Javaslatok az elektronikus tanulási környezet kialakításához

Az e-learning fogalma és az elektronikus tananya­gokról alkotott elképzelések folyamatosan átértékelődnek. A technológiai lehetőségek változnak, és a tananyagok elkészítéséhez is bővült az elérhető eszköztár. Az elmúlt években a nyílt forráskódú távoktatási keretrendszerek szolgáltatásai jelentősen korszerűsödtek, és alkalmazkodtak a terjedő mobil technológiához.

Vizsgálódásaink során azt tapasztaltuk, hogy a lehetőségek tárháza jóval szélesebb, mint amit használunk, de az elektronikus oktatást mégsem vonjuk be kellő mértékben a továbbképzésbe, pedig ezzel időt, pénzt, fáradságot takaríthatnánk meg.

Miért jó az e-learning?

Felsőoktatási környezetben szinte mindenütt van példa az e-learning alkalmazására, bár eltérő tartalommal és megoldásokkal. A könyvtári világban még nem terjedt el az e-learning használata: vannak előzményei, de nincs egységes módszertana. Tapasztalat vagy erőforrás hiányában több kezdeményezés is elhalt, pedig ez a tanulási forma meglehetősen rugalmas ismeretszerzést tesz lehetővé. Az igény megjelent és egyre erősödik az iránt, hogy rugalmas keretek között, költséghatékonyan és kevesebb időráfordítással lehessen megszerezni a hiányzó ismereteket, elmélyíteni az elméleti és gyakorlati szakmai tudást.

Számos példa van arra, hogy könyvtári környezetben a szakmai továbbképzést elektronikus tananyagok segítik, de ezek a legtöbb esetben nem mutatnak túl a PowerPoint bemutatóval kísért tantermi oktatás vagy szakmai előadás és a letölthető háttéranyagok keretein. A Prezi már érdekesebb, látványosabb előadások szerkesztését teszi lehetővé, de időnként akadnak problémák a lejátszásával az adott környezetben. A PPT beépített lehetőségeit is csak kis mértékben használjuk ki, és a grafikai megjelenés is kimerül az illusztrációk alkalmazásában, a beépített animációk használatában.

Az e-learning ettől jóval többről szólhat és sokkal több előnyt kínál mind az oktatóknak, mind a tanulóknak. Vitathatatlan, hogy a tanulás, az ismeretek bővítése és elmélyítése elengedhetetlen, hiszen a technológiai változások kihatnak az élet minden területére és megváltoztatják szakmai munkánkat is. Nehéz lenne lépést tartani, ha nem fejlesztjük rendszeresen a tudásunkat, nem ismerjük meg az új eszközök használatát, nem szerzünk gyakorlatot a megváltozott kommunikációs lehetőségek kiaknázásában, és még sorolhatnák a számtalan területet, ahol egyre erősödik a sokoldalú képzettség iránti igény. Ugyanakkor növekszik a terhelés a könyvtárosokon, kevés idő jut a tanulásra, és az alacsony létszám nehezíti a tanfolyamra járó munkatárs helyettesítését is. A munkahelyi távollét csak az egyik probléma. Nem kis költséggel jár, ha a továbbképzésre másik városban nyílik lehetőség és ezért utazási és szállásköltséggel is számolni kell.

A továbbképzési támogatás több éve megszűnt, ennek hiányában megterhelők a beiskolázással járó költségek: az intézmény nem tudja kigazdálkodni, és az sem várható el, hogy a könyvtárosok maguk finanszírozzák a tanfolyamok elvégzését. Ebben a kérdésben jelent némi elmozdulást, hogy elkülönített keretet hoztak létre a közgyűjteményekben dolgozó kulturális szakemberek továbbképzésére. 2017-ben a könyvtári szakterület 30 millió forintot kapott, amelyet a Könyvtári Intézet ingyenes tanfolyamok lebonyolítására (itthon és a határon túli könyvtárakban), valamint új tanfolyamok akkreditációjára fordíthatott. A képzésekre jelentkezők megnövekedett számán is érzékelhető, hogy nem a szándék hiányzott a tanuláshoz. Ezzel a lehetőséggel a résztvevők megtakarítják a tanfolyami díjat, hiszen ezt a támogatás fedezi, de továbbra is számolniuk kell az utazás, esetenként a szállás költségével, és természetesen a távollétük idején a helyettesítés okozta gondokkal.

Az élet kikényszeríti a szemléletváltást. Nem kérdés, hogy tanulni kell, képezni kell magunkat, de nem mindegy, hogy erre hol és milyen lehetőség nyílik. Itt lehet szerepe a távoktatás több formájának, a részben vagy egészében „elektronizált” oktatásnak. A blended learning, a vegyes oktatás növekvő népszerűsége érthető, hiszen ezekben az esetekben legalább a tanfolyam egy része távolról elvégezhető, szabadabb időbeosztásban, az egyéni lehetőségekhez jobban igazodva. Az elmélet átadható elektronikus formában, távolról, a gyakorlati tudás, az ismeretek elmélyítése, a tapasztalatcsere pedig továbbra is az oktatóval való személyes találkozás során valósul meg. Ez a megoldás még közel áll a hagyományos képzési formához, de nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé.

A vegyes oktatás elterjedése már előrelépés, de nem várható el, hogy egyik napról a másikra gyökeresen megváltoztassuk a tanulási, tanítási szokásainkat, és átmenet nélkül átálljunk az e-learning tanulási formára, bármilyen nagyfokú szabadságot és személyre szabhatóságot tesz is lehetővé. Az e-learning nem csupán azt jelenti, hogy elektronikus eszközöket és jegyzeteket használunk az oktatáshoz; látni kell, hogy az e-learningnek is megvannak a sajátosságai, amelyek megváltoztatják az oktatók és a résztvevők szerepét. A tanulási folyamat középpontjában a résztvevő áll, akinek nem biztos, hogy egyszerű elsajátítani azokat a készségeket, amelyek az önálló tanuláshoz kellenek, márpedig erre szüksége van ahhoz, hogy saját maga szervezze és irányítsa a tanulási folyamatait. Az oktatónak is inkább segítő, koordináló szerepe van, adott esetben akár nincs is szükség a közreműködésére a tanulás során. Jellemzőbb azonban, hogy valamilyen formában ott van a háttérben, mentorként vagy tutorként segíti az önállóan tanulókat, követi előrehaladásukat, beavatkozik, ha valaki elakad, elősegíti a résztvevők közös munkáját, kommunikációját.

Az intézményeknek is fel kell készülniük arra, hogy akár saját belső képzésük során gyakrabban alkalmazzák az e-learning eszközöket, szorgalmazzák a munkatársak önálló tanulását, az elvárt képességek megszerzésére olyan lehetőséget adjanak, amely mind a könyvtár, mind a munkatársak számára jobban beilleszthető a napi tevékenységbe és eredményes előrehaladást tud biztosítani.

Az e-learning intézményi bevezetése

Vizsgáljuk meg, készen állunk-e arra, hogy a belső továbbképzésink során az e-learning adta lehetőségekkel éljünk! Ehhez a CommLab India blog egyik e-könyve* az alábbi kritikus tényezők vizsgálatát javasolja:

  • pszichológiai szempontok,
  • környezeti tényezők,
  • erőforrások,
  • technológiai helyzet,
  • pénzügyi háttér,
  • tartalmi kérdések.

Nézzük meg közelebbről, melyik milyen értelemben jelenthet kockázatot.

Pszichológiai szempontok

Kezdetben várhatóan ellenállásba ütközünk. A leendő résztvevők hozzáállása az elektronikus tanuláshoz eltérő lehet, esetleg azt gondolják, hogy nincs is rá szükségük. A vezetők bizonytalanok lehetnek a bevezetés sikerében, miközben talán érzik, hogy így vagy úgy, de erre az útra kell lépni az oktatás terén. Minden esetben célszerű megtalálni az ellenállás okát. Vizsgálandó pszichológiai tényezők:

  • eltérő egyéni tanulási módszerek, amelyekről kérdéses, hogy az e-learning esetében  működnek-e;
  • a résztvevők hozzáállása az e-learninghez;
  • a résztvevők hozzáállása a közös tanuláshoz, az együttműködéshez;
  • a résztvevők saját eszközei (milyen eszközökön kívánják megjeleníteni az oktatási anyagokat?)
  • egyéni problémák: életkor, etnikai hovatartozás, előképzettség szintje, beosztás, korábbi e-learning tapasztalatok stb.

Szociális felkészültség

Kérdéses, hogy a résztvevők mennyire „szociálisak” és „interaktívak” egymással? Képesek-e csapatként működni? Az eredményességhez az eltérő gondolkodású egyének együttműködése szükséges.  Érdemes különböző eszközökkel, kampányokkal pozitív irányba terelni a gondolkodásukat. Vizsgálandó szociális tényezők:

  • a résztvevők tudásszintje,
  • a csapat összetétele,
  • előzetes technológiai ismeretek,
  • a csapat reakciója az egyéni sikerekre,
  • a követés és az értékelés stratégiája.

Környezeti tényezők

A környezeti tényezőkre (nyelvi eltérések, jogi kérdések stb.) kevesebb ráhatásunk van, pedig komoly problémák, amelyekkel foglalkozni kell. Általában intézményi szinten kell megoldást találni. Vizsgálandó környezeti tényezők:

  • belső hangadók,
  • jogi akadályok, melyeket előzetesen le kell küzdeni (pl. stratégia, szerződések, szerzői jogi kérdések stb.),
  • a résztvevők létszáma,
  • a résztvevők tartózkodási helye (különböző városok, telephelyek).

Emberi erőforrás

Külső és belső erőforrások is befolyásolhatják a bevezetést, attól függően, hogy igénybe veszünk-e külső szolgáltatót. Ha igen, rendelkezik-e felkészült stábbal?

Bár az e-learning hosszú távon kevesebb emberi erőforrást igényel, mint a hagyományos képzés, de bevezetésekor még jelentős közreműködésre van szükség. Ha van erőforrás-tartalékunk, akkor vessük be a problémásabb területek kezelésénél. Vizsgálandó emberi erőforrás tényezők:

  • Van-e elég oktató?
  • Van-e külső erőforrás az oktatók felkészítéséhez?
  • Hány belső és külső e-learning szakértő segíti a bevezetést?
  • Van-e útmutató vagy segédlet a résztvevők tájékoztatására?

Technológiai helyzet

Az e-learning technológia alapú képzés, megköveteli a résztvevőktől az alapvető eszközhasználati ismereteket. A könyvtárosok többsége rendelkezik a szükséges készségekkel, de ha az e-learning használatát kiterjesztjük a felhasználóképzésre, akkor nem árt, ha előzetesen tájékozódunk a résztvevők digitális készségeiről.

Akik nem rendelkeznek elég ismerettel, nem tudnak az elvárt mértékben haladni a tananyaggal. Őket előzetesen fel kell készíteni az elektronikus tanulási eszközök használatára. El kell döntenünk, hogy hogyan kezeljük ezt a helyzetet: a tanulók felkészítésére áldozunk időt, vagy az e-learning terveket igazítjuk hozzájuk. A felhasználók képzése esetén vizsgálandó technológiai ismeretek:

  • billentyű-használati készségek
  • internet használati alapismeretek
  • alapvető számítógép-használat
  • milyen eszközökön szeretnék használni a tananyagokat?
  • találkoztak-e már e-learning tananyaggal?

Pénzügyi háttér

A bevezetéshez pénzügyi háttér kell. Ez ugyan egy hosszú távú projekt, de el kell dönteni, hogy rászánjuk-e a bevezetéshez és a fenntartáshoz szükséges anyagi erőforrásokat, illetve arányban van-e a várható eredmény a befektetéssel? Pénzügyi/költség-tényezők:

  • szolgáltatói költségek,
  • új infrastruktúra rendszerbe állítása,
  • további munkatársak foglalkoztatása a bevezetés idején a többletfeladatok megoldására,
  • a belső képzések idején a munkatársak helyettesítésének finanszírozása,
  • esetleges váratlan kiadások (pl. a tervezettnél több felkészítő oktatás kell).

Tartalom

Általában már az e-learning bevezetése előtt készültek tananyagok az intézményekben. Ezek alkalmazása, átdolgozása idő- és pénzigényes lehet. Tartalmi tényezők:

  • a meglévő tartalom összegyűjtése,
  • a tartalom átalakítási lehetőségeinek vizsgálata,
  • a kurzus céljainak meghatározása,
  • rendelkezésre álló multimédia elemek feltérképezése,
  • értékelő rendszer kialakítása.

További kérdések:

  • Milyen gyakran változhat a tartalom?
  • Migrálható-e a tartalom az e-learning rendszerbe?
  • Mennyire stabil a tartalom (többször változhat-e a tervezés és fejlesztés során?)
  • Megőrizzük-e a korábbi verziókat?

Befektetés és megtérülés

Az intézményeknek gazdasági haszna is származhat az e-learningből. A bevezetés elkerülhetetlen költségei csak később kamatoznak. Ha figyelembe vesszük a jelenlegi képzési helyzet problémáit, nehézségeit (pl. a tantermi oktatás miatt kieső idő, a kevésbé személyre szabott oktatás, minőségi kifogások az oktatás iránt stb.). Ezekkel szembe állíthatjuk a várható eredményt, azaz az intézményi tudásszint növekedését, a kieső munkaidő csökkenését, sőt, adott esetben akár az anyagi megtérülést is. Előnyként könyvelhető el a rugalmasság, az egységes oktatási rendszer, a munkaidőn kívüli tanulás lehetősége, a saját eszközök használata a tanuláshoz stb.

Hogyan segíthetjük az átállást?

Nincs általános megoldás az akadályok leküzdésére. Az egyes intézményeknél más-más területen jelentkezhetnek a nehézségek. Ezek megoldására az alábbiakat ajánljuk:

  • Fel kell készíteni a munkatársakat arra, hogy elfogadják a szükségszerű változást.
  • A szervezeti kultúrát is át kell állítani a tantermi tanulásról az e-learning alkalmazására. Ez időigényes feladat, az átállásra felkészítést időben el kell kezdeni.
  • Tudatosan kell menedzselni az átállást. Célszerű eleinte az oktatásnak csak egy részét ebben a formában közvetíteni, és csak később, fokozatosan átállni a teljesen elektronikus oktatásra.
  • Bátorítsuk és segítsük a résztvevőket azzal, hogy egyszerű, könnyen használható felületeken érhessék el a tananyagokat. A felhasználóbarát felületek, az egyszerűen kezelhető kurzusok segítik az e-learning kultúra kialakulását.
  • Útmutatókkal, folyamatos támogatással könnyítsük meg az átállást.
  • Példamutató lehet, ha a felsővezetés is használja az e-learninget, mert így a munkatársak is nyitottabbak lesznek arra, hogy kipróbálják.
  • Hagyjunk időt arra, hogy a munkatársak megismerkedjenek a rendszerrel, kérdéseket tegyenek fel, egymástól is tájékozódhassanak.
  • Értékeljük az előrehaladást. A jutalmazás, az elismerés segíti a hajlandóságot az új eszközökkel való ismerkedésre, a kipróbálásra.
  • A szakértők és az oktatók bevonása a tananyag készítésébe a siker kulcsa. Vonjuk be őket az oktatási folyamatba is, hogy érzékelhessék  munkájuk eredményességét.
  • Ismerjük fel, ha az ellenállás oka a digitális készségek hiánya, a technológiától való félelem. Gondoskodjunk arról, hogy azok is könnyen használhassák a rendszert, akiknél hiányosak ezek a készségek.

Nem egyszerű az átállás: belső és külső akadályokkal is meg kell küzdeni, és szükséges lehet a központi irányítás, az útmutatás, a módszertani felkészítés. Utóbbiakra készül fel a Könyvtári Intézet azzal, hogy kialakít egy e-learning rendszert, amely a tervek szerint korszerű és sokoldalú támogatást jelent majd a könyvtárak szakmai képzésének megújításában.

Szerepváltozás, módszertani váltás, új szemlélet – mindezekről a továbbiakban részletesebben szó lesz, ahogy arról is, milyen értelemben jelent más lehetőséget és igényel másfajta készségeket az e-learning alkalmazása a tudásátadásban.

Elektronikus tanulási környezetben szükséges képességek, készségek, magatartásformák

Online tanulási környezet létrehozásakor általában arra törekszünk, hogy a tanulási tartalom, a kezelői felület, az eszközök a tanulás szempontjából megfelelőek legyenek. Arra ritkán gondolunk, hogy az online tanulási környezet felülete előtt olyan emberek ülnek, akik az azonos tanulási cél mellett más-más előzetes tapasztalattal, motivációval bírnak.

A fogalmak bemutatásán túl, a hagyományos és az elektronikus környezetben történő felnőtt tanulási magatartásformákat – tanulói és oktatói oldalról – és az ehhez szükséges képességeket hasonlítjuk össze.

A helyszín

Az első szembetűnő különbség az oktatás helye. A hagyományos keretek között történő oktatás általában csoportosan, jó esetben barátságos környezetben, kötött időbeosztás szerint történik, a képzésben résztvevők fizikai jelenlétével. Ezzel szemben az online oktatás egy személytelen helyen, tanulási/oktatási platformon, elektronikus tanulási környezetben valósul meg. A résztvevők nincsenek meghatározott helyhez és időhöz kötve, maguk döntik el, hol és mikor tanulnak, általában a tanulás ütemét is maguk határozhatják meg, nem kell másokhoz alkalmazkodniuk.

Az elektronikus tanulási környezetet Komenczi Bertalan így határozta meg:4

„Az elektronikus tanulási környezet fogalom olyan tanulási környezetet jelent, ahol a tanítás és tanulás feltételrendszerének kialakításában meghatározó szerepe van az elektronikus információ- és kommunikációtechnikai eszközöknek.

Az elektronikus tanulási környezetnek mindig van virtuális dimenziója is. Egy sajátos interfészt, interaktív kommunikációs és információszolgáltató platformot jelent. A virtuális tanulási környezet fogalmat gyakran az elektronikus tanulási környezet szinonimájaként használják.

Az elektronikus tanulási környezet erőforrásai – virtuális dimenziója következtében – részben delokalizáltak. Ezek a szétosztott erőforrások azonban a hiperlinkek aktiválásával elvileg bármikor, bárhonnan elérhetők.

Az elektronikus tanulási környezet kommunikációs csatornákat biztosít közös tudáskonstrukcióhoz, illetve a tanulás során felmerült problémák megoldásához segítségül hívható szakértőkhöz, tutorokhoz.

Az elektronikus tanulási környezetet gyakran digitális tanulási környezetnek is nevezik. Ez arra vezethető vissza, hogy ilyen tanulási környezetben az információk feldolgozása, tárolása, módosítása, továbbítása elsősorban a digitális technológiával történik.

Az elektronikus tanulási környezetet nem a hagyományos tanulási környezetek alternatívájának, hanem azok új fejlődési fázisának tekintjük, amelynek eredményeképpen eszköztáruk az új infokommunikációs technikával bővül.”

A tanulás fogalma, típusai

A tanulás alatt a mindennapi életben elsősorban az ismeretek elsajátítását és a tudás megszerzését értjük.

A felnőttkori tanulás megvalósulását és lefolyását meghatározó tényezők közül nagy jelentőségű a motiváció, a tanulás iránti érdekeltség, érdeklődés, a belső igény, illetve az erre irányuló attitűd. A motiváció ereje képes áthidalni a tanulási nehézségeket.

A felnőttek tanuláshoz fűződő viszonyát alapvetően két dolog határozza meg: a korábbi tanulási tapasztalataik, azok eredményessége, korábbi kapcsolatuk a tanuláshoz, művelődéshez; a társadalmi kihívás, hogy milyen új ismereteket, képességeket, személyi tulajdonságokat igényel a munkájuk, szakmai előre lépésük, a munkaerőpiacon történő mozgásuk érdekében.

A céltudatos tanulási tevékenységnek három alapkategóriája van:

  • A formális tanulás az oktatási és képzési alapintézményekben valósul meg és elismert oklevéllel, szakképesítéssel zárul.
  • A nem formális tanulás az alapoktatási és képzési feladatokat ellátó rendszerek mellett zajlik, és általában nem zárul hivatalos bizonyítvánnyal. A nem formális tanulás lehetséges színtere a munkahely, de megvalósulhat civil társadalmi szervezetek és csoportok tevékenységének keretében is. Megvalósulhat olyan szervezetek vagy szolgáltatások révén is (pl. képzőművészeti, zenei kurzusok, sportoktatás vagy vizsgára felkészítő magánoktatás), amelyeket a formális rendszerek kiegészítése céljából hoztak létre.
  • Az informális tanulás a mindennapi élet természetes velejárója. A formális és nem formális tanulási formákkal ellentétben, az informális tanulás nem feltétlenül tudatos tanulási tevékenység, és lehetséges, hogy maguk az érintettek sem ismerik fel tudásuk és készségeik gyarapodását.

Módszertan

A hagyományos oktatás a pedagógia és a pszichológia eszközeivel arra keresi a választ, mit (tartalom) tanítsunk, hogyan (milyen módszerrel) tanítsunk-tanuljunk, kinek  tanítsunk (kik képesek valamit megtanulni), ki tanítson (ki képes hatékonyan tanítani). Azaz a pszichológia által feltérképezett személyiség és az emberi tanulás szabályai alapján hogyan lehet hatékonyan megszervezni és működtetni a tanítás és a tanulás folyamatát.

Az elektronikus környezetben történő tanítás didaktikai szempontból – a súlypontot a tanításról a tanulásra helyezi át, az oktatás célja a tanulási folyamat támogatása, a tanár-tanuló kapcsolata személyesebbé válik, anélkül, hogy találkoznának egymással.

A felnőttkori tanulás

A tanulási magatartásformák összehasonlítása

Az online tanulási környezet más tanulói magatartást igényel, hiszen a tanulás nem egy strukturált légkörben zajlik. A tanuláshoz kapcsolódóan a résztvevőknek eltérő tapasztalataik, különböző oktatási hátterük és egyéni tanulási technikájuk van. Noesgaard és Orngreen vizsgálatai szerint az alábbi tényezők növelik az elektronikus tanulás hatékonyságát:

  • Környezeti változók: Előfordulhat, hogy – életkortól, előzetes tapasztalatoktól függően – a tanulók nem jártasak a technikai eszközök kezelésében, amely máris alááshatja a tanulási motivációjukat, ezért fontos, hogy elérhető támogatást kapjanak felmerülő kérdéseikhez.
  • Személyes dimenziók: A motivációt és az előzetes tanulási tapasztalatot sorolták ide. A hatékonyabb tanulás érdekében fontos a tanultak előzetes ismeretekbe integrálása, adott esetben a témával kapcsolatos előzetes tudás helyesbítése.
  • Eredményesség: A tanulótársakkal és az oktatókkal kialakított kapcsolat során megszülető tanulási tartalmat és a tanultak gyakorlati alkalmazását sorolták ide.

Az online tanulási környezetben az ismeretek reproduktív elsajátítása helyett a feladatmegoldó képesség hatékonyságának a fejlesztése a cél.

Az elektronikus tanulás során a hibázás, tévedés nem okoz gondot a tanulási folyamatban, sőt,  korrekciója mélyebb tudást ad, mint a helyes megoldás véletlenszerű megtalálása. Utóbbi esetben a jó megoldás nem rögzül olyan mélyen, mint amikor utána kell járni a helyes válasznak. Az online aktivitás és a tevékenységek állandó értékelése természetes, a tévedés nem jár kockázattal, ez a fajta tanulás kedvvel vállalható.

Aki megszokta, hogy a tanulás csupán reprodukciója az előírt tananyagnak és a tanári magyarázatnak, és ehhez önálló gondolkodásra nincs is szükség, az nem fogja keresni, hogyan lehet a tudását az új információkkal összekötni, és nem tud mit kezdeni azokkal a feladatokkal, amelyek önálló gondolkodást követelnének meg. Kényelmetlennek érzi, hogy olyan teljesítményt várnak tőle, amelyhez nincs minden előre pontosan meghatározva.

Ehhez persze önállóság szükséges: gondolat- és képzettársító készség, következtető képesség, valamint annak megértése, hogy minden új ismeret csak úgy válhat sajátunkká – az információ úgy válhat ismeretté –, ha képesek vagyunk beilleszteni a meglevő tudásunkba.

Azok sem kedvelhetik az elektronikus tanulást, akik megszokták, hogy csak közvetlenül a vizsgák előtt kell tanulni, és ezért nehezen tudják elfogadni, hogy a vizsgához vezető úton állandóan bizonyítani kell a felkészültségüket. Feleslegesnek érzik a részletek aprólékos feldolgozását, mert meggyőződésük, hogy elég a tananyagot általában felfogni, és róla valamit elmondani. Ha olyan tanfolyamon vesznek részt, amelyet nem zár vizsga, csupán a tájékozódási igényüket elégíti ki, a rendszeres feladatmegoldás már meg fogja haladni az érdeklődésüket. Ezért az elektronikus tanulásban csak az erősen motivált, alapos tudást szerezni akaró és önállóan tanulni tudó résztvevők számíthatnak eredményre.

Ehhez az a képesség is hozzátartozik, hogy valaki kérdezni tudjon, és nem csak akkor, ha valamit nem ért, hanem akkor is, amikor a tananyagban érdekes összefüggéseket és megoldandó problémákat fedez fel. A kialakuló párbeszéd eredményeként a tanuló felnőtt részese lesz saját tanításának. Ez következik be akkor is, ha a hibák kijavításakor önmaga le tudja vonni a következtetéseket. Az ilyen öntevékenység fokozza a hatékonyságot. Ha ez a képesség hiányzik, csökkenhet a részvételhez szükséges érdeklődés, hiszen ha valaki az elkövetett hibákat kudarcként és nem tanulságként éli meg, akkor könnyen juthat arra az elhatározásra, hogy lemond a tanulás folytatásáról.

Személyes képességek elektronikus környezetben

Elektronikus tanulási környezetben az ideális tanuló független, motivált, képes a kollaboratív munkára a képzés többi résztvevőjével. Elvárható tőle a tananyag kritikai szemlélete, elemzése és a releváns koncepció megértése. Ehhez megfelelő képességek kialakítására van szükség.

Önszabályozott tanulás

Az e-learning kurzusokról a korai szakaszban gyakori a lemorzsolódás. Ennek okai között olyan tényezők állnak, mint az életkor, a tanulás összeegyeztetésének nehézségei a családi élettel és a munkával, a hiányos előzetes háttértudás, a megfelelő önszabályozás és a tanulási stratégia kialakításának a hiánya. A felsorolt problémák közül az önszabályozott tanulást mutatjuk be.

A pedagógia az önszabályozásnak három típusát különbözteti meg.

A legegyszerűbb formája a viselkedés észlelése és szabályozása, a második a környezet szabályozása, a legbonyolultabb formája pedig a személyiség készségeinek, képességeinek szabályozása és módosítása. Ezek a fokozatok nem egymástól függetlenül, hanem egymásba kapcsolódóan, összetetten valósulnak meg.7

Az önszabályozó tanulás online környezetben nagyobb önállóságot vár el a képzésben résztvevőktől ahhoz, hogy a tanulás eredményeképpen a tudásuk felépítésén keresztül létrehozzanak egy önálló szellemi munkát.

Az önszabályozás fejlesztése a tananyag elsajátításával kezdődik, és a tanulni tudás és a tanulási motiváció kialakítása segítségével nyer megalapozást. Az ismeretek alapos megértése csak a tanulási motiváció jelenlétével és a tanulási technika elsajátításával lehetséges. A tanulási folyamatban fontos az oktatótól érkező, a tanuló számára pozitív vezetés – a megfelelő hangnem, a konfliktusok megoldása, a képzésben résztvevők bátorítása.

A tanulási folyamat hatékony támogatása lehet a tanulmányi célok pontos megfogalmazása, kiemelése, szükség esetén a tananyag feldarabolása kisebb elemekre. Egy közelebbi cél elérése növeli az elégedettséget, ezáltal javul a tanulás eredményessége és a tanuló motiváltsága is.

Ha már önszabályozásról beszélünk, érdemes megemlíteni az időmenedzselés problémáját. Felnőtt tanulók gyakori problémája az elektronikus környezetben az időgazdálkodás. Jó megoldás lehet erre egy olyan tanulási felület kialakítása, ahol a képzésben résztvevő maga ütemezheti tanulási folyamatát, ebből akár ütemtervet is készíthet, amely egy megfelelő alkalmazással szinkronizálva előre jelezheti (e-mail-ben vagy telefonon) az aktuális napra tervezett tanulási célt és a tananyagot.

Tanulási motiváció

A motiváció ösztönzést, indítóokot jelent, amely abban segíti a képzésre jelentkezőt, hogy hatékonyan vegyen részt a tanulás folyamatában és kitartson, jelen legyen a befejezéséig. E-learning környezetben a tanulási motiváció feltételei a figyelem fenntarthatósága, a tanultak relevanciája, a tanulók elégedettsége és bizalma.

A tanulók motivációjának szintjét és azt a módot, ahogyan tanulnak, befolyásolhatja a képzéseken résztvevők előzetes kulturális és szociális tapasztalata.

A képzés iránti elköteleződés

Az online képzések induló szakaszában érdemes kialakítani a képzés iránti elköteleződést, megelőzve ezzel a korai lemorzsolódásokat. Ennek a legegyszerűbb módja, ha specifikus feladatokat, szerepeket osztunk ki a képzésben résztvevők között. (Pl.: fórumok indítása, moderálása) Ezzel növeljük a felelősséget és a kapcsolódás érzetét, amely erősíti a bizalmat a tanulási folyamat iránt.

Clark és Mayer vizsgálatai szerint a jelentésteli tanulás magas pszichológiai elköteleződés (az új tudás, ismeret és készségek megismeréséhez és elsajátításához  – pl. egy adott tárgy tartalmára fordított figyelem) mellett megy végbe, ehhez nem szükséges (de nem is hátrányos) a magas viselkedéses elköteleződés (reakció, konkrét tevékenység egy utasításra – pl. válasz begépelése egy szövegdobozba) jelenléte.3

A szerzőpáros azt ajánlja, hogy az elektronikus tanítás során a célunk olyan instrukciós módszerek és médiaelemek használata legyen, amely magas pszichológiai aktivitással járnak együtt.

A tananyag kialakítása

Az elektronikus tanulás lehetőségei csak akkor használhatók ki, ha a tananyag tervezésekor nem egyszerűen a hagyományos tananyag digitalizálása történik meg, hanem megvalósul – a szabványok és módszertani elemek használatán túl – sokféle tananyagforrás összekapcsolása, hálózatba integrálása is.

Ha a tananyag önmagában nem tudja lekötni az érdeklődést, a képzésben résztvevők hamar elveszthetik a kedvüket és lemorzsolódhatnak. Különösen akkor, ha úgy érzik, a tartalom nem kapcsolódik a feladataikhoz vagy nem hasznosítható a munkájuk során. Éppen ezért a tananyagot úgy kell megszerkeszteni, hogy a résztvevők a tanulási folyamat során bele tudják építeni a tapasztalataikat, megteremtve így a személyes kötődés lehetőségét.

A tanulási kedv korai elvesztésében szerepet játszhat az is, ha egyesek a saját tanulási szándékaikat és képességeiket a valóságosnál nagyobbra becsülték. Ezt ajánlott alapos előzetes tájékoztatással megelőzni.

Összefoglalás

Online környezetben a sikeres tanulási stratégia nem mindenkinél egyforma. Az önállóan tanuló felnőtt számára nagy segítség, ha nem csupán a megértést és a tudás alkalmazását támogatjuk, hanem magát a tanulási folyamatot is segítünk megtervezni és véghezvinni. Online képzések szervezése esetén figyelembe kell vennünk azt, hogy ez a jelentkező részéről komoly felkészültséget és tanulási tapasztalatot igényel, amivel nem mindenki rendelkezik. A felnőtt tanulók egy része igényli a külső irányítást, csak így képes eredmények elérésére.

A tanulás tér- és időbeli függetlenségéből adódó tanári és tanulói szerepváltozás, illetve a tananyag jellegének, strukturálásának megváltozása már a távoktatásnál is megjelent. Ezekre a kihívásokra válaszok, szervezési, adminisztratív és módszertani megoldások is születtek, amelyeket célszerű az e-learning fejlesztések során figyelembe venni.

Irodalom

BÁTHORY Zoltán: Tanulók, iskolák – különbségek. Bp., Tankönyvkiadó, 2000. 330 p.

BEDNORZ, P. – SCHUSTER, M.: Bevezetés a tanulás lélektanába. Bp., Medicina Kiadó, 2006. 374 p.

CLARK, R. C. – MAYER, R. E. : E-Learning and the science of instruction. Proven guidelines for consumers and  designers of multimedia learning. San Fransisco, Pfeiffer, 2011. 507 p.

KOMENCZI Bertalan: Elektronikus tanulási környezetek. Eger, Líceum Kiadó, 2014. p. 175. p.

KOMENCZI Bertalan: Didaktika elektromagna? Az e-learning virtuális valóságai = Új Pedagógiai Szemle, 54.  évf. 2004. 11. sz. 31–49. p.

MARÓTI Andor: A tanuló felnőtt. Bp, ELTE Az Élethosszig Tartó Művelődésért Alapítvány, 2015. 203 p.

MOLNÁR Éva: Az önszabályozás értelmezései és elméleti megközelítései. = Magyar Pedagógia, 109. évf. 2009.  4. szám 343–364 p.

NOESGAARD, S. S. – ORNGREEN, R. – FOUNDATION, K.: The effectiveness of e-learning. An explorative and       integrative review of the definitions, methodologies and factors that promote e-learning effectiveness = Electronic Journal of e-Learning, 13. vol. 2015. 278–290. p.

Oktatástervezés, digitális tartalomfejlesztés. Eger, Líceum Kiadó, 2016. 266 p.

Pszichológia elméleti alapok – http://old.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/index.html (2017.11.11.)

SZEGEDINÉ LENGYEL Piroska: Hatékony virtuális oktatás a pedagógia és a didaktika szemszögéből = Hadmérnök, 5. évf. 2010. 2. sz. 380–390 p.

Beérkezett: 2018. január 3.