A digitális bölcsészet és a könyvtártudomány

Mi a digitális bölcsészet?

A tág értelemben vett digitális bölcsészet (digital humanities) információtechnológiai eszközöket használ az irodalom(tudomány), a nyelvek (nyelvtudomány), a történelem(tudomány) és a filozófia területén folyó kutatás és oktatás támogatására.1 A digitális bölcsészet történetének talán legismertebb eseménye az Index Thomisticus (http://www.corpusthomisticum.org/), azaz Aquinói Szent Tamás művei konkordancia-jegyzékének 1946-ben megindult létrehozása volt. A kezdetekkor alacsony presztízsű technikai segédtudománynak tekintett „bölcsészeti informatika” mára már valódi intellektuális erőfeszítéssé vált.2 Ismeretelméleti magját az interpretáció digitális eszközei alkotják.3 Látóköre különösen a World Wide Web megjelenése óta tágul, miközben nem feledkezett meg a kezdetek óta meglevő céljairól, így továbbra is érdekli a szöveg.4 Első hulláma kvantitatív volt, viszont második hulláma kvalitatív és értelmező természetű.5 Úgy is tekinthetünk rá, mint ami azokból a változásokból táplálkozik, ame¬lye¬ket a digitális technológiák eredményeznek a humán tudományi kutatás számos területén.6 Idehaza is jelen van már mesterképzési szakként. A szak célja olyan szakemberek képzése, akik megszerzett bölcsészettudományi ismereteik, nyitott, interdiszciplináris szemléletük birtokában képesek arra, hogy bölcsészeti tartalmakat modern technikai eszközökkel megjelenítsenek, és digitális erőforrásokat hatékonyan aknázzanak ki.7

Hasonlóságok és különbségek

Ha egy szakterület nem tudja jól meghatározni önmagát, önazonossága és önállósága csökken. Ilyen esetben a nem-szakmabeliek jelentős mértékben járulhatnak hozzá fejlődéséhez, vagy „rabolhatnak el” tőle kutatási területeket.8 Úgy tűnik azonban, hogy az ilyen típusú verseny nincs jelen a könyvtártudomány és a digitális bölcsészet viszonyában, miközben (vagy talán éppen azért, mert) mindkettő (még mindig) keresi identitását.
A digitális bölcsészet gyakorlatorientált szakterület.9 Gyakorlati hasznossága és az, hogy más tudományterületekről „kölcsönöz” módszereket gyanússá teszi az „igazi” humán tudományi kutatók körében, annak ellenére, hogy számos humán tudományi területet forradalmasított és tett hasonlóvá a természettudományokhoz.10 Ezt a tényt tovább árnyalja, hogy a humán tudományi kutatók szkeptikusak a kvantitatív és az empirikus kutatási módszerekkel szemben: inkább az értelmezést, a kétértelműséget és az érvelést részesítik előnyben. Többre értékelik tehát a társalgás kultúráját, mint a problémamegoldást.11 Közben tudjuk, hogy a digitális bölcsészet a humán tudományok, a társadalomtudományok és az alkalmazott tudományok határterületét jelentő korpusznyelvészettel együtt fejlődött.12
A könyvtártudomány is importál tudást és módszereket más szakterületről, Igaz, exportál is, például a számítástudományba és a menedzsmentbe. Szemlélete mérnöki jellegűnek is nevezhető, viszont „javíthatatlanul kulturális természetű” maradt, ezért a kvantitatív megközelítéseket mindig is csak segédtudományokként használta.13 Eközben több részterülete a humán tudományok kérdéseit vizsgálja, sokszor azok módszereit alkalmazva.14 (Gondoljunk csak a relevanciára, amelynek vizsgálata elképzelhetetlen volna a nyelvfilozófia és a szemantika eredményeinek felhasználása nélkül.15) Mindazonáltal a társadalomtudományok körébe tartozik,16 miközben a többi tudományághoz fűződő viszonya számos tekintetben tisztázásra vár.17
Bár felsorolásunk korántsem lesz teljes, a könyvtártudomány kutatási témái közül a következők számíthatnak részben vagy egészben a digitális bölcsészet érdeklődésére is:

  • az információ-visszakeresés18
  • a tartalmi feltárás,19
  • az eleve digitális dokumentumok,20
  • a digitalizálás és a digitális megőrzés,21
  • a digitális könyvtárak,22
  • a nyílt hozzáférés,
  • az új média.23

Az információépítészet olyan elemei, mint az interfészek és a használhatóság, megjelennek a digitális bölcsészetben,24 és a könyvtártudomány szempontjából sem érdektelenek.25
A digitális bölcsészet és a társadalomtudo¬má­nyok (köztük a könyvtártudomány) szempontjából is érdekes lehet a számítástechnikai fordulat gondolata. A számítástechnikai megközelítés lehetne ugyanis a digitális bölcsészet harmadik, kísérleti hulláma, amely megmutatja, hogy milyen hatással volt a technológia digitális összetevőjének középpontba kerülése arra, ahogyan a 21. század tudása információvá alakul. Ennek tágabb kontextusa az arról való gondolkodás, hogy a média változásai miként hatnak a megismerés változásaira.26 Felmerülhet azonban az a kérdés, hogy nem késő-e egy ilyen fordulatról beszélnünk, amikor a számítástechnika mindenütt jelen van.27
Fordulat alatt egyébként olyan elmozdulást értünk, amelyet valamilyen kognitív törés jel¬lemez, amely a kutatási hagyományban be¬kö­vetkező, többé-kevésbé alapvető változásokban ölt testet. Az ilyen változást nemcsak fordulatnak, hanem új paradigmának, új perspektívának vagy új nézőpontnak is nevezhetjük. A fordulat metaforája a gondolkodás új útjaira világít rá, viszont nem jelenti a korábbiaktól való elfordulást. 28
Az bizonyos, hogy a könyvtártudomány eddig számos fordulatot élt meg. A történeti fordulat az önazonosságának keresését jelentette.29 A nyelvészeti fordulatot a filozófia diszkurzív, a nyelv funkcióit újraértelmező megközelítése hozta magával. A kognitív fordulat a nyelvi aktusról az információ használóinak gondolkodási, megismerési folyamataira irányította a figyelmet, majd követte a társadalmi fordulat.30 A társadalmi-kognitív paradigma alapja a szakterületi elemzés, amely azt a – már említett és széles körben elfogadott – nézetet erősíti meg, amelyik szerint a könyvtártudomány társadalomtudomány. Ez a paradigma szakít az információ felhasználóinak individualisztikus és szubjektív felfogásával.31 A fenti fordulatok és paradigmák mellett beszélhetünk rendszerparadigmáról, felhasználói paradigmáról, viselkedési, az információs és bibliometriai paradigmáról is.32
A számítástechnikai fordulat leginkább a társadalmi-kognitív paradigmához kapcsolódhat, hiszen a tudás hálózati megosztásáról szól. Egy ilyen kapcsolódás jó lehet arra, hogy a két tudományterület között együttműködés vagy akár szövetség jöjjön létre.
A kérdés azonban az, hogy – akár számítástechnikai fordulat révén – a hálózati közösségi média szoftverei és a számítógépes kódjai olyan valódi együttműködéshez járulnak-e hozzá, amely továbbmegy a blogbejegyzéseken és hasonlókon, lehetővé téve az új gondolatokhoz, elméletekhez és gyakorlathoz vezető kritikai gondolkodást. 33
Következtetések
Ha egyetértünk azzal, hogy a digitális bölcsészeti kutatás fontos része a technológia és az ember viszonyának vizsgálata,34 akkor a könyvtártudománynak is ez az egyik célja.
Nehéz megjósolni, mi lesz a digitális szövegek széles körű elterjedésének a hatása. A humán tudományi kutatók próbálnak kritériumokat találni arra, hogy miként használják a technológiát a humán erőfeszítések eszméinek fenntartására, és megértsék, hogy milyen hatással lesz a digitális infrastruktúra a humán tudományok tudáslétrehozási szerkezetére.35 A könyvtártudomány művelőinek ilyen irányú erőfeszítéseit hosszú lenne felsorolni. Mindenestre érdemes megszívlelnünk Weingart figyelmeztetését, hogy a hálózatokat minden kutatásban használhatjuk, de ritkábban és kevesebb okból kellene ezt tennünk, különösen, ha kutatásainkat nem kísérik alapos elméleti és filozófiai meggondolások.36 Ez egyaránt érvényes a digitális bölcsészetre és a könyvtártudományra.
Ha pedig látjuk, hogy a digitális bölcsészet fejlődését nagyban meghatározta a technológiai determinizmus, a technológia demokratizáló hatásába vetett hit 37, a könyvtártudományt óvnunk kell attól, hogy ebbe a csapdába essen.

Jegyzetek

1.     LITTLE, G.: We are all digital humanists now = Journal of Academic Librarianship, 37. vol. 2011. 4. no. 352–354. p.
2.    KIRSCHENBAUM, M.: The remaking of reading: data mining and the digital humanities. In: NGDM 07: National Science Foundation Symposium on Next Generation of Data Mining and Cyber-Enabled Discovery for Innovation, 2007 http://www.csee.umbc.edu/~hillol/NGDM07/abstracts/talks/MKirschenbaum.pdf (2013. március 28.)
3.    DALBELLO, M.: A genealogy of digital humanities = Journal of Documentation, 67. vol. 2011. 3. no. 480–506. p.
4.    SCHREIBMAN, S. – SIEMENS, R. – UNSWORTH, J.: The digital humanities and humanities computing. An introduction. In: A Companion to Digital Humanities. Oxford, Blackwell, 2004, XXIII-XXVII.
5.    SCHNAPP, J. – PRESNER, P.: Digital humanities manifesto 2.0, 2009
http://www.humanitiesblast.com/manifesto/Manifesto_V2.pdf (2013. március 28.)
6.    FITZPATRICK, K.: The humanities, done digitally = The Chronicle of Higher Education, June 5, 2012 http://chronicle.com/article/The-Humanities-Done-Digitally/127382/ (2013. március 28.)
7.    Digitális bölcsészet. Szakleírás. FELVI, 2012.
http://www.felvi.hu/felveteli/szakok_kepzesek/szakleir asok/!Szakleirasok/index.php/szakleirasok/szakleiras_konkret?szak_id=697&kpzt=2&kepzes=M (2013. március 28.)
8.    NOLIN, J. – ÅSTRÖM, F.: Turning weakness into strength: strategies for future information sciences = Journal of Documentation, 66. vol. 2010. 1. no. 7–27. p.
9.    DALBELLO i. m.
10.    FRISCHER, B.: Art and science in the age of digital reproduction. From mimetic representation to interactive virtual reality = Virtual Archaeology Review, 2. vol. 2011. 4. no. http://varjournal.es/doc/varj02_004_06.pdf (2013. március 28.)
11.    KIRSCHENBAUM i. m.
12.    FRY, J.: Scholarly research and information practices: a domain analytic approach = Information Processing and Management, 42. vol. 2006. 1. no. 299–316. p.
13.    BUCKLAND, M. K.: What kind of science can information science be? = Journal of the American Society for Information Science and Technology, 63. vol. 2012. 1. no. 1–7. p.
14.    CRONIN, B.: The sociological turn in information science = Journal of Information Science, 34. vol. 2008. 4. no. 465–475. p.
15.    BUDD, J. M.: Relevance: Language, semantics, philosophy = Library Trends, 52. vol. 2004. no. 3. 447–462. p.
16.    HARRIS, M. H.: The dialectic of defeat. Antimonies in research in library and information science = Library Trends, 34. vol. 1986. 3. no. 515–531. p.
BAWDEN, D. – ROBINSON, L.: Introduction to information science. London: Facet, 2012.
BUCKLAND i. m.
17.    ROBINSON, L. – Karamuftuoglu, M.: The nature of information science: changing models = Information Research, 15. vol. 2010. 4. no. paper colis717, http://InformationR.net/ir/15-4/colis717.html (2013. március 28.)
18.    HARRIS, K.: Explaining digital humanities in promotion documents =Journal of Digital Humanities, 1. vol. 2011. 1. no. http://journalofdigitalhumanities.org/1-4/explaining-digital-humanities-in-promotion-documents-by-katherine-harris/ (2013. március 28.)
19.    SPERBERG-MCQUEEN, M.: Classification and its Structures. In: A Companion to Digital Humanities. Oxford, Blackwell, 2004, 161–176. p.
20.    LITTLE i. m.
21.    DEEGAN, M. – TANNER, S.: Conversion of primary sources. In: A companion to digital humanities. Oxford, Blackwell, 2004, 488–504. p.
SMITH, A.: Preservation. In: A companion to digital humanities. Oxford, Blackwell, 2004, 576–591. p.
22.    BESSER, H.: The past, present, and future of digital libraries. In: A companion to digital humanities. Oxford, Blackwell, 2004, 557–575. p.
23.    RIEGER, O.: Framing digital humanities: the role of new media in humanities scholarship = First Monday, 15. vol. 2010. 10. no., 2010 http://firstmonday.org/htbin/cgiwrap/bin/ojs/index.php/fm/article/viewArticle/3198/2628 (2013. március 28.)
24.    KIRSCHENBAUM, M.: „So the colors cover the wires”: interface, aesthetics, and usability. In: A companion to digital humanities. Oxford, Blackwell, 2004, 523–542. p.
25.    MORVILLE, P. – Rosenfeld, L.: Information architecture for the World Wide Web. 3rd ed. Sebastopol, CA: O’Reilly, 2006.
26.    BERRY, D.: The computational turn: thinking about the digital humanities = Culture Machine, 12. vol. 2011 http://www.culturemachine.net/index.php/cm/article/viewArticle/440 (2013. március 28.)
27.    HUI, Y.: The computational turn or a new” weltbild” = Junctures, 6. vol. 2010. 4. no. http://www.junctures.org/index.php/junctures/article/view/6/4 (2013. március 28.)
28.    NOLIN, J.: What’s in a turn? = Information Research, 12. vol. 2007. 4. no. paper colis11, http://informationr.net/ir/12-4/colis/colis11.html (2013. március 28.)
29.    NOLIN i. m.
30.    CRONIN i. m.
31.    HJØRLAND, B. – ALBRECHTSEN, H.: Toward a new horizon in information science: domain-analysis = Journal of the American Society for Information Science, 46. vol. 1995. 6. no. 400–425. p.
32.    BAWDEN – ROBINSON i. m.
33.    BERRY i. m.
34.    FRABETTI F.: Rethinking the digital humanities in the context of originary technicity = Culture Machine, 12. vol. 2011, 1–22. p. http://www.culturemachine.net/index.php/cm/article/viewDownloadInterstitial/431/461 (2013. március 28.)
35.    DALBELLO i. m.
36.    WEINGART, S. Demystifying networks, Parts I & II. = Journal of Digital Humanities, 1. vol. 2011. 2011. no. 1. http://journalofdigitalhumanities.org/1-1/demystifying-networks-by-scott-weingart/ (2013. március 28.)
37.    DALBELLO i. m.

Beérkezett: 2013. április 4.

 

A bejegyzés kategóriája: 2013. 2. szám
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!