A kölcsönzőszobától a Tudás-tárig – Pécs és Baranya megye szolgálatában

1943. október elseje két európai város életében is emlékezetes dátum. Nápolyba ekkor vonultak be a szövetséges csapatok, Pécsett pedig ha nem is ekkora horderejű, de a város kultúrtörténete szempontjából fontos esemény történt: az Apáca utcában ezen a napon nyitotta meg kapuit a Városi Könyvtár. Mindkét eseménynek voltak előzményei: Nápolyban a német Wehrmacht csapatai elleni népfelkelés négy napja, Pécsett a városi közkönyvtár létesítésének több mint négy évtizeddel ezelőtti szándéka.

Úgy kezdődött, hogy a város törvényhatósági bizottsága 1899 áprilisában elhatározta egy múzeum és könyvtár létrehozását. (Akkoriban a múzeum és a könyvtár egységes kulturális intézményként szerepelt a köztudatban.) A könyvtár állományának alapját a város birtokában meglévő könyveken kívül Bartosságh Imréné adománya képezte. 1900 óta a könyvtár megkapta a pécsi ügyészséghez beérkező kötelespéldányokat. (Ilyen kötelespéldányokkal még 1945-ben is gyarapodott a múzeumi könyvtár állománya.) A későbbiekben a könyvtárba került Mátyás Flórián történész, nyelvész, Kelemen Mihály honvéd főtörzsorvos és Szikrai Odó pécsváradi járásbíró könyvtári hagyatéka is. A megnövekedett állományt már nem volt hová elhelyezni, ezért 1924-ben – a múzeumi kézikönyvtári anyag kivételével – megőrzésre és használatra a pécsi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárába került ideiglenes letétként.

Az egyetemi könyvtár – bár nyilvános könyvtárként működött – nem helyettesíthetett egy városi könyvtárt, ezért Esztergár Lajos polgármester támogatásával az 1930-as évek végén napirendre került a városi könyvtár újraélesztése. 1938-ban dr. Vörös Márton főlevéltárnok s egyben a múzeum megbízott vezetője, már úgy rendezte a múzeumban újra felszaporodott könyveket, hogy kiválogatta azokat, amelyek a majdani városi könyvtárba kerülhetnek. 1939 novemberében a városi közgyűlés kimondta a múzeum és a könyvtár különválását. A könyvtár vezetésére 1941 nyarán Weöres Sándor költő kapott megbízatást, s több évi előkészítő munka után végül megnyílt a városi könyvtár.

Lényegében innen – 1943. október 1-jétől – kezdődik annak a hetven évnek könyvtári története, amellyel a Pécs Város Közművelődési Könyvtárától a Csorba Győző Könyvtárig című, 70 éves a közművelődési könyvtár Pécsett (1943–2013) alcímű, 2013 őszén megjelent kötet ismertet meg minket. Anyagát a könyvtár munkatársai, Gyánti István, Katona Anikó és Szabolcsiné Orosz Hajnalka állították össze. Az ízléses kivitelű, 175 oldalas kötet két – egymást kiegészítő – egységből áll.

Az elsőben Pécs város közművelődési könyvtárától a Csorba Győző Könyvtárig fejezetcím alatt a jogelődök és a mai könyvtár életének, működésének történeti áttekintését, továbbá a jelenlegi tevékenységi körök bemutatását olvashatjuk. Rövid utalás történik a 20. század elején létrehozott közkönyvtárra, annak fokozatos elhalására, az új városi közművelődési könyvtár létesítésére és 1943. október 1-jei megnyitására. Amint egy későbbi interjúból kiderül, Weöres Sándor nem érezte igazán jól magát könyvtárvezetői szerepkörben, ezért a megnyitást követően hamarosan lemondott, és barátját, Csorba Győző költőt ajánlotta e tisztségre. A könyvtár ekkor két raktárhelyiségből, egy irodából és egy kölcsönzőszobából állt, kezdeti állománya a város által beszerzett újdonságokból, a múzeumi könyvtár régi anyagának egy részéből, továbbá az egyetemi könyvtártól visszakapott Kelemen-, illetve Szikrai-féle hagyatékból állt.

1949 májusától egy újonnan létesített könyvtári intézmény is helyet kapott a városban. Ez volt a körzeti könyvtár, amely Szöllősy Kálmán vezetésével Pécsett nem, csakis a baranyai falvakban végezte a népkönyvtárak szervezését, felügyeletét. 1952-ben Baranya Megyei Könyvtár néven egyesítették a városi és a körzeti könyvtárt, amelynek székhelye az Apáca utcai, kibővített épület lett. Első igazgatója Szöllősy Kálmán volt, őt követte Halfár Rudolf, Csorba Győző (megbízott igazgatóként), Tárja Béla, Fodor Pálné, dr. Román Lászlóné, Surján Miklós és Kalányos Katalin.

A következőkben megismerkedhetünk az 1989-ben Tudományos Könyvtár címet kapott megyei könyvtár fejlődésének, tevékenységének legfontosabb eseményeivel. (A megyei könyvtár 1996-ban vette fel elődintézménye egykori igazgatójának, a Kossuth-díjas költőnek a nevét, s ezt követően Csorba Győző Megyei Könyvtár néven működött.)

A csak megyei könyvtárat működtető városok 1960-tól könyvtárfenntartási hitelkeretet kaphattak. Pécs is élt ezzel a lehetőséggel, és 1960. január 1-jével megkezdte működését a Pécsi Városi Könyvtár. Átvette a megyei könyvtár gyermekkönyvtárát és a helyi fiókhálózatot. Első igazgatója Szöllőssy Kálmán volt, őt követte Bertók László, Pál Józsefné, dr. Újváriné Füzy Ágnes, végül Kereszturi József. Sorra jöttek létre az újabb fiókkönyvtárak, vidéken elsőként itt valósult meg a mozgókönyvtári ellátás. A könyvtár a hatvanas évek közepe után sikeres rendezvénysorozatokat bonyolított le, és jelentős volt kiadói tevékenysége is.

A Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa Projekt egyik programja volt a megyei és városi könyvtár összevonása a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont pályázat keretében. Kétévi előkészítő munka után az új intézmény 2010. január 1-jén, Csorba Győző Megyei és Városi Könyvtár néven kezdte meg működését. Dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalka vezetésével még ebben az évben a Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtárával és az egyetem jogi és közgazdasági szakkönyvtárával együtt beköltözött hazánk egyik legmodernebb könyvtári épületébe. A Tudásközpont több mint 13 ezer négyzetméteres négyszintes épületében – a kor követelményeinek megfelelő infokommunikációs technológiai háttérrel – a könyvtárak integrált olvasószolgálatot működtetnek, közös az olvasók és a kölcsönzések nyilvántartásának az adatbázisa, a könyvtári állományok egységes elvek szerint kerültek az olvasói terek polcaira.

A következő részekben részletesebben megismerkedhetünk a Tudásközpont épületében elhelyezett helyismereti gyűjtemény, a zenei gyűjtemény, illetve a gyermekkönyvtár állományával és szolgáltatásaival, továbbá a hálózati osztály szervező-szolgáltató-koordináló tevékenységével. A 2013. január 1-jétől Csorba Győző Könyvtár nevet viselő, és a városi önkormányzat által fenntartott intézmény a megyei könyvtári feladatok mellett a központi könyvtár mellett négy fiókkönyvtárt is működtet a városban. Jövőképéből csak egy mondatot ragadok ki: „Baranya megye és Pécs város legnagyobb közkönyvtára: a Csorba Győző Könyvtár korszerű, folyamatosan gondozott és több szempontból is feltárt gyűjteményével a szabad információhoz jutás, a korlátozástól mentes hozzáférés intézményeként működik.”

A történeti rész fejezetét az eddigi tizenkét könyvtárvezető életrajza, valamint a könyvtár életének legfontosabb eseményeit bemutató kronológia zárja. Ezt követően olvasható Gátai Hajnalka, Gátai Zoltán és Laufer Péter fordításában az angol, valamint a baranyai nemzetiségekre tekintettel a horvát és a német nyelvű rezümé.

A jó minőségű fotókkal illusztrált, olvasmányos, elbeszélő stílusban, közérthetően megírt szöveg alkalmas arra, hogy a könyvtár olvasói képet kapjanak az általuk használt intézmény múltjáról és jelenéről, mások pedig kedvet kapjanak felkeresésére, szolgáltatásainak igénybe vételére. Akit a részletek is érdekelnének a könyvtár életéből, azok a második egységből, a kiadvány terjedelmének több mint felét kitevő Bibliográfia (1939–2013) című fejezet 733 tételéből kiválaszthatják, és ebből kiindulva elolvashatják a könyvtárról szóló hírlap- és folyóiratcikkeket, könyveket, könyvrészleteket vagy szakdolgozatokat. Egy rövid, de a legszükségesebb tudnivalókat tartalmazó tájékoztatás segíti a bibliográfia használatát, közli az alkalmazott rövidítéseket, az elrendezés szisztémáját pedig a kötet elején lévő tartalomjegyzékben tekinthetjük át. A tételeknek több mint a felét természetesen a helyi lapokban megjelent cikkek teszik ki, s szintén jelentős mennyiséggel szerepelnek a helyi könyvtári/művelődésügyi folyóiratok közleményei. Az anyaggyűjtés 2013. október 15-ével zárult le, a szerkesztő Gyánti István, munkatársai Kerekes Imre, Kiss Kármen, Kiss Zoltán, Sarbak Tímea és Zókáné Bozsik Anna voltak, a bibliográfia leírásokat Laky Judit ellenőrizte.

Az 1939. január 29-étől keletkezett, sorszámmal ellátott közlemények elrendezése lényegében az első, a szöveges rész felépítését követi: az egykori városi, illetve a körzeti könyvtár után a megyei könyvtár következik. (Ez utóbbi 448 tétel, az összesnek több mint a fele.) A bibliográfia folytatódik az 1960-ban létesített városi könyvtár anyagával (181 tétel), s a sort a 2010 utáni könyvtárra vonatkozó irodalom zárja. A tematikus fejezeteken és alfejezeteken belül a tételek keletkezésük időrendjében követik egymást. A leírások egységes elvek alapján készültek, könnyen értelmezhetőek, ahol szükséges, ott egy rövid annotáció segít a téma felismerésében. A szerzők, közreműködők visszakereshetőségét a személynevek mutatója teszi lehetővé, ahol félkövér sorszám jelzi azt, ha a leírás személyi vonatkozást is tartalmaz. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy számos, a bibliográfiában regisztrált közlemény teljes/szkennelt szövege az internetről is elolvasható, ha a könyvtár honlapján, a Böngésző menüpont alatt található Virtuális kiállítások linkgyűjteményben felkeressük a „60 éve alakult meg a megyei könyvtár” oldal Rólunk írták részét.)

A jubileumi kiadvány óhatatlanul felvet egy, a könyvtártörténet-írás módszertanát érintő kérdést, nevezetesen azt, hogy egy közkönyvtár esetében mit lehet, mit kell az origónak tekinteni. Az intézmény létesítésére vonatkozó helyi közigazgatási határozatot? Az első könyvbeszerzést? A könyvtáros kinevezését? A könyvtár kezelési/használati szabályzatának jóváhagyási dátumát? A megnyitás napját? Változik-e azzal a kezdőpont, ha megváltozik a gyűjtemény fenntartója, funkciója vagy elnevezése?

A könyvtári honlapokat nézegetve, azt láthatjuk, hogy a legtöbb helyen visszatekintenek az eredetre, azokra az intézményekre, amelyek a jelenlegi könyvtár korábbi állapotát, gyűjteményének eredetét képezik. Ugyanakkor még mindig található olyan bemutatkozás, ahol kezdetként a járási könyvtár felavatási dátumát közlik, pedig ekkor mindössze csak a körzeti könyvtár által korábban alapított népkönyvár kapott új elnevezést és feladatbővülést (esetleg gyűjtemény-kiegészítéssel együtt jobb elhelyezést is). Található olyan megyei könyvtári honlap is, ahol a bemutatkozó történetben az 1946-ban létrehozott és a megyei könyvtárba beolvasztott városi könyvtárt nem, csakis az 1950-ben alapított körzeti könyvtárt nevezik meg jogelődként.

A pécsiek úgy döntöttek, hogy a negyvenes évek elején összeállított és rendezett gyűjtemény használatba adását tekintik kezdőpontnak, és ehhez igazították jubileumi hetvenedik évüket. Ha a pécsi olvasni, könyvet kölcsönözni vágyók szempontját tekintjük elsődlegesnek, akkor valóban ez az autentikus dátum. Talán nem véletlen, hogy éppen ezt a szempontot erősíti meg az a Csorba Győző idézet, amely a könyvtár eredeti, Apáca utcai épületének első emeleti – Martyn Ferenc festőművész tervei alapján L. Szabó Erzsébet üvegművész által készített – üvegablakán olvasható: „A szellemből anyag, majd újra szellem: / ímé a könyv e köznapi csoda. / Elérhető lesz az elérhetetlen, / ha fölveszed, s le nem teszed soha.”

Úgy gondolom, hogy a pécsi jubileumi kiadvány betölti azt a szerepét, amelyet a könyvtár igazgatója, dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalka a kötetet bevezető Köszöntőben így határozott meg: „célja, hogy a 70 éves évfordulóra emlékezzen, de fontos célja az is, hogy felhívja az itt élők és a kutatók figyelmét a több mint két generáció által megélt közkönyvtári múlt fontos történéseire. A kiadvány a Csorba Győző Könyvtár 2013-ban induló új könyvsorozatának első kötete, s a kö­zel­jövőben – reményeink szerint – további szakmai, kutatási témákat összefoglaló és módszertani kiadványok fogják majd követni.

Érdeklődéssel várjuk a sorozat következő tagjait.

Kégli Ferenc

A bejegyzés kategóriája: 2014. 2. szám
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!