1. rész (1955–1968)

A Könyvtári Figyelő jeles fordulóhoz érkezett idén: a folyóirat megkezdte hatvanadik évfolyamát. Egy szaklap múltja, jelene és jövője elválaszthatatlan az adott diszciplínától, esetünkben a könyvtár- és információtudománytól. A szakfolyóirat tükre a tudományág mindenkori helyzetének, forrásbázisa a szakterület tudománytörténetének, ugyanakkor nem puszta lenyomata, passzív ábrázolója, hanem a szakma fejlődésének organizátora az új gondolatok, kutatási eredmények, módszerek bemutatásával, elterjesztésével, népszerűsítésével és azzal, hogy művelői számára kommunikációs fórumot teremt. A szaksajtó az adott tudományterület szellemi infrastruktúrájának szerves része. Jelentősége azonos a képzéssel és a szakmai testületekkel, vagyis egy-egy értelmiségi szakma (vagy inkább hivatás) társadalmi elfogadottsága, „nagykorúsága”, a többi szakterület általi elismertsége csak akkor következhet be, ha létrehozza az ismeretek szervezett átadását végző professzionális, a tudományos fokozat megszerzését is biztosító képző intézményeket, megszervezi a szakmai identitás és az elkülönülő érdekek alapján kialakuló különféle jogi formájú autonóm egyesületeket, szervezeteket, és létrejön a szakmai kommunikáció intézményrendszere, vagyis kialakul a szaksajtó. Szerencsésebb történetű országokban a szakmai infrastruktúra nagyjából egyszerre alakult ki, máshol – így Magyarországon is – nem szerves úton keletkeztek az egyes intézmények, a teljes szakmai intézményrendszer csak évtizedek alatt fejlődött ki. Elsőként a szakfolyóirat jött létre 1876-ban a Magyar Könyvszemle megindításával,1 1935-ben szerveződött meg a szakmai grémium – még nem önállóan, hanem a rokonszakma képviselőivel közösen – a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete megalapításával,2 és legutoljára – igaz, különböző próbálkozások után – 1949-ben indult a budapesti tudományegyetemen a felsőfokú könyvtárosképzés.3

Egy szaklap históriája többféle megközelítésben, illetve ezek kombinációjában írható meg. Az egyik lehetséges módszer az összehasonlító tartalmi elemzés, vagyis a historikus ebben az esetben a periodikumban közölt írások alapján egyfajta tudománytörténeti megközelítést alkalmaz, arra fókuszálva, hogy a lapban megjelent közlemények mennyire vitték előre (vagy hátráltatták) a szakma fejlődését. A szerző ebben az esetben egy mindent tudó bölcs pozíciójába helyezi magát, és abból a helyzetből ítéli meg az elmúlt évtizedek szakmai törekvéseit. A másik lehetséges metódus a folyóirat számszerűsíthető adataiból, konkrét tényeiből indul ki és von le statisztikai jellegű következtetéseket a szerkesztési gyakorlatról, a lapban érintett témák sűrűsödési csomópontjairól. A módszer hátránya, hogy nincs biztos viszonyítási pont, szükségszerűen az derül ki, hogy a követett szerkesztőségi gyakorlat az egyedüli helyes és járható út volt, vagyis egyfajta panglossi „ez a világ a lehető világok legjobbika” jelenség alakul ki. Megkísérelhető a két módszer kombinálása is, vagyis a könyvtárügy, könyvtárpolitika trendjeibe helyezni a lap múltját és az egyes korszakokban közölt írásokat aszerint elemezni, hogy mennyire illeszkednek a korszellembe, vagyis a szakmai trendekbe, illetve mennyire készítették elő a szakmai közgondolkodás változását, alakulását, és ezáltal milyen hatással volt a folyóirat a konkrét könyvtári gyakorlatra. A Könyvtári Figyelő históriájának bemutatása során ezt a kombinált módszert kísérli meg alkalmazni a szerző, akinek előzetes koncepciója az, hogy a folyóirat hat évtizedes fennállása során pozitív hatással volt a szakmai közgondolkodásra, annak alapvető formálója volt, és így, többnyire természetesen közvetett módon jelentős befolyást gyakorolt a hazai könyvtárügy fejlődésére. A Figyelő szerkesztői – természetesen a szocializmus évtizedei alatt az adott szakmapolitikai keretek által erősen determinálva – arra törekedtek, hogy a lap olvasóit, a szakmát a legújabb könyvtári trendekkel megismertessék, és fórumot teremtsenek a folyamatos szakmai megújulásnak, innovációnak.
A 60 évfolyam múltja négy – pontosabban 2014-től kezdődően öt – korszakra tagolható. Az első, legrövidebb periódusa 1955-től 1958-ig tartott, a második 1959-től 1968-ig, a harmadik 1969-ben kezdődött és 1990-ben fejeződött be, a negyedik pedig 1991-ben indult és 2013-ig tartott. 2014-ben az NKA támogatás jelentős csökkenése miatt a folyóirat radikális szerkezeti átalakulásokra kényszerült, és elképzelhető, hogy a jövőben csak elektronikus formában jelenik meg.
Az egyes korszakok jellemzőit az alábbiakban lehet röviden összefoglalni. Az első periódus a szocialista magyar könyvtárügy kialakulásának időszaka, a szakmai kérdések éppen kezdenek megjelenni és fontossá válni, bár még hosszú ideig az ideológia uralja a hazai könyvtárügyet. A korszak könyvtári dokumentumokban megfogalmazott célja és eszménye a nevelő könyvtár mind teljesebb megvalósítása, a szaksajtónak is szükségszerűen ennek a könyvtárpolitikai célnak a szolgálatába kellett szegődni. Önálló kutatások hiányában, pontosabban csak szórványos jelenlétében a külföldi elmélet és gyakorlat megismertetése volt a legfontosabb. Az, hogy ez – legalábbis a szándékok szintjén – elsősorban a szovjet és a többi szocialista ország praxisának és teóriájának bemutatására korlátozódott, kétségtelenül a korból következő szakmapolitikai döntés volt. Az viszont, hogy már a kezdeti időkben is helyet kapott a kiadványban a „tőkés” világ könyvtárügyének bemutatása, tudatos szerkesztői és közreadói eljárás volt, és szerény, nagyon szerény mértékben, de mégis távolodást jelentett a nevelő könyvtár eszméjétől, a tradicionális népkönyvtári modelltől és lassú elmozdulást a humanista-nevelő könyvtár irányába.4 A lap ezekben az években szinte kizárólag kivonatos vagy teljes szövegű fordításokat tartalmazott, egyértelműen dokumentációs kiadvány volt. Ez a jellege a folyóiratnak napjainkig megmaradt, a Figyelő egyes korszakaiban legfeljebb az arányok módosultak a dokumentációs jelleg és az eredeti közleményeket közlő rész között.

A második korszak jellemzője a belső útkeresés, a bizonytalan szerkesztési elvekből következő kialakulatlan forma, továbbá az elégtelen anyagi és szellemi erőforrások, amelyek a gyakori késésekhez, összevont számok megjelentetéséhez vezettek. A lap hol dokumentációs kiadványként jelent meg, hol eredeti tanulmányokat is közlő folyóiratként. A Figyelő megkísérelte az ideológiai szempontokat háttérbe szorítva a lap profiljában a szakmaiságot erősíteni. Az eredeti írások közlésével a folyóirat megpróbálta a hazai szaksajtó kínálatából hiányzó könyvtártudományi elméleti orgánum funkcióját betölteni, a kísérlet azonban – többnyire külső okok miatt – felemásra sikerült.
1969-től számítható a Figyelő históriájának harmadik korszaka. Alapvető jellemzője, hogy a lap szerkesztési elvei megszilárdultak, a mintegy két évtized alatt csak szerény mértékben módosultak. A folyóirat az OKDT (Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács, 1980-tól OKT, Országos Könyvtárügyi Tanács) és a KMK közös lapjaként jelent meg, és ez a fenntartási forma – kisebb zökkenőket leszámítva, amelyek az OKDT átalakulása miatt következtek be a hetvenes évek közepén – eredményes, sikeres volt. Kétségtelenül a hetvenes évektől vált a Figyelő nívós szellemi orgánummá, olyan lappá, amelyben publikálni szakmai rangot jelentett. A 70-es évek elejének hazai szakmai reformgondolatai és törekvései elválaszthatatlanok a folyóirattól. A periódus vége egybeesik a kezdődő anyagi és intézményi gondokkal, a könyvtárügy átalakulásának kezdeteivel, és mindezek meghatározták a Figyelő helyzetét ezekben az években.

1991-ben megújult a folyóirat. Részben ismét visszatért a kezdeti dokumentációs kiadvány jellegéhez azáltal, hogy a megszűnt önálló Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom (KDSZ) című lap a Figyelő egyik rovataként élt tovább 2013-ig*, és a folyóirat újra a korábban két alkalommal is választott A/4-es formátumban jelenik meg. A lap tudatosan törekszik arra, hogy a hazai könyvtár- és információtudományi kutatásoknak publikációs fórumot nyújtson, ugyanakkor Szemle és Kitekintés rovataiban a külföldi elmélet és gyakorlat bemutatását is célul tűzte ki. A korszak végén sokasodtak az anyagi problémák; az NKA támogatás érezhető csökkenése jelentősen szűkítette a szerkesztőség mozgásterét, és előtérbe kerültek a folyóirat átalakítására, terjedelmének csökkentésére vonatkozó elképzelések. Az ötödik korszak 2014-ben kezdődik a folyóirat életében, s elképzelhető, hogy nyomtatott változatban már nem jelenik meg a közeljövőben.

Elsô korszaka: a dokumentációs szemle (1955–1958)

A Könyvtári Figyelő Könyvtári Tájékoztató címen 1955-ben indult, sorsa keletkezése óta elválaszthatatlanul összekapcsolódott a magyar könyvtárügy, könyvtárpolitika és könyvtártudomány elmúlt évtizedeivel, illetve a hazai könyvtártudomány módszertani központjával, az 1952-ben az Országos Széchényi Könyvtár szervezetén belül megalakult Módszertani osztállyal és főleg annak 1959-ben megszervezett jogutódjával, a Könyvtártudományi és Módszertani Központtal, illetve a jelenlegi Könyvtári Intézettel.5 A folyóirat egyik előzményének tekinthető kiadvány az 1953-ban az OSZK és a Magyar-Szovjet Társaság Könyvtártudományi Szakosztálya kiadásában meginduló Bibliotyekar – A könyvtáros című lap volt. A periodikum a szovjet szaklap, a Bibliotyekar közleményeinek fordítását tartalmazta, a magyar szövegeket Sebestyén Géza vezetésével a tudományos könyvtárak munkatársai készítették.6 A kiadvány jogutóda lett 1955-ben az OSZK és a Szakosztály kiadásában megjelenő Könyvtári Tájékoztató. Az elődlappal szemben a Tájékoztató már nem kizárólag szovjet írásokat közölt, hasábjain rendszeresen jelentek meg anyagok a szocialista országok sajtójából, sőt a nyugati szaklapokból is. A változás a Sztálin halála után bekövetkező, alig észrevehető, de mégiscsak létező politikai enyhülésnek volt köszönhető, illetve annak, hogy 1953-ban Budapesten ülésezett a Béke Világtanács és felhívást bocsátott ki a grémium, miszerint „céljául tűzi ki, hogy megszervezi a szabad véleménycserét és összehangolja a népek közti béke oldalán álló minden becsületes ember cselekvését.”7 Ehhez a ponthoz kapcsolódva írhatta V. Waldapfel Eszter a dokumentációs kiadvány szerkesztési gyakorlatáról: korábban „még fogyatékosabban történt ennek az anyagnak [mármint a nyugati cikkeknek] a referálása, illetőleg a fordítása. Ezt a hiányt különösen a Béke Világtanács 1953. évi budapesti határozata óta, annak szellemében igyekeztünk folyamatosan pótolni. Míg korábban a Magyar-Szovjet Társasággal karöltve csupán a szovjet Bibliotekar cikkfordításait adtuk ki, addig 1956 [helyesen 1955!] óta a Könyvtári Tájékoztató című, kiadásunkban megjelenő folyóiratban a világ minden táján megjelenő legjelentősebb, számunkra a legtöbb tanulságot jelentő cikkek kivonatait, illetőleg fordításait adjuk.”8

1955-ben indult tehát a Könyvtári Tájékoztató, címe 1958-ban módosult a mai Könyvtári Figyelőre. A II. évfolyamtól egyedüli kiadóként az Országos Széchényi Könyvtár jegyezte, a IV. évfolyamot az OSZK Módszertani osztálya, 1959-ben pedig az abban az esztendőben megalakult Könyvtártudományi és Módszertani Központ lett a lap gondozója.
A Könyvtári Tájékoztató alcíme Külföldi lapszemle volt, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar-Szovjet Társaság Könyvtártudományi Szakosztálya kiadásában jelent meg. Külső kiállítása mai szemmel nézve kezdetlegesnek mondható, stencilezett formában készült A/4-es méretben. Előállítását az OSZK Guszev utcai házi sokszorosítója végezte. Az első évfolyamnak 12 száma jelent meg rovatbeosztás nélkül. A lapon szerkesztő neve sokáig nem szerepelt, Szinainé László Zsuzsa a Figyelő repertóriumához írt előszavában az első időkben a lap közreműködői sorában Sebestyén Géza, Papp Sámuel, Bassola Zoltán, Lázár Péter, Futala Tibor nevét említi Bóday Pál mellett, aki 1957-től „a lap lelke volt”.9 Felelős kiadóként Varjas Béla, Hámori Béla, V. Waldapfel Eszter és Jóború Magda, vagyis az OSZK aktuális vezetői jegyezték a folyóiratot. Példányszámáról az első korszakban nincs adat, 1959-ben szerepel először, hogy 450 példányban jelent meg. Valószínűleg a korábbi években is ennyi példányban készült. Terjesztéséről, előfizetőkről nem maradt fenn forrás, a példányszámokból következtetve a Könyvtári Tájékoztató, illetve Figyelő elsősorban a nagy tudományos könyvtárakba és a megyei bibliotékákba jutott el. Szerkesztőségi cikk vagy a lap céljait tudató írás nem jelent meg hasábjain.
Rovatbeosztás – mint szó volt róla – nem volt a lapban, legfeljebb egyes számokban jelentek meg közlemények Szemle, Hírek vagy Könyv­tártudományi szakirodalom elnevezés alatt. (Utóbbi az I. évfolyamban négy alkalommal jelent meg, az 1. számban a 61. lapon, a 8. számban az 58–59. oldalon, a 10. számban az 59–60. oldalon és a 12. számban a 45–49. oldalon. Az összeállítás vegyesen tartalmazta a Könyvtártudományi Szakkönyvtárba beérkezett hazai és külföldi szakirodalmat, végső soron tehát gyarapodási jegyzék volt.)
A II. évfolyamból csak tíz szám látott napvilágot, a szeptemberi után – nyilván a forradalom miatt – kimaradt az októberi és a novemberi, a 10. szám az 1957 elején megjelenő decemberi volt. Az első évfolyamhoz képest csupán annyi változás történt, hogy az OSZK sokszorosító üzeme a Múzeum utcába költözött.
A harmadik. évfolyam kéthavonta jelent meg, vagyis hat füzet látott napvilágot az év során. A rovatbeosztás kezdeti szintje figyelhető meg; minden füzetben Szemle elnevezés alatt is jelentek meg közlemények, az egyes országok könyvtárügyével foglalkozó fordítások.
A IV. évfolyammal változott a lap címe Könyvtári Figyelőre, a kiadó megnevezés is módosult, az OSZK Módszertani osztálya lett a folyóirat gondozója. A Szemle rovat ebben az évben is helyet kapott benne.

Az első korszak négy évfolyamában összesen 371 cikk, közlemény jelent meg, 1955-ben 124, 1956-ban 99, 1957-ben 52 és 1958-ban 96. A Könyvtári Tájékoztató, illetve a Könyvtári Figyelő eredeti célja az lett volna, hogy a szovjet könyvtári írásokat teljes vagy kivonatos fordításban tegye közzé, azonban az egyes cikkek genezisét megvizsgálva látható, hogy fokozatosan növekvő számban jelentek meg a tőkés, illetve nem szocialista országok könyvtárügyével foglalkozó anyagok. Az I. évfolyamban napvilágot látott 124 közlemény megoszlása a következő: 58 írás szovjet cikk fordítása, 43 „népi demokratikus”, 19 tőkés (vagy egyéb, fejlődő országbeli) közlemény, továbbá 4 közlemény, a négy gyarapodási jegyzék hazai. A II. évfolyamban már módosulnak az arányok: 38 szovjet közleményre 29 népi demokratikus és 32 tőkés, illetve „egyéb” esik. A III. évfolyamban 14 szovjet, 11 népi demokratikus, 27 tőkés és egyéb. A IV. évfolyam arányai még jobban elmozdulnak: 24 szovjet, 21 népi demokratikus cikkre 51 tőkés és egyéb országbeli esik. Megállapíthatjuk tehát, hogy a folyóirat anonimitásban működő szerkesztői egyáltalán nem vádolhatók azzal, hogy egyoldalúan a szovjet cikkek minél nagyobb arányú közlésére törekedtek. Érzékelhető, hogy az egész világ szakirodalmából válogattak, és igyekeztek az adott körülmények között minél szélesebb tájékozódást nyújtani a hazai szakembereknek. A négy évfolyamban közölt írások tartalmi csoportosítását megkönnyíti, hogy az egyes évfolyamokhoz szakszerinti tartalomjegyzék kapcsolódott. Igaz, hogy évről-évre változott az egyes szakok elnevezése és elég gyakran több helyre is besoroltak egy-egy közleményt. Némileg összevonva és egységesítve az egyes szakcsoportokat, a következő tematikai áttekintésben mutatható be a Könyvtári Tájékoztatóban, illetve Könyvtári Figyelőben közölt cikkanyag.

1. ábra

A Könyvtári Figyelő első négy évfolyamában megjelent cikkek tematikája

Téma Cikkek száma az egyes évfolyamokban
I.
évfolyam(1955)
II.
évfolyam(1956)
III.
évfolyam(1957)
IV.
évfolyam(1958)
Összesen (cikk)
Könyvtárügy. Egyes könyvtártípusok kérdései
– Szovjetunió és a népi demokráciák

26

17

 3

 9

55

– Egyéb országok

 7

 4

 5

 8

24

Katalogizálás, osztályozás

12

 7

 8

 6

33

Olvasószolgálat*

14

11

10

13

48

Tájékoztatás**

 8

11

19

38

Dokumentáció. Mikrofilm***

 8

 8

 2

 19

37

Bibliográfia

12

 6

 4

 4

26

Külön-gyűjtemények

 3

 3

 5

10

21

Raktározás. Könyvek védelme

 1

11

 3

 6

21

Könyvtárépítés.
Könyvtárépület. Berendezés

 3

 1

 1

 2

 7

Ifjúsági és gyermekrészlegek

 7

 5

 1

 2

15

Állománygyarapítás

 3

 3

 2

 8

Állományellenőrzés

 1

 1

Könyvtáros. Könyvtárosképzés

12

 4

 3

 3

22

Módszertan

 4

 2

 3

 5

14

Munkaszervezés

 3

 3

 2

 –

 8

Könyvtárak együttműködése

 5

 5

Könyvtári szervezetek

 2

 2

Könyvtártechnikai eljárások

 4

 4

Könyv, könyvtár, könyvtártudomány

 5

 5

Szakszervezeti könyvtárak

2

 2

* Olvasószolgálat (1956-ban az Olvasószolgálat a Tájékoztatással együtt szerepelt, 1957-ben külön vették az Olvasóterem, Olvasás kérdései, Szabadpolc és Olvasószolgálat szakcsoportot; 1958-ban külön csoportba került az Olvasószolgálat, kölcsönzés az Olvasás kérdései szakjelöléstől. Ezeket együtt vettem fel Olvasószolgálat elnevezés alatt.)

** Tájékoztatás (1955-ben együtt a Dokumentációval és a Mikrofilmmel; 1956-ban az Olvasószolgálattal, 1958-ban a Dokumentációval, 1957-ben nincs tájékoztatás szak.)

***  Dokumentáció. Mikrofilm (1955-ben és 1958-ban együtt a Tájékoztatással)

A tartalomjegyzékben 393 cikk kapott helyet, egyes közlemények több csoportba is bekerültek, ez okozza az összesen 371 publikációhoz viszonyított többletet. A szovjet, illetve szocialista országok lapjaiból származó közlemények túlsúlya egy szakcsoportban figyelhető meg markánsan: a Könyvtárügyön belül 55 közlemény jut 24 tőkés és egyéb országbeli cikkre. Könnyen érthető a szerkesztők megoldása: a szervezeti és a könyvtárpolitikai kérdések sokkal inkább ideológiailag meghatározottak, mint a könyvtárszakmai problémák (katalogizálás, osztályozás, raktározás stb.), ezért az adott politikai viszonyok között a hazai gyakorlatban elsősorban a szovjet és a szocialista példáknak lehetett gyakorlati haszna. A könyvtárügyi írások együttes száma 79, ezt a csoportot az Olvasószolgálat elnevezésű követi 48 közleménnyel. Meglehetősen sok írás foglalkozott a szabadpolc kérdéseivel, a hazai szakmai polémiák egyik fontos kérdése volt ezekben az években a szabadpolc bevezetése. A fordítások a vitákhoz szolgáltattak érveket, szempontokat. A Tájékoztatás kérdéseit 38 írás taglalta, zömmel a műszaki és természettudományi területre fókuszálva, de pár publikáció a nagyobb közművelődési könyvtárak tájékoztatási tevékenységével foglalkozott. Hasonló figyelhető meg a Dokumentáció. Mikrofilm csoportba sorolt 37 írással, illetve a 26 bibliográfiai vonatkozású közleménnyel. Ha a rokon tájékoztatás, dokumentáció és bibliográfia csoportba sorolt közleményeket együtt kezeljük, 101 közleményt kapunk: ez a rész tartalmazza a legtöbb publikációt. Mindez azt bizonyítja, hogy a Könyvtári Tájékoztató, illetve Könyvtári Figyelő szerkesztői igyekeztek a hazai szakkörökkel a világ szakirodalmi terméséből a valóban releváns és aktuális szakmai kérdések irodalmát megismertetni. Sok közlemény érintette a könyvtárosok képzését, továbbképzést, ezek száma 22 volt. A Különgyűjtemények és a Raktározás problémáit egyaránt 21-21 közlemény taglalta, az előbbi csoportból figyelemre méltó, hogy számos írás a zenei részlegekkel foglalkozott, a raktározást taglaló írások közül pedig több a tömörraktározást mutatta be. Az Ifjúsági- és gyermekrészlegek munkáját külön csoportba sorolták a tartalomjegyzékben, összesen 15 közlemény foglalkozott ezzel a szolgáltatással. A tágan felfogott Módszertan szakba 14 közlemény tartozott, a többi könyvtári területet (állománygyarapítás, állományellenőrzés, könyvtárépítészet és –berendezés, munkaszervezés, együttműködés, könyvtári szervezetek, szakszervezeti könyvtárak, könyvtártechnikai eljárások, könyv- és könyvtártudomány) néhány közlemény taglalta.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a folyóirat első négy évfolyama alapvető célját, vagyis a nemzetközi könyvtár- és tájékoztatásügy trendjeinek bemutatását a hazai közönségnek teljes vagy kivonatos cikkfordítások közreadásával elérte és szélesítette olvasói látóhatárát, új elméleti és gyakorlati eljárásokat ismertetett meg a szakmai közönséggel.

A Könyvtári Figyelô második korszaka, az útkeresés évtizede (1959-1968)

1959. január 1-jével megalakult a Könyvtártudományi és Módszertani Központ,10 s a Könyvtári Figyelő az intézmény szellemi és technikai gondozásában jelent meg. A közvetlen nyomdai előállításon kívül a lap közreadásának valamennyi feladatát a KMK munkatársai végezték a következő időszakban. A folyóirat szerkesztésében, céljaiban bekövetkező változásokra az V. évfolyam 1. számában közölt szerkesztőségi cikk hívta fel a figyelmet, és az alábbiakban foglalta össze a megváltozott célokat:
„A Könyvtári Figyelő rendeltetése megindulása óta könyvtárosaink tájékoztatása a külföldi könyvtárügy fejlődéséről és időszerű problémáiról. Feladatát eddig cikkfordítások közreadásával igyekezett betölteni, különös hangsúllyal a szovjet és népi demokratikus anyagra. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ létrehozásával a Figyelő feladatai is kiszélesedtek: az eddigi tájékoztatást mind a figyelt anyag mennyisége, mind a feldolgozás minősége tekintetében bővíteni, hatékonyságát pedig növelni kell. Első lépésként a – teljes vagy rövidített – fordítások mellett ismertetéseket közlünk folyóiratcikkekről, kiadványokról, külföldi könyvtárakról és könyvtártudományi intézményekről. Megindítjuk a külföldi könyvtártudományi folyóiratok legfrissebb számainak cikk-repertóriumát is. Egy-egy könyvtárügyi kérdéssel foglalkozó folyóiratcikkek, tanulmányok együttes ismertetését, adott kérdésekkel kapcsolatos szakirodalmi szemlék közlését is tervbe vettük. Rendszeresen közzétesszük az újonnan elkészült és rendelkezésre álló könyvtártudományi fordítások, továbbá a hazai nagykönyvtárakba érkezett könyvtártudományi szakirodalom (könyvek, periodikák) jegyzékét is. A kitűzött feladatok sikeres végrehajtására a Könyvtártudományi és Módszertani Központ új szervezete nyújt lehetőséget. De a lehetőség valóra váltásához elengedhetetlen, hogy az Országos Könyvtárügyi Tanács és szakbizottságai, főként pedig könyvtáraink dolgozói tanácsaikkal, bírálataikkal és munkájukkal is hozzájárulnak lapunk szerkesztéséhez. E támogatás reményében indítjuk útjára a Könyvtári Figyelő ötödik évfolyamát.”11

A tartalmi változások mellett némileg megújult a lap külseje is, az egyes füzetek borítót kaptak. „Kéziratként kiadja az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ”; alcímében a Külföldi szemle szerepelt. Az ötödik évfolyam tíz számban, kilenc füzetben és 450 példányban jelent meg. A szerkesztőség élt a tematikus számok szerkesztésének gyakorlatával; a 3-4. összevont füzet például a dokumentáció kérdéseit vizsgálta, a 6. szám fordításai a képzés nemzetközi helyzetét mutatták be.

A Figyelő dokumentációs jellegének megfelelően az első számban kapott helyet az Újabb könyvtártudományi művek könyvtárainkban c. gyarapodási jegyzék. Római lapszámokkal jelölt külön részben jelent meg, a 3-4. számban folytatódó rovat oldalszámozása folyamatos volt. A Figyelő második számában látott napvilágot a Könyvtártudományi fordítások jegyzéke 2001-es tételszámozással kezdődően a 2047-esig, a további részek ezt a tételszámot folytatták. Ez a szolgáltatás nem előzmények nélküli volt, az OKK, illetve az OSZK Módszertani osztálya kiadásában korábban már megjelentek füzetek a magyarra átültetett szakirodalom adatairól. A 6. szám a KMK Szakkönyvtára által előfizetett, illetve csereként kapott 183 folyóirat jegyzékét tette közzé.

A 7. számban jelent meg a nagy jövő előtt álló, ugyanakkor sokszor változó formában és alakban tanulmányozható összeállítás Könyvtárügyi folyóiratok repertóriuma elnevezéssel. A 183 folyóiratból a valóban jelentősnek tartott 44 lapot részletesen feldolgozták (jegyzéküket külön közölték), a kevésbé fontosnak ítélt orgánumokból csak a kiemelkedő közleményeket vették fel. Az egyes cikkek címleírását egytől kezdődő tételszámmal jelölték, gondolva a később elkészítendő kumulatív mutató készítésére. Minden tételnél közölték a cikk címének magyar fordítását, azonban ha az semmitmondó vagy félreérthető volt, annotációval kísérték. Az elgondolás szerint a Könyvtári Figyelőben közreadott repertórium anyaga beépült a Szakkönyvtárban 1952 óta vezetett cikk-katalógusba. A repertórium tételeit szakrendben közölték, a lap 45-48. oldalán táblázatban közreadták annak szerkezetét. A Bóday Pál által kialakított rendszer előtt szintén nagy jövő állt, ebből nőtt ki 1967-ben a Szakkönyvtár tárgyszójegyzéke, illetve annak 1976-ban tezaurusszá fejlesztett változata. A kezdeti struktúra a használói észrevételek nyomán már a következő számban finomodott és utalókat kezdtek alkalmazni a szakrend további helyeire. Megváltozott a rovat neve is, Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom (KDSZ) címen állandósult.12
A Könyvtári Figyelő új profilja és a könyvtártudományi dokumentáció a szakmán és az Országos Széchényi Könyvtáron belül komoly érdeklődést váltott ki. A folyóirat szerkesztősége egyébként maga is kezdeményezte az eszmecseréket. A KMK 1959 elején közvéleménykutatást végzett a lap jellegének és tartalmának kialakításáról,13 az év végén pedig az OSZK főosztályainak képviselőivel tanácskoztak a továbbfejlesztés lehetőségeiről, a javaslatokról.14 A következő évben, 1960. október 26-án az OSZK Szakmai megbeszélések sorozata című fórumának egyik vitanapja szintén foglalkozott a folyóirat helyzetével. A tárgy előadója Bóday Pál, a vitavezető Tombor Tibor volt.
Bóday előterjesztésében négy kérdés megvitatását javasolta. Első tézise azt firtatta, hogy a folyóirat kialakított profilja mennyiben nyújt segítséget a szakma elméleti és gyakorlati művelőinek, mennyire használják fel a cikkfordításokat, a külföldi könyvtártudományi folyóiratok bibliográfiáját, a könyvtártudományi könyvek országos gyarapodási jegyzékét és a fordítások adatainak közlését. Második felvetésében arról érdeklődött, hogy a Figyelő teljes egészében referáló lap legyen-e vagy csak részben publikáljon referátumokat. Következő kérdésében arra kért választ, miként lehetne bevonni a külső referenseket a munkába, végül a kiadvány külső megjelenésére vonatkozóan várt észrevételeket.15 A vitában nyolc szakember szóban fejtette ki véleményét, Mezey László írásban juttatta el gondolatait. Minden hozzászóló egyetértett abban, hogy nem elég indikatív referátumokat közölni, bővebb tartalmi elemeket feltáró informatív referátumokra van szükség. Többen a tömörítvények mellett érveltek, volt, aki kutatási jelentések publikálását is indítványozta. Bélley Pál felvetette, hogy „kéthetenként, röplapszerűen jelentessék meg, miáltal a KF nehézkes, folyóiratjellegű szerkesztése megszűnnék.” Indítványozta továbbá, hogy a bibliográfiai részben a teljes magyar könyvtártudományi szakirodalom jelenjen meg.16 Szentmihályi János azt javasolta, hogy a nagy külföldi referáló folyóiratok referátumaira is támaszkodjon a KF szerkesztősége. Foglalkozott a lapban közölt szakrendszerrel, s megállapította, hogy túlságosan részletező.17 Lázár Péter szerint a dokumentumok osztályozásának kérdését később kellene megvitatni, ugyanakkor felhívta a figyelmet a folyóirat szerkesztésében megfigyelhető személyi és gazdasági megkötöttségekre.18 Sebestyén Géza a külföldi dokumentációs anyag minél teljesebb beiktatására hívta fel a figyelmet. Egyetértett azzal az indítvánnyal, miszerint a hazai könyvtártudományi szakirodalom dokumentálása is a Figyelő feladata. Ugyanakkor felvetette: „nem lenne-e helyes a kiadvány tartalmi kettéválasztása, külön a bibliográfiai anyag és külön a cikkfordítások és könyvtári hírek kiadványa.”19 Horváth Viktor szerint szoros összefüggés figyelhető meg a Könyvtári Figyelő és a szakmai kérdésekkel ténylegesen foglalkozó könyvtárosok között. „A könyvtárosok szervezett továbbképzését kell elsősorban biztosítani, hogy olvasói-bázisa legyen a KF-nek” – vetette fel.20 Tombor Tibor szerint csak akkor közöljenek fordításokat, ha a tárgykör közérdekű, és indítványozta, hogy a fordításokat ne teljes terjedelemben, hanem tömörítvényes formában publikálják. Sürgette „kritikai szemlék, melyek egy-egy témának összevont, igényes szintézisei” publikálását, javasolta továbbá a külföldi nagy építészeti folyóiratok könyvtárépítészettel foglalkozó cikkeinek feldolgozását.21 Gombocz István szerint a lap nem eléggé egységes, tartalmilag bonyolult. Helyesnek tartaná, ha a KF referáló lap lenne, a külföldi mellett a belföldi szakirodalmi anyag feldolgozásával.22 J. Hajdu Helga olyan tanulmányokat sürgetett, amelyekben konkrétumok vannak, majd egy nehezen értelmezhető óhajt is megfogalmazott, miszerint a „referátumok ne csak címfordításokat közöljenek, hanem annotációkat is.” Véleménye szerint a Figyelő a kisebb könyvtárak dolgozóinak nagy segítséget nyújt azáltal, „hogy a szétszórtan és nehezen áttekinthető kiadványokat összegyűjti és ismerteti.”23 Mezey László írásban eljuttatott észrevételeiben a Magyar Könyvszemle és a KF viszonyának tisztázását sürgette:

„A Könyvszemle sok olyan referáló jellegű anyagot is közöl, amelynek inkább lehetne helye a KF-ben, ezáltal a Könyvszemle tudományos publikációs lehetőségei növekednének. A KF-ben helyet kell biztosítani a kutatási jelentéseknek is, a könyvtártudományi munka koordinációjának érdekében” – összegezte véleményét.24

A tanácskozás résztvevői – mint látható – sokoldalúan vitatták meg a Figyelő helyzetét, és számos javaslatot fogalmaztak meg a szerkesztéssel kapcsolatban. A vélemények azonban egységesek voltak abban a tekintetben, hogy a kiadvány dokumentációs jellegű legyen, vagyis nem került szóba az önálló, eredeti cikkeket közlő elméleti jellegű folyóirat igénye. A hazai szaksajtóban 1960 körül egyfajta egyensúlyi állapot alakult ki. A szakma, a könyvtártudomány elméleti publikációit a Magyar Könyvszemle közölte 1955-ös újraindulása óta, A Könyvtáros a legszélesebb olvasóközönséget szólította meg gyakorlati jellegű cikkeivel, és léteztek a speciális problémákat vizsgáló hálózati híradók, mint az 1954-ben indult Műszaki Könyvtárosok Tájékoztatója (1963 óta Tudományos és Műszaki Tájékoztatás címen jelenik meg).

Ez az egyensúlyi helyzet azonban 1961-ben megszűnt. Mezey László érvelésével összhangban az év során átalakult a Magyar Könyvszemle, a patinás folyóirat szerkesztőségi közleményben tudatta megváltozott profilját, miszerint „a könyv-, írás-, könyvtár- és sajtótörténet, a bibliográfia és a dokumentáció marxista igényű tudományos orgánuma lesz.”25

A folyóiratban ettől kezdve nem jelentek meg könyvtárügyi, könyvtártani közlemények, amelyek a Könyvszemle 1955-ös újraindulásától jellemezték a lapot; egyre inkább a történeti írások határozták meg arculatát. A Magyar Könyvszemle átalakulása tisztán könyv- és könyvtártörténeti folyóirattá érintette a Könyvtári Figyelőre vonatkozó elgondolásokat is. A szakma – teljes joggal – sérelmezte az elméleti jellegű könyvtári periodikum hiányát, és a hatvanas évek elején a szaksajtóval foglalkozó indítványok között többen javasolták egy új könyvtártudományi folyóirat indítását, illetve a Figyelő átszervezését. Bereczky László a Könyvszemle átalakítását vitató, indulatos írásában vetette fel egy új elméleti orgánum megindításának szükségességét; indítványa szerint a címe (emlékeztetve Kőhalmi Béla század eleji lapjára) Könyvtári Szemle lehetne.26 A Figyelő átalakítását Varga Béla vetette fel:

„A fejlődő könyvtárügy feladatai és problémái egyre több elméleti kimunkálást igényelnek. Ehhez meg kellene teremteni a nyilvánosságot, esetleg a Könyvtári Figyelőt kellene e célra alkalmassá tenni.”27

Kőhalmi Béla hozzászólt a felvetéshez, és utalt az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács 1964. március 31-ei ülésére, ahol elhangzott, hogy a szakma több segítséget vár el a Könyvtártudományi és Módszertani Központtól, mint a szakmai továbbképzések felelősétől. Ehhez kapcsolódva fejtette ki gondolatait:

„A továbbképzés egyik hathatós eszköze a tudományos folyóirat. A KMK Könyvtári Figyelője eddig is megbízható módon tájékoztatta könyvtárosainkat a külföldi könyvtártudományi kutatásokról. Mi akadálya lehet annak, hogy a Figyelő-t fejlesszük ki a magyar könyvtárvezetés, az olvasópolitika és a könyvtári belső munka tudományos folyóiratává? Emellett folytathatná értékes referáló munkáját is.”28

Kertész Gyula ellenben vitatta az átalakítás indokoltságát; véleménye szerint a folyóirat jelenlegi profilja mellett sok lenne a hazai termés regisztrálása:

„Mint külföldi lapszemle igen jól látja el feladatát, azonban erre a kapacitásra – sőt még nagyobbra! – a továbbiakban is szükség van, tehát kár lenne ezt csökkenteni! Az utóbbi időben már jelentkezett belső berkekből a magyar anyag bevitelének tendenciája, azonban ez – bármennyire is biztosítva lenne a rugalmas és nagyvonalú szerkesztés – nem helyeselhető ilyen formában. Ha már már [!más] lapalapítási lehetőség nem lenne, akkor is csak társlapként képzelhető el a ’Magyar Könyvtári Figyelő’ a ’Külföldi Könyvtári Figyelő’ mellett.”

A szerző szerint a legjobb megoldás az lenne, ha a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Szabó Ervin Köre alapítana új szakmai folyóiratot a külföldi egyesületek mintájára.29

A Könyvtári Figyelő formai és tartalmi átalakulása 1961-ben kezdődött el; formátuma megváltozott, nyomdában készült A/5-ös méretben. A tíz szám folyamatos lapszámozással jelent meg. Ha nem is kapott helyet minden füzetben, azért állandósultak egyes rovatok, így a Hírek és a Tájékoztató. A KDSZ az 1. és a 4. (ebben a számban csak a KDSZ kapott helyet), továbbá a 8. füzetben jelent meg (ebben is csak a KDSZ volt.) A Figyelőben közölt teljes és részleges fordítások aránya csökkent, de megnőtt a referátumoké. Ugyanakkor a KMK munkatársai által a Szakkönyvtár anyagából összeállított témabibliográfia jelent meg.30 A korábbi években kialakított gyakorlatnak megfelelően a fordítások listája, az újabb könyvtártudományi művek gyarapodási jegyzéke és a KMK Szakkönyvtára által megrendelt folyóiratok listája is helyet kapott a Figyelőben.

A következő évben folytatódott a folyóirat tartalmi átalakulása. A legfontosabb fejlemény az volt, hogy kivált belőle a Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom, és 1962-től önálló kiadványként jelent meg. A változások sorába illeszkedett a magyar szerzők eredeti közleményeinek megjelenése a lapban. Ennek a ténynek nyugtázását jelentette, hogy a lap alcíme Szemlére módosult. És legfőképpen: a 4. számtól Bóday Pál szerkesztőként szerepelt a folyóiratban.31 A bekövetkezett szerkesztési változásokkal magyarázható a lap példányszámának emelése, az év eleji 600-ról áprilistól immár 900 példányban látott napvilágot. A magyar szerzők által jegyzett írások többnyire szemle jellegű összeállítások voltak, így Veredy Gyulától jelent meg (1. szám) Adatok az ETO újabb fejlődéséhez, Gombocz Istvántól A magyar könyvtárügy az UNESCO kiadványaiban (3. szám), ugyanebben a füzetben Dezső László és Dobay Aladár tollából látott napvilágot a Nyomtatott folyóiratjegyzék Hollerith-lyukkártyák segítségével című közlemény a NIM DOK-ban végzett fejlesztésről. Babiczky Béla beszámolója a 4. számban jelent meg A FID C/3 Bizottságának budapesti üléséről, Veredy Gyula Adatok az ETO újabb fejlődéséhez című írása az 5-6. számban látott napvilágot; ugyanebben a füzetben jelent meg az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács Szervezeti és Működési Szabályzata, valamint a KMK összeállítása Az általános és szakkönyvtárak 1961. évi adatai címmel. Megjelent a budapesti Egyetemi Könyvtár észrevétele a Párizsi Nemzetközi Katalogizálási Konferencia szabályzatához (5-6. szám), az OSZK munkatársainak a gondolatait közölték a párizsi konferencia anyagához (a 7. számban), és ugyanebben a számban kapott helyet Iszlai Zoltán beszámolója NDK-beli tanulmányútjáról. Barta Gábor és Lázár Péter összefoglalója a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet Dokumentációs Bizottságának párizsi üléséről a 8. füzetben jelent meg, itt látott napvilágot Bassola Zoltán szemléje Könyvtári problémák a holland szaksajtó tükrében címmel, a 9-10. számban pedig több úti jelentés kapott helyet, itt jelent meg a Könyvtártudományi kutatások 1963/65. évi programja címmel pályázati felhívás is.

1963-ban a 2. számtól visszaesett a példányszám, 900-ról 650-re, és valamennyivel csökkent a terjedelme is, 339 oldalon jelent meg az előző évi 450-el szemben. Hat száma látott napvilágot a Figyelőnek öt füzetben (a 3-4. szám összevontan került az olvasókhoz). Apró tartalmi változás volt a használatot megkönnyítő válogatott éves tartalomjegyzék közlése a fontosabb cikkekről. Teljes tartalomjegyzéket azért nem közöltek, mert – mint olvasható – a Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom című kurrens bibliográfia közreadja az összes hazai folyóirat cikkeit. A folyóiratban egyre nagyobb arányban szerepeltek magyar szerzők írásai, amelyek vagy a nemzetközi könyvtári élet szemléjét jelentették, vagy – kisebb mértékben – hazai eredményekről, fejlesztésekről számoltak be.

1964-ben növekedett az oldalszám, 466 oldalon látott napvilágot a Figyelő 6 száma 4 füzetben (vagyis két összevont szám készült). A példányszám ingadozott: az 1-2. 650, a 3-4. 700, az 5. 700, a 6. szám 720 példányban jelent meg. Az eredeti vagy fordításban közölt cikkek mellett állandósultak a rovatok: Referátumok, Recenziók, Hírek, Elkészült fordítások jegyzéke, a Könyvtártudományi Szakkönyvtár gyarapodási jegyzéke. A hazai szerzők írásait leginkább úgy lehetne jellemezni, mint tudatos törekvést a hazai könyvtári valóság megismerésére. Mindez a túlpolitizált könyvtári célok lassú módosulását, egy új könyvtári modell kidolgozásához vezető út egyes állomásait jelentették. Olyan közlemények jelzik ezt a szándékot, mint a KMK Módszertani osztálya által elvégzett vizsgálat publikálása (Könyvtári munka elemzése tíz községben címmel) két részben, vagy Ughy Jenő Adatok a falusi lakosság saját könyvvel való ellátottságáról címen közölt elemzése. Ebbe a sorba tartozik Urbán László írása is, a Jelentés a reprezentatív statisztika bevezetésére vonatkozó vizsgálatról, Szilágyi Tibor közleménye a KMK és az OMKDK közös felméréséről a megyei könyvtárakban megszervezett műszaki tájékoztató részlegek működéséről. Az állomány avulását mutatta be két amerikai szerző, R. E. Burton és R. W. Kebler tanulmánya Egyes természettudományos és műszaki szakterületek irodalmának „felezési ideje” címmel. Az íráshoz kapcsolódóan Horváth Tibor irányításával a KMK szaktanfolyamának néhány hallgatója felmérést készített a kémiai szakirodalom magyarországi avulásáról a Magyar Kémikusok Lapja és a Magyar Kémiai Folyóirat 1958-1959-es évfolyamai alapján.

A következő évben, 1965-ben is hat szám jelent meg négy füzetben, összesen 460 oldal terjedelemben. A közreadott példányok száma 600 volt. A lap kiadójaként évek óta Barabási Rezső, a KMK igazgatója volt olvasható a kolofonban, az utolsó, 5-6. számban azonban két kiadó, a KMK ést a Népművelési Propaganda Iroda szerepelt, és Barabási Rezső neve mellett Nemes Iváné is megtalálható. (A lap nyomdai előállítását ettől a számtól kezdve az NPI sokszorosító üzeme végezte egészen 1988 végéig.) A változás oka az volt, hogy felsőbb szervek döntése értelmében az OSZK sokszorosító üzeme felszerelésének egy részét a személyzettel együtt az újonnan alakult Népművelési Propaganda Irodának kellett átadni.32 Az éves tartalomjegyzék kolofonjában Bóday Pál mellett helyettes szerkesztőként feltűnik Bánlaky Éva.

A folyóirat a Tudományos és Szakkönyvtárak Módszertani Munkabizottságával közösen a könyvtári innováció elősegítése érdekében tapasztalatcserére hívta a szakmát, kérve, hogy az új eljárásokat, módszereket foglalják írásba és küldjék el a KMK-ba. Az eredményekről Faragó Lászlóné számolt be a lap hasábjain, megállapítva, hogy eredményes volt a felhívás és a jövőben célszerű lenne a közművelődési könyvtárakra is kiterjeszteni.34
A hazai szaksajtó – közte a Könyvtári Figyelő – helyzetét tekintette át az OKDT 1965. november 26-ai ülése.35 A vita során elhangzott, a könyvtári szaksajtó egészének kell biztosítania a könyvtártudomány és a könyvtári gyakorlat kérdéseit vizsgáló írásokat, ehhez azonban a lapok közötti jobb munkamegosztásra lenne szükség. A feladatok megosztása ugyanis meglehetősen spontánul alakult ki, hiányzott a kellő tervszerűség az egyes lapok együttműködésében. A határozat Könyvtári Figyelőre vonatkozó része leszögezte, hogy a lap

„tekintse fő feladatának a magyar szakemberek tájékoztatását a külföld szakirodalmáról, összefoglaló tematikus szemlék, recenziók, fordítások, tömörítvények stb. formájában. Közölje emellett a magyar szakirodalom adatközlő részét: a fontosabb kutatási jelentéseket, felmérések adatait, statisztikákat stb. Tájékoztassa a könyvtárosokat a könyvtárügy országos jelentőségű eseményeiről. Munkáját tegye tervszerűbbé, a hazai szükségletek felmérése, laptervek készítése és szerkesztőbizottság működése révén. Jelenjék meg legalább kéthavonként, pontosan. Mérje fel, hogyan lehetne az előfizetők számát növelni. A nagyobb terjedelmű tematikus szemlék készítése érdekében szükség van a fordítási keretösszeg növelésére.”36

A folyóirat 1965-ös és 1966-os évfolyamában folytatódott a korábban kibontakozó tendencia a hazai könyvtári valóság megismerésére a könyvtári szolgáltatások javítása céljából. Walleshausen Gyula Könyvtárügyünk irányításának rendszere c. írásában könyvtárszervezeti problémát elemzett; Szente Ferenc a falusi könyvtári ellátás helyzetét vizsgálta (A kis lélekszámú falusi települések könyvtári ellátottsága és a fejlesztés lehetősége), Iszlai Zoltán pedig egy KMK-s felmérést ismertetett (Az 1964. évben végzett helybenolvasási (olvasótermi) felmérés eredménye). 1966-ban 6 szám jelent meg 4 füzetben, a 2-3. és 5-6. összevontan látott napvilágot. Az 5-6. szám új szerkesztő neve alatt jelent meg, Bóday Pál helyett Gerő Zsoltné jegyezte a Figyelőt. A füzetben külön lapon Olvasóinkhoz címmel közlemény jelent meg. A szerkesztőváltozásról nincs szó benne, viszont elnézést kértek az olvasóktól a késedelmes megjelenésért és felsorolták a késés miatt később közlendő cikkek, összesen tizenhét dolgozat adatait.

1966-ra a Figyelő gyakorlatilag eredeti írásokat közlő folyóirattá vált. Az év során 48 önálló tanulmány, fordítás, tömörítvény vagy ismertetés jelent meg a kisebb ismertetések és hírek mellett. A 48 nagyobb írás közül mindössze kilenc volt a külföldi eredetű, de ezek közül is két írás a magyar könyvtárüggyel foglalkozott (Taylor, R.F.: Angol könyvtáros véleménye a magyar könyvtárügyről, kivonatos fordítás; Japán könyvtártudományi folyóirat a magyar könyvtárügyről – a japán nyelven írt tanulmány angol nyelvű rezüméjének ismertetése). A Figyelő átalakulása nem nyerte el a szakma egyértelmű elismerését.

A Könyvtári Figyelő a KMK Tájékoztatási osztályán készült. Az osztály munkáját, elsősorban szakirodalmi tájékoztató tevékenységét a Művelődésügyi Minisztérium és az OKDT 1967. júliusában felülvizsgálta. A vizsgáló bizottság tagjai Borsa Gedeon, Fülöp Géza, Gallai Ervin, Kovács Ilona, Sebestyén Géza és Takács Miklós voltak. A jelentés 1967. július 27-én készült el.37 Az anyag Figyelőre vonatkozó része megállapította, hogy fokozatosan bővült profilja, eredeti dokumentációs jellege eltűnt, „Ma cikkeket, irodalomismertetéseket (tömörítvényeket és annotációk), híreket és címanyagot (bibliográfiák, fordításjegyzékek stb.) vegyesen közöl”38 Ez a túl széles profil azonban meghaladja a folyóirat lehetőségeit. A tartalom egyenetlen, ugyan érdemként méltánylandó a változatosságra törekvés, de a szerkesztés ötletszerű, hiányoznak a lerögzített és szigorúan betartott szerkesztési elvek. „A főbaj valószínűleg a lap rendezetlen profilja.”39 A jelentés ezután leszögezte: „A bizottság azon a véleményen van, hogy a Magyar Könyvszemle mellett (annak könyvtörténeti profilja miatt) valóban szükség lenne egy magas színvonalú folyóiratra a könyvtártudomány és dokumentáció elméleti kérdései számára. Erre azonban a Könyvtári Figyelő nem alkalmas, s a hiányzó könyvtári folyóirat kiadása nem is a KMK profiljába tartozik. Sokkal helyesebb lenne a Könyvtári Figyelő dokumentációs jellegét visszaállítani s ebből szervezni meg az elengedhetetlen referálólapot. Külön probléma, hogy a Könyvtári Figyelő is állandóan megjelenési zavarokkal küzd. Személyzeti fedezete – a Gyorstájékoztató miatt – nincs is. A régi évi 10 számból később 6 szám lett, de ez is „összevont” számokkal realizálódik”.40 Némileg nehezen érthető a jelentés azon része, miszerint ugyan szükség van egy „magas színvonalú folyóiratra a könyvtártudomány és dokumentáció elméleti kérdései számára”, erre a feladatra azonban a Figyelő nem alkalmas, s a folyóirat megjelentetése nem is a KMK profiljába tartozik. Meg kellett volna jelölni azt az intézményt, amelyiknek feladata lehet és alkalmas is a lap kiadására. A problémák egyik gyökerére viszont helyesen mutatott rá az anyag, amikor megállapította, hogy a folyóiratnak nincs személyi fedezete, vagyis elégtelen anyagi eszközökből próbálja a lapot kiadni a KMK. A források tanúsága szerint a KMK évekkel később, 1971-ben reflektált írásban a felülvizsgálatra. Ebben a Figyelőt ért észrevételekről megállapították, hogy a folyóiratot „ért bírálat helyes volt, de igazságtalan, mert a Figyelő semmiféle támogatást nem kapott, ahhoz képest a legrangosabb periodikummá vált minden rendszertelensége ellenére.”41

A felülvizsgálati jelentés Figyelőre gyakorolt közvetlen hatása 1968-ban az volt, hogy az év során ismét dokumentációs lapként jelent meg, a közölt írások kivétel nélkül a külföld könyvtárügyével foglalkoztak, teljes vagy részleges fordítások, illetve szemletanulmányok voltak. Hat szám jelent meg, a 2-3. összevontan került az olvasókhoz. A 2-3. számig szerkesztőként  Gerő Zsoltné neve szerepelt a lapon, a 4. számtól azonban lekerült neve a kolofonról, és ismét anonim módon szerkesztődött a Figyelő. Az év során azonban két alkalommal is szerkesztőségi cikk foglalkozott a lappal. Az utolsó, 6. számban megjelent írás egyfajta rövid áttekintés volt a folyóiratról.42 A másik szerkesztőségi közlemény a jövővel foglalkozott.43 A KMK igazgatója által jegyzett cikk a következő évi átalakulást jelentette be. Az alapvető változások között említette az írás, hogy a Figyelő terjedelmének felét hazai szerzők elméleti, elvi-módszertani írásai, valamint hazai hírek, közlemények teszik ki. Másik részében „az eddigi – pontosabban az 1968. évi – gyakorlathoz hasonlóan a külföld legértékesebb szakmai tapasztalatait gyűjtjük témák szerint csokorba; közöljük a legújabb fordítások jegyzékét is, hogy megkönnyítsük a szakirodalom iránt érdeklődők munkáját. A Könyvtári Figyelőnek ez a jellege egyébként nem teljesen új találmány: 1962-1967 közötti évfolyamaiban ilyesfajta helyes törekvések érvényesültek.”44 Barabási bejelentette a formai változást is, eszerint évi négy számban jelenik meg, évente 40 ív terjedelemben és várhatóan A/4 formátumban lesz olvasható. A folyóirat irányítása is változik, a Figyelő az „OKDT és a KMK közös orgánuma lesz, élén szerkesztőbizottság áll. A tervek szerint a szerkesztőbizottság negyedévenként ülésezik és szabja meg a lap tartalmát.”45

A folyóirat profiljában és irányításában bekövetkező változások kezdeményezője az OKDT volt. A grémium 1968. február 29-ei ügyvezető elnökségi ülése foglalkozott a Könyvtári Figyelő átszervezésével. A testület „A leendő A/4-es formátumú, 7 ív terjedelmű folyóiratnak két nagy rovatot javasolt: fele-fele arányban elméleti, illetve dokumentációs tartalommal.”46

Jegyzetek

1.   A Magyar Könyvszemle indulásáról és a szaksajtó kialakulásáról lásd POGÁNY György: A magyar könyvtári szaksajtó vázlatos története 1. rész = Könyvtári Figyelő, 7. (43.) évf. 1996. 4. sz. 584-595. p.

 2. A Magyar  Könyvtárosok Egyesületének története 1935-2009 : Jubileumi kiadvány. Szerk. Bényei Miklós. Bp.: Magyar Könyvtárosok Egyesülete, 2011. 758 p.

3.   SEBESTYÉN György: Az egyetemi könyvtárosképzés ötven éve. Az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének rövid története. Bp.: ELTE Eötvös K., 2001.198 p.

 4. Lásd erről KATSÁNYI Sándor: Séta ideáink bölcsőhelye körül = Könyvtáros, 41. évf. 1991. 1. sz. 5-8. p. és POGÁNY György: A megyei könyvtárak funkcióinak változása a rendszerváltoztatásig a jogszabályok és koncepciók tükrében = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 22. évf. 2013. 11. sz. 3-21. p.

 5. A KMK megalakulásáról, működéséről „Kell egy műhely!” A Könyvtártudományi és Módszertani Központ (KMK) negyven éve. (Szerk. Kovács Katalin, Murányi Lajos, Dippold Péter) = Könyvtári Figyelő 20. (56.) évf. 2010. 4. (Különszám)

 6. A Bibliotyekar magyarul is megjelenik = A Könyvtáros, 3. évf. 1953. 4. sz. 18. p., MALÁN Magda, H.: A Magyar-Szovjet  Társaság Könyvtártudományi Szakosztálya = Magyar Könyvszemle, 71. évf. 1955. 1-2. sz. 137. p.

 7. Idézi KATONA Jenő: Hívjunk harcba minden dolgozót a béke megvédésére = A Könyvtáros, 3. évf. 1953. 7. sz. 1. p.

 8. WALDAPFEL Eszter, V.: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1956. Bp.: OSZK, 1958. 23. p.

 9. SZINAINÉ LÁSZLÓ Zsuzsa: Könyvtári Figyelő. Repertórium 1955 – 1974. Bp.: Népművelési Propaganda Iroda, 1978. 9. p.

10.  Lásd az 5. jegyzetben idézett művet.

11.   A Könyvtári Figyelő ötödik évfolyama elé = Könyvtári Figyelő, 5. évf. 1959. 1. sz. 1-2. p.

12.   Könyvtári Figyelő, 5. évf. 1959. 8. sz. 51. p.

13.   TOMBOR Tibor: Új feladatok, új utak előtt a „Könyvtári Figyelő” = Magyar Könyvszemle, 77. évf. 1961. 2. sz. 213-214. p.

14.   [RÁCZ Aranka, N.] N.R.A.: A KMK dokumentációs csoportjának értekezlete és felhívása = OSZK Híradó, 2. évf. 1959. 12. sz. 7-8. p.

15. A programról TOMBOR Tibor két fórumon is beszámolt, a két közlemény kiegészíti egymást. Az első a 13. sz. jegyzetben i.m., a másik TOMBOR Tibor: A Könyvtári Figyelő fejlesztésének problémái. A „Szakmai megbeszélések sorozatá”-nak első vitája = OSZK Híradó, 3. évf. 1960. 10. sz. 216-218. p.

16.  TOMBOR, OSZK Híradó, 216. p.

17.  Uo. 216. p.

18.  Uo. 217. p.

19.  Uo. 217. p.

20.   Uo. 217. p.

21.   Uo. 217. p.

22.   Uo. 216. p.

23.  Uo. 217. p.

24.  Uo. 217. p.

25. Magyar Könyvszemle, 77. évf. 1961. 4. sz. 357-358. p.

26.  BERECZKY László: A Magyar Könyvszemle új programjáról = A Könyvtáros, 12. évf. 1962.6. sz. 323-324. p.

27.  VARGA Béla: Vitatkozzunk gondjainkról! = A Könyvtáros, 14. évf. 1964. 3. sz.140-142. p.; az idézet 141. p.

28.  KŐHALMI Béla: Könyvtáros-gondok és a Magyar Könyvszemle = A Könyvtáros, 14. évf. 1964. 6. sz. 325-326. p., az idézet 326. p.

29.  KERTÉSZ Gyula: Értékelés, tervezés, „harci feladatok” és a könyvtári szaksajtó = A Könyvtáros, 14. évf. 1964. 8. sz. 462-464. p., az idézet 464. p.

30.   MOLNÁR Ágnes – SZENTMIHÁLYI János: A bibliográfia kérdéseivel foglalkozó újabb külföldi irodalom. Válogatott jegyzék = Könyvtári Figyelő, 7. évf. 1961. 5. sz. 343-362. p.

31.  Bóday Pál működéséről: HORVÁTH Tibor: A véletlen és a predesztináció 70 éve. Tisztelet Bóday Pálnak = Könyvtáros, 41. évf. 1991. 5. sz. 262-265. p., KÖVENDI Dénes: Bóday Pál (1921-2009) emléke = Könyvtári Figyelő, 19. (55.) évf. 2009. 1. sz. 61-64. p.

32.  Az Országos Széchényi Könyvtár működése az 1965-1966. években In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1965-1966. Bp.: Országos Széchényi Könyvtár, 1967.  37. p.

33.  Tapasztalatcsere megindítása = Könyvtári Figyelő, 11. évf. 1965. 1. sz. 15. p.

34.  FARAGÓ Lászlóné: A tapasztalatcsere eddigi eredményei = Könyvtári Figyelő, 11. évf. 1965. 5-6. sz. 327-332. p.

35.  Az OKDT határozatai a könyvtárügyi szaksajtó továbbfejlesztésére = Könyvtáros, 16. évf. 1966. 1. sz. 25-26. p.

36.  Uo., 26. p.

37.   Jelentés a KMK tájékoztató munkájának felülvizsgálatáról. Bp., 1967. július 27. Gépirat. 32 lev. (Könyvtári Intézet Szakkönyvtára, 4-3079)

38.    Uo. 4. p.

39.   Uo.

40.   Uo.

41.    A Tájékoztatási Osztály tevékenysége és az 1967. évi felülvizsgálat javaslatainak végrehajtása. Bp.. 1971. január. Gépirat. 2. lev. (Könyvtári Intézet Szakkönyvtára, 4-3803)

42.   Néhány tájékoztató adat a Könyvtári Figyelőről = Könyvtári Figyelő, 14. évf. 1968. 6. sz. 544-545. p.

43.   BARABÁSI Rezső: A következő évfolyam elé = Könyvtári Figyelő, 14. évf. 1968. 6. sz. 425-426. p.

44.    Uo. 425. p.

45.  Uo. 426. p.

46.  GERŐ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia 996-2007. 1. kötet. Bp.: Könyvtári Intézet, 2009. 311. p.; RÁCZ Ágnes: A Könyvtártudományi és Módszertani Központ története dátumokban = Könyvtári Figyelő, az 5. sz. jegyzetben i.m. 828. p.

Beérkezett 2014. január 7.