Könyvtáros hallgatók az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon*

„Csinosítsuk értelmünket, terjesszük tapasztalásainkat, keressük fel a tudóst, társalkodjunk az elmetehetőssel, nagyobbítsuk könyvtárainkat, jutalmazzuk a tudományokban, művészetekben fáradozót. (Széchenyi István)”

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) legutóbbi, 48. vándorgyűlésének vezető témája a kapcsolatok építése és a közösségek fejlesztése volt, középpontba állítva a felelősséggel végzett könyvtári tevékenység közösségszervező erejét.

Írásom első részében a tudományos diákköri munkáról, majd a könyvtárosok, az informatikus könyvtárosok Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon (OTDK) való részvételéről és eredményeiről írok, a második részben pedig azokat a lehetőségeket mutatom be, amelyek keretében a könyvtáraknak – elsősorban a felsőoktatási könyvtáraknak – alkalmuk nyílik az együttműködésre a tehetséggondozó szervezetekkel.

Meg kell jegyeznem, nem első alkalom, hogy ezzel a témakörrel foglalkozott az MKE. Hét évvel ezelőtt, 2009 júliusában, a Debrecenben tartott 41. vándorgyűlés középpontjában is a tehetséggondozás állt „Könyvtárosok a tehetségekért – a reformációtól napjainkig” címmel. Abban a városban került napirendre ez a témakör, amelyik a mai magyar tehetséggondozó programok több évtizedes, egyben az elmúlt évszázadok tapasztalatait is hordozza. Az országos szakmai találkozó kapcsolódó témakörei között a könyvtárak közösségformáló funkciói, egyre bővülő tehetségsegítő szolgáltatásai, a különböző tehetséggondozó programok, és a könyvtárak, köztük a felsőoktatási könyvtárak szerepe került még napirendre.

A tehetségek segítését, a tehetséggondozó szervezetekkel, közösségekkel való kapcsolattartás fontosságát mutatja az is, hogy az MKE stratégiai törekvései között is kiemelt helyen szerepel. A veszprémi vándorgyűlés nyitó ünnepségén Barátné dr. Hajdu Ágnes Erős könyvtár, felkészült könyvtárosok című elnöki előadásában ugyancsak hangsúlyt kapott ez az igen jelentős tevékenység.

Hosszú éveken át abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy felelős alakítója, formálója lehettem a felsőoktatási tehetséggondozásnak, a könyvtárakkal való kapcsolat erősítésének az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) titkáraként, egyben a Tanács Titkárságának vezetőjeként. A könyvtári ismereteket a tehetséggondozásban is kamatoztattam (dokumentálás, feldolgozás, kiadványok szerkesztése, történeti kutatás, informatikai feladatok), a diákköri tanácsban szerzett tapasztalataim pedig jól tudtam hasznosítani egyetemi könyvtári tehetségsegítő munkám során.

Felsőoktatási tehetséggondozás, a tudományos diákköri tevékenység

A nemzeti felsőoktatási törvényben, valamint a nemzeti felsőoktatási kiválóságról szóló kormányrendeletben is nevesített állami tehetséggondozási formák a tudományos diákkörök, a szakkollégiumok és a doktori képzés. Ezek közül értelemszerűen elsősorban a diákkörökről írok, bár a kapcsolattartás, valamint a közösségek építése során a szakkollégiumok és a doktori iskolák is jelentős szerepet töltenek be.

A tudományos diákköri tevékenység bemutatása, fontosabb fogalmak

A magyar felsőoktatás kiemelkedő eredményeiben igen nagy része van a hallgatók és oktatók közötti bensőséges szakmai és emberi együttműködésnek, amely az elmúlt hat és fél évtizedben tudományos diákköri (TDK) tevékenységként vonult be a hazai felsőoktatás történetébe. A tudományos diákkörök bemutatását néhány alapfogalom meghatározásával kezdem, amelyekről az OTDT kiadványaiban további részletek is olvashatók.1

  • Tudományos és művészeti diákkör

A hazai és határon túli felsőoktatási intézményekben, illetve azok karain, intézeteiben, tanszékein és az ezen szervezeti egységekkel együttműködő kutatóintézetekben a kötelező tananyaggal kapcsolatos ismeretek elmélyítését, a képzési követelményeket, a tantervi tananyagot meghaladó ismeretek elsajátítását, a hallgatói kutatómunkát, illetve a művészeti alkotótevékenységet elősegítő, ennek nyilvánosságot is biztosító önképzőköri forma, amely az oktató és hallgató együttműködésén alapszik. Az intézmény rendszerébe szervesen illeszkedve kiemelkedő eredményességgel szolgálja a felsőoktatási tehetséggondozás ügyét, egyben az elitképzés és a tudóssá nevelés fontos színtere. Épít a több száz éves önszerveződő, önképzőköri tevékenység átörökíthető, tiszteletreméltó hagyományaira, és folyamatosan megújulva bizonyítja kiemelkedő szerepét a hazai és egyben a nemzetközi tehetséggondozó programok sorában.

  • Intézményi tudományos diákköri konferencia

Az intézményi konferencia a hallgató–oktató műhelymunka eredményeként elkészült dolgozatok, kutatási eredmények bemutatására, ismertetésére ad lehetőséget. Arra, hogy a diáktársak és az oktatók meghallgassák egymást, kérdéseket tegyenek fel, tanulják, gyakorolják a tudományos érvelést, a vitát, fejlesszék írásbeli és szóbeli kommunikációs készségüket, ezzel is elősegítve további tanulmányaikat, kutatómunkájukat. Ezeken a konferenciákon a szakmai zsűri értékelése alapján szerezhetnek jogosultságot arra, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferencián részt vehessenek és megmérettethessék magukat. Ez az intézményi delegálás a szakmai és erkölcsi megbecsülés jele. Mára minden intézményben, illetve azok karain működik tudományos diákkör.

  • Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK)

Az OTDK országos szintű bemutatási és szakmai értékelési fóruma a legkiválóbb egyetemisták és főiskolások pályamunkáinak, amelyeket az intézményi konferenciákon már minősítettek és országos bemutatásra javasoltak. Támogatja a tehetséges hallgatókat és mestereiket, ösztönözi a hallgatói diákköri tevékenységet, a doktori képzésre történő jelentkezést, az oktatói, kutatói utánpótlást. Segítséget nyújt a kutatómunkában való továbblépéshez, a pályakezdéshez, szakmai, emberi kapcsolatok kiépítéséhez. A minden második év (páratlan évek) tavaszán megtartott konferencia a magyar felsőoktatás rangos és elismert, egyben a legnagyobb tudományos rendezvénysorozata, melynek fővédnökei az Emberi Erőforrások Minisztériuma minisztere és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az országos konferenciákat az OTDT előírásai, illetve hozott döntései alapján a tudományterületi bontásban működő OTDT szakmai bizottságok rendezik a helyszínt is biztosító felsőoktatási intézményekkel, illetve azok karaival közösen. A rendezés jogának megszerzése elismerés és nagy lehetőség az intézmények számára.

  • Országos Tudományos Diákköri Tanács és Titkársága (OTDT)

A diákköri tanács feladata a felsőoktatási intézményekben folyó hallgatói tudományos és művészeti diákköri tevékenység segítése, támogatása, a mozgalom országos összehangolása és képviselete, illetve a résztvevők érdekképviselete, konferenciák, fórumok, szakmai tanácskozások szervezése, a diákköri tevékenység kereteinek kialakítása és minőségbiztosítása, az OTDT mellett működő szakmai bizottságok működési feltételeinek megteremtése, kiadványok szerkesztése és kiadása, különböző elemzések készítése, hivatalos adatok, eredmények közzététele. A Tanács szerepét, működését a nemzeti felsőoktatási törvény rögzíti. Az OTDT elnöke 1987-től, csaknem harminc éve dr. Szendrő Péter professzor, a Szent István Egyetem (SZIE) rector emeritusa, aki egyben alelnöke a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsnak (NTT) és a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének (MATEHETSZ) is. A Tanács titkársága az OTDT által választott titkár vezetésével látja el az egyre bővülő operatív feladatokat.

A tudományos diákkörök hat és fél évtizede

E cikk keretei csupán arra elegendőek, hogy időrendben haladva, vázlatos összefoglalását adjam ennek a nagy múltú, jelentős eredményeket felmutató tudományos diákköri tevékenységnek.2

A korabeli hivatalosság 1952-re teszi a tudományos diákkörök létrehozását, de a fennmaradt dokumentumokból jól ismert, hogy az első ilyen jellegű diákkörök az 1950–1951-es tanévben jöttek létre, és ekkor rendezték meg az első konferenciákat is tanár–diák kezdeményezésre (ELTE Természettudományi Kar, Veszprémi Vegyipari Egyetem). 1952 végéig már 97 diákkört regisztráltak a felsőoktatásban, amelyek kétharmada természettudományi és műszaki irányultságú volt.

1952-ben jelent meg a közoktatásügyi miniszter 85-0111/1952. K.M. utasítása a tudományos diákkörökről, majd az évtizedek során folyamatosan születtek meg a működésüket előíró további törvények, rendeletek, szabályzatok.

A tudományos diákkörök első országos konferenciáját 1955 áprilisában tartották, melyen 109 előadás hangzott el. Az előadások számának folyamatos emelkedését és a mozgalom dinamikus fejlődését jól érzékelteti, hogy 2015-ben a XXXII. OTDK-n már 4603 dolgozat és 5163 szerző szerepelt (a dolgozatok és a szerzők száma közötti eltérés oka a társszerzős publikálás).

1956 tavaszán rendezték a második országos konferenciát, aztán egyszer három, majd hol évenként, hol kétévenként követték egymást a rendezvények. 1975-től alakult ki a ma is működő rendszer, hogy minden második év tavaszán szervezik meg az országos konferenciát. A soron következő, XXXIII. OTDK-találkozót 2017 márciusában és áprilisában rendezik majd meg az ország kilenc városának felsőoktatási intézményeiben.

Az Országos Tudományos Diákköri Tanács felállításáról 1973-ban született döntés, a tanács ténylegesen 1975-től szervezi az országos konferenciákat és az egyéb szakmai fórumokat. Az OTDT mellett szakmai bizottságok jöttek létre, melyeknek száma az idők során folyamatosan bővült.

A Tanács a széles körű tájékoztatás kiépítése, valamint a konferenciák hitelesített eredményeinek közlése érdekében szükségesnek tartotta saját publikációs és kiadói tevékenységének elindítását. Ennek első lépéseként 1987 decemberében megjelent a Diáktudós című folyóirat első száma, majd az évek során számos további kiadvány látott napvilágot az OTDT gondozásában.

A tudományos fórumon résztvevő diákok körének kiszélesítését szolgálta az a döntés, hogy 2001-től a határon túli egyetemi hallgatók is részt vehetnek a versenyeken a szabályzatokban megfogalmazott feltételek szerint, továbbá a tehetséges középiskolás diákok közül a legkiválóbbak is megmérettethetik magukat az egyetemisták országos konferenciáján.

Közben tovább bővült a hivatalos szekciók száma: a 2003 óta tevékenykedő Művészeti és Művészettudományi Szekció 2005-ben az OTDK hivatalos szekciójává vált. Tevékenységük különleges színfoltja a diákköri mozgalomnak.

Határkőnek nevezhetjük az OTDT infrastruktúrája korszerűsítésében bekövetkezett változásokat, a 2010-ben bevezetett új online rendszert, mely az addig elkülönülten gondozott részadatbázisokat egységes online adatkezelő rendszerben fogta össze (https://online.otdk.hu), ezzel megteremtve egy egyedülállónak mondható tudásbázist. Az új szoftver a XXX. OTDK-tól biztosítja a diákköri munka elemeinek egyetlen rendszerben történő, minőségi dokumentálását, a jogosultságok ellenőrzését és a kapcsolódó feladatok ellátását. Fontos eredmény az is, hogy a benevezett pályamunkákat plágiumkereső szoftverrel vizsgálja meg Titkárság, megkönnyítve, előkészítve a bírálók munkáját, egyben ezzel hozzájárul a tudományetikai elvek érvényesítéséhez is.

A köznevelési és a felsőoktatási tehetséggondozás közti együttműködés fejlesztése érdekében 2011-ben Tehetségútlevél Programot (http://tehetsegutlevel.hu) indított az OTDT  az OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) támogatásával. A program keretében a köznevelésben már bizonyított tehetséges fiatalok lehetőséget kapnak arra, hogy a felsőoktatásba való felvételüket követően bekapcsolódhassanak az adott intézmény tudományos diákköri tevékenységébe.

Az OTDT mellett létrehozott, eltérő múlttal és hagyományokkal rendelkező szakmai bizottságok működése az OTDT előírásaira, szabályzataira épül, de a saját maguk alkotta szervezeti és működési szabályzat szerint történik. A szakmai bizottságok tagjai az érintett felsőoktatási intézmények képviselői (többnyire oktatók, kutatók, tudományos diákköri vezetők). Jelenleg 16 szakterületi bizottság működik az OTDT kereteiben (ld. az 1. táblázatot).

1. táblázat
Az OTDT mellett működő szakmai bizottságok

és OTDK szekciók

 A Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi Szekció

A Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi Szakmai Bizottság, illetve Szekció tevékenységét az elmúlt évtizedek során több tényező befolyásolta.3 A diákkörök szerveződésének kezdeti éveiben egyes tudományterületek kedvező helyzetben voltak, míg más területek méltánytalanul háttérbe szorultak, és kutatási lehetőségeik is korlátozottak voltak. A Pedagógiai szekcióra nyilván hatottak a pedagógusképzésben érvényesülő, a képzés jellegére, időtartamára stb. vonatkozó változások, új tendenciák, vagy például az, hogy a tanító-, óvónő- és tanárképző főiskolák hallgatói számára milyen országos szakmai konferenciákat és találkozókat szerveztek az OTDK-val párhuzamosan. A könyvtárosképzés sajátosságai, a képzés hazai rendszerének szervezeti és tartalmi változásai ugyancsak befolyásolták a könyvtáros alszekció működését és a versenyekben részt vevő hallgatók számának alakulását az elmúlt évtizedekben.

Az OTDK működésének kezdeti időszakában a társadalomtudományok képviselői egy szekcióban szerepeltek az egyes országos rendezvényeken, később a diákkörök, illetve diákkörösök számának növekedésével sorban kiváltak az egyes tudományterületek. A XI. OTDK-tól kezdve önálló lett a Pedagógiai, Pszichológiai és Népművelődési Szekció is, melynek elnevezésében 1977-ben a népművelési közművelődési alszekcióra változott. A hallgatók könyvtári dolgozataikkal 1987-ig a közművelődési alszekcióban mutatkoztak be, majd 1989 márciusában önálló könyvtáros alszekciót alakítottak ki a számukra Pedagógiai, Pszichológiai, Közművelődési és Könyvtártudományi Szekció néven. Az OTDK harmincéves jubileumának évében, 2011-ben a szekció neve Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi Szekcióra változott (a változtatás a könyvtártudományi alszekciót nem érintette). A szekció 27 éve négy tudományterületet fog össze. Mérete a többi szekcióhoz viszonyítva közepes, viszont az érintett, a résztvevő intézmények száma jelentős. A 2. táblázatban a teljes szekcióban, azaz mind a négy alszekcióban bemutatott összes dolgozat száma látható, és ebből külön kiemelten a könyvtártudományi alszekcióban bemutatott dolgozatok száma.

Az 1989 és 2015 között bemutatott összes dolgozathoz viszonyítva megfigyelhető, hogy a könyvtártudományi témájú dolgozatok számának aránya kisebb-nagyobb változásokkal a szekcióba beadottak 10%-a  körül mozog (legkevesebb 6%, a legtöbb 14%).  A négy alszekció adatait megvizsgálva, kijelenthető, hogy mindig a könyvtár témájú dolgozatok száma volt a legkevesebb.

2. táblázat
A szekcióban és azon belül a Könyvtártudományi alszekcióban 1989 és 2015 között  bemutatott dolgozatok száma
(Forrás: A táblázat az OTDT Titkárság hivatalos adatai alapján került összeállításra.)

Kezdetben a pedagógiai tárgyú dolgozatokkal szerepeltek igen magas számban a hallgatók, majd 2009-től a pszichológia vette át a vezető helyet. 2013 és 2015-ben a pszichológiai témájú dolgozatok száma már száz feletti, így jelenleg ez a legnépesebb altagozat. Annak elemzése során, hogy a bemutatott könyvtári dolgozatok száma sok-e vagy kevés az egyes konferenciákon, elsősorban nem egymáshoz kell viszonyítani az egyes alszekciókat, hanem azt érdemes számításba venni, hogy milyen tényezők befolyásolták a könyvtáros hallgatók részvételét az adott konferencián. Ehhez egy adalék, hogy 2011 és 2014 között a felsőfokú könyvtárosképzés alap- és mesterképzésein, valamennyi tagozaton 988 fő kezdte el a tanulmányait, közülük 600 fő nappali tagozaton. Nappali tagozaton alapképzésben (BA) 438, mesterképzés (MA) keretében 162 hallgató kezdett.4 Befolyásoló tényező lehet még a képzőintézmények számának, valamint a képzés tartalmának alakulása, illetve az ott tanító oktatók részvétele a tudományos diákköri munkában. Azt gondolom, van még tartalék, akad még teendő más szekciókhoz hasonlóan, de az utóbbi három konferencia adatai ‒ a befolyásoló tényezőket figyelembe véve ‒, jelentősnek mondhatók. 2017 tavaszán kiderül, hogyan alakul tovább az informatikus könyvtáros hallgatók és a bemutatott dolgozatok száma.

A 2. táblázatban ismertetett dolgozatok száma mellett az elmúlt három OTDK-n elért helyezéseket is bemutatom intézményi bontásban. Az adatok értelmezéséhez fontos tudni, hogy az OTDK szabályai szerint a bemutatott pályamunkák legfeljebb egyharmada részesülhet minősített 1., 2. vagy 3. helyezésben.

 3. táblázat
Az OTDK Könyvtártudományi alszekciójában elért helyezések intézményi bontásban a XXX., XXXI., XXXII. OTDK-n
(Forrás: A táblázat az OTDT Titkárság hivatalos adatai alapján készült)

(*D. = dolgozatok száma.** Az intézmények rövidítése az OTDT hivatalos dokumentumaiban feltüntetett formával egyeznek meg, ezzel is biztosítva az adatok visszakereshetőségét.)

Több szempont szerint lehet elemezni, összefüggéseket, következtetéseket levonni az OTDT adatbázisában (és a Diáktudóban, valamint a Tanács honlapján)  elérhető adatokból. Az adatok konferenciák szerint, azon belül szekciónkénti bontásban és összesítve is rendelkezésre állnak. A táblázatokban megjelentetett adatok: tagozat, helyezés, szerző(k), képzés típusa, intézmény/kar, pályamunka címe, témavezető(k), témavezető(k) beosztása. Rendelkezésre állnak még további, a tudományos igényű kutatáshoz szükséges források, dokumentumok is.

Könyvtári tematikájú dolgozatok

A könyvtárosi alszekció első két évtizedének működéséről (hasonlóan több más szekciókhoz) kevés forrás áll rendelkezésünkre. A jelenleg is zajló, folyamatban levő diákköri mozgalom témakörben végzett történeti kutatások talán több és hiteles adalékot szolgáltatnak majd erre az időszakra vonatkozóan is.

A dolgozatok és a szakmai beszámolók ismeretében idézem fel az elmúlt évtizedekben a konferenciákra beadott könyvtári dolgozatok tipikus tematikáját.

1980-as évek: hagyományos könyvtártörténeti feldolgozások,  hátrányos helyzetű rétegek olvasási szokásai, tantárgyi ajánlóbibliográfiák, katalógusszerkesztés, vízjelek, személyi bibliográfiák, könyv- és könyvtárhasználati munkafüzetek, könyvtárhasználati felmérések stb.

1990-es évek: a könyvtártörténeti témák mellett újszerű témaként jelentkezett az egyes folyóiratok hivatkozásainak, valamint egyes tudományterületek bibliometriai jellemzőinek vizsgálata, a hipertext alkalmazási lehetőségei, számítógépek könyvtári és könyvtárközi alkalmazásával kapcsolatos új lehetőségek és módszerek, a modern könyvtári adatbázisok kialakításának és kezelésének kérdései, elektronikus könyv hálózati referensz könyvtárosoknak stb.

Az új évezred első évtizede: könyvtártörténet, sajtótörténet (különböző folyóiratok módszeres feltárása, kutatása), repertóriumok készítése, tizenévesek és az olvasás, a könyvtárhasználati és információkeresési szokások változásai, elektronikus könyvtárak, az elektronikus információátvitel folyamata és jellemzői, ingyenes szoftverek használati lehetősége és hatása, a könyvtárosok változó szerepe stb.

2010-es évek: könyv-, könyvtár-, sajtó- és nyomdászattörténet, a könyvtár szociális funkciói, könyvtári együttműködések, digitális könyvtár, digitalizált források és a szerzői jog, információbiztonság, könyvtári menedzsment kérdései, könyvtárak és a környezettudatosság, számítógépes adatbázis és rendszerterv, felhő-technológiák, osztályozási eljárások és rendszerek megújítása (IFLA szerepe), biblioterápia, e-könyvek kölcsönzése, web 2.0, többnyelvű információkeresés, többnyelvű tezauruszok kialakítási lehetőségei, az infometria tudománya, lehetőség a Z-generáció olvasóvá nevelésére stb.

A témakörök áttekintésekor érzékelni lehet a könyvtárügy egyes időszakaira jellemző új kihívásokat,  feladatokat, a megoldásra váró problémákat, de a témakörök megítélésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a hallgatók témaválasztását a témavezető, az oktató tudományos érdeklődése, az általa művelt tudományterület is jelentősen befolyásolja.

Érdekességként – az új tendenciákat tükröző témák megjelenésére – idézek az OTDK Könyvtártudományi alszekció két különböző időszakából való felhívásából.  Az 1992-ben megjelent felhívásban (mely az 1993. évi XXI. OTDK-ra vonatkozik) a következő témák jelentek meg: könyv-, könyvtár- és nyomdatörténet; a könyvtárak szervezete, működése, a könyvtári feldolgozó munka problémái; az állománnyal összefüggő kérdések (gyarapítás, összetétel, szerkezet); olvasáspedagógia, olvasáspszichológia, olvasásszociológia; egy-egy téma bibliográfiája. Csaknem negyedszázaddal később, a 2015-ben közreadott és a 2017-es XXXIII. OTDK-ra vonatozó felhívásban ezek a témakörök szerepelnek: könyv-, könyvtár- és nyomdászattörténet, sajtótörténet, a művelődéstörténet könyvtári vonatkozásai, olvasáskutatás (olvasáspszichológia, olvasáspedagógia, olvasás-szociológia), könyvtár-pedagógia, a gyűjtemény-szervezés, formai és tartalmi feltárás automatizált könyvtári környezetben (retrospektív konverzió, szabványosítás, közös katalogizálás stb.), tájékoztató munka, könyvtári menedzsment, a könyvtár szociális funkciói, a könyvtár mint az élethosszig tartó tanulás egyik színtere, a könyvtárügy aktuális kérdései.        
(http://otdk.hu/media/uploads/pedagogia.pdf)

Könyvtáros, informatikus könyvtáros diáktudósok és mestereik elismerése

Az OTDT által alapított Pro Scientia Aranyérem (PSA) az elnyerhető legnagyobb elismerésnek számít e tudományos fórumon. Az országos konferencián való legeredményesebb szereplésért, I. helyezéssel elismert, kiemelkedő tudományos tevékenységért és tanulmányi teljesítményért ítélik oda a szekciók javaslata alapján.

Közvetlenül az elismerés alapítása után, 1989-ben Hangodi Ágnes volt az első könyvtáros hallgató, aki ebben a kitüntetésben részesült. Pályamunkája I. Péter könyvtáráról készült, témavezetője Fülöp Géza volt.

További aranyérmesek és témavezetőik:

1991-ben Farkas Gábor
témavezető: dr. Monok István
1993-ban Bacsáné Makai Margit – témavezető: Barátné dr. Hajdu Ágnes
1995-ben Zvara Edina
témavezető: dr. Monok István
1997-ben Domsa Zsófia
témavezető: Barátné dr. Hajdu Ágnes
1999-ben Kora András
témavezető: Ördögné Kovács Mónika
2015-ben Jávorka Brigitta
témavezető: dr. Varga Katalin

Könyvtáros témavezetők

Hallgatói tudományos diákköri tevékenység nincs mentorok, témavezetők, dolgozatokat bírálók, zsűrizők, a diáktudományos programokat szervezők és támogatók nélkül, nem működik elhivatott, iskolateremtő oktatók, kutatók, továbbá kiváló könyvtárosok nélkül. Külön tanulmány témája lehetne az oktatók szerepének bemutatása a hallgatók tehetséggondozásában, mentorálásában. Az ELTE Könyvtártudományi Tanszék mindannyiunk által tisztelt vezetőjének, tanárának, Fülöp Gézának tehetséggondozásban betöltött szerepéről átfogó összegzés olvasható többek között e lap hasábjain5: „Fülöp Géza tanári munkásságának fontos részét jelentette a tudományos diákköri (TDK) munka támogatása.[…] Maga is igyekezett példát mutatni azzal, hogy több dolgozat témavezetője volt, köztük az első Pro Scientia címet elnyert hallgatónak […] is. A Pedagógiai, Pszichológiai, Közművelődési és Könyvtártudományi Szekció szakbizottságában […] [évtizedeken] keresztül vezette az alszekció munkáját, és minden második év tavaszi szünetében komoly alapossággal készült a diákok tudományos dolgozatainak értékelésére. […] Így forrt eggyé személye az OTDK-val, a baráti beszélgetésekkel, a helyszínek közös felderítésével, a tavasszal.

Felsorolhatatlan azon elismert könyvtáros oktatók, kutatók neve, akik az elmúlt évtizedekben és a jelenben is hasonlóan magas színvonalon kötődtek és kötődnek a diáktudományos tevékenységhez. A diáktudományos munkát végző hallgató mellett az elismerés pillanataiban is ott van a témavezető (oklevelet kap a témavezetésért, együtt veszi át a PSA kitüntetést a hallgató tanárával). Az OTDT a minőségi felsőoktatás érdekében kifejtett munkásság elismerésére Mestertanár Aranyérem kitüntetést alapított mindazon oktatók és kutatók jobb megbecsülése és ösztönzése céljából, akik az egyetemisták és a főiskolások tudományos diákköri, szakkollégiumi vagy egyéb önképzési formában megvalósuló tudományos tevékenységének elősegítéséért, kibontakoztatásáért és elismeréséért témavezetőként és a tudományszervezés terén éveken át kiemelkedően eredményes, áldozatos munkát végeztek. A kitüntetés teljes értékű jogelődje a 1997-ig hasonló célból adományozott TDK Szervezői Munkáért, Témavezető Mester és Iskolateremtő Mestertanár elismerés. Az OTDT további elismerései a Honoris Causa Pro Scientia Aranyérem, a Máriás Antal Emlékérem, az OTDK Arany Kitűző, a „Tudással Magyarországért” Jubileumi Emlékplakett, a Kiváló TDK Szervezői Díj, az OTDT Újságírói Díj. A Tanács együttműködik az intézményekkel az oktatók munkájának megbecsülésében, hisz fontos, hogy abban a környezetben is ismertek és főként elismertek legyenek, ahol ezt a tevékenységet végzik. Az OTDT Almanach kötetében bemutatja a kitüntetésben részesülő kiválóságokat, köztük a könyvtárosképzésből ismert oktatókat, könyvtári szakembereket is.

A könyvtárak és a tehetséggondozó szervezetek együttműködése

Ebben a fejezetben már nemcsak a Könyvtártudományi alszekcióhoz kapcsolódó ismeretekről és lehetőségekről szólok, hanem a felsőoktatási intézményeket, illetve könyvtáraikat érintő minden tudományterületről, azaz a tudományos és művészeti diákköri tevékenység egészéről. Az itt megfogalmazott lehetőségek nem teljes körűek, többnyire csak felsorolásszerűek, inkább a közös gondolkodásra, a jó kezdeményezések, eredmények és természetesen problémák felvetésére alkalmasak. A TDK és a könyvtárak, illetve a könyvtárosképzés szempontjából is fontos a tapasztalatok, a követhető megoldások összegyűjtése és közreadása, annak megismerése, hogy az egyes intézményekben hogyan, milyen feltétek között működnek az oktatói-hallgatói műhelyek. Az OTDT kutatómunkájával, elemzéseivel kíván a továbbiakban is ehhez hozzájárulni, egyben gondoskodik az ilyen munkára vállalkozók kutatási feltételeinek, a források, dokumentumok kutathatóvá tételének folyamatos biztosítására is (például szakszerűen feldolgozza, digitalizálja, nyilvánossá, elérhetővé teszi az adatokat).

Az együttműködést megalapozó, támogató törvények, rendelkezések

A könyvtárak és a tehetséggondozó szervezetek együttműködését, kapcsolatát megalapozó törvények, rendelkezések közül hármat emelek ki.

Elsőként azt, hogy a tudományos és művészeti diákköri tevékenység fontosságát, valamint az OTDT tehetséggondozásban elfoglalt szerepét a felsőoktatási törvény rögzíti (erre már korábban is utaltam), és rögzíti a nemzeti felsőoktatási kiválóságról szóló kormányrendelet is. A törvény szövege szerint egyetem vagy főiskola az az intézmény, amelyik négy feltételnek felel meg, köztük „tudományos diákkört működtet”. Megfogalmazza azt is a törvény, hogy az intézmény alaptevékenységéhez kapcsolódóan biztosítja a könyvtári szolgáltatást. Az intézményi kiválóság megítélésénél figyelembe veszik a kiemelkedő tudományos diákköri tevékenységet. A 30/2014. (IV. 10.) EMMI rendeletben – amely többek között az állami egyetem könyvtárának kiemelt feladatait jelöli ki – a tehetséggondozás megvalósításában való részvétel is hangsúlyosan szerepel.6

A második fontos elem a tehetséggondozásban, a kapcsolatok alakításában, hogy az ezredfordulót követően megjelentek az egyetemi szintű komplex tehetségprogramok, amelyek jó példát adnak a kapcsolódó intézményeknek a gyakorlati munka végzéséhez. 7 Az elsők között volt a Debreceni Egyetem (DETEP)8, majd ezt követte az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Nyugat- magyarországi Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem. Pályázati projekt keretében az intézmények többsége már kidolgozta a komplex tehetséggondozó programját. Vannak közöttük olyan intézmények, melyek programja nem egyetemi, hanem kari szinten fogja össze a tehetséggondozást szolgáló lehetőségeket. A programok több tekintetben ugyan eltérőek, de a tudományos diákkör mindegyikben hasonló hangsúllyal, az adott intézmény hagyományaira épülve szerepel.

Harmadikként arról szólok röviden, hogy az országgyűlés 2008 decemberében húsz évre, 2028-ig terjedően fogadta el a Nemzeti Tehetség Programot (126/2008. (XII. 4.) OGY határozat), és megteremtette a megvalósítás finanszírozásának feltételeit is (http://tehetsegprogram.tehetseg.hu). Általános alapelvei a hosszú távú szemlélet, az értékőrzés, a sokszínűség, az esélyteremtés, a folyamatosság és átjárhatóság, a kiválasztás-kiválasztódás és önfejlesztés, a hatékonyság és fokozatosság, a felelősség és társadalmi felelősségvállalás, a tehetségsegítők megbecsülése, a fenntarthatóság és társadalmi támogatottság. A program legfontosabb üzenete, hogy a tehetségek segítése akkor lehet eredményes, ha nemzeti ügyként kezeljük, és a lehető legszélesebb szakmai, társadalmi összefogás kíséri. Az elvi alapok meghatározásában és megvalósításában kiemelt szerepet tölt be a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács, illetve a Tanács jogi képviseletét ellátó Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége.

Kikkel lehetséges a kapcsolat felvétele

A  felsőoktatási könyvtárak kapcsolati hálója szükségszerűen sokfelé ágazik, kezdve a képzőintézmények oktatóitól és hallgatóitól a különféle egyetemi bizottságok, kollégiumok és testületeket képviselőkig, valamint a tehetséggondozásban résztvevő szervezetekig és programokig –  ahogy ez a következő felsorolásból is látható. A könyvtár kapcsolatokat ápolhat célkitűzései elérése érdekében az OTDT-vel és annak Titkárságával; az OTDT mellett működő szakmai bizottságokkal, illetve az adott intézményt a bizottságban képviselő oktatókkal; az egyetemi és kari tudományos, illetve művészeti diákkörök elnökeivel, a testület tagjaival; az intézményi szintű tehetséggondozó tanácsok illetékes vezetőivel, tagjaival; az intézményi doktori iskolákkal; a különböző szakkollégiumokkal, a felsőoktatási kollégiumok, diákotthonok tehetséggondozó feladatokat ellátó szakembereivel; a hallgatói önkormányzatokkal; a Nemzeti Tehetség Programban résztvevő tagszervezetekkel és partnerszervezeteivel, az adott régióba működő tehetségpontokkal; a régió iskoláival, tehetséggondozással foglalkozó szervezeteivel; azokkal a középfokú oktatási intézményekkel, amelyeket a hallgatói utánpótlás szempontjából meghatározóak az adott intézmény számára; a Kutató Diákok Országos Szövetségével, a könyvtárosképző intézmények tehetséggondozó szakembereivel; azon felsőoktatási intézmények könyvtáraival, akik hasonló tartalommal folytatnak képzést. A fentiek mellett elengedhetetlen a szoros kapcsolat, az együttműködés az adott egyetem oktatóival, tudományos műhelyeivel.

A könyvtárosképző intézmények feladatai

A könyvtárosképző intézményeknek kettős feladata van a tehetséggondozás területén. Az egyik a hallgatói tehetséggondozás, a másik pedig a hallgatók felkészítése arra, hogy a végzés után maguk is képesek legyenek a tehetséges diákok, illetve hallgatók felismerésére és támogatására. Valamennyi hazai könyvtárosképző intézmény gyakorlatából lehet hasznos ismeretekkel, jó gyakorlati példákkal szolgálni erre vonatkozóan. A felsőfokú könyvtárosképző intézmények tehetséggondozási koncepciója rögzíti a tehetséges hallgatók támogatásának formáit és módszereit, köztük a tudományos diákkörök és kutatási műhelyek, szakkollégiumok formai, valamint tartalmi elemeit. Az informatikus könyvtáros hallgatók több tantárgy keretében készülnek fel a tehetséggondozás, tehetségsegítés feladataira, ami rendkívül fontos, hisz a könyvtáros személyisége a sikeres tehetséggondozás alapvető feltétele. A közelmúltban e folyóiratban is megjelent tanulmány mutat be az ELTE gyakorlatából ilyen tantárgyakat:9 Tehetséggondozás az iskolai könyvtárban; Képességfejlesztő pedagógia a könyvtárban.

A felsőoktatási könyvtárak szerepe a tehetséggondozásban

A felsőoktatási könyvtárak tehetséggondozói feladatai igen sokfélék, és mindegyik egyetemi, kari könyvtár saját intézménye igényei alapján alakítja a céljait, tennivalóit ezen a területen.10, 11  A könyvtár előírásszerű működtetése, a korszerű minőségi szolgáltatások biztosítása önmagában is a tehetséggondozást, egyben a képzési és az élethosszig tartó tanulási folyamatot szolgálja.

A könyvtárosok e téren szóba jöhető feladataiból álljon itt egy összeállítás: a hallgatók, oktatók és kutatók bevonása a könyvtár szakmai programjaiba és a szolgáltatások alakításába; az OTDT szakmai bizottságai által előírtak teljesítésének segítése (a TDK pályamunka tartalmi, formai elemei, irodalomjegyzék, szabványos hivatkozás); a „hogyan írjunk tudományos diákköri dolgozatot” tematikájú tájékoztatók, képzések, tréningek szervezése; közreműködés a hagyományos és elektronikus (e-learning) könyvtárhasználati jegyzetek azon fejezeteinek kidolgozásában, aktualizálásában,  amelyek a későbbiekben is hasznosítható ismereteket tartalmaznak; hallgatói e-portfólió készítésének módszertani segítése; a hallgatók tudományos dolgozatainak (köztük a minősített TDK pályamunkáknak) és publikációinak gyűjtése és elérhetővé tétele az egyetemi archívumokban (a teljes TDK-dolgozat abban az esetben érhető el, ha a szerző engedélyezte a hozzáférést); a hallgatók és oktatók tudományos sikereinek, szakmai eredményeinek bemutatása; minőségi gyakorló könyvtár működési feltételeinek megteremtése, ennek keretén belül a jövő tehetséges könyvtárosainak támogatása;  együttműködés és közös feladatok meghatározása a határon túli könyvtárakkal a tehetséggondozás területén, együttműködés középiskolákkal, ill. azok könyvtáraival a hallgatói utánpótlás és a tehetséges diákok támogatása érdekében; a hallgatói diáktudományos programok támogatása; diákköri rendezvények szervezése a könyvtár tereiben; díjak felajánlása az intézményi konferenciákon szereplő hallgatóknak stb. A felsőoktatási intézmény és a könyvtár minőségirányítási rendszerének szabályzatában a mérhető tehetséggondozásnak is helye van.

A tudományos tehetségkutatás könyvtári eszközökkel történő támogatásának további formái: az országos és intézményi TDK-dokumentumok gyűjtése, feltárása, TDK-könyvtár létrehozása, az intézmény tudományos és művészeti diákköri tevékenységének történeti feltárásának segítése, kutatási témakörök, diplomadolgozati és TDK témák kiírása (egyre több diplomadolgozat és tudományos diákköri dolgozat készül a tehetséggondozás témakörében). A széles körű tájékozódást szolgálhatja, ha a könyvtár honlapján információkat jelenít meg, illetve elérhetővé teszi a tehetségprogramokról szóló fontosabb adatokat, vagy azok elérhetőségének helyét, amelyek segíthetik a hallgatókat és az oktatókat.

A könyvtárosok feladata a könyvtári terek és a működési feltételek átalakítása olyan módom, hogy a tanulás, a hagyományos könyvtárhasználat mellett alkalmasak legyenek csoportos tanulásra, nyitott közösségi tevékenységekre, egyben találkozóhelynek is, jól tudva, hogy milyen sokat jelent a közösség, a szakmai kapcsolat, amelyben kiérlelődik, megszületik a tanulmányi, kutatási eredmény. További lehetőség a tehetségeket segítő pályázatokban való részvétel, anyagi források szerzése elsősorban az egyetem és a régió más intézményeivel, szervezeteivel együttműködve. Mint az intézményi komplex tehetségprogramok esetében, a könyvtárak tehetségsegítő munkájában is az átfogó szintű tervezés lehet eredményes: leendő hallgatók, felvételt nyert hallgatók, PhD-hallgatók és végzett hallgatók.

A „Válassz könyvtárost!”, „Foglaljon könyvtárost!” lehetőség szélesítése; a könyvtáros és hallgató, az oktató és hallgató, vagy akár a könyvtáros, oktató és hallgató kapcsolat erősítése; az olyan mentorok keresése, akik a tehetséges hallgatók és tehetséges könyvtárosok támogatói szintén nagyban szolgálják a tehetséggondozás területén megfogalmazott célkitűzéseket. A könyvtáraknak feladata van a már végzett, elhivatott, tehetséges könyvtárosok támogatásában, képzésük, kutatásaik segítésében, egyben törekvéseik elismertetésében. Mint már utaltam rá, a jó kezdeményezések elemzése, részletes bemutatása, bevonva a felsőoktatási intézmények könyvtárait és könyvtárosait is, egy következő tanulmány feladata marad.

A 4. táblázatban Országos Tudományos Diákköri Konferencia 16 szekciójában bemutatott dolgozatok számát teszem közzé a 2005 és 2015 közötti tíz éves időszakban.

 4. táblázat
Az OTDK szekciókban bemutatott dolgozatok száma, 2005–2015
(Forrás: A táblázat az OTDT Titkárság hivatalos adatai alapján került összeállításra.)

Az elmúlt évtizedekben az országos konferenciák adatai számszerű emelkedést, dinamikus növekedést mutatnak nemcsak az elmúlt tíz évben, hanem egészen az első országos konferenciától. Az első konferencián 109, majd több száz, a X. OTDK-n már több mint 1000, a XX. OTDK-n több mint 1600, a XXV. OTDK-n közel 3100, a XXX. OTDK-n közel 4200 pályamunkát mutatnak be a hallgatók. Az előző táblázat adatai alapján látható, hogy a bemutatott dolgozatok száma 2005 és 2015 között 46,5%-os emelkedést ért el. Az eddigi 32 országos konferencia során előfordul nagyobb vagy minimális visszaesés, esetleg szinten tartás. Az emelkedés vagy csökkenés okai között (kicsit leegyszerűsítve) megemlíthető a felsőoktatás környezete, s az abban végbemenő változások, a rendszerváltás következményei, az egyes részvételi szabályok szigorítása, az intézményekbe, illetve az egyes szakokra felvett hallgatók számának alakulása, a tudományos diákköri munka végzésének igénye, a tevékenységet támogató tanárok aktivitása, elkötelezettsége a tehetségek segítése iránt, továbbá ennek a munkának az elismerése, vagy például az Orvos- és Egészségtudományi Szekcióba nevezhető pályaművek számának újszerű szabályozása. Mint korábban már említettem ‒ a Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtártudományi Szekció esetében ‒, semmilyen szempontból nem célszerű az egyes szekciók nagyságának egymáshoz való viszonyítása, hisz minden tudományterület más és más sajátosságokkal bír. Szükségesek viszont a mélyebb, tudományos igényű kutatások az egyes időszakokra vonatkozóan, mint például a tudományos diákköri aktivitást és eredményességet, valamint a témaválasztást befolyásoló tényezők, a helyezést elért hallgatók számának alakulása az egyes intézmények között stb., melyek nagyban segíthetik a tudományos diákköri tevékenység további sikerességét. Ebben is meghatározó szerepe lehet a tudományos kutatók mellett a felsőoktatási könyvtáraknak.

Az OTDT kiadványai

A könyvtárak és a tehetséggondozó szervezetek közötti együttműködés témakörében fontosnak tartom legalább felsorolni az OTDT jelentősebb, fontosabb kiadványait:

Diáktudós – a legismertebb OTDT kiadvány, 1987-től jelenik meg évi több vagy összevont számokkal, az OTDT döntéseit, kiemelt eseményeit, az OTDK felhívásait, eredményeit, az intézményi jó példákat mutatja be.

Almanach – a kiadvány a minőségi magyar felsőoktatás kiemelkedő hallgatóinak és oktatóinak, a Pro Scientia és Mestertanár aranyérmesek, valamint a további elismerésben részesülők (Honoris Causa Pro Scientia Aranyérem, Máriás Antal Emlékérem, OTDK Arany Kitűző, „Tudással Magyarországért” Jubileumi Emlékplakett, OTDT TDK Prezentációs Díj, Kiváló TDK Szervezői Díj, OTDT Újságírói Díj) bemutatását teszi lehetővé a páratlan években (a Magyar Tudományos Akadémián rendezett ünnepi, az adott számú konferenciasorozat záró rendezvényére készül).

Az Országos Tudományos Diákköri Tanács Közleményei – évente megjelenő kiadvány, amely az OTDK központi és szekció felhívásait, a kitüntetési dokumentumokat, szabályzatokat, pályázati, illetve jelölési űrlapokat teszi közzé.

A TDK kézikönyve. A tudományos és művészeti diákköri munka minőségének keretrendszere és szabályozói című kiadvány (Koósné Török Erzsébet, Baranyainé Réti Gabriella. Közreadja az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Országos Tudományos Diákköri Tanács Titkársága. OFI–OTDT-Titkárság. Budapest, 2008. 157 p.), összegzi a tudományos és művészeti diákköri munka minőségét biztosító tartalmakat, kereteket, elveket, szabályokat, köztük az etikai értékeket, alapelveket, magatartási formákat is.

Történeti kutatások kötetei és egyéb kiadványok — A XXV. jubileumi OTDK alkalmából került megjelentetésre A magyar tudományos diákköri konferenciák fél évszázada, 1951–2001 című történeti kötetet (Szerk.: Anderle Ádám. Mellékletek: Koósné Török Erzsébet. Kiadja az Országos Tudományos Diákköri Tanács. Budapest, 2001. 312 p.), amely egy hosszú távú tudománytörténeti kutatás első eredménye, és az OTDT szakmai bizottságainak összefogásával jött létre; A tehetségről : Beszélgetések a tudományos diákkörökről (Szerk.: Anderle Ádám, Koósné Török Erzsébet. Kiadja az Országos Tudományos Diákköri Tanács. Budapest, 2005. 222 p.) című kiadvány 14 interjút tartalmazó kötet, amelyben az egyéni életpályák arról szólnak, milyen különleges szerep jut a diákköri munkának a tudományos pályán. 2006 decemberében a kötet második kiadása is megjelent; „Képezzük őket tudósokká…” : ünnepi kötet Szendrő Péter 70. születésnapja alkalmából (Szerk.: Baranyainé Réti Gabriella, Szécsi Gábor. [... az Országos Tudományos Diákköri Tanács együttműködésével kész.]. Budapest : Áron K., 2008. 113 p.); a XXX. jubileumi OTDK-ra jelent meg A magyar tudományos diákköri konferenciák története, 1951-2011 (Összeáll és szerk.: Anderle Ádám. Budapest : Országos Tudományos Diákköri Tanács, 2011. 401 p.), amely a tovább folytatott történeti kutatás eredménye alapján jelent meg, szintén az OTDT szakmai bizottságainak közreműködésével.

Az egy-egy időszakot bemutató, összefoglaló kiadványokban az OTDK adatai, információi kerülnek közzétételre, mint például az OTDK : az elmúlt 10 év számokban : 1955: I. OTDK, 2017: XXXIII. OTDK (Fel. szerk.: Cziráki Szabina Katalin. Szerk.: Bacskai-Rácz Erika. Kiad. az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet OTDT Titkárság. Budapest : OFI OTDT Titkárság, 2016. 35 p.).

A tudományos és művészeti diákköri tevékenység szerepe vitathatatlan, meghatározó, értékes és egyben nélkülözhetetlen része a magyarországi felsőoktatásnak, az egyes intézmények stratégiai célkitűzései megvalósításának, egyben a magyar társadalomnak. A felsőoktatás minőségi jegyeit erősítő, önkéntesen végzett tevékenység eredményei alapján méltó a további megbecsülésre és támogatásra. 12 Szoros kapcsolata a könyvtárakkal mára már nem vitatatott. Mint a múltban, így a mai körülmények között is vannak még teendőink abban, hogy hogyan erősítsük a TDK közösségéhez való tartozás nagyszerű érzését a hallgatókban, oktatókban, kutatókban és a könyvtárosokban is.

Az írás bevezető idézetéül az OTDT kiadványsorozat mottóját választottam. 2016-ban a Széchenyi-emlékévben, születésének 225. évfordulóján különösen fontos, egyben kötelesség emlékezni a legnagyobb magyar gondolataira.

A szerző ezúton is köszönetet mond az Országos Tudományos Diákköri Tanács titkárának, dr. Cziráki Szabinának és a Titkárság munkatársának, Szabó Barbarának a támogatásért, az adatok összeállításában nyújtott segítségért. Az OTDT nevében is köszönetet mond a Könyvtári Figyelő Szerkesztőségének is a szerző azért, hogy a folyóirat Műhely rovatban bemutatja az OTDK Könyvtártudományi alszekció nyertes pályamunkáit.

Irodalom

1.    KOÓSNÉ TÖRÖK Erzsébet – BARANYAINÉ RÉTI Gabriella: A TDK kézikönyve : a tudományos és művészeti diákköri munka minőségének keretrendszere és szabályozói. [közread. az] Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Országos Tudományos Diákköri Tanács Titkársága. OFI–OTDT-Titkárság, Budapest, 2008. 157 p.

2.    ANDERLE Ádám (összeáll és szerk.): A magyar tudományos diákköri konferenciák, 1951–2001. Közreműködő (mellékletek): Koósné Török Erzsébet. Budapest, Országos Tudományos Diákköri Tanács, 2001. 312 p.

3.    KÉKES SZABÓ Mihály: Pedagógiai, Pszichológiai, And­ragógiai és Könyvtártudományi Szekció. In: A magyar tudományos diákköri konferenciák története, 1951–2011. Összeáll és szerk. Anderle Ádám. Budapest, Országos Tudományos Diákköri Tanács, 2011. 323–351 p.

4.    ESZENYINÉ BORBÉLY Mária: A tanulás szerepe az életpálya-építés során: az iskolarendszerű képzés = Könyvtári Figyelő, 61. évf. 2015. 1. sz. 9–16. p.

5.    BARÁTNÉ HAJDU Ágnes: Tehetséggondozás és pályakövetés, ahogy azt Fülöp Géza látta = Könyvtári Figyelő, 60. évf. 2014. 2. sz. 187–193. p.

6.    2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról; 24/2013. (II. 5.) Korm. rendelet a nemzeti felsőoktatási kiválóságról; 30/2014. (IV. 10.) EMMI rendelet az országos múzeum, az országos szakmúzeum, a nemzeti könyvtár, az országos szakkönyvtár és az állami egyetem könyvtárának kiemelt feladatairól.

7.    BODNÁR Gabriella: Tehetségmenedzsment a felsőoktatásban. Bodnár Gabriella, Takács Ildikó, Balogh Ákos. [Budapest] : M. Tehetségsegítő Szerv. Szövets. 2011. 163 p. (Géniusz könyvek)

8.    BALOGH László: A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programja 2001-től napjainkig = Educatio(R). 18. évf. 2009. 2. sz. 174−187. p.

9.    BARÁTNÉ HAJDU Ágnes BODA Gáborné KÖNTÖS Nelli: Tehetséggondozás az egyetemi könyvtárosképzésben = Könyvtári Figyelő, 61. évf. 2015. 3. sz. 301–312. p.

10.  KRISTÓF Ibolya – KOÓSNÉ TÖRÖK Erzsébet: Tehetséggondozás az egyetemi könyvtárakban = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 18. évf. 2009. 10. sz. 23–29. p.

11.  KOÓSNÉ TÖRÖK Erzsébet – KRISTÓF Ibolya: Egyetemi könyvtárak egész tevékenységükkel a tehetség szolgálatában = Magyar Tudomány. 171. évf. 2010. 9. sz. 1135–1143. p.

12.  ANDERLE Ádám (szerk.) – KOÓSNÉ TÖRÖK Erzsébet (szerk.): A tehetségről : Beszélgetések a tudományos diákkörökről. 2. kiadás. [Az interjúkat készítette Anderle Ádám.] Kiadja az Országos Tudományos Diákköri Tanács. Budapest, OTDT Titkárság, 2006. 222 p.

Beérkezett: 2016. október 15.