Tanulmányok
A megyei-járási könyvtári hálózatok kialakulása 1. rész
TÓTH Gyula
A tanulmány első része a megyei-járási könyvtári hálózatok 1952 és 1960 közötti időszakát tárgyalja. Magyarországon közművelődési könyvtárakat a rendszer részeként először 1949 és 1952 között hoztak létre, ezek voltak a körzeti könyvtárak. Ezekből és az addig kevés helyen működő városi könyvtárból szervezték meg a megyei-járási hálózatokat. 1952-ben minden megyében megyei könyvtárat alapítottak, a 138 járásban pedig úgy tervezték, hogy 1954 végéig szerveznek járási könyvtárakat, de a feladat túl nagy volt, és 1960-ig elhúzódott. Ekkor fejeződött be a megyei, járási, városi és falusi könyvtárak hálózatának a kialakítása.
Ahol volt korábban városi könyvtár, ott a létrejött megyei és járási is erősebb lett, de rendbetételük, feltárásuk évekig tartott. Az 1952. évi minisztertanácsi határozat még nem kínált modellt a megyei és járási könyvtárak számára: ez csak 1953–1954-re készült el.
A megyei könyvtárakat tudományos és közművelődési könyvtárnak szánták, de a hagyományok, a gyenge állomány és a képzetlen személyzet miatt kezdetben csak népkönyvtári színvonalon teljesítettek. (Voltaképpen nagyobb falusi könyvtárak voltak, a járásiakhoz hasonlóan.) Hiba volt 1952-ben kiszakítani a megyei és járási könyvtárakat a városi fenntartásból, és az összevonás is formális volt eleinte.
Az 1952 végén tartott országos könyvtárügyi konferencia javasolta, hogy a megyei könyvtárakban és a nagyobb városokban hozzanak létre gyermekrészleget, mely az első fontos lépés volt a public library-szerű könyvtár felé.
Könyvtárak a peremhelyzetben élők szolgálatában: börtönkönyvtárak 2006–2010
AMBERG Eszter
A tanulmány a 2006–2010 között eltelt időszak statisztikai adataira és könyvtárosokkal folytatott konzultációk tapasztalataira támaszkodva ad helyzetképet a magyarországi börtönkönyvtárakról és börtön-könyvtárosokról. A modern büntetés-végrehajtási intézetekben a börtönkönyvtáraknak kulcsszerepet kell vállalniuk az oktatási, a nevelési, a rekreációs és a rehabilitációs programok támogatásában, hogy elősegítsék a fogva tartottak visszatérését a társadalomba. Ahhoz viszont, hogy a magyarországi börtönkönyvtárak e feladatnak jól megfeleljenek, fejleszteni kell őket. A jelenleg „szigetekként” működő börtönkönyvtárak a kulturálisan és nyelvileg egyre sokszínűbb intézetek falai között képtelenek kielégíteni a fogva tartottak valamennyi olvasási és információs igényét, ezért e könyvtáraknak együtt kellene működniük a többi könyvtárral, és részt kellene venniük a hazai könyvtárközi kölcsönzésben. Törekedni kell arra, hogy a börtönkönyvtárakban is képzett könyvtárost alkalmazzanak, és kényelmes berendezésekkel ellátott, tágas szolgáltatási terek legyenek. Jobban ki kellene használni a modern információtechnológia által kínált lehetőségeket, természetesen a biztonság veszélyeztetése nélkül. A börtönkönyvtár felzárkóztató, esélyteremtő intézményként átvezetheti a fogva tartottakat a tudásalapú társadalomba, ezért is kiemelten fontos fejlesztése.
Szerzők nyomában. A könyvtári szabványok szerepe az intézményi publikációs adattárak névkezelési stratégiájában
KÖNTÖS Nelli
Az intézményi publikációs adattárak a tudományos kommunikáció új eszközei. A digitális repozitóriumok személynév-kezelési gyakorlata jelentősen eltér a könyvtári feldolgozómunkában alkalmazott szabványoktól és szabályzatoktól. Az adattárak hátterében működő nyílt forráskódú szoftverekben nincs mód személynév típusú besorolási rekordok létrehozására, a szerzők egyedi azonosítására, valamint az egy-egy személyhez tartozó névvariánsok összekapcsolására, így a repozitóriumokba feltöltött publikációk visszakeresésében komoly nehézségek és pontatlanságok jelentkezhetnek. A rendszerek megbízhatóságának és hitelességének növelése érdekében jelentős előrelépést jelentene a MARC alapú besorolási adatcsere-formátum alkalmazása, illetve a szerzőknek az ISO által kidolgozott ISO 27729-es szabványnak megfelelő International Standard Name Identifier (ISNI) kódrendszerrel történő azonosítása.
Aki keres, az talál? Kutatás és információszerzés a digitális korban, könyvtáron innen és túl
2. rész
PERJÉSI Vera
A tanulmány folytatása a technológiai fejlődésből és a korszellemből fakadó, előző részben (Könyvtári Figyelő, 2012. 1. sz.) bemutatott kihívásokra ad módszertani válaszokat. Elismerve, hogy a gyűjteménykezelés és tudásszervezés eszközeinek tárháza korunk információtechnológiai lehetőségei mellett csaknem végtelen, a szerző néhány (elsősorban szakkönyvtári környezetben alkalmazható) példán keresztül illusztrálja, hogy a könyvtár a megváltozott felhasználói igények és szokások mellett is hozzáadott értéket képvisel a tudományos kutatás világában. A második részben részletezett, gyakorlatban is jól működő javaslatok mind azt a célt szolgálják, hogy minden olvasó megtalálja a maga könyvét. Az Open Science támogatása, a fizikai állomány digitalizálása, az egységes elveken nyugvó nemzeti és nemzetközi közös katalógusok építésében való részvétel, a Web2.0 kihasználása és testre szabása mind esélyt adnak a jövő könyvtárosának, hogy újradefiniálja szerepét a digitális korban, melynek eredményeképp fokozatosan eltávolodik a tudás őrzőjének passzivitásától, és egyre inkább az ösztönző-támogató ismeretszerzési koordinátor tulajdonságait ölti magára. Mindehhez azonban nem csak új készségek, képességek, hanem a könyvtár fizikai térként való újragondolása is szükséges, hiszen a tudományos kutatás és gondolkodás radikálisan átformálódott keretei között majdan a könyvtár lehet a különböző tudományterületek képviselőinek elsődleges találkozóhelye, a transz-diszciplináris eszmecsere élő közege.
MÚLTUNKBÓL
A budapesti Egyetemi Könyvtár két törzsgyűjteménye –XVI–XVII. századi nem hungaricum nyomtatványok
KNAPP Éva
A budapesti Egyetemi Könyvtárban a nyomtatvány-anyag forrásértékének közismertté tétele érdekében az elmúlt években új célrendszer fogalmazódott meg: az 1800 előtti nyomtatványállomány századonként önálló külön-gyűjteményekbe rendezése és elektronikus feldolgozása. A koncepció megvalósításához szükségessé vált a korábbi nyomtatvány-raktározási rendszer teljes átalakítása, a nyomtatványok folyamatos, tervszerű tisztítása és restaurálása. A több mint tíz éves munka eredményeként megvalósult a XVI. századi, úgynevezett Antiqua/Antikva-állomány és a XVII. századi, úgynevezett Barokk-gyűjtemény új raktározása és teljes, elektronikus formában megjelenített, jelentős mértékben a könyvtár falain belül kidolgozott, ma már országosan használt MOKKA-R szabvány segítségével történt feldolgozása. A tanulmány a két új külön-gyűjteményt mutatja be több értékes könyv ismertetésével.
Könyvtári feladatok a Domonkos Örökségvédelmi táborokban 
NÉMETH Katalin
A vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény 2004 óta rendezi meg a Domonkos Örökségvédelmi Tábort. 2006 és 2008 kivételével minden évben lelkes fiatalok segítették a Gyűjtemény levéltári és könyvtári anyagának válogatását, feldolgozását. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának könyvtár, történelem, levéltár, művészettörténet és latin szakos hallgatói különleges módon egészíthetik ki egyetemi tanulmányaikat a nyári program keretében, melyet szakmai gyakorlatnak is tekinthetünk. A domonkos könyvtár köteteinek feltárása kivételes kihívás elé állítja a fiatalokat, mivel a speciális gyűjtemény szaktudásuk egyesítését igényli: ugyanis nem mindegyik hallgató rendelkezik a szükséges kompetenciákkal (latin, német és legalább még egy nyelv ismerete, teológiai jártasság). A tanulmány bemutatja, hogyan járulnak hozzá az egyetemisták a Rendtörténeti Gyűjtemény fejlődéséhez, illetve milyen szerepet játszik a nyári társadalmi munka a hallgatók speciális képzésében. (csak elektronikusan: http//ki.oszk.hu/kf)
KITEKINTÉS
Megkésett felvetés. A cári Oroszország könyvtárügye és olvasáskultúrája (1830–1916)
SONNEVEND Péter
A XIX. század utolsó harmadában II. Sándor reformévtizedének utóhatásaként az orosz könyvtárügy is fellendült. Megszületett egy új, demokratikus intézmény, a közkönyvtár, melynek fejlődésével párhuzamosan a kultúra többi közvetítő ága (a könyvkiadás, sajtó, múzeumok stb.) is virágkorát élte. A szerző bemutatja az orosz közkönyvtárak fejlődésének első negyedszázadát, a kibontakozás éveit 1880 és 1905 között, majd az 1905 és 1916-közötti évekre eső rövid fénykorukat. Külön fejezet tárgyalja az olvasás helyzetének alakulását, új műfajok megjelenését (népi irodalom, krimi) és ezek olvasóit, bemutatja a kölcsönzött könyvtári könyvek nagyságrendjét, összetételét. Egy másik fejezet a könyvtárosok helyzetéről, önszerveződésükről, képzésükről, egyesületeik és szaklapjaik működéséről ad áttekintést. Összességében a korszak könyvtárügyének mérlege felemásnak tekinthető, mert a központi kormány az esetek többségében inkább lassította, semmint támogatta a liberális szemléletű közkönyvtárak térhódítását. Az olvasás terjedése, a társadalmi mobilitás vágya, a szórakozás igénye, a különféle civil kezdeményezések elindulása, a mecénások megjelenése és a könyvtáros szakma önszerveződése mind hozzájárultak a korszak könyvtárainak fejlődéséhez, melyet az első világháború, majd utána a bolsevik forradalom fékezett le.
Az efemer kiadványok gyűjtésének nemzetközi gyakorlatáról és annak tanulságairól
DANCS Szabolcs
Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 22. (58.) 2012. no. 2. pp 336–342. .
A könyvtári gyűjteményszervezés egyik bonyolult kérdése a gyorsan avuló kiadványok kezelésének ügye. Napjainkban újra kell gondolni, milyen kiadványok tartoznak az efemer anyagok közé, ezeknek milyen körét és milyen szempontok alapján érdemes feldolgozni és megőrizni. A szerző bemutatja az angolszász, a német, a francia és a svéd nemzeti könyvtári gyakorlatot, e kiadványtípus gyűjtendőnek és nem gyűjtendőnek tekintett típusairól készített gyűjtési szabályzatait. A nemzetközi gyakorlat nem egységes, de egyes példái idehaza is továbbgondolásra, megfontolásra érdemesek. A hazai gyűjtéssel kapcsolatban a szerző felvet néhány további szempontot: javasolja az efemer terminus bevezetését, a gyűjtendő efemer kiadványok körének és tematikájának szűkítését, valamint gyűjtőköri kooperáció létrehozását.
WIESENMÜLLER, Heidrun: A német könyvtári hálózatok jövője. Kritikai észrevételek a Tudományos Tanács és a Német Kutatási Társaság ajánlásairól. (BuB, Forum Bibliothek und Information, Jg. 63. 2011. H. 11–12. pp. 790–796.)
Töm.: Murányi Lajos
A német tartományi kultuszminiszterek állandó konferenciája megbízta a Tudományos Tanácsot (WR), hogy értékelje a német regionális könyvtárhálózatokat. Jelentésüket 2011-ben tették közzé, melyben nemcsak külön-külön, hanem országos rendszerként is vizsgálták a regionális hálózatokat. Közben a Német Kutatási Társaság (DFG) Tudományos Könyvtárak és Információs Rendszerek Bizottsága is foglalkozott a témával, és a könyvtárhálózatok továbbfejlesztéséről készített állásfoglalást. A két testület közös nyilatkozatot is közreadott, véleményük erősen kritikus volt. A jelen tanulmányban a három dokumentum állításairól és ajánlásairól fejti ki kiérlelt gondolatait a szerző.
Könyvszemle
Szinnyei univerzuma0
GYURCSÓ Júlia: Idősb Szinnyei József bibliográfia 1–2. 2011. (Ism.: Szabó Sándor)
“Minden az olvasással kezdődik!” Egy fontos konferencia előadásairól
Az olvasás össztantárgyi feladat. Szerk. Nagy Attila, Köntös Nelli, Imre Angéla. 2011. (Ism.: M. Fülöp Géza)
Angol nyelvű kézikönyv a referálásról
KOLTAY Tibor: Abstracts and abstracting. A genre and set of skills for the twenty-first century. 2010.
(Ism.: Feimer Ágnes)