Research 2.0 and the future of in­for­mation literacy / Tibor Koltay, Son­ja Špiranec, László Z. Kar­valics. – London : Chandos Publishing, 2015. – 190 p.

Print Book ISBN : 9780081000755

eBook ISBN : 9780081000892

 

 

A tudományos kutatás folyamata és módszerei jelentős változásokon estek át a közelmúltban. A leginkább érintett résztvevők maguk a kutatók, akik nap mint nap új kihívásokkal szembesülnek a nyitott tudomány (open science) labirintusában. Mindezek hatására a tudományos munka értékelési szempontjai is módosulnak, többé-kevésbé követve vagy legalább jelezve a kutatás és főleg annak finanszírozói által felállított új követelményeket. A tudományos kutatás és a kutatási eredmények nyilvánosságra hozásának változásai nem feltétlenül viszik rossz irányba a tudományt, de az ellenkezőjét sem lehet nyugodtan állítani. Miközben gomba módra szaporodnak a parazita kiadók, a pályázati kiírások szinte követhetetlen instrukciói nem adnak transzparens, közérthető útmutatást (az értékelés misztikumáról nem is beszélve), és az egyre erősödő publikálási kényszer elsősorban a felnövekvő kutatói generációra ró hatalmas terheket. Ezzel párhuzamosan tudományos kutatások jelzik, hogy még az internet világában szocializálódott nemzedék is segítségre szorul az információs írástudás terén, akár a kutatásban, akár a mindennapokban.

A tapasztaltabb, papír-alapú módszerekhez szokott kutatói generációnak nem feltétlenül jutott ideje arra, hogy az információtudomány változásait is figyelemmel kövesse, sem arra, hogy kutatási szokásait a technológia legújabb vívmányainak alkalmazásával optimalizálja. Az egyetemi könyvtár ma már nem tölti be azt a szerepet, amelyhez a kutatók hozzászoktak, illetve nem olyan módon teszi ezt, ahogy azt megszoktuk. Emellett az egyes tudományterületeken legjobb esetben is szórványos, esetleges, sőt, alkalmanként önkényes módon történnek változások. Hogy ezt belássuk, elég csak a tudománymetria vagy a folyóirat-publikálás területeire gondolnunk.

Ebben a vákuumban léphetnek fel és nyújthatnak gyorssegélyt a könyvtárosok és információs szakemberek. A nyílt hozzáférés térhódítása a tudományban nagyobb nyilvánosságot hozott a kutatásnak, és ebben a felsőoktatási és tudományos könyvtárosok úttörő szerepet vállaltak. De lássuk be, bármelyik  tudományágról beszélünk is, melyik szakembernek jut arra ideje, hogy naprakész maradjon a tudományos közlemények áradatában? Arra pedig végképp nem marad energiája sem a kutatóknak, sem a könyvtárosoknak, hogy ezeket értelmezve-összegezve, a saját helyzetüknek legjobban megfelelő stratégiát alakítsanak ki, amelyből nemcsak önmaguk, hanem a felhasználók is a legjobban profitálhatnak. Ehhez nyújt nagy segítséget a Research 2.0 and the future of information literacy című kötet.

A hivatkozásokkal és tárgymutatóval együtt is mindössze 190 oldalas mű alapos tájékoztatást nyújt mind az információs szakember, mind pedig a tudományos kutató számára. Jóllehet a könyv elsősorban a könyvtárinformatikai szakma érdeklődésére tarthat számot, első pozitívumként kiemelendő tudományos módszeressége. Ez ugyanis jelenleg a pályázatok elbírálásának legfrissebb, bár kimondatlan szempontja, ezért a könyvet a tudomány művelői számára is fontos forrássá teszi. A négy fejezetből álló kötetet több mint húsz oldalas hivatkozásgyűjtemény egészíti ki, ami önmagában is pótolhatatlan kutatási segédlet. A listán szereplő cikkek, könyvek, könyvfejezetek és internetes források, több nyelvből válogatva, áttekintő műhöz illően térben, időben és mélységben is értékes módon fedik le az információtudományi szakirodalom jelentős részét. A könyvben való eligazodást pedig a már említett tárgymutató könnyíti meg.

Az információs műveltség (information literacy) fogalma az elmúlt évtizedekben hosszabb-rövidebb időre  új és népszerű témaként gyakran felbukkant, és tartotta is magát, tehát egy következő divathullám sem söpörte el. Számos meghatározása és megközelítése létezik szerte a világban, azonban a kritériumok többnyire közös elemekre épülnek. Legutóbb az Amerikai Felsőoktatási és Tudományos Könyvtárak Egyesülete (ACRL) fogadta el az információs írástudás legújabb követelményrendszerét, amely hat mérvadó kritériumot tartalmaz. Ezek közül az egyik a tudomány párbeszédet-jellegét hangsúlyozza, miszerint az információforrás a szerzők szakértelmét és hihetőségét tükrözi, és azon információs igény kontextusában értékelendő, ahol az információt használni kívánják. A Research 2.0 and the future of information literacy című kötet joggal nevezhető értékes kézikönyvnek mind a felsőoktatási és tudományos  könyvtárak, mind a könyvtárakat használó kutatók és oktatók számára.

A kötet első fejezete arra a változásra összpontosít, amelynek során a kutatási folyamat a közösségi média irányába kezdett orientálódni, hiszen a Kutatás 2.0, paradigmát jelentős részben a közösségi média által létrehozott technológiai újítások idézték elő. Ahogyan a kutatási folyamat minden résztvevője egyre aktívabb szerepet vállalva, nagyobb arányban fordul a nyomtatott szöveg alapú megoldásoktól az elektronikus változatok felé, a kutatásnak egy új, az eddigi ismereteinkkel nem leírható formája és rendszere van kialakulóban. A rendelkezésre álló új kutatási eszközök napjaink kutatását rugalmasabbá, átláthatóbbá és informálisabbá változtatták. Az új lehetőségek közül kiemelendő, hogy – ideális esetben – a szabadon hozzáférhető adatok alapján a kutatási eredmények szélesebb rétegek számára válnak elérhetővé, számos kutatás pedig megismételhetővé.

A Kutatás 2.0 elméleti bevezetője után a szerzők egy rendkívül fontos tényezőre összpontosítanak, amikor a kutatást végző tudósok olyan képességeit és készségeit sorolják fel, mint például értelmezés, a közösségi (társadalmi) intelligencia, az adat-alapú okfejtés, a virtuális és hálózati együttműködés, az interkulturális kompetenciák és a projektmenedzsment. Az első fejezet kiemelkedő része egy viszonylag új, de fontos fejlemény, a nyitott tudomány részletezése a szakirodalom és a gyakorlat alapján, beleértve annak előnyeit és már látható buktatóit. A legterjedelmesebb rész ebben a fejezetben a tudományt adatintenzív paradigmaként tekinti át, kezdve az adatkezeléstől a menedzselésen át a hozzáférés biztosításáig. Ez a rész vezet be néhány olvasóbarát, könnyen áttekinthető kommunikációs megoldást kérdések és pontokba szedett listák formájában. A fejezet utolsó része a Kutatás 2.0 elterjedési lehetőségeit elemzi, és annak feszegetésével zárul, hogy vajon miért ódzkodnak a kutatók annyira a közösségi media elterjedésétől a tudományban, jóllehet tudományterületre lebontva nagy eltérések mutatkoznak a közösségi media lehetőségeinek kiaknázásában.

Az ismeretekben gazdag, az oktatásban és kutatásban egyaránt jól használható második fejezet részletezi mindazt, amit az információs írástudásról tudni illik. A közhasználatban forgó meghatározásokat és irányelveket bemutató fejezetet három, a kontextualitásra összpontosító fejezet követi a kötet már megszokott, tetszetős formai elemeinek alkalmazásával. Az egyéb írástudásokat (műveltségeket) taglaló rész ráébreszt bennünket egy sor olyan készségre, amelyeket a hétköznapokban birtokolunk és használunk. A mindannyiunk előtt jól ismert információs túlterhelés bemutatása zárja a fejezetet, amelynek értékes része a személyes információmenedzsmentre vonatkozó kutatások és ismeretek bemutatása.

A harmadik fejezet könyvtári, könyvtárinformatikai összefüggésben közelíti meg az információs írástudás elméleti kérdéseit, és ahogyan a címe is jelzi, a könyvespolcoktól a Web 2.0 felé vezető utat járja végig. Ez a fejezetcím igen találó, hiszen a paradigmaváltásért a fizikai környezet és technológiai újítások csak részben felelősek. Nem hanyagolható el sem elméletben, sem gyakorlatban  magának az információs műveltségnek, illetve annak értelmezésének a fenti változásokat követő átalakulása. Történeti áttekintést kapunk arról, miként alakult át a bibliográfiai oktatás az új információs írástudásnak megfelelő készségek fejlesztésévé. Az újabb és újabb, a felhasználói igényekre épülő információs műveltségi alapkészségek megjelenése és oktatása termékenyen hatott a téma elméleti megközelítésére is, amelyet a kötet az információs műveltség szélesebb teoretikus összefüggéseiben elemez.

A negyedik – az előzőekhez képest rövidebb terjedelmű – fejezet rövidsége nem megy a minőség rovására.  Épp ellenkezőleg, a felsőoktatási könyvtárak perspektívájából közelítve az információs írástudás és a Kutatás 2.0 összefüggéseit, ez a rész a jelenlegi állapot meghatározó tényezői és a jövőbeli kihívások taglalásával foglalja össze a szerzők helyzetjelenté­sét. Az eszközök, források és tevékenységek digitális környezetbe történő elvándorlása, a tudományos kommunikáció eszközeinek és értékelési módszereinek gyökeres átalakulása, az információkeresési szokások változásai, és a nyílt hozzáférés továbbra is nagy feladatok elé fogja állítani a könyvtárosokat, valamint a felhasználó kutatókat, oktatókat és diákokat egyaránt. Könyvtárosok számára igen értékesek azon bekezdések, amelyek a könyv korábbi okfejtéseire épülve ötleteket adnak a könyvtár és szolgálatai megújulására-megújítására Az alakulóban lévő kutatási környezet követelményeinek figyelemmel kísérése és gyors reagálás az érzékelt, megfigyelt vagy olvasott tendenciákra, a tudomány előrehaladását fogják szolgálni, ami minden kutatói és felsőoktatási könyvtár legfőbb célja.

Az ACRL követelményrendszerének legelső eleme a szakmai hozzáértés körülírása. Az irányelv szerint az autoritás konstruált és kontextuális. Koltay Tibor, Sonja Špiranec és Z. Karvalics László munkája ezt a folyamatot is jól illusztrálja. A kötet összeállítása kétségkívül a téma leghozzáértőbb szakemberei közé emeli a három szerzőt az információtudomány terén. Manapság ritka, hogy egy tudományos közlemény vagy kötet elsöprő sikert arasson. A Research 2.0 and the future of information literacy kiváló jelölt erre, és megérdemelné a nagyobb nyilvánosságot.