A közel 200 éves Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK) hazánk tudományos életének egyik kiemelkedő központja, forrása. Feladatköre, eszköztára napjainkban is folyamatosan bővül, változik a kor kihívásaihoz igazodva. A legfrissebb tudásanyag gyűjtése, rendszerezése és hozzáférhetővé tétele mellett a muzeális, művelődéstörténeti értékkel bíró állományrészek feldolgozása, digitális rekonstrukciója is folyamatos. A könyvtár egyik ilyen különleges figyelmet érdemlő dokumentum-együttese a múlt században feloszlatott Nemzeti Casino1 (NC) könyvtára. Éppen hetven éve, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 1945-ben átvette ezt az örökséget, melynek elektronikus és történeti feldolgozása most kutatói ösztöndíjpályázat keretében valósul meg.
A Nemzeti Casino története
A 19. század elején Magyarországon a városi polgárság nyelve a német volt; a magyar nyelv főleg csak a falusi udvarházakban volt használatos, így a különböző társadalmi osztályok egymástól elszigetelten éltek. Ezt a helyzetet próbálta orvosolni Széchenyi István, amikor az 1825–27-es országgyűlésen 1825. november 3-án felszólalt a magyar nyelv ügyében. Ez volt az az időszak, amikor Pest – Pozsonnyal szemben – fejlődésnek indult, és Széchenyi felismerte ezt, főbb reformgondolatai ide köthetők. Tervszerűen fejlesztette a fővárost és az egész országot; növekedett Pest város népessége, fejlődésnek indult a közélet, a politika és a kultúra is. Többször beutazta Európát, és látva a nyugati mintákat egymás után körvonalazódtak benne a különböző magyar intézmények, projektek tervei (a Magyar Tudományos Akadémia, a Lóverseny-Egylet, a Nemzeti Casino, a Duna-gőzhajózási Társaság, a Lánchíd, a Vaskapu és a Tisza-szabályozása).2
Az NC elődjének tekinthető az 1825–27 között működő Pozsonyi Klub; az országgyűlés idejére hozta létre Széchenyi István és gróf Károlyi György ezt a szűk „képviselői társas helyet”, ahol az egybegyűltek bérelt lakásban beszélgethettek, dohányozhattak, biliárdozhattak, hírlapokat olvashattak, és akár meg is vacsorázhattak. (Ez az akkoriban közel húsz fős társaság később a casino tagnévsoraiban is kimutatható.)3
Széchényi már ekkor gondolkodott egy állandó, nem csak az országgyűlés ideje alatt működő kaszinó felállításán, Pesten.4 Külföldi tartózkodásai során tanulmányozta a klubéletet is. Végül 1827. június 10-ére kaptak meghívót az aláírók, a Dorottya utcai Vogel-házba, hogy megtartsák a Nemzeti Casino első összejövetelét. Az épületben szállást is béreltek a vidékről érkezők számára.5 A tanácskozás báró Brudern József (1774–1834) elnöklete mellett zajlott, viszont mindössze 46 fő jelent meg, mivel ekkor volt Pozsonyban az országgyűlés is. Az ünnepélyes megnyitásra 1827. augusztus 20-án került sor.6
Széchenyi vázolta az egyesület célját, vagyis „hogy hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetett díszes összegyülekezőhely, melyen főbb és előkelőbb és jobb nevelésűek, eszes, értelmes férjfiak, a társasági rendnek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak vagy többféle politikai újságokat s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos-írásokat olvashassanak, magukat pedig üres óráikban illendően mulathassák […] a Casinóban egyúttal kényelmes Vendéglőt is lelhessenek”.7
Már ekkor 175 részvényese volt az egyesületnek, akik fejenként száz ezüst forint tagdíjat fizettek be és három évre vállaltak kötelezettséget. Bizottságot állítottak fel az alapszabályok kidolgozására és az egyesület ügyeinek intézésére. Az épület bebútorozására 6000 forintot fordítottak, az ezüstneműt gróf Széchenyi István és gróf Keglevich Gábor ajánlották fel használatra, a poharakat gróf Károlyi Lajos, majd a tagoktól is érkeztek egyéb tárgyi adományok. Az ország különböző területeiről érkeztek jobbnál jobb fajta borok az NC pincéjébe árusításra. A Casino a „magyar borok jó hírnevét akarta öregbíteni és azokat a külföldi kereskedelemben is élénkebb forgalomba hozni”.8
Vendéglőst és szolgaszemélyzetet szerződtettek, egy udvarmester, egy kapus, két belső szolga és egy fűtő került alkalmazásra. Megrendeltek 18 hazai és külföldi lapot és folyóiratot.
Az 1830. február 7-ei választmányi ülésen a Pesti Casino nevet Nemzeti Casinora cserélték.9 Átköltöztek a Pesti börze-palotába, de már ekkor célul tűzték ki, hogy felépítenek egy saját házat az egyesület céljaira.
Az NC szalonjában minden vasárnap zeneműveket adtak elő: „hangászati mulatságokat” tartottak. Ennek is köszönhető, hogy 1833 és 1846 között a pesti zenei élet fejlődésnek indult.10 Az NC már a kezdeti években is kivívta a bécsi udvar figyelmét, s bár a tagnévsorok szerint konzervatívok is voltak a köreikben, főleg reformpolitikusok csoportosultak a falak között.11
Az NC szűk körű országgyűlésként is működött, az ülések után itt folytatódott a döntések megvitatása, mindez az alapítók céljaival ellentétesen. A politizálás ellen többször is fellépett az NC igazgatósága. Ezt igazolja Kossuth Lajos esete is, aki 1836-ban kérte felvételét az egyesületbe: „a nemzeti casino tömérdek hírlapot hordatott és szép könyvtára volt, szerettem volna hasznukat vehetni”.12 Széchenyi személyesen kérte meg az új tagjelöltet, hogy vonja vissza a kérelmét, félt, hogy a bécsi udvar politikai lépésnek vélné; Kossuth visszavonult: „itt ön a házi gazda; én annak nézem, s nem szokásom oda tolakodni, ahol tudom, hogy nem szívesen látnak.”13
1835-től végrendeleti nyilatkozat aláírására kötelezték a tagokat, ennek szövegét Széchenyi fogalmazta meg: „a tagok kötelezik magukat, hogy végakaratukat idejekorán, még egészséges állapotukban el fogják rendelni és egyszersmint megigérték, hogy végrendeletükben a Casinóról is megemlékeznek és részére egy kis emlékjelet fognak hagyni.”14 A testamentumot a helyiségekben kitéve sokan írták alá, a neveket a közgyűléseken felolvasták évről-évre.
Gróf Széchenyi István az 1833. április 27-ei végrendeletében a Casinora egy aranyserleget hagyott, majd 1841. december 5-én kiegészítette az intézkedését: „A pesti Nemzeti Casino társaságnak ajándékozok egy kétszáz aranyat érő serleget, […] minden esztendőben tartassék ott egy részvényesi ebéd s akkor az én emlékezetemre üríttessék ki az említett serleg, mely az akkori borok leghelyesebbikével legyen meg- s megtöltve.”15
1848. június 4-én Széchenyi elnökölt a közgyűlésen, ekkor láthatták a tagok őt utoljára a székházban, de az 1856. novemberi választmányi ülésre a döblingi szanatóriumból még egy díszes sakkjátékot küldött ajándékba.16 (Széchenyi 1860. április 8-án fejbe lőtte magát.)
Az első években az NC helyiségeiben ingyen dohányt kínáltak a tagoknak.17 Ezt a szolgáltatást 1851-ben szüntették be, majd 1863-ban az ingyen szivarszipkákat is törölték. 1851-ben visszaköltöztek első épületükbe a Vogel-házba, majd 1859-től a Hatvani utcai Cziráky-házban működtek. 1865-ben már a Jankovich-ház az egyesület tulajdona lett, de ezt 1871-ben ráfizetéssel elcserélték a Cziráky-házzal. Ezt a palotát az NC saját céljaira teljesen átalakította.
Széchenyi további célja volt, hogy a kaszinóban „ott legyen minden ember, kinek befolyás, hatalom és vagyon van kezében”.18 Az első uralkodóházból való tag Bourbon Károly Lajos, luccai uralkodó herceg lett, akit 1836. február 4-én közfelkiáltással választottak meg. Az első tiszteletbeli tag 1881 óta Albert Edward walesi herceg, angol trónörökös.19 1885-ben választották be Rudolf főherceget, az osztrák császári és a magyar királyi trón örökösét. Tiszteletbeli tagok voltak továbbá József főherceg és fia, József Ferenc főherceg, a család másik ágából Albrecht főherceg, nagybányai Horthy Miklós, majd Dom Miguel braganzai királyi herceg.20 Belépett az egyesületbe Fürst Clemens von Metternich, osztrák államkancellár is.21
1861-ben a közgyűlés határozatban döntött arról, hogy minden évben lakomát tartsanak Széchenyi emlékére, ahol a szónok a serleggel a kezében tart emlékbeszédet. Az első ilyen ünnepélyes lakomát 1864. február 4-én tartották, a serleg kiürítése előtt báró Wenckheim Béla mondott emlékbeszédet. Innentől kezdve minden évben megtartották a Széchenyi-lakomákat, kivéve a háború éveiben. Az emlékbeszédeket 1901-ben a Casino évkönyvében összegyűjtve adták közre, majd évről-évre közölték ezeket az évkönyvben.
Az NC a hazai jótékony és kulturális intézményeket segélyezte, számos emberbaráti gyűjtést szerveztek. 1922-ben Széchenyi-alapot hoztak létre: öt év alatt 250 millió koronát gyűjtöttek össze. Az NC az alap kamatait „felajánlja a Honvédelmi Minisztériumnak, azon kikötéssel, hogy az a Ludovika Akadémiát végzett 3 legjobb minősítésű honvédtiszt közül a Casino igazgatóságának választása szerint évenkint annak fog felszerelésére kiadatni, ki viszonyainál fogva arra legjobban reá van utalva.”22
Alapszabályok23
A Nemzeti Casino minden évben kiadta aktuális alapszabályait, házirendjét és tagjainak a névsorát. Az alapszabály szerint „a Casino nemes maga viseletű embereknek kellemetes társalkodás végett való Egyesület”.24 Főbb társalgási témáik a tudomány, a gazdaság és a kereskedés, könyveket, hírlapokat olvasnak, kizárták viszont köreikből a szerencsejátékot.
A Nemzeti Casino nem exkluzív klubként jött létre. Köreibe tartoztak történelmi nevek, tisztviselők, táblabírák, ügyvédek, orvosok, tudósok, írók, kereskedők, gyógyszerészek.25 A tagság feltétele eleinte mindössze a tagdíj megfizetése volt. Tagnak választható volt bármely magyarországi vagy erdélyi férfi, külföldi egyén – külföldi idegen, katona, tudós, művész, jó reménységű ifjú – viszont csak egy tag bevezetése révén jegyezhette be magát az Idegenek könyvébe, és léphetett be az egyesület helyiségeibe. 1828-ban az éves tagdíj száz pengő forint volt, és az aláírással három évre kötelezték el magukat az új tagok. A nagy érdeklődésre való tekintettel 1829–1834 között ötven forint lett a tagdíj, majd ezt hatvan forintra emelték, később újra száz forintot fizettek az új tagok. Az 1880-as évek elejére százhúsz forintra nőtt a tagdíj és kétszáz forintos felvételi díjat is bevezettek, a század végén az aláírás már hat évre szólt.
Az egyesület a tagok befektetései révén jött létre, így az első aláírók a társaság részvényesei lettek, ezért cserébe ingyen látogathatták az NC-t életük végéig.26
Az évek során változtak, szigorodtak a szabályok. Egy idő után már az új tagok felvételéhez is szükséges volt egy tag ajánlása, illetve a választmány szavazat többsége. A tagság lejárta esetén megújítható, életfogytig elvállalható, vagy egy bizonyos összeg befizetésével örökre megváltható volt.
Kezdetben a rendes évi közgyűlés évente két alkalommal került megrendezésre, az év elején és a közepén, majd néhány év után már csak egyszer, január utolsó vasárnapján. Ezen alkalmakkor az egyesület fenntartásához szükséges rendeleteket hoztak és megválasztották a közgyűlés elnökét, az igazgatósági és a választmányi tagokat. További feladatai voltak a közgyűlésnek az állapotjelentések, jóváhagyások előterjesztése, költség-előirányzat jóváhagyása illetve a fejlődést, gyarapítást, alapszabály változtatást irányzó indítványok tárgyalása. Halaszthatatlan esetekben a választmány hívhatott össze rendkívüli közgyűlést. A közgyűlés szavazattöbbséggel döntött.
A választmány feladata a Casino igazgatása, a hivatalnoki személyzet kinevezése és elbocsátása volt, meghatározta a személyzet járandóságát, igazgatta a folyó ügyeket, ellenőrizte a tagdíjak beszedését, megalkotta és módosította a házirendet, új tagok felvételét vitatta meg. Havonta üléseztek, jegyzőkönyvet vezettek, az ülések a Casino-tagok számára nyilvánosak voltak. Az új tagok felvételénél titkos golyóvetéssel szavaztak.
Az igazgatóság három tagból állt, és végrehajtó feladatot látott el; kidolgozta a következő évi költségvetést, képviselte az egyletet, végrehajtatta a közgyűlés és a választmány határozatait.
A pénztartó kezelte az NC vagyonát az igazgatók és a választmány felügyelete alatt.
A választási rend szerint, már a kezdeti években is a választmány 24 tagjából évente az egyharmada kilépett és újak léptek a helyükbe. Az igazgatóságból egy tag lépett ki minden évben, és három évre újat választottak.
Szigorú szabályok vonatkoztak a kártyajátékra is. Amennyiben valamelyik tag nem törlesztette az adott határidőn belül a felmerült játék tartozását, kizárhatták az egyesületből.
A kaszinó helyiségei, mint a társalgó, az olvasóterem, a játékterem és az étterem csak a kijelölt célokra voltak használhatóak. A könyvtár dokumentumait – könyvek, folyóiratok, hírlapok, térképek, egyéb nyomtatványok – csak helyben lehetett használni, az olvasó- és a játékteremben tilos volt étkezni és csendben kellett lenni. Az éttermen kívül kizárólag este 10 óra után lehetett ételt felszolgálni. A helyiségek reggel 11 órától hajnali 5 óráig tartottak nyitva.
A választmány több bizottságot is felállított a különböző feladatok felügyelésére: pénzügyi bizottság (7 tag), játékbizottság (9 tag), művészeti bizottság (7 tag) és könyvtári bizottság (17 tag). „A nemzeti Casino vagyona feloszthatatlan, és ahhoz se részvényesek, sem az egyletből kilépett tagok, sem azok örökösei, hagyományosai vagy engedményesei legkisebb jogot sem tarthatnak. Azon esetben, ha az egylet feloszlatása, emberi számítás szerint előre nem látható bármi rendkívüli okok vagy eseményeknél fogva, elkerülhetetlenül bekövetkeznék, összes vagyona, mint szintén feloszthatatlan alapítvány a magyar tudományos akadémia avagy az annak helyébe netán lépett hasonló jellegű magyar tudományos intézetre háramlik.”27 „Azokban az esetekben, ha a Casino az alapszabályokban előírt célját túllépi és eljárását be nem tartja, hatáskörét túllépi, államellenes működést fejt ki, a közbiztonság és közrend ellen súlyos vétséget követ el, vagy a tagok vagyoni érdekeit veszélyezteti, a m. kir. belügyminiszter ellene vizsgálatot rendelhet el, működését felfüggesztheti és végleg fel is oszlathatja.”28
A Nemzeti Casino könyvtára
1827-ben Széchenyi az NC megalapításakor felajánlotta 338 kötetes könyvtárát. A tagok még 250 kötetet gyűjtöttek össze. A kezdetekben hírlapokra 1200 forintot, könyvek beszerzésére 500 forintot irányoztak elő.29 1834-ben már 3000 művet tartalmazott az állomány, többnyire idegen nyelvű köteteket, pedig 1829-től a beszerzésre fordított összeget csak magyar művekre lehetett fordítani, de sok adomány és hagyaték érkezett, ami külföldi mű volt.30
A megalakulást követő első 57 év alatt átlag évi 2699 forintot költöttek az állomány növelésére. Célját tekintve magánjellegű könyvtárként jött létre, csak a helyben használat volt engedélyezett a tagok számára. Egy nagyterem, három szoba és egy olvasóterem szolgálta a könyvtár céljait. Kétféle katalógus és egy inventárium segítette az eligazodást. 1834-ben Antal Mihály hozta létre az első inventáriumot, ebben 673 munka, közel 3000 kötet könyv, hírlap és folyóirat szerepelt. 1838-tól a könyvtár rendszeres lajstromozását rendelte el a Könyvtári Bizottság. Szintén a Bizottság 1840-ben meghatározta a gyarapodásra és fönntartásra vonatkozó elveket.31
A könyvtár főbb adományozói gróf Dessewffy Aurél, Tasner Antal, Láng Ignác, Weisz Bernát F., Szilágyi Ferenc, Török János voltak. Dessewffy Aurél 1842-ben 278 munkából, 433 kötetből álló könyvgyűjteményét hagyományozta a kaszinóra. Szilágyi Ferenc az Augsburger Allgemeine Zeitung 1798‒1848-iki folyamait, vagyis a teljes folyóiratot (130 kötet) hagyta a könyvtárra. Török János adománya (gróf Széchenyi István munkái, és amit mások írtak Széchenyiről) önálló részként a Széchenyi-szekrényben kapott helyet.32
A megbízott könyvtárnokok nagy hangsúlyt fektettek a könyvtárra, „föntartása és kezelése a szakrendezés keresztülviteléig a könyvtártudomány és bibliographia igényeinek s az intézet traditióinak egyaránt megfelelt”.33 Pákh Albert 1852-ben közzétette az állomány katalógusát, Szalay László a könyvtár rendezését vitte véghez, Tóth Lőrinc javaslatokat tett a könyvtárrendezéshez, Toldy Ferenc biztosította a szakszerű fejlődés lehetőségét és az Új Magyar Múzeumban 1850-ben jelentetett meg egy tanulmányt a könyvtárról, Barna Ferdinánd 1873-ban a müncheni királyi állami könyvtár rendszerét alkalmazta az állományra.34 Urházy György volt az utolsó rendszeresített könyvtárnok. (Amíg volt külön könyvtárnok, folyamatosan vezették a katalógusokat.)
A nagyteremben a könyvállomány, a kisebb termekben a hírlapok sorakoztak. Több katalógus segítette az eligazodást, egy betűrendes cédulakatalógus (1873), egy szak szerinti cédulakatalógus (1873), egy index, melyben a könyvek és az új szerzemények szerepelnek betűrendben és egy nyomtatott katalógus (1852). A könyvtárban a csonka könyvek száma csekély volt, de előfordultak.35
Az 1880-as évektől kezdve már nem volt önálló könyvtárnok, a titkár, a pénztárnok és a könyvtáros volt egy személyben megbízva. Ekkoriban 19 ezer kötetből állt a könyvtár, 150 000 forintot költöttek eddig rá, nem számolva Dessewffy Aurél nagy értékű hagyatékával.36 A korabeli leírásokból tudjuk, mit tartalmazott az állomány:
„A könyvtár legnagyobb kontingensét a magyar irodalom termékei s a magyar történeti kútfők szolgáltatják. A könyvtár bírja a m. t. akadémia s a Kisfaludy-társaság összes kiadványait, a magyar zeneíróknak legnagyobb részét s a magyar tudományos irodalomnak minden nevezetesebb termékét. Bírja továbbá a Tudományos gyűjtemény összes folyamait, Kossuth Lajos országgyűlési tudósításait, 1832-1836-ig (kéziratban), a Pesti Hirlapot 1841-1847-ig, az 1848-9-iki Közlönyt, Márczius Tizenötödikét és több ez időbeli ritka hírlapot. A külföldi irodalom ritkább termékeiből meg vannak: Ersch és Gruber Encyclopaediája, a Revue des deux Mondes összes folyamai, az Edinburghi és Westminsteri Review-uk s több más ritka munka. Szépirodalmi munka aránylag kevés van a könyvtárban.”37 „Ha nem is voltak közöttük könyvészeti ritkaságok, de voltak és vannak nagyértékű művek, melyeket egyesek, magánosok, éppen nagy értékük miatt nem szerezhettek be. Ott van azonban Calepinus szótárának bázeli kiadása 1605-ből, aztán az Augsburger Allgemeine Zeitung, melynek 1798-tól 1848-ig terjedő 50 évfolyamát Szilágyi Ferenc részvényes ajándékozta 1855-ben a Casinónak; a későbbi évfolyamokat pedig a Casino szerezte meg, úgyhogy ezen legrégibb világlap egész napjainkig megvan könyvtárunkban; továbbá a Quarterly Review, mely hasonlóképpen alapításától kezdve megvan a Casino birtokában, de megvannak magyar, német, francia, angol és olasz nyelven a világirodalom legkiválóbb termékei, melyek szakszerű kiválasztása egy tudósokból, írókból és könyvbarátokból összeállított bizottságra, az ú. n. könyvtári bizottságra volt mindig bízva”.38
1884-ben a helyben használók – 1800 tag – összesen 3210 kötetet olvastak. Az állományba tartozott 13 kézirat, két régi, 1711 előtti magyar nyomtatvány,39 400 térkép, egy földgömb, illetve egy régi festmény is.40
Az NC termeiben minden szaknál külön sorakoztak a magyar nyelven írt munkák, a Magyarországra vonatkozók és a külföldi irodalom termékei. A könyvtár osztályozási rendszere 1852-ben a következő volt:41
I. Irodalomtörténet, Itészet (Műbírálat), Nyelvészet, Bibliográfia, Szótárak, Enciklopédiák;
II. Klasszikusok, Szépirodalom, Művészet, Régiségek;
III. Filozófia, Nevelés, Iskolaügy, Vallás, Egyház, Mitológia;
IV. Történelem, Életírás, Emlékiratok, Oklevéltan, Érmetan, Címertan, Genealógia;
V. Földirat, Statisztika, Utazások, Helyrajzok, Népismertetés, Kalauzok;
VI. Politika, Államtudomány, Közélet, Társadalom, Törvény- és jogtudomány, Büntetőügy;
VII. Nemzetgazdaság, Pénzügy, Ipar, Kereskedelem, Közlekedés;
VIII. Természettudományok, Orvostan, Baromorvoslat, Gazdaság, Földművelés, Állattenyésztés, Erdészet, Vadászat, Kertészet;
IX. Matematika, Csillagászat, Építészet, Kézműtan, Hadtudomány;
X. Vegyesek.
1885-ben az NC könyvtári bizottsága felkérte Csontosi Jánost, hogy készítsen egy jelentést az egyesület könyvtáráról.42 Ez 1886. április 10-én készült el. A jelentés szerint ez a „legrégibb és legtekintélyesebb ilynemű könyvtár az országban […] közkönyvtáraink közt is számot tesz.”43 (A Könyvtári Bizottság tagjai a közélet vezéregyéniségei, kiváló jelesei, hazafiak, írók közül kerültek ki, tudományosan képzett szakférfiak voltak. Munkájukkal a korszerű haladást és a szakszerű kezelést szolgálták.) Csontosi több javaslatot tett a könyvtár fejlesztésére ebben a jelentésében.
Kérte a Bizottságot, hogy újra alkalmazzanak szakkönyvtárnokot a felügyeletre, aki naprakésszé tenné a meglévő katalógusokat, pótolná az elmúlt évek kiesett adminisztrációit. Jelezte, hogy a könyvtár ablakain, ajtóin nincs vastábla, ami tűzveszélyes lehet. A könyvtári nagyterem plafonján repedések vannak, és két helyen beázik, továbbá a díszítése nincs összhangban a többi teremével, kevésbé díszes a kialakítása, könyvszekrényei nem egységesek, illetve már a hely is szűkös. Kevés a megvilágítás, alacsonyak az ablakok, célszerű lenne vagy felülről megoldani a megvilágítást vagy az ablakokat a plafonig növelni. A könyvtárat biztosítani kellene legalább 100 000 forintig.
Javasolt lenne egy általános revízió, ami 1873 óta nem volt, a cédulakatalógust a könyvekkel össze kellene hasonlítani, selejtezni kellene, dönteni kellene a csonka kötetek kiegészítése vagy eladása felől. Ezt követően elő lehetne készíteni a nyomtatott katalógus második kiadását, kiegészítve a könyvtár rövid történetével, a hivatalos régi iratok hiányosak vagy lappangnak valahol, fel kellene kutatni ezeket, lajstromozni és megőrizni. Az egyesületre vonatkozó hírlapi cikkeket gyűjteni, rendszerezni ajánlatos.
A nagyterembe két nagyobb asztalra lenne szükség, egy a díszmunkák bemutatásához, és egy másik a lajstromozandó kötetek elhelyezésére. Ki kellene jelölni a hivatalos órákat és az éves porozási szünidőt. A könyvmolyok ellen ajánlatos lenne naponta minimum egy órát szellőztetni. Szintén a molyok ellen „a könyveket egyszerűen, de csinosan, stylszerű módon fél bagaria bőrbe” kellene köttetni.44 Kétféle bélyegző beszerzésére tesz javaslatot, egy kisebb a díszmunkák, kéziratok, metszetek, ritkaságok számára és egy nagyobb a többi könyvnek. „A mostani bélyegző mely nemcsak szokatlan nagy, hanem izléstelen is s a könyvet inkább bepiszkítja, mint jelzi, cassáltassék”. Az általa elgondolt bélyegző a bázeli postabélyegző mintára készülne, szerepelne rajta a könyvtár címe, az év és a dátum. A ritkaságok méltó elhelyezése végett egy vitrin kellene Cimeliotheca néven, amiben a becsesebb kéziratok, nyomtatványok, érdekességek kapnának helyet. A könyvtár forgalmáról kéthavonta kimutatás szükségeltetik a hírlapokban, továbbá egy éves kimerítő jelentés. Tanácsos vezetni egy járulék-naplót/szerzemény-könyvet, egy könyvkötő-naplót és egy betűrendes indexet.
A javaslatok egy része feltehetően nem valósult meg, de néhányról tudjuk, hogy igen.45 Az NC Igazgatótanácsa a Könyvtári Bizottság javaslatára elrendelte a könyvtárterem restaurálását és bebútorozását az 1886. évi költségvetésből. Szintén ez év nyarán a nagyterem magasságát megemelték, a plafont és a padlót kicserélték, az ablakokat átalakították, mind a négy falat új, díszes bútorzattal látták el. A felújítások következtében így a főváros legdíszesebb és legimpozánsabb szalonkönyvtárává lépett elő, faltól-falig, padlótól-plafonig, felerészben üveges, zárható ajtókkal, felerészben szabad polcokkal látták el. A könyvtárat 150 000 forint erejéig biztosították, ekkoriban a nagyobb hazai könyvtárak közül így egyedüliként volt biztosítva.
A feloszlatás
A magyar belügyminiszter a 251.044/1945.IV./14 számú rendeletével a kaszinót, mint „az ország érdekeivel ellentétes működést kifejtő jogi személy”-t, feloszlatta,46 és ezt követően a főváros megkezdte az NC vagyonának leltárba vételét és lefoglalását. Amint az MTA tudomására jutott az eset, bejelentette az igényét az örökségére, illetve jelezte együttműködését és támogatását a kármentésben. Ez 1945 októberében történt, amikor találkozott a főváros képviseletében eljáró zárgondnok az MTA-t képviselő ügyésszel a Nemzeti Casino székházában.47
A helyszíni tárgyalás során a zárgondnok tájékoztatta az ügyészt az NC ingó és ingatlan vagyonáról. Két ingatlan volt a kaszinó tulajdonában, mindkettő bombatalálatot kapott.48 Az ingó vagyont a háború előtti intézkedések eredményeképpen a tagok több helyre mentették. Az értékek hollétéről minden bizonnyal vezettek valamiféle leltárt, de ezek az NC titkári irodájában lévő összes irattal együtt megsemmisültek bombatalálat következtében.49
1945. október 15-én Melich János akadémiai főkönyvtárnok tudomást szerzett az eljárásról és felügyelni kezdte az NC könyvtár sorsát. Felkereste a székházat és kapcsolatba lépett Gábriel Aladárral,50 aki beszámolt neki a könyvtár állapotáról. Felügyelete mellett közel húszezer kötetet szállítottak az Egyetemi Könyvtár (EK) második emeleti helyiségeibe. Nagyjából nyolc-tízezer kötet51 továbbra is a romok alatt volt, ezek átmentése az MTA-ra különösen sürgető feladat, mivel folyamatosan ki vannak téve az idő viszontagságainak és az eltulajdonításoknak.52
1946. március 13-án Melich János és Nyireő István könyvtárigazgató a székházban tesznek látogatást. A székház felügyeletéért továbbra is Gábriel Aladár felel. Az épület súlyos károsodásokat szenvedett az ostrom alatt, főleg légitámadásoknak volt kitéve, és a székház, a felszerelési és a berendezési tárgyak nagy része is elpusztult. Az épületet hivatalosan romházzá nyilvánították, folyamatosan végezték a bontási munkálatokat.53
A bútorzat becsesebb része a Miniszterelnökségre került, egy része a Park klubban székelő Angol Bizottsághoz, és néhány állítólag még az orosz parancsnoksághoz is. A felszerelési tárgyak a székházban üzemelő vendéglőshöz kerülhettek. Egy felbecsülhetetlen értékű Ming-kori váza, továbbá képek, szőnyegek és egyéb tárgyak feltehetően vidéken pusztultak el.54
Az egykoron körülbelül 40 000 kötetet számláló, tartalmilag és muzeális szempontból becses értékű könyvtár súlyos károkat szenvedett, ki volt téve hányódásnak, házbontásnak, beázásnak. Gábriel Aladár már rendbe szedte az állományt, de szétdúlták, és továbbra is sok elveszett, állítólag sok került át pártkönyvtárakba. Az épületet még zár alatt tartották, így nem tudtak intézkedni az átszállítás és az elismervények ellenében elvitt tárgyak visszaszerzése ügyében.
1946. április 4-én megbeszélésre ültek össze az érintettek, akik az NC ügyében segítségül lehettek, többek között az egyesület utolsó igazgatói, könyvtárnoka, az MTA főkönyvtárnoka, ügyésze és a főtitkár. A megbeszélés célja volt meghatározni a teendőket az NC vagyonának átvétele kapcsán, illetve a vezetőktől minél többet megtudni a történtekről. Az igazgatók beszámoltak az ostrom előtti előkészületekről, bár a beszámolók néhol hiányosak, vagy ellentmondásosak voltak. Az értékesebb könyveket leválogatták és a ládákat az Országház pincéjébe rejtették el. (Ezek között lehettek a Gothai Almanach, Széchenyi művei, bibliofil könyvek, szép, bőrkötéses művek és az Encyclopedia Britannica is.)55
Arra a kérdésre, hogy mi történik, ha az NC feléled, Melich János az felelte, hogy ezeket a könyveket külön fogja őriztetni a következő felirattal: „A M. Tud. Akadémia Nemzeti Casino könyvtára”, az ekkori tervek szerint az akadémia székházának földszintjén.
1946. április 5-én Melich információt kért a Képviselőház Könyvtárának igazgatójától, hogy mit rejtett el náluk az NC igazgatósága. A tájékoztatás szerint a Felsőház érték-óvóhelyére kerültek az említett ládák, ahol 1945 februárjában orosz kaszárnya működött, és ahol április 19-én a bizottsági szemle már csak hamut talált. Az igazgató elmondása alapján 2 láda került hozzájuk, amiben a Nemzeti Casino Széchenyi-hagyatéka és levelezése is benne lehetett, de az oroszok elégettek mindent. Ezt egy 1946. április 13-án a felsőházi elnöki osztályfőnök levélben megerősíti, vagyis hogy a Felsőházi óvóhelyen elhelyezett két láda megsemmisült.56
Az NC könyvanyagának a székházban maradt és az Egyetemi Könyvtárba átkerült részének az MTA-ra való átszállítása többször is meghiúsult. Végül 1946 májusában gimnáziumi diákok, építőmunkások és néhány altiszt közreműködésével, továbbá egy építési vállalkozó teherautójának segítségével pár nap alatt lehordták a könyveket az NC székházból az utcára, kocsival átszállították az Akadémia épületébe és bepakolták a Vörösmarty-szobába. A romépületben maradt könyvespolcokat, könyvszekrényfalat néhány héttel később szállították át az Akadémia Vigyázó-szobájába. A gimnázium hallgatói és a többi segítő tiszteletdíjként közel 262 kötetet kaptak az akadémiai kiadványokból.57
1947 júniusában előkészítették az Akadémia Vörösmarty- és Vigyázó-szobáját az Egyetemi Könyvtárban (EK) maradt NC állomány átszállításához. Az EK altisztjei levitték a könyveket a garázsba, az Egyetemi Nyomda teherautója átszállította azokat az Akadémiára. Egy alkalommal, amikor az Akadémia altisztjei az egyetemi nyomda teherautójával tartottak az EK felé, teljes sebességgel beléjük rohant egy Beszkárt58 autóbusz, és néhány méteren át maga előtt tolta az autót. Az Egyetemi Nyomda kárát a közlekedési cég megtérítette. Az altisztek kisebb sérüléseket szenvedtek és a teherautó is megsérült. Végül 14 fordulóval értek a munka végére.59
Melich János 1947. júliusi jelentése szerint kb. 6–7000 kötetet szállítottak át az NC romépületéből az Akadémiára és kb. 23–25 000 kötet került az Egyetemi Könyvtárba, majd onnan az Akadémia székházába. Mindkét szállítmány a Vörösmarty-szobában kapott helyet.60
A feloszlatást követő eseményekről szerencsére részletes beszámoló áll a rendelkezésünkre, de sajnos a következő évtizedek eseményeiről kevés az információnk. Az említett darabszámok még az azonos iratokban is eltéréseket mutatnak.
A könyvek sorsa, feldolgozása
Az Akadémia
Az NC feloszlatása után könyvtára az Akadémia raktárában kapott helyett. Közel 17 700 könyvről van szó, de a feldolgozás végéig nem tudunk pontos számadatokkal szolgálni. A könyvek kézbevétele hosszú évekig váratott magára. Az MTA Könyvtárának éves jelentései időről időre említést tesznek az állományról, de mindig csak a könyvek rendezése kapcsán, a tételes feldolgozásra ez idáig még nem került sor. 1985-től rendszerezték a könyveket, eleinte könyvre és folyóiratra szétválogatva az anyagot, külön a magyar és az idegen nyelvűeket, majd szerzői betűrend kialakítását kezdték meg. 1999-ben az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének munkatársa, Mázi Béla egy rövid kéziratban foglalta össze az NC feloszlatásával kapcsolatos információkat.61 2008 körül újrarendezték az állományt, ekkor már az NC osztályszámai szerint.
Az állomány tényleges feldolgozása a 2014-es év elején kezdődött meg. A műveket letisztogatjuk, behasonlítjuk a korábbi NC-művekkel, feldolgozzuk, digitalizáljuk a címoldalakat és a tartalomjegyzékeket, ezeket csatoljuk a leírásokhoz és a műveket raktári jelzettel látjuk el.
Azóta több mint ötezer tétel került be a könyvtár online katalógusába. A leírás a régi könyvek feldolgozási kritériumai szerint történt, figyelembe véve könyvtárunk házi szabályzatát. Ezek mindegyike egy vagy többkötetes mű; a sorozatokat különválogattuk, cím szerint csoportosítottuk, digitalizáltuk a címoldalakat és rövid rekord formájában rögzítettük. Összesen 5774 folyóirat szerepel jelenleg a rendszerünkben. Ez a szám folyamatosan bővül, mivel kerülnek még elő hiányzó kötetek.
Az eddig elkészült 5067 rekordból 1145 idegen nyelvű. A feldolgozást a magyar nyelvű osztályokkal kezdtük, de már az idegen nyelvűek egy része is sorra került. Az idegen nyelvű anyag nagyobb hányada német nyelvű volt, és akadt néhány latin, francia, angol és olasz kötet is. A kötetek többsége a 19. században, illetve a 20. század elején jelent meg. Régi könyveket tekintve 692 darab 1850 előtti magyar (ebből tíz 1800 előtti) és hat darab 1800 előtti idegen nyelvű leírás készült.
A munka során egyes köteteken a penészedés jeleit észleltük, ezeket leválogattuk az állományból. Ekkor külső szakemberek segítségét kértük, akik megállapították, hogy a penész nem élő, nem szükséges az elkülönítés. Ennek ellenére a rendkívül károsodott köteteket továbbra is elkülönítve tároljuk.
Nagyon sok példány sérült, hiányos, keresztül lőtt, és néha még a lövedékek is a kötetben maradtak.
Találtunk néhány 1927-ben, a Szegedi Egyetemről leselejtezett könyvet. Szintén előkerültek olyan kötetek, melyeket 1951-ben az MTA Könyvtára már leltárba vett.
A kötetek többnyire félbőr vagy félvászon kötésűek, egységes stílusúak. A gerincen aranyozva legtöbbször a Nemzeti Casino, N. Casinoé vagy az N. C. szerepel. Minden könyvben megtalálható az NC exlibrise és legalább egy pecsét.
 |
1. kép
A Nemzeti Casino exlibrise
Sokszor többféle pecsétet is tettek egy műbe, és előfordul, hogy minden fejezet végén található egy pecsét.
 |
 |
 |
2–4. kép
A Nemzeti Casino pecsétjei
5. kép
Egy könyvkötő szárazpecsétje
A kötetek egy része azonos könyvkötő műhelyéből került ki, ez kiderül a könyvek végén található szárazpecsétekből, melynek szövege „Molnár Mihály ezelőtt Bóka L. könyvkötő Budapesten”.
A könyvek gerincén található a raktári jelzetük, sokszor egymáson több címke szerepel, több különböző osztályszámmal, vagy a kötet belsejében találunk egy másik raktári jelzetet is. Néhány művön restaurálás nyomai láthatóak.
A könyvár inventáriumait még nem találtuk meg. A feloszlatást követő költözés során feljegyezték, hogy a romépületből átszállították a következőket:62 az 1943-ig vezetett betűrendes mutatót a könyvtárhoz, négy kötetben; az NC osztálykatalógusait 13 kötetben, (két osztály katalógusa már ekkor hiányzott); az NC névkönyveit és az Idegenek könyveit; továbbá más egyéb tárgyakat.
E katalógusokat még keressük. Az egyéb tárgyak között volt egy 1830-as évekből származó földgömb, illetve hét63 afrikai és magyar vadásztrófea. 1947. augusztus 1-jén a trófeákat az MTA Könyvtára átengedte örök letétként a Természettudományi Múzeumnak, a „tönkremenés veszélyétől való megóvás végett”.64 Jelen kutatásunk során felvettük a kapcsolatot a Természettudományi Múzeummal, ahol tájékoztattak minket, hogy sajnálatos módon az 1956-os események során tűz ütött ki az épületükben, így sok műtárgy megsemmisült. A tételes keresés során viszont rátaláltak öt vadásztrófeára, melyek sértetlen állapotban jelenleg is az állományuk részét képezik.
Az NC tulajdonában volt rengeteg egyéb műtárgy is (festmények, térképek, bútorok), de ezek hollétéről sajnos nincs információnk. Egy részüket vidékre mentették, más részük a romépületben maradt, de feltehetően a többségük megsemmisült.
A Magyar Nemzeti Múzeum
A feldolgozás megkezdésével párhuzamosan kezdetét vette az NC történetének és fennmaradt iratainak kutatása is. Hamar előkerült néhány dokumentum, melyekből kiderült, hogy 1991 augusztusában az Akadémiai Könyvtár 2001 kötet régi könyvet adott át a Magyar Nemzeti Múzeumnak egy Széchényi emlékkiállítás céljára. A könyvek kiválasztásánál a művek kötése és állapota játszott szerepet. A könyvek azóta is a Múzeum Széchényi-termében vannak kiállítva.65
2015 elején számba vettük ezt az állományt is. A munka során itt is külön kezeltük a könyveket és a folyóiratokat, megoszlásuk szerint majdnem fele-fele az arány, a könyvekből volt egy kicsit több. A nyelv szerinti megoszlást tekintve az 576 leírásból – a kötetek többsége – 369 magyar; ezen felül 111 német, 58 francia, 33 angol, 4 latin és 1 olasz rekord készült. Az 1850 előtti magyar nyelvű könyvek száma 55, az 1800 előtti idegen nyelvűeké 6.
A jövô
Még csaknem tízezer kötet vár feldolgozásra. Hosszú távú célunk a digitális könyvtár-rekonstrukció lenne: már amennyire ez lehetséges ennyi évvel a feloszlatás után. Az utolsó NC állományadatok szerint a könyvtár működésének utolsó éveiben 30‒40 000 kötetet számlált, a hiányzó darabok egy része a háborús bombatalálatok következtében megsemmisült. Reményeink szerint néhány kötet magánszemélyekhez kerülhetett a háború előtti kármentés folyamán, illetve a háború alatt. Az utóbbi években előfordult, hogy egy-egy internetes antikvárium kínálatában megjelent néhány, korábban az NC állományába tartozó kötet. Ezek felkutatása nehézkes, az antikváriumok sokszor nem teszik közzé a könyvek leírásában, milyen korábbi gyűjteményekbe tartoztak. Ugyanez a helyzet a könyvtárakkal is: külső felhasználóként, a katalógusban keresve nem feltétlenül kapunk találatot. E teória alapján néhány hagyatékból még kerülhetnek elő NC-kötetek, de ezekről nehéz tudomást szerezni.
Méltó helyen az NC-állomány egy korabeli, igényesen kialakított, nagy könyvtárteremben lenne, de napjainkban ilyen felszerelésű helyiségek már nem készülnek, így fontos lenne legalább megfelelő feltételek között együtt tartani az ilyen és ehhez hasonló gyűjteményeket. Az MTA KIK szaktudását, eszközeit és lehetőségeit felhasználva igyekszünk méltó körülményeket teremteni az állománynak.
Irodalom
CSONTOSI János: Emlékirat a Nemzeti Casino könyvtáráról = Magyar Könyvszemle, 12. évf. 1887. 1–6. sz. 117–130 p.
GYÖRGY Aladár: Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben. Budapest, Athenaeum, 1886. 68–71. p.
ILK Mihály: A Nemzeti Casino százéves története. 1827–1926. Budapest, 1927. 45 p.
MÁZI Béla: A Nemzeti Kaszinó könyvtára a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Kézirat. Bp. 1999.
MELICH János – NYIREÖ István: Jelentés a Nemzeti Casino könyvtárával kapcsolatos dolgokról, 1946. MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye. Könyvtári irat Ad 274/1946.
MELICH János: [Levél az Elnök Úrnak] 1947. MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (RAL 362/1947)
MELICH János: [Levél az Összesüléshez] 1947. MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (RAL 331/1947)
A nemzeti casino alapszabályai. 1895. Budapest, 1895. 26 p.
A nemzeti casino alapszabályai és házirendje. 1923. Budapest, 1923. 19 p.
NYIREÖ János: Pro memoria. 1946. MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (K 829 282/1946)
PÁKH Albert [összeáll.]: Kalauz a’ Nemzeti Casino könyvtárához. 1852. 313 p.
A Pesti Casino tagjainak a.b.c. szerint való feljegyzése és annak alapjai, 1828. Pest, 1828. 45 p.
SIMON Zoltán: A reformkori magyar politikai nyilvánosság és a Nemzeti Kaszinó = Sic Itur Ad Astra, 12. évf. 2000. 3. sz. 11–46 p.
Ügyészi jelentés. 1945. MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (RAL 234/1945)
Jegyzetek
1. Nemzeti Casino és Nemzeti Kaszinó megnevezés is szerepel az irodalmakban, cikkekben. Az egyesület saját kiadványaiban a Nemzeti Casino használatos.
2. ILK, 1927, 4 p.
3. SIMON, 2000, 16–17. p.
4. Uo. 17 p.
5. ILK, 1927, 5 p.
6. SIMON, 2000, 22 p.
7. ILK, 1927, 8-9. p.
8. Uo. 10 p.
9. Uo. 12 p.
10. Uo. 17 p.
11. SIMON, 2000, 17 p.
12. Uo. 38 p.
13. Uo. 40 p.
14. ILK, 1927, 38 p.
15. Uo. 39–40. p.
16. ILK, 1927, 31–32. p.
17. Uo. 17 p.
18. Uo. 33 p.
19. 1901-ben VII. Edward néven Anglia királyi és India császári trónjára lépett.
20. ILK, 1927, 35 p.
21. SIMON, 2000, 32 p.
22. ILK, 1927, 43 p.
23. A pesti casino tagjainak a.b.c. szerint való feljegyzése és annak alapjai, 1828; A nemzeti casino alapszabályai, 1895 és A nemzeti casino alapszabályai és házirendje, 1923 alapján.
24. A pesti casino tagjainak a.b.c. szerint való feljegyzése és annak alapjai, 1828, 33 p.
25. ILK, 1927, 11 p.
26. SIMON, 2000, 19 p.
27. A nemzeti casino alapszabályai, 1895, 24 p.
28. A nemzeti casino alapszabályai és házirendje, 1923, 12 p.
29. GYÖRGY, 1886, 68 p.
30. SIMON, 2000, 42 p.
31. GYÖRGY, 1886, 68 p.
32. Uo.
33. CSONTOSI, 1887, 119 p.
34. Uo. 118–119. p.
35. Uo. 124 p.
36. Uo. 119 p.
37. GYÖRGY, 1886, 69 p.
38. ILK, 1927, 26–27. p.
39. Régi magyar nyomtatványok: Calepinus szótárának bázeli kiadása (1605.) és Szenczi Molnár Albert szótára 1703-ból. (GYÖRGY, 1886. 70 p.)
40. GYÖRGY, 1886, 70 p.
41. PÁKH, 1852, 259–313. p.
42. CSONTOSI, 1887.
43. Uo. 118. p.
44. Uo. 126. p.
45. Uo. 129–130. p.
46. Ügyészi jelentés, 1945.
47. Kossuth Lajos utca 5.
48. Kossuth L. utca 5., Gellérthegy utca 5.
49. Ügyészi jelentés, 1945.
50. Gábriel Aladár korábbi könyvtárnok, ekkor az étterem bérlője.
51. Néhány helyen ez a szám öt-hatezer darab.
52. MELICH – NYIREÖ, 1946.
53. Uo.
54. Ügyészi jelentés, 1945.
55. MELICH – NYIREÖ, 1946.
56. Uo.
57. Uo.
58. Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság
59. MELICH – NYIREÖ, 1946.
60. MELICH János: [Levél az Összesüléshez], 1947.
61. MÁZI, 1999.
62. NYIREÖ, 1946.
63. Egyes iratok 8 trófeát említenek.
64. MELICH János: [Levél az Elnök Urnak], 1947.
65. Széchényi Ferenc emlékére készült a kiállítás és a terem, ennek a részét képezte/képezi fia hagyatéka.
Beérkezett 2015. április 23.