TANULMÁNYOK

Sebestyén Géza a közkönyvtárügy megújítója (is)
TÓTH Gyula

Sebestyén Géza (1912–1976) az 1945 utáni magyar könyvtárügy kiemelkedő személyisége, a nemzeti könyvtár főigazgató-helyettese, a nemzeti bibliográfiai rendszer megújítója, az OSZK számítógépesítésének elindítója volt. Munkásságát a szakmai emlékezet szinte kizárólag nemzeti könyvtárbeli érdemei alapján tartja számon, noha a közkönyvtárak fejlesztésével és modernizálásával pályája kezdetétől foglalkozott.
A tanulmány Sebestyénnek a közkönyvtári hálózat kiépítésében, a körzeti rendszer megszervezésében betöltött szerepét mutatja be. Sebestyén már 1942-ben kidolgozta a körzeti könyvtárak felállításának tervét, amely 1946-ban lett a demokratikus művelődési program részévé. A falusi és a városi lakosság könyvtári ellátásáról hasonló volt az elképzelése: azt tervezte, hogy a kiskönyvtárakat nagyobb egységek fogják össze, és ezeknek az ún. „könyvtárbokroknak” a középpontjában a körzeti könyvtár áll, az egyes kiskönyvtárak ennek fiókjaiként működnének. Ez a rendszer biztosítani tudná a kisebb egységek állományának folyamatos cseréjét, miközben az olvasók a körzeti központot is használhatnák, ahol szakképzett könyvtárosoktól segítséget kaphatnak.Sebestyén részt vett az 1947-es (meg nem valósult) közkönyvtári rendszerről készült törvénytervezet kidolgozásában is. A tervezet a település lélekszáma szerint kialakítandó könyvtári hálózat felállítását tervezte. A körzeti könyvtárak szervezése 1949 és l951 között zajlott, de a kezdeti lendület hamar elhalt.
Sebestyén figyelme ezután a városi és a megyei könyvtárak fejlesztésére irányult, elképzeléseiben az angolszász hagyományok tükröződnek. A tanulmányban a kevésbé ismert Sebestyén-dokumentumok néhány részlete is olvasható, amelyek Sebestyén elkötelezettségét igazolják a közkönyvtáraink nyugati mintájú fejlesztésében.

MŰHELY

Az Országos Széchényi Könyvtár müncheni anyagának rekatalogizálása
DANCS Szabolcs

Az Országos Széchényi Könyvtár müncheni anyaga azokat az 1926 előtt bekerült dokumentumokat tartalmazza, amelyeket a müncheni Hof-und Staatsbibliothek szakrendszerének helyi viszonyokra átdolgozott változata alapján raktároztak. Az állomány zöme a könyvtáralapító Széchényi Ferenc könyvtárából és más magángyűjteményekből (Jankovich Miklós, Kölcsey Ferenc, Horvát István stb.) bekerült művekből áll; zömmel monográfiák, de aprónyomtatványok és folyóiratok is vannak közöttük. A 2010 tavaszán indult projekt célja az volt, hogy az elektronikus katalógus számára újra feldolgozzák ezt az állományrészt, amelyet még kiegészítettek az I. világháborús gyűjteményrész, a díszművek gyűjteményének és a kegyeleti gyűjteménynek – mintegy 180 000 dokumentumnak – a feldolgozásával. A tanulmány a munkálatok megszervezéséről és fő lépéseiről számol be. Az alapelv az információk gyors megtalálásának biztosítása volt, tehát már a feldolgozás szakaszában gondoltak a majdani hozzáférési pontokra, és a használók érdekében gazdag utaló rendszert építettek ki. Ehhez először tipológiai fogalomtárat, majd a leírás egységesítése érdekében olyan házi szabályzatot dolgoztak ki, amelynek hatálya kiterjed a régi nyomtatványok feldolgozásával foglalkozó valamennyi egységre. Az előkészítés és a tesztidőszak lezajlott és megkezdődött a feldolgozás, melynek menetét folyamatábra is szemlélteti. A munka az elsődleges célokon túl – egységesített feldolgozás, sok szempontú visszakeresés – a magángyűjtemények virtuális rekonstruálását és a nemzeti bibliográfia teljessé tételét is szolgálja.

A Széchényi-gyűjteményhez tartozó dokumentumok azonosítása
SZŐTS Zoltán Oszkár

2010 áprilisában megkezdődött az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) törzsgyűjteményébe 1926 előtt került, elektronikusan feltáratlan dokumentumok autopsziára épülő feldolgozásának megszervezése (ld. erről Dancs Szabolcs írását ugyanebben a számban). A feltárás során kiemelt feladatnak tekintették a törzsgyűjteménybe került fontosabb magángyűjtemények, mindenekelőtt a könyvtáralapító, Széchényi Ferenc gyűjteményének rekonstruálását.
A müncheni szakrendszer 1867 és 1875 között történt bevezetése szakosztályok szerint helyezte el, szórta szét a szervesen összefüggő magángyűjteményeket, akkoriban ugyanis ezek együtt tartását és proveniencia szerinti rendezését elavultnak tartották. A müncheni állományrész mostani számítógépes feldolgozásakor az autopszia alapján történő adatfelvétel révén lehetővé válik a proveniencia-adatok feltüntetése. A tanulmány bemutatja az azonosításhoz használható forrásokat, majd azt a folyamatot, amellyel a Széchényi-gyűjteménybe tartozó könyvek azonosítását végzik.

Kölcsey Ferenc könyvei a nemzeti könyvtárban
A költő gyűjteményének rekonstruálási kísérlete a müncheni állomány rekatalogizálása során
FUCSIK Rita

Az OSZK müncheni állományának rekatalogizálása során megkezdődött a Kölcsey Ferenc (1790–1838, magyar költő, politikus, nyelvújító) hagyatékából származó művek azonosítása is. A könyvtárba került Kölcsey-hagyatékról 1867-ben jegyzék készült, ezt a jegyzéket tekintette alapul Szabó G. Zoltán: Kölcsey Ferenc könyvtára és olvasmányai c. munkájában, és ez utóbbi művet használták kiindulásként az azonosítást végző feldolgozók is. A szerző részletesen ismerteti a hasonlítás és feldolgozás munkameneteit, majd példákon keresztül mutatja be a felmerült problémákat (például a possessorok azonosításának eseteit, a sajtóhibák kiszűrését, a téves adatok helyesbítését).

MÚLTUNKBÓL

Művelődés, olvasás és könyvtár a Magyar Szemle (1927–1944) című folyóiratban. 2. rész
SONNEVEND Péter

A Magyar Szemle tematikai bemutatása ezúttal a sajtó áttekintésével, a könyvkultúrával (kiadás, kereskedelem, közönség), majd az olvasással és könyvtárüggyel foglalkozó témákkal folytatódik. Különösen jelentős felmérések születtek a diákolvasók (gimnazisták és egyetemisták) olvasási teljesítményéről, de szólt írás a munkanélküliek olvasmányairól is. A könyvtárak vonatkozásában külföldi példák is előfordulnak (varsói könyvtárak, pozitív amerikai minták), ám természetesen e körben is a hazai problémák dominálnak. Eddig szinte ismeretlen írások (például Balogh József és Bisztray Gyula tollából) hívják fel a figyelmet a lap európai kitekintésű szerzőinek munkásságára. Fontos Benedek Andrásnak az 1941-es székelyföldi könyvtári körképet tartalmazó írása, miként Sebestyén Géza első ismert könyvtárpolitikai megnyilatkozása (a falusi olvasók ellátásáról) is. Ez az 1942-ben napvilágot látott elemzés egyben a téma utolsó előfordulása a folyóirat hasábjain.
A folyóiratot bemutató, kétrészes tanulmány összegzése szerint nem volt könnyű a reformkonzervativizmust (adott esetben a fennálló viszonyok bírálatát) összeegyeztetni a mindenkori kormánypolitikával fő irányával.

A vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény
NÉMETH Katalin

2001-ben Vasváron rendezték meg „A domonkos rend Magyarországon 1221–2001” című kiállítást, melynek anyaga a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény, a mai könyvtár és levéltár állományának alapját képezte. A szakkönyvek, a rendi szerzők munkái és a rendi vonatkozású kiadványok képezték a későbbi szakkönyvtár alapját, a kéziratok pedig a levéltárét. A kiállítást követően döntöttek arról, hogy a vasvári kolostorban helyezik el a rend OSZK-ból visszakapott 1200 kötetét, és pályázati pénzből helyiséget alakítottak ki a műemlékkönyvtár számára. A műemlékkönyvtár mellett működik még a rendtörténeti szakkönyvtár is, amely a tudományos kutatást segíti. A gyűjtemény rendezése feldolgozása, kutatásra alkalmassá tétele évek óta tart. A gyűjtemény feltárásnak kérdéseiről, és a munka állásáról számol be a tanulmány.

KITEKINTÉS

A referálás újrafelfedezése?
KOLTAY Tibor

Mivel az információs túlterhelés előbb-utóbb mindenkit érint, ezért továbbra is nélkülözhetetlenek lesznek az olyan szakemberek, akik pontosan vissza tudják adni, azaz ki tudják vonni a lényeges észrevételeket a dokumentumokból. Az információk közti tájékozódás egyik fontos eszköze a referátum. A referálás lényege a professzionális információsűrítés. A Web2.0-án nagyon sok az amatőr tartalom, sok az elektronikusan elérhető teljes szövegű folyóirat is, de a szakemberek ezek mellett, ezeken kívül szükségük van pontos, lényegi, sűrített információkra. A referálásnál az ún. dokumentációs olvasási technikát alkalmazzák, amely nagy mennyiségű szöveg lényegre törő, válogató, nem memorizáló olvasása. Lényeges eleme a referálásnak a kritikai gondolkodás és a kritikai olvasás, de a kritikai referátumkészítés már problémát vet fel.

Áttekintés a Svéd könyvtárakról
THOMAS, Barbro (Töm.: Németh Márton)

Az ismertetett tanulmányt a szerzője a 2010-es göteborgi IFLA kongresszus alkalmából írta országa könyvtárügyéről és a fejlesztési elképzelésekről, amelyhez ez ismertető készítője szubjektív megjegyzéseket fűzött, lévén maga is résztvevője a kongresszusnak. A tanulmány először alapadatokat közöl a svéd könyvtárakról, majd a könyvtárhasználókról, a modern közkönyvtári szolgálatról, az iskolai könyvtárakról, a könyvtári infrastruktúra helyzetéről, az irodalomtámogatási programról, a közkönyvtári haszonkölcsönzés működéséről, a nemzeti könyvtár feladatairól, az egyetemi és felsőoktatási könyvtárakról, a könyvtári jogalkotás mechanizmusáról, valamint a civil szervezeti kultúráról.

“Olvasónak születtek” – olvasásra nevelés kisgyermekkorban. Egy olasz program első tíz éve
MALGAROLI, Giovanna (Töm.: Mohor Jenő)

1999-ben indult a „Nati per leggere” program az olasz könyvtáregyesület (AIB) és a gyermekegészségi központ közös vállalkozásaként azzal a céllal, hogy megszerettessék az olvasás a kisgyermekekkel és szüleikkel, illetve gondozóikkal. 2008-ban az NPL országos felmérést végzett az elért az eredmények megismerésére, és e dokumentált tapasztalatokról számol be az írás.

KÖNYVSZEMLE

Gondolatok Sipos Anna Magdolna: A magyar könyvtárjog históriája 1867-től napjainkig című művet olvasván.
SIPOS Anna Magdolna: A magyar könyvtárjog históriája 1867-től napjainkig. (Ism.: Haraszti Pálné)

A közértelmesség szolgálatában. A szellemi műhely élén Monostori Imre
MONOSTORI Imre: Könyvtárosként és egyébként. Munkarajzok. (Ism.: Nagy Attila)
Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 21. (57.) 2011. no. 4. pp. 822–826.
könyvtárosi hivatás , megyei könyvtár ,  Magyarország, József Attila Megyei Könyvtár, Tatabánya

Biblioteamus és Öregiskola, avagy többcélú művelődési intézmény más nemzetnél és nálunk
Biblioteamus. Il Centro Culturale Polivalente di Cattolica. A cura de Annamaria Bernucci, Orlando Priaccini, Andrea Toscani. (Ism.: Mohor Jenő)