Tanulmányok

Egy szerző – egy téma: változatok történelmi oldalfényben némi kommentárral
Sebestyén Géza a falusi könyvtárakról (1942, 1947, 1956)
SONNEVEND Péter

A falusi lakosság könyvtári ellátásának megszervezése örökzöld témája volt a 20. századi magyar könyvtárügynek. Sebestyén Géza (1912–1976) mindig szívügyének tekintette a kistelepülésen élők színvonalas (városi szintű) könyvtári szolgáltatásának megszervezését és folyamatosan tájékozódott a hasznosítható külföldi példákról is.
Sebestyén e tárgyában születetett írásai lehetővé teszik, hogy megfigyeljük, miként alakult a kérdésfelvetés és a rá adott válasz a történelem egyes – jelentősen eltérő – korszakaiban. A közlemény Sebestyén három időpontban (1942, 1947, 1956) készült tanulmányának összehasonlítását adja. A három említett időpontban született írás többféle könyvtári ellátási szintről gondolkodik, az önálló, független kiskönyvtártól kezdve a vándorkönyvtár (tájkönyvtár), majd a körzeti könyvtár eszméjéig. Sajátos, hogy az első írás gondolatai, mondatai, adatai mintegy kétharmados terjedelemben a következő két írásban is helyet kaptak. Mindháromban visszatérő elem a könyvtár nevelő funkciójának kiemelése, és azonos bennük az a megállapítás is, hogy atomizált népkönyvtárakkal nem lehet megoldani a falusi lakosság könyvtári ellátását.

Aki keres, az talál? Kutatás és információszerzés a digitális korban könyvtáron innen és túl
PERJÉSI Vera

A tanulmány azt fejti ki, hogy a digitális korban sem változott meg alapvetően a könyvtárak küldetése, de teljesítéséhez már nem lehet ragaszkodni a hagyományos módszerekhez. A digitális korban az ismeretek teljességre törő gyarapítása, rendelkezésre bocsátása mellett fontos az információtömeg strukturálása, rangsorolása a használó számára. Minden könyvtárnak meg kell találnia a maga olvasóját, akit meggyőzhet arról, hogy azért érdemes könyvtárba járnia, mert ott olyan módszertani vagy tudástöbblethez jut, amit az internet nem képes nyújtani. A könyvtár tudományos ismeretterjesztő munkája a nyomtatott világ ismeretelméleti kapaszkodóinak elvesztése után felértékelődik. A könyvtárak akkor válhatnak a digitális kor nyertesévé, ha megőrzik küldetéstudatukat, felhasználó-központú szemléletüket, és képesek átvenni a kor szellemiségét. A modern könyvtárban ott van a tudás elérésének ígérete, de ennek teljesítése alapvetően a könyvtáros hozzáállásán múlik. A szerző konklúziója, hogy szakmai nyitottsággal, felkészültséggel, empátiával és hivatástudattal a könyvtár megőrizheti szerepét az információszolgáltatásban. 

Műhely

A mi “rejtett potenciálunk”
TÓH Máté

A K2 (Könyvtár 2.0) kísérleti műhely (http://blog.konyvtar.hu/k2/) egyik célja a felsőoktatási intézményekben folyó könyvtár- és információtudományi kutatások népszerűsítése, továbbá hogy bemutatkozási lehetőséget biztosítson programjain tehetséges egyetemi, főiskolai hallgatóknak, kutatóknak. A következő két írás szerzője a K2 műhely egyik rendezvényen ismertette tanulmányát.

A személyes információszervezés (PIM) és a mobil eszközök
NAGY Gyula

Az összeállítás a PIM (Personal Information Management), azaz a személyes információk menedzselését ismerteti a mobil eszközök (okostelefonok és táblagépek) használatában, és kitér a könyvtári alkalmazásokra is. A könyvtárakat a mobil eszközök felhasználásában eddig inkább az elektronikus olvasás, a folyóiratok, ill. egyéb dokumentumok elektronikus megjelenésének biztosítása jellemezte. A szerző az androidos okostelefonok és a táblagépek PIM-funkcióinak részletes bemutatásával olyan információs környezetet vázol fel, amelynek ismerete, használata a könyvtárosok szakmai munkáját is segítheti.

Hely- és művelődéstörténeti célú temetői nyilvántartó rendszer fejlesztése
MOLNÁR Sándor

A könyvtári munkában alkalmazott technikákat, amelyek a feltárást és a visszakereshetőséget segítik, ki lehet terjeszteni a nem könyvtári dokumentumok körére is. A szerző a temetői sírkövek adatbázisba rendezésére és honlap készítésre vállalkozott, és a kecskeméti Szentháromság temető kegyeleti park besorolást kapott műemléki részében mért fel 419 – többségében száz évnél idősebb, rossz állapotban lévő – sírkövet. Először leltárba vette a sírköveket, majd részletes leírást készített róluk. A keresés megkönnyítésére részletes térképet állított össze a területről. A sírhelyek adatairól ún. sírkártyát lehet kiíratni, ami lényegében az adott sírkő katalóguscédulához hasonlítható tömör leírása. A vállalkozással – a sírkert műemléki részének elektronikus formában történt archiválásával – lényegében megvalósult a pusztulófélben lévő sírok, tágabb értelemben véve a kulturális örökség egy kis szeletének megőrzése.
Múltunkból

Kereszty István emlékezete
POGÁNY György

A 19. századi nagy bibliográfus generáció (Szabó Károly, Szinnyei József, Petrik Géza) 20. századi utódait (Hellebrant Árpád, Kiszlingstein Sándor, Barcza Imre, Horváth Ignác ) kevésbé őrizte meg a szakmai emlékezet. Ők nem voltak olyan kezdeményező iskolateremtők, mint a nagy triász tagjai, de áldozatos munkásságuk fontos része lett a szakmatörténetnek. Ebbe a második nemzedékbe tartozott Kereszty István (1860–1944) is, aki előbb Szinnyei József mellett dolgozott az OSZK újonnan létrehozott Hírlaptárában, majd évtizedekkel később, 1920-ban a Zeneműtár megszervezése lett utolsó szakmai feladata. Munkásságát számon tartják a bibliográfusok, ugyanakkor a zenei és sportéletnek is aktív részese volt, ezen kívül pedig szakíróként, kritikusként, fordítóként, tanárként és zeneszerzőként is ismert volt.
Az írásból Kereszty hírlaptári és sajtóbibliográfusi munkásságát, majd a zenei gyűjtemény létrehozása, és egy zenei szakbibliográfia indítása érdekében tett törekvéseit ismerhetjük meg.

“Irodalom könyvészet nélkül: vagyon leltár vagy ország térkép nélkül”. Kertbeny Károly élete és könyvészeti tevékenysége
POGÁNYNÉ RÓZSA Gabriella

Kertbeny Károly (1824–1882) torzóban maradt könyvészeti munkássága nem olyan léptékű, mint a híres bibliográfus triászé (Szabó, Szinnyei, Petrik), de könyvészeti elképzelései, bibliográfiaelméleti törekvései megérdemlik az utókor figyelmét. Kertbeny minden figyelmét a magyarság és a magyar szellemi élet külföldi megismertetésének szentelte. Ezt szolgálta fordítói, publicisztikai, lexikon-szócikkírói és lapalapítói tevékenysége is. Sokat utazott és hosszú évekig tartó külföldi útjai alatt az európai nagykönyvtárak állományából elkezdte kigyűjteni a magyar vonatkozású műveket. 1862-re már mintegy 50 000 cédulát gyűjtött össze a külföldi könyvtárakban található magyar vonatkozású, idegen nyelvű művekről. Kertbeny nem csupán a szűkebb értelemben vett nemzeti bibliográfia egyik jeles munkatársa, hanem a hungarika-bibliográfia első jelentős alkotója, aki e műfaj megalapozásában maradandót alkotott. Kertbeny bibliográfiai törekvéseit életében kevés siker övezte, de elképzelései beépültek a később megvalósuló bibliográfiai számbavétel kereteibe.

Szlovákia egykori magyar könyvtárairól Brogyányi Kálmán könyvtári kézikönyve ürügyén
KÉGLI Ferenc

Az 1941-ben Pozsonyban megjelent könyvtártani kézikönyv nem tartozik a közismertek közé. Szerzője, Brogyányi Kálmán (1905–1978) a pozsonyi Városi Magyar Könyvtár vezetőjeként dolgozott, egyébként pedig a szlovákiai magyar kulturális élet meghatározó alakja volt. Mivel művét megjelenése után a magyarországi szaksajtó nem ismertette, sőt később is csak említés szintjén került szóba, a hazai szakma számára gyakorlatilag ismeretlen. Brogyányi a közkönyvtárosok számára foglalta össze a gyakorlati tudni- és tennivalókat, és korszerű alapozó elméleti ismereteket is kínált. A tanulmány bemutatja a kézikönyvet, és jelentőségének megértéséhez felvázolja a szlovákiai magyarok kulturális törekvéseit, továbbá a szlovákiai magyar könyvtárak életét. A kézikönyv a szlovákiai magyarság fontos kulturális dokumentuma.

Kitekintés

A jelentés, az igazság és az információ
BUDD, John M. (Töm.: Koltay Tibor)

A tanulmány a külföldi szakirodalom (Tarski, Rorty, Predelli, Dretske stb.) alapján elemzi az igazság és az információ jelentése közötti összefüggéseket, például azt, hogy az információ létezéséhez szükséges-e a jelentés és az igazság közötti kapcsolat. A jelentés és az igazság kapcsolata az információval sokféleképpen közelíthető meg. Az analitikus filozófia szerint a jelentést és az igazságot az köti össze, hogy jelentés nélkül nincs igazság, mert egy igaz állításnak értelme is van. A referencia is fontos, de nem egyedüli alkotóeleme a jelentésnek. Az információ tehát értelemmel bíró kommunikatív cselekvés, amelynek célja igaz állítások és feltételek létrehozása, tartalmazza azokat a kommunikatív cselekvéseket is, amelyeket a célközönség értelemmel bírónak tart.

A CERTIDoc próbajáték margójára, avagy adaptáljuk-e a könyvtári és információs szakemberek európai minősítési rendszerét?
HAIZLER Lászlóné PÁRDI Beáta

A CERTIDoc (vagy LIS Euroguide) a könyvtárosokkal, információs szakemberekkel szemben elvárható készségekre, képességekre építő, francia szakemberek által kidolgozott kompetencia-modell. A szerző felmérte, hogy a hazai szakmai köztudatban mennyire ismert a LIS Euroguide alapján végezhető önellenőrzés, illetve maga az európai minősítési rendszer, és hogy hazai bevezetése elképzelhető-e. Elemzése a következő kérdéseket tárgyalja: mi a minősítés célja, milyen összefüggés van a minősített könyvtáros és a minősített könyvtár között, milyen érveket, ellenérveket említettek vizsgálatában a megkérdezettek, milyen tennivalók szükségesek a rendszer bevezetéséhez, illetve mi gátolja bevezetését, mi jellemezné a magyar rendszert, fontos-e, hogy minél több tanúsítványt szerzett információs szakemberünk legyen, végül pedig azt, hogy CERTIDoc-kal vagy nélküle? Mivel a szerző azzal is bővítette a tapasztalatait, hogy részt vett a CERTIDoc hazai próbaminősítési eljárásán, ezért válasza egyértelműen a honosítás mellett szól.

Gazdasági nehézségek idején. Egyetemi könyvtári tapasztalatok Angliából
JUBB, Michael (Töm.: Mohor Jenő)

Az egyetemi könyvtárak számára az elmúlt évek nagy mértékű változásokat hoztak. Megnőtt az egyetemek hallgatói és oktatói létszáma és a könyvtárak szolgáltatásai mind jobban elmozdultak a digitális környezet felé. 2009 óta azonban az egyre csökkenő költségvetés okozta gondokkal is meg kell küzdeniük. A könyvtáraknak egyfelől eleget kell tenniük a tartalmak iránt jelentkező megnőtt igényeknek, másrészt újabb digitális szolgáltatásokat kell nyújtaniuk, és szorosabb kapcsolatot kell fenntartaniuk a használóikkal is. A pénzügyi nehézségek és a személyzeti leépítések közepette folyamatos innovációra, a régi rutinok feladására, és a könyvtárak közötti együttműködésre van szükség. Az egyetemi könyvtárak többsége még hibrid, nyomtatott és digitális tartalmak egyaránt megtalálhatók az állományban, mert a kutatókat és a tanulókat érdeklő tartalmak egy része még nem érhető digitálisan. A ritkán használt nyomtatott anyagokat több könyvtár használói is igénybe vehetik, megfelelő együttműködési megállapodások révén. Hosszú távon a nyílt hozzáférés biztosítása is költségcsökkentő tényező, de egyelőre a repozitóriumok működtetése terhet jelent a könyvtáraknak.
Fontos, hogy a könyvtárak bemutassák, szolgáltatásaiknak bizonyítható kapcsolata van az intézményi sikerekkel. A tanulmány olyan példákat, ötleteket ismertet, amelyekkel az Egyesült Királyságbeli egyetemi könyvtárak kezelik helyzetüket a megváltozott körülmények között.

“A könyvtárak a használókért vannak!”
GUERRINI, Mauro (Töm.: Mohor Jenő)

Ranganathan egyik törvénye kimondja, hogy a könyvtárak használatra valók (Libraries are for use). Erre építve az írás azt fejti ki, hogy a könyvtáraknak a digitális környezetben is az a feladatuk, hogy biztosítsák a tartalmakhoz való hozzáférést, hiszen a használókért vannak. A könyvtár jelenkori paradigmája az ismeretekhez való nyílt hozzáférés biztosítása mindenki számára: tehát hozzáférés a helyiségekhez, a hagyományos és a digitális gyűjteményekhez, a helyi és az online szolgáltatásokhoz.

Könyvszemle

“Örökös munkában fáradott elméje”
Szabó Károly: Napló és tanulmányok. Kolozsvár, 2010. (Ism.: Bényei Miklós)

Mégis mozog … a könyvtár – út az itinerating library-től a kibermobilig
Kulturális valóságismeret és EKF 2010. 35 éves a pécsi kultúraközvetítő képzés. Tudományos konferencia és emlékülés. Szerk. Koltai Zsuzsa, Pécs, PFEEFK, 2011. (Ism.: Egervári Dóra)