A nyílt hozzáférésű dokumentumok és a repozitóriumok üzemeltetésének jogi kérdései

A nyílt hozzáférés támogatása*

“Hazánkban a 19. század végétől a szerzői jogi védelem próbál egyensúlyt teremteni” ** és tartani a „szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is”.1

A Jedlik-terv*, a szellemi tulajdon védelmére irányuló nemzeti – szakpolitikai – stratégia2 is célul tűzte ki a szerzői jogi védelem és a hozzáférés harmonikus működtetését.

“Ez az egyensúly egyre törékenyebbé válik a digitális környezetben, amikor az információcsere mindinkább leegyszerűsödik.”*** Az Európai Bizottság is kiáll a nyílt hozzáférés (open access, OA) gondolata mellett. A Bizottság azt javasolja tagállamainak, hogy „a kutatási eredményekhez való szabad hozzáférést elősegítő lépésekkel fejlesszék az állami finanszírozású kutatásokból származó eredmények széles körű terjesztését, ugyanakkor – szükség szerint – gondoskodva a szellemi tulajdon védelméről is3.

A Jedlik-terv stratégiai célkitűzései között is megjelenik a tudományos tartalmak „open access” jellegű, nyílt hozzáférésének elősegítése, miszerint a “részben vagy egészben közfinanszírozású kutatásoknál a szellemi tulajdon, valamint a publikálás elismert költségei elsődlegesen és döntően a kutatás finanszírozásának részeként, illetve a közzététel kapcsán jelentkezzenek, és ne a hozzáférésnél.” ****

Ezt a gondolatot fogalmazták meg korábban a nyílt hozzáférés témájában született állásfoglalások is, mint pl. 2003-as Berlini Nyilatkozat4, miszerint olyan új üzleti modellek kidolgozására van szükség, ahol a finanszírozás állami, egyetemi, pályázati forrásokból a bemeneti oldalon (dokumentum-előállítás) történik, nem a kimeneti oldalon (előfizetés). Vannak olyan kiadók, amelyek megvalósították a kiadás bemeneti oldali finanszírozását azzal, hogy a szerzővel vagy az intézménnyel cikk-eljárási díjat vagy publikációs költségeket fizettetnek.

Amikor egy szerző új alkotást hoz létre, a törvény erejénél fogva, automatikusan létrejön a szerzői jogi védelem is. A szerzőt ettől a pillanattól kezdve megilleti a személyhez fűződő jogok, valamint a vagyoni jogok összessége. Fontosnak tartom már az elején leszögezni, hogy a nyílt hozzáférésű dokumentumok szerzői jogilag ugyanúgy védettek, mint a hagyományos publikációk.

Az OA-publikációk nyilvánossághoz közvetítésének két ajánlott módja

Az OA-publikációk nyilvánossághoz közvetítésének két ajánlott módja az arany út, illetve a zöld út követése.

Arany út: esetében a tudományos cikkeket nyílt hoz­záférésű folyóiratokban publikálják. A művek jogszerű felhasználásának legtipikusabb jogcíme a felhasználási szerződés, amely a szerző kizárólagos engedélyezési jogán alapul. Ebből következően nem kell felhasználási szerződést kötni, mert a szerző engedélyére egyáltalán nincs szükség pl. a közkincsnek minősülő művek felhasználása esetén vagy a művek szabad felhasználása esetén. Természetesen azokban az esetekben sem kell felhasználási szerződést kötni a szerzővel, amikor egyes (tömeges) felhasználások tekintetében a felhasználásra az engedélyt nem a szerző, hanem a törvény adja meg, igaz ilyen esetekben a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg. E méltányos díjigényeket szükségszerűen csak kötelező közös jogkezelés útján lehet érvényesíteni (pl. üreskazetta-jogdíj, reprográfiai jogdíj vagy a nyilvános haszonkölcsönzési jogdíj).

A Szerzői jogról szóló 1999. évi LXXXVI. törvény (Szjt.) tartalmazza a szerzői művek felhasználására vonatkozó szerződések általános és műfaj-specifikus szabályait, az egész Szjt. mögött háttérjogszabályként pedig ott a Ptk. a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezéseivel.

Az Szjt. főszabályként a felhasználási szerződés nem kizárólagossága mellett állít fel vélelmet, ami azt jelenti, hogy a szerzői jogosult egyszerre több felhasználóval is köthet ugyanazon mű vonatkozásában hasonló tartalmú szerződést. (Néhány esetben azonban megfordul a vélelem, és a kizárólagosság a főszabály pl. a kiadói szerződések esetében. Természetesen a gyűjteményes művek, valamint a napilapok és a folyóiratok számára készült művek kivételével.)

Ugyanakkor az is igaz, hogy tulajdonképpen a szerzői jogosult annyi kizárólagos felhasználási szerződést köthet egyidejűleg, ahány felhasználási mód az adott mű vonatkozásában létezik. Ezért fontos a kizárólagos felhasználási szerződések esetében a felhasználási jog terjedelme és tárgya, azaz hogy az adott felhasználási engedély mely felhasználási módokra és milyen mértékű felhasználásra vonatkozik.

Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték.

Az OA-kiadókkal és OA-folyóiratokkal történő szerződéskötés során a szerzők a legtöbb esetben nem kizárólagos szerződést kötnek, ami azt jelenti, hogy továbbra is rendelkezhetnek a műveikkel, azaz más felhasználóval/kiadóval is köthetnek ugyanazon mű vonatkozásában hasonló tartalmú szerződést.

Ez a felhasználási szerződés általában kiegészül egy nyílt hozzáféréssel kapcsolatos kitétellel, amely alapján lehetséges a publikáció pl. egy non-profit dokumentumszerveren keresztüli online hozzáférhetővé tétele. A szerzők – amennyiben nem kizárólagos szerződést kötöttek a kiadóval – jognyilatkozatban határozhatják meg, hogy az általuk nyíltan hozzáférhetővé tett dokumentumokat milyen feltételekkel használhatja fel egy harmadik fél.

Zöld út: esetében szerzői archiválás (self-archiving) történik, ami a publikált tudományos szövegeknek az intézményi vagy tematikus dokumentumszerveren, repozitóriumban történő elhelyezését, archiválását és nyilvánossághoz közvetítését jelenti, nyílt hozzáféréssel.

Az adott egyetem vagy intézmény tudományos te­vékenységét napjainkban a repozitóriumok rep­re­zentálják leginkább, amelyeket általában a könyv­tárak üzemeltetnek. “A szerzői archiválás tárgya tudományterületenként eltérő. Egyes diszciplínákban bevett gyakorlat a preprintek, kísérleti eredmények gyors, informális közreadása, más területeken kizárólag a szerző utolsó saját változatának (lektorált postprint) közreadása elfogadható, s persze vannak olyan tudományágak, amelyeknél a szerzői jog féltése teljesen gátat vet a nyílt hozzáférés gyakorlatának.” *****

“A saját archiválás egyik módja a cikkek (vagy a kiadói honlapra vezető ugrópontok) közreadása a szerzők saját vagy intézeti honlapján. Az egyes intézményekben működtetett szabad hozzáférésű archívumok (intézményi repozitóriumok) előnye a szolgáltató (legtöbb esetben könyvtár) által a cikkekhez hozzáadott szabványos metaadatokban és az archívum OAI-PMH (Open Access Ini­ti­ative – Protocol for Metadata Harvesting) kom­pa­tibilitásában rejlik, így a nagyméretű tematikus re­po­zitóriumok (regiszterek) be tudják gyűjteni a dokumentumokat. Ilyen összesített archívum például a brit OpenDOAR (University of Nottingham), az amerikai OAIster (University of Michigan) és a német BASE (Bielefeld Academic Search Engine – Universitätsbibliothek Bielefeld). Működnek tudományágakat átívelő, tudományterületi archívumok is, mint például a RePEc a közgazdaságtan, a CogPrints a pszichológia, a PubMed Central az orvostudomány, valamint az arXiv a fizika területén.

A szerzői archiválás másik lehetséges módja, ha a tudományos dokumentumokat a szerző a saját vagy intézete honlapján teszi elérhetővé („self-posting”), de az így közzétett dokumentum kevésbé látható, mint a ráépített szolgáltatásokkal rendelkező intézményi és diszciplináris repozitóriumokban történő archiválás esetén.” ******

A szerzői vagyoni jog elsődleges célja, hogy a szerző (ill. a jogosultak) számára művük bármely felhasználása után anyagi ellentételezést, díjazást írjon elő. Tapasztalataim szerint műfelhasználás alatt alapvetően mást értenek a könyvtárosok és a jogászok. Tulajdonképpen szerzői jogi szempontból „felhasználás” alatt a többszörözést és a mű mások számára történő érzékelhetővé tételét értjük.

Hatályos szerzői jogunk példázódó módon rögzíti azokat a konkrét felhasználási módokat5, amelyek esetén a szerzőt díjazás, ellenszolgáltatás illeti meg. Azonban a mű bármilyen más, mások számára történő érzékelhetővé tétele is engedélyköteles.

A tudományos művek repozitóriumban történő archiválása és nyilvánossághoz közvetítése esetében két műfelhasználási mód releváns igazán: a digitális többszörözés és az ún. on-demand nyilvánossághoz közvetítés.

Az archiválás a digitalizálás a szerzői jog fogalomrendszerében többszörözésnek minősül, hiszen ahhoz, hogy a művet analógból digitális formátumúvá alakítsuk, annak másolására van szükség.

A szerző kizárólagos joga, hogy művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon6. Az Szjt. 18. § (2) bekezdése szerint a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközökön többszörözésnek minősül, amely szintén a szerző kizárólagos jogai közé tartozik.

Továbbá az Szjt. 26. § (8) bekezdése a szerző kizárólagos jogai közé sorolja műve online felhasználásának engedélyezését is. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy „a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”7 (Ezt nevezzük lehívásos vagy ún. on-demand típusú hozzáférésnek.) Ez a felhasználási mód valósul meg egyrészt amikor a műveket online tesszük hozzáférhetővé, másrészt pedig amikor a műveket eljuttatjuk a szolgáltatást igénybe vevő közönség egyes tagjaihoz.

Ezen kívül az Szjt. 27. §-a értelmében a szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű, nem színpadra szánt szépirodalmi művek (pl. regények) online felhasználását a jogalkotó a kizárólagos engedélyezési jog megszerzéséhez köti.

A nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak esetében ez azt jelenti, hogy a szakirodalmi művek, tudományos publikációk archiválása, digitalizálása az Szjt. 35. § (4) bekezdése alapján engedélykérés és díjfizetés nélkül lehetséges, amennyiben az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és az Szjt.-ben felsorolt valamelyik felhasználási célt szolgálja. Ugyanakkor a digitalizált szakirodalmi művek online felhasználása, vagy on-demand nyilvánossághoz közvetítése csak a jogtulajdonosokkal kötött felhasználási szerződés birtokában lehetséges.

Jogtulajdonos az, akitől engedélyt kell kérni a mű felhasználására, illetve akinek díjat kell fizetni a mű felhasználásáért. Ez tulajdonképpen lehet maga a szerző, vagy aki vagyoni jogait öröklés vagy átruházás, átszállás alapján megszerzi.

Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott művek

Amennyiben a szerző munkaviszony szerinti munkaköri kötelezettsége keretében készíti el a művét (ún. szolgálati mű)8, arra nézve a vagyoni jogok az Szjt. alapján a munkáltatóra szállnak át.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a munkaviszonynak a mű keletkezésekor kell fennállnia, a jogkövetkezményeket nem érinti a munkaviszonynak ezt követően történő megszűnése. Szükséges továbbá, hogy a szerzőnek a mű létrehozása kifejezetten munkaköri kötelezettségét képezze, amelyre vonatkozólag a szerző munkaköri leírása, munkaszerződése az irányadó.

Mint említettem, a műre vonatkozó vagyoni jogokat a mű átadásával a munkáltató az Szjt. alapján megszerzi. E jogszerzés azonban nem teljes körű, mert a munkáltató nem szerzi meg a szerző csak kötelező közös jogkezelés útján érvényesíthető méltányos díjigényeit (pl. üres kazetta, reprográfiai, nyilvános haszonkölcsönzési jogdíj stb).

Természetesen a munkáltató az általa megszerzett vagyoni jogokkal szabadon rendelkezhet. A művet ti­tokban tarthatja vagy felhasználhatja; másnak bármilyen terjedelmű felhasználást engedhet, vagy a vagyoni jogot magát is átruházhatja.

Ha a munkáltató harmadik személyeknek ad át a műre vonatkozó felhasználási jogokat, akkor az általános szabály szerint a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg. A díjigény érvényesen (természetesen csak írásban és kifejezett nyilatkozattal) ki is zárható.

OA-publikálás repozitoriumokban

Gyakori, hogy a szerző egy kiadónak engedi át a számunkra releváns műfelhasználási jogait. A legtöbb kiadó engedélyezi a publikációk intézményi vagy tudományterületi repozitóriumokban történő párhuzamos elhelyezését. Ahhoz, hogy egy szerző biztosítsa magának a jogot cikkének online repozitóriumban vagy saját intézményének ingyenesen elérhető dokumentumszerverén történő párhuzamos elhelyezésére, a kiadóval ennek értelmében kell megkötnie a szerződést.

Az ún. Sherpa/Romeo lista9 részletesen tájékoztat arról, hogy a kiadók milyen kiadói politikát vallanak a párhuzamos elhelyezés kérdésében. Szeretném felhívni szíves figyelmüket arra, hogy e lista tartalma nem döntő érvényű jogilag, inkább csak orientáló jellegű számunkra. Kétség esetén mindig a hatályos kiadói szerződés érvényes!

Lényeges kérdés, hogy minket, repozitórium üzemeltetőket a jogtulajdonos biztosítson arról, hogy jogosult az adott műfelhasználásra engedélyt adni, amennyiben szolgálati műről van szó, akkor az adott munkáltatótól, mint jogtulajdonostól, kell engedélyt szereznünk a műfelhasználásra. Amennyiben a releváns műfelhasználási jogokat a szerző átadta egy kiadónak, úgy a kiadó nyilatkozatát kell beszereznünk arról, hogy az adott művek szerzőivel kötött megállapodások alapján rendelkezik a művek felhasználási jogaival és jelen nyilatkozat vagy szerződés aláírásával igazolja és szavatolja, hogy a szerződésben meghatározott felhasználási jogok átruházására jogosult.

Összefoglalva

Fontosnak tartom nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a kiadóval vagy a jogtulajdonossal kötött szerződésben feltétlenül rögzítsük, hogy a kiadó/jogtulajdonos szavatol azért, hogy a művön nem áll fenn harmadik személynek olyan kizárólagos szerzői vagyoni joga, amely a repozitórium üzemeltetőjének jogszerzését és műfelhasználását korlátozná vagy akadályozná. E tekintetben más, harmadik személyt a repozitórium üzemeltetőjével szemben semmiféle jog nem illeti meg, és ebből eredően a repozitórium üzemeltetőjével szemben semmiféle jogcímen díjigény nem érvényesíthető.

Szintén nagyon sarkalatos része a megállapodásnak – véleményem szerint – egy esetleges jogsértés esetén felmerülő felelősség kérdése.

A repozitórium üzemeltetőjének egyfelől biztosítania kell a művek védelmét a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedéssel. Az Szjt. meghatározza a hatásos műszaki intézkedés fogalmát: műszaki intézkedés minden olyan eszköz, alkatrész vagy technológiai eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzői jog jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket – rendeltetésszerű működése révén – megelőzze, illetve megakadályozza.10 Másfelől tudjuk, hogy tulajdonképpen nem létezik olyan hatásos műszaki intézkedés, amelyet ne lehetne feltörni, megkerülni.

Ezért fontos lenne lefektetni a szerződésben egyrészt a technikai paramétereket vagy legalább azt, hogy a felek kijelentik, teljes mértékben tisztában vannak a védelmi DRM-technológia tulajdonságaival, működésével, az abban rejlő lehetőségekkel és annak korlátaival, valamint elismerik, hogy az alkalmazott DRM-technológia megfelel az Szjt. 95. § (3) bekezdésében meghatározott hatásos műszaki intézkedés fogalmának.

Másrészt fontos lenne azt is rögzíteni, hogy a re­po­zi­tórium üzemeltetője nem felelős akkor, ha harmadik személy ezt a hatásos műszaki intézkedést megkerüli, és jogtalanul használja fel a védett műveket. A jogtulajdonos ebben az esetben közvetlenül e jogsértő harmadik személlyel szemben érvényesítheti igényét és a repozitórium üzemeltetőjével szemben semmilyen követelést nem támaszthat.

Jegyzetek

* Jelen írás a 2015. augusztus 31-én, az ELTE Egyetemi Könyvtárban megrendezett Hagyományok és kihívások című országos könyvtárszakmai napon elhangzott előadás rövidített változata.

** http://ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2005/3/amberg.html

*** http://ki.oszk.hu/kf/kfarchiv/2005/3/amberg.html

**** http://www.sztnh.gov.hu/sites/default/files/csatolmanyok/jedliktervportalra.pdf

***** http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0103_27_tudasreprezentalas/ch01s04.html)

****** http://www.open-access.hu/strategia

1.    Szjt. Praeambulum (1999. évi LXXXVI. Törvény a szerzői jogról: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900076.tv. [2016. január 11.]

2.    http://www.sztnh.gov.hu/hu/jedlik-terv [2016. január 11.]

3.    A Bizottság 2008/416/EK ajánlása a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egyetemeknek és más állami kutatószervezeteknek szóló gyakorlati útmutatóról

4.    Berlin Declaration on Open Access to Knowledge in the Sciences and Humanities. (2003. október 22. ) http://openaccess.mpg.de/Berlin-Declaration [2016. január 11.]

5.    Szjt. 17. §

6.    Szjt. 18. § (1) bek.

7.    Szjt. 26. § (8) bek.

8.    Szjt. 30. §

9.    http://www.open-access.hu/sherparomeo_lista

10.  Szjt. 95. § (3) bek.

Beérkezett: 2016. január 11.

A bejegyzés kategóriája: 2016. 1. szám
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!