School Libraries : What’s now, what’s next, what’s yet to Come [elektronikus dok.] / Kristin Fontic¬hiaro ; Buffy Hamilton (eds.). – Smashwords, 2011.

http://www.smashwords.com/books/view/96705

Az iskolai könyvtárakról készült, elektronikus könyvként ingyen letölthető gyűjteményes összeállítás a következő fejezetekből áll:
1. A tanulók
2. Kit és hogyan tanítunk?
3. Az írástudás új és többszintű formái
4. A játék
5. Az olvasás
6. A fizikai könyvtárak
7. Virtuális könyvtárak
8. Gyűjteményszervezés
9. Együttműködés
10. Továbbképzés

Több mint ötven könyvtáros és oktatással foglalkozó szakember rövid írását találjuk a letöltött kötetben. Mivel nincsenek összegzések a fejezetek végén, a bemutatásra legjobb megoldásnak az tűnt, hogy szemelvényeket adjunk az írásokból, ahogy azt például Steve Matthews tette recenziójában.1 Az összeállítás alapjául a crowdsourcing szolgált, tehát az a módszer, amikor egy nagyobb csoport tudását ötletelés formájában használják fel.
Oldalszámokat nem talál az olvasó ebben a letölthető, terjedelemes pdf-fájlban, de a tartalomjegyzék alapján ezért el lehet igazodni az anyagban. A hagyományostól eltérő könyv eltérő munkamódszert, másféle hivatkozást kíván a recenzió írójától, ezért nem is utalunk arra, hogy az adott részlet melyik fejezetben szerepel.Következzék tehát néhány gondolat (részben Matthews válogatása alapján), amelyet a szerzők felvetettek.
Az előszóban ismerősen csengő mondatokat olvasunk: az iskolai könyvtárak jövője még nem dőlt el. Évről évre felmerülő kérdés, hogy válságos helyzetben a tanárok létszámát csökkentsék-e, vagy a könyvtárost küldjék inkább el? A kérdés azért félrevezető, mivel a könyvtárosok maguk is tanárok, viszont az ő osztálytermeik a könyvtár négy falán kívülre és minden osztályteremre, sőt, minden diák otthonára kiterjednek. Az iskolák túl gyakran hoznak rövid távú döntéseket, amikor megkísérelik, hogy megerősítsék a hagyományos, osztálytermi oktatást, ahelyett, hogy a tanulóközpontú oktatásba fektetnének energiákat.2
Ebben a gyorsan változó, információval telített és túlstimulált világban le kell kötnünk diákjaink figyelmét. Ha nem ezt tesszük, elveszíthetjük a figyelmüket, sőt – rosszabb esetben – természetes érdeklődésüket is. Ahhoz, hogy 21. századi tanulóink igényeit ki tudjuk elégíteni, úgy kell gondolkodnunk, mint ők. Ennek érdekében az érdeklődésüket nagymértékben felkeltő gyűjteményeket kell kialakítanunk. Figyelemmel kell kísérnünk, hogy mi érdekli a tizenéveseket. Mi a fontos a számukra? Mi kelti fel az érdeklődésüket? Min gondolkodnak el és min nevetnek? Mi rémiszti őket? Sok esetben a választ a közösségi média és a popkultúra adja meg.3
A jövőben az iskolák megengedik, hogy az órákon a tanulók használhassák a mobiltelefonjaikat: a könyvtárosok pedig meg fogják mutatni a tanároknak és a tanulóknak, mi mindenre használhatók ezek a technológiák.4
Nem feltétlenül kell forradalmi változásokat várnunk. Az eszközök és a média formái ugyan folyamatosan változnak, az alapvető folyamatok és az észjárásunk azonban ugyanolyanok maradnak.5
A jövő könyvtárosa él a közösségi média adta lehetőségekkel, amelyeket arra használ, hogy hidat építsen a diákok, a tanárok és a világ között. Megérti, hogy a diákok igényeinek kielégítése érdekében a könyvtárnak elérhetőnek kell lennie bárhol, bármikor. A jövő könyvtárosának nemcsak kreatívnak, rugalmasnak kell lennie, hanem hajlandónak arra, hogy mindent megtegyen a diákok lefoglalása érdekében. Az iskolai könyvtárosoknak soha nem éltek meg ennyi bizonytalanságot és ennyi lehetőséget.6
A hasznos és haszontalan megkülönböztetéséhez kötődő készségekre ma minden eddiginél nagyobb igény van, mivel diákjainknak soha nem látott mértékű hozzáférése van az információ soha nem látott áradatához. Ma a legfontosabb árucikk nem az információ maga, hanem annak képessége, hogy szintetizáljuk és kontextusba helyezzük, hasznos, gyakorlati tudássá alakítsuk. Az iskolai könyvtárosok mindig is segítettek abban, hogy rendet teremtsünk a világban.7
A könyvtárosok természetes küldetése, hogy segítsék a fiatalokat az írástudás a digitális média által megkövetelt új formáinak elsajátításában. Ahelyett, hogy a fiatalok szétszórtságára panaszkodnánk, segítenünk kell nekik abban, hogy formálják figyelmüket. Azt legalább meg kell mutatnunk nekik, hogy mit jelent, ha figyelemmel vannak arra, miként bontakoztatják ki a figyelmüket az okostelefonok és laptopok korában, az osztályteremben és másutt.8
Az a munka- és időbefektetés, amit a kötet egy-egy írásának elolvasása kell fordítanunk, meglehetősen kevés. Úgy tűnik viszont, hogy jóval több erőfeszítést igényel, hogy valóban hasznos és releváns dolgozatokat találjunk benne. Mindazonáltal érdemesnek tűnik, hogy – képletesen szólva – néhány tűt megkeressünk ebben a szénakazalban. Ehhez némi motivációt jelent az, hogy néhány olyan, neves szerző írását is olvashatjuk a kötetben, mint Susan Ballard, David Lankes, Howard Rheingold vagy Michael Stephens.

Jegyzetek

1.    MATTHEWS, S.: School libraries: what’s yet to come? Blogbejegyzés: 21st Century Library Blog, 2011. október 28. http://21stcenturylibrary.com/2011/10/28/school-libraries-whats-yet-to-come/ [2013. május 22.]
2.    LANKES, D.: Hanging in the balance. uo.
3.    Hyman, S.: You had me at „hello”. uo.
4.    KUON, T.: The Jetsons Have Arrived: 21st-century learners are connected. uo.
5.    STANBRO. J.: Learning that lasts. uo.
6.    LAGARDE, J.: The future of libraries is now. uo.
7.     ST.LIFER, E.: Lighting the fuse of inquisitiveness. uo.
8.     RHEINGOLD, H.: New literacies and librarians. uo.