Bevezetés, módszertani kérdések

Éppen tizenöt évvel ezelőtt, 2001 közepén jelent meg az a kormányrendelet, amelynek alapján a korábbi egyetemi és főiskolai könyvtáros szak megnevezése informatikus könyvtáros szakra változott. „E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az egyetemi és főiskolai szintű könyvtáros szak megnevezése informatikus könyvtáros szakra […]  változik.”1 S ha már egyfajta visszaidézést végzünk, úgy érdemesnek tartjuk azt is megemlíteni, hogy a szak nevének változtatási szándéka – elsősorban az egyéb informatikus képzések felől érkező akadályozásának, sőt gyakran burkolt és nyílt támadásának következményeként – meglehetősen nagy ellenállást váltott ki.2 Az azóta eltelt másfél évtized igazolta, hogy a könyvtárosok helyesen látták: az informatikai területnek van olyan szegmense, és itt elsősorban a tartalomkezelésre, a tartalmak menedzselésére gondolunk, amelyre nem készít fel a hagyományos informatikai képzés. Mint ahogyan más területeken is megjelentek azok a szakok, amelyek egy bizonyos szakterület informatikai sajátosságaival kompatibilis képzéseket folytatnak. Ilyenek például a kereskedelmi és a pénzügyi informatikus, a mérnökinformatikus, a médiainformatikus szakok. A rendelet nyomán a 2002-ben induló tanévben a korábbi könyvtáros szak megnevezését felváltotta az informatikus könyvtáros szak terminus technicusa. Meglátásunk szerint a kereknek mondható évforduló, továbbá az azóta eltelt viszonylag hosszabb ciklus alkalmas lehet arra, hogy a szakma és annak különböző szerveződései megvizsgálják: az elnevezés módosulása, pontosabban szólva a megnevezés változását indukáló tényezők valóban megállták-e, megállják-e az idők próbáját. Hol tartunk, hova fejlődtünk, mit váltottunk valóra a szak elnevezésének megváltoztatására irányuló szándékok alapján argumentált érvekből, feltételezett tartalmakból? A vizsgálati eredmények egyben alkalmasak lehetnek arra is, hogy képet kapjunk szakmánk, hivatásunk, továbbá a vele szoros kapcsolatban lévő könyvtárak modernizációjának, változásainak helyzetéről, valamint a további feladatok meghatározásáról. Sürgető lenne annak felmérése, elemzése, majd bemutatása, hogy valóban megérdemelt cím-e a „korszakváltó könyvtárosok” megnevezés, avagy sem, valamint arra is választ kellene adnunk, hogy amennyiben igen, úgy hol tartunk a korszakváltás folyamatában.3 A számvetés fontosságát igazolja az is, hogy az informatikus könyvtáros képzés elsődleges munkaerőpiacát jelentő könyvtárak, illetve a munkáltatót megtestesítő könyvtárvezetők gyakran hangoztatják azt a véleményüket, mely szerint a képzésben résztvevőknek jóval több gyakorlati, azonnal használható, a szervezetbe jól és szinte azonnal integrálható ismerettel, készséggel, informatikai felkészültséggel kellene a munkaerőpiacra belépni. Magunk, megértve a munkáltatók szempontjait, azon a véleményen vagyunk, hogy az egyetemi képzésnek a „kész, panelként beilleszthető könyvtáros termék” helyett sokkal inkább olyan szakembereket kell kibocsátania, akik a könyvtár, a szolgáltatás folyamatos megújítására képes abszolvensek, jelöltek lehetnek. Amennyiben ezeket a készségeket a képzés során sikerül kialakítani, úgy egy rövid adaptációs idő után a munkatársak képesek lesznek az „üzemszerű” működtetést is magas színvonalon ellátni. Tegyük hozzá azt is, hogy véleményünk szerint a folyamat fordítottja már jóval nehezebben képzelhető el.

Írásunk elkészítésével ehhez a kívánatos komplex vizsgálati folyamathoz szeretnénk adalékul szolgálni egy olyan sajátos szempontú empirikus kutatás eredményével, amelyben azt elemezzük, hogyan viszonyulnak az informatikus könyvtáros képzésben résztvevők legtehetségesebbjei hivatásunk hagyományos és új tartalmú összetevőihez, melyik területeket preferálják, és mely területekkel foglalkoznak legkevésbé szívesen. Kutatásunkat az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákra nevezett, továbbá az ott díjazást elért pályamunkákra terjesztettük ki, azt feltételezve, hogy a feldolgozásra választott témák tükrözik a mindenkori hallgatók elsődleges érdeklődési körét, továbbá azt is, hogy tudományos igényű munkák végzésére, majd azok nyomán pályamunka készítésére, bemutatására, versenyeztetésére valóban a legtehetségesebb, legambiciózusabb hallgatók vállalkoznak. A vizsgálat alanyául az 1997 és 2015 között készült dolgozatok szolgáltak. Tekintettel arra, hogy az OTDK rendezvényeket kétévente, a páratlan években rendezi meg az Országos Tudományos Diákköri Tanács, így összesen tíz verseny pályamunkáinak értékelésére tudtunk vállalkozni. Ez a két évtized egyrészt releváns a képzés átalakulásának ciklusához, másrészt összesen húsz év változásait, hangsúlyeltolódásait mutatja meg, harmadrészt pedig kumulálva elegendő számú dolgozat áll már rendelkezésünkre ahhoz, hogy általánosítható megállapításokat fogalmazzunk meg, és mellettük kitérjünk az egyediséget mutató érdekességekre is. Végül szeretnénk hangsúlyozni, hogy 2007 óta, vagyis a vizsgált OTDK konferenciák felében felkészítő tanárként, pályamunka bírálóként, zsűrizőként magunk is állandó résztvevői, segítői voltunk a szakmai versenyeknek, ezért bőségesen áll rendelkezésünkre személyes tapasztalat is. Nem célunk az OTDK könyvtári tematikájú pályamunkáinak, versenyeinek teljes körű értékelése, továbbá az sem, hogy az egyes képzőintézmények, személyek eredményeit összehasonlítsuk és értékeljük. Azoknak elvégzése egy másik dolgozat feladata lehet. Kizárólag azzal foglalkozunk, hogy a pályamunkák milyen tematikai összetételt mutatnak, tükrözik-e a szak megnevezésének módosulását, pontosabban szólva a könyvtáros szak elnevezésének megtoldása az informatikus kifejezéssel valóban a képzési, érdeklődési tartalom változását is jelenti-e. Vizsgálati célunk megvalósítása érdekében az elkészült és bemutatott pályamunkákat három részre bontottuk: a könyvtári informatikai témákat feldolgozó munkák, a hagyományos könyvtári/könyvtárosi tevékenységet elemző munkák, végül pedig a történeti témákat bemutató értekezések csoportja. E szempontokat követve kétféle dolgozathalmazt analizáltunk. Az első esetben megvizsgáltuk az OTDK-ra a helyi versenyekről továbbjutott valamennyi pályamű tartalmát, ám ebben az esetben csak az utolsó nyolc év, vagyis négy OTDK adataira támaszkodhattunk, mivel a korábbiakat nem sikerült megszerezni. A második esetben pedig a díjazott pályamunkák adataival operáltunk, ezek a teljes vizsgált ciklusra, vagyis tíz OTDK-ra és húsz évre vonatkozóan állnak rendelkezésünkre.4

A vizsgálatunk során tapasztaltak közlése, analízise előtt röviden még fel kell idéznünk azokat az alapvető változásokat, amelyek 2001 és 2015 között, vagyis az általunk értékelt ciklusban a felsőoktatásban, továbbá az informatikus könyvtáros képzésben bekövetkeztek, mivel azok befolyásolták az elkészített és bemutatott pályamunkák számait, arányait. Az egyik ilyen változás 2006-ban történt, amikor az informatikus könyvtáros szakon a korábbi kétszakos, osztatlan képzést felváltotta a bolognai rendszer. A másik alapvető változás, hogy a könyvtárosokat, illetve az informatikus könyvtárosokat képző intézmények, továbbá a képzésben résztvevők száma a korábbi évtizedekhez viszonyítva jelentősen megnőtt. Tegyük hozzá azt is, hogy a vizsgált két évtized végén már ellenkező tendenciával találkozunk: mind a képzőhelyek száma, mind pedig a szakon tanulók száma jelentősen csökkent. Ennek szemléltetésére közlünk néhány számadatot. A bolognai rendszer bevezetésétől, 2006-ban  képzőhelyen indult BA-szintű informatikus könyvtáros képzés, nappali tagozaton 362, míg levelező tagozaton 312 hallgatóval. A nappali tagozaton ez a nagyságrend volt jellemző 2010-ig, majd 2011-ben jelentősebb, 2012-től pedig rohamos csökkenés történt, és 2014-re már mindössze négy intézmény indította a képzést, és 63 BA-szintű nappali tagozatos hallgató maradt. A levelező képzésben már 2007-ben megindult a lassú, de tendenciájában egyértelműen kirajzolódó apadás, majd itt is 2012-től rohamos csökkenés tapasztalható, és 2014-ben már csupán 3 képzőhelyen indult levelező képzés, 16 hallgatóval. A bolognai rendszer fokozatos bevezetésével az MA-szintű informatikus könyvtáros képzés csak három évvel később, 2009-ben indult el. Ekkor 6 intézménybe összesen 64 nappali és 81 levelező szakos hallgató iratkozott be. Mára már ezen a szinten is mintegy kétharmadára csökkent a hallgatói létszám a nappali tagozaton, levelezőn pedig több mint felére esett vissza. Ennek ellenére 2014-ben nappali tagozatot még mind a hat felsőoktatási intézmény, míg levelező oktatást már csupán 3 helyen tudtak indítani.5 Személyes tapasztalataink szerint az OTDK konferenciákra történő pályázás – érthető módon – meghatározóan, de nem kizárólagosan az MA-szintű képzésben résztvevők körére jellemző. A meglehetősen hektikus, ám összességében rohamosan csökkenő hallgatói létszám tükröződik majd az OTDK-ra pályázók létszámában is.

Az OTDK-ra nevezett pályamunkák tartalmi megoszlása 2009–2015 között

Vizsgálatunk eredményei közül elsőként az összes OTDK-ra nevezett pályamunka tematikai összetéte­lének elemzését végezzük el. Amint azt már korábban említettük, ebben a halmazban csak 2009-től állnak rendelkezésünkre adatok. A négy konferenciára összesen 101 pályamű érkezett, amelyből 44 (43,57%) könyvtári informatikával, 29 (28,71%) a hagyományos könyvtári tevékenységekkel, 28 (27,72) pedig történeti témával foglakozott. Ezek az arányok is mutatják, továbbá az 1. diagramon is jól megfigyelhető, hogy minden évben és így összesítve is a legnagyobb arányt a könyvtári informatikai témák képviselik. Dominanciájuk arányaiban a 2009-es év a legmeghatározóbb, ahol az informatikai tematika dolgozatainak száma (7 db) annyi, mint a másik két kategória (5+2) együttesen. A diagram azt is mutatja, hogy a legnépesebb mezőny 2013-ban, a 31. OTDK-n, Egerben volt, ahol összesen 38 dolgozat került országos megítélésre. Korábban már leírtuk, hogy az OTDK-vetélkedésekre jellemzően az MA-szinten tanulók, és közülük is elsősorban a nappali képzésben résztvevők jelentkeznek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy BA-szinten, illetve levelező tagozaton tanuló hallgatók ne pályáznának, de az jól látható, hogy az ő arányuk lényegesen kisebb, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a BA-szinten tanulók létszáma lényegesen meghaladja az MA-szintű hallgatókét. A 2013-as kiemelkedően magas számú pályamunka összefügghet az előző években felvettek viszonylag magas hallgatói létszámával, mint ahogyan a 2015-ös szerényebb mennyiség pedig összefügghet a 2012-től megjelenő alacsonyabb, a korábbi évek felvett létszámainak alig a felét kitevő beiskolázásokkal.

Az országos versenyre eljutott pályamunkák arányai egyértelműen azt jelzik, hogy az informatikus könyvtáros szak hallgatói szívesen választanak könyvtári informatikai témát első tudományos igényű munkájuk elkészítéséhez. Az adatok és az arányok alapján az látszik igazolódni, hogy a 2001-ben nevében is megváltozott szak megalapozva viseli az informatikus könyvtáros nevet, különösen, ha hozzátesszük, hogy a hagyományos könyvtári tevékenységre felkészítő területek többségében szintén megjelenik azok informatikai eszközökkel történő támogatása. Mindazonáltal azt is látjuk, hogy a hagyományos könyvtárosi tevékenységekkel történő foglalkozás is népszerű, és megnyugtató az is, hogy a történeti témák iránt sokkal kevésbé csökkent az érdeklődés, mint ahogyan azt gondolhattuk volna. Az egyes témák részesedése a teljes halmazból igazolják azt a már többször, sokak által kimondott feltevést, mely szerint a mai informatikus könyvtáros képzésben akkumulálódnak a szakma tradicionális és újabb, az informatikai eszközökkel, azok alkalmazásával támogatott tudáselemek, szakmai kompetenciák. Ebből egyenesen következik, hogy az informatikus könyvtáros képzésből a munkaerőpiacra kikerülő hallgatók képesek mind a hagyományos, mind pedig az újabb könyvtári, könyvtárosi munkák, munkafolyamatok innovatív és integrált kezelésére.

Mindezeken túl azonban – végigtekintve több év dolgozatának tematikai összetételét – egy komoly hiányérzet fogalmazódott meg bennünk, amit most szeretnénk az olvasókkal megosztani. Annak ellenére, hogy az informatikai eszközök alkalmazásával az utóbbi évtizedekben jelentősen kitágult a könyvtári tájékoztatás és információszolgáltatás eszközrendszere, a pályamunkák között mégis csupán fehér hollóként jelenik meg ez a tárgykör, miközben a képzésben arra igen nagy hangsúly kerül. Különösen fájó, hogy a korszerű szakirodalmi adatbázisok segítségével végezhető szakirodalmi tájékoztatásról egyáltalán nem esik szó, nem készülnek olyan dolgozatok, amelyek az így végzett munkák módszertanával, elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a végzett tájékoztató tevékenységek analízisével foglalkoznának. Ugyanígy nem olvashattunk az elmúlt években OTDK pályamunkát arról, hogy a virtuális térrel és az informatikai eszközökkel kibővült könyvtári tájékoztató szolgáltatások hogyan hasznosulnak, milyen tartalmak iránt nyilvánul meg a legfőbb érdeklődés, mint ahogyan arról is nagyon keveset tudunk, hogy a könyvtárak világhálón történő webes és közösségi alkalmazásbeli megjelenései az információszolgátatásban hogyan hasznosulnak. Hiányérzetünk annál is inkább nagy, mivel közismert, hogy országos szinten a könyvtárhasználat 75–80%-a ma már a virtuális térben, távhasználat révén valósul meg, és feltehetőleg azok többsége információkeresésre, információszerzésre irányul.

1. diagram
Az OTDK-ra nevezett pályamunkák száma és tartalmi megoszlása 2009–2015 között

Az OTDK keretében díjazásban részesült pályamunkák tartalmi megoszlása 1997–2015 között

Dolgozatunk következő részében a díjazott pályamunkák számát és tematikai megoszlását vesszük vizsgálat alá. A rendelkezésünkre álló adatok ebben az esetben az előző, a nevezett pályamunkák bemutatása időszakánál jóval hosszabb ciklust, összesen tíz OTDK konferenciát (1997–2015) fognak át. A több rendezvény eredményei nagyobb bizonyossággal mutatják a fejlődés tendenciáit, továbbá rámutatnak arra is, hogy a nevezett pályamunkák közül a bírálatok, a bemutatók, valamint a prezentációk tükrében melyek voltak a legeredményesebbek. Úgy véljük, hogy ezek a szempontok, értékelési stációk egyben reprezentálják azt is, hogy a könyvtáros szakma, a képzés milyen mértékig volt befogadója, illetve elutasítója az új tematikáknak. Ne feledjük, a ciklus kezdete csaknem húsz évvel ezelőttre, 1997-ig nyúlik vissza, ami a Neumann-galaxis egyik meghatározó attribútuma, az első weblap nyilvános elérhetőségét (1991, CERN) követő hatodik év volt, és mindössze négy évvel vagyunk túl az első hazai honlap (1993, Budapesti Műszaki Egyetem) megjelenésén! S hogy mennyire relatív a vizsgált két évtized terjedelme, azt mutatja az is, hogy a vizsgált OTDK aspiránsok többnyire ezeknek a kilencvenes éveknek a szülöttei.

Elsőként azt vizsgáljuk, hogy milyen számok és milyen tendenciák jellemzik a díjazásban részesült OTDK pályamunkákat. A 2. diagram igen szemléletesen mutatja, hogy az elmúlt két évtized alatt megrendezett tíz OTDK konferencián nagyon eltérő számú díjazottal találkozhattunk. A legnagyobb értéket ebben az esetben is a 31. (2013), egri konferencia mutatja, míg a legkevesebb díjat két egymás követő rendezvényen, a 27. (2005, Győr) és 28. (2007, Piliscsaba) OTDK konferencián adományozták. A tíz rendezvényen összesen 97 pályamunka, illetve pályázó kapott valamilyen elismerést, ez átlagosan közel 10-10 főt jelentett egy-egy alkalommal. A díjazásokat egyrészt jelentik a helyezések (1–2–3), másrészt pedig a rendezvények támogatói által felajánlott különdíjak. Amennyiben annak a négy alkalomnak az arányait vizsgáljuk, amelyekben rendelkezésünkre áll mind a nevezettek/indulók száma, mind pedig a díjazottaké, azt láthatjuk, hogy a 101 induló pályázatból 48 kapott valamilyen jellegű díjat, ami a nevezett pályamunkáknak csaknem a felét jelenti. Az arányok egybeesnek az OTDT szándékával, mely szerint minél többen kapjanak elismerést a pályázók annak érdekében, hogy a tudományos munkára történő ösztönzés ebben a formában is megnyilvánuljon.

További vizsgálódásaink azt igazolják, hogy – a két évtized viszonylatában lineárisan emelkedő arányok ellenére – meglehetősen hektikusan változott az elismerést kapott pályamunkák száma. A tíz OTDK ciklus elején és végén jelent meg a nagyobb mértékű díjazás, ami összefügg az indulók létszámával, hiszen az OTDT ennek alapján határozza meg a szekciókban, alszekciókban kiosztható díjakat. Ez arra mutat rá, hogy 1997 és 2001 között nagyobb mértékű volt a részvétel, majd következett szintén három alkalom, amikor az országos rendezvény keretében nagyon kevesen mutatták be pályamunkáikat, majd a vizsgált ciklus végén ismét növekvő tendenciával találkozhatunk, amely egy esetben (31. OTDK, 2013) jelentősen meghaladta a vizsgált időszak magasabb értékeit is. Ugyanakkor az is látható, hogy a legutolsó alkalommal már ismét komolyabb csökkenéssel találkozhatunk, ami feltehetőleg összefügg az informatikus könyvtáros szakra felvett hallgatók 2011-ben megindult jelentős, majd 2012-től rohamos apadásával. Nem szándékozunk jóslásokba bocsátkozni, de az utóbbi évek hasonlóan igen szerény beiskolázási adataira támaszkodva megalapozottan prognosztizálható, hogy az OTDK-n induló pályázók számát tekintve következő években továbbra is csökkenő tendenciával számolhatunk.

2. diagram
Az OTDK-n díjazott összes pályamunka száma 1997–2015 között

A továbbiakban a díjazott pályamunkák tartalmi összetételének elemzésével foglalkozunk. Ebben a vizsgálatban ugyanazokat a tematikai kategóriákat használtuk, mint a nevezett pályamunkák esetében: könyvtári informatikai témák, a hagyományos könyvtári tevékenység tárgykörei, történeti feldolgozások. A tíz OTDK díjazott dolgozatainak tematikái részben hasonló, részben pedig eltérő eredményeket mutatnak az induló munkákéval. A három kategória közül összességében az informatikai téma vezet a 97 díjazott értekezés között, összesen 48 (44,33%) ilyen tartalmú összeállítás érdemelte ki valamelyik helyezést vagy valamilyen különdíjat. A díjazásra méltónak talált és a hagyományos könyvtári tevékenységet feldolgozó munkák száma összesen 28 (28,87%), a történeti tárgykörű dolgozatok száma pedig 26 (26,80%); a két utóbbi témakör között alig van különbség. Az előző fejezetben tárgyalt, induló pályázatok arányai is hasonló nagyságrendet mutattak mindhárom kategóriában.

3. diagram
Az OTDK-n díjazott pályamunkák száma és tartalmi megoszlása 1997 és 2015 között

Ám az egybeeséseken kívül különbözőségeket is tapasztalhatunk. Az utolsó négy OTDK konferencián (29., 30., 31., 32.), ahonnan rendelkezésünkre állnak az országosan nevezett pályamunkák is, azt láthatjuk, hogy a könyvtári informatika mind az induló, mind pedig a díjazott dolgozatok kategóriájában domináns volt. Mindazonáltal a vizsgált tíz OTDK kronológiailag első hat rendezvényén (23., 24., 25., 26., 27., 28.) elismerésben részesült értekezések körében meglehetősen esetleges a tematikai megoszlás aránya. Míg a hat konferencia összesített tematikai megoszlása alig tér el az utolsó négyétől, addig a 26., 27. és a 28. OTDK-n ez a tárgykör csupán 0‒2 dolgozattal volt jelen. Igaz, ezek azok az évek, amelyekben nagyon kevés számú jelentkező vett részt a versenyen. Ám ennek ellenére mégis meglepő, hogy míg az első három konferencián a könyvtári informatikai tárgykörű dolgozatok száma lényegesen nagyobb volt, addig a tíz OTDK középső ciklusában visszaesés, majd a négy utolsón – a többi kategóriával együtt – ismét emelkedő a tendencia. Szólnunk kell arról, hogy a vizsgált ciklusunk elején, vagyis húsz évvel ezelőtt is már jelentős számban találkozhattunk könyvtári informatika tárgykörű OTDK dolgozatokkal, amikor még a szak elnevezése nem viselte az informatikus kifejezést.

 1. táblázat
A 23–28. OTDK konferencián díjazott dolgozatok tematikus megoszlása

A továbbiakban annak a vizsgálatnak az eredményeit mutatjuk be, amelyben azt néztük meg, hogy az elismerésben részesült pályamunkák közül az általunk definiált kategóriák a különböző típusú díjak terén milyen megoszlásokat mutatnak. Azt láthatjuk, hogy mind a helyezést elértek, mind pedig a különdíjakban részesültek arányos megoszlást mutatnak a három kategória között, jóllehet – az előzőkben közölt adatok tükrében érthető módon – a könyvtári informatikai témakör ebben az arányrendszerben is vezető helyet kapott. Mindez tovább erősíti azt a korábban tett megállapításunkat, hogy a könyvtártudományi alszekcióban megtalálta a helyét az új tartalom, szervesen integrálódott abba. Ám azt is észre kell vennünk, hogy a klasszikus témák továbbra is igen jó eredménnyel szerepelnek, s ez arra is rámutat, hogy a hagyományos könyvtári tevékenységek tudományos igényű feldolgozása iránt továbbra is megmaradt az érdeklődés.

4. diagram
Az elismerésben részesült pályamunkák díj-típusonkénti megoszlása 1997 és 2015 között

Az OTDK pályamunkák tematikai összetételének részletezô bemutatása

Az utóbbi tíz OTDK konferencián bemutatott és díjazott pályamunkák tartalmi elemzéséről szóló dolgozatunkat azzal zárjuk, hogy azok három csoportba sorolt tematikai összetételét – a számszerű adatokon és arányokon túl – részletezőbben is bemutatjuk. Ennek bevezetéseként szeretnénk elmondani, hogy végigtekintve a mintegy két évtizedet felölelő ciklus munkáinak összetételén, azt láthatjuk, hogy a választék – a korábbi évtizedek OTDK pályázataival megegyezően és az informatikus könyvtáros szak sokrétűségének megfelelően – rendkívül tág és igen gazdag. A dolgozatok címei alapján azt láthatjuk, hogy a jövő könyvtárosainak érdeklődését továbbra is a sokszínűség jellemzi. Mindezeken túl azt is érzékelhetjük, hogy a képzés során, elsősorban az informatikai eszközök és egyéb lehetőségek használatának, pontosabban szólva az ezekre a tudáselemekre felkészítő tantárgyak bevezetése eredményeként az elmúlt évtizedekben jelentősen bővült az informatikus könyvtáros képzésben elsajátítandó tananyag mennyisége, választéka. A dolgozatok között találhatók a zöld technológiák könyvtári alkalmazását tárgyaló munkák, helyismereti vonatkozású tartalmak, könyvkiadási, nyomtatási kérdések, gyermekirodalommal, a gyermekek olvasásával foglalkozó értekezések, tudománymetriai elemzések, repertórium-készítések. A hagyományos témákon túl a könyvtári informatika számos kérdése került napirendre: könyvtári tevékenységek, szolgáltatások internetes környezetben, a számítógép segítségével, illetve a világhálón alkalmazott formai és tartalmi feltárás, szakirodalmi adatbázisok elemzése, a netes szabványok könyvtári alkalmazása. Tanulságos és sajátos metszetet képez az is, ahogyan az OTDK pályamunkák visszatükrözik keletkezésük mindenkori könyvtárszakmai környezetét, és ezzel mintegy kronológiát írnak a két évtized alatt felmerülő könyvtári informatikai problémák változásairól, legfőképpen azokról, amelyekkel a szakma a számítógépek és a világháló könyvtári alkalmazásában évről évre szembesült és végleges megoldatlanságuk miatt egyikkel másikkal még ma is szembesül. Ilyenek például a Z39.50 protokoll, a számítógépes katalógus, a könyvtári szoftverek, a retrospektív konverzió, a világhálón megjelenő tartalmak archiválása, a digitalizált források és a szerző jog, az elektronikus könyvtárak, repertorizálás ISIS-ben, a könyvtárak weblapjai, a digitális fotótárak kérdései, a marketing és a PR új lehetőségei, az online kézikönyvek, e-könyvek, adatbányászat.

A részletező bemutatásban szeretnénk arról is szót ejteni, hogy az elmúlt közel két évtized alatt – különösen az első években – meglehetős bizonytalanság, de megengedjük azt is, hogy csupán útkeresés jellemezte a könyvtár és az informatika, továbbá a könyvtári informatika szakterületi besorolását, tagolását. Ezt mutatja, hogy a 23. (2007) és a 24. (2009) OTDK konferencián valamennyi pályamunka a könyvtártudományi alszekcióban került bemutatásra, ám a 25. (2001) rendezvényen külön csoportban szerepeltették a hagyományos könyvtártudományi és történeti témákban készült dolgozatokat (összesen 9 db.), míg a könyvtári informatikai tárgykörben készülteket (összesen 9 db.) az információtudományi csoportban dolgozták fel. Majd a 26. OTDK-n nem szerepelt könyvtártudományi csoport, helyette a szolgáltatás és információmenedzsment szakcsoportba kerültek a könyvtári tartalmak, a történeti témák pedig a sajtó- és művelődéstörténet alszekcióban kaptak nyilvánosságot. A 27. OTDK-tól (2005) kezdődően azonban ismét visszakerült a könyvtártudományi alszekció, és ettől kezdve nincsenek elkülönítve a könyvtári informatika területet és a hagyományos könyvtártudományi témakört vizsgáló pályázatok. A besorolás változásai némi bizonytalanságot sugallnak; mintha vizsgált ciklusunk első szakaszában a tudományosság képviselői elbizonytalanodtak volna abban, hogy valójában mi is ez a sajátos könyvtári tartalmú informatika.  Könyvtártudomány? Információtudomány? A kettő metszete? Napjainkra azonban masszívan kialakult a kérdéskör pozíciója: sajátos tartalmú, könyvtári alkalmazásokra szakosodott informatikáról van szó, amelynek helye – szoros kapcsolatban az alkalmazott informatikával – a könyvtártudományon belül jelölhető ki. Mára már az is egyértelművé vált, hogy nem szükséges a hagyományos és az informatikai tematikájú dolgozatok szétválasztása, mivel valamennyi témakör feldolgozásának minőségét saját kategóriájának megfelelően kell és lehet értékelni. Tegyük hozzá, hogy személyes tapasztalataink szerint, ennek ellenére a zsűri számára a pályázatok értékelési folyamatában, különösen a konferenciákon, még ma is gyakran okoz fejtörést, hosszú, sokszor komoly belső szakmai vitákat, döntési diskurzusokat a kétféle tematika végső rangsorának egy egységben történő kezelése.

A következőkben részletesebben is szeretnénk szót ejteni a tíz OTDK konferencián bemutatott pályamunkákban feldolgozott témakörökről. Tekintettel arra, hogy mindenképpen szándékunkban áll az egyedi természetű adatok mellőzése, bár esetenként ezt nem tudtuk elkerülni, ezért azt a megoldást választottuk, hogy az egyes konferenciákra eljutott pályázatokat nem a címek felsorolásával, hanem a dolgozatok alapján készített szignifikáns tárgyszavakkal, kifejezésekkel jellemezzük, így felvonultatva az érdeklődés tárgyköreit. Ez egyben lehetőséget ad a terjedelem csökkentésére, a táblázatba történő rendezés pedig az eredményesebb áttekinthetőséget szolgálja. Szeretnénk azonban a figyelmet felhívni arra, hogy a dolgozatokat csupán egyetlen kategóriába soroltuk, jóllehet esetenként egyáltalán nem volt könnyű ezt a kategóriát meghatározni. Néhány példával is illusztráljuk állításunkat. A repertórium-készítés egyértelműen hagyományos könyvtári tevékenységet fed, de annak ISIS-ben történő szerkesztése már egy másik tematikai kategóriát is jelent, mégpedig a könyvtári informatikát. A közönségkapcsolatok szintén hagyományos téma, ám amennyiben az a világhálón zajlik, úgy már informatikai alkalmazásról van szó. A „Public Library” és a népkönyvtári eszme kérdésköre akár történeti, vagy hagyományos könyvtári téma is lehetne, de amennyiben azt vizsgálja, hogy a honlapokon és az azok segítségével megvalósuló szolgáltatásokban hogyan jelenik meg a két eszme különbözőségének mai napig tartó hatása, úgy már ismét informatikai alkalmazásról beszélhetünk. Hasonló példák sokaságával találkoztunk feldolgozásunk során, ezért esetenként kénytelenek voltunk egyfajta Prokrusztész-ágy módszerrel élni, és kiválasztani a leginkább szignifikáns csoportot. A tárgyköri vizsgálódások rámutattak arra is, hogy a klasszikus könyvtári tevékenységek tudományos igényű vizsgálata a könyvtári informatikai alkalmazások révén gyakran új szempontokkal, módszerekkel egészült ki, így kutatásuk, valamint azok eredményei jelentősen gazdagítják és tovább differenciálják a könyvtártudomány tartalmát.

Összefoglalás

Az empirikus vizsgálaton alapuló dolgozatunk végső kicsengése egyrészről pozitív, másrészről azonban negatív jellemzőket mutat. Egyértelműen pozitív lehet a megállapításunk abban, hogy az elmúlt évtizedekben – az OTDK pályamunkák tükrében – az informatika, az információs technológia könyvtári alkalmazása meghonosodott a könyvtártudományban, otthonra lelt a felső szintű képzésekben, valamint a tudományos igényű vizsgálatokban, feldolgozásokban is. Így fenntartások nélkül állíthatjuk, hogy a tizenöt évvel ezelőtt megtörtént szakelnevezés módosítása indokolt volt. Az erre irányuló szándékokat az azóta eltelt idő gyakorlata, továbbá a képzés tartalmának megváltozása, valamint ezzel szoros összefüggésben az OTDK pályamunkák tematikai összetétele igazolja. Mindezeket túl azonban fontosnak tartjuk azt is hangsúlyozni, hogy az informatika könyvtári megjelenése, alkalmazása előtti tárgykörök kutatása is megtartotta népszerűségét. Az adatok egyértelműen azt jelzik, hogy a három tematikai kategória jól megfér egymás mellett, egyik sem szorította ki a másikat.

A kétségkívül meglévő eredmények mellett azonban szólnunk kell a vizsgálatunk során tapasztalható hiányokról, hiányosságokról is. Az OTDK pályamunkák tematikai összetételére irányuló kutatásunk tapasztalatai arra is rámutatnak, hogy az informatika könyvtári alkalmazásával kapcsolatos tudományos igényű feldolgozásokban csupán mérsékeltebben vannak jelen azok az elemek, amelyek a könyvtár társadalmi környezetével, továbbá annak változásaival, pontosabban szólva a változások kölcsönhatásaival foglalkoznak. A vizsgálatot végző számára úgy tűnik, mintha a könyvtárakkal, a könyvtári tevékenységekkel, szolgáltatásokkal már évszázadok óta szoros kapcsolatot mutató környezet, valamint a könyvtáraknak, a könyvtári szolgáltatásoknak a környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata kevésbé lenne hangsúlyos a pályamunkákban. Az összkép alapján úgy érzékeljük, mintha a könyvtárak, a könyvtári munkára ható külső tényezők a bejárati, a könyvtárak külső környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata pedig a kijárati kapuknál elakadna. Ez alatt például azt értjük, hogy a vizsgálódások kitérnek a kiadványpiac változásaira, de azzal már nem, illetve alig foglalkoznak, hogy ez hogyan hat a könyvtárak meghatározó inputjára, a könyvtári gyűjteményszervezési koncepciókra, azok átalakulására. Egyáltalán a gyűjteményszervezés témaköre teljes egészében hiányzik a dolgozatok tematikájából, pedig a kiadványpiac módosulása, változása évszázadok óta a könyvtári tevékenység, azon belül is a gyűjteményszervezés legmeghatározóbb faktora. Ám ennek ellenére nem jelennek meg azok az elemzések, amelyek az elmúlt évtizedekben kétségkívül alapvetően megváltozott és folyamatosan módosuló kiadványpiaci kínálat könyvtárakra gyakorolt hatásait, pozitív és negatív kicsengéseit vizsgálná. Hiányoljuk azokat a dolgozatokat is, amelyek a kiadványpiac átalakulása mikro és makro szintű könyvtári hatásainak bemutatásáról, prognózisairól, a helyi és az országos szintű gyűjtőköri koncepciók módosulásáról, átdolgozásáról adnának tudósítást. A hiányok között kell megemlítenünk azt is, hogy a hosszú évtizedek óta a könyvszakma két nagy komponensének együttműködését akadályozó, sújtó átoktól még ma sem sikerült megszabadulni, miközben mindkét terület komoly anyagi és presztízs veszteségekről számol be. Alig látunk arra vonatkozó kezdeményezéseket, amelyekben az informatikai eszközökkel támogatott kiadói szféra és a könyvtárak együttműködéséről, összefogásáról olvashatnánk, jóllehet külföldön már számos, igen hatásos és eredményes, idehaza is adaptálható kooperáció jött létre. A bejárati kapuknál történő elakadás másik szegmense, amelyet kifejezetten a világháló és a világhálón megjelenő információs tartalmak létrejötte, gazdagsága, online elérhetősége teremtett meg, csak részben input kérdés. Legalább ennyire a kijáratnál megjelenő output probléma is, hogy a világhálón fellelhető információkat milyen mértékben és hogyan integrálják a könyvtárak saját információs és dokumentum bázisukba, és ennek nyomán mennyiben és milyen tartalmakkal bővültek a szolgáltatási lehetőségek. Véleményünk szerint ezeknek a témaköröknek a feldolgozásai hatásos belépők lehetnének az OTDK konferenciákra.

Az előzőkhöz hasonlóan a kijárati kapunál elakadó feldolgozásokról szóló hiányérzetünket is konkrét példákkal szeretnénk alátámasztani. Már szóltunk arról, hogy a dolgozatok közül erősen hiányolható a könyvtári tájékoztatás és információszolgáltatás megváltozott lehetőségeinek, hatásainak elemzése. Pedig ezen a téren a számítástechnikai eszközök, a világháló által közvetített információk megjelenése, tér és időkorlát nélküli elérhetősége korábban soha nem tapasztalt szolgáltatási tartalom kiszélesítési lehetőségét hozta magával. Tegyük hozzá, hogy nem csupán a közvetíthető tartalmak, hanem a munkamódszerek is forradalmi jelleggel változtak. Ám ennek ellenére ezek a tematikák is csaknem teljes egészében hiányoznak az OTDK kínálat palettájáról. Dolgozatunk keretében – a teljesség igénye nélkül – ezek közül csupán a legfontosabb elemekre mutatunk rá. Hogyan változott az EISZ nemzeti program kínálatának eredményeként a szakirodalmi tájékoztatás? És hogy az előzőkben már említett gyűjteményszervezésre is kiterjesszük kérdésünket: mikro és makro szinteken hogyan változtak a külföldi folyóiratok tartalmának hozzáférhetőségei, elérhetőségei, használatai az EISZ online szolgáltatásainak megjelenése óta? Milyen módosulásokat eredményezett és milyen hatásokat váltott ki a szakirodalmi tájékoztatás tartalmában és módszereiben az online források sokasodása, a kínálat bővülése és nem utolsósorban maga az online tájékoztatás? Hogyan segíti a kutatókat, a kutatói életpálya kiteljesedését a könyvtár, a könyvtáros a tudománymetria eszközrendszere bővülésének tudatosításával, hasznosításával, használatával? Hogyan változott a könyv- és könyvtárhasználati ismeretek elsajátítására irányuló kurzusok, felkészítő foglalkozások tematikája a globális információs tér és a könyvtári szolgáltatások bővülésének hatására?

Véleményünk szerint a fentebb felsorolt tartalmak, illetve konkrét témák feldolgozásai nagyon hiányoznak az OTDK pályamunkák kínálatában. Tegyük hozzá, hogy nem csupán onnan, hanem a hazai szaksajtóból is, pedig az informatikus könyvtáros képzésben ezekre a területekre nagy hangsúlyt fektetünk. Az is igaz, hogy ezek egyáltalán nem könnyen feldolgozható témák. Ám ahhoz, hogy a jövő legtehetségesebb és legambiciózusabb informatikus könyvtárosai tovább gazdagítsák a könyvtártudományt és a könyvtáros szakmát, szükség van az ilyen tartalmú feldolgozásokra. Ezeknek a hiányolt tematikáknak a kutatása, bemutatása jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a valóságban az egész könyvtárosi tevékenységet átható és átalakító informatikai alkalmazások ne szeparáltan, csupán az egyes és leginkább a belső szakmai tevékenységekre irányultan jelenjenek meg. A követelmény ennél jóval több: lássák, láttassák azokat az integrált, rendszerszerű, globális folyamatokat és jelenségeket, amelyek során a jövő könyvtári, könyvtárosi tevékenységei szerveződnek majd, és amelyek pontosan igazolják, reprezentálják az informatikus könyvtáros hivatásban elvárható szemléletmódbeli és tudásbeli változások igényét.

Jegyzetek

1.   129/2001. (VII. 13.) Korm. rendelet a felsőoktatásban a bölcsészettudományi és egyes társadalomtudományi alapképzési szakok képesítési követelményeiről. = Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 2001. 2/1. köt. Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2002. p. 1013., 1058–1059.

2.   Bényei Miklós: Az informatikus könyvtáros szak három állomása. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 60. évf. 2013. 8. sz. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=5816&issue_id=551 (2016. augusztus 7.)

3.   Bartos Éva: Korszakváltó könyvtárosok? = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 11. évf. 2002. 4. sz. p. 31–33.

4.   Itt szeretnénk köszönetet mondani az OTDT Titkárságának, ahol a kért adatokat a legkészségesebben és igen gyorsan a rendelkezésünkre bocsátották. Egyben felhívjuk arra is a figyelmet, hogy a dolgozatunkban felhasznált adatok mindegyike ezekből, az OTDT Titkárságán őrzött a forrásokból származik.

5.   Eszenyiné Borbély Mária: A tanulás szerepe az életpálya-építés során : Az iskolarendszerű képzés. = Könyvtári Figyelő, 25. (61.) évf. 2015. 1. sz. p. 9–16. és Murányi Péter: Számokba fojtva … = Könyvtári Figyelő, 25. (61.) évf. 2015. 1. sz. p. 17–28.

Beérkezett: 2016. augusztus 18.