A publikáció elkészítését a TÁMOP–4.2.2.6–11/1/KONV–2012–0001 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Bevezető

Aligha vitatható tény, hogy a magyarországi könyvtárügy nemzetközi kapcsolatai történetének mindmáig a legjelentősebb fejleménye az 1972 nyarának végén, augusztus 28-a és szeptember 2-a között Budapesten lezajlott első – de remélhetőleg nem az utolsó – hazai IFLA kongresszus. (Sorrendben ez volt a nemzetközi könyvtáros szervezet harmincnyolcadik konferenciája.) A világ sok-sok országából érkezett résztvevők tanácskozásának kezdetét az ünnepi, kollegiális hangulat jellemezte. A magas színvonalú szakmai eszmecserét azonban hamarosan szomorú esemény árnyékolta be: a második nap délutánján, augusztus 29-én váratlanul elhunyt Kovács Máté1, a rendezvény egyik szervezője, a korabeli és a huszadik századi magyar könyvtári kultúra egyik kiemelkedő személyisége, az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszékének professzora. Nemrég, amikor megemlékeztünk az itthoni IFLA-konferencia negyvenedik évfordulójáról, sajnálatos módon az ő halálának évfordulójára is emlékeznünk kellett.Szakmai berkekben köztudott volt, hogy a kongresszus egyik előadója Kovács Máté lett volna. Az IFLA végrehajtó bizottsága 1968-ban, a frankfurti közgyűlésen jelentette be, hogy négy év múlva a magyar főváros, vagyis a kezdeményező Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) rendezheti meg a kongresszust.2 Az MKE elnyerte a kulturális kormányzat erkölcsi és anyagi támogatását is. Az elnökség az alapos előkészítés érdekében 1970. március 20-án két bizottságot (Társadalmi és Szervező) alakított; az előbbinek tagja lett Kovács Máté egyetemi tanár is.3 A két testület összetételét egy év múlva, 1971. március 25-én véglegesítették.4 A Társadalmi Bizottság október 20-án ült össze először5; ekkor határozták el, hogy az IFLA-közgyűlés plenáris üléseire tizenhét magyarországi referátumot dolgoztatnak ki. Egyúttal megszabták a majdani terjedelmet (10–12 gépelt oldal), és előre bekérték a harminc-negyven soros szinopszist.6 Mint ahogy azt Székely Sándor, az MKE főtitkára levélben tudatta, Kovács Máté professzor érthető módon A könyvtárosképzés rendszere Magyarországon című témára kapott megbízást.7 Elsősorban azért, mert immár másfél évtizede volt az egyetemi könyvtáros tanszék vezetője. Tanszékvezetői tevékenységéről összefoglaló, meggyőző és hiteles, az egykori tanítványok és oktatótársai emlékezetében élővel megegyező képet rajzol későbbi utóda, Sebestyén György évfordulós monográfiájában.8 Ugyanakkor az IFLA konferencia szervezésében leginkább érintett Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökségén belül – mint az egyik alelnökhöz – szintén hozzátartozott a képzés és továbbképzés egyre fontosabbá váló területe.9 Az Országos Könyvtárügyi Tanács (OKT) tagjaként és elnökeként, majd az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács (OKDT) elnökeként szintén folyamatosan figyelemmel kísérte a hazai könyvtárosképzés és továbbképzés helyzetét.10 Kiemelendő tény az is, hogy előző években már egy terjedelmesebb tanulmányban és két előadásban is foglalkozott a magyarországi könyvtárosképzés múltjával és jelenével. Az Országos Könyvtárügyi Tanács kiadásában megjelent és Kovács Máté által indított és szerkesztett sorozat, a Könyvtártudományi tanulmányok 1969-es kötetében – amelyet csaknem teljes egészében a könyvtárosképzés hazai és külföldi tapasztalatainak áttekintésére szenteltek – Az egyetemi könyvtárosképzés két évtizedes fejlődése és főbb kérdései címmel értekezett az általa behatóan ismert kérdéskörről.11 A következő esztendőben, 1970. június 3-án a Magyar Könyvtárosok Egyesülete II., miskolci vándorgyűlésén A könyvtárosi pályakép, a könyvtárosok képzése és továbbképzése címmel tartott előadást12 – csakis sajnálhatjuk, hogy ennek szövege nem maradt fenn. 1971-ben aztán az MKE III., szombathelyi vándorgyűlésén a jelenlévők elsősorban a könyvtárosképzésről és továbbképzésről vitatkoztak, mégpedig Kovács Máté július 8-án elhangzott főreferátuma nyomán. A professzor (pontosabban, jelen esetben az MKE alelnökeként) előzetesen bekérte az adatokat (a szempontrendszert is világosan kijelölve) az akkori képzőhelyektől, és ezek ismeretében állította össze az előadását.13 Tehát minden bizonnyal feltételezhető, hogy a közelgő IFLA-kongresszusra szánt előadásához felhasználta tanulmánya és a két vándorgyűlési referátum anyagát.
Hiába volt azonban a szellemi erőfeszítés. A konferencián – ahol a plenáris ülésen A könyv és az olvasás a változó világban című témát vitatták meg – Kovács Máté a Képzési bizottság augusztus 30-ra kitűzött szekciójában szerepelt volna.14 Sajnálatos tény, hogy a referátum már nem hangozhatott el.15 A váratlan, tragikus fordulat után az előre megírt beszéd fogalmazványát sem ismerhették meg a külföldi és a hazai szakemberek, sokáig azt hittük, a hosszú évtizedek alatt el is kallódott. Szerencsére vannak még meglepetések, csodák: nemrég kiderült, hogy mégis megvan, csak mesébe illő módon lappangott.
Kovács Máté és az MKE viszonyának kutatása közben – tehát merő véletlen folytán – e sorok írójának a kezébe került professzor úr azon előadásának előzetes, ceruzával írt rövid vázlata, amelyet a budapesti IFLA-kongresszuson kívánt elmondani. Vagyis a szervezőktől kért szinopszist a megadott határidőre, november végére elkészítette. A gépelt szöveg az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött Kovács Máté-hagyatékban fennmaradt16, és világosan tükrözi az előadó szándékait. A történeti megközelítést alkalmazta, és messze előre látóan jelölte ki a fejlesztés irányait. Egyebek között már ekkor, négy évtizeddel ezelőtt érzékelte, hogy milyen fontos lesz a jövőben a számítástechnikai ismeretek oktatása.
A kéziratos vázlatot – mintegy a konferencia negyvenedik évfordulójára emlékezve – az előzmények és a megszületés körülményeinek tömör ismertetésével a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros című folyóirat 2012 novemberében közölte.17 Már nyomdában volt a cikk, amikor professzor úr lányától és szellemi örökségének gondos, hű őrzőjétől, Kovács Ilonától 2012. szeptember 20-án az alábbi e-mail üzenetet kaptam: „Kertész Kati18 említette, hogy rákérdezett nála az IFLA előadására. Én itt őriztem egy aktatáskát, érintetlenül úgy, ahogy azt utolsó nap használta. Most újra megnéztem, és benne van Kovács Máté egy angol nyelvű előadása Training for Librarianship in Hungary. IFLA General Council Meeting Budapest 1972. 25 l statisztikákkal, táblázatokkal, a tantárgyak és elosztásuk és óraszámukról stb. Nem tudom, hogy a külföldön publikált eddigi anyagokhoz hogyan viszonyul, de ez ebben a formában az IFLA-ra készült.” Még ugyanazon a napon estefelé megérkezett az újabb üzenet: „Most látom, hogy magyarul is itt van a szöveg.”19 Tehát egy kegyelettel őrzött aktatáska mélyéről több mint negyven esztendő múltán mégiscsak előkerült a hajdani előadás-fogalmazvány. Mély hálával tartozunk Kovács Ilonának, hogy édesapja elveszettnek hitt örökségét önzetlenül átengedte közlésre. Most a magyar változat publikálása – rövid bevezetővel és magyarázó jegyzetekkel kiegészítve – meg is történik. Talán egyszer megérik az idő az angol fordítás közzétételére is.
Nem túlzás azt állítani, hogy Kovács Máté el nem mondott előadásának szövege jelentős dokumentum. Átfogó kísérlet a hazai könyvtárosképzés korabeli rendszere kialakulásának és működésének áttekintésére, számtalan történeti utalással. Némileg meglepő – és ez könyvtártörténet-írásunk jókora adóssága –, hogy azóta sem született hasonló összefoglalás. Miközben az eltelt évtizedekben a képzési rendszer rendkívül sokat változott.
Már a szinopszis közreadását is azzal a reménnyel zártuk a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros hasábjain, amit most célszerű megismételni: „a hajdani előadás napjainkban arra ösztönözheti a mai könyvtáros nemzedéket, elsősorban a szakmánk múltja iránt élénkebben érdeklődő kollégákat, még inkább az egyetemi és főiskolai képzés részeseit, az informatikus könyvtáros szakos hallgatókat, különösképpen a leendő doktoranduszokat, hogy alaposan, a részletekig hatolóan feltárják a magyarországi könyvtárosképzés teljes történetét.”20

„A könyvtárosképzés rendszere Magyarországon”

A könyvtárosképzés az értelmiségi foglalkozásokhoz (pl. jogászokéhoz, orvosokéhoz, pedagógusokéhoz, mérnökökéhez) képest Magyarországon ugyanúgy, mint több más országban viszonylag későn alakult ki.21 A korábbi alapszintű kezdeményezések után a könyvtárosképző intézmények a legutóbbi két évtizedben jöttek létre. Viszonylag gyorsan, felső-, közép- és alapfokon közel egy időben, az előbbinél sokkal tágabb keretekben és jóval magasabb színvonalon.
Az ok és magyarázat: az ország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődése, ezen belül a szocialista olvasási, könyv- és könyvtári kultúra kibontakozása. Döntő szerepe volt a fejlődésben annak, hogy az olvasótábor a korábbinak többszörösére bővült, a kiadványok száma 1938-hoz képest három és félszeresére22, a könyvtárak száma, állománya és forgalma sokszorosára ugrott23, a dokumentációs tevékenység pedig teljes egészében ekkor alakult ki.24 Mindez szükségszerűen maga után vonta a könyvtárosok, bibliográfusok, dokumentálók számának ugrásszerű emelkedését is, amit az alábbi néhány adat világosan tanúsít25:

A könyvtárak és dokumentációs intézmények dolgozóinak azóta is tovább emelkedő létszáma elengedhetetlenné tette a könyvtárosképző intézmények létrehozását. De szükségessé vált, hogy ezek az intézmények ésszerű rendszerbe kapcsolódjanak és lehetőleg az ország közoktatási rendszerébe beilleszkedjenek.

Kezdetek és előzmények

Régebben a könyvtárosok Magyarországon is magukban a könyvtárakban sajátították el a szakismereteket. Majd a XIX. század végén és a XX. század első felében szakvizsgát írtak elő26 és szaktanfolyamokat szerveztek (1898–1913)27 számukra.
További előhaladás volt, hogy az egyetemeken is helyet kaptak a könyvtárosok számára szükséges ismeretek: az írás-, könyv- és könyvtártörténet, a bibliográfiai és könyvtártani ismeretek. Azonban ekkor még nem létesült külön tanszék. Az előadásokat magántanárok tartották, és más tanulmányaik mellett főként olyan hallgatók vettek rajtuk részt, akik később könyvtárakban szándékoztak elhelyezkedni.28
A könyvtárosképzést az egyetem tanulmányi rendjébe először 1919-ben az első szocialista forradalom, a Tanácsköztársaság idején illesztették be, de ez a forradalom bukásával megszűnt.29
A két világháború között a nagykönyvtárakról, múzeumokról és levéltárakról szóló 1922. évi XIX. törvénycikk30 intézkedett a könyvtárosok szakképzéséről is, de ezt nem hajtották végre. Helyette újból csak szaktanfolyamokat rendeztek31, lényegében a század eleji mintájára.
Így a korszerű megoldás kialakítása későbbre, a második világháború utáni időkre maradt. Akkorra, amikor a szocialista társadalom viszonyai között létre kellett hozni a szakképzés intézményeit. Ezek eredetileg felső-, közép- és alsófokon külön-külön, egymástól függetlenül szerveződtek meg, Rendszerük csak ezután, az azonos jellegű feladatokat ellátó intézmények összevonásával és a különböző szintűek tantervének összehangolása útján alakult ki. A képzés rendszere azok szerint a képesítési követelmények szerint szerveződött meg, melyeket a könyvtárakban és dokumentációs intézményekben lévő munkakörök betöltését szabályozó 148/1962. M.M. sz. miniszteri utasítás32, valamint a 106/1964. M.M. sz. végrehajtási utasítás33 előírt.

Az egyetemi könyvtárosképzés kialakulása és mai helyzete

A felsőfokú szakképzés eredetileg három különböző intézmény keretében jött létre mindegyik más-más céllal és tartalommal.
Legelőször az egyetemi könyvtárosképzés szerveződött meg a Budapesti Tudományegyetem34 keretében a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének 1947-ben tett javaslata35 alapján. Az elgondolás hosszabb előkészítés után az egyetemi képzés általános reformja folyamán az 1948–1949. tanévben36 valósult meg a Bölcsészettudományi Kar keretében a Könyvtártudományi Tanszék megszervezésével, amelynek a feladata akkor még a nagy tudományos könyvtárak leendő könyvtárosainak, elsősorban a muzeális különgyűjtemények (kézirattár, régi és ritka kiadványok tára stb.) munkatársainak a képzése volt.37 Itt a képzés 5 éves, kétszakos, vagyis valamely középiskolai tanári szakkal (pl. magyar nyelv és irodalom, latin nyelv és irodalom, történelem) kapcsolták össze.38 Azóta ez a Tanszék fejlődött a felsőfokú könyvtáros és dokumentáló szakképzés egyedüli intézményévé.39 Itt a kezdettől 1971 végéig 1017 hallgató végezte be tanulmányait.
Ezt követte a közművelődési könyvtárosok képzését ellátó tanszék megszervezése az 1951–1952. tanévben az általános iskolai tanárokat képző Budapesti Tanárképző Főiskola keretében. Itt a képzés 2, majd 3 éves és egyszakos volt, a tanári szak nem kapcsolódott hozzá. A képzés e formája az 1955–1956. tanév végéig állott fenn. Itt 605 hallgató végzett.40 Feladatait megszűnésekor a Budapesti Egyetem Könyvtártudományi Tanszéke vette át.41
Egy ideig, 1959–1961 között a nemzeti könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjában is szerveztek felsőfokú kiegészítő szaktanfolyamot a könyvtárak olyan dolgozói számára, akik nem egyetemen vagy valamely egyetemi rangú főiskolán szerezték eredeti képzettségüket.42 Itt 63 hallgató végzett.
Ez idő szerint tehát a felsőfokú munkaköröket betöltő könyvtárosok, bibliográfusok és dokumentálók szakképzése és intézményes továbbképzése a Budapesti Tudományegyetem Könyvtártudományi Tanszékének feladatkörébe tartozik, bármilyen típusú könyvtárban, illetve dokumentációs intézményben dolgoznak is.43 Abból a jól megalapozott meggondolásból kiindulva, hogy minden felsőfokú munkakört betöltő könyvtáros, bibliográfus és dokumentáló munkájának az alapja közös: az olyan alapvető könyvtáros és dokumentációs elméleti és történeti szakismeretekből és gyakorlati jártasságokból és készségekből áll, mint az írás-, a könyv- és könyvtártörténet, a szociológia elmélete és módszerei, a művelődés-, kommunikáció-elmélet, a bibliológiai alapismeretek, az olvasási folyamat ismerete, a katalogizálás, osztályozás és az információkeresés elmélete és gyakorlata, a könyvtártan, továbbá a bibliográfia és dokumentáció elmélete és gyakorlata, valamint a könyvtári gyakorlatokon és szemináriumi foglalkozásokon megszerezhető felkészültségek. Ezek egyformán nélkülözhetetlenek az irányító, felülvizsgáló, döntéseket hozó könyvtárosok, bibliográfusok és dokumentálók munkájához, akár tudományos vagy közművelődési könyvtárban, illetve iskolai könyvtárban, akár pedig bibliográfiai vagy dokumentációs intézményben dolgoznak.
Ehhez a mindenki számára közös szakmai alapvetéshez azonban szorosan és szervesen kapcsolódnak azok a speciális tanulmányok, amelyek a fontosabb könyvtártípusokban, pl. szakkönyvtárakban, illetve közművelődési, gyermek-, ifjúsági és iskolai könyvtárakban vagy részlegekben, pl. muzeális, illetve modern könyvgyűjteményekben végzendő munkához vagy a munkaszervezet leggyakoribb munkaköreiben (állománygyarapítás, állományfeldolgozás, olvasószolgálat), illetve a bibliográfiai és dokumentációs tevékenységhez nyújtanak kezdeti szintű felkészültséget. A specializálódást mélyíti el a diplomamunka, amelynek tárgyát a speciális tanulmányokhoz kapcsolódva kell megválasztani.
A specializálódást kielégítő mértékben azonban csak két fokozatban lehet kielégítően megvalósítani ugyanúgy, mint több más területen, pl. az orvosok, mérnökök, közgazdászok esetében. A második lépcső néhány évi szakmai gyakorlat után olyan egyéves levelező továbbképzés formájában van kialakulóban, amely a fontosabb munkakörök, illetve könyvtártípusok és dokumentációs intézmények vezető dolgozói (pl. tájékoztatók, állomány feltárók stb.) számára nyújt szűkebb munkaterületükön további elméleti és gyakorlati felkészültséget. Az elmélyítés eredményes módja lehet egyetemi doktori disszertáció készítése és doktori szigorlat letétele is.44
Az eddigi tapasztalatok alapján beigazolódott az is, hogy a felsőfokú munkakörökben dolgozó könyvtárosok, bibliográfusok és dokumentálók felkészültségéhez szorosan hozzátartozik valamely társadalomtudományi szak (pl. történelem, nyelv és irodalom, művészet, zene, jog, közgazdaság stb.) vagy valamely természettudományi, ill. műszaki szak (pl. fizika, kémia, biológia, matematika, mérnöki, agrármérnöki, orvosi stb.), hogy legalább egy tudományág területén a könyvtári, bibliográfiai és dokumentációs munka tartalmi kérdéseiben is egyetemi szinten szakképzettek legyenek. Ezért a felsőfokú szakképzés kétszakos a nappali és levelező tagozaton. A kiegészítő jellegű képzés egyszakos, minthogy az ilyen hallgatók a másik szakból a képzettséget már előzetesen megszerezték.
De a felkészültség nélkülözhetetlen része az idegen nyelvek kielégítő ismerete is. Annál is inkább, mert a kiadványok jelentős része, egyes könyvtártípusokban és dokumentációs intézményekben pedig túlnyomó többsége idegen nyelvű. Ezért a latinon kívül két élő világnyelv tanulása kötelező, a harmadikat pedig ajánlás alapján tanulja a hallgatók többsége.
Végül ezekhez járulnak azok az alapozó és kiegészítő tanulmányok, amelyek a Kar minden hallgatója számára kötelezők: pl. a filozófia, közgazdaságtan, etika, esztétika, pszichológia, pedagógia stb. alapismeretei.
Ezeknek az alapvető pályakövetelményeknek a fokozatos felismerése alakította ki a tantervet, a tantárgyak és gyakorlatok programját és a vizsgarendet, amely nappali tagozaton a következő:

A speciális kollégiumok és szemináriumok tárgyköre a következő:
1) Szakkönyvtárügy és szakirodalmi tájékoztatás    10 óra
2) Közművelődési, gyermek-, ifjúsági és iskolai könyvtárügy    10 óra
3) Könyvtári állományfeltárás    10 óra
4) Kézirattár, muzeális különgyűjtemények    10 óra
5) Könyv- és sajtókiadás és terjesztés    10 óra
A könyvtár szak tantárgyainak összes óraszáma a nappali tagozaton a tanulmányok idején 1576, ebből elméleti, történeti előadás 728 óra, szeminárium és gyakorlat 848 óra. A teljes tanterv ezen felül írja elő a másik egyetemi szak, az általánosan kötelező tárgyak óráit, a nyelvórákat és a testnevelési órákat.

Megjegyzések

I. SZIGORLAT: a IV. félév végén a következő tárgykörökből:
1.     Könyv-, sajtó- és könyvtártörténet a könyvnyomtatás kezdeteitől napjainkig.
2.     A katalogizálás és osztályozás kérdései (írásbeli, szóbeli).
3.     Művelődéselméleti és könyvtártudományi alapismeretek.
(A tantervi táblázat 1–6. tantárgyának összefoglaló ismerete.)
II. SZIGORLAT: a VIII. félév végén az alábbi tárgykörökből:
1.     Bibliográfia és dokumentáció.
2.     Információkeresési rendszerek (írásbeli, szóbeli).
3.     Könyvtártan.
ÁLLAMVIZSGA: a X. félév végén
1.     Diplomamunka és annak megbeszélése.
2.     A könyvtár szak ismeretanyaga kiemelt tárgykörök szerint összefoglalva.
DIPLOMAMUNKA:
A témaválasztás az V. félévben.
A beadás ideje a X. félévben (április 15-ig).

KÖNYVTÁRI, ill. DOKUMENTÁCIÓS GYAKORLAT:
1)     A VI. félév után 4 hetes nyári gyakorlat a kijelölt vidéki gyakorló könyvtárak valamelyikében.
2)     Könyvtári gyakorlat a kijelölt tudományos és szakkönyvtárakban a X. félévben összesen 200 órában.
LATIN NYELVVIZSGA: az I. szigorlatig azoknak, akik a középiskolában nem tanulták 4 éven át a latint.

TANULMÁNYUTAK:
Tanévenként egy-egy 2–3 napos tanulmányút vidéki könyvtárak és közművelődési intézmények megismerése céljából.
A nappali tagozat mellett a szükségleteknek megfelelően létrejött és működik az 1955–56. tanévtől a levelező tagozat, amely kétszakos és 6 éves.45 Átmenetileg 4 évig 1962–1963-tól esti tagozat is volt a Budapesten és környékén lakó könyvtárosok számára, amely szintén kétszakos és 6 éves volt.46 Az 1959–60. tanévtől kiegészítő levelező tagozat is nyílt, a más egyetemet és főiskolát végzettek számára, amely egyszakos és 3 éves.47 Az 1971–72. tanévtől a tanítóképző intézetekben könyvtár-népművelő szakos végzettek számára továbbtanuló levelező tagozat létesült, amely egyszakos és 2 éves.48 A levelező tagozatokra azok nyerhetnek felvételt, akik legalább másfél éve könyvtárban vagy dokumentációs intézményben, ill. a könyvkiadásban és könyvterjesztésben dolgoznak. Ezek tanterve, programja, vizsgakövetelményei és az oklevél is azonos értékű a nappali tagozatéval, csak a foglalkozási órák száma kevesebb. A levelező tagozaton összesen 360 (a másik szak és az általános tárgyak órái nélkül), a 3 éves kiegészítő tagozaton 303, a 2 éves továbbtanuló tagozaton pedig 192 óra.
Ezeken kívül 1963–64-től kezdődően szükség szerint speciális tantervvel megszervezésre került a dokumentációs levelező szaktagozat is, amely 1 éves49, a foglalkozások száma 120 óra. Olyan dokumentálók vehetnek rajta részt, akik egyetemet, főiskolát végeztek, legalább két idegen nyelvet felsőfokon ismernek és más 2–3 éves szakmai gyakorlatot szereztek. Ezt eddig 102 hallgató végezte el. Ez a tagozat szükség szerint más tárgykörből is megszervezhető speciális kiegészítő levelező tagozat formájában.
Ez idő szerint a nappali tagozaton 51, a levelező tagozaton 106, a kiegészítő tagozaton 42, a továbbtanuló tagozaton 18, összesen 217 (ebből 51 férfi és 168 nő) hallgató folytatja tanulmányait. A hallgatók száma a következő években előreláthatóan évről évre emelkedik. Az új hallgatók száma a különböző tagozatokon együttesen az utóbbi években évenként 90–100 között mozog, akiket több, mint 400 pályázó közül választunk ki a felvételi vizsgán elért eredmények alapján. Az oktató-nevelő munkát 9 főfoglalkozású oktató és szükség szerint 12-15 megbízott előadó végzi, akik elsősorban a speciális kollégiumok előadásában és szakszemináriumi foglalkozásokban vesznek részt.

A középszintű szakképzés kialakulása és mai helyzete

A középszintű könyvtárosok képzése is hosz¬szabb-rövidebb tanfolyamokkal és előírt vizsgákkal kezdődött. Előbb 1951-ben, a megyékben indultak 6 hónapos tanfolyamok.50 A Szakszervezetek Országos Tanácsa is határozatot hozott 1951-ben 3 és 6 hónapos könyvtáros tanfolyamok szervezéséről.51 A tudományos és szakkönyvtárakban is szükségessé vált az új középszintű munkatársak képzése. Ezért 1952-ben a Népművelési Minisztérium megszervezte Budapesten az 5 hónapos könyvtáros iskolát52, 1953-ban pedig létrehozták a 4 éves könyvtáros gimnáziumot53. Ezek az intézmények rövid idő alatt nagyszámú könyvtárost képeztek, főként a gyorsan szaporodó közművelődési (tanácsi és szakszervezeti) könyvtárak számára.
A továbbiakban a középszintű könyvtári munkakörök gyors szaporodásával szükségesnek mutatkozott a középszintű szakképzés továbbfejlesztése. A nemzeti könyvtár: az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Osztálya 1957-ben megszervezte azokat a szaktanfolyamokat, amelyek a kiválasztott tankönyvtárakban a szakképzést rendszeresen és színvonalasan biztosítani tudták egyfelől a közművelődési könyvtárosok számára Budapesten és a vidéki nagyvárosokban (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged)54, másfelől a tudományos és szakkönyvtárak dolgozói számára az Országos Széchényi Könyvtárban, valamint két nagy szakkönyvtári hálózat központi könyvtárában: az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központban és az Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központban.55 Ezek a szaktanfolyamok előbb két, majd két és félévesek56 voltak, levelező és esti formában eredményesen folytak, mígnem 1962 és 1966 között újabb előrelépések történtek a képzésben, éspedig két irányban is.
Az egyik irányban azzal, hogy a középszintű közművelődési könyvtárosok képzését beillesztették külön népművelő-könyvtáros tagozatként két felsőfokú tanítóképző intézetbe (Szombathely 1962 és Debrecen 1963), s ezzel az öt vidéki és fővárosi tankönyvtárak tanfolyamai, valamint a szakszervezetek tanfolyamai fokozatosan megszűntek.57 Másfelől pedig azzal, hogy 1966-tól a három tudományos nagy könyvtár tanfolyamai könyvtárosképző szaktanfolyammá alakultak, éspedig a nemzeti könyvtáré társadalomtudományi, a műszaki könyvtáré műszaki-mezőgazdasági és az orvostudományi könyvtáré orvosi szaktanfolyammá fejlődött.
Jelenleg tehát a középszintű könyvtárosok képzése részben a két felsőfokú tanítóképzőben, az oktatási rendszerbe beépítve, részben pedig három nagy könyvtár keretében szaktanfolya-mokon folyik.58 Ezekben a felvételhez a középiskola elvégzése, az érettségi vizsgák letétele és sikeres felvételi vizsga szükséges. A szaktanfolyamok két és fél évesek, egyszakos képzést és erről bizonyítványt adnak. A tanítóképző intézetek népművelő-könyvtáros tagozata három éves, kétszakos képzést nyújtanak és erről oklevelet állítanak ki. Ezek az eltérések nem kevés nehézséget okoznak, hiszen lényegében ugyanolyan szinten lévő feladatok és munkakörök ellátásáról van szó. Kielégítő megoldást csak az hozhat, ha a szaktanfolyamokat is be lehet illeszteni az oktatási rendszerbe.
A három szaktanfolyam működését a Könyvtártudományi és Módszertani Központ fogja össze, és gondoskodik a képzési formák tantervének, tanulmányi rendjének összeegyeztetéséről és továbbfejlesztéséről. A felvételi mindhárom szaktanfolyamra a választott idegen nyelvből (angol, orosz, francia vagy német) tett vizsga eredménye alapján történik. A középszintű tanfolyamokon 1971 végéig összesen több, mint 2300 hallgató szerzett bizonyítványt.
A társadalomtudományi könyvtárosképző szaktanfolyam a Könyvtártudományi és Módszertani Központ keretében működik esti és levelező tagozattal, és elsősorban a nemzeti könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia, a tudományegyetemi könyvtárak, a művészeti főiskolák és más társadalomtudományi intézmények stb. könyvtárai számára képez könyvtárosokat. Itt 1966-tól 1971 végéig 129 hallgató fejezte be tanulmányait. Jelenleg az esti és levelező tagozaton 133 hallgató tanul. Ebből 12 férfi és 121 nő. Mindnyájan máris könyvtárban dolgoznak. Egy főfoglalkozású és tíz megbízott oktató tanít. A szaktanfolyam munkáját az alábbi tanterv szerint végzi:

Levelező tagozat
A tanterv azonos az esti tagozatéval. Itt az órák és vizsgák száma összesen: 262 óra, 28 félévi vizsga, képesítő vizsga 3 tantárgyból.

A műszaki, természettudományi és mezôgazdasági könyvtárosképzés tantervei (OMKDK)

A műszaki, természettudományi és mezőgazdasági könyvtárosképző szaktanfolyamot az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ tartja fenn esti és levelező tagozattal. Az 1959–1971 években összesen 473 hallgató végzett. Ez idő szerint az esti tagozaton 69 hallgató tanul, ebből 5 férfi, 64 nő, a levelező tagozat létszáma 57, valamennyi nő. Legutóbb 110 pályázó közül 75 volt felvehető. Az oktatást 1 főfoglalkozású és 22 megbízott előadó végzi. A tanfolyam tanterve jelenleg a következő:

Levelező tagozat

A tanterv azonos az esti tagozatával. Az órák száma 250.

Orvostudományi könyvtárosképző szaktanfolyam (OODK)

Az orvostudományi könyvtárosképző szaktanfolyam az Országos Orvostudományi és Dokumentációs Központ keretébe tartozik. Esti és levelező tagozattal működik. Elsősorban az orvostudományi oktató, kutató és egészségügyi intézmények könyvtárai számára képez szakkönyvtárosokat. Eddig 1960 és 1971 között 156 hallgató fejezte be tanulmányait, s túlnyomó többségük (144) könyvtári és tájékoztatási munkakörben dolgozik A hallgatók száma jelenleg 49, ebből 2 férfi és 47 nő. A 10 oktató közül 1 mellékfoglalkozású, 9 megbízott előadó.
A szaktanfolyam tanterve a következő:

Levelező tagozat
A tanterv azonos az esti tagozatéval. Az órák száma 240.

A tanítóképző intézetekben folyó könyvtárosképzés

A két felsőfokú tanítóképző intézetben nappali és levelező tagozaton, valamint kihelyezett (más városban működő) levelező tagozaton folyik a képzés, kétszakos: könyvtár és népművelő szakos formában. Elsősorban tanácsi és szakszervezeti közművelődési könyvtárosokat, gyermek- és ifjúsági könyvtárosokat képeznek. A képzés 3 éves. A hallgatók itt is a középiskola elvégzése és az érettségi vizsga letétele után felvételi vizsga eredménye alapján nyernek felvételt. A levelező tagozatokon olyanok szerezhetnek képesítést, akik már könyvtárban vagy népművelési intézményben dolgoznak.
Szombathelyen 1965-től 1971 végéig összesen 423 hallgató végzett, akiknek mintegy harmada könyvtárban, kétharmada pedig népművelési intézményben helyezkedett el. A hallgatók száma az 1971–72. tanévben a nappali tagozaton 128, ebből 35 férfi, 93 nő, a levelező tagozaton 142, ebből 52 férfi és 90 nő. Pályázott 1971-ben 335 fő, ebből a vizsga eredménye alapján felvételt nyert 110 fő. A könyvtáros oktatók száma: 4.
Debrecenben 1966–1971 között összesen 653 hallgató fejezte be tanulmányait, akik közül mintegy 260-280 könyvtárban (kb. 40 %), a többi népművelési intézményekben vállalt munkát. A hallgatók száma az 1971–1972. tanévben a nappali tagozaton 328, ebből férfi 45, nő 283, a levelező tagozaton 74, ebből 32 férfi, 42 nő. A kihelyezett tagozatokon 342, ebből 85 férfi és 257 nő. Összesen 485 pályázóból 250 kapott felvételt. A könyvtáros tárgyak oktatását 4 tanár látja fel.
A tanítóképző intézeti könyvtár-népművelő szak tanterve fokozatosan alakult ki. Világosan kitűnik belőle a tanulmányi rend felépítése: az általános alapozó tárgyak, továbbá a közművelődési, a könyvtári szakismeretek, valamint a kiegészítő tárgyak csoportja, végül a speciális tanulmányok lehetősége (gyermekkönyvtár, gyermek- és ifjúsági irodalom, helyismereti gyűjtemény).59
Nappali tagozat tanterve

Megjegyzések: sz = szigorlat, k = kollokvium, gy = gyakorlati jegy, ai = aláírás

Az alapfokú képzés helyzete és fő problémái

Az alapfokú képzés a legutóbbi negyedszázad során többféle szervezeti keretben, formában és különböző tartalommal, változó terjedelemmel és hatásfokkal folyt. A könyvtárosok széles köre vett ezeken részt: így a közművelődési tiszteletdíjas és társadalmi munkás könyvtárosok, gyermek- és ifjúsági és iskolai könyvtárosok, a tudományos és szakkönyvtárak könyvtárosai és nem könyvtáros dolgozóinak széles rétegei.60
E képzési forma fontossága egyre inkább nő. Egyrészt, mert nagy számú könyvtári dolgozóról van szó. Az utóbbi években a tanácsi közművelődési könyvtárakban 750 részfoglalkozású és 4800 tiszteletdíjas könyvtáros, a szakszervezeti könyvtárakban mintegy 4000 társadalmi munkás könyvtáros, a szakkönyvtárakban 1500 mellék- vagy részfoglalkozású dolgozó, az iskolai könyvtárakban pedig mintegy 7500 könyvtáros, együtt tehát több mint 18 000 munkatárs dolgozik. Másrészt fontossá teszi e képzési formát az is, hogy az olvasók több mint felével a mellékfoglalkozású, tiszteletdíjas és társadalmi munkás könyvtárosok foglalkoznak. Az ő munkájuk eredményességétől függ, hogy az iskolák tanulói, a városok külső kerületeinek és a falvak népességeinek, továbbá az üzemek dolgozóinak olvasási igényét hogyan sikerül kielégíteni. Ezért az alapfokú tanfolyamokat is tovább kell fejleszteni, felhasználva az eddig jól bevált formákat.
Hasonlóképpen kellő figyelmet tesz szükségessé a nem könyvtárosi munkakört betöltő munkatársak (pl. az ügyintézők, raktárosok, reprográfusok stb.) alapképzése, akiknek száma meghaladja az ezret, s akiknek felkészültségét többnyire központilag megszervezett tanfolyamokon lehet elmélyíteni.

A továbbképzés helyzete és lehetőségei

A továbbképzés szinte a szakképzéssel egy időben indult meg, s a képzés e két formája nemritkán nem is határolódott el egymástól. A szakképzés intézményeinek és rendszerének fokozatos kialakulása lehetővé tette a szakmai továbbképzés fogalmának, valamint feladatainak és lehetőségeinek a tisztázását is. Elvben és gyakorlatban a következő megoldások váltak megvalósíthatóvá:
A továbbképzés rendszeres megszervezé­se a szakképzés intézményeiben az ott (ill. az azonos szintű képzési formákban) végzettek számára néhány évi gyakorlati munka után elsősorban a betöltött munkakör jobb ellátásához szükséges speciális újabb elméleti ismeretek és gyakorlati jártasságok, készségek megszerzése céljából.
Ilyen szándékkal készült el az egyetemi tanszék keretében meginduló 1 éves levelező továbbképző szaktanfolyam terve. Az első a könyvtári tájékoztatás és olvasószolgálat, a második az állományfeltárás, a harmadik a vezetés, irányítás, tervezés, szervezés köréből. A szaktanfolyamokon az említett területek vezetői, dolgozói vehetnek részt. A tematika feldolgozása félévenként 4 hónapon át havi 3–3 napos foglalkozások keretében történik, s 1–1 hónap pedig a vizsgákra marad. A hallgatók záródolgozatot készítenek, és a szaktanfolyam végén a feldolgozott tárgykörből szakvizsgát tesznek, és erről bizonyítványt kapnak.
Ismételten felmerült annak a terve is, hogy a tanítóképző intézetek könyvtár-népművelő tagozatai szervezzenek továbbképző szaktanfolyamokat volt hallgatóik számára a gyermek- és ifjúsági könyvtárosok, ill. az iskolai könyvtárosok, továbbá a kis közművelődési könyvtárak könyvtárosai számára, de ebben még nem történt döntés.
Szakképzést pótló speciális szaktanfolyamok olyan tárgykörből, amelyekből ez idő szerint szakképzés nincs. Többnyire ilyenek s éppen ezért nélkülözhetetlenek a Könyvtártudományi és Módszertani Központ alábbi folyamatban lévő, vagy tervezett szaktanfolyamai:
a)     Számítógépek könyvtári és dokumentációs alkalmazása. Tizennyolc hónapos tanfolyam 1970/71. Eredményesen vizsgázott és bizonyítványt kapott 26 fő.
b)     Gyermekkönyvtárosok egyéves (180 órás) továbbképző tanfolyama 1970/71. Eredményesen vizsgázott 42 fő.
c)     Fonotékákban dolgozó könyvtárosok számára másféléves (240 órás) továbbképző tanfolyam indult 1972. február 15-én. Célja kettős: a speciális könyvtári ismeretek és a zenei műveltség elsajátítása. Beiratkozott hallgatók száma 38 fő.
d)     Reprográfiai és propagandista továbbképző tanfolyam (6 hónapos levelező jellegű, havonta egy egész napos konferencia). Célja: technikai gyakorlati ismeretek elsajátítása. 1971. decembertől–1972. májusáig. A hallgatók létszáma 52 fő.
e)     1972/73-ban a megyei és nagyobb városi könyvtárak olvasószolgálatban dolgozó könyvtárosai számára egyéves (vizsgákkal egybekötött) továbbképző tanfolyam.
Célja: pszichológiai, pedagógiai, szociológiai ismeretek mellett főleg a korszerű tájékoztató munka területén ismeretek nyújtása.
f)     1973/74-ben a közművelődési könyvtári hálózatok igazgatóinak vezetés- és szervezéstudományi továbbképzése egyéves továbbképző tanfolyamon.
Olyan hosszabb-rövidebb továbbképző tanfolyamok, amelyek valamely szűkebb területen az ismeretek bővítését, felfrissítését szolgálják, de melyeknek képesítő jellege nincs. Ilyenek a Könyvtártudományi és Módszertani Központ, valamint hálózati központok tanfolyamai, pl. az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ, továbbá az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ tanfolyamai az osztályozás egyes kérdései vagy az orvostudományi terminológia stb. köréből.
Végül tájékoztató konferenciák a könyvtárosok, bibliográfusok, dokumentálók és más munkatársak kisebb-nagyobb csoportjai számára, amelyeket a minisztériumok, a hálózati központok időnként rendeznek a soron lévő fontosabb feladatok megvilágítása és megvitatása céljából.

További feladatok és lehetőségek

Végül tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a szakképző intézmények létrejötte, továbbá a továbbképzés némely említett formája és ezek fokozatos rendszerbe szerveződése nem jelenti és nem is jelentheti a szakképzés rendszerének teljes kiformálódását. Azért sem, mert a társadalom életének fejlődése, s ezen belül a könyvtárügy szervezetének és szolgáltatásainak, a bibliográfiai és dokumentációs tevékenységnek az előrehaladása továbbtart. Következésképpen ez a szakképzés további fejlődését is szükségképpen és erősen befolyásolja.
Ezért újból és újból felül kell vizsgálni a szakképzés rendszerét és intézményeinek működését. A szakképzés hiányzó intézményeit: pl. a gyermek- és ifjúsági, továbbá az iskolai könyvtárosok, némely szakterület szakkönyvtárosainak, valamint a dokumentálók képzését ki kell alakítani, és a rendszerbe be kell illeszteni. A meglévő intézmények fejlesztése során fokozottabban figyelembe kell venni a pályakövetelményeket, hogy a képzés célja és tanterve, tartalma és módszerei jobban alkalmazkodjanak a gyakorlat szükségleteihez. Végül mielőbb el kell érni, hogy a szakképzés és továbbképzés minden intézménye megtalálja a helyét a közoktatás és szakemberképzés országos rendszerében is.
Mindez nem csupán elméleti lehetőség és követelmény. Máris folyamatban van több vonatkozásban is a szakképzés intézményeinek és rendszerének felülvizsgálása, a szükséges kiegészítés és korszerűsítés megtervezése. Erősen valószínű, hogy a munkálatok eredményeképpen a következő évek során megvalósítható lesz a rendszer elvszerű továbbépítése: a meglévő intézmények tervszerű továbbfejlesztésével és a szükséges újak létrehozásával, a jelenleginél következetesebb feladat- és munkamegosztással, továbbá a továbbtanulás és továbbképzés lehetőségeinek jobb biztosításával, hogy a könyvtárak és tájékoztatási intézmények előtt álló nagyobb feladatokat jobban felkészült könyvtárosok, bibliográfusok és dokumentálók láthassák el.

Dr. Kovács Máté
egyetemi tanár
a Budapesti Tudományegyetem
Könyvtártudományi Tanszékének vezetője
az Országos Könyvtárügyi és
Dokumentációs Tanács elnöke

Jegyzetek

1.     [SZÉKELY Sándor]: Kovács Máté elhunyt = MKE Tájékoztató, 1972. 9–10. sz. 1. p. – A rendezvényről szóló részletes tudósítás: A könyvtárosok világkonferenciája = Könyvtáros, 1972. 1. sz. 571–595. p.
2.    SOMKUTI Gabriella: IFLA-kongresszus Frankfurtban = Könyvtáros, 1968. 12. sz. 717–718. p.
3.    Feljegyzés az 1970. április 30-án tartott Szervező Bizottsági ülésről (OSZK Kézirattára Fond 210/224/90.).
4.    Az Elnökség ülése = MKE Tájékoztató, 1971. 4. sz. 1. p.
5.    MKE Tájékoztató, 1971. 11. sz. 2. p.
6.    Feljegyzés az MKE Társadalmi Bizottságának 1971. október 20-án tartott üléséről (OSZK Kézirattára Fond 210/224/119.). A MKE Társadalmi Bizottságának 1972. febr. 8-i ülésén végül is 16 témát fogadtak el (23 szinopszis érkezett be); MKE Tájékoztató, 1972. 3. sz. 1. p.
7.     Székely Sándor levele Kovács Máté egyetemi tanárnak, 1971. okt. 28. (OSZK Kézirattára Fond 210/224/120.).
8.    SEBESTYÉN György: Az egyetemi könyvtárosképzés ötven éve : Az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének rövid története. – Bp. ELTE Eötvös K., 2001. 67–105. p.
9.    BÉNYEI Miklós: Kovács Máté és Magyar Könyvtárosok Egyesülete = Könyvtári Figyelő, 2012. 4. sz. 783–786. p.
10.    PATKÓSNÉ HANESZ Andrea: Kovács Máté könyvtárpolitikai tevékenysége az Országos Könyvtárügyi Tanács és az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács tükrében. In: A jövő a múlt és a jelen egységére épül : Emlékkötet a száz esztendeje született Kovács Máté tiszteletére. Debrecen, Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár, 2007. 29–37. p.; SEBESTYÉN Gy. i.m. 71–72., 75–76., 87., 89–91. p. (az OKDT elnökeként is részt vett az IFLA-kongresszus előkészítésében: uo. 105. p.) Az OKT tagja 1953-ban, elnöke 1958-ban lett (PATKÓSNÉ i. m. 30., 33. p.), az OKDT vezetését létrejöttétől, 1962. márciusától (GERŐ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia 996–2007. Bp. OSZK, 2009. 269. p.) haláláig ellátta.
11.    KOVÁCS Máté: Az egyetemi könyvtárosképzés két évtizedes fejlődése és főbb kérdései. In: Könyvtártudományi tanulmányok 1969. Bp. NPI, 1970. 9-122. p. – Feltehetően ez képezte az alapját az ELTE Tanszék fennállásának 20. évfordulójára 1969. máj. 12-én rendezett ünnepi ülésen tartott előadásának is; a rendezvényről: SEBESTYÉN Gy. i.m. 101-102. p., GERŐ Gy. i.m. 320. p.
12.    BÉNYEI Miklós: Kovács Máté és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete. = Könyvtári Figyelő, 2012. 4. sz. 785. p.
13.    Uo. 785-786. p.
14.    Az IFLA előkészületei. = MKE Tájékoztató, 1972. 8. sz. 1. p. A rendezvényről szóló tudósítás: A könyvtárosok világkonferenciája. = Könyvtáros, 1972. 1. sz. 571-595. p.
15.    A végfejleményekről, valamint arról, hogy Kovács Máté nem vehetett rész a FID szept. 2-10. között szintén Budapesten megtartott 36. konferenciáján sem: SEBESTYÉN Gy. i.m. 105. p.
16.    A könyvtárképzés Mo-on (Vázlat) (OSZK Kézirattára Fond 210/224/121.); másik példánya: uo. 224/129. A februárban készített gépiratos másolaton a neve mellett ceruzával kiegészítette az előadás valamelyest módosított címét: A magyar könyvtárosképzés rendszere [továbbfejlesztése]. (OSZK Kézirattára, Fond210/224/146.)
17.    BÉNYEI Miklós: Kovács Máté előadás-vázlata az IFLA budapesti kongresszusára (1972). = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2012. 11. sz. 48-50. p. (a vázlat betűhív szövege: 50. p.)
18.    Kertész Gyuláné, 1972-ben a Debreceni Városi Könyvtár igazgatója, az IFLA-kongresszus egyik résztvevője, egyébként Kovács Máté közeli rokona.
19.    Mindkét üzenet kinyomtatott változata a közreadó tulajdonában.
20.    BÉNYEI Miklós: Kovács Máté előadás-vázlata az IFLA budapesti kongresszusára, 1972 = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2012. 11. sz. 49. p.
21.    BÉNYEI Miklós: Gondolatok a könyv- és könyvtári kultúra két évszázadáról. In: Egyetemes könyv- és könyvtártörténet 19-20. század : Szöveggyűjtemény. Debrecen, DE Matematikai és Informatikai Intézete, 2001. 23-24. p. – A magyarországi kezdetekről: KOVÁCS M. i.m. 24-25. p.
22.    Ez az adat csak sajátos számítás szerint valós: 1938-ban több könyvet (5611) adtak ki, mint 1970-ben (5238); viszont a kiadott példányok száma (16,785 millió, illetve 57,790 millió) valóban többszörösére emelkedett. KÖPECZI Béla: A magyar kultúra harminc éve 1945–1975. 2. kiad. Bp. Kossuth K., 1977. 201. p.
23.    Az iménti mű adatai szerint (uo. 204. p.) 1970-ben 17 213 könyvtárt tartottak nyilván, 63,186 milliós állománnyal, a beiratkozott olvasók száma a közművelődési könyvtárakban 2,225 millió, kölcsönzött könyvtári egységek száma ugyanott 54,827 millió.
24.    A magyar műszaki dokumentáció kezdetei voltaképpen az 1938-as évek végére, a 40-es évek elejére tehetők: KOVÁCS Máté összeáll.: A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében 1849-től 1945-ig. Bp. Gondolat K., 1970. 493-502. p.
25.    Kovács Mátét saját korábbi tanulmányából vette át az adatokat: KOVÁCS M. .i.m. 23. p.
26.    Az első szakvizsgát a Budapesti Egyetemi Könyvtárban írták elő 1874-ben; KŐHALMI Béla: A Magyar Tanácsköztársaság könyvtárügye. Bp., 1959. 179. p. Ugyanebben az évben VÉRTESY Miklós 1898-ra datálta  eseményt: Az első könyvtárosvizsga 60 évvel ezelőtt. = A Könyvtáros, 1958. 574. p. (Kovács Máté 1970-ben közreadott tanulmányában erre a cikkre hivatkozott: KOVÁCS M. i. m. 117. p.) – A Fővárosi Nyilvános Könyvtár szakvizsga szabályzata 1911-ben kelt; KŐHALMI B. i.m. 179. p., KOVÁCS M. i.m. 24., 117. p.
27.    A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége 1898 és 1913 között hét tanfolyamot indított; KOVÁCS M. i.m. 24-25., 117. p. Az első 1898. júl. 4-23. között zajlott le, a további hatot (1900, 1902, 1904, 1907, 1909, 1913) a Magyar Könyvszemle tudósításai nyomán szintén ismerteti MÓDIS László: Könyvtári szakképzésünk néhány kérdése. In: Könyv és könyvtár 1. Bp., 1958. 33-34. p. – A Fővárosi Nyilvános Könyvtár 1916-ban továbbképző tanfolyamot szervezett könyvtárosai számára; VÉRTESY M. i.m. 46. p.
28.    KOVÁCS M. i.m. 25. p. Czövek Zoltán kimutatása szerint egyetemi magántanári címet szerzett, és ennélfogva rendkívüli (tehát nem kötelező) stúdiumokat hirdethetett  Gyalui Farkas a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen könyvtártudományból (1901–1918), Gulyás Pál a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen könyvtártanból (1914), Nyireő István a debreceni Tisza István Tudományegyetemen könyvtártudományból (1930), Fitz József a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen könyvismeret- és könyvtártanból (1932), Máté Károly a pécsi (1933), majd a budapesti (1936) tudományegyetemen sajtótörténetből, Trócsányi Zoltán a magyar könyv történetéből (1939), Kozocsa Zoltán a bibliográfia elmélete és története témakörben (1941) és Dezsényi Béla a magyar időszaki sajtó történetéből (1946). mindhárman a budapesti Pázmány Egyetemen; CZÖVEK Zoltán: Az egyetemi könyvtárosképzés megindulása Magyarországon. = Képzés és Gyakorlat, 2010. 3-4. sz. 23. p. (Kovács Máté a fenti tanulmányában csak Gyalui Farkast, Gulyás Pált, Máté Károlyt és Nyireő Istvánt nevezi meg. Sebestyén György szintén csak két nevet emelt ki, Gyaluit és Trócsányi Zoltán: SEBESTYÉN Gy. i.m. 33. p.)
29.    KOVÁCS M. i.m. 11., 25-26. p. A tanfolyamot népkönyvtárosok számára szervezték; MÓDIS L. i.m. 35. p. Részletesebben KŐHALMI B. i.m. 179-188., 190-193. p.; a vonatkozó jogszabály: A könyvtárosi tanfolyamról. A Közoktatásügyi Népbiztosság 87745/IIb. 6. számú rendelete. In: A Magyar Tanácsköztársaság könyvtárügye : Forrásgyűjtemény. Bp., 1959. 40-41. p.
30.    1922. évi XIX. törvénycikk nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetükről. In: Magyar törvénytár : 1922. évi törvénycikkek. Bp., 1923. 142. p.; KOVÁCS M. i.m. 23. p.; újabban és részletesebben: SIPOS Anna Magdolna: A magyar könyvtárjog históriája 1867-től napjainkig. Pécs, Alexandra, 2010. 114. p.
31.    Az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ 1928-ban szervezett könyvtárosképző tanfolyamot; VÉRTESY M. i.m. 46. p. A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete által 1937. febr. 1-jétől és 1937. dec. 1-1938. ápr. 5. között rendezett két, magas színvonalú tanfolyamról: KOVÁCS M. i.m. 24. p.; részletesebben: HARASZTHY Gyula: Könyvtárosképző tanfolyamok a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete szervezésében. In: A Magyar Könyvtárosok Egyesülete évkönyve 1974. Bp., 1975. 49-52. p.
32.    A művelődésügyi miniszter 148/1962. MM. sz. utasítása a közkönyvtári munkakörök képesítéshez kötéséről és a könyvtáros szakoktatásról 1962. aug. 1-jén kelt; FUTALA Tibor: Kronológia a hazai könyvtárosképzés és továbbképzés változásainak figyelemmel kíséréséhez. = Könyvtári Figyelő, 1980. 2. sz. 141. p., VADÁSZ Ferencné: A középfokú könyvtárosképzés története és dokumentumai 1945–1976. Bp. NPI, 1980. 15., 33. p, szövege: uo. 126-127. p.  Lásd még: SEBESTYÉN Gy. i.m. 85. p. – Korai előzményének tekinthető A népművelési miniszter 11-2-18/1954. sz. utasítása a könyvtárosi munkakör képesítéshez kötéséről és a könyvtárosok továbbképzéséről; ez megnevezte az egyetemi könyvtáros diplomákkal betölthető beosztásokat is; SEBESTYÉN Gy. i.m. 59. p.
33.    Az utasítás az egyes közkönyvtári munkakörök ellátásához szükséges közép- és felsőfokú szakképesítésről szólt, vö. VADÁSZNÉ: i.m. 34. p.
34.    Az intézmény neve 1950. szept. 30-ig Pázmány Péter Tudományegyetem volt, okt. 1-jétől kapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem nevet; Révai Új Lexikona, 6. köt. E-Fei. Szekszárd, Babits K., 2000. 331. p., vö. SEBESTYÉN Gy. i.m. 27., 40. p.
35.    A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete megbízásából VARJAS Béla állította össze a tervezetet „Könyvtárosképzés” címmel. A Magyar Könyvszemle 1947. évfolyamában jelent volna meg (1. szám 3-13. p.), de ez az évfolyam nem láthatott napvilágot, a korrektúra-példány viszont fennmaradt; KOVÁCS M. i.m. 27-29., 32-38.  p.; lásd még: CZÖVEK Z. i.m. 25-29. p. A folyóirat szóban forgó évfolyamának a korrektúra-példány alapján digitalizált szövege az Országos Széchényi Könyvtár EPA adatbázisában elérhető; a cikk eleje (a harmadik oldal) hiányzik. Az MKLE 1947-es üléséről: FUTALA T. i.m. 137. p.
36.    Az önálló egyetemi szak az 1948–1949. tanév második félé­vé­ben indult; KOVÁCS M. i.m. 11. p. Jogi alapja a 260/1949. sz. kormányrendelet és a 600/1949. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet; KOVÁCS M. i.m. 29. p.; CZÖVEK Z. i.m. 31. p. A 1949. máj. 12-én kelt kormány és miniszteri rendelet visszamenőleges hatállyal engedélyezte a Könyvtártudományi Tanszék létesítését, és ekkor a III. évfolyammal kezdődött az oktatás; FUTALA T. i.m. 137. p.
37.    KOVÁCS M. i.m. 11., SEBESTYÉN Gy. i.m. 38., 44-45. p. Az oktatás lényegében a Varjas-féle tervezet alapján folyt, KOVÁCS M. i.m. 29. p., CZÖVEK Z. i.m. 32. p.
38.    Az első félévben a képzés egyelőre hat féléves volt, később lett nyolc, majd tíz féléves; KOVÁCS M. i.m. 11. p. – Az indulásról némileg eltérő, bár bizonytalan adatokat közöl CZÖVEK Z. i.m. 32-34. p., nagyjából hasonlóan vélekedik SEBESTYÉN Gy. i.m. 37. p. 1949-ben a harmadik évfolyamon kezdődött a képzés (a negyedik tanév végén államvizsgáztak és a végzett hallgatók könyvtárosi oklevelet kaptak), majd 1951 szeptemberéből egy szakos (négyéves), 1954 szeptemberétől ismét kétszakos (négyéves) lett a képzés; FUTALA T. i.m. 132., 139. p. Később, egy konszolidált időszak után, 1967 szeptemberéből az egyetemi könyvtár szak előbb C (harmadik), majd B (második) szak lett, a harmadik évfolyamtól vehető fel teljes időtartamú tanulmányként , 1971 szeptemberében visszaállt a kétszakos változat; FUTALA T. i.m. 142., 143. p.
39.    A egyetemi képzés (nappali, levelező, esti, majd dokumentációs szaktanfolyam) első két évtizedéről: KOVÁCS M. i.m. 42-51. p.; a levelező tagozat 1955/56-ban, a kiegészítő tagozat 1959/60-ban, az esti tagozat 1962/63-ban indult: uo. 42-43. p., az első dokumentációs szaktanfolyamot 1963/64-ben szervezték meg: uo. 50. p. Vö. FUTALA T. i.m. 139., 140., 141., 142. p. A tantervek és programok: KOVÁCS M. i.m. 43-51., 62-75. p.; a szakképzés tartalma: uo. 76-87. p.; a hallgatók és oktatók: uo. 87-102. p.
40.    A tanintézet neve Budapesti Pedagógiai Főiskola volt, a közművelődési könyvtárosok képzése nappali és levelező tagozaton folyt; KOVÁCS M. i.m. 39. (itt említi a végzett hallgatók számát), lásd még: uo. 53. p. A fővárosi főiskolán folyó képzést 1955-ben áttelepítették a Szegedi Pedagógia Főiskolára, ahol a következő évben meg is szűnt; VADÁSZNÉ: i.m. 15. p; lásd még: FUTALA T. i.m. 138. p.
41.    Korábban is gyakorlat volt, hogy a Pedagógiai Főiskolán végzett könyvtárosok az egyetemi szakon, annak harmadik évfolyamán folytathatták tanulmányaikat; SEBESTYÉN Gy. i.m. 58-59. p. Az ELTE Tanszék voltaképpen már 1953/54-től erőteljesebben odafigyelt a leendő népkönyvtárosok képzésére; uo. 59. p.
42.    KOVÁCS M. i.m. 39. p. – Itt, helyesen az 1958–1961 közötti évekre datálja a kétéves kiegészítő képzést; vö. FUTALA T. i.m. 140. p.  – Az első kétéves  felsőfokú könyvtáros szaktanfolyamot a Tanszéken már az 1955/56-os tanévben elindították, de a közbejött történelmi események miatt az első évfolyam csak 1958 júniusában fejezhette be tanulmányait; SEBESTYÉN Gy. i.m. 76. p. Majd így került át az 1959. jan. 1-jétől megszervezett Könyvtártudományi és Módszertani Központhoz; uo. 78. p.
43.    Sebestyén György az ELTE Tanszék történetéről írt könyvében úgy véli, 1961-re tisztázódtak a könyvtárosképzés céljai, módszerei, ismeretanyagai; ugyanekkor indította el a párt- ás állami vezetés az oktatási reformot; SEBESTYÉN Gy. i. m. 82-83. p.
44.    Az ELTE Könyvtártudományi Tanszékén az első szigorlat 1958. jún. 18-án zajlott le; SEBESTYÉN Gy. i.m. 72. p.
45.    A levelező tagozat ötéves képzésként indult, majd 1957/58-tól lett hatéves; FUTALA T. i.m. 139. p.
46.    Vö. uo. 141. p.
47.    Vö. uo. 140. p.
48.    Vö. uo. 143. p. (ez a forma 1975-ig élt).
49.    Vö. uo. 141. p.
50.    Néhány megyében indítottak ilyeneket a népkönyvtárosok számára. Ugyancsak 1951-ben a Népművelési Minisztérium a tiszteletdíjas könyvtárosoknak hat napos tanfolyamokat is szerveztetett. FUTALA T. i.m. 138. p., SEBESTYÉN Gy. i.m. 43. p. Az Országos Könyvtári Központ már 1949-ben rendezett rövid tanfolyamokat a népkönyvtárosoknak, VADÁSZNÉ: i.m. 16. p.
51.    Vö. VADÁSZNÉ: i.m. 16. p. 1954-ben a SZOT Elnöksége újabb határozatot hozott tanfolyamokról; uo. 21. p.
52.    Az oktatás 1952. jan. 4-én kezdődött népkönyvtárosok számára és a tanfolyam két évig működött; VADÁSZNÉ: i.m. 15. p., FUTALA T. i.m. 138. p.
53.    1953. szeptemberében jött létre Budapesten, egyidejűleg megszűntették az öthónapos könyvtáros-iskolát; FUTALA T. i.m. 138. p. A gimnázium 1956. október-novemberben megszűnt, így az első osztály sem jutott el az érettségiig; VADÁSZNÉ: i.m. 16. p., FUTALA T. i.m. 139. p. Közben a Népművelési Minisztérium 1954. máj. 28-án vizsgát írt elő a függetlenített vállalati műszaki könyvtárosoknak az Országos Műszaki Könyvtár által meghatározott tananyagból, majd aug. 27-én ún. technikai minimumvizsgát rendelt el a közművelődési könyvtárosok számára, FUTALA T. i.m. 138-139. p. ;VADÁSZNÉ: i.m. 17. p., a két utasítás szövege: uo. 127. p. Az Országos Műszaki Könyvtár elébe ment ennek, 1953. decemberében négy hónapos, középfokú szakképzettséget adó, a technikai minimumvizsgát lehetővé tevő tanfolyamot indított; uo. 18. p. (ez a forma két évig működött: uo. 19. p.)
54.    Kezdetben, 1957 októberében az Országos Könyvtárügyi Tanács és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár megrendezte az első gyermekkönyvtáros tanfolyamot, ugyanekkor az OKT tematikája alapján tizenegy megyei könyvtár és a budapesti szakszervezeti hálózati központ kétéves könyvtárosképző tanfolyamot szervezett; FUTALA T. i.m. 139-140. p.; az előbbiről: RÁCZ Aranka: A gyermekkönyvtárosok hivatása és képzésük problémái. In: Könyvtártudományi tanulmányok 1969. Bp. NPI, 1970. 277. p.; az utóbbiról: VADÁSZNÉ: i.m. 26. p. Aztán 1959-ben az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ Oktatási Osztálya lett a kétéves középfokú képzés központi felelőse. Budapesten (a KMK-ban) és a felsorolt öt megyei könyvtárban (mint tankönyvtárakban) levelező formában folyt az oktatás. Az OSZK-ban a nappali képzéssel is próbálkoztak: csak egyetlen évfolyam (1959–1961) végzett; VADÁSZNÉ: i.m. 26-27. p.
55.    Vö. FUTALA T. i.m. 140. p.; VADÁSZNÉ: i.m. 27. p.
56.    1962-től szervezték át két és félévesre és egységesítették a különféle tanfolyamokat; a KMK 1963-ban adta ki a tanterveket; VADÁSZNÉ: i.m. 36-38. p.
57.    A szombathelyi szakalapításról az 1962. júl. 14-én kelt 24/1962. sz. minisztertanácsi rendelet intézkedett, FUTALA T. i.m. 140. p., TÓTH Gyula: A szombathelyi könyvtárosképzés 30 éves : Múlt, jelen, jövő. = Vasi Szemle, 1992. 525. p. A debreceni szakról az 1963. máj. 11-én kiadott 10/1963. sz. Korm. rendelet szót, TÓTH Gy. i.m. 525. p., GODA Éva: A könyvtárosképzés története és kapcsolata a tanítóképzéssel Debrecen a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán. In: Tanulmányok 2011 : A református tanítóképzés múltja, jelene, jövője. Debrecen, 2011. 91. p. A képzés nappali tagozaton három-, a levelezőn négyéves volt; vö. FUTALA T. i.m. 140. p. 1964. szeptemberében a debreceni tanítóképző intézet kihelyezett tagozatként a SZOT Központi Iskolában is megindult a levelező képzés, FUTALA T. i.m. 142. p., VADÁSZNÉ: i.m. 40. 127. p., TÓTH Gy. i.m. 526. p.
58.    A 129/1964. sz. miniszteri utasítás a tanítóképző intézeti és s szaktanfolyami szakképzést egyenrangúvá tette; VADÁSZNÉ: i.m. 43., 45. p. A középfokú könyvtárosképzés eddigi történetét Vadász Ferencné nyomán összefoglalja HANGODI Ágnes: A Könyvtártudományi és Módszertani Központ oktatási tevékenysége. = Könyvtári Figyelő, 2010. 4. sz. 684-687. p.
59.    Kovács Máté már nyilván tudta, hogy 1972 szeptemberében Szombathelyen a magasabb szintre emelt Tanárképző Főiskola keretében megnyílik a kétszakos (tanár szakkal párosítandó) kétszakos könyvtárosképzés; FUTALA T. i.m. 144. p., TÓTH Gy. i. m. 235. p.
60.    A Könyvtártudományi és Módszertani Központ 1970-ben adta ki útmutatóját az alapfokú képzés egységesítése és ösztönzése érdekében a hálózati központok számára; FUTALA T. i.m. 143. p.