek: a könyvtárak mint az informális tanulás színterei” című összeállításában a „Better library and learning space – Projects, trends and ideas” című, Londonban kiadott kötetet mutatja be. A jövő könyvtári trendjeit elemző körlép angolszász, európai és ázsiai esettanulmányokat, kitekintést tartalmaz, számos fotóval, illetve mindezekről nagyon hasznos áttekintést kap az olvasó az igen alapos, részletes könyvszemlében.
A különszám tanulmányai – csakúgy, mint az említett konferencia előadásai – egyértelműen rámutatnak arra, hogy a technológia és a digitális világ térnyerésével a művelődési, olvasási szokások folyamatosan változnak, emiatt a kulturális intézmények szerepének is át kell alakulnia. A könyvtáraknak és a könyvtárosoknak folyamatosan új helyzetekben, új szerepekben kell helytállniuk. Meg kell találniuk a módot arra, hogyan lehet egy elmagányosodott világban a kultúra lehetőség a közösségfejlesztésre és közösségépítésre, felhasználva a 21. század digitális lehetőségeit is.
Budapest, 2018. november
Giczi András Béla
szakmai vezető
Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás projekt
Országos Széchényi Könyvtár
5