„A Széchényi Könyvtár nemcsak kenyeret adott nekem évtizedekig, de hivatást is”

Kozocsa Sándor (1904–1991)

Előzmények

A Könyvtári Figyelőben útjára bocsátott sorozatunk célja Voit Krisztina (1940–2010), az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (ELTE BTK) Könyvtártudományi Tanszéke¹ egykori vezetőjének, a könyvtártudományi doktori program alapítójának hagyatékában fellelt, szakmánk meghatározó személyiségeivel az 1980-as évek derekán készült, eddig publikálatlan pályainterjúk szerkesztés utáni közlése.

Az egykori beszélgetések – az életrajzi és a tudományos munkásságot érzékeltető bevezetővel, valamint a keletkezésük óta eltelt évtizedekre is tekintettel a befogadást segítő magyarázó jegyzetapparátussal ellátott, némileg átdolgozott – szakmai közösség elé tárását hivatásbeli kötelességünknek érezzük. Egyrészt tisztelgésként neves elődeink előtt, másrészt pedig újabb adalékokkal szolgálni a könyvtártörténet számára.²

Marót Miklós (1928–2006), a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) olvasószolgálati osztályának vezetője, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának (ELTE EK) főigazgató-helyettese³ és Borsa Gedeon (1923–), az OSZK tudományos főmunkatársa, a Régi Magyarországi Nyomtatványok bibliográfiai szerkesztőségének vezetője⁴ után most Kozocsa Sándort (1904–1991), az OSZK bibliográfiai, majd referensz osztályának vezetőjét mutatjuk be rendhagyó összeállításunkban. A szakmai időutazást a következő könyvtárosokkal tervezzük folytatni:

• Vértesy Miklós (1907–1991), az ELTE EK Ritkaságtárának vezetője;
• Csapodi Csaba (1910–2004), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Könyvtár Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteménye osztályvezetője;
• Csapodiné Gárdonyi Klára (1911–1993), az OSZK Kézirattárának vezetője;
• Walleshausen Gyula (1923–2010), a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Könyvtárának igazgató-helyetese, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtárának főigazgatója.

Kozocsa Sándorral (1. ábra) egyetlen terjedelmesebb interjú olvasható a szaksajtóban: 75 éves születésnapja apropóján a Könyvtáros sorsok – könyvtáros pályák sorozatban Batári Gyula készített riportot, mely 1979-ben jelent meg a Könyvtárosban.⁵ Halálakor ugyancsak Batári búcsúzott részletes nekrológgal az OSZK 1991–1993-as évkönyvében,⁶ majd Pogány György 2005-ben az OSZK-ban zajlott hírlapkönyvtári megemlékezésen⁷ elhangzott, lényeges összefüggéseket megvilágító előadását jegyezte le a Könyv, Könyvtár, Könyvtárosban.⁸ (Természetesen számos további, kisebb közlemény is elérhető Kozocsáról, melyek közül a Magyar Könyvszemle híradásait használtuk még fel a legfontosabb életrajzi mozzanatok fejezetbe foglalásához.)⁹

1. ábra
Kozocsa Sándor portréja

(Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1991–1993. http://epa.oszk.hu/01400/01464/00022/pdf/057-061.pdf)

„Egyszemélyes intézménynek is mondhatjuk,
hiszen megközelítőleg mindazt elvégezte, amit egy osztály feladatául adnak”¹⁰ – Kozocsa Sándor szakmai pályafutása

A könyvtáros körökben „kozocsáknak” nevezett bibliográfiák névadója 1904. szeptember 25-én született az erdélyi Dicsőszentmártonban.¹¹ A marosvásárhelyi katolikus Státus Gimnázium¹² után a református Kuún Kocsárd Kollégium¹³ diákja. Szüleivel 1920-ban költöznek vissza Budapestre, így a fővárosban, a Tavaszmező utcai gimnáziumban¹⁴ érettségizik.

Az irodalom szeretetét már gyermekkorában, a családban magába szívja, „zsemlepénzeiből” is köteteket vásárol, melyek későbbi könyvtárának alapját képezték. Középiskolai tanulmányai után a Pázmány Péter Tudományegyetem (mai ELTE) magyar irodalom szakát végezte el, miközben rendszeresen hallgatta Gulyás Pál könyvtártudományi és bibliográfiai előadásait. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy 1926-ban 19 hónapig az OSZK önkéntes, fizetés nélküli gyakornokának áll, mellette A magyar újromantikus dráma című disszertációjával¹⁵ bölcsészdoktori fokozatot is szerez. Kezdetben az erdélyi, vajdasági és a felvidéki magyar műveket katalogizálja, s ekkor talán még nem is gondolja, hogy a nemzeti könyvtár lesz első és negyven éven keresztüli, egyetlen munkahelye.

1930‒31-ben a berlini Humboldt Egyetemen ösztöndíjjal vesz részt Franz Milkau¹⁶ könyvtörténeti és Georg Schneider¹⁷ bibliográfiai kurzusain, de ellátogat Lipcsébe, a Deutsche Büchereibe is, ahol Heinrich Uhlendahllal¹⁸ köt barátságot.¹⁹

1931 és 1948 között bibliográfiai osztályvezető. Egyik első feladatának kapta Petrik Géza munkásságának folytatásaként a Magyar Könyvészet 1911‒1920 nemzeti bibliográfia összeállítását.²⁰ 1939-ben jelent meg a Bevezetés a bibliográfiába című első magyar nyelvű bibliográfiaelméleti szintézise (2. ábra).²¹

Hihetetlenül szorgos és termékeny munkával Kozocsa a kurrens irodalomtörténeti bibliográfia legjelesebb hazai szakértőjévé vált, akinek „neve több mint fél évszázadon keresztül összeforrt a magyar irodalomtörténeti bibliográfia műfajával, és akinek munkái írók, irodalomtörténészek, könyvtárosok, újságírók és egyetemi hallgatók nemzedékei számára jelentettek megbízható kiindulást és tájékoztatást a magyar irodalom kiterjedt és sűrű erdejében. […] 1926 óta volt az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. A fiatal tudós előtt megnyílt hatalmas gyűjteményt eleinte mint irodalomtörténész aknázta ki, első munkája az új romantikus drámáról szólt (1926). Ezt követően további jelentős művei foglalkoztak a 19‒20. századi magyar irodalom különböző kérdéseivel (Zilahy Ká­roly esztétikája, 1936; Juhász Gyula, 1937; A Ludas Matyi kiadások története, 1938; Vörösmarty ifjúkori kísérletei, 1939; Kis magyar irodalomtörténet, 1944). Ezekkel egyidőben azonban eljegyezte magát egy olyan feladattal, amelyről ugyanúgy elmondható, miként magáról a könyvtárosi hivatásról, hogy művelője mások szolgálatának szenteli életét. Volt már előzménye a magyarországi kurrens irodalomtörténeti bibliográfiának, hiszen Szinnyei József már 1876-tól megindította a Figyelőben az évenkénti Irodalomtörténeti repertóriumot. Őt követte Hellebrant Árpád, aki „A magyar philológiai irodalom” keretében adott éves tájékoztatást a magyar irodalomtörténeti szakirodalomról is az Egyetemes Philológiai Közleményekben. 1927-től kezdve azonban Kozocsa Sándor folytatta ezt a hagyományt, egyben korszerűsítette is a műfajt. Egyik jelentős változtatása volt például, hogy 1932-től nem csak az Irodalomtörténeti Közleményekben jelent meg az éves bibliográfia, hanem önállóan is. Eredetileg az Irodalomtörténeti Füzetekben, melyet eleinte a Magyar Irodalomtörténeti Intézet, 1940-től pedig az Országos Széchényi Könyvtár adott ki. 1945-tel sem szűnt meg a sorozat, bár kissé elakadt: az 1945–1949. évek anyaga összevontan jelent meg, 1950-ben. Nem kevés küzdelembe került, hogy ezekben az években is sikerült, egészen 1965-ig bezárólag, az éves köteteket megjelentetni.”²²

1934-ben a Magyar Irodalomtörténeti Társaság választmányába delegálták, 1940‒1948 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Bizottságának megbízott tagja volt, 1947-ben a Szent István Akadémia²³ utolsó osztálytitkáraként tartott székfoglalót A magyar bibliográfia kezdetei címmel. 1926-tól a Magyar Könyvszemle munkatársaként tevékenykedett, 1941–1948 között szerkesztette az Irodalomtörténet című folyóiratot, melyekben és az Irodalomtörténeti Közleményekben, valamint a Magyar Csillagban is rendszeresen jelentek meg bírálatai. Említést kell tenni szépirodalmi tevékenységéről is, a húszas években versei, novellái láttak napvilágot, ezért sem meglepő, hogy 1926-ban a fiatal magyar írókat tömörítő Auróra Kör²⁴ titkáraként tűnt fel.²⁵

1941-től a debreceni, 1942-től a budapesti egyetem magántanáraként a bibliográfia elmélete és története tárgykörből tartott előadásokat, rövid ideig irodalmi proszemináriumot és műfordítás-elméletet is hirdetett. 1948-tól már nem hívják a katedrára, s az 1948/49-es tanév második félévében alakult Könyvtártudományi Tanszékre sem. A „fordulat éve” utáni – nemcsak az irodalmi életből történő, hanem a kandidátusi fokozat megszerzését is akadályozó, tehát a tudományos szférából való – mellőzöttsége sem tántorította el életművének kiteljesítésétől; továbbra is folyamatosan, magas színvonalon publikált²⁶ és vezette az OSZK referensz osztályát.

Több személyi bibliográfiát is szerkesztett,²⁷ számos író és költő művét rendezte sajtó alá,²⁸ de a legtöbbet Krúdy Gyulával foglalkozott.²⁹ Magánkönyvtárában a csaknem teljes Krúdy-életmű felsorakozott, azonban széles körű érdeklődését bizonyítja, hogy külföldi művészettörténeti monográfiákból, bibliofil művészeti kiadványokból, de erotikus tárgyú irodalmi alkotásokból is értékes gyűjteményt birtokolt.

Az ötvenes-hatvanas években külföldi vendégelőadói felkéréseknek is eleget tett, megfordult Varsóban, Göttingenben, Bolognában, Leuvenben és Hamburgban.

Tudományos munkájában családja valamennyi tagja segítette rendszerint gépeléssel, fordítással, adatgyűjtéssel, összeolvasással. Páratlan munkássága ezer tételre rúg, melyet „legegyszerűbben” a Magyar Műhely által közzétett autobibliográfiákban³⁰ tekinthetünk át. Temérdek hiánypótló közleménye ellenére nem kényeztették el kitüntetésekkel. 1948-ban az MTA Gyulai Pál jutalommal, 1970-ben a Nógrád Megyei Tanács Madách Imre emlékplakettel honorálta kutatásaiért, pedig 1969-es nyugdíjazása is jó alkalom lett volna tudós életművének elismerésére. Az 1991. június 6-án, 87 évesen elhunyt (3. ábra) könyvtáros-bibliográfus, irodalomtörténész, irodalomkritikus, szépíró, lapszerkesztő és tanár Kozocsa kötelességtudata, szorgalma, precizitása és szakmaszeretete példaként állítható mindannyiunk elé.

3. ábra
Kozocsa Sándor gyászjelentése

(Forrás: OSZK)

„A bibliográfia a szellemi alkotások leíró felso­ro­lásának az ismerete, ezért végsô fokon a tudományok lelke”³¹ – tematikus válogatás Kozocsa Sándor fôbb könyvtártudományi mûveibôl³²

Bibliográfia

KOZOCSA Sándor: Irodalomtörténeti repertórium … = Irodalomtörténeti Közlemények

… az 1927. évről (II.) 38. évf. 1928. 1–2. sz. 137–159. p

… az 1928. évről (I.) 38. évf. 1928. 3–4. sz. 294–328 p.

… az 1928 második fele. (Első közl.) 39. évf. 1929. 2. sz. 241–256. p.

… az 1928 második fele. (Második, bef. közl.) 39. évf. 1929. 3. sz. 371–384. p.

… az 1929 első fele. (Első közl.) 39. évf. 1929. 4. sz. 488–504. p.

… az 1929 első fele. (Második, bef. közl.) 40. évf. 1930. 1. sz. 113–128. p.

… az 1929 második fele. (Első közl.) 40. évf. 1930. 2. sz. 240–256. p.

… az 1929 második fele. (Második, bef. közl.) 40. évf. 1930. 3. sz. 375–384. p.

… az 1930 első fele. (Első közl.) 40. évf. 1930. 4. sz. 489–504. p.

… az 1930 első fele. (Második, bef. közl.) 41. évf. 1931. 1. sz. 120–128. p.

… az 1930 második fele. (Első közl.) 41. évf. 1931. 2. sz. 242–256. p.

… az 1930 második fele. (Második, bef. közl.) 41. évf. 1931. 3. sz. 375–384. p.

… az 1931 első fele. (Első közl.) 42. évf. 1932. 1. sz. 106–120. p.

… az 1931 első fele. (Második, bef. közl.) 42. évf. 1932. 2. sz. 217–216. p.

… az 1931 második fele. (Első közl.) 42. évf. 1932. 3. sz. 330–344. p.

… az 1931 második fele. (Második, bef. közl.) 42. évf. 1932. 4. sz. 440–448. p.

… az 1932. év (Első közl.) 43. évf. 1933. 1. sz. 161–187. p.

… az 1932. év (Második, bef. közl.) 43.évf. 1933. 2. sz.344–368. p.

… az 1933. év (Első közl.) 44. évf. 1934. 1. sz. 101–112. p.

… az 1933. év (Második közl.) 44. évf. 1934. 2. sz. 210–224. p.

… az 1933. év (Harmadik közl.) 44. évf. 1934. 3. sz. 321–336. p.

… az 1933. év (Negyedik, bef. közl.). 44. évf. 1934. 4. sz. 415–431. p.

… az 1934. év (Első közl.) 45. évf. 1935. 1. sz.98–112. p.

… az 1934. év (Második közl.). 45. évf. 1935. 2. sz. 209–224. p.

… az 1934. év (Harmadik közl.) 45. évf. 1935. 3. sz. 319–336. p.

… az 1934. év (Negyedik, bef. közl.). 45. évf. 1935. 4. sz. 435–451. p.

… az 1935. év (Első közl.). 46. évf. 1936. 1. sz.120–132. p.

… az 1935. év (Második közl.). 46. évf. 1936. 2. sz. 246–260. p.

… az 1935. év (Harmadik közl.). 46. évf. 1936. 3. sz. 375–388. p.

… az 1935. év (Negyedik, bef. közl.) 46. évf. 1936. 4. sz. 483–496. p.

… az 1936. év (Első közl.) 47. évf. 1937. 1. sz. 98–112. p.

… az 1936. év (Második közl.). 47. évf. 1937. 2. sz. 212–228. p.

… az 1936. év (Harmadik közl.) 47. évf. 1937. 3. sz. 224–240. p.

… az 1936. év (Negyedik közl.) 47. évf. 1937. 4. sz. 431–444. p.

… az 1937. év (Első közl.) 48. évf. 1938. 1. sz. 91–104. p.

… az 1937. év (Második közl.) 48. évf. 1938. 2. sz. 202–216. p.

… az 1937. év (Harmadik közl.) 48. évf. 1938. 3. sz 311–328. p.

… az 1937. év (Negyedik közl.) 48. évf. 1938. 4. sz. 417–428. p.

… az 1938. év (Első közl.) 49. évf. 1939. 1. sz. 86–100. p.

… az 1938. év (Második közl.) 49. évf. 1939. 2. sz. 195–212. p.

… az 1938. év (Harmadik közl.) 49. évf. 1939. 3. sz. 307–324. p.

… az 1938. év (Negyedik, bef. közl.) 49. évf. 1939. 4. sz. 410–420. p.

… az 1939. év (Első közl.) 50. évf. 1940. 1. sz. 92–104. p.

… az 1939. év (Második közl.) 50. évf. 1940. 2. sz. 195–208. p.

… az 1939. év (Harmadik közl.) 50. évf. 1940. 3. sz. 307–320. p.

… az 1939. év (Negyedik, bef. közl.) 50. évf. 1940. 4. sz. 405–420. p.

… az 1940. év (Első közl.) 51. évf. 1941. 1. sz. 99–112. p.

… az 1940. év (Második közl.) 51. évf. 1941. 2. sz. 200–216. p.

… az 1940. év (Harmadik közl.) 51. évf. 1941. 3. sz. 314–328. p.

… az 1940. év (Negyedik, bef. közl.) 51. évf. 1941. 4. sz. 410–420. p.

… az 1941. év (Első közl.) 52. évf. 1942. 2. sz.215–236. p.

… az 1941. év (Második közl.) 52. évf. 1942. 3. sz. 319–348. p.

… az 1941. év (Harmadik közl.) 52. évf. 1942. 4. sz. 408–436. p.

… az 1942. év (Első közl.) 53. évf. 1943. 2. sz. 169–192. p.

… az 1942. év (Második közl.) 53. évf. 1943. 3. sz. 255–288. p.

… az 1942. év (Harmadik, bef. közl.) 53. évf. 1943. 4. sz. 328–355. p.

… az 1943. év 54-55. évf. 1944-1945. 2. sz. 172–231. p.

 

KOZOCSA Sándor: A magyar irodalom bibliográfiája

1945–1949. Budapest, Közoktatásügyi Kiadó. 1950. 230 p.

1953. Budapest, Művelt Nép Kiadó. 1954. 207 p.

1954. Budapest, Művelt Nép Kiadó. 1956. 231 p.

1955. Budapest, Gondolat Kiadó. 1959. 333 p.

1956–1957. Budapest, Gondolat Kiadó. 1961. 717 p.

1958. Budapest, Gondolat Kiadó. 1965. 581 p.

1960. Budapest, Gondolat Kiadó. 1970. 526 p.

1961–1965. 1–2. köt. Budapest, Gondolat Kiadó. 1978. 1123 p.

KOZOCSA Sándor – HALÁSZ Gábor – LUKINICH Imre: International bibliography of historical sciences. 1926–1929. New York, International Commitee of Historical Sciences. 1930–1933. LXVII, 366 p.; LXXX, 431 p.; CVII, 430 p.; CVII, 500 p.

KOZOCSA Sándor (sajtó alá rendezte): Magyar Könyvészet. Az 1911–1920. években megjelent magyarországi könyvek, különlenyomatok, zeneművek és térképek betűrendes jegyzéke. 1. köt. A–K. Barcza Imre címanyagának felhasználásával összeáll. az OSZK Bibliográfiai Osztálya. Budapest, Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1939. 538 p.

KOZOCSA Sándor (sajtó alá rendezte): Magyar Könyvészet. Az 1911–1920. években megjelent magyarországi könyvek, különlenyomatok, zeneművek és térképek betűrendes jegyzéke. 2. köt. L–Z. Barcza Imre címanyagának felhasználásával összeáll. az OSZK Bibliográfiai Osztálya. Budapest, Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 1942. 558 p.

KOZOCSA Sándor: Az orosz irodalom magyar bibliográfiája. Budapest, OSZK. 1947. 331 p.

KOZOCSA Sándor – RADÓ György: Az orosz irodalom magyar bibliográfiája. 1947. szeptember – 1948. szeptember. Budapest, OSZK. 1949. 74 p.

KOZOCSA Sándor – RADÓ György: A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája

1. köt. 1944-ig. Művelt Nép Kiadó. 1956. 703 p.

2. köt. 1945–1949. Új Magyar Könyvkiadó. 1950. 999 p.

3. köt. 1950. Közoktatásügyi Kiadó. 1952. 312 p.

4. köt. 1951. Művelt Nép Kiadó. 1953. 337 p.

5. köt. 1952. Művelt Nép Kiadó. 1954. 375 p.

6. köt. 1953. Művelt Nép Kiadó. 1955. 424 p.

7. köt. 1954. Bibliotheca Kiadó. 1957. 312 p.

8/1. köt. 1955–1970. Gondolat Kiadó. 1982. 589 p.

8/2. köt. 1955–1970. Gondolat Kiadó. 1982. 1113 p.

KOZOCSA Sándor: A Magyar Műhely indexei. Magyar Műhely, Párizs. 1962–1972 [1971!] 1–39. Montrouge, Magyar Műhely, 1972. 96 p.

Szakirodalom

KOZOCSA Sándor: Német és osztrák könyvtárak = Magyar Könyvszemle, 38. évf. 1931. 1–4. sz. 130–137. p.

KOZOCSA Sándor: Bevezetés a bibliográfiába. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1939. 115 p.

KOZOCSA Sándor: A magyar nemzeti bibliográfia kezdetei. 1792-1818 = Magyar Könyvszemle, 78. évf. 1962. 1. sz. 67–73. p.

Autobibliográfia

KOZOCSA Sándor: Kozocsa Sándor tudományos munkássága. Világirodalom. Párizs, Magyar Műhely, 1970. 15 p.

KOZOCSA Sándor: Kozocsa Sándor tudományos munkássága. Magyar irodalom. Párizs, Magyar Műhely, 1972. 30 p.

KOZOCSA Sándor: Kozocsa Sándor élete és irodalma. Párizs, Magyar Műhely, 1977. 31 p.

*

„Készültem rá, hogy bibliográfus leszek, s az egész életemet ennek a szolgálatába fogom
állítani” – interjú Kozocsa Sándorral³³

Kérdező: A századfordulón élt három nagy bibliográfust, Szabó Károlyt,³⁴ Petriket,³⁵ Szinnyeit³⁶az 1920-as évek után újabbak követték. Köztük a legjelentősebb Gulyás Pál³⁷ és Kozocsa Sándor. Kozocsa Sándorral beszélgetek és szeretnék tőle valamit hallani elsősorban arról, hogyan tévedt a könyvtárosi pályára és lett bibliográfus?

Kozocsa Sándor: 1920-ban szüleim visszatelepültek Erdélyből, és Pestre érkezve mindjárt az első gondolatom az volt, hogy a Széchényi Könyvtárat megismerjem. Emellett még érdekeltek az állatok is, ezért elmentem a nagy állatkertbe. Az állatkertbe aztán már kevesebbet jártam, annál inkább a Széchényi Könyvtárba, mert annyira megszerettem ott a légkört. Tulajdonképpen az egész életem a Széchényi Könyvtárban telt el, kollégáimmal barátok lettünk.³⁸ Már az egyetemi éveim alatt érdeklődtem a bibliográfia iránt, ahol Gulyás Pál mint magántanár adott elő.³⁹ Szinte baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, amelynek nagyon örültem. Rendkívüli tanár volt, megkedveltem a közvetlen egyéniségét, rengeteg segítséget adott a további kutatásokhoz.

Kérdező: Ha szabad közbeszólnom, ez elég nagy dolog, mert Gulyás Pált mindenki úgy ismerte, mint aki meglehetősen mogorva és nagyon nehezen barátkozik. Ez azt bizonyítja, hogy rögtön felismerte benned a rokonlelket.

Kozocsa Sándor: Nem tudom, hogy a rokonlelket ismerte-e fel, de rögtön irodalmi, bibliográfiai témákról kezdtünk el beszélgetni. Napról napra, hétről hétre, mert ő csak keddenként tartott előadást, hetente egyszer járt be az egyetemre. Ilyenkor mindig felkerestem, tanácsokat kértem tőle, és Gulyás mindig olyan érdekes dolgokat mondott nekem, amivel felkeltette az érdeklődésemet. Innentől kezdve állandóan bibliográfiai tervek foglalkoztattak.

Kérdező: Mi volt az első terv, ami megvalósult?

Kozocsa Sándor: Először is, hogy bibliográfiai témájú előadásokat kezdtem hallgatni. Egyrészt Gulyás Pált, másrészt más professzorok előadásait. Mindig találtam olyan témákat, amelyek bibliográfiai vonatkozásúak voltak. Készültem rá, hogy bibliográfus leszek, s az egész életemet ennek a szolgálatába fogom állítani.

Kérdező: Gulyás segített a Széchényi Könyvtárba kerülni?

Kozocsa Sándor: Igen, Gulyás egyike volt azoknak, akik ajánlották, hogy a Széchényi Könyvtárba menjek, másrészt pedig az OSZK akkori vezetője Lukinich⁴⁰ is támogatott. Ő kezdeményezte, hogy a Széchényi Könyvtárba ne csak járjak, hanem ott is maradjak… Neki köszönhető, mert Lukinich szerettette meg velem a könyvtári munkát.

Kérdező: Miből állt akkoriban a könyvtári munka?

Kozocsa Sándor: A könyvek áttekintése, pontosabban egy-egy könyvtörténeti tanulmánynak az elolvasása, és újak megszerzése. Gulyással akkor már beszélgető (baráti) viszonyban voltunk, rengeteget segített nekem. Ötleteket adott, hogy melyik művel foglalkozzam, miről írjak. Gulyás volt az első igazán lelkes felkarolóm.

Kérdező: Nálunk a kiadási viszonyok igen nehezek. Ki volt az, aki hozzásegített egy megbízáshoz, egy olyan bibliográfiának a megírásához, ami azután megjelent?

Kozocsa Sándor: A bibliográfia, ahogy beléptem a Széchényi Könyvtárba, kenyeremmé vált, és mivel mindig fejlődött, újabb és újabb témák foglalkoztattak, így lettem aztán bibliográfus. Kezdetben kisebb bibliográfiákat készítettem,⁴¹  majd ahogy jobban beletanultam, már a bibliográfia történetével is foglalkoztam. Körülbelül 6–8 éve lehettem az OSZK-ban, amikor megírtam egy kis könyvecskében, elsősorban az ifjúságnak szánva, a magyar bibliográfia történetét.⁴²

Kérdező: Mi vezetett arra, hogy a magyar irodalomtörténet, illetve egyes korszakainak a bibliográfiáját összeállítsad?

Kozocsa Sándor: Két kedves professzorom, Császár Elemér⁴³ és Négyesy László,⁴⁴ miután kikerültem az egyetemről, állandóan érdeklődött, mivel foglalkozom, mit tanulmányozok. Így került szóba, hogy én már a bibliográfiával eljegyeztem magam. Nagyon helyeselték, többször tanácsot is adtak, hogy mit és hogyan dolgozzak fel. Ezért aztán a bibliográfiai megalapozottságom nemcsak a könyvtárban, hanem már az egyetemen – e két kedves professzoromnak a tanítása és ösztönzése révén is erősödött. Császár Elemér gyakran behívott a szobájába, ahol sokat beszélgettünk. Megbízott engem a magyar irodalom bibliográfiájának a folyamatos szerkesztésével. Ez aztán jóformán életem végéig tartott. Még ma is, bár már nem készítem ezeket, de foglalkoztat, és ha valahol látok egy hasonló bibliográfiát, rögtön megnézem, mennyire veszi figyelembe a módszeremet.

Kérdező: Mi volt az az elv, amit te követtél? Volt valami eltérés vagy változás az elődökkel összehasonlítva?

Kozocsa Sándor: Lényegileg nem volt különbség. A nagy elődöknek a munkásságát alaposan tanulmányoztam, bővítettem, ahol lehetett, javítottam, ha kellett. Úgy gondoltam, ami használható és jó, azt folytatni kell.

Kérdező: Nálunk nagyon sokáig hiányzott a szervezett könyvtáros képzés. Azt hiszem, a bibliográfus-képzés még jobban. Aki azzal foglalkozott, autodidakta módon tette.⁴⁵ Te annyiból szerencsés voltál, hogy Gulyás Pál volt a mestered, aki megtanított az elemi fogásokra. Hogy látod az 1945 utáni helyzetet? Magad is adtál elő az egyetemen bibliográfiát.

Kozocsa Sándor: Egy jó darabig előadtam a magyar bibliográfia történetét az egyetemen, éppen Császárnak és Négyesynek a biztatására,⁴⁶ több évig rendszeresen, hallgatóim is mindig voltak. Nagyon kedvesen érdeklődtek az előadásaim iránt, sőt volt olyan, aki nemrég is felkeresett és tanácsot kért. Nyugdíjas koromban is folyton ezzel a kérdéssel, a bibliográfia-gyűjtéssel, a bibliográfia történetével foglalkozom, és ez életemnek a célja.

Kérdező: Meg tudnál nevezni pár kollégát, akit tanítványodnak tartasz, és akik a tanítványaidnak vallják magukat?

Kozocsa Sándor: Ha végignézem gondolatban őket, a legkedvesebb Vargha Kálmán.⁴⁷ Ő volt az első hallgatóm is, de említhetném még Busa Margitot,⁴⁸ Szécsi Editet.⁴⁹Hallgatóim voltak, akik nemcsak hallgattak, hanem az évek-évtizedek alatt kedves barátság fejlődött ki közöttünk.

Kérdező: Ezeket az előadásokat hol tartottad? Ha jól emlékszem, Debrecenben.

Kozocsa Sándor: Tulajdonképpen a debreceni egyetem hívott meg először magántanárnak. Két évig rendszeresen lejártam és előadásokat tartottam.⁵⁰ Nagyon kedves tanítványi kör alakult ki, akik mindig megjelentek az óráimon, és ha Pesten voltak, felkerestek, tanácsokat kértek. Elég fárasztó volt ez a munka a sok utazás miatt. Aztán Horváth János⁵¹ és Alszeghy Zsolt⁵² hívtak tanítani, így lettem a pesti egyetemen is magántanár, amit mind a két professzoromnak még most is, ennyi évtized után is hálásan köszönök.

Kérdező: 1945 után,  azt hiszem  nemcsak bibliográfia-történetet, de bibliográfia-szerkesztést is tanítottál. Jól emlékszem?

Kozocsa Sándor: Igen, bibliográfia-szerkesztést is tanítottam és ennek az eredménye a már említett kis füzet a bibliográfia történetéről, a Bevezetés a biblio­gráfiába. Ebben nem csak a bibliográfia történetével foglalkoztam, hanem az egész korai magyar bibliográfia fejlődését bemutattam, elsősorban Gulyásnak a műveit használva föl forrásul.

Kérdező: 1945 után szovjet bibliográfiát is összeállítottál.

Kozocsa Sándor: Igen, ez már kezdettől fogva foglalkoztatott, és a szovjet népek magyar bibliográfiájának irodalmát nagy gyűjtőmunkával, különböző bibliográfiáknak a feldolgozása alapján szedtem össze, ami aztán évekig jelent meg. Az eredeti cirill szövegeket Radó György⁵³ barátom készítette el.

Kérdező: A Széchényi Könyvtárban dolgoztál, ahol minden magyar mű – legalábbis elvileg – megvan. Ez nagyon jó alap lehet mindenféle bibliográfiai munkához. Most arra volnék kíváncsi, miközben körülnézek a szobádban, ahol legalább 15–20 ezer kötet könyv található, ezek is segítettek?

Kozocsa Sándor: Ezeket a könyveket jóformán gyerekkorom óta gyűjtögettem. Az idők során mind gazdagabbá és gazdagabbá fejlődött, így jött össze aztán ez az értékes könyvtár. Tartalma nemcsak bibliográfia, hanem egyéb forrástörténet is, főleg kedvenc íróimnak a munkái.

Kérdező: Van egy Krúdy-gyűjteményed is, amelyik felölel minden megjelent Krúdy-művet. Írtál Krúdy-bibliográfiát is?

Kozocsa Sándor: Igen Krúdy-bibliográfiát is készítettem, több helyen megjelent. Krúdy egyébként jóformán gyermekkorom óta kedvenc íróm. Később megismertem a Krúdy családot is, és ettől még nagyobb kedvem kerekedett, hogy tovább tanulmányozzam Krúdy írói művészetét. Írói munkásságát teljesen feldolgoztam, amelyből már részleteket közzé is tettem.

Kérdező: Érdekelne még, hogy a családod segített ebben a munkában, vagy teljesen egyedül dolgoztál?

Kozocsa Sándor: Meg kell vallanom, hogy a családom nélkül nem lett volna soha bibliográfiám. A feleségem⁵⁴ kitartóan, hűségesen segített ebben a munkában, mind a gyűjtésben, mind a feldolgozásban, és neki diktáltam le minden bibliográfiát. A feleségem mellett Sanyi fiam⁵⁵ is rengeteg ötlettel gazdagította a bibliográfiai tevékenységemet.

Kérdező: Sanyi fiad mit csinál? Mi a foglalkozása? Ő is könyvtárosi pályára ment?

Kozocsa Sándor: Volt szó arról, hogy ő is könyvtáros lesz. De aztán tanár lett a Trefort utcai gimnáziumban,⁵⁶ amit nagyon szeretett, ellentétben velem, mert én sohasem szerettem tanítani. Szinte, hogy így mondjam, a tanításnak, a nevelésnek a megszállottja. De hát a sors mit adott? A hangszalagjai nem bírták a tanítást, ezért bármennyire fájdalmas volt, abba kellett hagynia a pályát, és most egy egészen más területen, a kutatásban dolgozik, ahol nem kell a hangjával küszködnie. Sanyi fiam az ELTE nyelvtudományi tanszékén⁵⁷ kutató, aki a régi bibliográfiai jártasságát is felhasználja, és számos irodalmi cikke, tanulmánya jelenik meg.⁵⁸

Kérdező: Volna egy indiszkrét kérdésem. Beszéltél nagyon sokat arról, hogy milyen kedvvel, szeretettel, lelkesedéssel szerkesztetted ezeket a bibliográfiákat. Érdekelne, vajon bőséggel honorálják-e a kiadóvállalatok ezt a tevékenységedet?

Kozocsa Sándor: A bibliográfia nem üzlet a kiadóknak. A bibliográfia iránt nincs olyan nagy érdeklődés, mint egy szépirodalmi mű iránt, de azért a Gondolat Kiadónak – meg kell említenem – meg kell, hogy köszönjem, hogy évtizedekig ráfizetéssel ugyan, de kiadták a bibliográfiáimat, és ezzel a tudományos munkásságomat gazdagították.

Kérdező: Még arra volnék kíváncsi, hogy nyugdíjazásod után is – nyilván aktív vagy, mert elég sok publikációd jelenik meg – sokat dolgozol? Hány órát körülbelül? Itthon vagy könyvtárban?

Kozocsa Sándor: Amióta nyugdíjba mentem, itthon dolgozom, mert minden megvan, ami a munkámhoz forrásképpen szükséges.  Ha olyan feladatot vagy témát találtam, amelyhez nem állt rendelkezésre forrás, akkor bementem a Széchényi Könyvtárba, és ott kutattam. A kollégák nagyon kedvesen segítettek, így aztán tudtam tovább gyűjteni az anyagokat. A kutatási területem szempontjából az OSZK Hírlaptára a legfontosabb. Ott találtam meg a legrégibb folyóira­toktól kezdve a maiakig azokat, amelyeket föl kellett használni. A Széchényi Könyvtár nemcsak kenyeret adott nekem évtizedekig, de hivatást is, és ezt a munkát örömmel töltöttem be. Köszönöm a könyvtárnak, hogy mindig lehetőséget biztosított nekem.

Kérdező: Köszönöm a beszélgetést és az egész könyvtáros-társadalom nevében jó egészséget kívánok, hogy még nagyon soká’ tudd gyarapítani értékes munkáddal bibliográfiai irodalmunkat.

Jegyzetek a teljes szöveghez

(A dokumentumok letöltési ideje: 2016. október 4.)

1.    Ma a Könyvtár- és Információtudományi Intézet szervezeti egysége: http://lis.elte.hu

2.    Riporteri névmegjelölés hiányában az interjúk készítőjét és hangszalagról papírra rögzítőjét (a szövegek esetenkénti hiányossága, pontatlansága miatt szerkesztőről nem beszélhetünk) teljes bizonyossággal megállapítani nem lehetséges. (A keletkezési körülményeket Borsa Gedeon sem tudta felidézni.) A magnóról történt „személytelen” legépelés után a szövegek gondozására egy esetben sem került sor, ezért is nehéz a szerzőség megállapítása (elválik a riporter, a kérdezett, a gépelő és a szerkesztett formában évtizedek után közlő szerzők személye). Gerő Gyula az interjúk készítőjének egyértelműen Vértesy Miklóst tartja, ezt a kérdésfeltevések alapján Borsa Gedeon esetében mi is megállapítottuk, és már most előre jelezzük, hogy a Vértesy-gépirat minden bizonnyal öninterjú. A Voit-hagyatékra mint lelőhelyre magyarázatként Gerő Gyula további megállapítását tartjuk lényegesnek kiemelni: „A nyolcvanas évek közepén Voit Krisztina a saját ötlete vagy mások ösztönzése alapján valamiféle oral history archívumot tervezett, természetesen a felvett szövegek közlésének szándékával is.”

3.    KISZL Péter – PATKÓSNÉ TÓTH Zsuzsanna: „Szép szellemi szolgálat ez” Marót Miklós (1928–2006) = Könyvtári Figyelő, 26. (62.) évf. 2016. 2. sz. 231–244. p.

4.    KISZL Péter – PATKÓSNÉ TÓTH Zsuzsanna: Borsa Gedeon, az ízig-vérig bibliográfus = Könyvtári Figyelő, 26. (62.) évf. 2016. 3. sz. 362–376. p.

5.    BATÁRI Gyula: „Könyvek között éltem”, Beszélgetés a 75 éves dr. Kozocsa Sándorral = Könyvtáros, 29. évf. 1979. 9. sz. 528–532. p.

6.    BATÁRI Gyula:  Kozocsa Sándor (1904–1991)  In: Az Orszá­gos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1991–1993. Bu­da­pest, OSZK. 1997. 57-61. p. http://epa.oszk.hu/0140 0/01464/00022/pdf/057-061.pdf

7.    A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciója és az MTA Művelődéstörténeti Bizottsága 2005. január 12-én „Emlékezzünk jeles elődeinkről” címmel tudományos ülésszakot rendezett az OSZK-ban az akkor 120 évvel ezelőtt alakult Országos Hírlapkönyvtárára emlékezve. Ennek keretében hangzott el Pogány György Kozocsa Sándorról szóló előadása. Forrás: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 14. évf. 2005. 3. sz. 30. p. http://ki.oszk.hu/3k/19972006/valcikkek/valcikkek0503/kocsy.html

 8.   POGÁNY György: „Könyvek között éltem” Kozocsa Sándor emlékezete = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 14. évf. 2005. 3. sz. 45–51. p. http://ki.oszk.hu/3k/19972006/valcikkek/valcikkek0503/pogany.html

 9.   Kozocsa Sándor 70 éves = Magyar Könyvszemle, 90. évf. 1974. 3–4. sz. 372. p. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00290/pdf/MKSZ_EPA00021_1974_90_03-04_356-372.pdf és KÓKAY György: Kozocsa Sándor (1904–991) = Magyar Könyvszemle, 108. évf. 1992. 1. sz. 71. p. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00348/pdf/mk_1992_1_71.pdf

 10. BATÁRI Gyula: i. m. 1997. 60. p.

11.  Târnăveni, ma Romániában található település.

12.  Napjainkban Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum: http://romkatgimnmvhely.webnode.hu

13.  Az egykori szászvárosi református kollégium épületében ma az Aurel Vlaicu Nemzeti Kollégium működik: http://www.colegiulavlaicu.ro

14.  Épületében ma az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kara található: http://kvk.uni-obuda.hu/karrol/telephelyek

15.  A doktori értekezést a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán az 1925/26. tanévben fogadták el, példánya az ELTE Egyetemi Könyvtárában nem lelhető fel.

16  „A németek egyik legkiválóbb könyvtári szaktekintélye” – írta róla Pasteiner Iván, az ELTE EK hajdani főigazgatója (PASTEINER Iván: Az egyetemi könyvtárak = Magyar Könyvszemle, 61. évf. 1937. 1. sz. 6. p.). Milkau gyakran idézett kétkötetes alapműve: Handbuch der Bibliothekswissenschaft. Herausgegeben von Fritz MILKAU. Erster Bd. Schrift und Buch. Zweiter Bd. Bibliotheksverwaltung. Leipzig, Harrassowitz, 1931–1933.

17.  Milkau mellett Georg Schneider kortárs hazai hivatkozásaira példa: KŐHALMI Béla: Vita a könyvtártudományról. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1957. Budapest, OSZK, 1958. 76–83. p. http://epa.oszk.hu/01400/01464/00001/pdf/076-083.pdf és SZENTMIHÁLYI János: A könyvtári tájékoztatás módszereiről = Magyar Könyvszemle, 72. évf. 1956. 1. sz. 11. p. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00223/pdf/MKSZ_EPA00021_1956_72_01_001-014.pdf

18.  Az IFLA első titkára 1928–1929 között (http://www.ifla.org/history/past-ifla-secretaries-general), akiről nekrológjában így emlékezik meg Moravek Endre: „Magyarország és a magyar könyvtárügy is őszinte, lelkes barátját vesztette el. Többször járt Magyarországon, ismerte és szerette kultúránkat, az ő kezdeményezésére nyílt alkalma több kartársunknak cserekönyvtárosként hosszabb lipcsei tartózkodásra.” (MORAVEK Endre: Heinrich Uhlendahl, 1886–1954 = Magyar Könyvszemle, 71. évf. 1955. 2. sz. 152. p. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00220/pdf/MKSZ_EPA00021_1955_71_01_02_135-152.pdf#page=18)

19. Utazásának szakmai élménybeszámolója: KOZOCSA Sándor: Német és osztrák könyvtárak = Magyar Könyvszemle, 38. évf. 1931. 1–4. sz. 130–137. p.

20.  KOZOCSA Sándor (sajtó alá rendezte): Magyar Könyvészet. Az 1911–1920. években megjelent magyarországi könyvek, különlenyomatok, zeneművek és térképek betűrendes jegyzéke. 1. köt. A–K. Barcza Imre címanyagának felhasználásával összeáll. az OSZK Bibliográfiai Osztálya. Budapest, Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete, 1939. 538 p. és KOZOCSA Sándor (sajtó alá rendezte): Magyar Könyvészet. Az 1911–1920. években megjelent magyarországi könyvek, különlenyomatok, zeneművek és térképek betűrendes jegyzéke. 2. köt. L–Z. Barcza Imre címanyagának felhasználásával összeáll. az OSZK Bibliográfiai Osztálya. Budapest, Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete, 1942. 558 p.

21.  KOZOCSA Sándor: Bevezetés a bibliográfiába. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1939. 115 p.

22.  KÓKAY György: i. m.

23.  A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályából létrejött katolikus tudós társaság: http://szit.katolikus.hu/?m=szentistvan

24.  A „legifjabb írónemzedéket” tömörítő kör tagjai „egyrészt nagy magyar íróink emlékének ápolását, annak a nemes iránynak, melyben azok dolgoztak, diadalra juttatását, másrészt a nemzet- és erkölcsellenes irodalmi törekvések elleni eredményes küzdelmet óhajtják szolgálni” – áll az Auróra Magyar Irodalmi Társaság 1925. évi értesítőjének bírálatában. Forrás: Irodalomtörténet, 15. évf. 1926. 3–4. sz. 174. p. http://real-j.mtak.hu/2793/1/IrodalomTortenet_1926.pdf

25.  Érdekességképpen megemlíthetjük még Kozocsa Sándor korabeli rádiószerepléseit:

      Budapesti rádióműsor, 1935. március 30.: „Mit nézzünk meg vasárnap? A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának ritkaságait ismerteti Kozocsa Sándor dr. (Felolvasás)” Forrás: Eger-Gyöngyösi Újság. Vármegyei Politikai Napilap, 46. évf. 50. sz. 1935. március 30. 4. p. https://library.hungaricana.hu/hu/view/EgriUjsag_1935_01/?pg=227&layout=s&query=kozocsa

      A rádió és a televízió mai műsorából, 1969. október 3., Kossuth Rádió, 16 óra 5 perc: „Az én könyvtáram. Beszélg. Kozocsa Sándorral” Forrás: Népszabadság, 27. évf. 230. sz. 1969. október 30. 8. p. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Nepszabadsag_1969_10/?pg=31&layout=s

26. Pl.: KOZOCSA Sándor: A francia nyelvű irodalom magyar filológiai repertóriuma 1919–1968. Budapest, ELTE, 1969. 547 p.

27.  Pl.: KOZOCSA Sándor: Horváth János élete és munkái. Budapest, Egyetemi Nyomda, 1948. 15 p.

28.  Pl.: KOZOCSA Sándor: Garay János válogatott munkái. Budapest, Magyar Népművelők Társasága, 1943. 96 p. és KOZOCSA Sándor: Vajda János összes versei. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967. 910 p.

29.  Példaként hozhatjuk a több kiadást is megért Szindbád című regény gondozását (KRÚDY Gyula: Szindbád. Összegyűjt. és szerk., a bibliográfiát készítette és az utószót írta KOZOCSA Sándor. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985. 865 p.), de Krúdy folyóiratokban közölt, irodalmi esszéinek egybeszerkesztését is (KRÚDY Gyula: A szobrok megmozdulnak. Írások az irodalomról. Vál., szerk., utószó és jegyz. KOZOCSA Sándor. Budapest, Gondolat Kiadó, 1974. 460 p.).

30.  Kozocsa Sándor tudományos munkássága. Világirodalom. Párizs, Magyar Műhely, 1970. 15 p.; Kozocsa Sándor tudományos munkássága. Magyar irodalom. Párizs, Magyar Műhely, 1972. 30 p.; Kozocsa Sándor élete és irodalma. Párizs, Magyar Műhely, 1977. 31 p.

31.  KOZOCSA Sándor: Bevezetés a bibliográfiába. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1939. 4. p.

32.  A szelekciót – terjedelmi okokból és az autobibliográfiában feldolgozott életműre tekintettel – elsősorban Kozocsa 1979-ben megjelent interjújában (BATÁRI Gyula: i. m. 1979) az általa felsorolt, kizárólag könyvtártudományi, bibliográfiai kiadványai összegyűjtésével végeztük el, kiegészítve Batári nekrológjában (BATÁRI Gyula: i. m. 1997) és Pogány megemlékezésében (POGÁNY György: i. m.) fellelt dokumentummal, valamint néhány további tétellel (tematikusan, azon belül időrendben csoportosítva). Kozocsa szépirodalommal kapcsolatos munkásságát nem dolgoztuk fel, ezekre szükség esetén – magyarázatként – utalunk tanulmányunk jegyzeteiben.

33.  A közlés Kozocsa Sándor Géza szíves hozzájárulásával történik, melyet ezúton is köszönjük.

34.  Szabó Károly (1824–1890) a Régi Magyar Könyvtár című bibliográfiai vállalkozás elindítója.

35.  Petrik Géza (1845–1925) a Magyar Könyvészet három kötetének szerzője.

36.  Szinnyei József (1830–1913) a Magyar írók élete és munkái című bibliográfiai sorozat szülőatyja.

37.  Gulyás Pál (1881–1963) folytatta Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című művét.

38.  Kozocsa közvetlen kollégáinak nevezi meg 1945 előttről Sajó Gézát és Császár Zoltánt, az 1945 utáni időszakból Harsányi Margitot, Busa Margitot és Bélley Pált, továbbá barátként említi Halász Gábort (BATÁRI Gyula: i. m. 1979. 529. p.).

39.  Vö.: „Magyarországon a könyvtárosi stúdiumokat már a század kezdetén megtaláljuk az egyetemeken: 1901 és 1918 között Gyalui Farkas a kolozsvári, 1914-től Gulyás Pál a budapesti, 1936-tól Máté Károly a pécsi és Nyireő István a debreceni egyetemen tartott előadásokat magántanári minőségben, de a tanszék felállítására, a szak megszervezésére nem került sor.” Forrás: SZELLE Béla: Harmincéves az egyetemi könyvtárosképzés = Könyvtáros, 29. évf. 1979. 6. sz. 316. p.

40.  Lukinich Imre (1880–1950) az OSZK igazgatója 1924–1929 között.

41.  Pl. KOZOCSA Sándor: Zeneirodalmi repertórium. 1929. I. negyed = Muzsika, 1. évf. 1929. 6-7. sz. 80-85. p.

42.  KOZOCSA Sándor: i. m. 1939.

43.  Császár Elemér (1874–1940) irodalomtörténész, a budapesti egyetem (mai ELTE) tanára, akadémikus.

44.  Négyesy László (1861–1933) irodalomtörténész, esztéta, nyelvész, a budapesti egyetem (mai ELTE) tanszékvezető tanára, akadémikus.

45.  Bővebben KISZL Péter: A könyvtárosi szakvizsga magyarországi gyökereiről képesítési rendszerünk 140 éves jubileumán = Könyvtári Figyelő, 25. (61.) évf. 2015. 3. sz. 217–228. p. http://ki.oszk.hu/kf/2015/07/a-konyvtarosi-szakvizsga-magyarorszagi-gyokereirol-kepesitesi-rendszerunk-140-eves-jubileuman

46. 1942-től tanított a budapesti egyetemen (mai ELTE), de 1943-ban szerzett magántanári kinevezést. CZÖVEK Zoltán: Az egyetemi könyvtárosképzés megindulása Magyarországon = Képzés és Gyakorlat, 8. évf. 2010. 3–4. sz. 36. p. http://epa.oszk.hu/02600/02641/00001/pdf/EPA02641_kepzes_es_gyakorlat_2010_03-04_021-042.pdf és POGÁNY György: i. m. 47. p. alapján

47.  Vargha Kálmán (1925–1988) irodalomtörténész, az MTA Irodalomtörténeti Intézet Bibliográfiai Osztályának vezetője, a budapesti egyetem (mai ELTE) oktatója.

48.  Busa Margit (1914–2009) irodalomtörténész, bibliográfus, az OSZK tudományos főmunkatársa.

49.  Alszeghy Zsoltné Tési Edit (1922–2006) irodalomtörténész, a budapesti Veres Pálné Gimnázium magyar-latin szakos tanára. http://www.vpg.hu/?q=evfordulo/dr-alszeghy-zsoltne-dr-tesi-edit

50.  1941-től tanított a debreceni egyetemen. Ld. CZÖVEK Zoltán: i. m. 36. p.

51. Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész, a budapesti egyetem (mai ELTE) tanára, Kossuth-díjas akadémikus.

52.  Alszeghy Zsolt (1888–1970) irodalomtörténész, a budapesti egyetem (mai ELTE) tanára, akadémikus.

53.  Radó György (1912–1994) író, műfordító, irodalomtörténész.

54.  Kozocsa Sándorné Bagossy Klára.

55.  Kozocsa Sándor Géza (1935–), magyar-könyvtár szakot végzett az ELTE-n, általános iskolai, majd gimnáziumi tanár, az ELTE BTK Nyelvtörténeti Tanszékének, illetve Mai Magyar Nyelvi Tanszékének adjunktusa, aki az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium igazgatóhelyettesként ment nyugdíjba.

56.  Akkor: ELTE Ságvári Endre Gyakorló Iskola.

57.  Ld. az 55. jegyzetet.

58.  Kozocsa Sándor Géza közreműködött édesapja, Kozocsa Sándor több művének elkészítésében is, pl.: KRÚDY Gyula: Régi és új emberek. Sajtó alá rend. KOZOCSA Sándor. A költő és a leányzó című kisregényt sajtó alá rend. KOZOCSA Sándor Géza. Budapest, Magvető. 1977. 318 p. és  A magyar irodalom bibliográfiája 1956–1957. Összeáll. Kozocsa Sándor, a gyűjtési munkálatokban részt vett ifj. Kozocsa Sándor és Kozocsa István. Budapest, Gondolat Kiadó, 1961. 717 p. Ezen kívül kritikai írásaival szerepelt a rádióban is, pl.: Petőfi Rádió, 1975. május 6.: „Kritikusok fóruma, Albert Gábor: Kagylóhéjban. Kozocsa Sándor Géza írása” Forrás: Petőfi Népe, 30. évf. 1975. 100. sz. 1975. május 3. 5. p. https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1975_05/?query=%22kozocsa%20s%C3%A1ndor%20g%C3%A9za%22&pg=11&layout=s

Az interjú jegyzeteihez felhasznált szakirodalom

BOTKA Ferenc: Vargha Kálmán hatvan éves. = Irodalomtörténeti közlemények. 89. évf. 1985. 3. sz. 386. p. http://epa.oszk.hu/00000/00001/00341/pdf/itk_EPA00001_1985_03_386.pdf

GERŐ Gyula (összeáll.): Magyar könyvtörténeti kronológia 996-2007. 1–3. köt. Budapest, OSZK, 2009.

Magyar katolikus lexikon: http://lexikon.katolikus.hu

Magyar nagylexikon. 1–19. köt. Budapest, Magyar Nagylexikon Kiadó. 2003–2004.

SZATMÁRI István: Kozocsa Sándor Géza 60 éves. = Magyar Nyelv. 102. évf. 2006. 2. sz. 252–253. p. http://www.c3.hu/~magyarnyelv/06-2/szathmari.pdf