Historia Domus 1945–1950

Források és adalékok az Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Tudományos Könyvtára és a Honvédorvos című szakfolyóirat történetéhez

A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ (MH EK) Védelem-egészségügyi Igazgatóság Tudományos Kutató és Laboratóriumi Intézet Tudományos Könyvtárának története a XIX–XX. századi katonai kórház-építési szabályzatokban, a helyőrségi kórházakkal szemben támasztott elvárásokban foglaltakat figyelembe véve bizonnyal majdhogynem a kórház alapításáig vezethető vissza. Mindazonáltal az indirekt bizonyítékok és források mellett már konkrétumokat tartalmazó kútfők száma a kórház históriájának jelentős részéből nemigen maradt fenn. A Könyvtárban őrzött leltárkönyvek legkorábbika az 1954-es esztendő beszerzéseivel indul1, a Honvédorvos című, ekkor már az MH EK jogelődjéhez, az akkori Honvéd Központi Katonai Kórházhoz kötődő szakfolyóirat pedig 1949-ből közli az előfizetett folyóiratok listáját2.

Az MH EK előtörténete

II. József a mai Róbert Károly körúti kórház elődjét 1781-ben3 alapította a mai Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarkán állott volt jezsuita kollégiumban, majd 1783-ban helyezték át a lazarettet (helyőrségi kórház) az Invalidus-palota (a későbbi Károly Kaszárnya, másik nevén a Gránátos laktanya) hátsó traktusába, az 1894-ben a főváros tulajdonába került épületbe, amely ma is a Városháza otthona.4 „Ebben a kórházban [a XIX. században] évente mintegy 5000 katonát, hadirokkantat kezeltek. A kórház a helyőrség nagy létszáma miatt meglehetősen zsúfolt volt.” – olvashatóa Budapest történetében.5

A Pesten lévő katonai kórházból az 1808-as szabályzat, a Militär-Sanitäts-Reglement6, illetve annak 1815-ös edíciója, a Revidierter und verbesserter Auszug aus dem Militär-Sanitäts-Reglement7 alapján vált helyőrségi kórház, amely saját tiszti és orvosi karral, igazgatással és személyzettel rendelkezett. A helyőrségi kórházi rang már a XIX. század elején is szélesebb feladatkört jelentett; orvosai gyógyító tevékenységük mellett régiójuk többi egészségügyi intézménye számára módszertani segítséget nyújtottak, illetve gyakorlati képzésben részesítették a civil orvosokat és sebészeket, felkészítették őket a katona-egészségügy szabályzataiból, a kórházvezetés, a gazdálkodás és a személyzet irányításának kérdéseiből. Mindemellett feladatuk volt mozgósítás esetén a harctéri ellátás lehetőség szerinti gyors megszervezése8. 1829 és 1840 között a császári sereg katona-egészségügyi irányítása a helyőrségi kórházakat, köztük a pestit is, katonai kórházzá minősítették le, és az intézmények csak az 1850-től megkezdődő reformfolyamat során kapták vissza korábbi rangjukat. 1870-ben az akkori 23 kórházat székhelyük megnevezése helyett sorszámmal látták el: így lett a Pesten működőből a császári és királyi sereg 16. számú helyőrségi kórháza.9

A katonai kórház az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc alatt a Ludovika épületébe költözött10, és csak a kiegyezés után lett reális esély arra, hogy a Ludoviceumot eredeti céljaira lehessen használni. A 16. helyőrségi kórház számára 1871-ben a külső Üllői úton épültek barakkok11. Ekkoriban a pesti Garnisonsspital a Monarchia 23–26 hasonló intézménye között12 a két bécsi székhelyű után a harmadik legnagyobb helyőrségi kórház volt13, de egyre sürgetőbbé vált részére korszerű kampusz kiépítése. A közös hadsereghez kötődő Militär-Zeitung már 1875-ben arról panaszkodott, hogy az egész Birodalomban nincsen egyetlen olyan helyőrségi vagy katonai kórház sem, amely legalább megközelítően megfelelne a modern elvárásoknak. Az általánosságok után a kiemelt példák között a pesti lazarett is szerepel, ahol „sok pénzért megvásárolt eszkimókunyhók”-at neveznek barakk-kórháznak.14

1894. június 20-án Budapest főváros közgyűlése a 20.450/1894 VI. számú előterjesztés tárgyában hozott határozatában elfogadta és kimondta, hogy a 16. helyőrségi kórház számára a „bérletet 1899. évi deczember végén túl többé meghosszabbítani nem fogja; minélfogva fölhívandó a cs. és kir. katonai hatóság, hogy ezen végső határidőre a teleknek kiürítése és az épületeknek eltávolítása iránt intézkedjék.”15 Mindazonáltal az új helyőrségi kórház építésének előkészítése már korábban megkezdődött, bizonyítja ezt a Fővárosi Lapok 1889 nyarán közzétett írása: „Új katonai kórház építése van tervben. Az egyik helyőrségi kórház [a pesti mellett Budán is működött egy ispotály, ennek épülete 1872-ben készült el] célszerűtlen s a katonai kincstár e helyett az Angyalföldön, a kaszárnya mellett, akar újat építeni. Egy katonai bizottság most gyűjti a terv sikere érdekében az adatokat, s már meg is kezdte a tanulmányozást a kórházak megtekintésével. A bizottság tagjai: [Joseph] Höferer főtörzsorvos [16. Helyőrségi Kórház], Scheffel József egészségügyi őrnagy és Glossauer Gyula mérnökkari százados tegnap a főváros üllői úti [1894-től Szent Istvánról elnevezett16] kórházát látogatták meg. Dr. Dulácska Géza h. igazgató kalauzolása mellett megnéztek mindent s nagy dicsérettel nyilatkoztak a látottakról. Azt mondták, az építkezésnél elsősorban ezt a nagy közkórházat veszik mintául.”17

1. ábra
A Róbert Károly körúti katonai kórház első épülete (1899), a törzsépület, ma az MH EK Tudományos Könyvtár helye

Az új kórház valóban Angyalföldön, az erdőtelki dűlőn a Hungária18 (ma: Róbert Károly) körút és a Levente, a Gömb, illetve a Hajdú utcák által határolt területen kapott elhelyezést, az ispotály használatbavételi engedélyét a főváros 1899. június 30-ai dátummal adta ki.19 Elsőként a törzsépület készült el, ez ma is a parancsnoki épület, és jelenleg többek között a Tudományos Könyvtár szintén itt működik.

2. ábra
A 1. betegpavilon földszintjének alaprajza. Budapest, 1901. március.
HL. VII. 244. Katonai objektumok építési anyaga. 1898–1944.

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a kórház de facto azonnal a Magyar Királyi Honvédséghez került át (a kérdés jogi rendezése azonban sokáig váratott magára), az intézmény 1944-ig először a „volt 16.”, majd 2., 8., illetve 10. helyőrségi kórház néven működött.20 A kampusz kiépítése, majd bővítése és korszerűsítése azonban még az I. és II. világháború éveiben is folyamatos volt.

3. ábra
A kórházi kampusz 1940 körüli alaprajza.
Hadtörténelmi Levéltár. VII. 244. Katonai objektumok építési anyaga. 1898–1944.

A II. világháború utolsó hónapjaiban „A fővárost ért bombázások 1944-ben súlyosan megrongálták a kórház épületeit is. 1944 decemberében a kórház anyagával és beosztott személyzetének egy részével a budai Kiskorona utcai iskolába kényszerült áttelepülni. A beosztott személyzet később nagy veszélyek közepette visszatért Pestre és a jelenlegi Honvédelmi Minisztérium épületének pincéjében egy rögtönzött kórházat létesített. Innen a harcok következtében tovább mentek a Magyar Nemzeti Bank pincéjébe. A visszamaradt csekély létszám hamarosan szovjet fogságba esett”.21 A 10. számú helyőrségi kórház elhagyott épületeiben 1944 decemberétől 1945. május 1-jéig a Svéd Vöröskeresztes Hadikórház működött (ennek vezetője Michail Pavlovics Kutuzov-Tolsztoj gróf [1896–1980], a nagy orosz író ekkortájt Magyarországon élő leszármazottja volt22), június 2-áig pedig szovjet hadikórházként látta el a betegeket.23

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945. május 25-ei keltezéssel engedélyezte a kórház újjászervezését 300 férőhellyel24, így a honvédelmi miniszter 26.069/Eln. szerv. 1945. számú rendelete alapján szerveződött meg a 10. számú magyar királyi helyőrségi kórház jogutódjaként a Budapesti 1. számú Helyőrségi Kórház25, amely 1945. június 5-én kezdte meg a gyógyítást. 1945. június 2. és 1947. augusztus 1. között a Gyáli úton 1898-ban felépített és eredendően a Magyar Királyi Honvédség számára készült intézmény nevét vette át a Róbert Károly körúti gyógyintézet, és mivel az ekkor még szovjet katonai használatban volt, így eredeti funkciójában nem működött.26 A helyőrségi kórház  1947. augusztus 1-jével kapta meg egészen 2007. július 1-jéig használatos „Központi Honvéd Kórház” elnevezését.”27

4. ábra
Az 1945. évi 1. számú,  még nem is írógéppel megírt kórházparancsnoksági parancs.
Budapest, 1945. június 2. HL. MN Központi Kórház. 102/03. 1945.

A kórházi könyvtár a levéltári források tükrében

A háború utáni „szellemi, eszmei megújulás” és az újjáépítés céljából már 1945 kora nyarán megkezdődött a honvédségi intézmények legénységi könyvtári állományainak megrostálása. A fasiszta könyvek kivonása a könyvtári állományokból az általános gyűjtőkörű, illetve nagyrészt rekreációs irodalmat szolgáltató bibliotékákat érintette határozottabban, az orvosi szakkönyvtár anyagának szelektálása a rendelkezésben nem vetődött fel. A vonatkozó levelezésből ismeretes, hogy a helyőrségi kórházban a háború előtt és alatt legénységi bibliotéka nem működött28 (vagy legalább is az 1944–1945-ös budapesti harci cselekményekben, a bombázásokban az orvosi szakkönyvtárral együtt nagyrészt szétszóródhatott, megsemmisülhetett), bár a helyőrségi kórházak építészeti kialakítását meghatározó XIX. századi szabályzatok erről is rendelkeztek. Az aktív gyógyító és tudományos munkához, valamint a (katona)orvosok képzéséhez szükséges szakkönyvtár mindenkor rendelkezésre állt.29 (A rendelkezés orvosi szakkönyvtár mellett a betegek – tisztek és a legénység – bibliotékáiról is említést tesz. A korabeli helyőrségi kórházakban az ott ápolt katonák jogi, fegyelmi szempontból az alakulathoz „vezényelt” személyek voltak, életüket a rájuk vonatkozó katonai előírások szerint folytatták; civil, nem katonai vagy nem igényjogosult személyek csak az esetek kis százalékában voltak a helyőrségi kórházak ápoltjai között.)

A fennmaradt levéltári iratok tanúsága szerint a kórházparancsnok, dr. Bokor Győző orvos ezredes a kórház rekonstrukciós munkálatai közepette 1946. május 4-ei keltezéssel terjesztette fel a honvédelmi miniszterhez az orvosi szakkönyvtár részére igényelt könyvek első jegyzékét. A hatoldalas lista „az egyes szakmák szerint csoportosítva” sorolja fel a kívánt szakirodalmi forrásokat, a magyar nyelvű kiadvá­nyok mellett leginkább német, de jó néhány angol és francia szakkönyvet is.30 Az újabb lajstrom 1947 márciusában készült, ennek címzettje a Budapesti I. Honvéd Kerületi Parancsnokság volt31. De a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztálya a továbbiakban is fontosnak tartotta a honvédkórházak szakkönyvekkel való ellátását, így az osztályvezető főorvosok 1948. július 20-áig újabb dezideráta könyvjegyzékeket terjeszthettek a kórházparancsnokság elé32, és az 1948. október 19-ei napiparancs újabb bel- és külföldi szaklapok beszerzésének lehetőségéről tudósított.33

A Honvédorvosi Közlemények címmel újraindult Honvédorvos 1949. évi 1–3. összevont száma már 82 kurrens előfizetett szakfolyóiratot sorolt fel, a következő füzetben közölt pótjegyzék újabb 18 szaklapot tartalmaz.34 A két folyóiratlista összesen 100 címet közöl, ezek közül 8 magyar nyelvű volt, 12 „szovjet”, a többi pedig angol, német és francia volt; de a pótjegyzékben egy finn katonaorvosi szakfolyóirat is szerepelt.

A korabeli köztörténelmi események, folyamatok ismeretében figyelemre méltó momentum, hogy az 1949. január 7-ei napiparancsban szó szerint idézi a honvédelmi miniszter H. M. 400.361/Kfcs.X.-1949. számú rendeletét: „Alkalom nyílott arra, hogy az osztály orvosszakirodalmi sajtótermékeket szerezzen be amerikai könyvkiadó cégektől. Tekintve a megrendelés sürgősségét, felszólítom, hogy legkésőbb jan. 10-ig jelentse milyen angol nyelvű kézi- és tankönyvekre, illetve folyóiratokra tart igényt. E célból utasítsa a kórház valamennyi osztályának vezetőjét, hogy haladéktalanul lépjenek érintkezésbe a megfelelő tudományos intézetekkel, elsősorban a klinikákkal és az ott beszerzett előzetes tájékozódás alapján tegyék meg javaslataikat, mert csak így érhető el az, hogy az akció valóban észszerű és hasznos legyen.” Fentiek alapján dr. Velkey Béla orvos ezredes kórházparancsnok utasította az osztályvezető orvosokat, hogy jelentéseiket, kiadványigényeiket 1949. január 9-én délig adják le a parancsnoki irodában.35

A vizsgált időszakban tehát a könyvtár gyarapítása nem állandó beszerzési keret meghatározásával és biztosításával történt, hanem honvédségi, minisztériumi programok segítségével, és a források alapján az állapítható meg, hogy ez a helyzet csak 1952-ben változott meg.36

Az újonnan szervezett bibliotéka kezelője 1948–1949-ben dr. Tóth István orvos őrnagy és Géczy Ferenc irodista főtiszt37, utóbb dr. Nemes János polgári doktor38, őt felváltva 1949 márciusától dr. Kiss István orvos őrnagy39 volt. A könyvtári szolgálatra a kórházparancsnok, dr. Szedő Imre orvos ezredes 1950. március 28-ával ideiglenesen Koller Ferenc polgári alkalmazottat vezényelte.40 A könyvtár akkori bizonytalan helyzetét mutatja, hogy 1950. szeptember végétől az olvasótermi használat időkerete ugyan nem változott, de a kölcsönzés csak délután 2 és 3 óra között volt lehetséges.41 A személyzeti kérdés rendezésére bizonnyal több kísérlet is történt, ám ezek – még évekig – nem jártak sikerrel, az 1952/1953-as állománytábla sem tartalmazott könyvtárosi helyet.42

A könyvek rendezése a törzsépületben a gazdasági hivataltól e célra megkapott helyiségben történt43, a szolgáltatás azonban 1948 tavaszától-nyarától nem itt, hanem decentralizáltan négy különgyűjteményre bontva indult meg. „A könyvtáregységeket a következőképpen osztom szét – olvasható az 1948. május 31-ei napiparancsban –: sebészet, idegosztály, bőrosztály, belgyógyászat. Nevezett osztályok vezetőit utasítom, hogy f. hó [június!] 24-én az anyagi tisztnél a könyvtáregységek átvétele végett jelentkezzenek és azokat nyugta-ellennyugtakönyv alapján vételezzék fel. A könyvtár használatára vonatkozólag utasítás átvétele végett f. hó 24-én 11 órakor a parancsnoki irodában a nevelőtisztnél jelentkezzenek.”44

5. ábra
A Honvédelmi Minisztérium 03250/Htpszf. Eü. Csf-ség 1952. sz. levele.
Budapest, 1952. október 13. Hadtörténelmi Levéltár. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1952/T.

A könyvtári állomány feldolgozása – a levéltári kútfők tanúsága szerint – 1949 utolsó hónapjaiban kezdődhetett, az október 6-ai parancs utasította a kórház orvosait, hogy „a könyvtári könyveket és folyóiratokat f. hó 10., 11. és 12-én 10 h-tól 13 h-ig a könyvtárban dr. Kiss István ht. [hivatásos] o. őr[na]gynak katalogizálás céljából feltétlenül mutassák be.”45

A dokumentumállomány katalogizálása, legalábbis jegyzékbe foglalása a könyvtári szakmai szempon­tok mellett kimutatások készítéséhez is elengedhetetlen volt. Egy 1950. március 13-án kelt HM ügydarab azonnali jelentést kért a könyvtári könyvekről és külföldi folyóiratokról, mégpedig olyan módon, hogy „amennyiben a könyvtárban olyan könyvek is lennének, amelyeket külön kezel, esetleg olvasásra, tanulmányozásra egyáltalán nem, vagy korlátozással ad, foglalja külön jegyzékbe és ezt a körülményt a jegyzékben tüntesse fel.” A könyvtárosnak hasonló eljárást kellett követnie a folyóiratok esetében is.46 A Hadtáp-szolgálatfőnökség rendelete vonatkozott a szervezetileg a Kórház alárendeltségébe tartozó Honvéd Közegészségügyi Intézet önálló orvosi szakkönyvtárára is.47 Maga az Intézet másik vonatkozásban is szerepet vállalt a Kórház életében és könyvtári ellátásában. A Központi Honvéd Kórházban működő honvédorvosi alkalmazó iskola, illetve a honvédorvosi ki- és továbbképzések oktatói is részben a Honvéd Közegészségügyi Intézet munkatársai közül kerültek ki, de 1950 áprilisától egy honvédelmi minisztériumi rendelet értelmében a tanfolyamok számára szükséges orvosi szakirodalom beszerzések is az Intézeten keresztül történtek.48

Mindeközben a korábban kialakított „osztálykönyvtár” modellt elhagyva a szakkönyvtár már egyetlen központi helyen kezdte meg rendezett működését. Az 1948. szeptember 24-ei napiparancs vonatkozó rendelete: „A kórház orvosi könyvtárát orvosok és a kórházban szolgálatot teljesítő orvostanhallgatók részére a jövő héten fogom megnyitni. A könyvtár helyiségeinek berendezéséről Császár József alhdgy. [alhadnagy] haladéktalanul gondoskodjék. Helyiségül a törzsépület [a mai parancsnoki épület] 1. emelet 34. sz. szobáját jelölöm ki. … A könyvtár látogatási időpontját – vasárnapot és ünnepnapot kivéve – naponta 14–16 órában határozom meg.49 A könyvtár többedik költöztetése után 1950. március 28-án a törzsépület földszintjén nyílt meg, és „a kórház beosztott orvosai részére rendelkezésre áll[t] minden nap 14–17 h-ig. Ezen idő alatt a könyvtár olvasótermében folyóirat és könyvolvasás van rendszeresítve.”

A szakkönyvtár eleinte prézens használatú volt50, ez alól azonban rövidesen kikerültek a külföldi folyóiratok51, 1949. június 1-jétől pedig a teljes könyvtári állomány az orvosok számára kölcsönözhetővé vált; „a kórház könyvtárából minden hét pénteken 14 h-tól 15 h-ig adunk ki orvosi könyveket.”52 Később a nyitvatartási idő is emelkedett és a kölcsönzés a kézikönyvek kivételével általánosan egy hét időtartamra volt lehetséges53, utóbb az időszaki kiadványok esetében ez két hét, a szakkönyvek használói számára pedig egy hónap lett.54

Kezdetben a külhoni folyóiratok kölcsönzésének oka az volt, hogy a Központi Honvéd Kórház, illetve a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete kebelében 1945. július 5-én életre hívott Honvédorvosi Szakcsoport, melynek tagsága és vezetősége – természetesen – nagyrészt a budapesti honvéd kórház személyi állományából került ki55, az 1944-ben megszűnt szakfolyóirat, a Honvédorvos újraindítása mellett döntött és a kiadvány tervezett, Lapszemle című rovata a Kórház könyvtárába járó orvosi, katonaorvosi szaklapok cikkeiről tájékoztatta a katonaorvosokat.

A Honvédorvos című szakfolyóirat

A Honvédorvos 1888-ban – idén 130 esztendeje – indult meg a Gyógyászat mellékleteként dr. Szénásy Sándor magyar királyi honvédségi ezredorvos szerkesztésében azzal az alcímében kiemelten közölt céllal, hogy „a hazai katonaorvosi intézmény tudományos és társadalmi érdekeinek közlönye” legyen. „Ezen, hatáskörében terjeszkedő, tekintélyében növekvő orvosi kar számára óhajtottunk már régen orgánumot létesíteni, mely egyrészt azon ma már szintén önálló szaktudománynak, melyet hadegészségügynek nevezünk, szolgáljon, másrészt azon jogos érdekek szószólója legyen, melyek a honvédorvosi intézmény jelenét fejleszteni, jövőjét biztosítani vannak hivatva.” – olvasható az első szám programadó cikkében.56 Az első világháború azonban oly sok feladattal és anyagi teherrel halmozta el a katonaorvosi kart, hogy 1914. július 5-e után a folyóirat nem tudott megjelenni.

A Honvédorvos életének második szakasza az 1929 és 1944 közötti korszak, amikor a periodikum már önálló kiadványként látott napvilágot a Honvéd Orvosok Tudományos Egyesülete kiadásában, szerkesztősége a Magyar Királyi Honvédség I. helyőrségi kórházában kapott helyet a Gyáli út 17. szám alatt, a szerkesztés munkálatait testületként a Magyar Királyi Honvéd és Közrendészeti Egészségügyi Tanács végezte Barna János főtörzsorvos segítségével, a főszerkesztő pedig dr. Franz Géza törzsorvos, később orvos vezérőrnagy volt. A későbbiekben mindketten a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskarának magántanárai is voltak, Barna János szemészetet57, Franz doktor pedig katona-egészségtant58 tanított.

A második világháború utáni újrakezdés 1949-ben következett be, 1949–1950-ben Honvédorvosi Közlemények, 1950–1952-ben Honvédorvos, 1953–1956-ban Katonaorvosi Szemleként látott napvilágot a szakfolyóirat, és majd csak később, 1957-ben kapja vissza régi elnevezését, innentől jelenik meg azonos címen a kiadvány mind a mai napig is. A szerkesztőség 1949-től kezdődően a Honvéd Központi Kórházban59 működött/működik. A Honvédorvos 1949–1951-es korszakát tehát „az ismeretgyűjtés és újjászervezés” jellemezte, mivel „az új honvédorvosi kollektíva tudományos tevékenységéből hiányoztak a háborús és a háborút közvetlen követő évek, a gyökereket – a köztörténelmi, politikai háttérnek megfelelően – a szovjet katonaorvos-tudományban keres[ték]”60. (A lap jelenleg szervezetileg a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Védelem-egészségügyi Igazgatóság Tudományos Kutató és Laboratóriumi Intézet Tudományos Könyvtárához kötődik, elsősorban az MH EK munkatársainak publikációs tere, profilja az intézményben jelenleg folyó katona-egészségügyi kutatások és a gyakorlati munka bemutatása, de katonaorvosi tudomány- és szakmatörténeti közleményeket is közöl. Rendszeresen beszámol a mostani szakmai szervezet, a Magyar Katonai Katasztrófaorvostani Társaság éves tudományos konferenciáiról és a védelem-egészségügy hazai és külföldi tudományos eredményeiről. A Honvédorvos az MTA Hadtudományi Bizottsága által elfogadott lektorált tudományos folyóirat.)

Az események sodrába visszatérve: az 1948. október 19-ei kórházparancsnoki napiparancs tehát a régi-új szakfolyóirat, illetve a Honvédorvosi Szakcsoport tudományos ülései számára kérte a vonatkozó külföldi szakirodalomról tudósító referátumokat. Dr. Velkey Béla orvos ezredes, a kórház akkori parancsnoka „a könyvtárban elhelyezett külföldi szaklapok és folyóiratok referenseiül” az alábbi orvosokat jelölte ki:

„Sebészet: Dr. Stefaits Géza o. ezds., Dr. Móhr Henrik. o. őrgy.
Bőr- és urológia: Dr. Pastinszky István o. alez.
Bakteriológia és hygiéne: Dr. Hézser László polg. orvos
Általános orvosi kérdések: Dr. Barbie János o. alez.
Szülészet és nőgyógyászat: Dr. Aranyi Sándor o. ezds és Dr. Csonka István polg. orvos
Belgyógyászat: Dr. Mindák Jenő o. ezds.
Ideggyógyászat: Dr. Makkay Endre o. ezds.
Orr-fül-gégészet: Dr. Dán Tibor o. őrgy.
Gyermekgyógyászat: Dr. Andor László o. alez.
Fogászat: Dr. Rados Imre o. alez.
Fizikotherápia: Dr. Nényei Etele o. őrgy.
Röntgen: Dr. Nagy Zoltán o. őrgy.”

Ezen munkatársak a szaklapokat Géczy Ferenc könyvtárostól nyugta ellenében egy hétre kölcsönözhették ki, a cikkekről készített referátumokban fel kellett tüntetniük a cikk szerzőjét, a folyóirat évfolyamát és lapszámát.61 Egy hónappal a referensek megnevezése után a parancsnok „újból nyomatékosan figyelmeztett[e] a referátumok készítésére kijelölteket, hogy a könyvtárban rendelkezésre álló külföldi folyóiratokat tanulmányozzák át és a referátumokban kiértékeljék. A referátumok az e hónap folyamán [1948. november] meginduló Honvédorvosban kerülnek közlésre.ˮ62 A szaklap újjáindulása végül néhány hónappal megkésve, 1949-ben történt meg; a kiadvány szerkesztőségi oldala kéthavonta való megjelenést ígért, az elsőként napvilágot látott füzet az évi 1‒3. összevont szám volt. A Honvédorvosi Közlemények ekkor az Orvosegészségügyi Szakszervezet Honvédorovosi Szakcsoportjának közlönye, szerkesztősége a Honvéd Központi Kórház laboratóriuma. A kiadványt főszerkesztőként dr. Merényi (Scholtz) Gusztáv orvos vezérőrnagy, felelős szerkesztőként pedig dr. Kiss István orvos őrnagy jegyezte.63

Rövidesen azonban a referátumok más célra is felhasználásra kerültek: A Központi Katonai Kórház 248/1948. számú napiparancsában közölte a Honvédelmi Minisztérium 529.823/Kfcs. X. 1948. számú rendeletét: „A külföldi tapasztalatok könnyebb kiértékelésére és gyűjtésére központi katona-egészségügyi irodalmi kartotékot állítottam fel, mely felöleli az összes katona-egészségügyi és ezzel határos irodalmat. A kartoték bővítésére elrendelem, hogy az összes fent említett tárgyú közleményből és ismertetésre kiadott könyvekről negyedívekre szokványos formában készüljenek referátumok és ezek egy példányát a HM eü. osztályának a parancsnokságok terjesszék fel. Rendkívül fontosnak tartom, hogy minden tárgykörbe vágó közleményről készüljön oly referátum, mely az esetleg közölt számszerű adatokat is tartalmazza. Ezért eddig elkészült referátumok is felterjesztendők. A kartoték kezelésével dr. Balta Béla o. őrnagyot bíztam meg.”64

Az 1948-as és az azutáni iratok között azonban az orvosi szakkönyvtár mellett egy másik gyűjteményről is szó esik; a vonatkozó levéltári kútfők nagyrészt a nevelőtiszti jelentések. A nevelőtiszti beosztást nem a II. világháború utáni hadseregben rendszeresítették először, korábban is jelen volt e feladat a katonaságban, 1945–1948 után azonban az általános és katonai képzés-oktatás mellett, illetve helyett leginkább a politikai nevelés, ráhatás volt a nevelőtiszt kötelessége. A nevelőtiszti jelentések a kórház működésére is kitértek, de hangsúlyosan a politikai helyzet, a személyi állomány hangulata fegyelmi helyzete, a pártesemények és a „kultúrmunka” kapott hangsúlyt az úgynevezett „tájékoztató jelentés”-ekben.65 A nevelőtisztek számára 1948. június 24-én kiadott útmutatás külön kiemelte a könyvtár fontosságát: „A könyvtárakat általában nem használják. Sok nevelőtiszt a bepiszkítástól, a könyvek elkallódásától félve, nem indította meg a könyvtár használatot. Utasítom a nevelőtiszteket, hogy század- és szakasz- könyvtárosok beállításával a könyveket vigyék be a legénységi szobákba és minden hosszas bürokratikus eljárás mellőzésével, osszák ki azokat a honvéd bajtársak között, akikhez még az erős napi igénybevétel mellett is, tapasztalat szerint, igen nagy az olvasási kedv. Egyébként intézkedtem, hogy az egyes könyvtárak megkapják a folyamatos nevelési anyag elmélyítéséhez szükséges irodalmat is. Ezután a könyvtárak ki nem használásáért a nevelőtiszteket szigorúan felelősségre vonom.”66 A Központi Honvéd Kórház nevelőtisztjére utóbbi megrovás nem vonatkozhatott, hiszen abban az esztendőben május 15-e és június 9-e között az akkor „115 darab könyvet két hét leforgása alatt 100 fő olvasta a meglévő 176 fős beteglétszámból”67.  A felelős nevelőtiszt minden jelentésében újabb kiadványokat kért, mert „ígéretet kaptunk arra is, hogy a könyvek példányszámát a kórház számarányának megfelelően kiegészítik, … igen szükséges lenne ez, hogy valóban egy egészen komoly példányszámmal rendelkező könyvtára lenne a kórháznak, mert az olvasási kedv állandóan emelkedik”68.

A kórház nevelőtisztje 1948. március 1-jén felterjesztett jelentésében a beosztottak és „legfőképpen a betegek számára” létrehozott „75 drb. könyvből … és cca. 150 drb. ismeretterjesztő füzetecskéből” álló, jelentős használatú és forgalmú bibliotékáról tesz említést.69 A gyűjtemény eleinte a parancsnoki épületben volt elhelyezve70, utóbb a VII. betegpavilonban, majd újra a törzsépület egykori kapushelyiségében kapott helyet az „üzemi könyvtár”, „ahol úgy a kórház dolgozói, mind a beteg bajtársak részére rendelkezésre áll.”71 A szolgáltatást – az orvosi szakkönyvtáréhoz hasonlóan – nem hivatásos könyvtáros végezte, 1949 tavaszán például a felvételi iroda egyik adminisztrátora, Szili Magdolna polgári alkalmazott tartotta nyitva a bibliotékát naponta délután 3 és 4 óra között. 72

Mindazonáltal a „pol[itikai] könyvtár” kezelésére is gondot fordított a parancsnokság, Dr. Szedő Imre a kollekció leltározását is elrendelte.73 Az üzemi téka állományáról fennmaradt töredékes jegyzék méltán igazolja a parancsnok által használt „politikai könyvtár” megnevezést. A „pártosan” válogatott hazai és szovjet-orosz szépirodalmi munkák (a teljesség igénye nélkül: Fagyejev: Az ifjú gárda; Alekszej Tolsztoj Nagy Péter életrajza; Mikszáth Kálmán: Különös házasság; Puskin válogatott művei; Majakovszkij versei; Markos György: Épül az új világ; Móricz Zsigmond: Hét krajcár, Katajev: Én, a dolgozó nép fia stb.) csak a gyűjtemény kisebb részét képezték. Az üzemi könyvtár állományának gerincét a nyíltan politikai tartalmú – propagandista – kiadványok képezték. Csak néhány példa a pár oldalas leltárkönyvnek nem nevezhető lajstromból: Révai József és Rákosi Mátyás munkái; Sztálin életrajza; Andics Erzsébet: Az egyházi reakció 1848‒1849; Lenin válogatott művei 11 kötetben; A Szovjetunió alkotmánya; A Szovjetunió nemzetiségi politikája; A magyar tanácsköztársaság; Sztálin: Szovjet fegyveres erők, A gazdasági építő munkáról, illetve A diák ifjúság feladatairól című kötetei; Visinszkij: Lenin és Sztálin a proletár forradalomról; E. Burdzsálov: Hogyan győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom; Az amerikai diplomaták igazi arca vagy a Mindszenty József a népbíróság előtt.74

A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Védelem-egészségügyi Igazgatóság Tudományos Kutató és Laboratóriumi Intézet Tudományos Könyvtára 1945 és 1950 közötti történetének levéltári forrásai jól illusztrálják, hogy a katonai kórház milyen könyvgyűjteményeket állított szakmai és politikai feladatrendszere ellátásának szolgálatába. Az orvosi gyógyító, kutató, oktató tevékenységhez – minden politikai ráhatás mellett és ellenére – a korabeli legfrissebb hazai és külföldi (nyugati és keleti) szakirodalmat kellett rendelkezésre bocsátania munkatársai számára, ezzel szemben az üzemi (legénységi) könyvtár a korszak egyre inkább balra tolódó kultúrpolitikájának megfelelő, azt kiszolgáló ágenssé kellett, hogy váljon. Az MH EK Tudományos Könyvtára mai gyűjteményében már csak elvétve találhatók meg ezen korszak szellemi relikviái, a leltárkönyvek, a régi katalógus, néhány lappangva megmaradt korai „szovjet” katonaorvosi szakkönyv emlékeztet a (fél-rég)múltra, a Hadtörténelmi Levéltár iratai az igazi tanúi a mai modern könyvtár e korszakának.

Jegyzetek

1.   A könyvtár könyvállományának leltárkönyve. Budapest, 1954. január. 1.  Folyóiratok nyilvántartási könyve. Budapest, 1954. szeptember 25.

2.   A Honvéd Központi Kórház Orvosi Könyvtárának folyóiratai = Honvédorvos. 1949. 36–37. p.;  A Honvéd Központi Kórház Orvosi Könyvtárába járó folyóiratok pótjegyzéke. = Honvédorvos. 1949. 159–160. p.

3.   Kirchenberger, Salomon: Chronologische Tabellen zur Geschichte des k. und k. österreichisch-ungarischen Militär-Sanitätswesens. Wien, Josef Šafář, 1896.  15. p.

4.   Vö. Budapest lexikon. 2., bőv., átdolg. kiadás. 1. kötet. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1993. 464–466. p.

5.   Budapest története. Főszerk. Gerevich László. 3. kötet. Budapest,  Akadémiai Kiadó, 1975. p. 419.

6.   Wien, K. k. Hof- und Staatsdruckerey, 1808.

7.   Wien, K. k. Hof- und Staatsdruckerey, 1815.

8.   Vö. Kirchenberger, Salomon: Geschichte des k. und k. österreichisch-ungarischen Militär-Sanitätswesens. Wien : Josef Šafář, 1895. 150–158. p.

9.   KISS Gábor: Honvéd valamint császári és királyi egészségügyi intézmények az első világháború idején. In: Orvostörténeti Közlemények. 196–197. Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, 2006. 192. p.

10. Siposné Kecskeméthy Klára – B. Kalavszky Györgyi: A Ludovika. Budapest, Zrínyi, 2011.  20. p.

11. SÁGI Erzsébet: A pesti császári és királyi helyőrségi kórház a kiegyezéstől a XIX. század végéig = Orvosi Hetilap,  2001. 1059–1061. p.

12. KISS Gábor: Honvéd, valamint császári és királyi egészségügyi intézmények az első világháború idején = Orvostörténeti Közlemények, 196–197. Budapest, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, 2006. 192. p.

13. Metzl, Heinrich: Sanitätswesen der k. k. österreichischen Armee. Kremsier, Gusek, 1876.  358–359. p.

14. Das Mai-Avancement der Miliärärzte. Schluss = Militär-Zeitung, 15. Mai 1875. 261. p.

15.  Budapest székes főváros törvényhatósága 1894. június hó 20-án folytatva tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve . p. 8. In: Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei. 1894.  Budapest, Budapest Székes Főváros, 1894.

16. Vö. Kapronczay Károly: Gyógyító Budapest. Budapest, Holnap, 2011.  98–99. p.

17. Új katonai kórház építése van tervben. = Fővárosi Lapok. 1889. június 4. 1130. p.

18. Budapest teljes utcanévlexikona. Budapest, Dinasztia K.  Gemini Budapest K., 1998. 331. p.

19. Marcell István: A Magyar Honvédség Központi Honvédkórház története. In: Honvédkórház kórháztörténet. 1899–1999. Jubileumi emlékkönyv. Budapest, Honvéd Vezérkar Egészségügyi Csoportfőnökség, 1999. 17. p.

20. Vö. KISS Gábor: A Hadtörténelmi Levéltár katona-egészségügyi iratainak repertóriuma. 1740–1980. Budapest, Signifier, 2003.  34–35. p., 40. p.

21. Vö. Schandl László: A Honvédkórház – Állami Egészségügyi Központ lehetőségei és feladatai a tömeges és speciális sérültellátásban. In: Megváltozott életkörülmények, globális változások kezelésének szerepe és az együttműködés lehetősége a hon- és rendvédelem területén című nemzetközi tudományos-szakmai konferencia. 2011. szeptember 6–7. URL www.bm-tt.hu/assets/letolt/bttaekkonf2011/SchandlLaszlo.pdf [2018. május 28.]

22. SZEKERES József: A pesti gettók 1945 januári megmentése. Budapest, BFL. 1997. 132. p. – hivatkozza: Mic­ha­el Kutuzov-Tolstoy: Mein Leben. Von Petersburg nach Ir­land. Marburg/Lahn, 1987. 164. p. és Myriam Kutuzov-Tolstoy: Budapest 1944–1945. Marburg/Lahn, 1987. 334. p. – hivatkozza Szekeres

23. KOVÁCS László: A pszichiátriai ellátás története a Honvédkórházban. = Honvédorvos,  2012, 3/4. sz. 122. p. ; A magyar katonai ellátó (hadtáp) szolgálat története. Az őshazától 1949-ig. Budapest, Zrínyi, 1984.  576. p.

24. A magyar katonai ellátó (hadtáp) szolgálat története. Az őshazától 1949-ig. Budapest, Zrínyi, 1985.  576. p.

25. 6/kt.1945. Budapest, 1945. június 2. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL). X. 5. Honvéd Központi Katonai Kórház iratai. 1945.

26. Kovács László: A pszichiátriai ellátás története a Honvédkórházban. In: Honvédorvos. 2012, 3/4. p. 122.; A magyar katonai ellátó (hadtáp) szolgálat története : Az őshazától 1949-ig. Budapest : Zrínyi, 1984. p. 576.

27. Általános információk. In: Honvédkórház : [honlap]. URL: www.honvedkorhaz.hu/cikk/270.

28. 94/kt. 1945. HL. X. 5. Honvéd Központi Katonai Kórház iratai. 1945. A könyvtári állományok megrostálására a Budapesti 1. honvéd kerületi parancsnokság 3350/eln. vk.-1945. számú iratában módszertani javaslatokat, illetve csatolt könyvjegyzéket is kiadott.

29. Vö. Anleitung für die Anlage für neu zu erbauenden Garnisons-Spitälern. Wien, 1880.

30. 215/kt.-1946. Budapest, 1946. május 4. HL. X. 5. Honvéd Központi Katonai Kórház. 1946.

31. 120 kt./1947. sz. Budapest, 1947. március 8. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1947.

32. 156. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1948. július 9. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

33. 240. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1948. október 19. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

34. A Honvéd Központi Kórház Orvosi Könyvtárának folyóiratai. In: Honvédorvosi Közlemények. 1949. p. 36-37.; A Honvéd Központi Kórház orvosi könyvtárába járó folyóiratok pótjegyzéke. In: Honvédorvosi Közlemények. 1949. p. 159-160.

35. 5. számú kórházparancsnoki napiparancs. Budapest, 1949. évi. január hó 7-én. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1949/Ny.

36. A Honvédelmi Minisztérium 03250/Htpszf. Eü. Csf-ség 1952. sz. levele. Budapest, 1952. október 13. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1952/T.

37. 68. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1948. március 23. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

38. 14. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1949. január 18. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1949.

39. 65. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1949. március 19. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1949.

40. 73. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1950. március 28. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1950/T.

41. 223. számú kórházparancsnoksági parancs. Budapest, 1950. szeptember 24. HL. Központi Katonai Kórház. 102/03.

42. 06739/Htpszf. M.o.-1952. Budapest, 1952. december 26. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1952/T.

43. 68. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1948. március 23. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

44. 116. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1948. május 31. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

45. 232. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1949. október 6. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1949.

46. 0368/Htpszf. IV. Csf-ség-1950. Budapest, 1950. március 13. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1950/T.

47. 99/Közp. Kórh.-1950. Budapest, 1950. március 17. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1950/T.

48. 95. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1950. április 25. HL. 102/03. Honvéd Központi Kórház. 1950.

49. 219. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1948. szeptember 24. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

50. 219. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1948. szeptember 24. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

51. 240. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1948. október 19. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

52. 129. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1949. június 1. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1949

53. 73. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1950. március 28. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1950/T.

54. 266. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1950. szeptember 4. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1950/T.

55. Vö. Honvédorvosi Szakcsoport jegyzőkönyvkivonatai. In: Honvédorvos. 1949. p. 162-163.

56. Tisztelt olvasóinkhoz! In: Honvédorvos. 1888. p. 1.

57. Petrovics Lajos: Volt katonaorvosok a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán. In: Magyar Katonai Szemle. 1931. p. 192.

58. A magyar királyi vallás és közoktatásügyi miniszter… In: Budapesti Közlöny. 1935. január. 25. p. 1.

59. Vö. Honvédorvos. 1949-1957.

60. János György: A Honvédorvos 1949-1973-ig. In: Honvédorvos. 1975. p. 307-320., az idézet forrása: p. 307.

61. 240. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1948. október 19. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

62. 266. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1948. november 19. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

63. Vö. Honvédorvos. 1949. 1-3. szám. borító, borító hátoldala.

64. 284. számú kórházparancsnoki napiparancs. Budapest, 1948. évi. december hó 11-én. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

65. Vö. a vonatkozó korszakban: HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948-1950. anyagokban.

66. 25425/Eln. Nev. Alcsf. 1948. Budapest, 1948. június 24. p. 5-6. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

67. 244/kt.-1948. Havi nevelői jelentés. 1984. május 15. – június. 9. Budapest, 1948. június 8. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

68. 275/kt.-1949. Havi nevelői jelentés. Budapest, 1949. március 1. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1949/T.

69. A Kórházi nevelőtiszt levele a Budapesti I. kerületi parancsnokságnak. Budapest, 1948. március 1-én. Szám nélkül. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1948.

70. 81. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1951. április 7. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1951/T.

71. 237. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1950. október 11. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1950/T.

72. 97. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1949. április 28. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1949

73. 81. számú kórházparancsnoksági napiparancs. Budapest, 1950. április 7. HL. X. 5. Honvéd Központi Kórház. 1950/T —6321

74. Honvéd Központi Kórház Könyvtára : [könyvjegyzék]. HL. 102/03. Honvéd Központi Kórház. 1950. —- 6333-tól

Beérkezett: 2018. május 28.

A bejegyzés kategóriája: 2018. 3. szám
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!