Nemecskay István (1792–1884) nagyszombati (ma Trnava, Slovensko) prépost neve mindenekelőtt a szlovák nyelvet irodalmi nyelvvé emelni kívánó, „kiművelő” törekvése révén ismert.1 Kevesen tudják, hogy életműve három (magyar, német, szlovák) nyelven jelent meg. Egyházi- és magánhasználatra latinul írt, bécsi pappá szentelését (1816) követően eleinte német káplán volt Sárváron,2 később Gerencsér (ma Hrnčiarovce nad Parnou, Slovensko) plébánosa lett, majd 1844-től kanonokként, később prépostkanonokként tevékenykedett Nagyszombatban, ahol sírja a kálvária melletti temetőben található.

Nemecskay könyvgyűjtő tevékenységére a kutatás eddig két alkalommal hívta fel a figyelmet. Szelestei N. László 1985-ben az esztergomi Simor–könyvtár XV. század végéről származó kódexét (jelzete: II.7803) bemutatva a proveniencia tárgyalásakor jelezte, hogy a kézirat egy tulajdonosi bejegyzés szerint 1856-ban Nemecskay István prépostkanonoké volt.3 Borda Lajos 2011-ben egy magyar vonatkozású könyvritkaság, a Cursus Beatae Mariae Virginis (1500?, 1501?) bibliográfiai problematikájáról értekezve – melyet a müncheni Zisska und Kistner Buch- und Kunstauktionshaus egyik árverésén vásárolt 1993 tavaszán4 – írta le, hogy a kötet a bécsi Pazmaneum könyvtárából kikerülve később Nemecskayé lett,5 akinek tulajdonosi bejegyzése a nyomtatvány címoldalán olvasható a „Stephani Nemecskay Praep. Cano. Tirna. 1860” formában.6

A harmadik, közelmúltban előkerült, egykor Nemecskay gyűjteményéhez tartozó kötet címlapján a következő autográf bejegyzése olvasható: „Stephani Nemecskay Praepositi de Samson et Col. Ec[clesi]ae Tirnav. Lectoris 1868.”7 Ugyanitt található a „Sigillum Ecclesiae Doiczensis OO. SS. Parochialis” köriratú pecsét lenyomata, azaz a nyomtatvány egykor valószínűleg Nemecskay szülőfaluja, Dócs (ma Dojč, Slovensko) Mindenszentek templomáé volt. A címlap hátoldalára a tulajdonos könyvgyűjtő beragasztotta ex libris funkcióba emelt, kék papírra nyomtatott névjegykártyáját, melyen a „Stephanus Nemecskay Praepositus S. Benedicti de Sámson, et Coll. Eccl. Tirnav. ad S. Nicol. Epp. Praepositus” felirat szerepel. A mű egy viszonylag ritka, negyedrét alakú, latin nyelvű XVIII. századi reprezentatív imádságoskönyv (Clavis per quam reserantur coeli […], Sopronii, Ph. J. Rennauer, [1738]), amelyet „Sigismundus Szecsenyi de Fölsö Vidék Bellatincz, Egervár etc. etc. luci data”, azaz a könyvtáralapító Széchényi Ferenc nagyapja (1681–1738) adott ki.8