HELLE Mária

A vásári cédulától az agrárszakkönyvekig : a magyaróvári Czéh-nyomda kiadványainak bibliográfiája, 1836–tól 1909-ig  / Helle Mária. – Budapest : OSZK : Gondolat, 2015. – 316. p. : ill; 20 cm; (Nemzeti téka, ISSN 1586-1163)

ISBN 978-963-200-639-0

ISBN 978-963-693-623-5

 

2015-ben az Országos Széchényi Könyvtár és a Gondolat Nemzeti Téka sorozatában újabb nyomdatörténeti kötet, Helle Mária műve jelent meg. Az elmúlt években fontos könyvek láttak napvilágot városaink nyomdáiról, illetve nyomdászairól, az utolsó éppen a Nemzeti Tékában.1 Helle Mária munkájával most már Mosonmagyaróvár nyomdászatának első hetvenöt éve is feldolgozásra került.A szerzőnek 1998-ban a gyomai Kner nyomdában már megjelent hasonló könyve2 a témáról, amiben részletesen feldolgozta Czéh Sándor nyomdájának történetét, működésének társadalmi hátterét és ötven év – 1836 és 1886 között készült – munkáit, valamint közreadta a nyomdász-kiadó illusztrációinak mintakönyvét is.

A szóban forgó városnak, Magyaróvárnak (németül Ungarisch Altenburg, horvát nevén Stari Grad) a reformkorban mindössze kétezer, többségében német anyanyelvű lakosa volt. A város a kis Moson vármegye központjaként két jelentős oktatási intézménnyel, az 1739-ben létrejött piarista gimnáziummal és az 1818-ban Albert Kázmér herceg által alapított, németül oktató felsőfokú gazdaképző intézettel rendelkezett.3

Két generáció és hetvenöt év, ennyi a Moson vármegyei Czéh nyomda működése” – ezzel a mondattal kezdődik az ismertetendő könyv. A város első nyomdáját 1836-ban hozta létre id. Czéh Sándor (1813–1883), miután 1835 decemberében megkapta rá a királyi engedélyt, privilégiumot.

Id. Czéh Sándor „magyar származású, elnémetesedett, régi, hitbuzgó evangélikus család sarja volt. Apja, Czéh András tengerész, majd gabonakereskedő volt. Felesége, Krahl Anna szintén nyomdász családból került ki.” Nyolc „gyermekük élte meg a felnőtt kort. Fiai közül Lajos vitte tovább a nyomdát 1880 és 1909 között, ifjabb Sándor Győrben nyitott nyomdát” (1867–1880), Móric pedig a kölcsönkönyvtárat vette át apja nyugalomba vonulása után, 1880-ban. (A negyedik fiú, András szőlész-borász lett.) A „mesterséget Pozsonyban, Győrben, Veszprémben és Székesfehérváron tanulta. (…) Magyaróvári nyomdája a megye első ilyen vállalkozása volt. A szerény nyomda rövidesen könyvkereskedéssel és kölcsönkönyvtárral is kiegészült (1841). Itt nyomták 1848-ban az első Moson megyében megjelent újságot, a Der emancipirte Satanast (A megszabadított sátán). Könyvek, kalendáriumok, iskolai nyomtatványok, ponyvamesék, históriák stb. kerültek ki az egyre fejlődő nyomdászatból. A szabadságharc korában már három fa és egy Stanhope-féle vassajtója volt. A nemzetőrség tagja volt, de nem vett részt a harcokban. 1861-ben városi tanácsossá választották, rövid ideig a polgármesteri tisztet is betöltötte. 1875-ben ünnepelte ötven éves nyomdász jubileumát. […] Az írott kultúra terjesztésében helyi és regionális szinten is komoly szerepe volt. Kapcsolatot tartott fenn pl. Ipolyi Arnolddal, akitől nyomtatást is vállalt. Halálának helyén temették el Zala megyében 1883-ban. Könyveit és nyomtatványait, valamint a család személyes tárgyaiból néhányat a helyi közgyűjtemények őriznek.4

Helle Mária műve feldolgozza a nyomda történetét, közli a fontosabb dokumentumokat, majd a nyomda kiadványainak bibliográfiáját is 1836-tól 1909-ig. (Ekkor adta el fia, Czéh Lajos betegsége miatt a nyomdát.)
A történeti feldolgozás több fejezetben valósul meg. A Nyomdaállításban leírtak szerint Czéh Sándor 1836 elején kapta meg a királyi, kiváltságos nyomda címet, és indította el hatszáz  forint tőkével a működését egyszerű fasajtóval, de gazdag betű- és díszkészlettel – és jó szakmai, baráti és üzleti kapcsolattal. Az első évtizedben főleg német és magyar nyelvű kalendáriumok, mesék, ima- és énekesfüzetek – a kor legnépszerűbb műfajai – kerültek ki sajtója alól magas példányszámban, de a szabadságharc után is ad ki kalendáriumokat, meséket, vallásos énekgyűjteményeket és ponyvafüzeteket is (Kalendáriumok és más népkönyvek).
Czéh 1838-ban a vármegyei közgyűlés közvetítésével a Helytartótanácshoz folyamodott egy olvasó-tár (Leibibliothek) és könyvkereskedés engedélyezéséért. (Tíz évbe telt, mire megkapta az engedély.) Mindkét vállalkozás jó befektetésnek bizonyult. A kölcsönkönyvtár szépirodalmi művekből álló anyagának ismertetése után a beszerzési forrásokat is megismerjük.
A magyaróvári nyomda konkurens vállalkozás volt a győri, pozsonyi, soproni nyomdászok számára. Főleg az evangélikus egyházzal való jó kapcsolata és a vaskos énekeskönyvek  kiadása zavarta a versenytársakat. A rivalizálást és a családot ért támadásokat mutatja be a szerző a Konfliktusok, pereskedések fejezetben.

A márciusi forradalom nyomán a cenzúra megszűnt, de a politikai hírlapok kiadásához jelentős összeget, ún. kauciót kellett befizetni az államnak. A júniusban indított Der Emancipirte Satanas – alcíme szerint politikai és szatirikus népirat – után is kellett Czéhnek fizetnie. Ennek történetét ismerhetjük meg A kaució-ügy 1848-ban c. részben.
Fontos adatokat tár fel az Árak és alkuk fejezet. Az árakat a nyomdák igyekeztek magasan tartani. Czéh is feltüntette kiadványai címoldalán és hirdetéseiben is az árat. A kötést azonban nem maga végezte, hanem kiadta könyvkötőknek. A nyomda anyagi helyzetét jellemzi, hogy harminc év után a nyomda által a városnak fizetett adó a magas sávba esett.
A nyomda történetének bemutatása az  Új idők fejezettel zárul Az ötvenes-hatvanas években sok és terjedelmes hivatalos nyomtatvány készült – a régió igényeinek megfelelően német és magyar nyelven is. Itt nyomják a Gazdasági Intézet tankönyveit, különféle folyóiratokat, mezőgazdasági szakkönyveket, a civil egyesületek (Moson vármegyei Gazdasági Egyesület, Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet) és az iskolák stb. anyagait. A nyolcvanas-kilencvenes évektől fogva sokféle kisnyomtatvány is kikerül a műhelyből. (A Hansági Múzeumban őrzik őket, a bibliográfia csak néhányat sorol fel.)
Fia, Czéh Lajos apja haláláig, 1883-ig nem változtatta meg a nyomda impresszumát; ezután találkozunk a Czéh Sándor-féle nyomda (Czéh Lajos) formával, majd az 1900-as években ismét a régire vált.
A kötet Dokumentumtár (29–53. p.) részében látható szerződések, jegyzőkönyvek, levelek, újságcikkek újabb információkkal gazdagítják, illetve egészítik ki a tanulmányban ismertetett tényeket. A tanulmány például nem ad „szabályos” életrajzot, de egy, a dokumentumtárban közölt újságcikk részletesen kitér erre is.

A Nyomtatványok jegyzéke két nagy részre oszlik; az  A) részben Könyvek, évkönyvek, naptárak, kisnyomtatványok (59–300. p.), a B) részben az Újságok és szaklapok (301–303. p.) szerepelnek. A bibliográfia 1218 tételt tartalmaz – pontosabban csak 2017-et, mivel az 1001. és 1012. ugyanannak a műnek két példánya –, de bizonyára nem teljes. A szerző tényszerűen leszögezi, hogy ennyi maradt fenn közgyűjteményekben vagy az ismert forrásokban, de bizonyára sokkal több nyomdatermék készült a műhelyben.5 Ezt az évek egyenetlen nyomtatvány-eloszlása is sejteti. A tételek teljes leírással szerepelnek – cím, szerző, hely, év, nyomda, terjedelem, méret (cm vagy ívrét.) a szerző minden tételnél feltünteti a kiadvány témáját (Megjegyzés rovat) tizenegy kategóriát használva, valamint lelőhelyét (Lelőhely/Forrás). (Néhány esetben az OSZK azonban kimaradt lelőhelyként.)
A Rövidítések jegyzéke és a Szerzői, közreműködői mutató könnyíti meg a bibliográfia használatát. A kötetet német nyelvű összefoglaló és a felhasznált irodalom gazdag jegyzéke zárja; az illusztrációk – személyes fotók, kéziratok, címlapképek stb. – nemcsak színesítik, hanem jól ki is egészítik a művet.

Néhány hiba a gondos szerkesztés ellenére is becsúszott a műbe. Az éveken belül elvileg betűrendben sorakoznak a tételek, de a német nyelvű könyvek esetében nem következetesen  (a német névelő ugyanis nem besorolási elem!); Mónus Imrének a Czéh kölcsönkönyvtárról (Leihbibliothek) írt tanulmánya nem 1994-ben, hanem 1993-ban jelent meg a Magyar Könyvszemlében. Az olvasó talán örült volna, ha utalót talál egy-egy mű első köteténél a másodikra és viszont (1093. –> 1104.), ha nem egyszerre láttak napvilágot.

Egyetérthetünk azzal, hogy a „nyomda megmaradt a régió igényének kielégítésének szintjén. Hogy kiadványaival mégis ki tudott emelkedni a vidéki nyomdák provinciális kínálatából, azt egyrészt a tulajdonosok kulturális ambíciójának, másrészt a Magyaróváron működő mezőgazdasági felsőfokú tanintézet professzorai termékeny alkotókedvének köszönhette” – amint a könyv fülszövegében olvasható.

Gazdagsága és úttörő volta miatt is szakmánk szíves figyelmébe ajánljuk a szerző mindkét nyomdatörténeti munkáját!

Jegyzetek

1.  A békéscsabai Tevan-nyomda egy évszázada / [Malatyinszki József]. Békéscsaba, 2003., „Örökre ide fészkelem magam” : az első kecskeméti könyv- és lapnyomtató Szilády Károly / Heltai Nándor. [Kecskemét], 2000., Komárom nyomdászat- és sajtótörténete : 1705–1849 / Tapolcainé Sáray Szabó Éva. Komárom, 2010., Fejezetek a pápai nyomdászat történetéből / Horváth József]. [Veszprém], 1986., Három évszázad : szemelvények a pécsi nyomdászat múltjából és jelenéből / [szerk. Mitzki Ervin].  Pécs, 2010., „Közfényt gyarapítni” : Beimel József és Kozma Vazul pesti nyomdájának története és nyomtatványa / Rózsa Mária. Bp. 2012,  A szegedi nyomdászat 1801–1918 / Gaál Endre. Szeged, 2001, Typis Számmerianis : a Számmer nyomdászcsalád története és a nyomtatványok bibliográfiája 1794–1920 / Frigyik Katalin. Székesfehérvár,2003,  A veszprémi nyomdászat két évszázada / Bándi László. Veszprém, 1989.

2.   Czéh Sándor magyaróvári nyomdász-kiadó illusztrációinak mintakönyve az 1836 és 1875 közötti évekből / a köt. anyagát felkutatta, szerk., a tanulmányt, a képmeghatározásokat írta, a kiadványlistát összeáll. Helle Mária.  Bp. : Balassi, 1998. 48 p., CVIII t.

3.   Fényes Elek: Magyarotszág geographiai szótára. 3. köt. Pest, 1851. 174. p.

4.   Moson megyei életrajzi lexikon / szerk. Kimlei Péter; Tuba László. Mosonmagyaróvár: Huszár Gál Városi Könyvtár, 2006. 30-31. p. – http://mmel.nansoft.hu/

5.   A recenzió írása közben az alábbi címek kerültek elő az OSZK állományából:

      Lelki zöldkoszorú, melly sok szent atyáktól plántáltatott jeles Isteni dicséretekkel, … sok imádságos könyvekből öszveszedetett és kiadatott énekekkel és képekkel megbővítve. – M. Óvárott : Czéh Sándor könyvnyomtatónál, [1840 körül]. 164, [4] p. ill. ; 15 cm   (OSZK 327.376),  A’ kegyes rend magyar-óvári királyi tanodalmában serdülő ifjuságnak érdemszerinti osztályzata 1844. év második felében. Magyar-Ovár : Czéh Sándor nyomtatványa. [1844]. 7 [1] p 23 cm (OSZK Ért. 1.175),  A’ régi és mai fonyók’ históriája, és három igen szép dallok. – Magyar-Óvárott : nyomatott Czéh Sándor sz. intézetében, 1847. – [8] p., ill. ; 18 cm (OSZK 835.050), A’ császári királyi hadi seregnek Olasz Országban tett sok vitéz győzedelmei emlékezete. Irta Szabó Ferencz … Mailandban 1848-dik évben. – Magyar-Óvárott : Czéh Sándor könyvnyomdár sajátja, 1850. 8 p., ill. ; 17 cm (OSZK Kny 1850.8o/6/),   A magyar-brucki magyar kir. állami elemi népiskola 1–3. értesitője az 1885/86), 186/87, 1887/88. tanévről. Szerk. Holzer József. – Magyar-Óvár : Czéh Sándor-féle könyvnyomda (Czéh Lajos). 1886-1888.   (OSZK Ért 1.164) és  A keszthelyi m. kir. gazdaságának leírása és üzemterve / Berger Károly Lajos ; sajtó alá rend. Hensch Árpád. – Magyar-Óvár : Czéh Ny., 1906. – 38, [2] p. 1 t. fol. ; 35 cm. – (A mezőgazdasági szakoktatási intézmények gazdaságainak leírása és üzemtervei) (OSZK 19.717/5/)
(A kegyes tanítórend magyar-óvári al-gymnasiumába járó ifjuságnak érdemsorozata az … tanév második felében. – Magyar-Óvár : Czéh ny., 1862-1885. – OSZK Ért 1.175)! és a  Kimutatása a magyar-óvári m. k. felsőbb gazdasági tanintézet hallgatóinak az … félévben. – Magyar-Óvár : Czéh ny., 1870, 1871, 1872, 1873.– OSZK Ért. 1.174 című kiadványok esetében Helle Máriánál csak a 1871-es éviek szerepelnek, a 605. és a 607. tétel