Hatvanéves a VINITI – és a jövő?

Bevezetés

Ötven évvel ezelőtt világszámnak számított a VINITI, a Szovjetunió központi tudományos és műszaki információs intézete (1952-től: Institut naucsnoj informacii, majd 1955-től 1992-ig VINITI: Vszeszojuznüj institut naucsnoj i tehnicseszkoj informacii; a Szovjetunió felbomlása után a rövidítés marad, az új feloldás viszont Vszerosszijszkij institut naucsnoj i tehnicseszkoj informacii lett). 1957 decemberében a Life Magazine hasábjain nyugati szaktudósok oldalakon át áradoztak a világ legnagyobb és legkorszerűbb ilyen intézményéről.1
2012-ben, mikor az intézet 60 éves lett, egyik vezető munkatársa hosszan sorolta mind nyilvánvalóbb gyengeségeit: egyre kevesebb a bejövő (főleg külföldi) információforrás, hatvan év körüli a korábbi létszám harmadára csökkent munkatársi gárda átlagéletkora is, lassan elfogynak a felhasználók és a bevételek.2Áttekintésünk a tanulságos történet főbb tényezőire igyekszik rámutatni, korántsem ígérve teljességet vagy tévedhetetlenséget. Szeretnénk érzékeltetni a keletkezés, a csúcspontra jutás, a megingás és a lassú lecsúszás paradigmatikusnak tűnő mozzanatait. Forrásaink nyilván nem minden téren teljesen kielégítőek, de talán elégségesek e kitűzött feladat korrekt elvégzéséhez.
A történet elválaszthatatlan a háború után bipolárissá váló világ egyik nagyhatalmának még nagyobb történetétől, attól, hogy a világűrbe először kijutó Szovjetunió 1991 végén magától szétesett, s az elmúlt két évtizedben – minden gazdasági (rész)siker mellett is – nem sikerült visszaszereznie korábbi globális jelentőségét. Sőt, számos paraméter szerint Kína és mások is fokozatosan lehagyhatják.
Helyünk nincs e nagyobb történet megvilágításhoz, így csupán két tényezőt érdemes megemlítenünk:
egyetlen hatalom sem lehet hosszabb távon életképes, ha minden döntés legfölül, néha egyetlen ember kezében születik, az ország polgárai pedig a mindent átható diktatúra viszonyai közt hallgatásra és végrehajtásra ítélt porszemek („hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”, cop. by Illyés Gyula),
következésképp a verseny teljesen eltűnik mint rendszeridegen elem, amiből az is következik, ha a „mindenható” hatalom valakinek erőforrásokat és feladatot stb. adott, akkor az illető (és intézménye) akkor is „működik”, amikor az már rég tetszhalottá vált.

A kezdetek

A háború nagyon felértékelte az információ szerepét. Izgalmas feladat lenne egyszer áttekinteni, mi mindent köszönhet szakmánk a háború alatti és utáni fejlesztések (és nem utolsósorban a szellemi felderítés, az intelligence service) technikáinak és szakembereinek.3 Egy példa, csupán érzékeltetésül: Vannevar Bushról (1890–1974) itthon is illik annyit tudni, hogy 1945-ben publikálta As we may think (Ahogy talán majd gondolkodunk) című korszakalkotó dolgozatát, mely a későbbi World Wide Web működési elvei felé mutat. Bush ugyanakkor nem más, mint az amerikai atombomba előállítására irányuló Manhattan-projekt felelős vezetője 1941-től, és aki 1944 végén javasolta Roosevelt elnöknek a National Science Foundation létrehozását, amelynek később vezetője is lett.4
1948-ban az angol akadémia, a Royal Society közel tíz napos monstre konferenciát tartott a tudományos tájékoztatás valamennyi érdemi kérdéséről (ld. a 6. jegyzetpontban: McNinch, 1948).
A mai OMIKK egyik jogelődje, a Műszaki Dokumentációs Központ és Központi Technológiai Könyvtár 1949 szeptemberében jött létre.
A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának 1952-i plenáris ülésén az új elnök, A. N. Nesz-mejanov (1899–1980, kémikus, a SZUTA elnöke 1951–1961 között, 1951 előtt a Lomonoszov Egyetem rektora) azt javasolta, hogy a tudomány központosított ellátása érdekében olyan intézményeket kell létrehozni, mint egy nagy teljesítményű technikával ellátott számítóközpont, valamint egy tudományos tájékoztatási intézet. Az év közepén már minisztertanácsi határozat döntött utóbbi, a leendő VINITI megvalósításáról.

A VINITI fejlődése, virágkora (1953–1977)

A VINITI a természet- és műszaki tudományok terén volt illetékes, más szakterületi irányokban csak esetlegesen terjeszkedett. A társadalom- és humán tudományok információs központját, az INION-t – a korábbi társadalomtudományi alapkönyvtár bázisán – nagyjából húsz évvel később hozták létre, ugyancsak a Szovjet Tudományos Akadémia (SZUTA) keretében.5
A következőkben a fontosabbnak ítélt adalékokat gyűjtjük csokorba (a fontosabb források ehhez és a következő fejezethez időrendben a 6. jegyzetpontban).
1977-ben a VINITI igazgatóhelyettese, A. I. Csernüj foglalta össze a 25 év alatt megtett utat és a további jövő kilátásait (ld. Csernüj, TMT, 1979. az 6. jegyzetpont alatt).
A VINITI létrehozásakor négy fő feladatot tűztek ki eléje:

  • a tájékoztatási módszerek fejlesztését,
  • a referáló folyóiratok (Referativnüj Zsurnal, továbbiakban: RZs) szerkesztését és kiadását „azzal az igénnyel, hogy rendszeres és kimerítő áttekintést adjon 1953-tól kezdve a világ fizikai, matematikai és kémiai szakirodalmáról,
  • 1954-től kezdve pedig a biológia, földtan és a műszaki tudományok és a technika egyes ágairól”,
    más tájékoztatási kiadványok (bibliográfiák, szemlék stb.) összeállítását és megjelentetését a hatásköri tudományterületek vonatkozásában,
  • fordítások és – konkrét igényre – cikkmásolatok szolgáltatását.

A teljes kiadványi spektrum a hatvanas évek második felére alakult ki az alábbi struktúrában:

  • bibliográfiai szint (szignalnaja informacija), 1967-ben 5, 1977-ben már 104 ismeretágban (ebből 41 a kémia és vegyipar, 13 a fizika, 16 a biológia stb. terén),
  • referáló szint (1977-ben: 26 összefoglaló sorozat, ezekből 148 részsorozat, továbbá 48 egyéb ismeretági sorozat). 1977-ben összesen 1,5 millió referátum készült és jelent meg. A kémiai és biológiai sorozatok kéthetente, a többiek havonta láttak napvilágot.

Az első negyedszázad legfőbb adatai a referálás terén:

Az első negyedszázadban tehát összesen csaknem 20 millió referátum látott napvilágot.

  • szemletanulmányok (itogi nauki i tyehnyiki) 1957-től: évente mintegy 80 szemletanulmány egy-egy tudomány(ág) legfontosabb fejleményeinek, eredményeinek áttekintése céljából,
  • tömörítések (ekszpressz informacija), 1955-től mind több ismeretágban, 1977-ben már 72 sorozatban, havonta négyszer. Viszont ez utóbbit fokozatosan vissza kellett fejleszteni azután, hogy a Szovjetunió 1973 májusában csatlakozott az 1952-es genfi egyetemes szerzői jogi egyezményhez: így 1978-ban már csak 32 sorozat látott napvilágot.

Fentieken kívül a VINITI referáló lyukkártyákat is adott ki 1965-től kezdődően (207×147 mm méretű peremlyuk-kártyák, az adatmezőkben az ETO-jelzet, tematikai és bibliográfiai ismérvek stb.).
1964-ben kezdték el a szerves fluorvegyületek információs rendszerének a kiépítését (80 oszlopos fénylyuk-kártya segítségével). 1977-ben 2000 keresőprofil alapján készítettek ebből szétsugárzó tájékoztatást (SDI).
1961-ben a VINITI keretében létrejött egy Műszaki Tervező Iroda, amely a legkorszerűbb eszközök (számítógép stb.) és eljárások kísérleti példányainak előállítására volt hivatott. 1970-ben azonban, arra hivatkozva, hogy az ipar majd/már megoldja a kérdést, az irodát megszüntették, jóllehet számos ígéretes gépet tudott addigra felmutatni.
A VINITI szolgáltatásai rendkívül olcsók voltak, így 1977-ben előfizetőik száma elérte a félmilliót (ráadásul az egyéni előfizetők az intézményi ár feléért vehették meg a kívánt szolgáltatást). A VINITI kémiai szolgáltatása jóval olcsóbb ekkor, mint a Chemical Abstracts.
1959-ben megkezdődődött a magas szintű szakemberek (doktorok, szovjet kifejezéssel: kandidátusok) képzése. Másfél évized alatt közel 270 fő fejezte be tanulmányait, s 107 eredményesen meg is védte disszertációját. Emellett rövidebb – egy-két hónapos – szaktanfolyami képzést is biztosítottak több ezer érdeklődő szakember számára.

Megtorpanás és hanyatlás

Csernüj 1977-es évfordulós írása (a Tudományos és Műszaki Tájékoztatásban 1979-ben jelent meg) közli, hogy 1970-ben “határozták el egy nagy, integrált, automatizált információs rendszer létrehozását a VINITI-ben” (ASZSZISZTENT): ennek a szerző megfogalmazása szerint „fő célja korántsem az információs kiadványok szerkesztésének automatizálása”, ám pár sorral lentebb „alapvető célként” mégis épp ezt fogalmazza meg.
A rendszer keretében három fejlesztési szakaszt határoztak meg:

  • az első (1971–1975): Minszk-típusú számítógépek felhasználása, e szakasz eredményeként 1976-ban a „automatizáltan előállított kiadványok” aránya elérte az összes egyhatodát (terjedelmi szempontból). Csernüj szerint a rendszer e szakasza csak 1980-ig működik, addigra az arány akár az egyharmadot is eléri,
  • a második szakasz: 1976–1980, korszerű számítógépek felhasználása,
  • a harmadik szakasz 1980-tól: „a rendszer és környezetének továbbfejlesztése táv-adatfeldolgozási eszközökkel”. Hogy mire – és mikor! – lehet számítani, arra a szerző nem tért ki.

A VINITI 1977-ben másfél tucatnyi szakterületen állított elő „gépi adattárakat” (automatika és telemechanika, biokémia, biofizika, rádiótechnika stb.). Ezek együttesen “mintegy 450 ezer dokumentum adatait” tartalmazták, ám “1980-ig az adattárak többsége nem fogja tartalmazni a dokumentumok annotációit és referátumait” (vagyis lényegében bibliográfiai adatbázisok maradnak). Az intézmény egyik – nem mellékes – célja az volt, hogy “minél előbb elkezdődjön olyan adattárak előállítása, amelyek témaköre és minősége megfelel a KGST-tagországok által tőkés országokból beszerzett gépi adattáraknak”. Az volt a remény, hogy a KGST tudományos és műszaki információs rendszere (NTMIR – Nemzetközi Tudományos és Műszaki Információs Rendszer) képes lesz integrálni a tagországok analóg rendszereit. Erre nem került sor, a nyolcvanas évek már a hanyatlás időszaka volt egyre több területen, s ez alól nem kivétel a szakirodalmi tájékoztatás sem. Összevetésül: a CAS 1980-tól terjesztette a CAS Online szolgáltatást.
Giljarevszkij 1998-as előadása szerint (Gili¬arevs¬kii, 1999) 1,3 millió új dokumentumot dolgozott fel a VINITI 1990-ben. Összesen 241 féle adatbázist állított elő:

  • ezek közül 42 adatbázis bibliográfiai adatokat tartalmazott (325 ezer dokumentumról),
  • míg referáló szolgáltatást nyújtott 198 adatbázis (957 ezer dokumentum feltárásával).

Tehát az éves referáló feltárás az 1977-es 1,15 millióról ekkorra mintegy 0,2 millióval csökkent. Ugyancsak 1990-ben a retrospektív adatbázisok összesen 10 millió dokumentumról tájékoztattak (1981–1990). Ám – ezt is Giljarevszkij tárja elénk – a nagy kapacitású mágneslemezek híján a közvetlen hozzáférést csupán a teljes állomány 0,1%-hoz (!) tudták biztosítani. A másológépek iránti igényt széles körben nem tudták – nem akarták? – kielégíteni: ezért a tájékoztatási intézmények körében is négy-öt hónapig (?!) tartott a felhasználónak szükséges másolatok elkészítése. Eközben a nagyhatalmú szovjet „OMFB” már 55 – újabb és újabb rendelkezéseket tartalmazó – dokumentummal szabályozta (agyon) a tájékoztatási intézmények működését.
Vaszilcsikov és szerzőtársai azt írták 1988-ban, hogy a SZUTA Természettudományi Könyvtára (Biblioteka Esztesztvennüh Nauk, BAN) 1985-től jutott el távhozzáféréssel a VINITI adatbázisaihoz. Viszont a kutatók nem voltak elégedettek azzal, hogy a VINITI adatbázisai jóval később jutnak el a BAN-ba, mint az eredeti kiadványok, amelyekből hagyományos úton lényegében már ki tudták elégíteni igényeiket.
A VINITI szakfolyóirata, a Naucsno-tyeh¬nyicseszkaja informacija (1. szerija) 1988. májusi száma közölt először cikket (Zaharov – Levner, 13–15. p.) a személyi számítógép felhasználásáról a könyvtári-információs technológia keretében.*
A hetvenes évek vége felé a VINITI „információs kiadványaiban feldolgozott publikációknak 50%-a kb. 3000 tudományos-műszaki folyóiratban jelenik meg”, ezért terveik szerint a háromezer folyóirat cikkeiről mikromásolatokat lehet majd kapni a KGST-ben (mintha nem létezne az 1973-as csatlakozás a nemzetközi szerzői jogi rendszerhez?). 1976-ban egyébként közel kétmillió cikkről készített az intézet másolatot, a megrendelések “42%-át húsz napon belül teljesítették”. Mi tartott húsz napig, s a fennmaradó közel 60%-ot vajon mikor küldték el? Egy hónap múltán az igény kialudhatott…
Csernüj évfordulós (1977) összefoglalásának legmeglepőbb adatközlése, hogy a szolgáltatások talán legfontosabbikát, a szelektív információterjesztést (SDI) csupán a SZUTA rendes és levelező tagjai számára biztosították. Vagyis félmillió előfizető a referáló és egyéb kiadványokra, s ennek egy-két ezreléke kaphatott minőségi („retrospektív”) információkeresési szolgáltatást.
Érdemes megemlíteni, hogy a CA Service (CAS) 1966-ban kezdte el a számítógépes feldolgozást, 1980-ban pedig megindult a CAS ONLINE, mely lehetővé tette felkészült információs szakemberek számára a CAS Registry adatbázisban történő keresést (ld. http://www.cas.org/about-cas/cas-history). A CAS referátumainak számítógéppel történő előállításáról már 1975-ös szakcikk számolt be (Pollock – Zamora).
Idehaza az OMIKK mint a számítástechnikai szempontból legjobban felszerelt könyvtár (információs központ) 1980-tól kezdte az online adatbázis-használatot:

  • 1980. június 6-án létrejött az első online kapcsolat az MTA-SZTAKI-n keresztül a bécsi INIS-központtal,
  • 1980. november 3-5. között kísérleti online kapcsolatot hoztak létre az OMKDK és az NTMIK között,
  • 1982-ben pedig megindult a Data Star és a Lockheed-DIALOG adatbázisból az online szolgáltatás,
  • 1986-ban „jelentősen megnő az STN-hálózaton elérhető adatbázisok száma,
  • 1986-os hír: rendszeres online keresés indult VINITI-adatbázisokból Helsinkiben.
  • (http://www.omikk.bme.hu/tudtort/29/fejezet-5.html)

A VINITI fenntartója eleinte a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, majd az akadémiához csatlakozott a sokkal nagyobb súlyú, közvetlenül a Minisztertanácshoz tartozó – tudományos és műszaki állambizottság (Goszudarsztvennüj komityet po nauke i tyehnike, távoli analógia a hajdani OMFM itthon). A Szovjetunió megszűnése óta a fenntartó a jogutód Oroszországi Tudományos Akadémia (Rosszijkaja Akademija Nauk, RAN).
Az Oroszországi Föderáció kormánya 1997. évi 950. sz. (VII. 24.) határozatával jóváhagyta a tudományos és műszaki információs rendszer téziseit: ennek értelmében a VINITI megőrizte vezető pozícióját. Később a FÁK-államok együttműködése keretében „bázisintézmény” rangot kapott.

Vezetők

A hatvan évből több mint ötven két vezető nevéhez fűződik. Ez lehetne jó is, ám kérdés, hogy a „gyorsuló idő” világában, amikor minden – igények, technika, források, anyagi feltételrendszer és maga a társadalmi környezet – gyökeresen megváltozik, jóra vezet-e ez a túlzott “stabilitás”?
A két vezető:

  • Alekszandr I. Mihajlov (1905–1988), gépészmérnök, professzor, 1956-tól haláláig, tehát 1988 végéig (32 éven át) vezette az intézetet, hajdan alapvető összegző könyvek szerzője (mára ezek rég tudománytörténetté váltak), nemzetközi elismertségű (UNESCO, FID) és
  • Jurij M. Arszkij (1936-) geológus, RAN-levelező tag, 1993 óta igazgató, így épp 20 éve vezeti a VINITI-t, idén 77 éves.

Összegzés (kérdőjelekkel)

Az RAN központi lapja 2010-ben és 2011-ben is helyt adott a VINITI referáló lapjait bíráló írásnak. Mi következik ebből? Mai szlengben azt mondhatnánk, „helyzet” van. Elvben három forgatókönyv képzelhető el:

  • jelentősen átalakítják az intézet feladatkörét, működési feltételeit, vezetését, vagyis mindent, s ezzel adnak egy (utolsó?) lehetőséget a megújulásra. Talán legvalószínűbbnek ez tűnik (megjegyzés: 1999-ben a VINITI munkatársai megfogalmazták a „specializált” portál-típusú szerepkört mint lehetséges vállalást – ld. Borsev és Giljarevszkij írását 1999/2000-ben),
  • megszűnik a VINITI mint államilag támogatott intézet, következésképp minden információt igénylő tudós vagy kollektíva találja meg a piacgazdaságban a számára költséghatékony megoldást (ez is lehetségesnek tűnik),
  • egyelőre marad minden a régiben, a vegetálás folytatódik, mert a mamut fenntartó belső tehetetlenségi ereje nem alkalmas előremutató döntés meghozatalára. (A nem ésszerű út a reális?)

Az kizárt, hogy a VINITI-t privatizálják: egyrészt senki nem venné meg, másrészt ez a döntés az orosz közélet számára a felső vezetés alkalmasságát kérdőjelezné meg.
Kívánatos lenne, hogy az érdekelt világhírű orosz természettudósok és mérnökök megtalálják a racionális és hatékony megoldást a VINITI jövőjét illetően. Ám a mai nemzetközi versenyben nehéz olyan megoldást találni, amelyre nincsenek eleve jól felkészült vetélytársak. Világszínvonalú szolgáltatást csak a világversenyben helytállni képes módon lehet teremteni. Oroszország tudományos potenciáljáról egy OECD-jelentés 1993-ban azt prognosztizálta, hogy a tudományos kutató-fejlesztők kétharmada fog kiválni a következő időszakban. Bármekkora volt is akkor a megdöbbenés, a késői elemzés (Ivanova, 2012) azt mutatja, hogy e személyi potenciál 300 ezer emberre, vagyis a korábbi 38%-ára csökkent.
Egy szintén friss adat szerint (Buszigina, 2012) 1,3 millió „orosz” kutató dolgozik külföldön (USA: 900 ezer, Izrael: 150 ezer, Kanada: 100 ezer, NSZK: 80 ezer stb.).
Az orosz publikációs termés a nemzetközi folyóiratokban (Kocemir, 2012) az ország 10–11. helyéhez elég a világversenyben (ráadásul Oroszország részaránya az összes elemzett publikációt tekintve a 2001-es csaknem 3%-ról tíz évvel későbbre 2% közelébe csökkent. Kína messze lehagyta Oroszországot e téren is (tíz év alatt 4,6-ról 13,6%-ra növelve részarányát).
Láthatóan nem az orosz tudományos tájékoztatás helyzete és jövője az igazi (meghatározó) kérdés, sokkal inkább az orosz tudományé általában.

Jegyzetek

1.     WALLACE, Robert: A clearinghouse of information = Life, vol. 42. 1957. no. 25. 109–112. p. Az írás kiemeli, hogy a VINITI-ben 8000 természettudományos és műszaki folyóiratot dolgoznak fel (ebből 1400 az USA, 800 pedig Nagy-Britannia terméke). Viszont a Library of Congressbe csak 1200 orosz nyelvű folyóirat jár, s annak 30%-át fordítják több-kevesebb rendszerességgel angolra. Közel hasonló értékelések jelentek meg az Air Force Magazine 1957. 4., illetve a Biological Abstracts 1957. decemberi számában is. UMSTÄTTEN, Walter Zwischen Informationsflut und Wissenswachstum: Bibliotheken als Bildung- [und] Machtfaktor der modernen Gesellschaft című új könyvében (Berlin : Simon Verlag für Bibliothekswissen, 2009.) szintén összeköti e két eseményt (271. S.).
2.     SHAMAEV, V. G.: VINITI’s abstract journal „Fizika”: problems and solutions = Herald of Russian Academy of Sciences, vol. 81. 2011. no. 3. 321–326. p. – Orosz eredeti: ŠAMAEV, V. G.: Referativnyj žurnal „Fizika” VINITI: problemy i reseniâ = Vestnik Rossijskoj Akademii Nauk, 81. t. 2011. 5. no. 430–435. s.
Hosszabb változata: Referativnyj žurnal VINITI RAN i problemy informacionnogo obespečeniâ rossijskoj nauki. http://trv-science.ru/2011/09/13/referativnyj-zhurnal-viniti-ran-i-problemy-informacionnogo-obespecheniya-rossijskoj-nauki/ (2013. 04.22.; másfél év alatt 100 ezer letöltés, ezzel a fizikusok által 25 éve, 1988-ban létrehozott folyóiratnak – Troickij variant – Nauka – máig a második leglátogatottabb közleménye.)
3.     Egy idevágó fontos tanulmánykötet ismertetését ld. http://informationr.net/ir/reviews/revs222.html
4.     GYÖRGY Péter: Memex – a könyvbe zárt tudás a 21. században. Bp.: Magvető, 2002. 220 p.
Az információtudomány és -technológia fejlődése, érdekes kronológia keretében:

http://faculty.libsci.sc.edu/bob/istchron/ISCNET/ISCHRON.HTM

5.     SONNEVEND Péter: A szovjet társadalomtudományi tájékoztatás új központjában = Könyvtári Figyelő, 1975. 3. sz. 327–329. p.
6.     Időrendben a legfontosabb felhasznált források:
McNINCH, J. H.: The Royal Society Scientific Information Conference, London, June 21 – July 2, 1948 = Bulletin of the Medical Library Association, 1949. no. 2. 136–141. p. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC194801/
A konferencia anyagai még 1948-ban napvilágot láttak 720 oldalon. A konferencia 2-ik szekciója foglalkozott a tudományos cikkek referálásával. Az előadók közt szerepelt J. Bernal (aki már 1945-ben is beszélt szakmai körökben a tudományos tájékoztatás fontosságáról). Közismert Bernal kitűnő kapcsolata a kommunista vezetőkkel (Sztálin, Mao-Ce-tung). B. Vickery évfordulós értékelésében kiemelte, hogy ekkor már működött az ENIAC, sőt a Manchester University is működőképes számítógépet konstruált (ld. alább: Vickery, 1998).
NESMEÂNOV, A. N.: Vstupitel’noe slovo /Predloženie sozdat’ institut naučnoj informacii/ = Vestnik Akademii Nauk SSSR. 1952. 16. s.
Ob organizacii Instituta Naučnoj Informacii = Vestnik Akademii Nauk SSSR, 1952. no. 10. 92. s.
Rabote Instituta Naučnoj Informacii = Vestnik Akademii Nauk SSSR. 1955. no. 7. 102–103. s. (V Prezidiume Akademii Nauk SSSR.)
(Gy. P.) /Györe Pál/: Új referáló folyóiratok. Nyikityin, F. I. – Akadémai Értesítő, 1955. 248–253. p. = Műszaki Könyvtárosok Tájékoztatója (a továbbiakban: MKT), 1956. 1. 50–52. p.
(Gy. P.): A tudományos tájékoztatás hatalmas központja. Beszélgetés Dmitrij Panov professzorral. – Új Idő, 1956. 32. sz. 27–29. p. = MKT, 1956. 3. (D. Panov ekkor a VINITI igazgatója.)
MIKHAILOV, A. I.: On the functioning of the All-Union Institute of Scientific and Technical Information of the USSR Academy of Sciences = Proceedings of the International Conference on Scientific Information, Washington, 16–21 November 1948. 511–522. p. http://www.nap.edu/openbook.php?record_id=10866&page=511
(Csak zárójelben: Mihajlov igazgató első idézete épp J. Bernaltól származik.)
VINCE Pálné: A VINITI 1964. évi új kiadványairól = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1963. 9–10. sz. 774–776. p.
MIHAJLOV, A. I. – ČERNYJ, A. I., – GILÂREVSKII, R. S.: Informatika – novoe nazvanie teorii naučnoj informacii = Naučno-tehničeskaâ informaciâ (továbbiakban: NTI), 1966. ser. 1. 12, 35–39. p.
Symposium on mechanized abstracting and indexing. UNESCO, 1966. – 51 p. http://unesdoc.unesco.org/images/0001/000171/017147MB.pdf
(Benne: A. I. Mihajlov és a VINITI munkatársainak két anyaga, 25–42. p.)
BUIST, E.: Soviet centralized cataloging: a view from abroad = Library Trends, July 1967. 127–141. p.
Szabó Gy. (Zsolkova, A. I.): A VINITI referáló folyóirata, mint szűk témára vonatkozó információforrás = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1967. 5–6. sz. 405–406. p.
GILLIES, Th. D.: Document serials, technical reports, and the national bibliography. In.: Serial Publications in large libraries. ed by W.C. Allen  Usbana, [1970.] 1969. 146–160. p

https://www.ideals.illinois.edu/bitstream/handle/2142/1576/Gillies146160.pdf?sequence=2

MIKHAILOV, A. I. – GILJAREVSKIJ: An introductory course on informatics/documentation. UNESCO COM/WS/47.  1971. – 208 p. (Osnovy informatiki. Moskva: Nauka, 1968. – 766 s. összefoglalása)

http://unesdoc.unesco.org/images/0000/000006/000676eb.pdf

Katalog informacionnyh izdanij VINITI / glav. red. A. I. Mihajlov ; [izd.] Gosudarstvennyj komitet Soveta ministrov SSSR po nauke i tehnike, Akademiâ nauk SSSR. Moskva: VINITI, 1975. – 386 s.
POLLOCK, J. J. – ZAMORA, A.: Automatic abstracting research at Chemical Abracts Service = Chemical Information and Computer Sciences, vol. 15. 1975. no. 4. 226–232. p.
MIHAJLOV, A. I.: A VINITI szerepe a mérnökök és kutatók információellátásában = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1976. 2. sz. 59–62. p.
MIHAJLOV, A. I. – ČERNYJ, A. N. – GILÂREVSKIJ, R. S.: Issledovaniâ po informatike v SSSR (1968–1977 gg.) = NTI, ser. 2. 1977. 11–12. no.
MIHAJLOV, A. I. – TARASZOV, E. V. – KULEBJAKIN, A. Z.: Automatizált tudományos-műszaki információs központok hálózatának kiépítési elvei = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1978. 9. sz. 401–412. p.
CSERNÜJ, A. I.: Az Össz-szövetségi Tudományos és Műszaki Információs Központ – VINITI. Eredmények, feladatok és a jövő távlatai. Ford. Kertész József = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1979. 3. sz. 97–113. p. (Eredeti orosz: NTI, 1977. 1. ser. no. 11–12. 13–26. s.)
GARFIELD, E.: Björn Tell and the future of information science = Current Comments, 1979. no. 3. 16–18. p.
ANDERSEN, A. – KAJBERG, L.: Library and information services in the Soviet Union. Copenhagen: Royal School of Librairanship, 1981. – 145 S.
MIKHAILOV, A. I. – CERNYI, A. I. – GILIAREVSKII: Scientific communications and informatics. Arlington: Information Resources Press, 1984. – XXIX, 402 p.
VIRÁGHALMY Ferenc: A VINITI-nek járó tőkés tudományos és műszaki folyóiratok jellemzői = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1984. 9. sz. 369–370. p. (L. Sz. Alekseeva cikke alapján)
MIHAJLOV, A. I.: Hauptrichtungen der Entwicklung des staatlichen automatisierten Systems der wissenschaftlich-technischen Information = Informatik, 33. Jg. 1986. 6. H. 202–204. S.
GARFIELD, E.: Informatics and the future of biomedical Curricula = Current Comments, 1986. no. 4. 27–29. p.
BÖRNER, N.: Nutzung der Magnetbandendienste des VINITI der UdSSR für die Informationsversorgung der Kombinate und wissentschaftlichen Einrichtungen durch das ZIID = Informatik, 34. Jg. 1987. 1. H. 3–4. S.
VASIL’ČIKOV, V. V.: – GAUŠANOVSKIJ, A. V. – KALENOV, H. E.: Opyt raboty s bazami dannyh VINITI = NTI, ser. 1. 1988. no. 5. 10–13. s. (Tömörítés: Laudancsek Györgyné: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 1989. 10. sz. 453–454. p.)
VOLOŠIN, I. A.: 40 let VINITI = NTI, 1. ser. 1993. 1. no. 22. s.
ŠUNTURENKO, O. V. – LEONT’EVA, T. M. – SOGIN, A. N.: Novoe pokolenie elektronnyh informacionnyh produktov i uslug VINITI = NTI, 1. ser. 1995. 2. no. 6–11. s.
CVETKOVA, V. A. – POLUNINA, T. K. – HROMOVA, N. Z.: Opyt marketinga informacionnyh produktov i uslug VINITI = NTI, ser. 1. 1997. 5. no. 18–22. s.
VICKERY, B.: The Royal Society Information Conference of 1948 = Journal of Documentation, 1998. 3. no. 281–283. p. A pont tíz évvel későbbi (1958, Washington) analóg konferencián (Conference on Scientific Information, 16-21 November 1948) már a VINITI vezető is előadtak. A konferencia anyagai két kötetben 1600 oldalon láttak napvilágot, talán ez volt minden idők legnagyobb ilyen rendezvénye.
ARSKIJ, Û. M.: Rol’ VINITI kak golovnogo centra GSNTI = NTI,, 1. ser. 1998. 11. no. 8–10. s.
RICHARDS, Pamela Spence: The Soviet overseas information empire and the implication of its disintegration = Journal of ASIS, 1998. 206–214. p.
ČERNYJ, A. I.: 45 let Referativnomu žurnalu VINITI: period stanovleniâ (1952–1963 gg.) = NTI, ser. 1. 1999. 6. no. 1–8. s.
GILIAREVSKIJ, R. S.: Soviet scientific and technical information systems: its principles, development, accomplishments, and defects = Proceedings of the 1998 Conference on the History and Heritage of Science Information Systems. 1998. Ed. by M. E. Bowden [et al.] 195–205. p. Medford: Information Today, 1999.  http://webdoc.sub.gwdg.de/ebook/s/2001/chf/www.chemheritage.org/historicalservices/asis_documents/asis98_giliarevskii.pdf
BORSEV, V. B. – GILÂREVSKIJ, R. S.: Naučnaâ kommu¬nikaciâ v vek Interneta. [Milyen szerepkör vár a VINITI-típusú intézményekre az internet korában?] = NTI, ser. 2. 1999. No. 10. 2–6. s. (Tömörítés: Futala Tibor, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2000. 11. sz.)
GERASIMOV, V. M. – CVETKOVA, B. A. – POLUNINA, T. K.: Problemy i zadači sovremennogo etapa razvitiâ systemy naučnoj i tehničeskoj informacii. = NTI, ser. 1. 1999. no. 10. 7–11. s. [Az oroszországi tudományos és műszaki információs rendszer jelenlegi problémái és feladatai] (Tömörítés: Futala Tibor, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2000. 8. sz.)
WOUTERS, Paul: The citation culture. PhD-dissertation. University of Amsterdam, 1999. – 278 p.

http://garfield.library.upenn.edu/wouters/wouters.pdf

CERNIJ, A. I. – GILAREVSKIJ, R. S.: An der Schwelle zur Informationsgesellschaft: 50 Jahre Erfahrung im VINITI = Information: Wissenschaft und Praxis, 56. Jg. 2005. 4. H. 221–224. S.
ČERNIJ, A. I.: Vserossijskij institut naučnoj i tehničeskoj informacii: 50 let sluzeniâ nauke. Moskva, 2005.
LOPEZ, Roberto: A abordaem teórica de A. I. Mikhailov sobre o termo informacao cientifica = Revista Digital de Biblioteconomia e Ciencia da Informacao, vol. 7. 2009. no. 2. 27–45. p. (A szerző az Universidade Federal Fluminense egyetemen megvédett disszertációjából)
SEMENOV, V. V.: Nynešnie realii referativnogo žurnala = Vestnik Rossijskoj Akademii Nauk, 2010. t. 80. no. 4. 337–341. s.
Istoriâ i deâtel’nost’ Vserossijskogo instituta naučnoj i tehničeskoj informacii (VINITI RAN) = VINITI honlapján: http://www2.viniti.ru/index.php?option=content&task=view&id=155
VINITI portál:  http://science.viniti.ru/
7) IVANOVA, N.: Nauka i innovacii v policentričnom mire = Vestnik Rossijskoj Akademii Nauk, 2012. no. 8. 698–706. s. (Idézett adat a 705. oldalon)
BEREZKINA, N. – SIKORSKAYA, O.: Assessment of the research activities of Russsian and Belarussian scientists (according to Scopus data) = Scientific and Technical Information Processing, vol. 25. 2008. no. 6. 256–259. p. (Ugyanaz oroszul ld. Naučno-tehničeskaâ informaciâ,. ser. 1. 2008. no. 11. 19–21. s.)
Top 20 nations. Science Watch, November 2011. http://archive.sciencewatch.com/ana/st/super/nations/
BUSYGINA, I.: An inpalpable presences.  August 2012. Russian International Affairs Council (RIAC), http://russiancouncil.ru/en/inner/?id_4=735#top
BARANOV, I.: Publish or perish? September 2012. RIAC http://russiancouncil.ru/en/inner/?id_4=775#top
KOTSEMIR, M. N.: Publication activity of Russian rese¬archers in leading international scientific journals = Acta Naturae, vol. 4. 2012. no. 2. 14–34. p. http://foresight.hse.ru/data/2012/09/21/1244744304/Kotsemir%20acta%20Naturae%20eng.pdf  (Idézett adatok a 16. és 18. oldalon)

 

 

* Személyes adalék: családommal 1985 nyarán járhattunk először az NSZK-ban, s az alkalmat felhasználva sikerült egy Commodore-64-es gépet beszereznünk, amelyen tizenéves fiaink azonnal mesterkedni kezdtek. Ma mindketten informatikusként keresik kenyerüket.

Nyomtatható változat: 2013_2_Sonnevend_Kitekintes

A bejegyzés kategóriája: 2013. 2. szám
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!