Kötelező letét vagy “köteles harács”? – gondolatok a kötelespéldány-szolgáltatás céljairól

Az IFLA közlemény fordítása

Az elektronikus kiadványok kötelespéldányainak szolgáltatásáról szóló eszmecsere1, amely az utóbbi időben bontakozott ki a kiadói iparág és a könyvtári szféra szereplői között, arra hívta fel a figyelmünket, hogy olykor maguk az érdekelt könyvtárosok sem rendelkeznek világos elképzelésekkel a kötelespéldány-rendeletek célkitűzéseit illetően.
Ezért tartottam fontosnak, hogy az IFLA 2011 decemberében napvilágot látott kötelespéldány-szolgáltatásra vonatkozó közleményének fordítását mielőbb megismertessük a szakmai nyilvánossággal. A dokumentumból kiemeltem néhány olyan megállapítást, amelyhez az értelmezés egyértelművé tétele érdekében kiegészítést fűztem.

A “megőrzés” mint kulcsfogalom

“A kötelespéldányoknak fontos szerepe van a nemzeti írott örökség megőrzésében és elérésében.”2
“Az őrző intézménynek biztosítania kell továbbá a kötelespéldányok megőrzését.”
A megőrzést az IFLA-állásfoglalás már az első mondatában megemlíti. A kiadók és könyvtárak között létrejövő különféle egyeztető fórumokon mi is hangsúlyoztuk, hogy felfogásunkban a kötelespéldányok beszolgáltatása mindenekelőtt a nemzeti kultúrvagyon hosszú távú megőrzését szolgálja, amely megőrzés – természetesen – nem önmagáért való, végső célja a szolgáltatás, mindenekelőtt pedig a tudományos megismerésre irányuló – jelen és jövőbeli – kutatói tevékenység támogatása.
A megőrzés és elérés kapcsolatára hívja fel a figyelmet az állásfoglalás egy másik mondata: “A beszolgáltatandó példányok számát arra a minimális mennyiségre kell korlátozni, amennyi a jelen igényeinek ésszerű kielégítéséhez és a jövőbeni elérés végett szükséges hosszú távú megőrzéshez elegendő”. A “megőrzés” tehát kulcsfogalom mindazok érvrendszerében, akik igyekeznek a piaci szféra érintettjeit meggyőzni a kötelespéldány-szolgáltatás hasznosságáról, hogy egyszersmind megteremtsék a szükséges alapot a jogszabályi előírások hatékony érvényesítéséhez elengedhetetlen társadalmi konszenzushoz.

Érdekellentét?

“A kiadók és a könyvtárak közösen munkálkodnak annak érdekében, hogy a kötelespéldányokra vonatkozó szabályozás világszerte sikeresen működjön, tekintet nélkül arra, hogy milyen formátumról vagy technológiáról van szó.”
Már a közlemény második mondata felhívja a figyelmet a könyvkiadók és könyvtárak kapcsolatának fontosságára, valamint a kötelespéldányra vonatkozó megfontolások között találjuk a következő, ugyancsak kiemelést érdemlő kitételt: “fontos alapelv, hogy a kötelespéldányokat megőrző könyvtárak [...] a kiadókat ne tegyék ki értelmetlen igényeknek, és hogy a kiadók a beszolgáltatás követelményeinek egyszerűen és könnyen tudjanak eleget tenni.”
A két szféra szereplői közötti viszonyt ugyanakkor némiképp beárnyékolják a régi sztereotípiák, illetve az azokból fakadó kölcsönös vádaskodások. Egyes kiadók a “non-profit gondolkodást,” a privát szektor érdekeinek vétkes figyelmen kívül hagyását róják fel az amúgy – vélekedésem szerint – “jobb sorsra érdemes” könyvtári alkalmazottaknak, míg utóbbiak előszeretettel feledkeznek meg arról, hogy a könyvkiadás nem csupán a népszerű művek, lektűrök piacra dobását jelenti, hanem a kevésbé jól jövedelmező, tudományos igényű munkák megjelentetését is kedvezőtlen piaci környezetben. A – látszólagos – érdekellentétek indukálta vita nem új keletű, és nem egyszer éppen a kötelespéldány-kérdés körül kulminálódik. Így történt például “a nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló kötelespéldányainak beszolgáltatásáról” szóló 1897. évi XLI. törvénycikk megjelenése idején is, mert a törvény a kiadók és nyomdák harsány elégedetlenségét vonta maga után. Az Esti Újság “köteles harács”-ról és a könyvtárak “potya”-példányairól cikkezett.3
Napjainkban a könyvtárak és kiadók csatája a külföldi frontokon is zajlik, szerepük, feladataik folyamatos újragondolására késztetve az identitáskeresésben általában amúgy is aktív könyvtárosokat. Érdekes szemlélet, és  a könyvtárak szerepének különös (félre)értelmezése olvasható ki például Arnaud Nourrynak, az Hachette Livre kiadói csoport elnök-vezérigazgatójának a legutóbbi párizsi könyvszalon alkalmával adott interjújából, amelyben azt fejtegeti, hogy az elektronikus könyvek kölcsönzése azért nem prioritás a kiadók számára, mert a könyvtárak fő célkitűzése nem más, mint az anyagi javakban szűkölködők állami támogatása, és minekutána az e-könyvolvasó-készülékek tulajdonosai nem sorolhatók ebbe a csoportba, a könyvtár missziójával nehezen egyeztethető össze az e-könyvek kölcsönzése.4 A szociális funkciót előtérbe állító érvelés indokoltságát azonban az ilyen irányú vizsgálódások kevésbé támasztják alá. Meggyőző erejű például a Library Journal negyedévente megjelenő melléklapja, a Patron Profiles legelső, 2011 októberében megjelent száma5, amely egy közelmúltban elvégzett felmérés eredményeit ismerteti. Ebből – többek között – kiderül, hogy aligha tartható az a vélekedés, amely szerint a könyvkölcsönzés a kiadói bevételek csökkenéséhez vezet. Valójában az a helyzet, hogy az olvasók jellemzően a könyvtárakban ismerkednek meg azokkal a művekkel, amelyeket azután megvásárlásra kiválasztanak. Az aktív olvasók egyszersmind aktív könyvvásárlók, ilyenformán a könyvtár a kiadók egyik fontos marketingpartnere. (A mi szemszögünkből, sajnos, gyöngéje lehet ezeknek az állításoknak, hogy egy alapvetően más gazdasági környezetben végzett amerikai felmérés eredményeire építenek.)
Magyar viszonylatban érezhető áttörést jelentett a kiadói iparág és a könyvtárak vitájában az Országgyűlési Könyvtárban 2012 októberében megrendezett, “Nemzeti emlékezet és digitális hozzáférés – digitális emlékezet és nemzeti hozzáférés. Elektronikus dokumentumok a könyvtárakban” című konferencia, ahol a közös érdek és egymásrautaltság felismerése az együttműködés és a párbeszéd fontosságáról győzte meg a kiadói és könyvtári oldal képviseletében jelenlévőket.

A kötelespéldány mint a gyarapítás forrása

“A beszolgáltatandó példányok számát arra a minimális mennyiségre kell korlátozni, amennyi a jelen igényeinek ésszerű kielégítéséhez és a jövőbeni elérés végett szükséges hosszú távú megőrzéshez elegendő. A szabályozást nem szabad arra felhasználni, hogy az ország könyvtárai ingyenes kiadványokhoz jussanak hozzá.”
Az állásfoglalásból azt olvashatjuk ki, hogy a kötelespéldány-szolgáltatásnak tipikusan nem feladata, hogy – afféle közvetett állami dotációként – a kiadványok gyűjtőköri alapokon nyugvó elosztása révén támogassa a gyarapítási forrásokban szűkölködő szakkönyvtári vagy nyilvános könyvtári ellátást. Európában a kötelespéldányra jogosult közgyűjtemények jellemzően egy jól körülhatárolható, kevés tagból álló intézményi kört alkotnak. Csehországban például a hatályos jogszabály6 értelmében a Cseh Nemzeti Könyvtár (Národní knihovna České republiky), a brünni Morva Tartományi Könyvtár (Moravská zemská knihovna v Brně), az Olmützi Állami Tudományos Könyvtár (Vědecká knihovná v Olomouci)és a kiadó székhelye alapján illetékesként megállapított állami könyvtár részesülnek kötelespéldányban az országban megjelent – nem periodikus-jellegű – kiadványokból. Svédországban a nemzeti könyvtár mellett hat egyetemi könyvtár jogosult egy-egy kötelespéldányra.7
Összefoglalva: a megőrzés és az elérésről való gondoskodás minimális céljain való indokolatlan “túlterjeszkedés” a kurrens piacba való beavatkozást jelent, amelynek hatásaként a piaci szereplők – közel sem meglepő módon – a tevékenységük megsarcolásaként, “kötelespéldány-adóként” (vö. “köteles harács”) értelmezik azt az intézményt, amelynek egyébiránt maguk is haszonélvezői.

“Kötelező letét”

“Az őrző intézménynek biztosítania kell, hogy a beszolgáltatott dokumentumokról gondoskodjanak, azokat felelős és megbízható módon kezeljék.”
A közlemény eredeti, angol nyelvű szövegében az “őrző intézmény” helyén a “letétkezelő”-nek is fordítható “custodian” szó szerepel. Vélekedésem szerint az angol “legal deposit” , a francia “dépőt légal” jobban kifejezi az intézmény  jogi természetét, mint a német “Pflichtexemplar”, illetve ennek magyar tükörfordítása, a “kötelespéldány” kifejezés. Míg utóbbi a kiadványok előállítóinak, addig az angol és francia kifejezés a kötelespéldányra jogosult közgyűjteményeknek a kötelezettségét domborítja ki, lévén jogi értelemben a letéteményes az, akit kötelezettség terhel a letevő által rábízott dolog megőrzésére vonatkozóan. A “kötelespéldány” szó elsődleges olvasata tehát egy némiképp fonák jogi értelmezést sugall, a “kötelező letét” fogalma ugyanakkor, miközben magában foglalja az – alapértelmezésben jogosultnak tekintendő – letevő kötelezettségét a példányok letétbe helyezésére, kellőképpen hangsúlyozza a közgyűjtemények (letétkezelők) kötelezettségét a megőrzés tekintetében.

Összegzés

A kötelespéldány-szolgáltatás mindenekelőtti célja tehát a nemzeti kiadványtermés korántsem öncélú, a jövőbeni kutatás és művelődés feltételeit megteremtő, hosszú távú megőrzésének biztosítása, amelyet lehetőség szerint a piaci érdekek figyelembevételével, azok sérelme nélkül szükséges megvalósítani. Ezt szolgálja a kötelespéldányok letét-jellegének hangsúlyozása, valamint a könyvtári gyarapítás közvetett dotációjának korszerű szemléleten nyugvó, megfontolt gyűjteményszervezési politikát lehetővé tevő, közvetlen támogatási rendszerrel való felváltása.

Irodalom

1. Ennek egyik fontos állomása volt a MKE Jogi Szekció által szervezett “Elektronikus kötelespéldány-szolgáltatás” című kerekasztal-beszélgetés, amely a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 44. vándorgyűlése keretében került megrendezésre, Győrben, 2012. július 13-án. A vitaindító előadás nyomtatásban is megjelent, ld.: DANCS Szabolcs: Az elektronikus kötelespéldányok könyvtári szolgáltatása = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 59. évf. 2012. 10. sz. 407–414. p.
2. A fejezetcímeket követő idézőjeles kiemelések a Könyvtári Figyelő jelen számának 751-753. oldalain megjelent, “IFLA-állásfoglalás a kötelespéldányokról” címet viselő dokumentumból valók.
3. A kötelespéldány-szolgáltatás magyarországi történetéről bővebben TÓTH András vonatkozó művében olvashatunk: TÓTH András: A kötelespéldány-szolgáltatás története Magyarországon – http://mek.oszk.hu/03200/03248/03248.htm
4. http://www.actualitte.com/bibliotheques/ebooks-les-bibliotheques-fatiguees-du-comportement-de-hachette-36770.htm
5. Library patrons and ebook usage  = Library Journal. Patron Profiles, vol. 1. no. 1.  (October, 2011.)
6. Zákon o neperiodických  publikacích č. 37/1995 Sb. ze dne 8. února 1995 – http://www.nkp.cz/pages/weba_zakonpv_neper.htm
7. http://www.kb.se/english/services/deposits/faq/

Beérkezett: 2012. november 19.

A bejegyzés kategóriája: 2012. 4. szám
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!