A nemzetközi katalogizálási alapelvek terminológiai és fordítási kérdéseihez

Egy-egy szakterület fejlődése, dinamikája természetszerűleg hatást gyakorol annak szaknyelvére, és fordítva: a szaknyelv szókincsének változása az előtérbe kerülő problémaköröket, a tartalmi hangsúlyokat és a terület határainak mintázatait is kirajzolják.

A nemzetközi katalogizálási alapelvek (Statement of International Cataloging Principles / Nyilatkozat a nemzetközi katalogizálási alapelvekről  – a továbbiakban ICP vagy Alapelvek) 2016. évi kiadásának magyar fordítástervezete az érintett terület szakszókincsének gyökeresebb megújítását is felveti. A hozzászólásokra buzdító „Új rendszerhez új zsargont!” felhívás egyben a teljes szakszókincs felülvizsgálatának szükségességére is céloz.1

Az információtechnológia fejlődése sokkal gyorsabban tör magának utat, mint ahogyan a közgyűjteményi infrastruktúra lépést tudna vele tartani. Most mintha mégis eljött volna az ideje a fejlesztéseknek. Ennek egyik biztos jele, hogy a hazai könyvtári rendszer korszerűsítésének programjában helyet kaphat a könyvtári szabványok megújítása és az alapvető nemzetközi dokumentumok fordításának ügye is.

Magyarországon hosszabb ideje háttérbe szorultak ezek a kérdések, holott már az ezredforduló környéként elkelt volna a 60-as, 70-es években megszövegezett, következetességben és pontosságban kiváló, de mára számos vonatkozásban elavult katalogizálási szabályzatok frissítése. Hiányolhatjuk az olyan meghatározó dokumentumok fordítását, mint amilyen az FRBR-t kísérő két adatmodell (FRAD 2013, FRSAD 2010), de elmaradt a nemzetközi katalogizálási alapelvek hazai gondozása is.

A megújítás iránti elszántságot fejezi ki a releváns szakcikkek megnövekedett száma, a híradások és egyéb tudósítások arról, hogy a nemzeti könyvtár felkarolásával a hazai szakmai közösség nemcsak szemlélője és „elszenvedője”, hanem cselekvője kíván lenni a nemzetközi keretek között zajló egyeztetéseknek. A felzárkózást segítik a párhuzamosan futó fordítási és honosítási tevékenységek, a híradások szerint ezek a Forrásleírás és hozzáférés (Resource Description and Access, RDA) nemzetközi katalogizálási keretszabályzat, a bibliográfiai hivatkozási szabvány (ISO 690) és a Nemzetközi katalogizálási alapelvek 2016. évi legutóbbi kiadásának magyar átültetése.2

Tóvári Judit a Könyvtári Figyelő hasábjain3 részletekbe menően tekinti át az eltelt 50–60 év fejleményeit, fordulópontjait, terminológiai hozadékát és mai irányvonalait. A vissza- és előretekintés a hogyan tovább-típusú kérdések megválaszolásához hasznos viszonyítási pontokat ad az aktuális fordítási dilemmák mérlegeléséhez is. Ezek kulcsfogalmait a funkcionális adatmodellek, a könyvtári referenciamodell, a katalogizálási alapelvek, az adatreprezentáció, a kapcsolt-adat technológia, a szemantikus web, az RDF, valamint a Forrásleírás és hozzáférés (RDA) hívják elő.

A terminusokkal szembeni általános elvárások

Az ICP fordítása főként terminológiai és terminus-fordítási dilemmákat vet fel. Elsősorban a jelölők – a jel, azaz a magyarra átültetendő nyelvi kifejezések igényelnek megfontolást, kevésbé problematikus a jelölt fogalmat leíró definíciók magyar nyelvű szövegezése. A terminuson és a definíción kívül a szótárakban szokásos szerkezeti elem az értelmezés is: megjegyzések, kiegészítések segítik a fogalom jelentésének körülírását, használati kontextusát, behatárolását.

Az Alapelvek terminológiai rendszerének áttekintését a csatolt szójegyzék segíti. A szakszótárakhoz hasonlóan ez megadja a terminusokat és az ICP fogalomhasználata szerinti definíciókat, az értelmező kiegészítéseket viszont az ICP-t meghatározó, hivatkozott forrásdokumentumokban kell keresnünk.

Az ICP honosításánál  és más, hasonló vállalkozásoknál is felmerülnek terminológia-tervezési kérdések, közülük olyan szempontokat emelek ki, melyekkel a terminus technikusokkal szembeni követelményeket és normákat, az új szakszavak megalkotását és fordítási kérdéseit világíthatjuk meg. Az áttekintés korántsem teljes, ehelyütt csupán néhány, témánk szempontjából jelentősebb elvre térek ki.

A terminusokkal szembeni általános elvárások között jelenik meg az egyértelműség, a hajlékonyság, a szemléletesség, az alkalmasság, a rögzített jelentés (állandóság), a terminológiai összhang. Ez utóbbi elv a műszó alkotóelemeinek harmonikus összefüggésére utal, nevezetesen arra, hogy a terminust alkotó kifejezések elemeinek jelentése ne legyen ellentmondásban azzal a jelentéstartalommal, amelyet a szakkifejezéssel le szeretnénk fedni. További szempontok többek között a terminológiai hálóban való elosztottság, a szakrendszerbe való illeszkedés, a jelentéskörnyezeti kapcsolatok feltárása, a lefordíthatóság.4

A katalogizálási és könyvtári rendszerekkel kapcsolatos szakmai kérdéskör kifejezetten nemzetközi tendenciákat követő területekre épül, a szakmai nyelv óhatatlanul a nemzetközi kommunikációban használatos megszólalásmódot követi (vagy kellene, hogy kövesse).

Hogy az idegennyelvi szakkifejezések átvételét nyugodt lelkiismerettel teheti-e meg egy szakmai közösség – a terminológiai szakirodalmat böngészve azt a választ kaphatjuk, hogy a terminusalkotás és -fordítás általános nyelvi normáit a jövevényszó befogadása nem sérti, praktikus szempontok pedig sok esetben kifejezetten a nemzetközi szóhasználat mellett szólnak. „Napjainkban olyan nagy tömegben keletkeznek új fogalmak, hogy gondot jelent az újabb és újabb magyar terminusok megalkotása, ezért gyakori a fogalommal együtt az idegennyelvi terminus (sokszor nemzetközi szavak) átvétele. Valójában a terminushelyességet nem az idegen hangzás sérti, hanem az, ha a jelölt fogalom tartalma, meghatározó jegyei nem ismertek, és az átvett terminus nincs a magyar terminológiai rendszerbe illesztve.”5

A nemzetközi szavak szakszókincsbe való beépülésének gyakorlati előnyei között említik, hogy a kifejezést megtartva elegendő a definíciót lefordítani, illetve a lexikai jelölőt a magyar nyelvi rendszerhez igazítani. Alapos indok az átvételre, ha olyan összetett, meglehetősen bonyolult fogalmat kell a célnyelven megnevezni, amelynek lényegét nehéz egyetlen lexémával pontosan kifejezni. Kényszerű és egyszerűsítő megoldások is előfordulnak a terminológiai megnevezések elhárítására, ha például a terminusalkotás nem tud lépést tartani a fogalmak gyors gyarapodásával. Ilyenkor az egyre nagyobb számú terminus bevezetése helyett rövidítéseket, kódokat vagy más jelölésmódot alkalmaznak.6 Fordításoknál a fáziseltérés-okozta gondok hatványozottan jelentkezhetnek, ha a célnyelv szakszókincse elmaradásban van a szakterület fejlődésével.

A szakszövegek terminusainak teljes értékű fordításáról csak akkor beszélhetünk, ha a forrásnyelv fogalmát a célnyelv használói is pontosan ugyanúgy ismerik, és létezik rá megfelelő, kellőképp kifejező lexikális jelölő. A fordítás terminusalkotás is egyben, ha a célnyelvben nincsenek meg sem a fogalmi, sem a nyelvi párhuzamok. Ilyenkor kézenfekvőbb megoldás, hogy a jelentést körülíró definíció honosítása együtt jár a fogalmat jelölő forrásnyelvi vagy nemzetközi kifejezés (változatlan) átvételével. Terminológiai norma megsértését jelenti, ha „a fordításban alkalmazott lexikai átváltási műveletek során helytelenül” kerül sor egy kifejezés megválasztására, minek „eredményeként a szöveg nem tudja betölteni a funkcióját”.7

Mindezek konklúziója, hogy azok a terminusok tölthetik tehát be eredményesen a funkciójukat, amelyek közvetíteni tudják a szakmai ismereteket, beilleszthetők a szakterület fogalmi rendszerébe, és rendeltetésüknek megfelelően, ellentmondásmentesen használhatók a kommunikációban.

Hasonló nehezítő körülményekkel szembesülnek a most készülő szakmai anyagok fordítói és lektorai és mindenki más, aki a nemzetközi eredmények hazai recepciójának tör utat valamilyen novum témájában.

Az ICP 2016. évi kiadásáról és egyes értelmezési kérdésekről

Az ICP a korábbi változathoz hasonlóan általánosabb elveket és konkrét útmutató-jellegű szakaszokat is tartalmaz. Célja – az 1961-es párizsi dokumentumig visszamenően – eddig is az volt, hogy körvonalazza a bibliográfiai reprezentálás és a katalógusrendszerek alapelveit,  ezen túlmenően a szabályzatokhoz felhasználható irány- és útmutatásokat is megfogalmazzon. Az ICP 2016. évi bevezetőjében (5. old.8) olvashatjuk, milyen többlettel jelent meg a legfrissebb kiadás:

Jelen, 2016. évi kiadás figyelembe veszi a felhasználók új kategóriáit, a nyílt hozzáférésű környezetet, az adatok cserélhetőségét és elérhetőségét, a keresőeszközök sajátosságait, valamint általánosságban a felhasználói viselkedés jelentős mértékű megváltozását.”

Az ICP kiadásai közül a 2003-ban közreadott ún. Frankfurti Alapelvek hozta meg a gyökeresebb fordulatot azzal, hogy a dokumentumleírás-alapú megközelítésmódról entitás-alapú reprezentációra váltott. Befogadta az új, FRBR-modellek koncepcióját, megjelenik benne az Entitások, ismérvek, kapcsolatok című szakasz. A terminológia tovább frissül az újabb kiadásokban,9 jelezve az Alapelvek összehangolását a szakmai fejleményekkel. 2016-ra a dokumentumba beszivárognak a  szemantikus információfeldolgozás elemei.

Ám itt körülbelül be is fejeződik az ICP elméleti fejleményekkel való harmonizálása. Az adat- és entitás-elvűség megjelenik az ICP szövegében – ám nem hatja át minden fejezetét kiegyensúlyozottan.

A 4. szakasztól visszazökkenünk a hagyományos szemléletbe, következnek a konkrét bibliográfiai tételre vonatkozó elvek, átörökített szerkezetben – módosított sorrendben: bibliográfiai leírás, hozzáférési pontok, a katalógus céljai és feladatai, a keresésre vonatkozó kitételek – a nemzetközi szabványok követésének ajánlásaival, a szokásos deskriptív és hozzáférési pont-típusú adatokkal, a hozzáférési pont-típusú adatoknak a visszakereső funkcióját helyezve előtérbe. A névforma szabványos formázása ugyanolyan hangsúllyal szerepel, mint korábban, és igen, a névformák kiválasztási aktusán van a hangsúly.

Dancs Szabolcs Katalist-re írt töprengését a fent jelzett kiegyensúlyozatlanság (vagy lehet, hogy óvatosság), válthatta ki, a leveléből idézve:10

„… authority adatok az egyes entitásokra vonatkozó információkat gyűjtik össze, és úgy kell őket szerkeszteni (konstruálni), hogy ellenőrizzék (esetleg vezéreljék?) a hozzáférési pontokként használt nevek, nomenek (vagy megnevezések), névvariánsok, azonosítók autorizált (authorized) formáit. Másképpen: az authority adatok olyan információk az entitásokról, amelyeket „mellesleg” szabványosan kell megkonstruálni, ami technikai feltétele annak, hogy kontrollálni tudják a különféle elnevezések engedélyezett (?), hitelesített (?), entitáskapcsolatokkal, változatokkal kiegészített, egy szóval: autorizált formáit… Ez persze egyfajta értelmezés. Ha az autorizált hozzáférési pont definícióját nézem, ott megjelenik a szabványosítási feltétel. (Authorized access point: The preferred controlled access point for an entity, established and constructed according to rules or standards.) Az autorizált névformánál pedig mintha megint a kiválasztás aktusán volna a hangsúly. (Authorized form of name: The form of name chosen as the authorized access point for an entity.)”

A felvetések az ICP forrásszövegének értelmezéséhez és terminológiájához irányítanak át. Dancs Szabolcs értelmezésével alapvetően egyetértek, de néhány kifejezést másképp magyaráznék.

Az authority adatoknak valóban nem az ellenőrzés, hanem a vezérlés inkább a kiemelkedő szerepe.

Az autorizált forma – az ICP szövegében – valamely szervezet által támogatott szabvány szerint megszerkesztett vezérforma. Nem tartozik a fogalom körébe a törzsadatok közé felvett, ezzel formálisan is számontartott névvariáns. Az autorizált formával együtt valamennyi variáns a „controlled” kategória, azaz a rögzített, nyilvántartásba vett (számbavett) forma.

Főként formákról, a névvariánsok kezeléséről van szó az ICP-ben, ám tudjuk, hogy az autorizáció ennél összetettebb folyamat.

Az autorizált formát nem nevezném „hitelesített”-nek, ennek elég bürokratikus felhangja van.

Az autorizált forma inkább rugalmas kezelésű kellene, hogy legyen. Váltakozhat, és változó, hogy a végső célokkal összhangban az adott adathalmaz milyen és mennyi megkülönböztető adatot kíván meg az egyértelműsítéshez, illetve a használói elvárásoknak megfelelően. A metaadat-modellek sokkal árnyaltabban közelítenek ezekhez a kérdésekhez, a formázás-centrikusságot felülírja a szemantikus adatkezelési elv. Nagyon fontos fejlemény például, hogy az LRM  határozottan megkülönbözteti a név és nevezett entitást. Ennek részletezésére az ICP még nem tér ki, újabb aktualizálást kívánna meg  a fordulat szerves beágyazása az Alapelvekbe.

A  szabványosítási feltétel – mint nemzetközi könyvtári ajánlás – jelenik meg a dokumentumban. A 2016-os ICP kijelenti ugyan, hogy figyelembe veszi „a felhasználók új kategóriáit, a nyílt hozzáférésű környezetet, az adatok cserélhetőségét és elérhetőségét, a keresőeszközök sajátosságait, valamint általánosságban a felhasználói viselkedés jelentős mértékű megváltozását”, de nem sokat mozdul el ténylegesen ebbe az irányba.

A gyakorlatból ismert, hogy a könyvtári szakmán kívül milyen tömegű adat keletkezik szabványoktól mentesen, automatikus metaadat-generálással vagy más szabványok szerint.

Az ICP a könyvtárak szakmai szempontjainak megfelelő, emberi feldolgozómunkára támaszkodó, gyakorlatorientált tradícióit tartja meg, egy konkrét alkalmazási terület keretein belül maradva.

Jegyzetek, megjegyzések a fordítás-tervezethez

Terminus, szóalak, értelmezés és használat

Authority, authorized: A leginkább vitatott kifejezés az authority és a hozzá tartozó kifejezésbokor, authorized, authority control és a hasonló előtagú összetételek.

Jómagam inkább az autorizálási, autorizált stb. formák felé hajlok, miután a témához kapcsolódó dolgozataim írásakor alkalmatlannak bizonyultak a hazai szabványokban alkalmazott terminusok. Értekezésemben részleteztem,11 azóta is figyelve a fejleményeket úgy vélem, nem egyszerűsíthetjük le  a kérdéskört az egységesítés és a besorolás nézőpontjaira, az authority fogalmába tartozó összetett kérdéskör komplexitását ezekkel a kifejezésekkel nem tudjuk visszaadni, s inkább félrevezetőek lehetnek az átalakuló adatkezelési elvek meghatározásában.

Tapasztalataim szerint, a „besorolási” és „egységesített” jelzős szerkezetű  terminusok nem alkalmasak arra, hogy  – amiként Dancs Szabolcs is írta KATALIST-levelében – tágabb kontextusban is helyt álljanak. Nem beszélve az olyan gyökeres ellentmondásokról, amikor például empirikus vizsgálatokkal megállapítjuk, hogy az egységesített besorolási adatok nem egységesek. Tágabb kontextusban nem is kívánnak azok lenni. A „besorolás” nagyon is emlékeztet a cédulák besorolására, a nézőpont és rendszerfüggőségre, ami lehet egy különálló, elszigetelt rendszernél alapfeladat, de kérdés, mennyire az a mai és leendő internetes közegben. Tágabb kontextusban más áramvonalak rajzolódnak ki. A nyilvánvaló tendenciák szerint a reprezentálás elemibb adatok szintjén történik, a „besorolás” – ahogyan Tóvári Judit írta KATALIST-jegyzetében12 – értelmezhetetlen ebben a közegben. A terminológiai alapelveket átfutva, szintén nyomós okunk lehet arra, hogy a közvetítendő jelentéstartalmat inkább más nevezékhez rendeljük.

Az IFLA Katalogizálási Alapelvek 2016. kiadása felsorolja a hatályon kívül helyezett terminusokat, többek között elmarad a rekord, inkább az adatokra kerül  a hangsúly. A uniform – egységesített még korábban, a 2009. évi kiadásból maradt el, helyét elfoglalta az authorized (Authorized access point, Authorized form of name, Name).

Az authority és authorized komplex jelentéstartalmat takarnak, egyetlen magyar megfelelővel sem adható vissza mindaz, amit magukban foglalnak: azonosítást, behasonlítást, adatrögzítést és -kezelést, nyilvántartást, definiálást, megnevezéseket kezelő, adatkapcsolatokat aktivizáló, működtetést biztosító eljárásokat és folyamatokat együttesen.

Az authority – szakkifejezés lévén – nem fordítható köznyelvi szótári jelentésekkel. Nehezíti az alkalmazást, hogy dokumentumról dokumentumra változik, milyen értelemben használják. Főnévként és jelzős szerkezetben is előfordul. Nincs abszolút, egyetlen egy, pontosan behatárolt és világosan rögzíthető jelentése. Szövegkörnyezetenként, fogalmi szintenként is más-más általánossági szinten tűnik fel, illetve más-más eleme kap hangsúlyt. (A fogalmi kifejezések jelentésmechanizmusától ez nem idegen jelenség.)

Az ICP aktuális fordítása kapcsán a kifejezésbokor átültetéséhez így kézenfekvőnek tűnik az az eljárás, amit a terminológiai szakirodalom is elfogadhatónak tart: az idegen kifejezés átvétele, amit akár az eredeti authority formában is meg lehetne tartani – ez a forrásnyelvi használattal való teljes ekvivalenciát eredményezi mind a terminus, mind a definíció vonatkozásában. Egy-két netes próbakeresés lefuttatásával meggyőződhetünk arról, hogy az eljárás nyerő, a magyar szakzsargonban igen elterjedt a használata a szakmai wikiken, konferenciákon és egyéb kommunikációban.13

Az authority előtag beillesztése a magyar nyelv rendszerébe a szóalak módosítását vonja maga után, a szóalak a nyelvtani toldalékoktól függően többféle lehet. Az alternatívákat is felsorolva a következő lehetőségek mutatkoznak:

authority data – autorizálási adatok (melléknévképzővel), vagy autorizáló (folyamatos melléknévi igenévvel), autoriter (ezt mástól hallottam), esetleg  autorizációs

Ha mégis megpróbálkoznánk a megközelítő, magyar nyelvű terminológiai honosítással, alternatívaként felmerülhet:

authority datatörzsadat(ok) (a Magyar Tudományos Művek Tára ezt használja).

Szolgáltatási felületeken, közösségi médiában hasonló szerepű a profil, wikipédiában az egyértelműsítő (lap), adatbázisoknál a  normalizált adat. A vezérlő, irányító, egyeztető, azonosító,  gyűjtő, rendszerező funkciókat tudnám kiemelni velük kapcsolatban.

A terminusok fordításához

Az authority (autorizálási/autorizáló/autorizációs) adatok vezérlik az információkezelést, információ-előállítást, keresést, rendezést/rendszerezést.

authority vs authorized – meg kellene különböztetni az (1) authority – autorizálási adatokat (valamennyi olyan adatelem, amelyik egy entitást azonosít, leír, funkcionálissá tesz); és (2)  az autorizált (authorized) adatot – ami az adott rendszerben (névtérben) a kiemelt hozzáférési pont.

auhority és authorized között grammatikai különbség van. Az authority (data) főnév, a katalogizálási dokumentumokban jellemzőbben jelző – szintaktikai szerkezetben melléknév. Az authorized viszont befejezett melléknévi igenév (autorized/autorizált), egy folyamat eredményeként bekövetkezett státusz milyenségére utal.

Az authorized-ot nem fordítanám hitelesített-re, mert annak angol megfelelője inkább az authenticated (to authenticate-ből). A to authorize ige alapján a jelentéskör inkább a feljogosít; felhatalmaz; meghatalmaz; engedélyez; igazol; indokol; irányít, utasít, forrással összevet és nyugtáz stb. elemeit integrálja. Az authorized státusz akkor veszi kezdetét, amikor az irányelvek szerint megszerkesztették és az előírt adatokkal felszerelték az entitás reprezentációját. Már megállapították és rögzítették a tartozékokat, a hozzárendelések megtörténtek, a vezérkifejezés rendelkezésre áll. Ennek megfelelően a kifejezés grammatikai szerkezete a befejezett melléknévi igenév (authorized/autorizált).

control

A control sematikus kontroll-ra fordítása a magyar nyelvi közegben nem ad minden előfordulásában gördülékenyen értelmezhető szöveget, más megoldások pontosabb jelentésvisszaadást hordozhatnak.  A control jelentése a különböző szövegkörnyezetek szerint változatos, ezeket az átültetésnél figyelembe venném. A control – az authorized / hitelesített párhoz hasonlóan – véleményem szerint ismételten nem valamiféle hivatali felülvizsgálatot jelent, hanem az információszolgáltatást segítő jól fésült adatok kiválasztását, előállítását és becsatornázását majd beágyazását a strukturált adatok hálójába. Szövegkörnyezettől függően más-más eleme kerül előtérbe.

control/controlled – számbavétel, számbavett (pl. controlled form of names, work titles stb.) Az ICP megkülönbözteti az autorizálási adatként számbavett és a nem számbavett névformákat (címek, személynevek stb.). A bibliográfiai számbavétel (bibliographic control) mintájára a nevek változatainak rögzítését az autorizálási adatkörön belül szintén számbavételnek mondhatjuk. A nevek efféle nyilvántartásának célja a vezérelem kijelölése és a variánsok kezelése. A számbavett névformák alkotják a számbavett hozzáférési pontokat (controlled access points).  Alternatíva lehet: nyilvántartott /nyilvántartásba vett, vagy rögzített.

entry

Csak egyszer fordul elő a bevezetőben, a kifejezés a main entry – added entry / a besorolási tételfej vagy rendszó (a teljes nevezék).  Ennek nem egyszerű kiválasztásáról, hanem csupán a kiválasztásra és megformálásra korlátozódó elvekről van szó. Az érintett szövegrészlet a módosításokkal így alakulna: „… kibővítette a „Párizsi alapelvek” alkalmazási területét a csupán szöveges forrásokról az információforrások valamennyi típusára, illetve a pusztán a tétel és a tételforma kiválasztásától a könyvtári katalógusokban használt bibliográfiai és authority adatok minden vonatkozására.” (4. old.)

Az ICP átültetésével foglalkozó munkacsoportnak továbbítottam megjegyzéseim teljesebb listáját. Az apróbb észrevételek közül egyedül a 7.1.2.2. bekezdés pontosítása kötődik a terminológiai kérdéskörhöz.  A „mű ellenőrzött nevei” részlet forrása:

„Essential access points in authority data include … controlled names (e.g. subject access points and/or classification numbers) for the work.”

Itt nem a mű névvariánsairól van szó, hanem a mű entitáshoz rendelt, amúgy autorizálási adatokként számbavett, azok között kezelt nevekről (mint tárgyi hozzáférési pontok stb.)

*

Hosszú  idő után végre intézményes támogatással készülhetnek el a legalapvetőbb nemzetközi irányadó dokumentumok magyar fordításai. A feladat korántsem egyszerű, a közreadott tervezet biztató, gondos munkáról tanúskodik. Köszönetet és elismerést érdemel mindenki, aki kiveszi részét e felelősségteljes programban.

Irodalom

Az webes források működésének legutóbbi ellenőrzése: 2018.november 10.

ICP (2003) Statement of International Cataloguing Principles : draft approved by the IFLA Meeting of Experts on an International Cataloguing Code. Frankfurt, 2003. Web

ICP (2009) Statement of International Cataloguing Principles (ICP) and its Glossary / by Barbara Tillett & Ana Lupe Cristán eds. München: K.G. Saur, 2009 (IFLA Series on Bibliographic Control ; 37.). Web

ICP (2016). IFLA Cataloguing Section and IFLA Meetings of Experts on an International Cataloguing Code: Statement of International Cataloguing Principles (ICP). Web

FRBR – Functional Requirements for Bibliographic Records 1998, bővített, javított kiadás 2009.  Web.

FRAD – Functional Requirements for Authority Data: a Conceptual Model : final report, December 2008. Amanded, correced 2013. Web.

FRSAD – Functional Requirements for Subject Authority Data (FRSAD) : a conceptual model. June 2010.Web.

LRM (2017). IFLA Library Reference Model : a conceptual model for bibliographic information. Pat Riva, Patrick Le Boeuf, and Maja Žumer. IFLA… FRBR Review Group. 2017. Web

A bibliográfiai tételek funkcionális követelményei, ford. Berke Barnabásné, 2006. Web.

DUDÁS Anikó: A besorolási adatok egységesítésének problémája a dokumentumleírásban. Doktori (PhD) értekezés. Kézirat lezárása: 2005. MEK  http://mek.oszk.hu/08400/08416/

FÓRIS Ágota: Hat terminológiai lecke. Pécs : Lexikográfia, 2005 (Lexikográfia és terminológia kézikönyvek; 1.) ISBN 963 219 717 8 MEK http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2591803

KATALIST-levelezés: Tárgy: Új rendszerhez új zsargont! Vitaindító felhívás feladója:  Dancs Szabolcs, 2018. augusztus 19.

TÓVÁRI Judit: A katalógus metamorfózisa: A Nyilatkozat a Nemzetközi Katalogizálási Alapelvekről (2016) magyar fordítástervezet terminológiai kérdései Könyvtári Figyelő 64. évf. (2018) 3. sz., 365-376. p.

Jegyzetek

1.   KATALIST, Új rendszerhez új zsargont! Feladó: Dancs Szabolcs, 2018. augusztus 19. Párhuzamosan az OSZK weboldalán is.

2.   Ld. az „Új rendszerhez új zsargont!” felhívás kapcsolódó oldalait  az OSZK honlapján

3.   Tóvári 2018

4.   Fóris 2003, p. 19-21. és passim

5.   Fóris 2003, p. 19.

6.   uo, p. 33-34.

7.   uo, p. 95-98.

8.   Az ICP  magyar nyelvű fordítástervezet oldalszáma, a továbbiakban hasonlóképpen az oldalszám ennek a dokumentumnak a szöveghelyét jelöli.

9.   Részletesebben ld. Tóvári 2018 p. 364-373.

10. KATALIST, Válasz: Új rendszerhez új zsargont! Feladó: Dancs Szabolcs, 2018. augusztus 24.

11. Dudás 2005.

12. KATALIST, Válasz: Új rendszerhez új zsargont! Feladó: Tóvári Jusit, 2018. augusztus 21.

13. Néhány előfordulás: „Sikeres authority ellenőrzés”, „MARC authority (PIM névtér)”, „authority rekordokra keresés,” authority fájlok”, „authority mező„, „authority adatkörök”

Beérkezett: 2018. november 13.