Forrásleírás és hozzáférés. Az új angol-amerikai katalogizálási szabályzat (RDA) és kritikája

“Az RDA, Resource Description and Access (Forrásleírás és hozzáférés), az angol-amerikai katalogizálási szabályzat második kiadását (AACR2) felváltó új katalogizálási szabvány. Habár szorosan kötődik az AACR2-höz, mégis egészen más, mivel elméleti keretekbe helyezkedik, digitális környezetre tervezték és szélesebb alkalmazási területet fed le, mint elődje.”1 Chris Oliver, az RDA szövegének olvasószerkesztője ezekkel a szavakkal vezette be a 2010-ben, párhuzamosan
nyomtatott formában és interneten is közreadott új angol-amerikai szabályzatról írt kézikönyvét. A cserelapos változatnál minden bizonnyal sokkal fontosabb forrás lesz az ún. RDA Toolkit online eszköztár, amely nemcsak az új, hanem a régi változatot is tartalmazza; praktikus felületen nyújt segítséget a katalogizáláshoz, összeköti a régi és új paragrafusokat, összeveti a számítógépes kommunikációs formátumokkal, valamint eligazítást nyújt az elméleti háttérről.

Az RDA Tooolkit forrásanyagát 2012 nyarán próbahozzáféréssel tekintettem át. Számos szakirodalmi publikáció foglalkozik az új szabályzat kérdéseivel és sok körülmény megismerhető a hivatalos honlapokról elérhető jelentősebb vitaanyagokból, közleményekből és hírekből is. A következőkben válogatott forrásanyag és szakirodalom alapján először összefoglalom az RDA elméleti hátterét és újdonságait, ezt követően áttekintem a MARC 21 bibliográfiai csereformátumot érintő következményeit. Írásom harmadik részében az RDA-t ért kritikákról szólok, végül pedig az anglofon területeken kívüli recepcióról, az aktuális fejlesztésekről és a várható irányvonalakról adok áttekintést.

1. Az RDA – (Resource Description and Access – Forrásleírás és hozzáférés) keretei

Az RDA kiadástörténete

Az angol-amerikai katalogizálási szabályzatok története több évszázadra nyúlik vissza. A modern szabályzatok XIX. századi legjelentősebb brit előzménye Sir Antonio Panizzi kilencvenegy szabályt tartalmazó gyűjteménye, amely a
British Museum nyomtatott katalógusának ös.szeállításához készült (1841). Észak-Amerikában a század második felében Charles C. Jewett és munkatársa, Charles A. Cutter tevékenysége emelkedik ki. Máig meghatározó hatású Cutter Rules for a Dictionary Catalog c. szabályzata (1876), annak is főként a teoretikus bevezetőt tartalmazó 1904-es, negyedik kiadása, amelyben a bostoni könyvtáros a katalógus alapfunkcióiról értekezik. Több éves egyeztető munka eredményeként 1908-ban az amerikai (American Library Association, ALA) és a brit könyvtári szövetség (Library Association of the United
Kingdom, LAUK) közös, 174 paragrafust tartalmazó normatívát adott ki, külön amerikai és brit kiadásban. A két változat csupán néhány ponton tért el egymástól, az eltéréseket kölcsönösen jelölték.2

A mai gyakorlatot meghatározó angol-amerikai katalogizálási szabályzat első kiadása 1967-ben látott napvilágot (Anglo-American Cataloguing Rules, AACR), ismét eltérésekkel, kétféle verzióban. A második, 1978-as kiadást viszont már
egységes gyűjteménnyé szerkesztették, erre röviden csak AACR2-ként szokás hivatkozni. Az eltelt emberöltőnyi időszak alatt azonban gyökeresen átalakult a technológia, ezzel együtt jelentősen megváltozott a kommunikáció módja,
a dokumentumok megjelenési környezete és hozzáférési lehetőségei. A katalógusok hagyományos papírcéduláit felváltották a digitális rekordok. A 90-es évektől számos elméleti munka született, amelyek végső célja a dokumentumokra vonatkozó információkezelés gyakorlatának digitális környezetbe történő hatékonyabb átültetése, illetve a műszaki-informatika innovatív kiaknázása. A nyomtatott hordozók mellett megjelentek a digitális dokumentumok, és tömegesen bukkannak fel eddig még nem ismert, a weben született új dokumentumtípusok,
amelyeknek bibliográfiai kezelése nehézkes vagy egyenesen megoldhatatlan a régi módszerekkel és az érvényben lévő szabályok alkalmazásával.

Az RDA munkaanyag első fejezetei 2005-ben születtek, a teljes tervezet 2008-ra készült el. A kéziratot szakmai vitára bocsátották, az eredményeket átvezették, a kéziratot 2009 júniusában véglegesítették, a szabályzat szövegét pedig
2010 júniusában tették közzé. Ugyanez az esztendő a tesztelés éve is volt, amelynek eredményeiről részletes beszámoló és elemzés készült a tanulságok levonásával, amelyek a fejlesztés további lépéseit is meghatározták.3 Párhuzamosan,
a Toolkit rendszerben többféle segédanyaggal a webes változat is elérhetővé vált. Az RDA aktuálisan érvényes szövegének elsődleges forrása tehát a webes felületen elérhető folyamatosan frissülő változat.

Az új szabályzat tágabb szemlélettel kívánja lefedni a dokumentumkezelés területeit, ezért címében is általánosabban fogalmaz: Resource Description and Access, magyarul Forrásleírás és hozzáférés.

A dokumentum a nemzetközileg elfogadott koncepciókhoz, teoretikus keretekhez, bevált katalogizálási elvekhez és gyakorlathoz igazodik. Elméleti alapja az entitás-kapcsolat analízissel készült FRBR (Funkctional Requirements
for Bibliographic Records – A bibliográfiai tételek funkcionális követelményei) és FRAD (Functional Requirements for Authority Data –A besorolási (autorizálási) adatok funkcionális követelményei) tanulmány, illetve modell. Az új szabályzat sok ponton tartja magát az ISBD-hez is (International Standard for Bibliographic Description), megfeleléseket keres az eddigi hagyományokkal, ám szemléletében máshonnan közelít és más irányba kanyarodik el.

Az RDA hangsúlyozottan adattartalmi szabvány: kijelöli a forrásleírási és hozzáférési adatok körét és meghatározza leírásuk módját. Nem titkolt reménye, hogy a bibliográfiai adatok előállítóit ösztönözni fogja arra, hogy a számítógépes
alkalmazások és a szemantikus web elvárásainak megfelelően tálalják a feltárt információkat. A szabályzat közreadásával egyidőben kidolgozták a technológiai megvalósítás forgatókönyvét is. A leendő adatbázis-struktúra megköveteli, hogy a kezelendő információk a jelenleginél jobban tagolódjanak és pontosabban legyenek definiálva. Az RDA-t úgy alkották
meg, hogy lehetőség szerint, s főként az átmenet ideje alatt, a mai csereformátumokkal operáló rendszerekben továbbra is alkalmazható legyen, ugyanakkor kövesse a fejlődési tendenciákat és kompatibilis legyen a szemantikus webbel.

Mi indokolta az új szabályzat kidolgozását?

Az utóbbi fél évszázadban a dokumentumok és a bibliográfiai adatok környezetében visszafordíthatatlan folyamatoknak lehetünk tanúi. A felhasználói igények átalakulása; a globális keresőrendszerek domináns volta, használói szokásokat
alakító ereje; a web-technológián alapuló eszközrendszer dinamikus fejlődése; maguknak a dokumentumtípusoknak az átalakulása, új formák, műfajok, médiumok születése; a digitális világ színesebbé, komplexebbé válása új szabályzat
kidolgozását indokolták. Oliver meghatározónak tartja e jelenségek kapcsán azt, hogy a hálózati környezetben felbukkanó új média- és tartalmi formák a könyvtárak, valamint a használók körében is minőségi változásokat hoztak.4
Liz Miller a következőket emeli ki:5

Habár az AACR2-t sokféle dokumentumtípus ––bibliográfiai számbavételére tették alkalmassá, elsősorban a hagyományos anyag feltárására tervezték. A nem hagyományos dokumentumokra vonatkozó előírások a nyomtatott kiadványok katalogizálási szabályainak némi átformálásával jöttek létre, melyeket utólagosan toldottak hozzá a szabványhoz. Az AACR2 a bibliográfiai közlés előírásait ––dokumentumtípusonként önálló fejezetekbe foglalja: külön-külön tárgyalja a hangfelvételek, a kartográfiai dokumentumok, a mozgóképek és a videofelvételek szabályait. Az
új kommunikációs technológia viszont olyan formátumokat is létrehozott, amelyek az előzőek mindegyike vagy több médium keveredése. A régi szabályzatban az egyes hordozók leírásánál a tartalom került előtérbe (például ilyen a kartográfiai dokumentum, a grafika vagy a háromdimenziós tárgy), míg mások a fizikai hordozó szerint különültek el (hangfelvétel, mozgókép, videofelvétel, számítógépes fájl, mikrofilm). Ugyanakkor egy elektronikus hordozón megjelent térkép például olyan forrás, amelyik több típusba is besorolható. Az AACR2 alapján ilyen esetekben nem dönthető
el, hogy mi szerint kell eljárni: a kartográfiai vagy az elektronikus dokumentumok szabályai szerint kell-e leírni a dokumentumot?

Az AACR2 hátránya az erős anglofon háttér. ––A nemzetközi információcsere megköveteli, hogy általánosabb szabályokat használjunk, s ez az egyoldalúság ne érződjön.

Az AACR2 tartalmával, felülvizsgálatával és módosításával foglalkozó testület (Joint Steering Committee for Revision of AACR2) 2004-ben egy újabb, harmadik kiadás (AACR3) összeállításának szándékával kezdett hozzá az átdolgozáshoz.
A tanácskozások során azonban világossá vált, hogy nem elegendő mérsékelten átdolgozni az instrukciókat, összevonni a szóródó, aprózódó előírásokat, javítani a hibákat. Nem megfelelő eljárás az újabban felbukkanó dokumentumtípusokra
újabb és újabb leírási szabványokat gyártani, amelyekben sok a redundánds elem; megismétlődnek bennük az általánosan alkalmazható regulák, a speciálisak pedig ismét csak aprólékos eseti előírások maradnak. A fizikai hordozóra fókuszáló szemlélet nehézkessé tette az AACR bővítését. Új összeállítás mellett szólt mindezeken kívül az időközben
körvonalazódó teoretikus modellek bevonása, így a szabályok rendszere is más felépítésű lett.6 A szemlélet módosulását a szabályzat szokatlan címe is jelzi, s a tartalmi gondozást vállaló bizottság is módosított elnevezéssel működik (Joint Steering Committee for Development of RDA, a továbbiakban JSC).7

Az FRBR és FRAD mint elméleti keret

A Párizsi Alapelvek címmel emlegetett egyezményes nyilatkozat 1961-es datálású, a benne foglalt princípiumokra épülnek a nemzetközi katalogizálási irányelveket és útmutatókat tartalmazó IFLA dokumentumok, melyeknek következő
láncszemei a 70-es és 80-as években lefektetett nemzeti katalogizálási szabályzatok voltak.

Az ezredforduló után, közel egy évtizedes munkával az 1961-es alapelvek felülvizsgálatára is sor került, ennek eredményeként jelent meg 2009-ben a Nyilatkozat a nemzetközi katalogizálási alapelvekről (Statement of International
Cataloguing Principles, a továbbiakban ICP) című dokumentum.8 Az RDA-ba a nemzetközi katalogizálási alapelvek is beépültek.

1990-ben az IFLA bizottságot hozott létre, amelynek feladata a bibliográfiai rekordok felhasználói szemszögű funkcionalitásának meghatározása volt. A Functional Requirements for Bibliographic Records (FRBR) dokumentum
(1998, javított kiadása 2009) általánosító szemlélettel, az adatbázis-tervezésben kedvelt entitás-kapcsolat modellre képezi le a bibliográfiai univerzumot. Millerrel egyetérthetünk abban, hogy a modell a könyvtári alkalmazásokban jelenleg használt relációs adatbázis-modelleknél komplexebb szerkezetű,9 így érthető, hogy a váltás korántsem valósulhat meg máról-holnapra. Az FRBR besorolási (vagy azonosító, tágabban: autorizálási) adatokra kiterjesztett modellje a Functional Requirements for Authority Data (FRAD, 2009). Az RDA szorosan követi a két modellt.

Mit jelentenek az új modellek?

Oliver a két, RDA-t meghatározó modellről azt mondja, hogy ezek a bibliográfiai univerzum megértési – értelmezési módját foglalják magukban. Meghatározzák azokat a feladatokat, amelyeket a forrásfeltárás során teljesíteni kell, és bemutatják azt, hogy a különféle bibliográfiai és besorolási adatok hogyan vesznek részt a feladatok sikeres elvégzésében. Az FRBR elméletileg és logikailag koherens alapokat nyújt, amelyekre a forrásfeltárási tapasztalatok fejlettebb eszközei bizton támaszkodhatnak.10

A két modell tehát absztrakciós szinteken, logikai vonalvezetéssel ragadja meg a bibliográfiai kontextusban előforduló entitásokat, attribútumaikat és a rájuk jellemző kapcsolatokat. A két dokumentumban entitás-elemzési technikával
első lépésként elkülönítik azokat az entitásokat, amelyek a bibliográfiai rekordok felhasználói számára fontosak. Ezután meghatározzák a bibliográfiai eligazodásban, a kereséseknél vagy a találatok értelmezésénél nélkülözhetetlen
entitásokat és az attribútumok közötti kapcsolattípusokat.11 Mindezzel a katalogizálási szabályzatoktól és alkalmazásoktól függetlenített, pusztán funkcionális szempontból hangsúlyos pontokra világítanak rá. Az FRBR – Tillett magyarázatában – nem adatmodell, nem metaadat-séma, nem egy meghatározott rendszer terve és struktúrája, hanem a bibliográfiai univerzum konceptuális leképezése.12 Miller pedig azt emeli ki, hogy az FRBR-ben megjelenő fogalmak régóta benne rejlenek a katalogizálási és a besorolási/azonosító adatok rendszerében, ezek nem teljesen ismeretlenek a szakma számára, ebben a keretben viszont világosabban kirajzolódnak és könnyebben megérthetők a köztük lévő összefüggések.13

Hogy a bibliográfiai gondolkodásban és gyakorlatban a két funkcionalitásra fókuszáló tanulmány miben újszerű s miben kevésbé – hosszasan elemezhető, ezt átugorva annyit röviden megjegyezhetek: a modellek új megközelítés módot jelentenek ugyan, de régi csapásokon haladnak, amikor a bibliográfiai univerzumról alkotott tradicionális felfogásunkat képezik le.

A felhasználói feladatok

Az RDA a felhasználói feladatokat (user tasks) helyezi középpontba, ezekből a célokból indul ki. Könyvtári környezetben a katalogizálókra és a katalógusadatokat kereső, forráskutatást végző emberekre gondolunk, informatikai környezetben
azonban nemcsak az emberi, hanem a gépi felhasználókat is számításba kell vennünk. A felhasználói feladatok kicsit másképp fogalmazódnak meg a modellekben és a nemzetközi katalogizálási alapelvekben, és másképp jutnak kifejezésre attól függően is, hogy bibliográfiai adatokról vagy besorolási (azonosító, autorizálási) adatokról van-e szó. A felhasználói feladatokra való irányultság és az egyes dokumentumok szerinti különbségek a következők:

FRBR: ––find, identify, select, obtain (találd meg, azonosítsd, válaszd ki, szerezd meg)

FRAD ––find, identify, contextualize, justify (találd meg, azonosítsd, helyezd kontextusba, igazold)

ICP: ––find, identify, select, obtain, navigate (találd meg, azonosítsd, válaszd ki, szerezd meg, navigálj)

RDA: a bibliográfiai leíró adatokra: ––find, identify, select, obtain (találd meg, azonosítsd, válaszd ki, szerezd meg)

RDA: a besorolási (autorizálási) adatokra: ––find, identify, clarify, understand (találd meg, azonosítsd, tisztázd, értsd meg).

Az FRBR a felhasználói feladatokat a következőképp határozza meg: megtalálni–– (find) azt a forrást, amely a
felhasználó keresési kritériumainak megfelel;

azonosítani–– (identify) azt az egyetlen megfelelő forrást, amelyet a felhasználó keresett és megkülönböztetni más hasonlók forrásoktól;

kiválasztani–– (select) azt a forrást, amelyik a legjobban megfelel;

megszerezni ––(obtain) a forrást, hozzájutni a kívánt dokumentumhoz.14

Az RDA átveszi az FRBR által kijelölt felhasználói feladatokat.

A FRAD szempontjából a felhasználói feladatok egy kissé más szempontúak:

megtalálni–– (find) azt az entitást (létezőt) vagy entitások csoportját, amely(ek) megfelelnek a kívánt keresési kritériumoknak (például ha entitásra, attribútumaikra vagy kapcsolataikra keresünk, egy vagy kombináltan több kritérium meghatározásával);

azonosítani–– (identify) az entitást (ebbe beletartozik a megkülönböztetés is);

kontextusba helyezni–– (contextualize) az entitást, azaz megfelelő információs környezetbe helyezni a személyt, testületet, művet, helyet és az egyéb entitásokat; tisztázni az entitás és a megnevezése közötti összefüggést (például legyen világos melyik a vallási név és melyik a világi név);

igazolni–– (justify), például dokumentálni a kitüntetett hozzáférési pont alakjára esett választás indokait.15

A ICP-ben a felhasználói feladatok az FRBR-rel megegyezőek, de kiegészülnek a navigálás feladatával: a katalógus tegye lehetővé a hozzáférési pontok közötti tájékozódást, és kapcsolja össze az összetartozó dolgokat.

Az RDA a felhasználók bibliográfiai adatokra irányuló általános céljait ugyanúgy látja, mint az FRBR, de a besorolási adatokra más szemmel néz: a ’találd meg’, ’azonosítsd’ intenciók mellett inkább a világosságot vagy egyértelműséget
és a megértést tartja fontosnak: ’tisztázd’, ’értsd meg’. Az FRBR és FRAD entitás-kapcsolat modellek

Az entitás-kapcsolat modellben az entitás valamilyen létezőt reprezentál. Az FRBR modell három entitáscsoportot különít el. Minden entitásnak vannak attribútumaik (jellemzőik, tulajdonságaik), s az entitások között kapcsolat-típusoknak szintén vannak meghatározott attribútumaik. A bibliográfiai leírásokban részletezve, elkülönítetten, megfelelő metaadatokkal ellátva szükséges rögzíteni az entitásokra és az attribútumaikra vonatkozó információkat. A modellek fogalmi gerince és az attribútumok aprólékos definiálása, amennyiben az elemek a keresőeszközökben
is kezelhetőkké válnak, a megjelenítő felületeken az információk strukturálását javíthatja. Ezzel a felhasználó a hatalmas adathalmazok közepette világosabb és pontosabb adatok alapján azonosíthatja és választhatja ki a számára legmegfelelőbb forrást.16

Az FRBR

Az FRBR17 különböző absztrakciós szinteken az entitásoknak három csoportját különíti el (1. ábra):

Az 1. entitáscsoportba tartoznak a szellemi vagy művészeti alkotások, a következők szerint:

mű–– (work)

kifejezési forma–– (expression)

megjelenési forma–– (manifestation)

példány ––(item).

A mű elvont fogalmi szinten utal valamely szellemi alkotásra (például Shakespeare: Hamlet). A kifejezési forma a műnek a tartalom kifejezésére felhasznált eszközrendszeren vagy formanyelven keresztüli megvalósulására, kifejeződésére utal: a nyelvi sajátságokra, a rögzítéshez felhasznált jelölőrendszerre (például a nyelv, az írásrendszer, az ábrázolás; kotta,
térkép stb.). A Hamlet dráma, szöveges mű, de valaki fel is olvashatja, ekkor már más kifejezési formát ölt. Lehetnek különböző nyelvű fordításai. A magyar nyelvű fordítás más kifejezési forma, mint az eredeti angol. Az Ómagyar Mária-
siralom mai nyelvre történő átirata is más kifejezési forma, mint az eredeti középkori szöveg. A megjelenési forma a mai bibliográfiai leírás gyakorlatában a leírás egységeként kezelt entitás: egy adott kiadásban megjelent dokumentumok csoportja, azaz az azonos példányok egy egységnek felfogható csoportja. Már kevésbé absztrakt, mint az előző két entitás, de ezt is csak elvonatkoztatással gondolhatjuk el. Az FRBR megfogalmazása szerint a megjelenési forma a mű, illetve a mű adott kifejezési formájának fizikai megtestesülése. Olyan ismérvekkel jellemezhetjük, mint az ISBN, a fizikai terjedelem, a fizikai hordozó, a kiadásjelzés stb. (Arany János Hamlet-fordításának különböző években megjelent kiadásai, öregbetűs változat stb.)

Míg a kifejezési forma a forrás tartalmi azonosságára vagy éppenséggel az eltérésekre utal (például egy mű különböző nyelvű fordításai), addig a megjelenési forma az azonos tartalom különböző fizikai megjelenésére utal (ugyanaz a
tartalom, de különbözik a megjelenési idő, más a kiadvány mérete, más az oldalszám szerinti terjedelem, más a kiadó, más a kiadvány fizikai hordozója: könyv, CD, hálózati pdf fájl stb.).18

A példány a legkevésbé absztrakt entitás, a leírás ebben az esetben már egy-egy konkrét, érzékelhető darabra, példányra, egyedi előfordulásra, a mű egy hiteles másolatára, mására vonatkozik. A példányra jellemző attribútumok a példányazonosító, az ujjlenyomat, a provenencia (eredet), a kiállítástörténet stb.

1. ábra

Az FRBR 1. adatcsoportjának entitásai19

A négy entitás önmagában nem állhat meg: a példány leírásakor egyben a művet is reprezentáljuk, és fordítva, mű sem létezhet objektiváció, megtestesült, érzékelhető forma nélkül. Az FRBR-modell gyakorlati haszna abban is várható,
hogy a mű szintű reprezentálással a metaadat-rendszerek hatékonyabban össze tudják gyűjteni a valamilyen vonatkozásban összetartozó forrásokat, valamint világos elrendezésben mutathatják be a művek különféle változatait és kiadásait, illetve egyéb összefüggéseikkel is feltárhatókká válnak. A kollokáció (összegyűjtés), az azonosítás és az értelmezhető összefüggések feltárása (összekapcsolás) elmaradhatatlan alapkövetelmények.

A 2. entitáscsoport az 1. csoport entitásainak keletkezésével, tartalmával, terjesztésével, megőrzésével összefüggésbe hozható személy (person) és testület (corporate body).

A 3. entitáscsoport: olyan további entitások, amelyek a művek, alkotások témájaként, azok tárgyául szolgálnak, ezek körébe tartozhat valamennyi entitás az 1. és 2. csoportból (egy mű például szólhat egy másik műről vagy egy személyről), valamint a következők:

fogalom–– (concept)

tárgy–– (object)

esemény–– (event)

hely–– (place).

A modell pontosan meghatározza az entitások egymás közötti kapcsolatát is. Kétirányú, kölcsönösséget jelölő kapcsolat például a 3. entitáscsoportban szereplő tárgy: egy mű tárgya lehet egy vagy több fogalom, azaz egy mű foglalkozhat
egy vagy több fogalommal, és fordítva, egy fogalom felől közelítve, a kapcsolódások révén megtudhatjuk, hogy egy fogalom melyik mű(vek) tárgya.

A FRAD

A besorolási (azonosító, autorizálási) adatok modellje (a FRAD) a bibliográfiai univerzumban előforduló, névvel megnevezett entitásokat reprezentálja. A könyvtári rendszerekben ezek az adatok ellenőrzött szótárakba is rendezhetők.
A FRAD tanulmány elsősorban a könyvtári területre jellemző funkcionális követelményeket tartja szem előtt, de figyelembe veszi a hasonló adatokra vonatkozó, más ágazatokban kialakult igényeket is.

A magyar terminológiában hagyományosan besorolási adatoknak nevezik azokat a névadatokat, amelyek kereső-, egységesítő, útbaigazító és rendezőelemekként működnek, s emellett azonosító feladatokat is teljesítenek. Amikor azonban a hagyományosnál tágabb és komplexebb értelmezésre van szükség, jómagam az autorizálási
adatok kifejezést használom.

A besorolási adatokat mondhatjuk azonosító adatoknak is, ha például az azonosító szerepüket szeretnénk előtérbe állítani.

Nem minden szakterületen használják a “besorolási” kifejezést. A levéltári leírási szabvány magyar fordításában, indokolt hangsúlyeltolással, az “authority record”-ot azonosító leírásnak fordították.20 Jómagam több helyütt az idegen szót veszem át, és autorizálási adatokról szólok (volt, hogy a latin nyelvű szógyökre visszavezethető “auktorizálási” jelzőt használtam), s el tudnám fogadni az “autoriter” szóhasználatot is. Ennek egyszerű oka az, hogy az autorizálási
adatok komplex feladatokat teljesítenek, összetett fogalomegyütteshez kötődnek. Sokféle adatféleséget, funkciót, leíró elemet, ember és gép számára értelmezendő, strukturális és szemantikai kapcsolati elemekkel ellátott vezérlő, irányító, rendszerező, hitelesítési, visszajelző, referenciális és metaadatot kell értenünk az autorizálási adatokon, s idegen nyelven ezt fejezik ki az “authority data” kifejezéssel. Összetett feladattá vált a digitális információs térben szétszórtan fellehető, sokféle adattárban meglévő azonos entitásra vonatkozó információk összeterelése, a nem azonosakra vonatkozók megkülönböztetése, a különféle névtárak és névterek integrált, szemantikus, többféle céllal történő kezelése és megfeleltetése a felhasználói ismeretekkel, a kulturális sokszínűséggel, az interaktív keresések folyamán megnyilvánuló kognitív folyamatokkal, az információ-reprezentációs technikákkal, és az ezeket övező világképpel, kulturális jelenségekkel. Az RDA ezeket a célokat és körülményeket is figyelembe veszi.

Minthogy a FRAD, természetéből adódóan csak a könyvtári besorolási adatokra fókuszál,21 az egyszerűség kedvéért, használjuk most a besorolási adatok kifejezést az “authority data” fordítására. Az egyszerűsített modellben (2. ábra) három entitás szerepel: (1) a bibliográfiai univerzumban lévő entitás, amelyet (2) név és/vagy azonosító által ismerünk, valamint (3) az ellenőrzött hozzáférési pont, amelynek alapja az entitás neve. A katalogizálás folyamán a neveket és az
azonosítókat az ellenőrzött hozzáférési pontok megszerkesztésére használjuk. A FRAD terminológiájában az “ellenőrzött hozzáférési pont” (controlled access point) a kitüntetett formákat és a variánsokat is jelenti, tehát egy adott rendszerben az egységesített, a szabványos, strukturált, formalizált vagy nem különösebben megszerkesztett, de számbavett és a kitüntetett hozzáférési ponthoz hozzákapcsolt változatokat is magában foglalja.

A FRAD kibővíti az entitások körét: bevezeti önálló entitásként a családot, a FRBR-től eltérően nem attribútumként, –– hanem entitásként kezeli a neveket (a tulajdonneveket, névpótlókat, címeket és a közneveket is), az azonosítókat és a kontrollált hozzáférési pontokat is, entitásként kezeli a szabályokat,–– külön entitástípusként felveszi azokat a –– szakmai szervezeteket, irodákat, amelyek a hozzáférési pontok állományát szerkesztik, megalkotják és gondoskodnak az alkalmazott szabályzatokról, azonosítókról (könyvtárak, nemzeti és más bibliográfiai intézetek, konzorciumok, múzeumok, archívumok, jogkezelők stb.).

A két modell (FRBR, FRAD) az RDA-ban

A szabályzat tartalomjegyzéke az RDA Toolkit honlapról is elérhető, a teljes szöveghez azonban csak előfizetés útján lehet hozzáférni. A tartalomjegyzék szerkezetéből már első pillantásra is világosan látszik, hogy az FRBR és FRAD
modellek három komponense köré csoportosulnak a leírási és adatformálási szabályok, s érintik mind az entitások, mind az attribútumok, mind a kapcsolatok rögzítését. Az entitások leírásának instrukciói először a három entitáscsoport attribútumait veszik sorra majd az entitások kapcsolatainak rögzítési utasításai következnek.

A legszembetűnőbb különbség a régi szabályzathoz képest a megjelenési forma, a példány, a mű és a kifejezési forma terminus megjelenése és a hozzájuk rendelhető attribútumok és kapcsolatok módszeres rögzítése. A tartalomjegyzék az
ajánlott katalogizálási munkafolyamat lépéseit követi, s önmagában is tükrözi a szemléletbeli fordulatot:

  1. szakasz – A megjelenési forma és a példány attribútumainak rögzítése;
  2. szakasz – A mű és a kifejezési forma attribútumainak rögzítése;
  3. szakasz – A személy, a család és a testület attribútumainak rögzítése;
  4. szakasz – A fogalom, a tárgy, az esemény és a hely attribútumainak rögzítése;
  5. szakasz – Az elsődleges kapcsolatok rögzítése;
  6. szakasz – A forrásokkal összefüggő személyek, családok és testületek kapcsolatainak rögzítése;
  7. szakasz – A mű témájának rögzítése;
  8. szakasz – A művek, kifejezési formák, megjelenési formák és példányok közötti kapcsolatok
    rögzítése;
  9. szakasz – A személyek, családok és testületekközötti kapcsolatok rögzítése;
  10. szakasz – A fogalmak, tárgyak, eseményekés helyek kapcsolatainak rögzítése.

2. ábra

A FRAD entitás-kapcsolat egyszerűsített alapmodelljének diagramja22

 

A két modell – amint azt Oliver megjegyzi – a bibliográfiai és a besorolási adatok természetének megfelelően összehangolt, logikus felépítést kölcsönöz az új szabályzatnak.23 Az egyes pontok az AACR2-nél több adatelemre térnek ki, közöttük mindazokra az entitásokra is, amelyeket a két adatmodell számontart. A személyeket leíró, besoroló és azonosító attribútumok kitérnek például a következő, a könyvtári adatolásban eddig figyelmen kívül hagyott elemekre: a személy neme, a személlyel kapcsolatos ország, tartózkodási hely, cím, munkahely, nyelv, egyéb
életrajzi információk, azonosító.24 Az ISBN-t a megjelenési forma leírásánál kell feltüntetni. Az egységesített cím nem elégséges az új szabályzatban: meg kell különböztetni a mű kitüntetett hozzáférési pontját (authorized access point) és
a kifejezési forma kitüntetett hozzáférési pontját. A tételfej (magyarul másképp: egységesített besorolási adat, angol: heading) kifejezést nem használja az új szabályzat, helyette a hozzáférési pont (access point) terminust alkalmazza.25

Oliver kiemeli, hogy maga az RDA nem az elmélet kimunkálásának a helye, hanem a már kimunkált elméletnek gyakorlati alkalmazását jelenti. Olyan praktikus instrukciókat adó szabálygyűjtemény, amely az FRBR és FRAD
fogalmi kereteibe ágyazódik, átveszi azok terminológiáját, szem előtt tartja, mi a releváns információ a felhasználók számára és az adatok tömegében milyen információk helyezhetik megfelelő kontextusba az adatelemeket úgy,
hogy a felhasználó megtalálhassa azt, ami a számára a legmegfelelőbb.26

Az RDA adattartalmi szabvány, kijelöli és meghatározza azoknak az adatelemeknek a körét, amelyek a források leírásához és a hozzáféréshez szükségesek, valamint utasításokat ad az adatelemek megformálására. Ezek az elemek a katalogizálási szabályzatok alapvető tartalmi egységei. Az elméleti fejezeteken kívül az adatelemek részletesebb tagolása azonban további többletet is nyújt a régi szabályzattal szemben, s ez a szegmentáltság lehetővé teszi azt, hogy az adatokat ne csak egy jelölőnyelvre lehessen átültetni, s ne csak egyetlen megjelenítési vagy hivatkozási stílushoz lehessen felhasználni. Az RDA részben hozzáilleszthető a könyvtári rendszerek jól ismert metaadat-sémáihoz (MARC 21, Dublin Core – DC, metadata Object Description Schema – MODS), így a jelenleg széles körben használatos formátumokkal is alkalmazható.
Ugyanakkor a szabályzat tág teret hagy a leendő technológiai fejlesztések számára, s elősegíti, hogy a hálózati környezetben, a weben is aktív szerepet kaphassanak az RDA szerkezetű metaadatok.

Az RDA alapján megadott és definiált metaadatelem-készlet formálisan is regisztrálható metaadat-elemeket jelent, amelyek szerves alkotóivá válhatnak a web-környezetnek. Oliver kiemeli, hogy a bibliográfiai és autorizálási adatok
RDA elemei független, elkülönített egységek, amelyek önálló funkciót tölthetnek be a keresési folyamatokban. A meglévő adatcsere-formátumok egyes mezőinek vegyes tartalmú, hosszú adatsorait is szétbontja apróbb szemcsézettségű
(granularity) információegységekre.27 A nagyobb mérvű tagolás növeli a precízebb keresés lehetőségét és variálhatóvá teszi a megjelenítést, a felhasználó számára kedvezőbb lehetőségeket biztosítva. Az előrendezett, csak egyféle struktúrában rögzített hozzáférési pontok (besorolási adatok) akár el is tűnhetnek, a keresőrendszer pedig a beírt névalak vagy nyelv alapján rugalmasan és intelligensen alkalmazkodhat az aktuális helyzethez.28

Az RDA nemzetközi együttműködés eredménye, megalkotásában ausztráliai, kanadai, nagy-britanniai és amerikai intézmények és szervezetek vettek részt, ám a kidolgozó országok többségi nyelvén kívül más közösségekben is megállja a helyét. Az instrukciók például különféle nyelvekhez, írásmódokhoz, számozási rendszerhez, naptárhoz, mértékegységhez igazíthatók hozzá. Számoltak azzal is, hogy az új szabályzatra való áttérés nem történhet meg egyszerre és mindenhol egy időben, ezért lehetőséget kell adni a régi és az új szabvány egymás melletti érvényesülésének,
s ugyanígy a csereformátumok/sémák párhuzamos működését is biztosítani kell. Az RDA szerinti tagolás, a kapcsolati elemekre fordított hangsúlyos figyelem megfelelő technológiával, a metaadatok “jólformáltsága” révén jelentősen jobbíthatja a webes környezetben végzett kutakodás menetét.29 Úgy tartják, az RDA-adatok e tulajdonságaiknak köszönhetően kitörhetnek a könyvtári katalógusok szűk világából, a legkülönfélébb környezetekben is hasznosíthatók lesznek, s részt vállalhatnak a szemantikus web alakításában is.30

2. Az új szabályok

Újdonság az elvek, a célok és a konceptuális modellek közvetlen belefoglalása a szabályzatba; a rugalmasabb keretrendszer; az alapelemek (core element) bevezetése; a bővíthetőség; a nemzeti, intézményi vagy akár az azokon belüli kisebb szervezeti egységek sajátos igényei szerint kialakítható munkafolyamat; az egyedi tervezésű részletek szerkeszthetősége. A következőkben a legfontosabb változásokat vesszük szemügyre.

Egyszerűsítés

Sok dolog egyszerűbb lett. Érvénybe lép a “Vidd, ahogy látod!” vagy “Írd, ahogy látod!” (“Take What You See”) leírási elv. Kevesebb a kivétel, nagyobb jelentőséget kapnak a hozzáférési pontok, az ellenőrzött szótárak használata, több magyarázó megjegyzést lehet készíteni a katalógus nyelvén. Kiiktatták a latin szakszavakat; megszűntették a rövidítéseket; háromnál több szerző is felsorolható – nem indokolt ugyanis többé a cédulák korlátozott méretére hivatkozva megkurtítani a leírás szövegét, sem kihagyni belőle fontos információkat.

Reprezentációs elv

Másik magyarázata is van a dokumentumon lévő információkhoz való hű ragaszkodásnak, ez az ún. reprezentációs elv: a forrást leíró adatoknak a forrás önreprezentációját kell visszaadniuk. Oliver meglátása szerint, azzal, hogy ez az elv
a szabályzat egyes pontjaiba is beépült, egyrészt egyszerűsödik a forrásleírás, ám ennél sokkal fontosabb az, hogy megnyílik az út az adatok automatikus begyűjtése, a metaadat-aratás és az újrafelhasználás előtt.31

A mű és a kifejezési forma entitások katalogizálása

Az RDA a két entitás leírásának, a hozzáférést biztosító adatelemeknek és a kapcsolatok rögzítésének instrukcióit is tartalmazza. A mű alapelemei közé tartozik minimálisan a mű kitüntetett címe és a mű azonosítója. A mű kitüntetett
címét összetettebb szerkezetű hozzáférési pont esetében megelőzi(k) a szerzői hozzáférési pont(ok) adatai. A mű attribútumainak további alapelemei lehetnek: megkülönböztető elemként a mű formája/műfaja (a MARC 21 formátumban a 380-as mező adata), a mű keletkezésének dátuma (például az értekezéseknél), a mű keletkezésének
helye, zeneműveknél egyéb azonosító adatok, például a zenemű számozási adata, opus- és műjegyzékszáma stb. Hozzá kell kapcsolni természetesen a megfelelő szerző/testület entitásokat is. A mű tartalmi feltárását is ezen a
szinten kell elvégezni a tárgyszavak és más tartalomfeltárásra szolgáló rendszerek megfelelő elemeinek – a fogalmi, tárgyi stb. entitások – összekapcsolásával.

A kifejezési forma leírásához alapelemként a cím, az azonosító, a tartalom típusa és a nyelv használható. További alapelemek lehetnek például a kifejezési forma keletkezésének dátuma, a kartográfiai dokumentumoknál a méretarányok.

Rövidítések

Nem kell rövidíteni a közreműködői szerepeket (’szerk.’, ’ford.’ stb.), hanem úgy kell átírni a kiadványról, ahogyan ott feltüntették.

Mást sem kell rövidíteni: a kiadó nevét, gyakori városneveket, a ’[s.l.]’, ’[s.n.]’, ’[s.d.]’, ’p.’ latin rövidítéseket. Helyette természetes nyelvű szöveggel kell utalni ezekre a jellemzőkre (például: ’[a kiadás helye nincs feltüntetve]’; ’[a kiadó neve nincs feltüntetve]’).

Néhány kivétel van csak, főként a fizikai leírásra vonatkozóan. A mértékegységek az RDA szerint szimbólumok, nem pedig rövidítések – a ’cm’ után ezért nem kell pontot tenni.

Megszűnnek a zeneművek címében előforduló ––funkciók rövidítései is, ezután ezeket is teljes hosszukban ki kell írni.

A librettók ezután a librettó szerzőjénél szerepelnek, a zeneszerzőhöz további hozzáférési ponttal kapcsolódnak.

A kiadásjelzést nem kell formalizálni (arab számra átírni) és rövidíteni. Ha a kiadványon úgy jelenik meg, hogy ’Harmadik kiadás’, ezt betűhíven ugyanígy kell visszaadni a leírásban is.

A Cím és szerzőségi közlés adatcsoportot

Az angol nyelvű címeknél, a nagybetűs írásmódot meg lehet tartani a forráson lévő cím írásmódjának megfelelően. Erről, akárcsak a többi alternatív megoldásról, az egyes szolgáltatók saját állásfoglalást alakíthatnak ki.

Nincs szükség többé a címben előforduló hibák vagy elütések jelölésére és kijavítására, közvetlenül a címbe illesztett szögletes zárójelben. A címben megjelenő rendellenességeket az AACR2 szerint ’[sic]’ jelzéssel kellett korrigálni. Most változatlanul kell átírni a hibával megjelent címet. A javított címet címváltozatként lehet felvenni és a Megjegyzésben
szöveges információt fűzni a korrekcióról. Kivételek a sorozati és integráló kiadványok.

A közös főcímmel megjelenő kötetek önálló címei korábban a megjegyzés mezőbe kerültek. Most az RDA opcionális megoldást kínál, az egyedi művek címei mint kapcsolódó művek szerepelhetnek.

A Cím és szerzőségi közlés adatcsoport információinak átírási forrására vonatkozó előírások szigora enyhült: párhuzamos cím például csak a főforrásról volt vehető, az RDA szerint viszont bárhonnan, a forrás egészéből
származtatható.

Új szabály: szerzőségi közlést külső forrásból is meg lehet állapítani, s az eddigi gyakorlattól eltérően, csak akkor kell szögletes zárójelet alkalmazni, ha külső forrásból származik ez az információ.

A “háromig” szabály elvének elhagyása
A “háromig” elv érvényét veszíti: a régi szabvány szerint három szerzőig az egyes szerzők bekerültek a katalógusba, ha háromnál több szerző, szerkesztő, testület volt a dokumentum létrehozói között, akkor viszont csak az elsőnek volt szerencséje, a többi helyett az ’[et al.]’ rövidítés állt. Az általános korlátozás megszűnik: több szerző/közreműködő esetén bejegyezhető továbbra is csak az első, a többire viszont összefoglalóan kell utalni (’[és még
hatan]’); de alternatívaként mód van akár az összes közreműködő felsorolására és hozzáférési pontként való feltüntetésére is. Az RDA arra törekszik, hogy valamennyi szerző kereshetővé váljon, s ezzel már az indexelő szolgáltatások eljárásához közelít.

Hozzáférési pontok

Korlátozás nélküli számban rögzíthető a mű létrehozásában közreműködő személy, család, testület a hozzáférési pontok között is. A fő- és melléktétel elve nem érvényesül. Az online katalógusokban a kitüntetett hozzáférési pontra azonban továbbra is szükség van a mű és a kifejezési forma leírásának megjelenítésénél, illetve a kifejezési formák összegyűjtésénél.

A MARC 21 formátumban ennek jele az lesz, hogy szerzői főtétel alá kerül be minden szerzői mű, tekintet nélkül arra, hogy hány szerző írta a művet (a 100-as mezőbe akkor is bekerül az első szerző, ha négy vagy annál
több szerző közös művéről van szó).

Nagyobb prioritást kapnak az egységesített címek: mind a mű, mind a kifejezési forma szintjén szükség van rájuk a hozzáférési pontok megszerkesztésénél. A két entitás számára is meghatározták az azonosításhoz, a leíráshoz
és az adatkezeléshez szükséges elemeket, attribútumokat.
Az angol-amerikai katalogizálási gyakorlatban besorolási szerkezetként a ’Szerző. Cím’ formula vált elterjedté. Az RDA is
ezeket az elemeket használja fel a mű és a kifejezési forma összegyűjtéséhez, az autorizáló adatok körében azonban egyéb elemeket is regisztrál.
Példánk csak a priorizált hozzáférési pont elemeit mutatja be az RDA szabályzati pontjai szerint és a MARC 21 besorolási adatok formátumban.32 (1. táblázat)

A Biblia részeinek, könyveinek egységesített címei is változnak. Megszűnik az AACR2 szerinti ’O.T.’ és ’N.T’ rövidítés (Old Testament – Ószövetség; New Testament – Újszövetség). Az Ószövetség és az Újszövetség teljes szövegkiadásai ezentúl a teljes névvel fognak szerepelni (’Biblia. Ószövetség’; ’Biblia. Újszövetség’). Viszont, az egyes könyvek kiadásai
közvetlenül a Biblia névelemet követik: ’Biblia. Eszter’. Az eljárást azzal magyarázzák, hogy ezzel elkerülhető az az ellentmondás, hogy a nem keresztény bibliakiadásokra is a keresztény kánon szerinti besorolásokat kell alkalmazni.33

Az információhordozó általános megnevezése helyett Az információhordozó általános megnevezése (General Material Designation, GMD, 245 $h) a nem nyomtatott anyagok esetében a cím szövegébe ékelve szerepelt – nem kötelező jelleggel (például: ’hangzó anyag’, ’elektronikus forrás’, ’mikrofilm’). A megjelölés általános dokumentumosztályokra utalt, abból a célból, hogy a leírás kezdeti pontján felhívja a figyelmet a dokumentumtípus általános kategóriájára.
A megjelölés azonban sok problémát okozott: furán ékelődött be a cím szerves elemei közé; összemosta a dokumentum- és információhordozó kategóriákat, a kategóriák átfedték egymást és redundáns elemként ismétlődtek meg a leírás más pontjain, hiszen a médiára és a fizikai hordozóra vonatkozó információk következetlenül a bibliográfiai leírás egyéb más adatcsoportjában is szerepeltek.

1. táblázat

A mű és kifejezési forma hozzáférési pontjainak elemei

Az általánosító osztályok – és részben a dokumentum speciális jellemzőinek típusai – helyett most három adatmező, illetve az adatmezőkben megadható attribútumértékek nyújtanak információt a forrás általános jellemzők szerinti típusáról. Oliver rámutat arra, hogy a három új típus segítségével most határozottabban meg lehet különböztetni a kifejezési forma és a megjelenési forma információit.34 A deszkriptorok a kifejezési és megjelenési forma szintjén jellemzik a forrást, a következők szerint:35

tartalom (content), a kifejezési forma attribútuma, amely a műről is nyújt információt; alapelem (például ’szöveg’, ’kép’, ’zene’, ’tárgy’),

média (media), a megjelenési forma megkülönböztetésére szolgáló attribútum, egyben a hordozóhoz kapcsolódó attribútum (például ’hangzó’; ’távoli elektronikus’),

hordozó (carrier), a megjelenési forma szintjén jelenik meg, a médiatípusnál konkrétabb; alapelem (például ‘hangszalag’).36

Ezzel a régi szabályzatban keveredő szempontokat korrigálják: a dokumentum tartalmi közvetítő közegét például külön lehet választani a fizikai hordozóétól. Ezeket az információkat a keresőrendszer webes felületén nem kell feltétlenül
a bibliográfiai leírás részeként szövegesen is megjeleníteni. Szerepelhetnek helyettük ikonok vagy a kísérő sávok ezek alapján kínálhatnak fel szűkítést, illetve más segédrendező menüpontokba, fazettákba integrálódhatnak.

A tartalom, a média és a hordozó típusa egyúttal besorolási adatféleség is, mert a források kategorizálására szolgálnak. Ezért szótárból választható adatelemek. A szótár terminusait az RDA köré csoportosuló szótár-megfeleltetéssel
(vocabulary mapping) foglalkozó szervezetek készítették el, illetve frissítik (JSC, ONIX, DCMI Bibliographic Metadata Task Group, ALA Publishing). A vonatkozó RDA adatelem-definíciók és leírások, valamint az adatértékek szótára hozzáférhető a nyílt metaadatok regisztrumában.37

Az RDA nem foglalkozik különösebben azzal, hogy az adatok hogyan jelenjenek meg a képernyőn, ezt a kérdés az egyes szoftverek hatáskörébe utalja. A szabályzat elsősorban az adatok rögzítésével és szerkezetével foglalkozik, s arra
törekszik, hogy az adatelemeket a lehető legnagyobb részletezettséggel, ember és gép számára egyaránt értelmezhető módon különítse el, hogy aztán a dekonstruált adathalmazt az igények szerint más-más formában lehessen összeállítani,
átstrukturálni és felhasználni.

A MARC és más sémák szerinti megfeleltetések

Az RDA tehát hangsúlyozottan adattartalmi szabvány: csak a regisztrálandó adatok körére, megformálásuk módjára és összekapcsolásukra összpontosít. Az átmeneti időszak és a folyamatos szolgáltatások biztosítása érdekében megfeleltették (mapping) az ISBD, az AACR2, a MARC 21 és a MODS adatelemit. Ennek dokumentációja az RDA Toolkit rendszerében található meg, ahol egy-egy entitást leíró RDA elemkészletnek megtekinthetők az XML sémái is.

A Library of Congress gondozásában lévő MARC 21 csereformátumon számos módosítást hajtottak végre, hogy minél inkább lefedjék az RDA-ba belefoglalt adatelemek körét, több esetben az adatelemek szegmentáltsága is tovább finomult.

Példák a MARC 21 változásaiból:38

Az egyik legjelentősebb módosítás a tartalom, média és hordozó típus hármasának beiktatása új hívójelű mezőkkel (336, 337, 338), amelyek a 245-ös mező $h almezőjének felelnek meg. A mezők ismételhetők, az RDA ajánlása szerint annyi jellemzőt kell feltüntetni, amennyi szükséges a leírt dokumentum típusának érzékeltetésére. Egy rekord a táblázatban szereplő valamennyi paramétert is tartalmazhatja.
(2. táblázat)

2. táblázat

A tartalom, média és hordozó típusa

Új almezők bevezetésére volt szükség a 008 mezőben az ’online’ és ’közvetlen elektronikus’ hozzáférések jelölésére ($o és $q almezőjelek).

Jelentősen bővült a személyt leíró rekord formátuma, hogy az RDA-nak megfelelő új attribútumokat befogadhassa, hogy a kapcsolatjelölőket el lehessen helyezni, illetve, hogy a további, azonosításhoz szükséges hivatkozásokat, leírásokat és egyéb speciális adatelemeket megfelelő részletességgel lehessen regisztrálni.

A 100-as mező kibővült a $e közreműködői szerep (relator) jelölésére szolgáló almezővel, amely valójában nem a szerzői besorolási rekord része, hanem a szerző és a mű kapcsolatát kifejező jelölő. A szerzők neve mellett ezt
a metaadatot akkor is meg kell adni, ha a mű elsődleges szerzőjéről van szó: ’ $e author’.$a Munro, Alice, $d 1931-$e author$a Porter, Kalan, $e composer, $e singer A tartalom típusa (336) önálló besorolási formátumot is kapott, hiszen olyan kategorizáló elem, amelyhez természetes nyelvű kifejezés, mesterségesen kialakított kódjelzés, internetes
azonosító (URI, uniform resource identifier - egységes forrásazonosító) is hozzárendelhető, valamint különféle kapcsolatok is tartoznak hozzá.

Számos kapcsolatjelölő is gazdagítja a formátumot. A mű–mű, mű–kifejezési forma és más kapcsolatok rögzítésére is kialakították a szükséges mezőket, almezőket.

A MARC azonban nem alakítható át úgy, hogy minden tekintetben egybevágjon az RDA személetével. Nem módosították például a 300 $b almezőt (egyéb fizikai jellemzők), amelynek 14 különféle RDA elem felel meg.39 Olyan új keretrendszer kifejlesztésére lett szükség, amely a korszerű digitális környezetben rugalmas és hatékony szolgáltatást tud nyújtani.40

Az új formátum kialakításáig és a további, átmeneti idő alatt is, a MARC formátumot fenntartják. A folyamatosságot biztosítja a MARC 21 átalakítása az RDA leírások befogadására és megosztására a bibliográfiai és más metaadatokat
kezelő közösségekkel. Az új keretrendszernek viszont kezelnie kell a kapcsolt metaadatokat és illeszkednie kell a szemantikus webhez. A szöveges adatértékekkel operáló kapcsolat-kezelés helyett a digitális rendszerekben kedvezőbb
URI-kal azonosított kapcsolati elemek beépítése szükséges. A MARC átstrukturálása az FRBR-entitásszintek kezelésére nehézkes, és sok vonatkozásban nem is valósítható meg. Hátrányos az is, hogy a csereformátumot csak a
könyvtárakban használják, más kulturális örökséget gondozó, hasonló adatokat feldolgozó és tartalomszolgáltató közösségekben nem terjedt el, így közöttük nincsen remény olyan szélesebb és korszerűbb adatszolgáltatási együttműködésre sem, amely erre a formátumra volna alapozható.

3. Az RDA kritikája

Az új szabályzat a széles körben elterjedt MARC 21 formátumnak is sejteti a végét, vagy legalábbis jelentős átalakítását, és előrevetíti a jelenleg használatos könyvtári szoftverek módosulását, esetleges cseréjét. Ehhez hozzá kell számítani az
áttéréssel járó egyéb körülményeket is: a tanfolyamok költségeit, az új szabályzat alkalmazásának kezdeti nehézségeit, ami alatt lassabb a munkavégzés. Mindez jelentős pénzügyi ráfordításokba kényszerítheti a könyvtárakat, amire
nem lesz minden intézmény ugyanabban a pillanatban és egyformán képes. Az RDA-ra való áttérés forgatókönyvében számítanak ezekre a nehézségekre: soká lesz még tapasztalható, hogy a korszerűsödés útjára lépő nagyobb, befolyásosabb könyvtárak mellett nagy számban lesznek olyan kisebb intézmények, például az iskolai könyvtárak, amelyek megelégszenek a régi szabályzattal és a régi formátummal. Ennélfogva, a közös katalógusokban még soká kétféle rekordra lehet számítani.

Az RDA-ról sok pozitív és sok negatív kritika jelent meg. Széles körben vitatták és vitatják formális és informális fórumokon. A következőkben Liz Miller, Kevin M. Randall és Mirna Willer egy-egy cikke alapján foglalom össze a szakmai közvéleményben felmerülő megjegyzéseket.

Felhasználói funkciók

Liz Miller utal arra, hogy az integrált könyvtári rendszerek megújítására is szükség lesz, amelyek meg tudják jeleníteni és hasznosítani tudják az újabb adatelemeket. Ám, a szemantikus webnek is el kell jutnia abba a fejlődési stádiumba, amelyben az RDA interoperabilitási képességeit kamatoztatni tudja a könyvtárakon kívüli rendszerek között is. Miller az RDA kritikáit összefoglalva a következőket írja: Az FRBR alapelvei kiemelik a négy felhasználói funkciót,
ám nem készültek olyan tanulmányok, amelyek alátámaszthatnák, hogy valóban ezek a legfontosabbak, illetve, hogy épp ezeket szükséges körvonalazni.41 Ellenpontként Jan Pisanski és Maja Žumer felhasználók körében végzett kutatásait
említhetjük meg. A szerzőtársak sok kiadást megért és többféle feldolgozásban ismert szöveges művek példáin keresztül a bibliográfiai világkép mentális logikai alakzatainak hasonlóságát vizsgálták az FRBR-rel. A konceptuális
modell helytállónak bizonyult.42

Költségek

Egy másik megfontolás a bevezetés költségessége. Az RDA segédanyagának alapdíja kettőnél több felhasználó esetén 380 $, egy felhasználónál 195 $, a nyomtatott változat 150 $. Az AACR2 nyomtatott változata és online elérhető
anyagai a katalogizálási segédletek szolgáltatási rendszerén keresztül használhatók a teljes rendszer előfizetésével (Cataloger’s Desktop), amely egy felhasználónak 95 $, több használónál 525 és 685 $ között mozog. Az RDA online
segédletére viszont külön elő kell fizetni.43 További jelentős költség a katalogizálók átképzése, tanfolyamok szervezése, a könyvtári rendszerek megújítása, cseréje.

A szemantikus web még nem valóság!

Hiányosságként emlegetik, hogy az RDA-t olyan informatikai környezetre tervezték meg, ami még nem létezik. A szemantikus web fejlesztése folyamatban van, sokan kételkednek benne, hogy az iránta táplált remények valóra
válnának. Ehhez kapcsolódik egy további aggodalom is: még nincsenek olyan könyvtári rendszerek, amelyek kiaknázhatnák az RDA-ban rejlő lehetőségeket. Az RDA mellett egy másik kezdeményezés is körvonalazódik azok körében, akik meg szeretnék újítani a katalogizálás szabályait, de nem szeretnének áttérni az RDA-ra
(Cooperative Cataloging Rules, 2009).44 “Mi az az FRBR és miért bízunk benne
vakon?”

Az új szabályzatot övező elméleti koncepcióról számos kérdés merül fel. Randall a könyvek katalogizálásának és a cédulakatalógusok előállításának hosszú tradíciójára hivatkozva, valamint az ISBD nyolc adatcsoportját, a régi szabályzatot és a MARC-ot védelmezve, úgy tűnik, megkérdőjelezi az FRBR újdonságértékét. Azt tartja, hogy az FRBR-ben az egyedüli novum csupán maga a modell, de amit tárgyal – az entitások, attribútumok, kapcsolatok és a használói feladatok – olyan dolgok, amelyek mindig is immanensen jelen voltak, csakhogy nem ugyanúgy ismertük őket, ahogyan az FRBR sajátos szóhasználattal azt kifejezi. Az FRBR, meglátása szerint, csupán egy formális tanulmány arról, amit mindig is csináltak a katalogizálók: elemzi a katalógusrekordok struktúráját és célját, s olyan logikai szerkezetet vázol, amelyben a bibliográfiai adatok diszkrét elemekből és a köztük lévő kapcsolatokból állnak.

A felvetett kételyek azonban szertefoszlanak, amikor a szerző elismeri, a megvalósulás szintjén az FRBR logikai váza új adatstruktúrát és katalogizálási szabályrendszert ígér, amellyel jól lehet kezelni és keresni a változatos forrásokat –
és remélhetőleg, a jövőben megjelenő, ma még ismeretlen dokumentumtípusokra is alkalmazható lesz. Az előző katalogizálási szabályok módszerétől az RDA-nak az a megközelítésmódja is különbözik, hogy minden elemet megnevez és definiál a bibliográfiai metaadatokban, az instrukciók pedig az adatelemek értékének rögzítésére irányulnak.45

Mirna Willer a modellek szerepét mérlegelve megállapítja, hogy azok nemcsak az elméleti keretet valamint a belőle következő tartalmat és szerkezetet adják, hanem az RDA szóhasználatának forrásait is jelentik. Ez viszont ellentmondáshoz vezet: noha az RDA bizonyos részletekben erősen kötődik az ISBD-hez, nem követi az ISBD-t felülvizsgáló munkacsoport korábban világosan kifejezésre juttatott döntését, miszerint az ISBD nem veszi át az FRBR
terminológiáját.46

A könyvtárosok nem elméleti gondolkodók

Erre a következtetésre juthatunk, amikor Randall aggodalmát olvassuk arról, hogy sok könyvtáros nehezen érti meg az FRBR koncepciót, s maga az FRBR tanulmány sem könnyű olvasmány. Ha a könyvtáros nem érti a mű, a kifejezés és
a megjelenés közötti kapcsolatokat, akkor reális elvárás-e tőle, hogy ezeket az adatokat majd kezelni tudja?47 Ehhez annyi megjegyzést fűzhetek, hogy a nehézséget minden bizonnyal belátták az RDA készítői, hiszen a visszajelzésekből
mélyreható elemzések készültek, melyek alapján elkészítették a további teendőik listáját, ami között szerepel a megfelelőbb oktatás és a szabályzat szövegének érthetőbb, egyszerűbb nyelvezetre való átfogalmazása.48 Az RDA webes segédanyagait nemcsak a könnyebb olvashatóság érdekében, hanem sok egyéb szempontból is folyamatosan fejlesztik, a frissítések listáját is közzéteszik. A webes segédanyag könnyen kezelhető, áttekinthető szerkezetű, a csatolópontok
jól használhatók, személyre szabható beállításokat kínál fel, és sokféle segítség, magyarázat, útmutató érhető el róla. Az alternatív megoldásoknál közvetlenül átléphetünk a Library of Congress saját irányelveit tartalmazó útmutatóihoz
(Library of Congress Policy Statements, LCPS). (3. ábra)

Az adatok közötti kapcsolatok

Az új szabályzat indokoltsága melletti érvelésként foghatjuk fel Randall magyarázatát az RDA J függelékéről (Appendix J). Ez a függelék tartalmazza az FRBR 1. csoportjába sorolt entitások különféle entitásszintek közötti relációinak
jelölőit (a mű, kifejezés, megjelenés és példány között). A jelölők főként a gépi feldolgozást, a kimeneti oldalon pedig a megjelenítést segítik. Például egy filmről szóló ismertető ’a (mű) ismertetője’ jelölőt kapja, míg a film DVD megjelenésének beharangozását tartalmazó cikk ugyanazzal a jelölővel, de más szinten, ’a (megjelenési forma) ismertetője’ paramétereivel köti össze az entitást és a róla szóló ismertetőt. Miért van erre szükség? Egy emberi lény könnyen és gondolkodás nélkül meg tudja ítélni azt, hogy egy kritika általában szól-e a műről vagy pedig bizonyos hordozóhoz vagy műpéldányhoz kötötten szólnak a bírálók egy adott műről, a gépnek ezzel szemben specifikus struktúrában kell ezeket a tényezőket leírni.

Hátrányként említhető, folytatja Randall, hogy az FRBR kapcsolatok megállapítása és rögzítése fáradságosabb munkát jelenthet, mint egy AACR2 szabályzat alapján történő átlagos leírás elkészítése. Az AACR2-ben, ha rejtve és kezdetlegesen benne is vannak az FRBR-ben megkülönböztetett entitások, nem jutnak strukturáltan is kifejezésre, de ez már a régi szabvány fogyatékosságaként róható fel. Az AACR2 katalógusrekord-központú, fő és melléktételekkel operál,
míg az RDA az azonosítást és a kapcsolatokat helyezi előtérbe. 49

Nincs még kellően kipróbálva

Az FRBR-ről sokan gondolják, hogy még kipróbálatlan, ezért nem lehet alapja egy új, gyökereiben átdolgozott katalogizálási szabályzatnak. A bizalmatlanságot Randall azzal oldja, hogy megemlíti, az OCLC FRBR-t alkalmazó projektjeit: a FictionFinder szépirodalmi művek kiadásait csoportosító keresőrendszerét és az ugyanazon művek különböző kiadásaira generált közös azonosítót, az xISBN-t.50

3. ábra

Részlet az RDA Toolkitből a hivatkozásokkal az RDA más pontjaihoz (RDA ikon) és a Library of Congress speciális irányelvéhez (LCPS ikon)

A szekér húzza-e az ökröt?

A klasszikus mondással Randall arra a szakmai szóbeszédben fellángolt vitára utal, amelyben a szabályok bevezetését elhamarkodottnak látják, mivel még nem készült el hozzá a megfelelő formátum. A MARC a kiaknázás felső határához
érkezett, hangsúlyozza Randall, s az RDA szabályaira való adaptálását már nem lehet maradéktalanul megvalósítani. A MARC azonban nem “halhat meg” addig, amíg nincs utódja. Ezért felmerül a kérdés, bölcs dolog-e a szekérrel húzatni az ökröt, azaz előbb bevezetni az új szabályokat, s csak azután gondoskodni a számítógépes formátumról? Egyesek úgy gondolják, először ez utóbbit kellene létrehozni, s csak azután nekilátni a szabályzatok kidolgozásának. Akárhogyan is okoskodunk, Randall az RDA-nak ad igazat. A hangsúly először az FRBR-ben megfogalmazott entitások definiálására került, a következő lépésben pedig meg kell tudnunk, milyen metaadat-elemekre van szükségünk. Miután ezeknek az elemeknek a sajátosságait felfedtük, csak azután kerülhet sor a megfelelő metaadat-séma megtervezésére.51

A sorozatok formátum-problémái

A MARC-ot egy bizonyos határig még hozzá lehet idomítani az RDA-hoz, ám a megfelelés több ponton elakad. Randall azt a problémát is megemlíti, hogy a MARC-ban nem megfelelő a sorozatok cím és szerzőségi közléseinek kezelése. Az összetettebb esetekben a főcím, a párhuzamos cím, az egyéb cím, a sorozathoz tartozó szerzőségi közlés, a párhuzamos szerzőségi közlés stb. egyetlen hosszú adatsorba, a 490-es mező $a almezőjébe kerül. Az RDA ezzel szemben világosabb tagolást tesz lehetővé, s a leendő formátumnak ezt a tagolást tudnia kell közvetíteni.

Feltűnő, írja, Randall, hogy az RDA-ban nem található meg a „folytatódó forrás” (continuing resource) terminus, s felmerül a kérdés, ez nem tekinthető-e visszalépésnek.52 Az AACR2 mérföldkő volt a sorozati kiadványok kezelésében.
A 2002-es revízió során átdolgozták az időszaki kiadványokkal (serials) foglalkozó 12. fejezetet és új terminológiát vezettek be: az időszaki kiadvány és a beolvadó egységekkel frissülő integráló forrás közös elnevezéseként a folytatódó
forrás kifejezés került a szövegbe. A fejezetet összehangolták az ISBN-nel és az ISSN gyakorlattal, a napi munka segítésére külön útmutató is készült. Az RDA szerkezete viszont más: a sorozati kiadványokkal foglalkozó részek nem kerültek külön specifikus fejezetbe, ehelyett a szabályzatban szétszórtan találhatók meg a leírásukkal foglalkozó utasítások. Randall
ugyanakkor megállapítja, hogy szükségtelenül bonyolítaná az RDA szerkezetét, ha a háromféle forrásra sorozat/időszaki, integráló, illetve kombináltan a folytatódó kiadványok) külön-külön leírási szabálysorozat volna érvényes. Az
AACR2-nek köszönhető az időszakosság tágabb felfogása, megértése és kezelése a szakmában, az RDA kontextusában viszont a “folytatódó kiadvány” emlegetésére nincsen szükség az instrukciók szintjén.53

Tesztelés

Az RDA bevezetésének többszöri elhalasztása némi bizalmatlanságot keltett. Az RDA tesztelésében különféle könyvtártípusok, köztük könyvtárellátó cégek, rendszerfejlesztők és könyvtárosképző iskolák is részt vállaltak. A
tapasztalatok azt mutatták, hogy a tanulási időszak meglehetősen sok időt és fáradságot vett igénybe, az új szabályzat használata nehézkes, s bizonyos rutinnal is bonyolult.54 A tesztidőszak eredményeinek részletes elemzése viszont sok
biztató jelet mutatott: a katalogizálók többsége elégedett volt az RDA újításaival, a felhasználók számára érthetőbb szerkezetével, s megalapozottnak tartotta bevezetését. Elfogadhatónak bizonyult a „háromig” szabály módosítása és a
többi kisebb-nagyobb módosításnak is általában pozitív fogadtatása volt a tesztelők körében. A negatívumok között említették a terminológia megértésének nehézségét, egyes mezők halmozott információit (például a terjedelemről).55

A szöveg nehézkességére vonatkozó bírálatok hatására a testvér-dokumentumok szövegeinek összehasonlításával olvashatósági tesztet végeztek. Az olvashatóságot elismert, bejáródott módszerekkel, automatizált statisztikai vizsgálatokkal végezték (a szavak hosszúsága, a szavak mondatonkénti száma stb.). Az eredményként
kapott indikátorok azt mutatták, hogy az RDA szövegértési nehézségi fokozata felsőfokú végzettségnek megfelelő. Az RDA szövege szakszöveg, megértéséhez megfelelő képzettség szükséges, ebben nincsen semmi különös. A visszajelzéseknek mégis nagy fontosságot tulajdonítottak, a szöveget tovább finomították a könnyebb megértés és használat elősegítésére.56 A web-felület segédanyagai mára már a tesztelési időszak tapasztalatait hasznosítják. Az
RDA Toolkit a kezdeti lépésektől a napi munkafolyamatok megtervezéséig nyújt segítséget, alkalmas oktatások megszervezésére, elméleti és praktikus célú segítséget ad, gazdag példaanyaggal segíti az ismerkedést az új szabályzattal, a megértést és a gyakorlati munkát.

4. A szemantikus web felé

A sokmillió rekordot hordozó MARC formátum nem alkalmas a webbe való integrálásra. Az RDA maradéktalan alkalmazásának feltétele a MARC helyettesítése más, komplexebb feladatokat kezelni tudó formátummal, új bibliográfiai
keretrendszer kifejlesztésével.57

A feladat teljesítésére külön program jött létre 2011-ben (Bibliographic Framework Transition Initiative), amely nagyobb léptékben látott hozzá az átalakulás feltételeinek megteremtéséhez. A MARC 21 formátum az 1960-as évek végétől teljesít szolgálatot a bibliográfiai adatok kötelékében, az új irányzat viszont az adatkapcsolt (linked data) technológia felé mutat. A fejlesztések nem jelentik az elmúlt évtizedek vívmányainak elhanyagolását: megtartják, illetve tovább szeretnék fokozni a robusztus adatcserét, az erőforrások megosztását és a katalogizálás költséghatékonyságát.
A fejlesztésekről szóló egyeztetések a formátum hivatalos partnereivel, a kanadai és brit felekkel (Library and Archives Canada, British Library) valamint más együttműködőkkel folyik (Deutsche Nationalbibliothek, más nemzeti könyvtárak, könyvtári szolgáltatásokat nyújtó ügynökségek, MARC-ot használó intézmények, a MARC-kal foglalkozó bizottságok,
többek között az ALA MARBI bizottsága, a kanadai MARC bizottság és a nagy-britanniai BIC Bibliographic Standards Group).58

2012. május 22-ei hír, hogy a Kongresszusi Könyvtár (Library of Congress) a korszerűbb technológiára való áttérési munkálatok felgyorsítása érdekében szerződést kötött a szemantikus web és a könyvtári szabványok összekapcsolásában járatos, valamint a kapcsolt adatok (linked data) technológiát támogató nyílt forráskódú eszközök könyvtári alkalmazásaiban jelentős eredményeket felmutató Zepheira céggel egy új modell és prototípus kifejlesztésére.
A megbízástól biztonságos áttérést várnak a MARC-ról a leendő bibliográfiai informatikai keretrendszerre.59

Ezekkel a változásokkal a könyvtári adatok is hozzájárulhatnak a szemantikus web megvalósulásához. A szemantikus web alapja a Resource Description Framework (RDF) keretrendszer, amely RDF tripleteket alkalmaz. A tripletek afféle
háromszögellési pontok: három tagból álló egyszerű kijelentő mondatok, amelyek az RDF terminológiája szerint alanyt, állítmányt és tárgyat tartalmaznak. A tripletek részeit URI azonosítók jelölik a weben, amelyeket a számítógépek
már könnyen össze tudnak kapcsolni. Randall példájával illusztrálva, egy triplet a következő módon épül fel:

William Shakespeare (alany) szerzője (állítmány) a Lear királynak (tárgy) 60

A kapcsolt könyvtári adatok és a szemantikus web az utóbbi időben élénk érdeklődést vált ki a könyvtári rendszerek fejlesztésében. A W3C konzorcium 2010-ben alakította meg a Library Linked Data Incubator Group elnevezésű csoportot, melyhez 2011-ben az ALA is csatlakozott egy külön erre a célra létrehozott csoportosulással
(Linked Library Data Interest Group). Az RDA kiadásánál már a kapcsolt adatok lehetőségeit is szem előtt tartották. A projekt kezdetei valójában 2007-re nyúlnak vissza, az RDA elemeket és kapcsolatokat ekkor jegyezték be a nyílt medaadatok regisztrumába (Open Metadata Registry) és az RDA szótárba. Ez a projekt képezheti bölcsőjét az új RDA kommunikációs formátumnak is.61

Az átállás időpontja

A Library of Congress RDA-ra való áttérésének napját 2013. március 31-ére tűzték ki. Az amerikai nemzeti partnerintézmények valamint a brit, kanadai és az ausztráliai nemzeti könyvtárak szintén 2013 első negyedévében tervezik bevezetését. A programban szorosan együttműködő Deutsche Nationalbibliothek sem marad
le sokkal: 2013 közepe tájára tették az RDA-ra váltás idejét.62

Az RDA az angol nyelvterületen kívül – EURIG

A forrásleíró keretszabályzat alakulását sok európai intézmény is követte, főként azok, amelyek az AACR2 több-kevesebb adaptálással honosított változatát használják, illetve ahol az RDA bevezetését határozottan fontolgatták. 2009-től ugyanis felmerült egy európai érdekszövetség megalakulásának gondolata; az előkészületek után 2011. szept. 27-én Koppenhágában formálisan is megalakult az európai RDA érdekeltségi csoportja, European RDA Interest Group
(EURIG) elnevezéssel.63 Az alapító intézmények (British Library, Svéd Királyi Nemzeti Könyvtár, Die Deutsche Nationalbibliothek, Biblioteca Nacional de Espana) nyilatkozatot adtak ki, amelyben kifejtik: minthogy az RDA
szabályzat nemzetközileg elfogadott elvekre, modellekre és szabványokra alapozó katalogizálási szabályzat, Európában is érdeklődésre tarthat számot. Az EURIG figyelemmel kíséri a fejleményeket, részt vesz a fejlesztésekben,
elősegíti a szabályzat európai igényekkel való harmonizálását, segíti a fordítómunkát, az RDA bevezetését és alkalmazását.64

Az RDA első európai bemutatása Koppenhágában, 2010. augusztus 8-án volt. Kilenc nemzeti könyvtárból vettek részt az EURIG és a JSC által szervezett szemináriumon és megvitatták az RDA alkalmazásának lehetőségeit. A legelszántabbak
a németországi és franciaországi képviselők voltak, akik kinyilvánították: a dokumentumtípusonkénti előírás-sorozatok helyett az FRBR-re alapozva dolgoznának ki egységes szabályrendszert. Az RDA bevezetésekor azonban az egyes országok továbbra is megtartanának sajátos nemzeti jellegzetességeiket, illetve kihasználnák az RDA nyitottságát, opcióit az egyes kultúrák és katalogizálási hagyományok arculatának megőrzésére.65

Az EURIG írásom időpontjában 30 intézményt tömörít (Magyarországról nincs tagintézmény). Az RDA német fordítása 2012-ben már megjelent a Walter de Gruyter kiadónál.66 Az RDA Toolkit hírei között pedig egy újabb tudósítás a
spanyol nyelvű fordítás készültéről ad hírt.67

Az RDA-t nemzetközi használatra tervezték, gyakorlati megnyilvánulása ennek az ALA (American Library Association) 2012. évi kongresszusának egyik ülése az új koncepció befogadásáról más országokban és nyelvterületeken.
Több régióban folynak a vizsgálatok az RDA adaptálásáról, bevezetéséről. Az új érdeklődők között van Dél-Amerika, Új Zéland, és Kína két legjelentősebb konzorciuma: a nemzeti könyvtár és a kínai akadémiai könyvtár és információs
hálózat közös szervezete.68

Összefoglalás

Az RDA, Resource Description and Access – Forrásleírás és hozzáférés új korszakot nyit a katalogizálásban. Jelentős változásokat hozhat a könyvtári adatok szerepében, a dokumentumok (források) feltárásának módjában és a keresés
hatékonyságában, ugyanakkor nyitott a ma még nem ismert felhasználások iránt is. A szabályzat a katalogizálás hagyományainak vívmányait megtartva és újraértelmezve lép tovább, vállalva információs korszakunk kihívásait. Az elméleti hátteret, a tágabb koncepciót és a lehetőségek kiaknázására tett törekvéseket megértve, reményünk lehet arra, hogy az elmúlt ötven év számítógépes katalógusainak kritikáit hamarosan elfeledhetjük. Az új szabványról és a hozzá
kapcsolódó eszközökről bizonyára lesznek újabb kritikáink és újabb elvárásaink, miközben a bibliográfiai feltárás lényege nem változik. A magam részéről reménykedem abban, hogy az RDA hozzá tud járulni a feldolgozómunka megkönnyítéséhez, az adatkezelés minőségét jobbá teszi, valósággá válhat a metaadatok vándorlása,
újrahasznosulása és kreatív beágyazása. Ha eddig olyan érzésünk volt, hogy a jelenlegi feltételek közepette még mélyen a digitális őskorban járunk, az új keretbe helyezett katalogizálás jó eséllyel nyújthat reményt arra, hogy a digitális
paleolitikumtól már eltávolodhatunk.

Köszönetnyilvánítás

A tanulmány részben a Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB, Balassi Intézet) által támogatott, 2012-ben folytatott horvátországi tanulmányút eredményeként született. Itt mondok köszönetet Mirna Willernek is a szíves együttműködésért.

Irodalom

Az internetes források meglétének legutóbbi ellenőrzési dátuma 2012. december 4.

1. Elsődleges források

RDA források

RDA honlap http://www.loc.gov/aba/rda/ és

RDA Toolkit http://access.rdatoolkit.org/ American Library Association ; The Canadian Library Association ; CILIP (Chartered Institute of Library and Information Professionals).

The RDA (Resource Description and Acceess) Vocabularies. Open Metadata Registry. http://rdvocab.info/

Joint Steering Committee for Development of RDA. Working documents. 2005- http://www.rda-jsc.org/working2.html

Report and recommendations of the U.S. RDA Test Coordinating Committee. 9 May 2011, revised for public release 20 June 2011 http://www.loc.gov/bibliographic-future/rda/source/rdatesting-finalreport-20june2011.pdf

Testing Resource Description and Access (RDA). Library of Congress, Working Group on the Future of Bibliographic
Control. Honlap. http://www.loc.gov/bibliographic-future/rda/

Egyéb elsődleges források

ALA Connect. RDA Worldwide, June 24, 2012 http://ala12.scheduler.ala.org/node/258;

EURIG honlap http://www.slainte.org.uk/eurig/

EURIG – Cooperation Agreement, 2011. http://www.slainte.org.uk/eurig/docs/EURIG_cooperation_agreement_2011.pdf

[FRAD] Functional Requirements for Authority Data: a Conceptual Model : final report, December 2008. Ed. by Glenn E. Patton ; IFLA Working Group on Functional Requirements and Numbering of Authority Records (FRANAR). München, Saur,2009. (IFLA Series on Bibliographic Control ; vol. 34) ISBN 978-3-598-24282-3

[FRBR] Functional Requirements for Bibliographic Records : final report. IFLA Study Group on the Functional Requirements for Bibliographic Records. Amanded, corrected, 2009.
www.ifla.org/en/publications/functional-requirements-for-bibliographic-records

[FRBR (magyar)] A bibliográfiai tételek funkcionális követelményei : zárójelentés. Készítette az IFLA Bibliográfiai Tételek
Funkcionális Követelményei Munkacsoportja ; ford. Berke Barnabásné. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2006.
http://www.ifla.org/files/cataloguing/frbr/frbr-hu.pdf

[ICP] Statement of International Cataloguing Principles [Nyilatkozat a nemzetközi katalogizálási alapelvekről]. IFLA, 2009.
http://www.ifla.org/files/cataloguing/icp/icp_2009-en.pdf
vagy
http://www.ifla.org/publications/statement-of-international-cataloguing-principles

[ISAAR (CPF)] Kenyeres István: A második nemzetközi szabvány: az ISAAR (CPF) [bevezető]. ISAAR (CPF) : szervezetek/testületek, személyek, családok levéltári azonosító leírásának (authority record) nemzetközi szabványa, második kiadás. Ford. Kenyeres István, Kruzslicz Péter, Takács Edit. = Levéltári Szemle, 55. évf. 3. sz. (2005), p. 32–70.

[ISBD] International Standard Bibliographic Description (ISBD). Area 0 : Content, Form and Media Type Area. Recommended by the ISBD Review Group ; approved by the Standing Committee of the IFLA Cataloguing Section. International Federation of Library Associations and Institutions, December, 2009.
http://www.ifla.org/files/cataloguing/isbd/area-0_2009.pdf

Library of Congress Bibliographic Framework Initiative. Honlap http://www.loc.gov/marc/transition/

Library of Congress Bibliographic Framework Initiative Update Forum ALA Midwinter Meeting, Dallas, Texas January 22, 2012. Meeting Summary

http://www.loc.gov/marc/transition/pdf/bibframework-alamw-minutes-2012.pdf

MARC 21 Format changes to accommodate RDA (Draft). Library of Congress. Marc Standards. Honlap. A jegyzék legutóbbi frissítése: 04/05/2011 http://www.loc.gov/marc/formatchanges-RDA.html

MSZ 3423/1-83 A bibliográfiai leírás besorolási adatai. Fogalommeghatározások
2. Szakirodalom

A brief history of AACR. JSC RDA honlap. Kronológia. http://www.rda-jsc.org/history.html

BLAKE,Virgil L. P.: Forging the Anglo-American cataloging alliance: descriptive cataloging, 1830–1908. = Cataloging &
Classification Quarterly, vol. 35 no. 1–2 (2002), p. 3–22.

Cato, Anders: RDA in Europe: making it happen! EURIG–JSC Seminar on RDA,

Copenhagen, Denmark, August 8, 2010. = Cataloging & Classification Quarterly, vol. 49 no. 1 (2011), p. 54–61.

Coyle, Karen: RDA vocabularies for a twenty-first-century data environment. = Library Technology Reports, 46/2 February/March (2010), 39 p.

Dudás Anikó: A besorolási adatok egységesítésének problémái a dokumentumleírásban. PhD értekezés. 2005 (2006).
http://mek.oszk.hu/08400/08416/

GU, Ben: Recent cataloging-related activities, Chinese library community. Scat News, No 36, December 2011, p. 9. www.ifla.org/files/assets/cataloguing/scatn/scat-news-36.pdf

Miller, Liz: Resource Description and Access (RDA) : an introduction for reference librarians. = Reference & User
Services Quarterly, no. 50 (2011), p. 216–222.

Oliver, Chris: Introducing RDA : a guide to the Basics. London,
Facet Publishing, 2010. 128 p. ISBN 978-1-85604-732-6

Pisanski, Jan – Žumer, Maja: User verification of the FRBR
conceptual model. = Journal of Documentation, vol. 68 no.
4 (2012), p. 582–592.

Rácz Ágnes: A kiadványok bibliográfiai számbavétele ; Leíró katalogizálás. 3.1.2.2. Az entitás-kapcsolat modell. In: Könyvtárosok kézikönyve. Szerk. Horváth Tibor, Papp István. 2. köt.,
Feltárás és visszakeresés. Budapest, Osiris, 2001. (Osiris Kézikönyvek), p. 196–201.

Randall, Kevin M.: RDA: end of the world postponed? = The Serials Librarian, no. 61 (2011), p. 334–345.

Tillett, Barbara B.: FRBR and cataloging for the future. = Cataloging & Classification Quarterly, vol. 39 no. 3 (2005),
p. 197–205.

Tillett, Barbara B.: What is FRBR? A conceptual model for the bibliographic universe. Library of Congress Cataloging
Distribution Service, revised February 2004.
http://www.loc.gov/cds/downloads/FRBR.PDF

Wiggins, Beacher: Library of Congress announces its long-range RDA training plan. Library of Congress, Updated
March 2, 2012. Hír a honlapról. http://www.loc.gov/catdir/cpso/news_rda_implementation_date.html

Willer, Mirna: A Review of „Introducing RDA: A Guide to the Basics”. = Cataloging & Classification Quarterly, vol. 50 no.
4. (2012), p. 337–341.

Jegyzetek

1. Oliver, 1. Ahol másképp nem jelölöm, ott a fordítások tőlem származnak (D.A.)

2. Részletesebben l. hozzá Blake; Dudás, a vonatkozó részleteket a II., III. és IV fejezetekből, 24–159.; rövid kronológiai
áttekintés: A brief history of AACR, JSC RDA honlap www.rda-jsc.org/history.html

3. Report and Recommendations of the U.S. RDA Test Coordinating Committee. 9 May 2011, revised for public
release 20 June 2011 http://www.loc.gov/bibliographic-future/rda/source/rdatesting-finalreport-20june2011.pdf

4. Oliver, 2.

5. Miller, 217.

6. Vö. Miller, 219 és Oliver, 37–45.

7. A JSC RDA fejlesztésével foglalkozó bizottság honlapja: http://www.rda-jsc.org/

8. ICP. Első változata Frankfurti Alapelvek elnevezéssel vált ismertté, 2003-ból.

9. Miller, 218.

10. Oliver, 1.

11. Vö. FRBR, 3., FRAD, 17.

12. Tillett (2005), 197–198.

13. Miller, 216.

14. FRBR, 8, 79.

15. FRAD, 83.

16. Oliver 22, Miller, 218.

17. Magyar nyelvű összefoglalója: Rácz, 196–201.

18. Oliver, 22.

19. Az ábra alapja: FRBR, 14. Az ábrán a kettős nyíl egy vagy több megvalósuló entitásra utal, a fordított irányba mutató
szimpla nyíl egyetlen entitásba való belefoglalást jelez. Felhasználtam Berke Barnabásné magyar fordítását, amelytől
egy helyen eltértem: a Megjelenési forma és a Példány közötti viszonyra (exemplified) a mása kifejezést használom
a „szemléltetése, példázata” helyett. Megfelelő volna a “példányosulása” kifejezés is, az objektumorientált programozás
nyelvezetéből kölcsönözve. Vö. FRBR (magyar), 21.

20. ISAAR (CPF), 35. o./14. jegyzet

21. Csak a könyvtári besorolási funkcióval ellátott adatokra főkuszál; nem tárgyalja a tárgyi feltárással kapcsolatos attribútumokat és kapcsolatokat és az adatkezeléssel kapcsolatos feldolgozói információkat sem (például az adatkezeléskor hozott döntések dokumentálása, a változatok referencia-adatai stb.). Vö. FRAD, 15–16.

22. A FRAD 19. oldalon lévő ábrája alapján.

23. Oliver, 26.

24. Vö. RDA Toolkit, 9: Identifying Persons (A személyek azonosítása).
25. A felsorolt jellemzőkre Oliver is felhívja a figyelmet, vö. Oliver, 24–26, 33.

26. Oliver, 13–17.

27. Oliver, 57., 93–97.

28. Uő., 57–58.

29. Uő. 1–3.

30. Uő., 92.

31. Oliver, 62. A reprezentációs elvről bővebben l. uő., 62–66.

32. A példák az RDA Toolkit RDA – MARC 21 szemléltető anyagából származnak. A magyar nyelv szempontjából érdemes megjegyeznünk, hogy az RDA nem módosított az eddigi angol-amerikai gyakorlaton, miszerint a személynév családnév elemét (aminek a megjelenítésben rendszó funkciója van), nyelvre való tekintet nélkül, a sorrendi pozícióval és veszszővel jelöli. Magyar nyelvű felhasználói környezetben a vesszőt, mint írásjelet, ki kell iktatni. Ez azonban már megjelenítési kérdés, amivel az RDA nem foglalkozik.

33. Vö. Joint Steering Committee for Development of RDA. Working Documents, 2005-. A dokumentumgyűjteményen
belül: 5JSC/LC/8 Bible Uniform Titles szakaszcímnél, a 2006–2007 közötti egyeztetés anyaga.

34. Oliver, 51.

35. A GMD helyett beépülő besorolások előzménye többek között az ISBD kiegészítése az ún. 0. adatcsoporttal, vö.
International Standard Bibliographic Description (ISBD). Area 0 : Content, Form and Media Type Area.

36. Bővebben l. Oliver, 50–56.

37. L. hozzá az RDA Toolkit honlapról: Announcement: Publication of RDA terms for Content, Carrier, Media
type vocabularies http://www.rdatoolkit.org/content/325 valamint Nyílt metaadatok regisztruma: Open Metadata
Registry. The RDA (Resource Description and Acceess) Vocabularies http://rdvocab.info/.

38. A változások listája megtekinthető a MARC 21 honlapjáról: MARC 21 Format changes to accommodate RDA
(draft) http://www.loc.gov/marc/formatchanges-RDA.html. A MARC 21-hez kapcsolódó szemléltetések az
RDA Toolkit honlapján közzétett példaanyagból származnak.

39. Oliver, 84.

40. Library of Congress Bibliographic Framework Initiative. Honlap. Lásd a 2012. május 22-ei híranyagot http://www.loc.gov/marc/transition/news/modeling-052212.html

41. Miller, 219.

42. L. hozzá Pisanski – Žumer cikkét.

43. Uő., 220.

44. Uo.

45. Uő., 337.

46. Willer, 337–338. Az ISBD pontos megfeleltetése az FRBR-rel
még nem készült el.

47. Randall, 337–338.

48. Report and Recommendations…, 3.

49. Randall, 338–339.

50. Uő., 339.

51. Uő., 339–341.

52. Uő., 341.

53. Uő., 341–342.

54. Uő., 333–334. és Report and recommendations…, 40–111., szemléletes például az új és régi szabályzat alapján készített bibliográfiai leírások időráfordítás szerinti összehasonlító táblázata a 65. oldalon.

55. Report and recommendations…

56. Report and recommendations…, 79–82.

57. Library of Congress Bibliographic Framework Initiative Update Forum ALA Midwinter Meeting, Dallas, Texas
January 22, 2012. Meeting Summary http://www.loc.gov/marc/transition/pdf/bibframework-alamw-minutes-2012.pdf

58. Bibliographic Framework Transition Initiative. http://www.loc.gov/marc/transition/

59. Bibliographic Framework Transition Initiative. News, May
22, 2012 http://www.loc.gov/marc/transition/news/modeling-052212.html

60. Randall, 340.

61. Uő., 340–341. és Coyle, ez utóbbi önálló tanulmány a bibliográfiai adatok, az entitás-kapcsolat modellek, metaadat-
modellek és az RDA lehetséges szerepéről a weben, ismertetve a szükséges technológiai átalakításokat is.

62. Library of Congress Announces Its Long-Range RDA Training Plan (Updated March 2, 2012), hír a LoC honlapjáról

http://www.loc.gov/catdir/cpso/news_rda_implementation_date.html

63. EURIG honlap http://www.slainte.org.uk/eurig/

64. EURIG – Cooperation Agreement http://www.slainte.org.uk/eurig/docs/EURIG_cooperation_agreement_2011.pdf

65. Cato

66. A német kiadás bibliográfiai adatai: RDA : Resource Description and Access. ALA [Hrsg.], CLA [Hrsg.] , CILIP
[Hrsg.]. Berlin, De Gruyter, 2012. 1096 p. ISBN 978-3-11-026789-1

67. RDA in Translation – Spanish. RDA Toolkit. News www.rdatoolkit.org/translation/Spanish+&cd=1&hl=en&ct=clnk&
client=firefox-a

68. A konferencia előadásainak bemutatói elérhetők az ALA Connect honlapról (szekció: RDA Worldwide); a kínai érdeklődésről l. továbbá Gu, 9.

A bejegyzés kategóriája: 2012. 4. szám
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.

Forrásleírás és hozzáférés. Az új angol-amerikai katalogizálási szabályzat (RDA) és kritikája bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. dudas.aniko hozzászólása:

    Az értelemzavaró elgépelések helyesbítése (a nyomtatott változat oldalszáma, zárójelben az elgépelt alak, csillagok jelzik javítandó karaktereket, majd a sor alatt a helyes forma):

    p. 728. (Charles *C.* Cutter)
    - helyesen: Charles A. Cutter

    p. 731. (A *FRAD*-ban a felhasználói feladatok az FRBR-rel megegyezőek, de kiegészülnek a navigálás feladatával: a katalógus tegye lehetővé a hozzáférési pontok közötti tájékozódást, és kapcsolja össze az összetartozó dolgokat.)

    - helyesen: Az ICP-ben a felhasználói feladatok az FRBR-rel megegyezőek, de kiegészülnek a navigálás feladatával: a katalógus tegye lehetővé a hozzáférési pontok közötti tájékozódást, és kapcsolja össze az összetartozó dolgokat.

    p. 742. (Az előző katalogizálási szabályok módszerétől az *RDF*-nek az a megközelítésmódja is különbözik, hogy minden elemet megnevez és definiál a bibliográfiai metaadatokban, az instrukciók pedig az adatelemek értékének rögzítésére irányulnak.)

    - helyesen: Az előző katalogizálási szabályok módszerétől az RDA-nak az a megközelítésmódja is különbözik, hogy minden elemet megnevez és definiál a bibliográfiai metaadatokban, az instrukciók pedig az adatelemek értékének rögzítésére irányulnak.

    Dudás Anikó

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!