A következő két írás az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézete szervezésében 2014. október 15-én, az Országos Könyvtári Napok Okoskönyvtár tematikus nap keretében az e-könyvekről és az e-olvasásról tartott kerekasztal-beszélgetésen elhangzottakat foglalja össze. Fodor János a vita résztvevőjeként a megfogalmazható tanulságokra koncentrál, Németh Márton pedig a beszélgetés nézőjeként, hallgatójaként az elhangzott véleményeket ismerteti és kommentálja.

 

 

 

 

 

Egy bölcsészkari vita tanulságai

Tartalmas beszélgetéshez, de vitához sem árt a közös nézetek nyugtázása. Az alapértékek egyöntetű elfogadása ugyanakkor unalmassá is tehet egy beszélgetést, redundánssá az ugyanazt cifrázó megszólalások sorát. Valljuk be: várhatunk-e könyves, könyvtáros körökben radikálisan ellentétes nézeteket egy e-olvasással foglalkozó rendezvényen? Aligha.
A web elterjedésétől fogva előttünk lebegtek az olvasás alkonyáról szóló jóslatok: a televízió képernyőjét interaktív szórakozásra cserélő nemzedékek igényei győzedelmeskednek, a sávszélesség növekedésével az animált, zenés, mozgóképes tartalom dominanciája jön, s mellette majd fárasztó, szükséges-rossz kiegészítővé szürkül csak az írás. Hogyne figyelné kétkedő bizakodással a könyves-könyvtáros szakma, s az olvasás jelentőségéért aggódók mind, ahogy – látszólag váratlan fordulattal – az olvasásra optimalizált eszközök terjednek, s formálják át „technológiailag naprakész” fiataljaink szokásait, foglalják el a szórakoztató-elektronikai áruházak polcait. Az e-könyv diadalmenete persze számtalan kérdést vet fel, hiába méregetjük rokonszenvvel a metrón már mindennapos látványként e-olvasójába mélyedő utast, nem tudhatjuk, mit olvas (támogat-e letöltéssel szerzőt, vásárlással fennmaradásáért küzdő könyvkiadót), használ-e könyvtárat, kinéz-e azért a Könyvhétre is, milyen példát mutat ismerőseinek, miben és mennyire számíthatunk rá az olvasás jövőjéért szurkolva.
A reményteljes bizakodás mégis közös, a bizonytalanság torzító hatása pedig jól kezelhető alaphangot ad: a közös pontokat kereső könyves, könyvtáros szakemberektől egy beszélgetésen azt várják, hogy egymás gondolatait kiegészítve támpontokat nyújtsanak, felmutassák eltérő tapasztalataikban a trendeket, s ha meg is fogalmazzák személyes kételyeiket, azokat a megoldási lehetőségek kontextusában értelmezzék.
Kerekes Pál (ELTE Könyvtártudományi Tanszék), az e-könyvek ismert kutatójaként a vélemények, nézőpontok társítását pártolva1 az E-könyv, e-olvasás szakmai nap2 szervezőjeként nem elégedett meg homogén vélemények összehozásával, amikor a beszélgetés résztvevőit közös asztalhoz ültette. Vezető könyvtáros szakemberek, Dippold Péter (FSZEK) és Káldos János (OSZK), elektronikus kiadásban érintett lap- és könyvkiadók, Sándor Júlia (ELTE Eötvös Kiadó) és Molnár József (PC World) mellett az „e-book tagadó nézeteiről” ismert Békés Márton történész voltak a találkozó vendégei.
A vita videófelvétele – teljes terjedelmében – elérhető3, így az elhangzottak részletező ismertetése helyett annak tanulságait vizsgálom két szempontból.

Hogyan hat a tagadás szakmai érvelésünkre?
Békés érvrendszere három fő állításra bontható: az e-könyv elterjedése veszélyezteti a könyvet mint tárgyat, kulturális objektumot, melynek egyedi példányaihoz történetek, nemzedékek, sorsok, titkok, drámák kötődhetnek. Vele szemben az e-könyvek testtelen fájlként csak korlátozottan praktikus információegységek, egymástól elfordulva használt készülékeink alkalmi, privát töltetei. Végezetül: az e-könyv olvasók és táblagépek „multicégek” évenként piacra dobott, uniformizált tömegcikkei. Jelentőségük mulandó és túlértékelt–képtelen helyzet, hogy bölcsészek kulturális paradigmaváltásként méltatnak számítástechnikai termékfrissítéseket.
Noha ismertük Békés Márton gondolatainak korábban publikált változatát4, s olvashattuk hozzá a vita előtt Kerekes Pál kommentárját5 is, a személyes vehemenciával felvezetett, publicista gyakorlottsággal sötét távlatokat festő véleményt csak lassan, reagáló hozzászólások sorával tudtuk ellensúlyozni. És ez természetes. A hetvenes, nyolcvanas években aktív, jobbító szándékú emberek védtelenek manapság, ha kollaborálással vádolja őket egy „múlt rendszert” távolról szemlélő ifjú vagy a korszakban kirekesztett nemzedéktárs.
A kötelességek helyzetre vonatkoztatása, a körülmények, az érzékelhető igények és egyértelmű tendenciák felsorolása mentegetőzésnek hathat akkor is, ha egyértelmű: nem a könyvtárosok és kiadók felelősek a nyomtatott könyv szerepének változásáért. A jobbító szándék és a reményteljes bizakodás mindig relatív, s a könyvtártudomány technológiai változásoknak való „kitettsége” természetesen következik a naprakészség igényéből, az alkalmazott tudományos gondolkodás hosszú távra tervező felelősségéből. A kritikus látásmód, a mellékhatások, a veszélyek észlelése – sőt kutatása – döntésekben realizálódik, nem pedig tagadó vagy védekező érvrendszerek kidolgozásában.
 „Ami nem tetszik az embereknek, arra nem tudják őket rábeszélni” – védte Molnár József az e-könyv népszerűségének spontaneitását. Ha „van egy üzenetünk, amit át akarunk adni, nem az a lényeg, mi a hordozó”. Az pedig, hogy nem kell hozzá kiadó, amely finanszírozza, és nem kell terjesztés, s napvilágot láthat olyan tudás is, ami korábban elbukott volna ezeken az akadályokon, letagadhatatlan pozitívum, ami ellensúlyoz más területeken érzékelhető veszteségeket is.
Dippold Péter az autópályán forgalommal szemben közlekedőről szóló viccet idézte: „csak egy? Hiszen mindenki rossz irányba hajt!” – vélheti ezt a tagadó, de az IFLA felmérései6 is bizonyítják, hogy valóság a társadalmi paradigmaváltás, melyben széles körű változások támasztják alá az e-olvasás igényének beágyazottságát. „Hagyjuk az embereket azt használni, amit ők szeretnének, ne harcoljunk ellene” – figyelmeztetett Dippold –, „minden továbbra is megmarad, létjogosultságát megőrzi a könyv is, ahogy a festészet vagy a mozi”. Káldos János a nyomtatott könyv kultúrtörténeti értékéért érzett felelősséggel egyet értve, azt éppen hogy tovább tágítva érvelt a digitalizálás mellett: el kell fogadni, hogy a könyvekben, a kiadók és szellemi műhelyek történetében megjelenő kultúrát, az egyes könyvpéldányok sorsához kötődött vagy kiadatlanul, csak a verbalitásban létezett emberi emlékezetet napjainkra képtelenség a technológiának hátat fordítva továbbörökíteni.
Fel kell készülnünk hasonló helyzetekre és nézőpontokra, arra is, hogy a külső szemlélő talán úgy látja, olyan kész tényeket fogadunk el, amelyek megítélése vitatható.
Az októberi bölcsészkari vita e szempontból is tanulságos próbatételnek bizonyult. Békés Márton kiáltványához képest kevésbé összeszedetten – improvizálva, de szerteágazó aktivitásunk és felelősségünk súlyát vállalva – tudtuk egyértelművé tenni, hogy a változások hátulütőit ismerjük, kutatjuk, átérezzük. Kételyeink és megfontolásaink beépülnek a könyvtári stratégiákba, az adekvát fejlesztések tervezésébe, abba, ahogy könyvtárként eldöntjük, milyen formátumokban archiválunk, hogyan reagálunk szolgáltatásokkal, tudáskincsünk felmutatásával a változó olvasói igényekre, avagy kiadóként hogyan juttatjuk el az új tudást, művészetet új és régi olvasóinkhoz.

Mit jelent ma az e-könyv tagadása?
A vita résztvevői hozzászólásaikban nem hagytak kétséget afelől, hogy hisznek a nyomtatott könyv fennmaradásában, s legkevésbé sem kívánják olyan értékek elveszejtését, melyeket Békés Márton – kultúránk integritását féltve – véd. A beszélgetés második felében az e-olvasás jövőjét körvonalazó felszólalások – talán az addig elhangzottak lecsapódásáként is – még érzékenyebben reagáltak a kételyekre, törekedtek a problémák feloldására.
A kiadói szféra képviselői főként a minőség, a kiadói, válogatói szerep maradandóságát hangsúlyozták. Ha mindenki adhat ki könyvet, akkor mindig kell majd olyan is, aki ajánl, kiemel értékes tartalmakat – hangsúlyozta Molnár József. Sándor Júlia az olvasói „potyautas stratégia” veszélyeire figyelmeztetett: a kiadóknak úgy kell részt venni a változásban, hogy a minőségi szempontokat képviselve elkerülhessék a „megtakarítható költségelem” hálátlan szerepét.
Dippold Péter a kölcsönzés elterjedését jelölte következő lépcsőként, könyvtárak, digitalizáló archívumok napjainkban formálódó kulcsszerepét jövendölve, talán a hazai ELDORADO projektre is célozva, melynek előkészítésében Káldos János is részt vett. Ő szintén az átmeneti korszak jellemzőire hívta fel a figyelmet: a digitális kultúrát visszakívánni nem lehet, lényegtelen, hogy milyen eszközöket, formátumokat használunk ma, de a kultúrát végül mégis a felelősséggel kiadott könyvek, dokumentumok viszik tovább, ezek tartoznak „a kulturális emlékezet első rétegébe”.
Vegyük észre, hogy a Békés Márton által óvott értékek, s a nyomtatott könyvek identitásunkban, személyiségünk és kapcsolataink meghatározásában játszott oly kitüntetett szerepe éppen ezt a hangsúlyt, felelős ellenpontot igénylik. Örülnünk kell a provokáló, e-olvasást tagadó véleménynek, mert átmeneti időszakokban a határozott tagadás megjelenése is oszlatja a bizonytalanságot. Ez éppen annak bizonysága, hogy valós változásokra reagáltunk, hogy kontrasztossá, a szemlélők számára létező, kész ténnyé kezd válni a nyomtatott könyvkultúra és az e-olvasás párhuzamos jelenléte.
A nyomtatott könyv jövője ellensúlyt kapott, pár évtizede még ismeretlen új hátteret, ami nemcsak megőrzőinek, a könyvtáraknak fontos, de szerepet kaphat akár a legégetőbb problémák, a szerzői jogi válság, az alkotók támogatásának kezelésében is. Többről van szó tehát, mint a Kindle vagy a hasonló termékek sikerének ünnepléséről, átmeneti szerepük túlértékeléséről. A könyvtári és kiadói stratégiák a könyvek, szövegek szerepének átalakulásával számolnak, de erőfeszítéseik célja nem egy formátum vagy eszköz terjedésének az elősegítése, hanem az értékek biztosítása, megőrzése, az átmenet megértése.
Az e-könyvként most megismert jelenség Ted Nelson Xanadujától Horváth Iván f-bookjáig számtalan e-szöveg koncepcióhoz képest retrográd elképzelés. Kommercializált, korlátozó visszalépés mindazon forradalmi funkcióktól (tartalmak kompatibilitása, szabad hozzáférhetővé tétele, megosztása, tetszőleges összekapcsolása, részeik egymáshoz linkelése), amelyeket a hipertext vagy a web fölkínált. Látjuk, tapasztaljuk ugyanakkor, hogy a vízió a nyomtatás korát felváltó globális hipertextről nem vált valóra, senki nem írt hipertextre sikerrel szépirodalmat, a szövegek végtelen hálózata helyett a rövid, könnyen befogadható tartalmak interaktívan szolgáltatott „műsora” vált népszerűvé, mint a Facebook felületén, ahol a felhasználó a személyére szabott, de véletlenszerű információfolyam részesévé válhat, onnan kalandozik el, oda tér vissza. Ha nem a web lett az olvasás és a szövegek új otthona, akkor hol találhatnak olvasóikra a szerzők? Mi lesz a hosszú, lineáris szövegek szerepe életünkben tíz–húsz év múlva?
A webfelhasználók első nemzedékeitől kezdve gyűjtik szervereken, legális és illegális tárhelyeken a digitalizált, lineáris szövegeket. Nem véletlen, hogy a korosztály kedvencei – sci-fi és fantasy – az e-könyv kínálat kialakulásakor is lépéselőnybe kerültek. Az e-könyvek sikerének oka tehát az lehet, hogy a web domesztikálása közben világossá vált: minden kor olvasói igénylik, hogy vezesse őket valaki, hogy egy-egy regény világát fantáziájukban a szerző szavai, kalauzolása építse fel, ugyanúgy, ahogy a Facebook algoritmusaitól elvárják, hogy helyettük szervezze műsorfolyammá web-élményüket.
A hozzászólók tapasztalatai, igényei és hangsúlyai egyértelműen alátámasztották, hogy a tartalomfogyasztás e két vonulata közelít egymáshoz. Könyvtári e-kölcsönzéssel, on-demand kiadói nyomtatással olyan állapot felé haladunk, amelyben a hosszú szövegek tárolását könyvtárakra, archívumokra bízhatjuk, és azoknak csak különböző megjelenései lesznek az olvasóeszközökre letölthető, a nyomtatva megvásárolható vagy közösségi hálózatokon egymás figyelmébe citálható, linkelhető formák.
Békés Márton Szilícium-völgyi nagyvállalatokkal szembeni ellenérzéseire reagálva szögezzük le: a nyomtatott könyvkiadás sem mentesebb multinacionális üzleti érdekektől. Míg a könyvkiadók és a szellemi műhelyek harcot vívnak egymással és a nemzetközi konkurenciával, vagy elkeseredetten küzdenek a fogyatkozó pályázati támogatásokért, az olcsó és korlátlanul hozzáférhető elektronikus szövegek közelebb vihetik a szerzőket a valós olvasói piachoz, organikusan kialakuló közönségükhöz. Az e-könyv-kultúra és a webes tájékozódás szimbiózisa megkönnyítheti az alkotó írók, szerzők megismerését, estjeik, kultuszuk kiadói menedzselését. Csökkenhet a borító alapján ajándékozott, alig átlapozott, vagy remittendában maradt kötetek száma, ha az on-demand kinyomtatott vagy rugalmas példányszámban megjelent könyvek kiválasztása fölértékelődik, s a megszerzett könyvek az e-szövegekben már megismert szerzők elkötelezett olvasói támogatását jelképezik. Így maradhatnak és válhatnak újra tulajdonosaik identitását valóban jelképező gyűjteményekké az otthoni könyvespolcok, ellensúlyként, háttérként így emelheti ki az elektronikus szövegek terjedése a Békés Márton által is féltett, nyomtatott könyv- és olvasáskultúrát.

Vitánk kontextusáról
Egy bonyolult problémakör összegző tisztázására aligha vállalkozhat hatvan perces vita, tartalmas szakmai nap, de még egy nemzetközi konferencia is csak ritkán. Az ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézete által az Országos Könyvtári Napok Okoskönyvtár tematikus napjának keretében szervezett E-book, e-olvasás rendezvényt mégis sikeresnek érezhettük, mert létező szakmai érdeklődést szolgált a problémakör sokszínű, szakértői felmutatásával, a sztereotípiák kontextusának tisztázásával, elméleti és gyakorlati érdeklődést egyaránt kielégítő, kollegiális megközelítésében. Már a vita előtt, a rendezvényt megnyitók sorában a Kar vezetését képviselő Orlovszky Géza dékánhelyettes is jórészt saját, bölcsész-informatikai kötődésére hivatkozva hangsúlyozta a téma fontosságát, majd a digitalizálási projektekben korábban személyesen is részt vett, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsot képviselő Biró Albert ismételte el és fejtette ki a Könyvtári Napok nyitó sajtótájékoztatóján rendezvényünkre utaló véleményét7: az elektronikus könyvtárat nem csak a kormány digitalizációs programja alapján, de az e-könyv kérdéskör felől is értelmezni kell. Intézetünk igazgatója, Kiszl Péter bevezető előadásában egy húsz évvel korábbi szakmai programunk témáit felidézve mutatott rá, hogy a könyvtárosképzésben már akkor évtizedekkel előre, a most jelenné vált problémák felé tekintettünk. Kritikus társadalmi, tudományos és üzleti problémák kezeléséhez csakis a minőségi képzés folyamatos fejlesztésével, az új elméletek oktatásba illesztésével biztosíthatjuk a mindenkor kompetens szakemberek megnyugtató jelenlétét.8
A szakmai nap vitát követő, második felében az e-könyv kiadók kitelepült standjain konzultálva, e-kiadványok és készülékek széles skáláját kipróbálva gyakorlatban ismerkedhetett a teltházas esemény 120 résztvevője eszközzel, tartalommal, olvasásélménnyel és kezelési sajátságokkal. Aki izgalomra vágyott, annak műveltséget, könyvtáros tájékozódási kvalitásokat is próbára tévő vetélkedést is kínált a program: a letöltési verseny szerencsés résztvevőjének egy új Kindle-olvasó tette évekre emlékezetessé e délutánt, de abban joggal bízunk, hogy minden résztvevő tanulságos, hasznos szakmai eseményként gondol majd vissza a rendezvényre.

Jegyzetek

  1. Lásd például a témát feltáró többszerzős, átfogó munkát: KEREKES Pál – KISZL Péter– TAKÁCS Dániel: E-könyvészet. A digitális könyvkultúra alapvonásai. Budapest, ELTE BTK, 2013. 310 p. (Ismertetése: Könyvtári Figyelő, 60. évf. 2014. 3. sz. 386–390. p.)
  2. E-könyv, e-olvasás szakmai nap az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézete szervezésében, az Országos Könyvtári Napok Okoskönyvtár tematikus napjának keretében. ELTE BTK Kari tanácsterem, 2014. október 15.
    http://elte-lis.blogspot.hu/2014/10/e-konyv-e-olvasas-szakmai-nap.html [Letöltés: 2014. október 30.]
  3. Vele vagy nélküle? – Pro és kontra az e-könyvről. ELTE BTK Kari tanácsterem, 2014. október 15. A beszélgetést vezette: Kerekes Pál, az ELTE BTK KITI c. egyetemi docense. Résztvevők: Békés Márton, író, történész, szerkesztő; Dippold Péter, a FSZEK Központi Könyvtárának igazgatója; Fodor János, az ELTE BTK KITI adjunktusa; Káldos János, az OSZK különgyűjteményi igazgatója; Molnár József, a PC World főszerkesztője; Sándor Júlia, az ELTE Eötvös Kiadó projektvezetője.
    A beszélgetés videófelvétele elérhető:
    http://youtu.be/iEuHH-umoZY
  4. BÉKÉS Márton: Könyvpalotaforradalom. = Jobbklikk.hu, 2014. május 30.
    http://jobbklikk.hu/nyomtat.php?Cikk=802 [Letöltés: 2014. október 30.]
  5. KEKERES Pál: Újabb e-könyv szkeptikus vitairat: az e-book merénylet a könyvkultúra ellen! =
    Könyvkonnektor, 2014. június 3.
    http://konyvkonnektor.hu/?p=4220 [Letöltés: 2014. október 29.]
  6. Lásd: IFLA Trend Report Forrás: http://trends.ifla.org [Letöltés: 2014. október 29.]
  7. Országos Könyvtári Napok: egy hét alatt háromezer esemény. NHIT, 2014. október 1.

    http://nhit.hu/cikk/547/Orszagos_Konyvtari_Napok_egy_het_alatt_haromezer_esemeny

    [Letöltés: 2014. október 29.]

  8. Lásd például KISZL Péter: Ízlik-e a bolognai? A többciklusú informatikus könyvtárosképzés eddigi tapasztalatai = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 57. évf. 2010. 1. sz. 3–14. p. és KISZL Péter: Könyvtártudomány elméletben és gyakorlatban – intézményi együttműködés az Eötvös Loránd Tudományegyetemen = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 61. évf. 2014. 7–8. sz. 251–266. p.

Beérkezett: 2014. november 12.