Bevezetô áttekintés
Az ECIL (European Conference on Information Literacy – Európai Konferencia az Információs Műveltségről) első konferenciáját Isztanbulban tartották 2013-ban, a következő évben Dubrovnik, 2015. október 19-e és 21-e között pedig Észtország fővárosában, a Tallinni Egyetem volt a rendezvény helyszíne. A 2015-ös rendezvény török–észt–horvát közös szervezésben valósult meg, a szakmai programot Serap Kurbanoglu, Sonja Špiranec és Sirje Virkus állították össze. A szervezésben és a rendezésében az IFLA különböző szekcióihoz kötődő szakemberek is szerepet vállaltak, együttműködve a konferencia szakmai tanácsadó testületével és a programbizottság tagjaival. Az IFLA képviseletében Sheila Webber vett részt a szervezésben, aki a blogjában (http://information-literacy.blogspot.hu/search/label/ecil2015) átfogó beszámolót írt az eseményről. Az IFLA mellett az UNESCO EU Regionális Fejlesztési Alapja is támogatta anyagilag a szervezést.
A konferencia nagyságrendjének jellemzésére elmondható, hogy 222 javaslat érkezett az előadások témájára, a poszterek bemutatására és a műhelybeszélgetések tematikájára. A javaslatokból 195 programpontot fogadtak el a szervezők: három vitanyitó  előadást, 89 szakmai előadást, melyekhez kilenc PhD-hallgató ismertetése kapcsolódott, és 37 további előadást az információs műveltség területeiről származó jó gyakorlatokról. Ezek mellett két szekcióban további 22 villámelőadásra is sor került (pecha-kucha*). A résztvevők bekapcsolódhattak tíz műhely- és két panelbeszélgetésbe, és az egyetem aulájában poszter-kiállítást is megtekinthettek. Tájékozódásukat szerzői mutatóval és irodalomjegyzékkel kiegészített konferencia-kötet (http://ecil2015.ilconf.org/documents/ecil2015_abstracts.pdf) segítette az előadások tartalmi kivonatának bemutatásával.
A konferencián ötven országból 361 szakember vett részt. Népes delegációval érkeztek a finnek (55 fővel), az észtek (32 fővel) és az amerikaiak (26), Nagy-Britannia és Norvégia 21, Svédország 15 résztvevővel, Hollandia és Németország 13, Csehország és Horvátország 12, Ausztrália 11 fővel. Magyarországról négyen vettek részt a rendezvényen: Király Magdolna (Debreceni Egyetem) előadóként, Nemes László (ELTE) pedig poszterrel járult hozzá a rendezvény sikeréhez.
A sokféle helyszínről és földrészről érkező delegációk különböző értelmezését adták az információs műveltség területeinek. Bár zömmel európai előadók szerepeltek, az európai tematika és a globális kitekintés jól eltalált aránya egyértelműen előnyére vált a rendezvénynek. Azáltal, hogy a program összeállítói nem kötelezték el magukat egyetlen koncepció mellett sem, konstruktív párbeszédekre nyílt lehetőség az információs műveltségről. A szekcióprogramok pedig arra fókuszáltak, miképpen járulnak hozzá a fogalom eltérő megközelítései a társadalmi kihívások kezeléséhez mind az általános, mind pedig a helyi tudományos közösségek szintjén.
A perspektívák változatossága több szempontból is előnyös volt. Szóba kerültek még az információs műveltséghez kapcsolódó határterületek elméleti kérdései (pl. a digitális műveltség, egészségügyi műveltség, vizuális kommunikációs műveltség stb.), melyek kiegészítéseként gyakorlati példákkal is megismerkedhettünk, ami különösen előnyös volt a doktoranduszok előadásai esetében.
A tematikában hangsúlyosan szerepeltek az információs műveltség oktatásának, terjesztésének különféle gyakorlati és elméleti kérdései. Új tendenciaként könyvelhettük el, hogy a formális oktatás világából a hangsúly kezd áthelyeződni az informális formákra, és egyre több figyelem fordul azokra a megoldásokra, amelyekre nem a szokásos tanár/diák felállás a jellemző. Ilyen például a digitális állampolgársághoz kötődő kompetenciák széles körű terjesztése (annak jogi és etikai vonatkozásaival együtt). Az idősebb generációk információs jártasságának fejlesztésében is az informális oktatási formák változatossága hozhat áttörést.
Kiemelt témaként jelent meg az előadásokban a fejlődés fenntarthatóságának és a „zöld” szempontok érvényesítésének kérdése. Az előadók rávilágítottak, mennyi mindent tehetünk mi magunk is ennek érdekében, illetve, hogy mely területeken korlátozottak a lehetőségeink a fenntarthatóság eszméinek tudatosításában.
Az ECIL konferenciák elsőrendű célja a tudományos párbeszéd előmozdítása és a tapasztalatok egymással történő megosztása volt eddig is. Jó volt most is látni, hogy a különféle kutatási hagyományokkal bíró tudományterületekről, és eltérő földrajzi környezetből érkező szakemberek milyen sikeresen tudnak egymással együttműködni. A párbeszéd keretei megteremtődtek, és remény van arra is, hogy a virtuális térben minél több olyan kutatási program szerveződjön, amelyek a földrajzi távolságokat legyőzve közös kutatási keretben egyesítik a hasonló érdeklődésű szakembereket.
Fontos hozadéka az ECIL konferenciáknak az is, hogy az előadók éveken át tárgyalhatnak, elemezhetnek egy-egy átfogóbb problémakört, mert maguk is igénylik a folyamatos párbeszédet és tudatosan élnek a konferenciasorozat kínálta előnyökkel.
A lokális állapotokat bemutató esettanulmányok és a jó gyakorlatok megismerése lehetőséget ad arra is, hogy egy-egy projekt a konferencia folyományaként bekerüljön a nemzetközi szakmai látókörbe, illetve ösztönzően hathat más környezetben történő honosításokra, nemzetközi továbbfejlesztésekre is.
.
A helyszínrôl
A konferencia helyszínéről is érdemes néhány szót ejtenünk. A még félmilliót sem elérő létszámú észt fővárosban négy egyetem és közel húsz jelentős, részben magán felsőoktatási intézmény található. A Tallinni Egyetem (Tallinna Ülikool TLÜ) kampusza egymással összeköttetésben álló épületekből áll, helyileg a belváros keleti szélén. Az egyetem oktatási profilja sokszínű – a bölcsészet- és társadalomtudományoktól kezdve, a természettudományokon és a művészeti területeken át az egészségtudományig terjed. A legkülönlegesebb kara az ún. Balti Médiaiskola, mely a három balti állam közös képzési központja a kommunikáció- és médiatudományok területén. Az egyetemnek tízezernél is több hallgatója van az alap-, mester, és doktori képzési formákban, ehhez járul még a különféle továbbképzési és nyári egyetemi programokon résztvevő mintegy 15 ezer hallgató. A közel ezer alkalmazottból 450 az oktatók és tudományos munkatársak létszáma. Az állandó megbízással dolgozó oktatók mintegy tíz százaléka külföldi, mely az egész balti régiót tekintve figyelemre méltó arány. Rengeteg vendégelőadót is fogad az intézmény, akik egy-egy félév erejéig csatlakoznak a különféle programok oktatói gárdájához. Általános elvárás, hogy igyekezzenek a hazai viszonyok között nemzetközi tanulási környezetet teremteni az észt hallgatók számára, hogy felkészítsék őket a nemzetközi tudományos életben és a munkaerő-piaci versenyben való helytállásra. Egy ilyen nyitott jellegű intézmény tudományos profiljába remekül illeszkedett az ECIL konferencia 2015. évi megszervezése. A házigazda szerepét a Digitális Technológia Intézetbe integrálódott Információtudományi Tanszék látta el (a Tanszéken az információs műveltséghez oktatásához illeszkedően intenzív tudományos tevékenység zajlik az e-tanulás, illetve a digitális információs technológiák használatának humán vonatkozásai terén is).
A konferencia érdekessége volt, hogy a Digital Library Learning (DILL) elnevezésű nemzetközi digitális könyvtári mesterkurzus néhány jelenlegi és már végzett hallgatója is részt vett előadóként, illetve műhelybeszélgetések résztvevőjeként a konferencián. A két fő szervező, Sirje Virkus és Aira Lepik professzorok a képzés észtországi koordinátoraiként a DILL-képzés valamennyi résztvevőjének lehetőséget adtak a szereplésre, hogy kifejthessék az információs műveltség témakörébe illeszkedő gondolataikat. A mesterkurzus hallgatóinak jelenléte és szereplése jól illusztrálja e szakképzés tudományos színvonalát is. Előadást hallhattunk tőlük például az osztrák egyetemi könyvtári és a norvég kórházi könyvtári környezetben vizsgált digitális műveltségfejlesztési vizsgálatokról, és szó volt nemzetközi témájú szakdolgozati projektekről, valamint az északi és a balti országok közkönyvtárainak közösségi média használatáról. Az érdeklődök részt vehettek egy e-tanulással foglalkozó műhelymegbeszélésen is, ahol az egyik előadásban az eXE Learning – az e-tanulást támogató, nyílt forráskódú – szoftverrel is megismerkedhettek a résztvevők.
A konferencia színhelye az egyetemi kampusz 2013-ban átadott modern épülete volt.
Az épület alsó szintjén minden igényt kielégítő, ötszáz fős konferenciaterem működik, az épület kisebb előadótermei is ideális helyszínei voltak a szekció programokhoz. Az épületben kialakítottak egy könyvtári szárnyat, ahová átköltöztették a belváros másik szélén elhelyezkedő központi könyvtárból az itteni diákok által leggyakrabban használt állományrészeket. Az egyéni és a csoportos tanuláshoz szükséges tereket is kialakítottak a tervezők, így a többszintes könyvtári szárny az egyetemi élet egyik népszerű színtereként, központjaként működik.
A szervezésrôl
A szervezők a szakmai programokon túl is méltó házigazdának bizonyultak: pl. felkínáltak többféle könyvtári túrán való részvételt, és mindenki rendelkezésére bocsátottak egy teljes napig érvényes turisztikai kártyát, melynek segítségével ingyenes tömegközlekedéssel és múzeumi belépéssel lehetett egyénileg is felfedezni a várost.
A gazdag programból – terjedelmi okok miatt – csupán a kiemelt előadók által tárgyalt témakörökről adok röviden számot a továbbiakban. A program összefoglalója a fentebb már közzétett linken megtekinthető. Az előadások teljes szövege önálló konferenciakötetben jelenik majd meg, várhatóan 2016 első felében.*
Programadó elôadások, kiemelt elôadók
Mindhárom konferencianapot tematikus bevezető előadások nyitották meg. Az ausztrál Susan Danby Brisbane-ből érkezett a Queenslandi Műszaki Egyetemről. Videó-bejátszásokkal tarkított etnográfiai kísérletekről szóló élvezetes előadást tartott az iskoláskort még el nem érő kisgyermekek információszerzési szokásairól. Érdekes volt azzal szembesülni, milyen összetett módon hatja át mindennapjaikat a saját környezetükben folytatott játék, az őket körülvevő világ felfedezése a számítógépes világhálón keresztül. Egymással szerves összefüggésben tesznek szert olyan tudáselemekre az őket körülvevő szociális környezetről, kulturális és fizikai világból, mely a saját kortárs közösségen belüli beilleszkedésüket segíti, illetve az adott közösségeken átnyúló globális tudással is felruházza őket. A képernyő előtt szerzett élményeik visszahatnak kapcsolataik kialakítására, ápolására a fizikai világban, miközben új távlatokat is nyitnak számukra az őket körülvevő világ felfedezésében. Természetesen ezek az internetes tevékenységek szülői, illetve nevelői felügyelettel képzelhetők csupán el.
Carrol Collier Kuhltau, a Rutgers Egyetem (New Jersey, USA) emeritus professzora a minket körülvevő információs környezet drámai gyorsaságú és mértékű változásaira reflektált, bemutatva, hogyan hatnak a változások mindennapi környezetünk színtereire, elsősorban a munkahelyre és a munkahelyi kultúrára. Utalt arra, hogy újra kell gondolni az információs műveltségről szóló meghatározásokat és fogalomkészleteket, mert a problémákat a globális jellegű információs társadalom formálódásának fényében kellene értelmezni.
Sonia Livingstone, a London School of Economics and Political Science professzora előadásában a 9 és 16 év közötti gyermekek virtuális környezethez kötődő szocializációját vizsgálta az EU Kids Online kutatási hálózat munkatársai által rögzített különféle tudományos megfigyelések tanulságainak felhasználásával. Arról beszélt, hogy a kutatási eredmények miként hatnak uniós és tagállami szinten az oktatási, ifjúsági, média- és információs technológiai területekhez kötődő szakpolitikák formálására. Az internet-hozzáférés rutinszerűvé válása, annak szerves beépülése a mindennapokba számos új lehetőséget és kockázatot hordoz. Ezeket uniós szinten kellene felmérni, majd levonni a cselekvésre ösztönző tanulságokat.
A bevezetőket tartó kiemelt előadók mellett meghívott előadók irányították figyelmünket az információs műveltség fogalmához kötődő speciálisabb problémakörökre.
Gobinda Chowdbury a Northumbria Egyetem (New­castle, Nagy-Britannia) professzora a környezeti és társadalmi fenntarthatóság, az információs technológiai fejlődés és az információs műveltség egymásra hatását elemezte. Utalt arra, hogy az ergonomikus és környezettudatosan fejlesztett információs infrastruktúra kialakítása egyéni, helyi közösségi és globális érdek is egyben. Minél egyszerűbben, kényelmesebben, felhasználóbarát módon, és a helyi igényekre adaptálhatóan tudunk információt szerezni és feldolgozni, annál inkább nő az információ-szolgáltatások hatékonysága, a stabil, jól működő, fenntartható társadalmi keretek kialakításának esélye. A környezeti, társadalmi és információtechnológiai fenntarthatóság pedig azon a ponton is összeér, amikor például minél tartósabb és modulárisan is továbbfejleszthető eszközök gyártására, használatára kellene törekednünk. Így kevésbé terheljük a fizikai környezetet, s felhasználói szinten is könnyen adaptálható módon a frusztrációt a minimálisra szorítva lehet alkalmazkodni a szolgáltatások és a hardver alapú infrastruktúra fejlődéséhez.
Heidi Julien a State University of New Yorkból (Buffalo) érkezett. Előadásában azt járta körül, hogy az információs műveltséghez kötődő különféle dimenzióknak milyen komplex befolyása van a legkülönfélébb politikai területek formálására mind globális, mind helyi szinteken. Az információs műveltség alakulása közvetlen kapcsolatban van a gazdasági fejlődéssel, a demokrácia kiteljesedésével. Az élethosszig tartó tanulás egyre inkább stratégiai jelentőségűnek tűnik a minket körülvevő világ által támasztott kihívásoknak való megfelelés kapcsán. Az információs műveltség növekedése magában foglalhatja az interkulturális párbeszéd különféle formáinak fejlődését, a szólásszabadság kiteljesedését, a fenntartható humán és természeti környezetformálást. Az előadó azonban azt is megjegyezte, hogy óvakodnunk kell a túlzott globális elvárásoktól. Az információs műveltségből levezethető különféle szakpolitikai elemek helyi szinten leginkább az adott összefüggésrendszerben és elvárásokhoz alkalmazkodva érvényesülnek. Az információs viselkedés komplexitásából fakad – az információ lokális kulturális és társadalmi kódokon keresztül születik meg, érvényesül és közvetítődik –, hogy az egyes kompetenciák fejlesztése nem fordítható le általában azonnali rövid távú gazdasági és politikai haszonra, hiszen épp ezeket a kulturális, információs kódok formálódása nagyon időigényes folyamat. A helyi hosszú távú fejlődést célzó mozaikokból állhat össze hosszabb távon egy általánosabb fejlődési minta, mely jótékonyan hathat vissza a globális fejlődésre.
Mandy Lapton (Műszaki Egyetem Queensland, Ausztrália) is az információ befogadásának és értelmezésének bonyolult folyamatait állította előadásának középpontjába. Fő üzenete, hogy az iskolában számon kérhető általános ismeretek közvetítésén és a helyi környezethez kötődő kulturális kódokon túl az információ befogadása belső, szubjektív és transzformatív, egyéni szintű folyamat. Az információ értékelésének egyéni szinten számos összetevője van. (Folyamatos kölcsönös reflexió a külső környezettel, esztétikai tényezők, érzelmi tényezők, beillesztés a meglévő információs keretek közé, de egyben az intuíciók, új elméleti keretek formálódásának megjelenése is.) Véleménye szerint az információ tartalmának és kontextusának feldolgozása sajátos egyéni művészeti forma. E szubjektív tényezőket az információs műveltség fejlesztésének kívánalma során nagyrészt figyelmen kívül hagyjuk. Azonban a sikeres információs műveltségi kompetenciák komplex hosszú távú fejlesztése e tényező figyelembe vétele nélkül elképzelhetetlen.
Eero Sormunen (Tamperei Egyetem, Finnország) professzor előadásában arra koncentrált, miképpen zajlik a humán információkeresés, értékelés és válogatás az épp aktuális egyéni felhasználási célokhoz, kontextushoz kötődően. Azért fontos, hogy figyelembe vegyük az adott, egyéni célhoz kötött környezetet, mert alapvetően az határozza meg  információszerzés és -feldolgozás folyamatát, vizsgálja ezt a szubjektív folyamatot az online olvasáshoz, az ismeretelméleti előképek hatásához, a különféle információforrások értő befogadásához kötődően. Ezek a vizsgálatok kitágítják az információs műveltség hagyományos diskurzusait. Mélyebben értelmezhetővé tehetik az információkeresés és szelekció folyamatát.
Olof Sundin (Lundi Egyetem, Svédország) professzor a forráskritikára, mint alapvető információfeldolgozási kompetencia jelentőségére összpontosított. Előadásának üzenete az volt, hogy meglehetősen nagy kockázatot rejt, ha a mindennapi online életvitelünk során észrevétlenül, önként engedjük át külső szereplők kezébe az információ szelektálásának, a tartalom saját igényeink szerinti kritikai szűrésének folyamatát. A hagyományos fizikai információhordozók világában ez egyéni szubjektív tevékenység volt, az ehhez kötődő kompetenciák pedig az információs műveltség formálódásának stratégiai alkotóelemeiként jelennek meg, ha ezen a forráskritikai szűrőn keresztül tekintünk rá a minket körülvevő világra. A virtuális térben ezt a szűrési funkciót főként a Google látja el. Hatalmas bizalommal vagyunk lényegében átláthatatlan algoritmikus alapú információkereső és szűrő infrastruktúrák igénybevétele iránt, s a kulcsszó a bizalom. A Google egyik legfőbb piaci sikere épp az ilyen jellegű bizalom megalapozásában és folyamatos kiterjesztésében áll. Viszont miután az információkereső és szűrő algoritmusok működésének mikéntje a piaci siker egyik fő alapja, nem látjuk át, milyen szempontok szerint előválogatott információkon keresztül kapunk képet a minket körülvevő világról! Tehát az iskolai oktatási tevékenység szerves részévé kell tenni az online forráskritika elsajátításának a folyamatát mind az információ-kereséshez, mind a találatok feldolgozásához kötődően. Meg kell tanítani gyermekeinknek azokat az alapvető információválogató mechanizmusokat, melyek alapján az online keresőrendszerek működnek (pl. page ranking), hogy minél tudatosabban tudjanak keresni az adott technikai keretek között! Másrészt a találatként kapott webes információforrások által közvetített tartalmat is kellő kritikai szűrőn át érdemes kezelni, értő módon összehasonlítva azokat, és kiszűrve a számunkra szükséges és hiteles elemeket. Ez a két tevékenység egymással szervesen összefügg, az érem két oldalaként elválaszthatatlan egymástól. Napjaink egyik legnagyobb kihívása tehát a virtuális információkezelés kapcsán a kereséshez és forráskritikához kötődő kompetenciák megalapozása és fejlesztése. Egyre több vizsgálat utal arra, hogy mind a tanárok, mind a diákok oldalán alapvető hiányosságok tapasztalhatók.
Zárszó
Az ECIL 2015-ös konferenciájának fő erőssége a sokszínűsége volt. Ez vonatkozik a témafelvetések változatosságára, valamint az előadók összetételére is. A tudományos programhoz kötődő egyéb rendezvények kitűnő alapot biztosítottak személyes kapcsolatok megalapozására is. 2016-ban a konferenciasorozat majd Prágában folytatódik. Remélhetőleg a csekélyebb földrajzi távolság miatt a magyar részvétel is számottevőbb lesz e fontos és hiánypótló szakmai rendezvényen.
Beérkezett: 2016. január 18.