Malgaroli, Giovanna: Nati per leggere: Un primo bilancio a dieci anni dall’avvio (1999–2009). c. cikkét (= Bollettino .AIB, 50. vol. 2010. 1/2. no. 7–24. p.) Mohor Jenő tömörítette
1999-ben indult el a „Nati per leggere” – olvasónak születtek – elnevezésű országos program Olaszországban, az olasz könyvtáregyesület (AIB), a gyermekgyógyászok kulturális egyesülete (ACP) és a gyermekegészségügyi központ (CSB) közös vállalkozásaként. A Nati per leggere (NPL) célja az olvasás megszerettetése a kisgyermekekkel és szüleikkel, illetve a gyermekek gondozóival. A programban könyvtárosok, gyermekgyógyászok, pedagógusok és önkéntesek vesznek részt. A cikk azt szándékozik leírni, hogy miképpen bontakozott ki a program 1999-től 2008-ig, amikor az NPL országos felmérést végzett az elért eredmények és a program helyzetének megismerése érdekében.
Könyvek és közös olvasás az első életévekben
A hangos felolvasás és a könyvekkel való korai ismerkedés alapvető tapasztalatok már a kisgyermek életének első hónapjaitól kezdve. Az édesanya és a családtagok hangjának hallgatása kíséri a gyermek növekedését, és meghatározza nyelvi fejlődését. A dalok, versikék, rigmusok és altatók minden gyermek szókincsének első alkotóelemei közé tartoznak. Hat-hét hónapos korára a gyermek már képes egy könyvet – épp úgy, mint bármilyen más tárgyat – manipulálni. Ha „felfedező útján” kíséretet kap, megtanulja felismerni a funkciókat, és a könyvet is egyre inkább megfelelő módon használja majd. A szülő (vagy az a felnőtt) aki úgy dönt, hogy megosztja a gyermekkel az olvasás felfedezését, nem sajnálhatja az időt, ki kell, hogy várja a megfelelő pillanatot, és semmit nem szabad erőltetnie. A könyvek közös „használata” és a felolvasás csak akkor számítanak, csak akkor hatnak, ha mind a gyermek, mind a felnőtt számára örömöt jelentenek. Az olvasóvá nevelés másik fontos összetevője a megfelelő könyv kiválasztása. A jól megválasztott könyv megfelel mind a felnőtt, mind a gyermek érdeklődésének, figyelembe veszi a gyermek képességeit és kompetenciáit, és – amint az IFLA vezérfonal mondja – a gyermek számára stimuláló, de nem frusztráló tapasztalatot nyújt. Az olvasás-tanulással foglalkozó tanulmányok azt bizonyítják, hogy a könyvekkel és az olvasással családi körben való korai találkozás nagyban elősegíti a későbbi olvasás- és írástanulást, a kielégítő iskolai előmenetelt.
Az olvasáshoz való viszony a családban
2005-ös statisztikai adatok szerint azon olasz családok körében, ahol 3 és 10 év közötti gyermek van, a közös olvasás (felolvasás) elterjedtsége 52,5% („természetesen” az Olaszországra jellemző megosztottsággal: észak- és közép Itáliában 56%, délen és a szigeteken 41–41,9% az olvasó családok aránya). Az NPL néhány (az ország különböző részein található) nagyobb és kisebb városban, illetve községekben külön felmérést végzett az olvasáshoz való viszony változásának megfigyelésére a program megjelenése előtt, illetve az olvasást népszerűsítő „beavatkozás” után. Azokat a szülőket, akik egy héten legalább öt napon olvasnak gyermeküknek, megkérdezték, hogy mi az a három dolog, amit ezeken a napokon legszívesebben tesznek a gyermekkel; mit tesznek, hogy segítsék a gyermek elalvását; mit tesznek most, amiről úgy gondolják, hogy a gyermek segítségére lesz, ha majd iskolába kerül.
Ez a felmérés nem a program elvárt eredményeinek (nyelvi fejlődés, növekvő kompetenciák, iskolai előmenetel) teljesülését értékelte, hanem arra koncentrált, hogy mennyiben változott az olvasás szerepe a családban a gyermekorvosok közreműködésével lezajlott promóciós tevékenységek után. Az NPL vizsgálat eredményei eltérnek az olasz statisztikai intézetétől: északon és középen 28%-ról 39,67%-ra, délen 12%-ról 32,5%-ra való emelkedést mértek. Azon a területen, ahol a program öt éves folyamatos promóciót végzett, melynek során a gyermekorvosok könyveket ajándékoztak, még nagyobb (20%-ról 47%-ra) növekedést mértek.
A több frontos beavatkozás szükségessége a gyermekek esélyegyenlősége érdekében
Akár a statisztikai intézet, akár az NLP adatait tekintjük, sok még a tennivaló, különösen azon gyermekek elérése érdekében, akik családjában általában alacsony az olvasás iránti igény, nem járnak könyvtárba, és akiknek nincsenek is könyveik. Belátván, hogy a könyvtárak és a nevelési intézmények nem tudják az olvasás népszerűsítésével a három éven aluli gyermekeket is elérni, megszületett a gyer¬mek¬gyógyászok bevonásának gondolata. A gyermekorvos – főként a gyermek első életéveiben – fontos és tekintélyes alak a család szemében, elér a legkülönbözőbb szociális és kulturális hátterű családokhoz, és tartós kapcsolatot alakít ki azokkal. Valamilyen kulturális promócióba (mint az NPL) való bekapcsolódás a gyermekorvos számára is változást jelent: olyan eszközt kínál, ami jobbá teszi munkáját, amivel segítheti a szülőt, hogy jobban megismerje saját gyermekét.
Jóllehet a projekt megkülönböztető jegye a könyvtárosok és a gyermekorvosok közötti szövetség, az NPL azt javasolta, hogy érjenek el és vonjanak be mindenkit, aki szívén viseli a gyermekek jólétét. Valójában az NPL helyi fenntartói és működtetői között megtalálhatók a helyi kulturális, egészségügyi, szociális szolgáltatások munkatársai éppúgy, mint a kulturális és önkéntes egyesületek tagjai, szülői csoportok és így tovább. (Az NPL körül kialakult beszélgetések és tapasztalatcserék nyomán létrejött internetes levelezőlista 2308 címet tartalmaz, közülük 755 könyvtáros, 123 gyermekorvos, 21 szülő, 14 pedagógus, a többi 1395 nem tartozik e csoportok egyikébe sem.)
A program kapcsolatai
Mint a 2008-as felmérés adatainak elemzéséből látható, a projekt különféle helyi támogatókat talált: községeket, megyéket, tartományokat, helyi egészségügyi vállalkozásokat, oktatási intézményeket, egyesületeket, könyvkereskedéseket, az ACP és az AIB helyi szervezeteit. Nem egy esetben olyan személyes hálózatot alakítottak ki, ahol mindenki a maga szerepét és kompetenciáját kihasználva, a gyermekek által gyakran látogatott helyeken megteremtette a könyvekkel és az önkéntesek vagy hivatásos művészek által tartott felolvasással való találkozás lehetőségét.
Az NPL helyi megjelenését jellemző néhány lényeges akció:
- a közreműködők felvilágosítása a projekt tudományos hátteréről: a gyermek pszichomotoros és kognitív
- fejlődéséről és arról, hogy mit és hogyan olvassunk a gyermeknek;
- a szülők ellátása az olvasással kapcsolatos tájékoztató anyagokkal;
- a gyermek korának megfelelő könyv ajándékozása, amit lehetőleg a gyermekorvos adjon át, kontroll-látogatás alkalmával;
- kis könyvtárak létesítése a gyermekorvosi rendelők, a bölcsődék, óvodák, családgondozó szolgáltatások mellett;
felolvasások a szülőknek mutatandó példaként.
A helyi projektek feltérképezése
A felmérés célja és a kapott válaszok
2008-ban országos kérdőíves vizsgálatot végeztek a helyi projektek számbavétele céljából, annak megállapítására, hogy a helyi viszonyok hogyan módosítják az alap-projektet és a projekt hatásainak felmérésére.
A 376 kitöltött kérdőív közül 183 érkezett az északi, 148 a középső, 14 a déli tartományokból és 31 a szigetekről (26 Szardíniáról). A kérdőívek 65%-a egy településre terjedt ki, 22%-uk egy könyvtári rendszerhez tartozó több települést érintett. Két tartományi, öt kerületi és 18 megyei kiterjedésű projekt küldött választ, 22 projekt iskola-körzetre, 6 pedig szociális-egészségügyi körzetre terjedt ki. A kérdőívek több mint háromnegyedét könyvtárosok töltötték ki, ami egyértelműen jelzi, hogy az északi és középső országrészben az aktív projektek legfőbb előmozdítói a könyvtárak. 35 kérdőívre gyermekorvosok, 12-re pedagógusok, 7-re önkéntesek, 35-re a könyvtárakban, egészségügyi vagy oktatási intézményekben dolgozó más munkatársak válaszoltak.
A helyi közösségekre és a civil társadalomra gyakorolt hatás
Az NPL minden akciója alapvetően a személyeket (a gyermekeket, a szülőket, a velük foglalkozókat, a helyi politika felelőseit) célozza meg, de az ő bevonásuk révén arra is irányul, hogy befolyásolja annak a szociális rendszernek a választásait, prioritásait, aktivitását, amelynek a megcélzott személyek részét képezik. Ezért joggal feltételezhető, hogy egy olyan akció, amely a gyermeket és családját érinti, olyan széles körre terjed ki, melynek révén a részt vevő település egészére hatással van.
2007. december 31-i állapot szerint a helyi projektekkel érintett összlakosság több mint 19 millió fő (az olasz népesség 32%-a), köztük 1.088.645 a 0–5 év közötti gyermek (szemben a 2003. decemberi 15%-kal), azaz négy év alatt az NPL több mint kétszeresére növelte hatókörét.
2007-ben a 8100 olasz település közül 1195 volt a projekt részese, köztük – természetesen – számos egészen kis település és kisváros is, de olyan nagy városok, mint Bologna, Torino, Velence, Trieszt és Róma (19 kerülete közül 11). Több nagyvárosban (pl. Milánó, Nápoly, Palermo) csak egyes kerületek aktívak. Az adatok és az informálisan szerzett ismeretek szerint a legnagyobb városokban (különösen Róma, Nápoly, Milánó említendő) az alacsony szociális kohézió okoz nehézséget a „többszereplős” akció-sorozatok előmozdításában.
Több tartomány és megye a területén működő valamennyi projekt teljes költségét viseli, mások inkább csak a résztvevők képzésére és az ajándék-könyvekre találtak forrást. A pénzügyi források hol az egészségügy, hol az oktatás, hol a kultúra költségvetéséből származnak, de minden esetben több évre biztosították/biztosítják a projekt működését.
Az NPL sajátjává vált minden olyan foglalkozásnak, mely a gyermekeket érinti, és noha a közreműködés mind az egyének, mind az intézmények, testületek részéről teljes mértékben önkéntes, a résztvevők száma folyamatosan emelkedik. A felmérés eredménye szerint 2007-ben 1142 gyermekorvos, 1566 könyvtáros, 3162 pedagógus, 1206 önkéntes és 302 „egyéb” (könyvkereskedő, szociális munkás, adminisztrátor, cserkész, illetve valamely egyesület tagja stb.) dolgozik helyben az NPL célkitűzései érdekében. A legtöbb közreműködő Piemonte, Emilia-Romagna, Lazio, Lombardia és Sardegna tartományban dolgozott. A legtöbb gyermek Piemonte, Emilia-Romagna és Lombardia tartományban vált a projekt részesévé.
Torinóban és az egész Piemonte tartományban (valamint Rómában) kiemelkedően magas a pedagógusok, nevelők, a bölcsődékben óvodákban és más oktatási-nevelési intézményekben dolgozók részvétele. Ennek fényében külön is értékelni kell a nevelők és az oktatási-nevelési intézmények szerepét a könyvekhez és az olvasáshoz való viszony előmozdításában és megszilárdításában a gyermek első életéveiben.
A projektben érdekelt településeken élő egymillió fölötti létszámú 5 év alatti gyermek 24%-át (258.698 gyermeket) érintett egy vagy több alkalommal a projekt valamilyen tevékenysége. 57%-uk kapott ajándékkönyvet, 62% hallgatott felolvasást, 67% vett részt könyvtári rendezvényen. Ezekből az adatokból talán leszűrhető egy olyan következtetés, hogy az olvasás (felolvasás) a külső profik részvételével szervezett speciális eseményből mindennapi, mindenki számára hozzáférhető tevékenységgé válhat.
A kérdőív összeállítói úgy vélték, hogy a projekt eredményeit a következő mutatókon keresztül lehet bemutatni:
- a kisgyermekeknek szánt könyvek forgalmának növekedése a könyvtárakban;
- az érdeklődés felkeltése a szülőkben;
- önkéntes felolvasók csoportjainak létrejötte;
- a projekt szponzorálása;
- más, a projektnek tulajdonítható eredmények.
Az esetek 77,66%-ában mutatkozott a használat és a kölcsönzés növekedése a megcélzott lakosság körében, 76,6%-ában nőtt a szülők körében az érdeklődés az iskolás kor előtti olvasás tekintetében, 30,85%-ában hoztak létre önkéntes felolvasó-csoportokat, 14,36% számolt be szponzorok támogatásáról, és 11,17% egyéb hatásról. Ezek közt említették az olvasás népszerűsítésének beiktatását a terhesgondozásba, fontosságának ismertetését a gyermekorvosi szakképzés során, az együttműködést más, a kisgyermekeket érintő szolgálatokkal, könyvek elhelyezését a gyermekorvosi rendelőkben, a szociális szektorral való pozitív és innovatív együttműködést, a könyvtárba nem járó felnőttek számának csökkenését, és így tovább.
Gyakorlati tevékenység
A Nati per leggere számára az olvasás népszerűsítése elsősorban annak tudatosítását jelenti a kisgyermekes szülőkben, hogy a felolvasás és a könyvek jelenléte a családban megszokott és gyakori jelenséggé váljon.
A kommunikációs tevékenység tehát elsősorban az alábbiakat tartalmazza:
- azt tanácsolják a szülőknek, hogy beszéljenek a kisgyermekhez, olvassanak neki hangosan, gyakran lapozgassák együtt a könyvet, “olvassanak együtt”, még ha csak rövid ideig is;
- átadják a szülőknek azt a leporellót, ami arra vonatkozó információkat tartalmaz, hogy hogyan és mikor javasolják a kicsiknek a könyvet és az olvasást, koruknak és figyelő-képességüknek megfelelően;
- hívják a szülőket, hogy látogassák a könyvtárt, ahol könyvekkel és a gyermek életkorának megfelelő könyvek ajánlásával állnak rendelkezésre;
- egy a gyermek életkorának megfelelő könyvet adnak ajándékba, valamilyen fontos esemény (mint pl. a gyermek egészségi állapotának felmérése) során.
A dokumentált projektek 88,3%-ában tanácsoltak, 84%-ban adtak át információs anyagot, 57,71%-ban ajándékoztak könyvet.
A könyvajándékozás két olyan, a kisgyermekkori olvasást népszerűsítő projekt – az amerikai Reach out and read és a brit Bookstart – jellemzője, amelyekből a NPL merített. Mindkét programban a kisgyermekes családokkal való kapcsolat fő eszköze a könyvek ajándékozása a gyermek életének első öt évében. Az NPL néhány kisebb és közepes gyermekkönyv-kiadóval kötött egyezséget, amelyek kedvező áron bocsátanak rendelkezésre növekvő mennyiségű megfelelő gyermekkönyvet. 2004 óta kifejezetten az NPL számára kiadott könyvek is hozzáférhetők a helyi projektek számára. 2004–2007 között kilenc kiadótól 136.258 könyvet vásároltak, azaz ajándékoztak a gyermekeknek. 2008-ban 12 kiadótól 106.263 gyermekkönyvet vásároltak.
Az olvasásbarát otthoni környezet kialakításának fontosságáról Morroni és Savioli könyve is beszél (Lásd: Solimine, Giovanni: Az olvasás Olaszországban. = Könyvtári Figyelő, 2009. 2. sz. 252–264. p.), amikor bemutatja, hogy a könyvek otthoni elérhetősége, és a szülők olvasási szokásai lényeges, az olvasáshoz való viszonyt meghatározó tényezők.
A könyvajándékozás a gyakorlatban az esetek 23,94%-ában a születés után, a kórházból való távozáskor, vagy az anyakönyvi hivatalnál történik, 23,14%-ban a könyvtárba való beiratkozáskor (ahová a gyermekorvos ajánlására, vagy a könyvtártól kapott írásos meghívás nyomán mentek el). Az előbbi eset nem tűnik nagyon hatékonynak: a szülők egészen mással vannak elfoglalva. Szerencsésebb, ha az egészségi állapot felmérésekor a gyermekorvos adja az ajándékkönyvet. Ez is segít létrehozni azt a kapcsolatot a szülő a gyermek és az orvos között, ami bizalmon, és a gyermekorvos azon tudásán alapul, hogy mindig tudja, mi kell a gyermeknek, fejlődése adott szakaszában. Minden szempontból a legjobb lenne, ha minden felmérési alkalom könyvajándékozással is együtt járna, ám a gyakorlatban – sajnos – ez csak az esetek 1,33%-ában történt meg.
A könyvekkel való találkozás és az olvasásról való tapasztalatszerzés lehetőségeit a kérdőív a gyermekkönyvek könyvtári és gyermekorvosi rendelőbéli jelenlétével mérte fel. A projekt fontos eleme, hogy az olvasás lehetőségével különböző környezetekben találkozzanak a gyerekek és szüleik. Az iskoláskor előtti gyermekeknek szóló könyvek a könyvtárakban az esetek 74–88%-ában állnak rendelkezésre. A gyermekorvosi rendelőkben a könyvek 17–22%-ban hozzáférhetők.
Példát mutatni olvasásból önkéntes felolvasók révén, a könyvtárakban és a gyermekorvosi rendelőkben olyan eszköz, mely nemcsak azt mutatja meg a szülőnek, hogy hogyan olvasson a gyermeknek, hanem azt is, hogy a gyermekük mennyire és mennyi ideig figyel egy felolvasott történetre. A felolvasás az esetek 61,97%-ában volt működő gyakorlat, sokkal gyakrabban a könyvtárakban, ritkábban a rendelőkben.
Az olvasmányt megosztandó élménnyé tenni leginkább dramatizált előadásokkal lehet. A kisgyermekeknek szóló olvasmányok, mesék feldolgozása, animációs, vagy színházi jellegű előadása – ha jól vezetik – az olvasás megosztásának, szocializációjának jelentős tapasztalatát képezhetik. Animációs „műhelyek” az esetek 67,29%-ában vannak jelen, színházi előadásokat 38,56%-ban rendeztek.
A működtetők, az önkéntesek és a szülők motiválása alapvető jelentőségű a helyi projektek növekedése és megszilárdítása szempontjából. A különféle képzési, fogékonyságfejlesztő és motivációs formák elsősorban a projekteket működtetőknek, de nem kevésbé a szülők számára is fontosak, akikből nem egyszer önkéntes felolvasók, a projekt segítői válnak. Nem szokatlan, hogy a szülők segítik elő a projektet, szorgalmazva a könyvkölcsönzés bevezetését a bölcsődébe, óvodába. Az esetek több mint felében voltak továbbképzési alkalmak, 48,4%-ban a működtetők tartottak közös megbeszéléseket tapasztalatcsere és stratégia-alakítás érdekében. A felmért projektek 37,23%-ában voltak kifejezetten a szülők és az önkéntesek fogékonyságának növelését célzó alkalom.
A hét év anyagi ráfordításai
2001-től 2007-ig összesen közel egymillió háromszázezer eurót fordítottak a projektre, ám mivel ez az összeg csak a megválaszolt kérdőívek eredménye, feltehetőleg ennél többet költöttek a projekt keretében. A ráfordítások évről-évre növekedtek, 2007-ben az ezer gyermekre jutó költség a legmagasabb (3829 euró) Valle d’Aosta tartományban volt, azt Piemonte (1891€), Basilicata (1563€) Emilia- Romagna (1471€) követi, míg a legkevesebbet 54 eurócentet Calabria tartományban költötték (ahonnan egyetlen kérdőív érkezett vissza, egy néhány kis települést szolgáló imaházból).
A helyi projektek fő finanszírozói a helyhatóságok, második helyen a megyék állnak, és számos különféle szponzor (egyesületek, magánszemélyek, hegyközségek, gyógyszertárak és üzletek), majd a tartományok és – kisebb mértékben – az üzemek, alapítványok, bankok következnek.
Az eddigiekből már világossá kell válnia, hogy az NPL nem egy promóciós akció, hanem egy hosszú távú program, amelynek folyamatos anyagi ellátásra van szüksége. Ennek érdekében szükség lenne a finanszírozás rendszerezettebbé válására, elsősorban annak érdekében, hogy a könyv-ajándékozás folyamatosan történhessen.
Jó gyakorlatok
Regionális koordinációs csoportok létrehozása
Néhány tartományban (Emilia-Romagna, Abruzzo, Lombardia, Veneto, Friuli-Venezia Giulia) tartományi koordinációs csoportokat hoztak létre a helyi projektek támogatása, és a tartománnyal való kapcsolattartás céljából. Az olasz könyvtáregyesület (AIB) egyik tartományi szervezetének keretei között létrehozott koordináló csoport 2006 óta évente rendez konferenciákat a projekt „működtetőit” leginkább érdeklő kérdéseket és a könyvtárak szerepét középpontba állítva. Abruzzo koordinációs csoportja különösen nagy szerepet játszott a földrengést követően az élet „normális menetének” helyreállításában a könyvtárosok, a gyermekgyógyászok – és nem utolsó sorban – a gyermekek körében. Egy másik (könyvtárosokból és gyermekorvosokból álló) csoport megyei és városi segítséggel továbbképzési alkalmakat szervez; nem egy csoportnak sikerült tartományi akkreditációt szereznie.
Könyvtár a legkisebbeknek
A megfelelően kialakított terek, amelyek egyaránt figyelembe veszik a kicsik, a szülők, a nagyszülők és más kísérők igényit, lényegesek ahhoz, hogy a könyvtár olyan helyként mutatkozzon, amely a fiatal családokat (is) szolgálja. Ennek egyik szép új példája Bologna egyik könyvtárában (Biblioteca Sala Borsa) kialakított „babakönyvtár”. A földszinten, könnyen megközelíthetően kialakított részleg van szoptató-sarokkal, pelenkázóval felszerelt mosdóval, különös gonddal összeválogatott és a legkisebbek számára is hozzáférhetően elhelyezett könyv¬ál¬lo¬mánnyal, ahol színes környezetben rendeznek összejöveteleket a kismamák és a picinyek számára.
Könyvek a gyermekorvosi rendelőben
Azok a gyermekgyógyászok, akik hiszik, hogy a könyveknek és az olvasásnak értéke van a gyermek növekedésében, fejlődésében, klinikai gyakorlatukban is használják a könyveket. Íróasztalukon mindig van egy gyermekkönyv, ami lehetővé teszi a gyerek (és a szülő) viselkedésének megfigyelését egy ilyen tárggyal való találkozáskor, és egyúttal jó alkalmat teremt a könyvekről, az olvasásról való beszélgetés indítására is.
Az önkéntes felolvasók képzése
Az önkéntes felolvasók feladata, hogy pozitív mintát adjanak a szülőknek a hangosan olvasásról, és közvetítői legyenek a projektnek mindenhol, ahol felolvasást tartanak. Mindkét szerepük betöltéséhez olyan ismeretekre, készségekre van szükség, amelynek nem feltétlenül vannak birtokában. Képzésük során elsajátíthatják, hogy hogyan bánjanak a hangjukkal, hogyan viszonyuljanak a gyerekekhez és szüleikhez, hogyan válasszák ki a repertoárjukat alkotó könyveket, illetve (az NPL információs pontjaival együttműködve) a felolvasások helyszíneit.
Kilátások
Az NPL kétség kívüli erőssége abban a képességében rejlik, hogy sok, különféle foglalkozású személyt tudott megszólítani, és aktivitásuk integrálása révén az olvasást „kiengedi” azokról a helyekről, ahová eddig be volt zárva. Mint az eddigiekből is látható volt, a projekt sikere nagyrészt az egyének kompetenciáin és fogékonyságán múlik. Ha tehát sikerül a projektet nemzeti programmá tenni, még inkább el kell terjeszteni, és el kell mélyíteni az ismereteket az olvasásról és annak a kisgyermekre gyakorolt hatásáról. Létre kellene hozni egy tudományos bizottságot, amely össze tudná gyűjteni a különböző tudományterületek (az idegélettantól a pedagógián, fejlődéslélektanon át a nyelvészetig) hozadékát. A projekt sikeréhez nélkülözhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű könyv, azaz a kiadók figyelme a gyermekkönyvek – köztük a legkisebbeknek szólók – megjelentetése iránt. Ennek előmozdítására a torinói nemzetközi könyvvásár alkalmából NPL-díjakat alapítottak a különböző kategóriájú gyermekkönyvek legjobbjainak jutalmazására. A gyermekkönyv-kiadók egyre növekvő számával való megszilárdult együttműködés mellett megindultak a kísérletek a könyvkereskedőkkel való együttműködés irányában is. Az egyik kereskedelmi hálózat – megállapodás alapján – külön polcokon emeli ki az NPL által ajánlott könyveket, és a független könyvkereskedőkhöz szóló weboldalon is képviselteti már magát a projekt.