Vizsgálat a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium 11. osztályos diákjai körében

Bevezetés

Vizsgálatom a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium 11. osztályos diákjainak olvasási szokásait térképezte fel: mit és mennyit olvasnak, melyek a kedvenc olvasmányaik, és milyen forrásokból szerzik be ezeket, a szabadidős tevékenységeik között milyen helyet foglal el az olvasás, és miképpen befolyásolja olvasási szokásaikat a tévénézés és a számítógép-használat.Amikor olvasáskultúráról beszélünk, azt is vizsgáljuk, hogy egy adott csoport tagjai – jelen esetben a 11. osztályos diákok – mit tartanak értékesnek, és milyen értéket jelent nekik az olvasás, hogy elfogadott, megtűrt vagy elurasított lesz-e a csoporton belül az, aki olvas.

Korábbi vizsgálatok

A határon túl élő magyarság kulturális állapotáról sokáig csak az érintett országokban készült vizsgálatokból lehetett tudni. Katsányi Sándor (Katsányi, 2000) szemletanulmánya jól összefoglalja a jelentősebb kutatásokat: a CSEMADOK (Csehszlovák Magyar Dolgozók Kultúregyesülete) 1964–65-ben készített 1100 fős kulturális felmérését, a pozsonyi Kultúra és Közvélemény-kutató Intézet kétezer főre kiterjedő adatfelvételét a dél-szlovákiai magyarság kulturális helyzetéről 1974-ből, valamint a Maros megyeri falvak népességéről készült és 1260 személyt érintő vizsgálatot.

Mivel 1990 előtt a magyarországi olvasáskutatók nem tudtak aktívan részt venni a határon túli olvasásszociológiai vizsgálatokban, nagy eredménynek számított a Könyvtártudományi és Módszertani Központ (KMK) nyolcvanas évek közepén készített összeállítása a csehszlovákiai, romániai, kárpát-ukrajnai, jugoszláviai periodikumok olvasásszociológiai és művelődésstatisztikai publikációiból A határon túli magyarság olvasáskultúrája (1985) címmel. A határok megnyitása utáni első olvasásvizsgálatot ugyancsak a KMK kutatói végezték: 1991 májusában és júniusában Székelyudvarhelyen és a környező településeken mérték fel a középiskolások és a felnőtt lakosság olvasási szokásait. A kutatás eredményét a Magyar olvasáskultúra határon innen és túl (1993) című kötet foglalta össze.

A határon túli felnőtt lakosság vizsgálata 1991 és 1994 között további kutatásokkal bővült, az eredményekről Gereben Ferenc az Identitás, kultúra, kisebbség. Felmérés a közép-európai magyar népesség körében című kötetben számolt be.

1998 tavaszán egy korábbi nemzetközi vallásszociológiai vizsgálat (Aufbruch-kutatás) nyomán a Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet megismételte a vizsgálatot, melyhez Erdély népességét reprezentáló ezer fős mintát használtak. A vizsgálatnak köszönhetően – melyről Gereben Ferenc és Tomka Miklós: Vallásosság és nemzettudat. Vizsgálódások Erdélyben című (2001) tanulmánykötete adott képet – reprezentatív adatok váltak ismertté Erdély olvasáskultúrájáról. Katsányi Sándor (Katsányi, 2000) említett tanulmányában azt állapította meg, hogy a Magyarországon kívüli magyarság olvasáskultúráját a magyar irodalmi műveltséghez és olvasáskultúrához való kapcsolódás, valamint a nemzetiségi és állampolgári kötődésből következő multikulturális jelleg jellemzi. Az olvasmányok összetétele tekintetében a többségi nyelv felé való elmozdulás figyelhető meg a szórványban élőknél és a szellemi foglalkozásúaknál.

Az 1991 és 94 között végzett felmérések eredményei szerint Erdély volt a legszorgalmasabban olvasó régió. Egy 1998-as reprezentatív felmérés már romló adatokat állapított meg (például a könyvet egyáltalán nem olvasók száma 10%-ról 31%-ra nőtt), és a kilencvenes évek végére tovább csökkent az olvasási kedv (Katsányi, 2000).

„Adataink szerint egyértelműnek tűnik: a kommercializálódás magyarországi méreteitől az erdélyi magyarság távol áll és egyelőre szilárdan őrzi olvasáskultúrájának hagyományos értékeit. Nem zárható ki azonban, hogy a küszöbön álló modernizációs folyamat mellékhatásaként a fogyasztói haszonelvű beállítódás jelei Erdélyben is erősödni fognak.” (Gereben, 2000) Gereben az etnikai identitástudat megtartó erejében látta az erdélyi olvasáskultúra védelmét (Gereben–Tomka, 2001).

Nagy Attila vezetésével 2001 tavaszán 1207, középfokú oktatási intézmény (szakképzők, szakközépiskolák és gimnáziumok) 9. és 11. osztályába járó diákjai körében vizsgálták az érintett korcsoport olvasás- és művelődésszociológiai jellemzőit (Háttal a jövőnek? Középiskolások olvasás- és művelődésszociológiai vizsgálata, 2003).

A vizsgálat következtetései szerint a tanulók olvasási kultúrája (az olvasás gyakorisága,

választékossága, a könyvtárhasználat jellemzői stb.) a tanulmányi eredményekkel párhuzamosan szorosan összefügg a családi háttérrel. Főként az anyák iskolázottságával, a szülők foglalkozásával, de a kiválasztott középfokú oktatási intézmény jellegével is összhangban van, vagyis a gimnáziumot végző diákok jelentősen jobb eredményekkel rendelkeznek az olvasás mutatóit illetően. A vizsgálat során két dologra irányult a kutatók figyelme: a jelen feltárására és jövő tendenciáinak megfogalmazására. Nagy Attila megállapítása szerint csökkent az olvasás jelentősége a fiatalok körében, és a szépirodalmi művek olvasása háttérbe szorult a kommersz, kevés művészi értékkel bíró, könnyen emészthető ponyvairodalommal szemben, továbbá, hogy a fiatalok olvasási szokásait az „elgyakorlatiasodás” jellemzi. (Nagy, 2003)

2000-ben Kiss Dénes és Miklós Tünde készített reprezentatív felmérést a kolozsvári lakosság olvasási és médiafogyasztási szokásairól. A kutatás során kor, iskolai végzettség és nem szerint felépített kvótás mintavételt alkalmaztak. A kvótákat Kolozs megye városi lakosságának az 1996-os statisztikai évkönyvben szereplő adatai alapján számolták ki. A ténylegesen használt minta összetétele a következő volt: 15–25 év közöttiek 22%, 26–34 év közöttiek 15%, 35–49 év közöttiek 26%, 50–65 év között 21%, 65 év fölött 16%. A válaszolók között a legnépszerűbb a szépirodalom olvasása volt, vezetett a klasszikus regény. A válaszolók 20%-ának, vagyis a többségnek ötszáz kötetet meghaladó családi könyvtára volt. 300–500 könyvvel a megkérdezettek 15%-a rendelkezett és ugyancsak 15%-nak volt 200 és 300 kötetes könyvtára. 100 és 200 kötet közötti könyvvel 16%, 50 és 100 kötettel 15%, végül ötven vagy annál kevesebb könyvvel 19%-uk rendelkezett. A családi könyvtárak döntő többsége (89%) magyar nyelvű művekből állt.

A kolozsvári lakosság könyvvásárlási szokásaival kapcsolatban azt rögzítették, hogy a 15 és 24 év közötti korosztályból vásárolnak a legtöbben (69%) könyvet, legkevesebben pedig a 65 év fölötti korosztályból. A vásárolt könyvek átlagos száma szerint a fiatalok is aránylag kevés könyvet vesznek. Az időseknél volt a legalacsonyabb és a 25 és 34 év közöttieknél a legmagasabb a vásárolt könyvek száma. Természetesen az egyes korcsoportok vásárlói potenciálja az adott korcsoport nagyságától is függött. Ezt fejezi ki az egyes korcsoportok tagjai által összesen vásárolt könyvek száma, amely alapján ugyancsak a 25–35 év közöttiek jelentik a legnagyobb vásárlóerőt, és szorosan követik őket a 15–24 év közötti fiatalok. A 35–44 év közöttiek csoportja a könyvvásárlás szempontjából hullámvölgyet képez, a 45–54 közöttiek ismét jelentősebb vásárlóerőt jelentenek, az 55 év fölöttieknél pedig ismét csökkenő tendenciájú a könyvvásárlás.

A társadalom-szerkezetben elfoglalt pozíció szerint a könyvvásárlások száma nagy vonalakban követi a könyvolvasás gyakoriságát, nagyobb arányban az értelmiségiek vásárolnak könyveket, legkevesebbet a fizikai munkások és a leszakadók. (Kiss-Miklós, 2000)

2001-ben Mozaik 2001 néven regionális ifjúsági vizsgálat készült Közép-Erdélyben és a Partiumban, mely az Ifjúság 2000 elnevezésű magyarországi kutatás kiterjesztése volt a határon túli magyarlakta területeken. A vizsgálatba bevont fiatalok 15 és 29 év közötti fiatalok voltak, akikről kiderült, hogy átlagosan 11,35 könyvet olvastak el az iskolai tankönyveken kívül a vizsgálat időpontjáig. A szépirodalmi könyvek olvasásának gyakoriságában Közép-Erdély tűnik ki a másik két régió (Szórvány és Partium) közül (Veres–Magyari–Csata, 2002).

A marosvásárhelyi vizsgálat

Kutatásom alapsokaságát a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum 11. osztályos diákjai és a Református Kollégium 11. osztályos diákjai alkották. A hosszú múltra visszatekintő iskoláról most csak annyit, hogy 1960-ban lett román és magyar vegyes tannyelvű az intézmény. A református tagozat 1990-ben indult, 2000-ben kivált az anyaintézményből, és Református Kollégium néven önálló iskolaként kezdett működni, de az épületből nem költözött el. 2002-től az intézmény magyar tannyelvű lett, a kifutó osztályok után már nem indult román nyelvű tagozat. A felmérésre 2009 májusában került sor, önkitöltős kérdőíves módszerrel. A kérdőívet osztályfőnöki órán osztottam ki, hogy a kitöltés közben felmerülő kérdésekre válaszolni lehessen.

Hipotézisek

A vizsgálat tervezésekor a következő feltételezéseim voltak:

·   A magasabb iskolai végzettségű szülők gyermekei többet olvasnak.

·   A magasabb iskolai végzettségű szülők gyermekei gyakrabban járnak könyvtárba.

·   A lányok többet olvasnak, mint a fiúk.

·   A lányok gyakrabban járnak könyvtárba, mint a fiúk.

·   A lányok a fiúkénál nagyobb saját könyvtárral rendelkeznek.

·   A tévézés negatívan befolyásolja a könyvolvasást: minél többet tévézik a diák, annál kevesebbet olvas.

·   A számítógép-használat negatívan befolyásolja a könyvolvasást.

·   Az IKT- eszközeinek elterjedésével hatékonyabbá válik az elektronikus forrásokból való olvasás.

A helyszín

Marosvásárhely Erdély középső részén található. A 2002-es népszámlálási adatok szerint 149 577 lakosa van, melynek csaknem 50% román, 47% magyar, cigány 2,5%, német és egyéb 0,5%. Felekezeti megoszlás szerint 46,62% ortodox, 29,98% református, 20,156% római katolikus, 2,7 % görög katolikus és 2,6% egyéb vallású.

A minta

A felmérés alapsokaságát a Bolyai Farkas Elmélet Líceum és a Református Kollégium 11. osztályos diákjai alkották: A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban összesen nyolc 11-edikes osztály volt 2009-ben, és hét osztályt sikerült megkérdeznem, ami a 11. osztályos diákok 76%-át jelentette (N=264).

Tagozatok szerinti válaszolási arány a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban:

Természettudományok-intenzív angol:

 65%

Természettudományok:

100%

Római katolikus – humán Teológia:

92%

Német nyelv – intenzív:

79%

Matematika-informatika – angol intenzív:

90%

Társadalomtudományok intenzív angol:

72%

Matematika – intenzív informatika:

92%

Matematika – intenzív informatika:

0%

 Tagozatok szerinti válaszolási arány
a Református Kollégiumban:

Református:

93%

Református kétnyelvű angol:

80%

Az Elméleti Líceum osztályaiban többségben vannak a lányok, kivételt képez a két matematika–informatika osztály, ahol a matematika–informatika, intenzív angol tagozaton a nemek szempontjából egyensúly van, a matematika–intenzív informatika osztályban a fiúk, a humán osztályokban pedig a lányok vannak többségben.

1. ábra

Megoszlás nemek szerint a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, osztályonként

A Református Kollégium 11. osztályos diákjaira is hangsúlyos leánytöbbség jellemző. Az osztályokat külön is vizsgálva látható, hogy a református osztály több mint 75%-a lány, a református kétnyelvű angol osztályban viszont kiegyenlített a lány-fiú arány.

2. ábra
Megoszlás nemek szerint osztályonként, a Református Kollégiumban

A két tanintézményben együtt a diákok 68,8%-a marosvásárhelyi lakos, a többiek a város környéki falvakból, közeli kisvárosokból jöttek. http://ki.oszk.hu/kf/wp-content/uploads/2014/04/Csontos_21.jpgA Bolyai Farkas Elméleti Líceum 11. osztályos diákjai közül 68,3% marosvásárhelyi, 31,7% más településről jár be, a Református Kollégium 11. osztályosai közül pedig 69,8% marosvásárhelyi, 30,2% a közeli falvakból, kisvárosból való.

3. ábra

A szülők iskolai végzettsége

Bolyai Farkas Elméleti Líceum 11. osztály

Református Kollégium 11. osztály

Anya végzettsége

Gyak.

%

Anya végzettsége

Gyak.

%

Be nem fejezett általános

Befejezett általános

Szakiskola

Érettségit adó szakközép

Érettségi

Felsőfokú

Összesen

1

1

18

13

71

60

164

0,6

0,6

11,0

7,9

43,3

36,6

100

Befejezett általános

Szakiskola

Érettségit adó szakközép

Érettségi

Felsőfokú

Összesen

2

10

3

26

11

53

3,8

19,2

5,8

50

21,2

100

Apa végzettsége

Gyak.

%

Apa végzettsége

Gyak.

%

Befejezett általános

Szakiskola

Érettségit adó szakközép

Érettségi

Felsőfokú

Összesen

3

29

16

60

55

164

1,8

17,7

9,8

36,6

38,9

100,0

Befejezett általános

Szakiskola

Érettségit adó szakközép

Érettségi

Felsőfokú

Összesen

1

20

5

16

9

51

2

39,2

9,8

31,4

17,6

100

 A táblázatból látható, hogy a szülők iskola végzettségét tekintve a Református Gimnázium 11. osztályos diákjainak a szülei kevésbé képzettek. Felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők nagyobb számban vannak jelen az Elméleti Líceum diákjainak szülei között. Az anyák végzettségét tekintve mindkét iskolában az érettségivel rendelkezők vannak túlsúlyban, az apák végzettsége alapján viszont nem körvonalazható egyértelmű tendencia.

Szabadidôs tevékenységek

Annak felderítésére, hogy az olvasás, illetve az olvasás különböző formái milyen helyet töltenek be a különböző szabadidős tevékenységek sorában, Nagy Attila 2003-ban publikált reprezentatív vizsgálatának kérdéssorozatát vettem alapul. Megkértem a diákokat, osztályozzák 1-től 5-ig a 21 felsorolt szabadidős tevékenységet: 5-öst adjanak, ha nagyon kedvelik, 1-est, ha egyáltalán nem kedvelik az adott tevékenységet.

4. ábra

Szabadidős tevékenységek

Ssz.

Tevékenység

Átlag

Ssz.

Tevékenység

Átlag

1

Kirándulás

4,75

12

Ábrándozás

3,18

2

Barátaival lenni

4,55

13

Televíziózás

3,11

3

Együtt járás fiú/lány

4,44

14

Szépirodalom olvasás

3,07

4

Zenehallgatás

4,32

15

Színházba járni

2,91

5

Beszélgetés

3,97

16

Műkedvelés

2,73

6

Házibuli

3,93

17

Szakirodalom olvasása

2,4

7

Számítógépezés

3,83

18

Újságolvasás

2,35

8

Sportolás

3,71

19

Barkácsolás

2,14

9

Diszkóba járás

3,36

20

Múzeumba járás

2,13

10

Kerékpározás

3,36

21

Kertészkedés

2,03

11

Videózás

3,28

 

 

 

Az élvonalban a társas és a kikapcsolódást adó tevékenységek (kirándulás, barátokkal való együttlét, zenehallgatás) kerültek. Az olvasáshoz kapcsolódó tevékenységek (szépirodalom olvasása, szakirodalom olvasása, újságolvasás) a lista második felében találhatók, egyértelműen a kevésbé kedvelt szabadidős tevékenységekhez sorolva. Az élvonal közép mezőjében jelenik meg a számítógépezés, teret hódítva a korábbi kutatásokban élvonalban szereplő televíziózástól.

Nagy Attila kutatásával összevetve megállapíthatjuk, hogy a marosvásárhelyi eredmények valamivel pozitívabb képet mutatnak az olvasás helyzetéről. Nálam a szépirodalom olvasása a 14. helyre került 3,07 ponttal, Nagy Attila kutatásaiban a 20. helyen volt, 2,77 ponttal. Az eltérés magyarázható azzal, hogy Nagy Attila kutatásában különböző típusú középfokú oktatási intézményeket (szakképzőket, szakközépiskolákat és gimnáziumok) látogató diákok reprezentatív mintája szerepelt, nálam pedig csak két középiskola diákjai.

Televíziózás

A televíziózás népszerűsége markánsan befolyásolta a szabadidő eltöltésének módjait. Nemzetközi kutatások sokasága mutatta ki a tévézés olvasásra gyakorolt negatív hatását, ezért vettem én is górcső alá. A diákoknak csaknem a fele, 44,7% naponta néz televíziót, 13% hetente többször, 30% hetente egyszer-kétszer, 7% ritkábban, és egyáltalán nem tévézik 6%. Nagy Attila kutatási adataival összevetve, elmondható, hogy a marosvásárhelyi diákok kevesebbet tévéznek, mint a magyarországi gimnazisták, akiknek 73%-uk naponta, 16%-uk hetente többször, 10%-uk hetente egyszer-kétszer tévézik, és csak 1%-uk nem néz tévét egyáltalán. A tévénézés gyakorisága és negligálása között nincs szignifikáns összefüggés (Khí négyzet=1,062, p=0,588).

A filmtípusok kedveltségéről szóló összetett kérdésre a válaszok alapján kijelenthető, hogy a legkedveltebb a kalandfilm, mely 17,7%-át tette ki a válaszoknak, és összesen 134 diák, a válaszolók 66,7% jelölte meg. Ezt a típust a szerelmes, romantikus filmek követik 14,45%-kal (110 válasz, a válaszolók 54,7%-a). A középmezőnyben helyezkednek el az akciófilmek, horrorfilmek, thrillerek, melyeket a diákok több mind egyharmada kedvel. A legkevésbé népszerűek a természetfilmek, a fantasztikus filmek és a művészfilmek voltak, melyekre a diákok körülbelül egynegyede voksolt.

Nemek szerinti megoszlásban a lányoknál első helyre a szerelmes romantikus filmek kerültek (72,7%), a fiúknál pedig a kalandfilmek (68,8%).

Az iskolatípusok szerint nincsenek számottevő különbségek a filmtípus választásában, csak a művészfilmek és rajzfilmek esetében voltak eltérések: az Elméleti Líceum diákjai nagyobb arányban választották a művészfilmet (25%), mint a Református Kollégium diákjai (16,3%), és Kollégium diákjai nagyobb arányban kedvelték a rajzfilmeket (49%), mint a Líceum diákjai.

Számítógép-használat

A számítógép-használat népszerűsége ugyancsak erőteljes hatást gyakorol a szabadidő eltöltésének módjára. A diákok 99,5%-ának van odahaza számítógépe, vagyis egy diák kivételével mindenkinek van otthon számítógépe, melyet 79,8%-uk naponta használ, két diák (0,9%) pedig ritkábban, mint hetente. Nincs szignifikáns összefüggés a számítógép használat és a nem között (Khí négyzet=3,783, p=0,151), és nincs összefüggés az iskolatípus és a számítógép használat között sem (Khí négyzet=0,243, p=0,886).

5. ábra

Számítógép-használat

A diákok több mint egyharmada naponta egy-két óra hosszat használja a számítógépet, és csak kevesen (13,4%) számítógépeznek ennél rövidebb ideig, 15,3% pedig négy óránál is többet. Megállapítható, hogy a számítógép-használat nagyon népszerű a diákok között, és hogy szabadidejük tetemes részét a számítógép előtt töltik.

Kérdés, hogyan hat ez az olvasásra, vagyis negatívan befolyásolja-e a könyvolvasást?

A válaszért megnéztem a napi számítógép-használat és az olvasás közti összefüggést. A kevés elemszám miatt összevontam a napi számítógép- használat kategóriáit a következő kategóriákra: a) két óránál kevesebbet használja, b) két óra és négy óra között használja, c) négy óránál többet használja. Arra a következtetésre jutottam, hogy negatív irányú közepes erősségű szignifikáns kapcsolat lehetséges a napi számítógép-használat és az olvasás gyakorisága között (Gamma=-0,359, p kisebb, mint 0,0001). Mivel a kereszttáblában egy cellában kevesebb elem volt mint 5, és ennél jobban nem lehet összevonni a kategóriákat, csak egy tendenciát fogalmazhatok meg, miszerint a sokat számítógépezők keveset olvasnak, és azok akik sokat olvasnak azok keveset számítógépeznek. A nem használat és a napi számítógép-használat között nincs szignifikáns összefüggés (Khí négyzet=6,710, p=0,152). Nincs szignifikáns összefüggés az iskolatípus és a napi számítógép használat között (Khí négyzet=3,373, p=0,497) sem.

Azért, hogy megtudjam, milyen célból használják a diákok a számítógépet, megkértem őket, hogy egy listából jelöljék meg a tevékenységeket (többet is választva a listából). A válaszokból kiderült, hogy legtöbben (82,9%) csevegésre használja (23,7%-ban). Ezt az interneten való olvasás követi 22,7%-kal, melyet a diákok 79%-a jelölt meg. A legkevesebben (a diákok harmada) szövegszerkesztésre veszik igénybe.

Nagy Attila vizsgálati mintájában a legtöbbször (89%-ban) a játékot és a szövegszerkesztést (74%-ban) említették, a levelezést 50%-ban. Az én kutatásomban az interneten való olvasás előre tört a második helyre.

A géphasználatban különbségek figyelhetők meg a nemek között: a fiúk 52,8%-a, több mint fele jelölte meg a számítógép játékra való használatát, míg a lányoknak csak 12,8%-a. Levelezésre a számítógépet a fiúknak egyharmada használja, a lányoknak a fele.

A két iskola között is vannak különbségek a számítógép-használat szempontjából: a Bolyais diákok 81,1%-a jelölte meg az interneten való olvasást, a Kollégium diákjai közül viszont csak 73,6%.

6. ábra

Mire használja a számítógépet?