Bevezető gondolatok

Az információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök fejlődése megreformálta a kommunikációra, együttműködésre és önkifejezésre épülő internetes tartalmakat. A tudás megszerzéséhez új képzési formák, az oktatásban új módszerek jelentek meg. A tanulás az ismeretszerzés képességévé vált, a tudás pedig e képességek alkalmazásává.

Írásunkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy elektronikus környezetben milyen hatékony módjai, módszerei lehetnek az ismeretek és a tudás átadásának, és hogy azok milyen szervezési feladatokkal járnak együtt.

Az oktatók feladatai és kompetenciái elektronikus oktatási környezetben

A sorozat korábbi cikkeiben* már utaltunk arra, hogy az elektronikus eszközökkel támogatott továbbképzések esetében az oktatóknak is megváltozik a szerepük a tantermi oktatáshoz képest, ezért a szakmai tudásuk mellé el kell sajátítaniuk olyan kompetenciákat, amelyekkel az online oktatási környezetben eredményesek lehetnek.

Különösen igaz ez az olyan belső képzésekre, amelyeknél az oktatók általában nem képzett pedagógusok, hanem az adott szakterület több éves szakmai tapasztalattal rendelkező, elismert képviselői, akik képesek a tudásukat – akár a távoktatás keretei között is – hatékonyan átadni.

A belső (intézményi) képzések többségére nem a formális oktatás, hanem inkább a nonformális tudásátadás jellemző. Ha ez webes környezetben, IKT-eszközök alkalmazásával, részben önálló tanulással történik, akkor a hagyományos oktatói kompetenciákon felül szükségesek további készségek is, amelyek ebben a sajátos környezetben elengedhetetlenek az eredményes tanuláshoz, tanításhoz. A távolság, a személyes kapcsolat hiánya, a résztvevők eltérő időgazdálkodása, a szinkron (pl. skype) és aszinkron kommunikáció (pl. e-mail) biztosítása felvetnek olyan problémákat, amelyekre hatékony megoldást kell nyújtani.

Az elektronikus tanulási környezetben jelentősen átértékelődik az oktató szerepe. A klasszikus tantermi oktatásnál a tanár jelenléte meghatározó, egyénisége, személyes kisugárzása is motiváló lehet. Ő az oktatás főszereplője, a tanulók többnyire passzív hallgatók.

Az e-learning esetében előtérbe kerül a tanuló, aki már nemcsak „meghallgatja” a tanár előadását, hanem aktív résztvevője a tanulási folyamatnak. Minél jobban átszövik a tananyagot az elektronikus tartalmak és az interaktív elemek, annál erőteljesebben érvényesül az önálló, önszervező tanulás, amelyben az oktató segítő, támogató, motiváló szerepet játszik. Az oktató ebben a környezetben is irányítja a tanulási folyamatot, de más értelemben, mint a jelenléti oktatásnál, ahol személyes kapcsolat alakul ki a tanár és a diák között.

1. ábra
Képzési formák

A napjainkban legeredményesebbnek tekintett „blen­ded” képzési forma egyesíti a hagyományos oktatás és a távoktatás elemeit: az oktatás egy része személyes jelenléttel, kontakt órák keretben zajlik szinkron módon, másik része e-tananyagokkal támogatott aszinkron tudásátadás. Ebben az esetben a képzés egy részében háttérbe szorul az oktató, kisebb mértékben és más módon szükséges a közreműködése. Alapvetően nem ő adja át az ismereteket, sokkal inkább tutor vagy mentor szerepben támogatja a tananyag önálló elsajátítását, segíti a résztvevőket. Nem nélkülözheti a magas színvonalú szakmai tudást, hiszen ismernie kell a tananyagot, tudnia kell válaszolni a felmerülő kérdésekre. Ugyanakkor erőteljesebb a motiváló szerepe, „beindítja” a tanulási folyamatot, fenntartja az érdeklődést, figyelemmel kíséri a résztvevők munkáját, haladását. Ehhez merőben másfajta hozzáállásra van szükség, mint a jelenléti oktatás esetében.

A továbbiakban áttekintjük, hogy az e-learning környezetben milyen sajátos kompetenciákkal kell rendelkezniük az oktatóknak, és milyen eszközökkel tudják támogatni az eredményes tanulást.

Az oktatói szerepkörök online környezetben

Távoktatási környezetben, e-learning tananyagok használatánál az oktató közreműködése igen sokrétű lehet. A tanulási folyamatban az oktatói tevékenység változhat a képzés során, illetve a tanfolyam előtt és után is más-más feladatokat jelent.

A szakirodalomban különböző elnevezéseket használnak erre az új típusú szerepkörre, bár ezek értelmezése nem mindig következetes. Elektronikus környezetben általában tutorról vagy mentorról beszélünk, de használják az online facilitátor, a navigátor, a konzulens, az e-learning guide elnevezéseket is, melyek közül nálunk a tutor a legelterjedtebb. Valójában az oktatói részvétel mértéke és módja különbözteti meg a szerepeket, amelyeknek főleg a távoktatás során van jelentősége. A blended képzésben létre tud jönni a személyes találkozás, amely megalapozza a kapcsolatot az oktató és a résztvevő között, de a „tisztán” online környezetben, távolról történő oktatás és nagyrészt önálló tanulás esetében általában nincs lehetőség a személyes találkozásra, legfeljebb az elektronikus eszközökkel folyó személyes kommunikáció pótolja ezt valamelyest. Ezért a szakmai továbbképzéseken a távoktatási forma mellett is érdemes konzultációs napot tartani, hogy lehetőséget adjunk a tanulási problémák kezelésére, megbeszélésére.

Antalovits Miklós az e-learning alapú oktatói kompetenciákat taglalva egy amerikai portálra hivatkozva sorolja fel azokat az elvárásokat, amelyeket a tutorral szemben támasztanak. Ezeknek lényeges eleme, hogy az oktató jól ismeri, akár ő írja a tananyagot, maga is motivált, és a tanulókban is igyekszik felkelteni és fenntartani az érdeklődést. Ehhez sokféle eszköz áll rendelkezésére, melyekből a tartalomhoz és a résztvevők előzetes ismereteihez igazodva választja ki a leghatékonyabbakat. Visszajelzéseket kér, illetve a tanulási környezet adta lehetőségekkel élve a háttérből folyamatosan figyelemmel kíséri a résztvevők haladását a tananyagban. Közös munkára, kommunikációra ösztönzi őket, feladatokat ad számukra, időről-időre ellenőrzi a megszerzett tudásukat.

Oktatói feladatok

Az oktató feladatai már a tanfolyam előkészítésekor elkezdődnek:  a célcsoportnak és az elérendő tanulási célnak megfelelően kiválasztja és összegyűjti az ismeretforrásokat, megírja a témaköréhez tartozó tananyagot, háttéranyagokat, az ajánlott és a kötelező irodalmat; létrehozza a módszertani elemeket, önellenőrző teszteket és feladatokat készít elő a csoport számára; megtervezi a javasolt tanulási útvonalat, az ismeretelsajátítás folyamatát.

A tanfolyam indulása előtt célszerű megismernie a résztvevők adatait, érdeklődési körét, fontos tájékozódni a tudásszintjükről, előzetes ismereteikről, mert ennek megfelelően lehet számukra egyénre szabott támogatást nyújtani. Elektronikus tanulási környezetben a személyes kapcsolat hiányában ez nem is olyan egyszerű feladat.

2. ábra
Az oktató és az e-learning

Bizonyos értelemben az információs műveltség elterjesztésében is szerepe van az oktatónak (tutornak), amennyiben szükség esetén megtanítja a hallgatókat a kommunikációs és kollaboratív eszközök gyakorlati használatára. Magának az oktatónak is rendelkeznie kell digitális készségekkel, digitális írástudással, hiszen már a tananyag létrehozásakor szüksége van ezekre az ismeretekre, és az online tanulás irányításakor is használnia kell az IT-eszközöket, a webes szolgáltatásokat, az elektronikus kommunikációs csatornákat. Előfordulhat, hogy a tananyagok mobil eszközökön való használatában is segítenie kell a résztvevőket.

Az oktatási/tanulási folyamat során az oktató amolyan virtuális vezetőként funkcionál. A tanfolyam kezdetekor felkészíti a jelentkezőket az online tanulásra: felvilágosítja a résztvevőket a tanulás menetéről, az elérendő célokról, a rendelkezésre álló eszközök használatáról. Ismerteti a követelményeket és elvárásokat, segít kiválasztani a tanulási technikát. Ösztönzi a csoportos munkát, a feladatok közös megbeszélését és igyekszik barátságos légkört teremteni a tanuláshoz. „Távolról” észlelnie és kezelnie kell az esetleges konfliktusokat is, mint ahogy sokat tehet azért, hogy az egymástól távol élő és tanuló, egymást nem ismerő emberek között segítsen feloldani az esetleges gátlásokat, és aktivitásra ösztönözze őket.

Célszerű a résztvevők körében kezdeményeznie az egymás közti kommunikációt, a vitás kérdések megbeszélését, a problémákhoz a megoldás megkeresését. Hasznos segítséget tud nyújtani az időbeosztás kezeléséhez. Figyelemmel kíséri a határidőket, beavatkozik, ha lelassul a tanulás üteme a csoportban vagy néhányan nagyon lemaradnak.

Az ismeretek elsajátításának, begyakorlásának eszköze lehet a csoportos feladatmegoldás, amelyet az oktató kezdeményez. Ennek keretében rendezhetnek vitákat, konzultálhatnak megoldásokról, valamint gyakorlati bemutatókat, szimulációkat alkalmazhatnak az eredményesség érdekében és az érdeklődés fenntartására.

Az oktató figyelje a háttérből a résztvevők munkáját és legyen elérhető: nyújtson segítséget e-mailben, fogadjon kérdéseket chaten, skype-on vagy telefonon az előre meghatározott keretek között. Ez történhet folyamatosan vagy egyeztetett (megbeszélt) időszakokban, egyénileg vagy csoportosan. A sokrétű elektronikus kommunikáció nem helyettesíti a személyes találkozást, nem pótolja a metakommunikációt, de megfelelő eszközök segítségével lehetővé teszi a személyre szabott tájékoztatást, az egyéni konzultációt is.

A sikerélmény, a pozitív visszacsatolás, a bátorítás motiváló hatása vitathatatlan, ezért az oktatónak is célszerű rendszeresen visszajelzést adni a résztvevők felé, hogy ezzel is a további tanulásra ösztönözze őket. Kezelnie kell az elakadásokat, lemaradásokat, hogy minél többen eljussanak a tananyag végére. Szerepe van abban is, hogy végül hányan és milyen eredménnyel végzik el az adott tanfolyamot.

A tanfolyam zárásakor a teljesítmények értékelése és a dokumentáció elkészítése vár az oktatóra. Az elégedettség mérés fontos visszajelzés a tanfolyam sikeréről vagy hiányosságairól. Az értékelések elemzése felhasználható a következő tanfolyamok eredményességének növelésére.

A tananyagírás sajátosságai

Cikksorozatunk előző, 3. részében már foglalkoztunk az elektronikus tananyag készítésének lépéseivel és a jó tananyag ismérveivel. Ezeket egészítenénk ki néhány további szemponttal, amelyeket a tananyag írásakor szem előtt kell tartani, különös tekintettel a munkahelyi képzésekre.

Fontos, hogy világosan lássuk az oktatás – és így a tananyag – célját: milyen új ismeretet szeretnénk átadni, milyen kompetenciákat kívánunk fejleszteni, milyen módon lesz ez hasznos a résztvevőknek, hogyan tudják a mindennapi munkájuk során alkalmazni a tanultakat. A cél elérése érdekében ismerni kell, hogy honnan indulunk, azaz jelenleg milyen tudásszinttel rendelkeznek a leendő résztvevők, milyen ismereteik hiányoznak az eredményes munkavégzéshez, illetve milyen új információk gyors elsajátítására van szükségük. Ha van rá lehetőség, viszonylag homogén csoportokat célszerű kialakítani, vagyis a hasonló munkakörben dolgozó, hasonló tanulási igényekkel rendelkezőkből álljon az együtt tanuló csoport. Ilyen esetben könnyebb a célnak megfelelő tananyagot és eszköztárat kialakítani, és a tanulási folyamat kevesebb közreműködést igényel a tutortól is. Ha vegyes a csoport, akkor több időt kell fordítani arra, hogy ha szükséges, eltérő módon segítsük az egyes résztvevőket, személyre szabott támogatást tudjunk nyújtani. Ugyanakkor, ha egy csoportban tapasztaltabb és kevésbé tapasztalt munkatársak tanulnak együtt, akkor érdemes arra inspirálni őket, hogy egymásnak is segítsenek a tanulásban, vitassák meg a felmerülő kérdéseket.

Az önálló tanulásra szánt tananyagnál lényeges elem, hogy jól érthető, könnyen elsajátítható formában közvetítsük a tudnivalókat, hiszen nincs mód arra, hogy a tananyagot szóbeli magyarázattal egészítsük ki, vagyis az oktatóanyagnak meg kell állnia saját lábán, sőt, akár tutori, mentori segítség nélkül is elsajátíthatónak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy minden szükséges ismeretet tartalmaznia kell, de nem lehet túlságosan bőbeszédű, mert a tanulóknak könnyen elmegy a kedve a tanulástól, ha hosszú, száraz szöveges tartalmakkal találkoznak.

Az online oktatási anyagok sajátossága, hogy kis egységekre bontva „adagolják” a tudást, egyszerre csak egy jól körülhatárolt témát dolgoznak fel: egy-egy lecke rövid idő alatt áttekinthető, elsajátítható. A munka mellett tanulók számára fontos szempont, hogy egyszerre nem tudnak több órát a tananyag mellett tölteni, ezért jobban szeretik, ha néhány perc alatt végére érnek egy kisebb egységnek, és ezáltal jobban érzékelik, hogy haladnak a tananyagban, kevésbé megy el a kedvük a folytatástól.

Önálló tanuláshoz a rövid, tömör megfogalmazás ajánlott, sokféle eszközzel szemléltetve, több érzékszervet „megszólítva”. A tudnivalók lényegét kell jól megfogalmazni, a fontos elemeket képekben, animációkban is megjeleníteni, a szöveges részeket akár felolvasással is megtámogatni. A hátrányos helyzetű tanulók – pl. látás- vagy hallássérültek – is könnyebben tanulhatnak, ha a szövegek felolvastathatók, vagy a videókon a hangalámondás mellett feliratok is szerepelnek. Így mindenki számára a legkényelmesebb megjelenítési mód választható.

Az önálló tanulást segíti, ha a leckék közötti átjárást, illetve a megfelelő tanulási útvonal kiválasztását információkkal segítjük a tananyagon belül. A leckék elején rövid összefoglalót helyezünk el, amelyből kiderül, hogy az adott tanulási egység milyen új ismereteket ad át, és a lecke végén útmutatást adunk a lehetséges továbblépési irányokról, a következő lecke tartalmáról. Ezek az információk nemcsak a tájékozódást segítik, hanem a személyre szabott haladási útvonal kialakítását is támogatják. Az önellenőrző kérdések összeállításánál törekedjünk arra, hogy a legfontosabb ismeretekre kérdezzünk rá, és adjunk lehetőséget arra, hogy a kérdéshez kapcsolódó tananyaghoz visszaléphessen a résztvevő, hiszen itt nem a vizsgáztatás a cél, hanem az, hogy a tanuló felismerje, hogy kellően megértette-e a tananyagot, illetve ha szükséges, akár többször átismételhesse.

Minden tananyag elején helyezzünk el egy bevezető áttekintést a célokról, a megszerezhető ismeretekről, a végén pedig emlékeztetőül foglaljuk össze, hogy milyen témákat tárgyalt az oktatási anyagunk.

Gondoljunk arra is, hogy a játékos elemek alkalmazása és a dicséret, a jutalmazás is segíti a motiváció fenntartását, a sikerélmény elérését. Azonban arra is legyünk figyelemmel, hogy ne essünk túlzásba a játékossággal, és megfelelő arányban alkalmazzunk ilyen elemeket, nehogy komolytalanná váljon a tananyag.

Tanuláselméletek és hatásaik az online oktatási-tanulási környezetre

Az online oktatási módszertanok hátterében négy tanu­lás­elméleti irányzatot találunk: behaviorizmust, kogni­tí­vizmust, konstruktivizmust és a konnektivizmust.

Behaviorizmus

A behaviorizmus a viselkedésközpontúságra épül. Jellemzője a tradicionális oktatási környezet, a hagyományos tanár-diák felállás, melyre a feladatorientált tanulás és a frontális oktatás jellemző. A tananyag lineáris rendben épül egymásra, ismétlés után sajátítható el, a tanár átadja a tananyagot, a tanuló megtanulja, majd visszamondja vagy leírja azt.

Az elmélet hatása az elektronikus tanulásra: a tan­anyagok fejlesztésekor a következő elemek be­ha­vi­oris­ta eszközök: mérhető célkitűzések, tesztek, pozitív, azonnali visszajelzés.

A tanulás felépíthető apró lépések láncolatából (tanuló program), melyben minden egyes tanulási lépés egy kis instrukciós (utasítás) elem. Minden instrukció ingert ad a tanulónak (valami új megtanulandó anyag prezentálásával), válaszra készteti a tanulót (tesztekkel), és megerősíti, ha a válasz jó volt, majd jön a következő instrukciós elem. Ha a tanuló válasza nem megfelelő, a tanuló az előző instrukciós elemnél marad. Ez a fajta tanulás/tanítás főleg az intézményesített oktatáshoz szokott, kevés online tapasztalattal rendelkező felhasználók számára ajánlott, hiszen ez a jelenléti képzés módszerét szimulálja.

Gyakorlati megvalósítását a Moodle vagy hasonló keretrendszerek használatában láthatjuk. Egy adott tanulási időszakhoz meghatározott tananyag tartozik, meghatározott feladatokkal, instrukciókkal, ellenőrzéssel.

Kognitív megközelítés

A kognitív megközelítés leginkább a számítógépes információfeldolgozás folyamatának modelljét tükrözi. Az agyat információfeldolgozó berendezésnek tekinti, és érdeklődése az agy belsejében lejátszódó folyamatoknak a modellezésére és megértésére irányul. A megismerési folyamatokkal foglalkozik, és azzal, hogy mi történik az inger és a válasz között, fontosnak tartja az egyéni tanulási folyamatok közötti különbségeket.

Az elmélet hatása az elektronikus tanulásra: a kognitív elmélet több területen is hatást gyakorolt a tananyagkészítőkre.

Az ismeretek tárolása: a tananyagok tervezése során a készítők felhasználják az úgynevezett „hólabda” technikát (új ismeretek periodikus ismétlése), amelyek az ismeretek előhívása révén rögzítik a tanult információt.

Szemantikus kapcsolatok: az új információt úgy tanítják, hogy azt megpróbálják egy már megtanult ismerethez kapcsolni. A tananyagok tervezésénél szintén erre az elvre vezethető vissza a sok kereszthivatkozás alkalmazása.

A tananyag elsajátításához szükséges háttértudás: agyunk az előzetes ismeretekkel koherens új információt gyorsan beolvasztja, míg az azzal ellentéteshez alkalmazkodik vagy elveti. Felnőttképzésben ezért a tananyagtervezésben nagy szerepe van az előzetes ismeretek előhívásának és az arra történő építkezésnek. A tananyagkészítésnél mindig fel kell tüntetni, milyen háttértudás szükséges annak elsajátításához.

Észlelés és figyelem: az információnak könnyen észlelhetőnek kell lennie, mivel az információ helyzete (a képernyőn) hat a figyelmünkre. A változások és különbségek felkeltik és fenntartják a figyelmet. Ezeket az elveket főképp a képernyő tervezésénél érdemes alkalmazni: könnyen olvasható szövegeket tervezzünk, jól helyezzük el a szöveget (balról jobbra, felülről lefelé) és alkalmazzuk a figyelem fenntartásának különböző technikáit (ilyenek a képernyőn létrehozott mozgások, képek, színek, ütemezetten felépített képernyőtartalom).

Kettős kódolás: a hatékony tanulás érdekében az ismereteket kódolni kell. Tananyagkészítés során érdemes több csatornán is eljuttatni a tanulóhoz az új információt (pl. képekben, videón, szövegesen és hallás útján is).

Konstruktív szemlélet

A konstruktív szemlélet szerint a befektetett munka eredményeképpen jön létre a tudás, amely a visszajelzésekből és a tapasztalatokból táplálkozik. A tanuló nem passzív befogadóként, hanem aktív szereplőként vesz részt a tanulás folyamatában. Önállóan igyekszik alkalmazni a tanultakat a  megfelelő útmutatás segítségével. A gyakorlatban ez a szemlélet a tanulóközpontúságra épül, a diák saját maga dolgozza fel a tananyagot, megkeresi az információk között összefüggéseket, az oktató/tutor szerepe a tanácsadás, útmutatás.

Az elmélet hatása az elektronikus tanulásra: a tervezés sokkal inkább a források összegyűjtéséről, azok összekapcsolásáról, a tanulók egyéni és csoportos moderálásáról szól, és kevésbé a tanulás instruálásáról.

Felfedezéses tanulás: lényege, hogy a tanulóknak a tanuláshoz nem irányításra, hanem motivációra van szüksége, ezért interaktív tananyagokat igényelnek. A multimédia enciklopédiák sűrűn linkelt témái, a kalandjátékok vagy felfedezéses játékszoftverek, a virtuális tanulási környezetek jól illenek ehhez a tanulási módhoz.

Kontextuális tanulás: az összefüggésekre koncentrál, igyekszik minél több valódi szituációt bemutatni. A tervezők ezt esettanulmányok, szimulációk, szerepjátékok beépítésével támogatják.

Konnektivista szemlélet

A konnektivista szemlélet ‒ mint hálózatalapú tanulás ‒ az informatika, a pedagógia és a hálózatkutatás metszéspontjában helyezkedik el. (Önmagát tanuláselméletnek mondja, de inkább a tanulási folyamatok szervezését támogatja.) Nem hierarchikus tanulási forma, hanem sokirányú, decentralizált és sokcsatornás. Kollaboratív szemléletű, mely tanulásra ösztönzi a tanulót, ezzel segítve kibontakozását és kreativitását.

Az elmélet hatása az elektronikus tanulásra: a tanulás szinkron kommunikációs elemekkel érhető el leginkább, ilyenek a csevegés, videókonferencia, de ezek az eszközök is igénylik a tervezettséget. Tehát jól átgondolt forgatókönyvek, moderálási elvek és feladatok szükségesek a hatékony tanuláshoz. Az együttműködéses tanulás a projekt munkában vagy csoportos kutatásban jól támogatható.

A hálózat alapú tanulás egyik típusa a MOOC (ld. később).

Elektronikus tanulásnál/tanításnál és tananyagszerkesztésnél az előbb vázolt elvek, módszerek és technikák keverhetők, de nem feltétlenül hoznak új minőséget vagy jobb tananyagot.

Napjainkra a tanulás környezete jelentősen megváltozott, amelynek kialakításához az előzőkben röviden bemutatott, tanuláselméletekhez kapcsolódó ismeretek is felhasználhatók. A behaviorista elmélet még mindig nélkülözhetetlen a tananyagok vázának megtervezésekor, a kognitív elmélet az információ befogadását, míg a konstruktivista szemlélet a tananyag feldolgozását, kontextusba helyezését és a kompetencia építését szolgálja. A módszertani fejlődés megköveteli, hogy minden elméletet figyelembe vegyünk a tananyag tervezésénél.

E-learning vagy blended learning?

Az első online tananyagok megszületésekor sokáig az önálló, önmenedzselt, oktatói támogatás nélküli tanulási formát használták a tanulni vágyók. A visszajelzések során kiderült azonban, hogy az e-learning hatékonysága elmaradt a remélttől, mert

  • hiányzott a valós emberi kapcsolat (nagyon sokan a mai napig ezért utasítják el teljesen az e-learning típusú képzéseket),
  • rengeteg olyan oktató szoftver, ergonómiailag rosszul elkészített tananyag és képzési keretrendszer készült az évek során, amelyek számos esetben figyelmen kívül hagyták a pszichológiai, pedagógiai és andragógiai fejlesztési szempontokat,
  • a formális képzési formák többsége nem készítette fel a tanulni vágyókat az önmenedzselt tanulásra.

Az oktatás fejlesztésekor mindezek ellenére sem érdemes lemondani az online oktatási és tanulási környezet nyújtotta előnyökről:

  • a képzési tartalmak idő- és helyfüggetlen elérhetőségéről,
  • a kommunikáció egyszerűségéről,
  • a nagyszámú felhasználó egyidejű képzésének lehetőségéről,
  • az igény szerint aktualizálható képzési tartalmak szolgáltatásáról.

A fenti fontosabb előnyök és hátrányok figyelembevételével született meg a vegyes/kevert rendszerű oktatási forma, (blended learning), amely az online tanulási környezetet és tananyagait kombinálja, kapcsolja össze a hagyományos, jelenléti képzéssel. Összetevője az online tanulási környezet, az elektronikus oktatási tartalom, a személyes kapcsolat és a jelenléti képzés során tartott hagyományos előadások. A képzések során az online és a jelenléti szakaszok felváltva követhetik egymást, ezek mennyisége és sorrendje változó lehet.

Tapasztalataink alapján a blended learning fogalma nem teljesen problémamentes, mert van, aki pedagógiai stratégiának, van, aki tanulási formának, esetleg a kettő keverékének tartja.

Talán a következő meghatározás ragadja meg leginkább ennek az oktatási módszernek a lényegét: Olyan oktatás-módszertani megoldás, amely egymásba integrálja a jelenléti oktatási tevékenységet az online oktatási tevékenységekkel, az irányított tanulást az önszabályozó tanulással, és a szinkron kommunikációt az aszinkron kommunikációval.

A blended learning típusai

A blended learningnek három típusa van, az egyes típusok között árnyalatnyi a különbség.

Készségközpontú modell

  • Többnyire önálló tanulás történik.
  • A tanuló elektronikus oktatóanyagokból sajátítja el az ismereteket, és a tanulás folyamatához tutort is rendelnek.
  • A kommunikáció a tutorral és a tanulótársakkal nagyrészt aszinkron módon történik.
  • A képzés menetét többnyire valamilyen ütemterv/haladási terv írja le.

Javasolt alkalmazása: olyan képzéseknél érdemes használni, amelyek során az online ismeretek elsajátítása után gyakorlat központú jelenléti oktatás következik.

Attitűdközpontú modell

  • Általában csoportos tanulás történik.
  • A tanulók az e-learning szakaszban elérhetnek elektronikus oktatóanyagokat is, de a hangsúly az online kooperatív, illetve kollaboratív csoportmunkán van.
  • A jelenléti szakasz tréning jellegű, az elsajátított ismeretek begyakorlását szolgálja.
  • A kommunikáció szinkron és aszinkron módon is zajlik.
  • A felhasználása például csapatépítő tréning során javasolt.

Kompetenciaközpontú modell

  • Többnyire mentorált tanulás történik.
  • A tartalom általában a munkaköri feladatokhoz kapcsolódik.
  • Az e-learning megoldások elsősorban egyfajta képzési háttérként, tudásbázisként érhetők el, amelyek a cél érdekében számos esettanulmányt tartalmaznak.

Döntéskészséget fejlesztő tanfolyamok esetében használják ezt a modellt, alkalmazása például a vezetőképzés során javasolt.

Megfigyelhető, hogy formális oktatási keretek között nehéz szétválasztani a jelenléti és az online szakaszokat, az e-learning megoldások egyre jobban integrálódnak a hagyományos képzési formákba, kiegészítve, nem pedig helyettesítve azokat. Bármelyik modellt is alkalmazzuk, fontos, hogy az online környezet tartalma, az online tanulás, online feladatok megoldása tervezetten kerüljön bele egy adott képzés folyamatába.

Csoportos tanulás online környezetben

Az online tanulási felületek, ma már olyan eszközöket biztosítanak, amelyek a csoportos tanulást is támogatják. Két típusát érdemes megismerni: a kollaboratív és a kooperatív tanulást.

Kollaboratív tanulás

Kollaboratív tanulás esetében közös cél az együtt tanulás során a feladat teljesítése. Ennek megfelelően a tevékenység szervezett és szinkron módon történik. Minden csoporttag egyszerre vesz részt a munkában, amely egy közös probléma megoldására irányul. A munkamegosztás számos esetben spontán történik, nincsenek előre leosztott csoportszerepek, azok a munka közben cserélődhetnek.

Kooperatív tanulás

Kooperatív tanulás esetén a közös cél eléréséhez egyedi célok társulnak. A tanulás egyedi szinten történik. A résztvevők maguk dolgoznak fel egyes, előre kiosztott, egymástól jól elkülönülő részfeladatokat, amelyek eredményeit adott időközönként megosztják a csoport többi tagjával. A csoporton belül a szerepek előre kiosztottak és rögzítettek.

Online tanulási-oktatási környezetben a tanulási folyamatot a benne szereplő személyek, elemek (tanulók, tanár, valamint információk, adatok stb.), valamint a közöttük fellelhető kapcsolatok befolyásolják. A kapcsolatok erőssége biztosítja az információ terjedését, másrészt az így létrehozott hálózati minta a tanulás alapjául szolgálhat.

A kapcsolatok kialakulását természetesen számos tényező – motiváció, érzelmek, logikus gondolkodás, meglévő tapasztalat, sokféle minta – befolyásolhatja. Online környezetben a tanár egyik feladata az, hogy a szereplőket aktiválja, visszajelzésekkel szolgáljon és új kapcsolatok létrehozására ösztönözzön.

A tanulási modellek tökéletesen alkalmazhatók napjaink IKT környezetében is, kiegészítve a hálózatok működésével kapcsolatos ismereteinkkel. A jelenléti és az önmenedzselt, elektronikus környezetben zajló tanulás egyike sem olyan hatékony önmagában, mintha a két képzési formát, azok módszertanát kevernénk. Mindezt megtámogatják a web2-es alkalmazások, amelyek bárki számára lehetőséget biztosítanak a tartalom előállításán túl a csoportmunkában történő konstruktív munkavégzésre.

Az e-learning szerepe a belső képzésben – a munkatársak tudásszintjének növelése

A munkatársak képzése, ismereteik frissítése és bővítése állandó feladatot jelent, különösen napjainkban, amikor a könyvtári munka jelentősen átalakulóban van: a hálózati szolgáltatásokkal kitágulnak a könyvtári terek, a közösségi oldalakon való megjelenéssel  „használóink” nem csupán az épületbe betérő olvasók és a mobil eszközök elterjedésével az információközvetítésben is új dimenziók nyílnak. A digitális átállással, a digitális tartalmak mennyiségi növekedésével együtt jár egyfajta filozófiai váltás a könyvtári dokumentumok kezelése, leírása, használata terén. Mindez az átalakulás, amely a jóslatok szerint a következő években soha nem látott méreteket fog ölteni, kikényszeríti a lépésváltást az oktatás terén is, hiszen csak könnyen, gyorsan megszerezhető, frissíthető tudás révén lehet lépést tartani a változásokkal.

A könyvtárak és a könyvtárosok közös felelőssége, hogy az intézmény, és azon belül az egyes munkatársak tudásvagyonával hogyan gazdálkodnak, hogyan gyarapítják azt. Elkerülhetetlen, hogy a tanulás beépüljön az életünkbe, a munkánkba. Az online oktatási anyagok használatával számos előnyhöz jutunk, hiszen akár időtől és helytől függetlenül, saját igényeink szerint szerezhetjük meg a feladataink ellátáshoz nélkülözhetetlen ismereteket. Szinte minden könyvtáros rendelkezik alapvető digitális készségekkel, amelyek szükségesek az e-tananya­gok használatához, és talán az önálló tanulásszervezés sem okoz komoly gondot. A tanuláshoz szükséges szabadidő már nehezebben teremthető meg, ezért lenne fontos, hogy alkalmazzuk a korszerű oktatási formákat, és hogy elegendő szakmai ismereteket közvetítő elektronikus tananyag álljon rendelkezésre az ismeretek átadására. Itt nem csupán az akkreditált továbbképzésekre kell gondolni, hanem a kisebb témaköröket feldolgozó vagy a gyakorlati ismereteket kompakt formában átadó intézményi belső képzésekre is, valamint akár a kompetenciafejlesztést célzó mikrotananyagokra, amelyek bárhol, bármikor elérhetők, és egy adott, jól körülhatárolt probléma megoldásához nyújtanak gyors segítséget.

A tematikus szakmai továbbképzésekre sok helyen találunk példát, a mikrooktatás viszont hatékonysága és rugalmassága ellenére is kevésbé ismert, kevésbé használatos formája a képességfejlesztésnek.

A mikrooktatás helye az önképzésben és a belső képzésben

A munkatársak új generációja már másfajta tanulási igényekkel rendelkezik: saját eszközeiket használva, bármikor szeretnék elérni a forrást, amelyből a tudásukat bővíthetik. Rövid, tömör információkat keresnek, amellyel szinte azonnal megoldhatják az előttük álló problémát. Nem akarnak hosszú tanfolyamokra járni, ahol óhatatlanul foglalkozniuk kell olyan témákkal is, amelyeket nem tudnak azonnal felhasználni, nem releváns a feladataik ellátásához.

Sokszor vagyunk olyan helyzetben, hogy egy adott probléma megoldásához hiányzik egy apró láncszem az ismereteinkből: például naponta használunk egy bizonyos szolgáltatást vagy alkalmazást, de valamelyik funkciójára még nem volt szükségünk, ezért első alkalommal utána kell néznünk, hogyan is működik. Egy ritkán használt eszköz vagy kevésbé ismert módszer alkalmazása során nem árt feleleveníteni korábbi ismereteinket vagy megszerezni a hiányzó tudást. Ilyen helyzetben gyors és hatásos megoldás, ha egy mikrotananyag révén szinte percek alatt „képbe kerülünk”. Az is igaz, hogy nem minden téma alkalmas arra, hogy ebben a formában dolgozzuk fel, vagyis a mikrotananyagoknak is megvan a megfelelő alkalmazási területe.

Mire alkalmas a mikrooktatás?

Az ismeretszerzésnek ez a gyors formája a következő esetekben lehet hasznos:

  • a munkatársaknak időről-időre továbbképzésre van szükségük, hogy naprakész tudással rendelkezzenek a munkájukhoz;
  • a munkatársaknak kész válaszokra és gyors megoldásokra van szükségük egy probléma kezeléséhez;
  • a munkavégzéshez szükséges információk gyorsan változnak, rendszeresen aktualizálni kell őket;
  • a szervezet szeretné kiaknázni az új technológiákat, amelyek lehetővé teszik a korszerű tanulási formákat.

A munkahelyi képzésben a hosszú tanfolyamok helyett eredményesebbnek bizonyul a célzott, gyors ismeretátadás. A mikrooktatás egy olyan stratégia, melynek lényege, hogy kisebb adagokban, de annál hatékonyabban közvetítjük az információkat. Alkalmas lehet például egy munkafolyamat egyes lépéseinek begyakorlására vagy egy szabályozásbeli változás megismertetésére, egy új kiadvány bemutatására, az újonnan felvett munkatársak részére az intézmény rövid bemutatására, de sorolhatnánk még a számtalan alkalmazási lehetőséget.

Melyek a mikrotananyag előnyei?

  • egy adott, körülhatárolt témakörre fókuszál,
  • speciális, célzott információval szolgál egy szűk területről, témáról,
  • rövid, néhány percben megtanulható,
  • sokféle eszközön (pl. mobiltelefonon is) megjeleníthető,
  • gazdag eszköztárat használ (infografika, videó, animáció, játék stb.), melyek a gyors ismeretszerzést támogatják,
  • a tanulási ciklusban bárhol alkalmazható (előtanulmányok során, a képzés folyamatában, vagy a korábban tanultak utólagos felelevenítéséhez),
  • rövidsége ellenére, új ismeretet ad át,
  • használhatók önálló egységként vagy egy komplexebb tananyag részeként,
  • beépülhet mind a formális, mind az informális oktatásba, továbbképzésbe.

A mikrooktatás azoknak a felnőtt munkavállalóknak a képzési igényeit támogatja, akik szeretnek kötöttségek nélkül tanulni, motiváltak, elsősorban alapvető ismereteik kisebb-nagyobb kiegészítésére van szükségük és gyakorlatias válaszokat keresnek a kérdéseikre. A jól szervezett, rövid, tömör tananyagokból a mobil eszközeik használatával akkor és ott találhatnak választ a kérdéseikre, amikor szükségük van rá, és akár már alkalmazhatják is a tanultakat. Ezek a minitanfolyamok könnyen módosíthatók, tartalmuk egyszerűen és gyorsan aktualizálható vagy akár személyre szabható. Alkalmazásuk egy intézmény szempontjából is előnyös lehet, mert költséghatékonyan létrehozhatók és frissíthetők, segítségükkel optimalizálható a képzésre fordított idő, sokkal konkrétabb a közvetített tudás – összességében elmondható, hogy meglehetősen jó az ár-érték arányuk.

Mobiltanulás (m-learning/mobil learning)

Tovább folytatva az online oktatási és tanulási típusok bemutatását, a következőkben az m-learning (mobiltanulás) fogalmát, annak jellemzőit mutatjuk be.

Az m-learning fogalma és jellemzői

Többféle definíció létezik az m-learning kifejezés meghatározására, ezek közül válogatunk, és kialakulásuk sorrendjében soroljuk fel azokat.

Nyíri Kristóf a Towards a Philosophy of M-Learning című tanulmányában írt a mobiltanulásról. Két módon közelítette meg a fogalmat. Az elsőben az e-learning egyszerűen m-learninggé válik anélkül, hogy különösebb változás következne be a tartalmában. Ehhez internetelérést és vezeték nélküli eszközt kell biztosítani. A második megközelítésnél azt hangsúlyozza, hogy a mobiltanulás jellemzően a helyfüggetlen és szituációfüggő tudást fogja megcélozni. Végül összegzésként megállapítja, hogy a mobiltanulás a személyek közötti mobilkommunikáció során kialakuló tanulás, amely szituációfüggő tudást céloz meg, átível tudományterületeken és tartalma multiszenzorális.

További meghatározások az m-learningről

„Bármely olyan oktatás, ahol az egyedüli vagy a domináns technológia a kézi vagy palmtop eszköz.” (Traxler, 2005)

„A mobiltanulást azokra az eszközökre kell korlátozni, amelyek egy hölgy retiküljében vagy egy úr zsebében elférnek.” (Keegan, 2005)

„A helyfüggetlen kézi hardver hasznosítása, vezeték nélküli hálózat és mobiltelefónia a tanítás és tanulás gazdagításának javításához és kiterjesztéséhez.” (MoLeNET, 2007)

Az UNESCO mobiloktatásról szóló összefoglaló tanulmányában a mobiltanulás meghatározása: „kézi technológiák a vezeték nélküli és mobiltelefon-hálózatokkal, hogy a tanításhoz és tanuláshoz hozzáférést könnyítsék, támogassák, javítsák és kiegészítsék.” (Schofield et al., 2011)

„Bármilyen, mobileszközön hozzáférhető, tanuláshoz kapcsolódó tartalom, tevékenység.” (Vágvölgyi, 2011)

Sok kutató szerint a tartalomlétrehozás egyre fontosabb része a mobileszközökön végzett tanulásnak – hiszen aktív tanulási tevékenység nélkül nincs ismeretszerzés, nincs tanulás.

A meghatározások elolvasása után felmerülhet bennünk, hogy mobiltanulás megvalósulhat a szervezett, tanár által irányított, értékeléssel záródó tanulás esetén is. (Például a kiadott feladatok megoldásakor, illetve könyvekből, jegyzetekből helytől függetlenül is tanulhatunk.)

Jelenleg a mobiltanulás (mobile learning) kifejezést a hordozható, interneteléréssel rendelkező személyes elektronikus eszközökkel támogatott tanítás-tanulásra használjuk, amely támogatja a

  • személyre szabott tanulási tevékenységeink irányítását,
  • a tanulási folyamat során végzett interakcióinkat,
  • az új, számunkra releváns információforrások elérését, helytől- és szituációtól függően;
  • a kapcsolatteremtés módjait bárhol, bármikor;
  • az azonnali visszajelzést a teljesítményünkről az elektronikus rendszerben;
  • az új tartalomelemek létrehozását, amelyeket a képzésben résztvevők számára publikálhatunk.

A fenti megfogalmazásból a „személyes elektronikus eszközök” kifejezést kell kiemelnünk. Okos eszközeinket (mobil eszköz) mindig magunknál tartjuk (a felhasználó is „mobil”), segítségükkel interaktív módon juthatunk információkhoz.

Mikrooktatási tartalmak az m-learningben

Az m-learning oktatási tartalmakról az alábbiakat állapíthatjuk meg:

Hozzáférés az oktatási tartalomhoz: a hozzáférés és megjelenítés körülményei mások, mint az e-learning esetében, gondoljunk csak a mobil eszközök képernyőméretére és felbontására, amely jelentős mértékben meghatározza a megjeleníthető információ mennyiségét és típusát, szemben a helyhez kötött asztali gépekkel. További problémát okozhat ebben a környezetben a tartalom fájlformátuma és az eszközön található operációs rendszer.

A kurzusok hossza: az m-learning mint módszer leginkább rövid, tömör, könnyen érthető elméleti tananyagok közvetítésére alkalmas, mintsem hosszú, gyakorlat-orientált kurzusok lebonyolítására. (Gondoljunk csak arra, ki szeretne egy mobil képernyőjén több órán keresztül olvasgatni.)

Struktúra és forma: az m-learning anyagoknak   egyszerűbb felépítéssel kell rendelkezniük, mint egy e-learning tananyagnak, amely általában meghatározott struktúrája van.

Igényekhez és körülményekhez való igazítás: az m-learning általában időben kötetlen, rövid és az adott körülményekhez rugalmasan igazodó tanulási forma, ellentétben az e-learninggel, amely általában több időt szán a megértésre és az elsajátításra. Az e-learning kurzusok hallgatóitól elvárás, hogy a tanultakat hosszabb távon tudják alkalmazni a szakmájuk gyakorlása közben. Az m-learning tananyagok gyakran gyors, az adott feladatnak megfelelő praktikus információkat adnak át.

Visszacsatolás: Az e-learning kurzusokban bevett szokás a tudásteszt vagy ellenőrző feladatok időhöz kötött elvégeztetése, ami nem minden esetben ad lehetőséget a tanultak kipróbálására, a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésére. Az m-learning esetében a rövidebb kurzusok miatt több lehetőség adódik olyan feladatok elvégzésére, amelyek a gyakorlatban könnyebben kipróbálhatók és ellenőrizhetők. (Problémát az adatbevitel okozhat, amely több módon is megvalósulhat – pl.: QUERTY billentyűzet, toll, érintőképernyő –, de lényegesen lassúbb, mint egy hagyományos PC-n vagy laptopon.)
Napjainkban a legnépszerűbb mikrotartalom az infografika.