1. Bevezetés
Ha Indiáról szóló, a könyvtár- és információtechnológia fejlődését bemutató szakcikkeket olvasgatunk, úgy tűnik, hogy csak néhány éves az ország lemaradása a nyugati trendektől, sőt a számítógépesítés és a digitális szolgáltatások némely területén együtt halad az élenjárókkal. Ez utóbbi nem is annyira meglepő, ha belegondolunk, hogy India alig hat évtizede vált függetlenné a Brit birodalomtól, és túl ezen az örökségen, ma is szoros kapcsolatokat ápol a nyugati kultúrákkal, erősen hat rá a globalizáció és részese a fejlődésnek nevezett versenyfutásnak. A pozitív hangvételű könyvtári szakcikkek általában valamilyen fejlesztésről, újításról, szakmai sikerekről számolnak be, többnyire a szakkönyvtárakhoz, kutatási központokhoz vagy a felsőoktatási könyvtárakhoz kötődően, melyek tényleg lépést tartanak a világgal.1 Azonban mélyre zuhanhat emelkedett hangulatunk, ha a nyilvános könyvtárakról és a tömegek könyvtári ellátásának helyzetéről olvasunk. Az a szerencsés könyvtáros, akinek megadatik, hogy kötetlenül barangoljon e kontinensnyi országban, és engedve a szakmai érdeklődés ösztönzésének, saját szemével láthatja, amiről a tanulmányok értekeznek, valami mást is megtapasztalhat, mint ami a szakcikkekben olvasható.
Utam során sikerült jó néhány, különböző típusú és helyzetű könyvtárba eljutnom, beszélgettem a könyvtárosokkal és az olvasókkal, sőt, sok nem olvasóval is, és így közvetlenül megtapasztalhattam, mit jelent a valóságban az indiai kultúra és társadalom ezerszínűsége. A változatosság gyönyörűsége mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a széles szakadékot, ami a köz könyvtári ellátása és a társadalom felsőbb rétegeinek kínált könyvtári ellátás között feszül.
Összefoglalásomban nem célom áttekinteni India teljes könyvtári rendszerét és nem áll szándékomban általános bemutatását adni az országnak és társadalmának.2 Mindössze azokat az élményeimet és tapasztalataimat szeretném megosztani másokkal, amelyeket ebben az európaitól teljesen eltérő kulturális és társadalmi közegben szereztem. Tehát, amikor könyvtártípusokról vagy éppen az indiai társadalmi rétegekről írok, az nem általános helyzetkép, hanem a meglátogatott intézményekben szerzett benyomásaim, illetve a különböző szakmai és nem szakmai beszélgetőtársakkal folytatott eszmecserék összegzése.
2. Könyvtárlátogatások
2.1. Elit könyvtárak csillogása
Hogy ne legyen olyan nagy a sokkhatás, kezdésként lépjünk be valamelyik vezető ágazat kutatását, fejlesztését kiszolgáló könyvtárba, például Bangaloreban, illetve valamelyik nemzetközi szervezet, mondjuk a British Council könyvtárába Mumbaiban. Belépni e könyvtárakba, nem olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk, ugyanis a biztonsági előírások, kis túlzással, elérik egy repülőtéren tapasztaltakat. Egyszeri, idetévedt halandónak, ha nem rendelkezik megfelelő igazolvánnyal, illetve nem sahib (azaz európai) kinézetű, nem sok az esélye, hogy eljusson a hőn áhított, légkondicionált tereket rejtő könyvtár bejáratáig.
Azonban ha ez sikerül, úgy fogjuk érezni magunkat, mintha a könyvtári kultúrájáról méltán híres Nagy-Britannia vagy éppen Finnország egy jól szervezett, magas szinten gépesített könyvtárában járnánk. Természetesen integrált könyvtári rendszer támogatja az egyes könyvtári munkafolyamatokat és teljes hozzáférést biztosítanak az adott szakterület adatbázisaihoz. A helyi munkaállomások mellett vezeték nélküli hálózat teszi lehetővé az olvasóknak saját gépeik használatát. A technikai feltételek meglétét jól képzett könyvtárosok egészítik ki. Azaz, európai szemmel nézve is ideális kutatóhelyet, könyvtárat láthatunk,3 sőt, közép-kelet európai szemmel nézve őket, még irigykedhetünk is.
A felsőoktatási intézmények könyvtárai bár nincsenek mindig ideális helyzetben, de a többségük egy-két hiányosságtól eltekintve, megközelíti az előbbi könyvtárak színvonalát.4 Túl sok szót így nem is pazarolnék rájuk, mert ehhez a könyvtári élményhez nem szükséges Indiába utaznunk.
2. 2. Szakkönyvtárak a szakadék túloldalán
Az iménti csillogásból most ugorjunk át a szakadék túloldalára. Meglepő módon, az állami intézmények könyvtárai, illetve a jelentős tudományos szakgyűjtemények is mostohatestvérként vannak kezelve, legalábbis azok, amelyeket nem karolt fel valamely brit vagy más nemzetbeli tőkeerős támogató.
Ilyen, külön támogatást nem élvező intézmény például a Központi Kormányzati Könyvtár Hindi és Regionális Nyelvű Részlege (más néven Tulsi Sadan Könyvtár), amely a mi hazai viszonyaink között az Országgyűlési Könyvtár egy részlegének feleltethető meg. E könyvtárba bejutni lényegesen könnyebb, mint a British Council könyvtárába, ami azért elgondolkodtató. A könyvtár 170 ezres állománya a hindi és az ország 14 regionális hivatalos nyelvét5 tükrözi. Ez a széles körű nyelvi lefedettség indiai szinten is kiemelkedőnek számít. A könyvek mellett több mint 50 napilap is jár, felölelve a regionálisan hivatalos nyelveket.
A könyvtár azonban – kiemelkedő gyűjteménye ellenére – hozzá nem illő körülmények között, a szakadék elmaradott oldalán van. Az épület például nem alkalmas ekkora állomány befogadására. A polcok túlzsúfoltak és kitakarják az egyébként nagy méretű ablakokat, így természetes fény alig jut be a terekbe. A polcsorok közötti közlekedő folyosók pedig még az akadálymentesítést nem igénylők számára is szűkösek. A polcok között könyvkupacok várnak a visszaosztásra, a folyosók végén lévő munkaszobákban is halomban állnak a feldolgozandó dokumentumok.
A számítógépesítés terén sem állnak olyan jól, mint az említett elit könyvtárak. Néhány éve bevezették a Libsys 4 nevű integrált könyvtári rendszert, amelynek hat moduljából csak a feldolgozó (katalogizáló) funkciót és az OPAC-ot használják, a többi könyvtári munkafolyamatot, például a kölcsönzést vagy a gyarapítást, manuálisan végzik. A könyvtár munkatársai szerint a hiányosságok egyértelműen a fenntartó, a Kulturális Minisztérium szűkös anyagi támogatására és a megfelelő létszámú és képzettségű könyvtárosok hiányára vezethetők vissza.
Nézzünk meg egy másik jelentős, nemzetközi érdeklődésre is számot tartó és hasonlóan mostoha körülmények között tengődő, 67 éves múltra visszatekintő szakkönyvtárat, az Indian Council of World Affairs könyvtárát. A könyvtár lenyűgöző nagyságú gyűjteménnyel rendelkezik: 125 ezer könyv, 30 ezer folyóirat és 700 ezer lapkivágat alkotja az állományát. 202 folyóiratot 1956-ig visszamenőleg analitikusan is feltárnak, e folyóiratok többsége a nemzetközi konfliktusokkal és India politikájával foglalkozik. Gazdag az első és a második világháborúról szóló dokumentumállománya is.
A könyvtár épülete egy viktoriánus stílusú brit örökség, amely eredetileg más célokat szolgált. Ennek ellenére az olvasó- és kutatótermek ideálisak, de a gyűjtemény elhelyezésében problémákkal küzdenek. A helyhiány miatt a gyarapodást nem csak pozitívumként élik meg, hanem problémaforrásként is. Ők is állami támogatással működnek, de a gyűjtemény nagyságához és specifikusságához képest kevés anyagi erőforrással rendelkeznek. Havi gyarapodásuk átlagosan 200 könyv. A könyvtári személyzet száma mindössze 25 fő, beleértve a biztonsági őröket, a takarítókat és a könyvtárosokat. Jelenleg a számítógépesítés kezdeti stádiumánál tartanak. Még hagyományos cédulakatalógust használnak, de már megkezdődött a hatalmas cikkanyag digitalizálása. Erőforrások híján azonban nagyon lassan haladnak, és hasonló okok miatt az integrált könyvtári rendszer bevezetése is csak a távoli tervek között szerepel. A gyűjtemény használói elsősorban történészek, politológusok és a nemzetközi kapcsolatok kutatói Indiából és a világ minden részéből.
2. 3. Iskolai könyvtárak
Még a nagyvárosokban sem általános, hogy az iskolák rendelkezzenek saját könyvtárral.6 Habár mind az iskolák, mind a tanárok részéről meglenne rá az igény, de a fenntartók többsége nem tudja biztosítani a működési hátteret, hiszen sokszor még az oktatás alapfeltételeinek megteremtése is bizonytalan.
Mindezeket figyelembe véve, talán nem fogunk meglepődni a delhi Hathi Sadan Iskolai és Közkönyvtárban történő villámlátogatás során. Már a könyvtár megtalálása sem könnyű, ugyanis az iskolaépület alagsorában helyezték el, jól elrejtve a kívülállók szeme elől. Pedig neve alapján közkönyvtári funkciókat is ellát, de külsősök nem igazán látogatják, az iskolásokon kívül legfeljebb a gyerekek szülei használják.
A könyvtárat az iskola működteti. Állománya közel 10 ezer kötetes, de minden könyvtári munka manuálisan történik, nincsen semmilyen elektronikus szolgáltatás és csak cédulakatalógusuk van.
Látogatásom idején a tanulók munkáiból készült rajz- és plakátkiállítás tette barátságosabbá az alagsori hangulatot. A könyvtár elhelyezéséből adódó negatívumok (a természetes fény hiánya, dohosság stb.) ellenére a könyvtárosok megpróbálják kihozni a legjobbat belőle, és ezt igazolja a tanítás után a könyvtárban található gyerekek nagy száma és lelkesedése. Azaz, iskolai könyvtárként – ahogy egy látogatás alapján megállapítható – betölti a funkcióját.
2.4. Közkönyvtári ellátás
A legizgalmasabb kérdés a közkönyvtárak helyzete, hiszen nekik kell kapcsolatba kerülniük a társadalom többségével, és sokszor az iskolai könyvtárak hiányosságait is pótolva, az alapvető kultúraközvetítő szerepet betölteniük. Fontosságuk és érdekességük miatt néhány jellegzetes példát mutatok be.
2.4.1 Delhi
A közkönyvtárakkal való ismerkedést érdemes egy nagyvárosban, például Delhiben kezdeni. A város közkönyvtári hálózata 58 fiókkönyvtárból, illetve letétből áll, ami önmagában nézve számottevőnek tűnik, ám a 13,5 milliós (agglomerációval együtt 21,5 milliós)7 lakossághoz viszonyítva, igen kevés. (Összehasonlításképpen: a 207 ezer fős Debrecen városi könyvtára 16 fiókkal működik.)
Nézzük meg a hálózat egyik nagyobb fiókját, a Delhi Városi Könyvtár East Patel Nagar-beli fiókkönyvtárát, mely szép példája egy napjaink színvonalán működő, szolgáltatásközpontú közkönyvtárnak.
Gyűjteményük 60 ezer kötetet számlál, négy nyelven (angol, hindi, urdu és pandzsabi) biztosítva az olvasnivalót. A könyvtár egy jellegtelen, többemeletes külvárosi épületben található, melyben megfelelő fényviszonyok, ideálisan nagy terek, egymástól jól elkülönített állományrészek és igényes szolgáltatások biztosítják a használat zavartalanságát. Külön színfoltja a könyvtárnak a gyermekrészleg, ahol a könyvek mellett különféle játékok is várják az apróságokat. Látogatásomkor figyelemre méltó forgalommal találkoztam: sor állt a DVD-kölcsönzésért és a könyvkölcsönzésnek is volt forgalma, és helyben is sokan olvastak. Valamennyi internetes számítógép foglalt volt és kisgyerekek is játszottak a „gyerekszobában”.
A „színfalak” mögé nézve sem kell csalódnunk. Igaz, hogy a régi könyvek még cédulakatalógusban vannak feltárva, de az új beszerzések már bekerültek az elektronikus adatbázisba. Ők a Kohe Open Access Library nevű integrált könyvtári rendszert használják. A szolgáltatások köre hasonló képet mutat, mint az otthoni közkönyvtáraké: ingyenes internethasználat, DVD- és CD-kölcsönzés, könyvkölcsönzés, előjegyzés, olvasói kérések beszerzése stb. A könyvtár helyet ad különféle programoknak is, például táncoktatásnak, kiállításoknak. Megközelítőleg kétezer beiratkozott olvasójuk van. Elsősorban iskolások, ami azzal magyarázható az igazgató szerint, hogy a felnőttek nagy része nem elég iskolázott, ezért nincs is igényük a könyvtárhasználatra.8 Mindenestre, ha valakinek India fővárosában járva könyvtári szolgáltatásokra lenne szüksége, bátran meglátogathatja ezt a könyvtárat.
Maradjunk továbbra is Delhiben, és kukkantsunk be a városi könyvtár Kasturba Gandhi Mag fiókjába, amely szöges ellentéte az előzőnek. A mindössze ötezres gyűjtemény egy kis méretű helyiségben található. Első ránézésre olyan benyomást kelt, mintha egy otthoni, egyszemélyes, falusi kiskönyvtárba léptünk volna. Jobban körbenézve, ez túl idilli benyomásnak bizonyult.
Az állomány kb. 40%-a angol nyelvű, 60%-a hindi nyelvű művekből áll. A periodika részleg 7 napilapot és 15 folyóiratot (elsősorban női, családi, ill. gyerekújságokat) gyűjt. A könyvek főleg bestseller irodalmat takarnak, alig található minőségi szépirodalom, szakirodalom pedig csak mutatóban van.
Rendszert elég nehéz felfedezni a polcok között, ugyanis a dokumentumok nem követik a jelzetüket, bár valamennyire témák szerint vannak csoportosítva, de azon belül semmilyen szakmai szempontot nem lehet felfedezni. Van egy szerzői, cím szerinti és egy szakkatalógus, de a könyvek – rendezetlenségük miatt – ezek alapján mégsem kereshetők vissza. Gyakorlatilag csak a teljes állomány átnézésével találhatók meg a keresett dokumentumok. A könyvtár olyan állapotban van, mintha állandóan csak használnák a könyveket, de soha nem tennék a helyükre.
Jellemző használati forma a napilapolvasás és a könyvkölcsönzés, igaz más szolgáltatás nem is nagyon létezik. Átlagosan napi 20 olvasójuk van, akikkel a könyvtáros általában barátságosan viselkedik, de mivel tájékoztatóként nem tud segítséget adni, inkább teremfelügyelőnek nevezhető. Azon túl, hogy alázatosan szóba elegyedik a látogatókkal, kezeli az olvasójegyeket, és beírja egy „kockás füzetbe” a kölcsönzéseket, semmilyen olvasószolgálati, tájékoztató feladatot nem lát el.
A könyvtárat csak segítséggel tudtam megtalálni, de még így is fél órát vett igénybe, mert úgy el van rejtve, és sajnos, nem ismerik a helybeliek sem. Sokszor szembesültem azzal, hogy a könyvtár környékén lakók mennyire nem tudnak a könyvtárról, ami jól mutatja, milyen sokan élnek a könyvtári szolgáltatások „bűvkörén” kívül.
2.4.2 Panaji
Lépjünk ki a főváros egyedi atmoszférájából, és látogassunk el vidékre. Először India egyik legfejlettebb, a portugál gyarmatosítók keze nyomát erősen magán viselő államába, Goába menjünk. Goa Állam Központi Könyvtára az ország legrégebben (1832 óta) működő közgyűjteménye, és ma az állam nemzeti könyvtáraként több mint 30 vidéki fiók és közel 180 olvasóterem tartozik hozzá.
A központi könyvtár nagyjából egy hazai megyei könyvtár benyomását kelti. Gyűjteményében kiemelt helyet foglalnak el a marati nyelvű dokumentumok, továbbá az angol, portugál, konkani és hindi nyelvű műveket tartalmazó gyűjteményrészek. Az állomány különlegességét a 15. századig visszanyúló nyomtatott és kéziratos portugál, francia, latin és angol könyvek jelentik.
Jelenleg a gyarmati időkből örökölt, kétemeletes épületben működik a könyvtár, hatalmas ablakokkal, tágas olvasói terekkel. A földszinten közös térben helyezték el a kutatótermet és a helyismereti gyűjteményt, elkülönítve a szabadpolcos terektől. A raktári rész az emeletre került. Sajnos, az épület kedvező méretei ellenére is, hatalmas a helyhiány.
Elkezdődött a számítógépesítés: a Libsys integrált könyvtári rendszert használják, de egyelőre csak feldolgozásra, és mellette tovább építik még a hagyományos katalógust is.
Nagy a könyvtár napi forgalma, legfőbb látogatóik a fiatalok. Sokan dolgoznak az olvasóteremben: egyesek házi feladatot készítenek, mások popmagazint nézegetnek, képregényt lapozgatnak, könyvet olvasnak. A könyvtárhasználat gyakorisága valószínűleg a színvonalasabb oktatásnak és talán a portugál hatásnak is köszönhetően jobb képet mutat, mint amit India más államaiban tapasztalhatunk.
A könyvtárvezető arról panaszkodott, hogy nagyon drágák a könyvek és az árak folyamatosan emelkednek, „a külföldi kiadások ára a csillagos égben van”. Pedig nemzeti könyvtárként minden Goában kiadott könyvből két köteles példányt is kap a könyvtár.
Amikor ott jártam, a könyvtár emeletén éppen egy könyvvásárt tartottak, betekintést adva a kurrens populáris könyvkínálatba. A kínálatban feltűnően sok volt a szakácskönyv és a gyerekirodalom. A könyveket közvetlenül a bejárat mellett helyezték el, hogy minden belépő észrevegye, és tudván azt is, hogy a jobb módú családok háziasszonyai és gyerekei fontos célcsoportot jelentenek. Belegondolva India vallási sokszínűségébe nem meglepő, hogy elkülönítve mutatják be a különböző lelki témájú, spirituális könyveket. Az ország viharos történelmi múltjáról és jelen helyzetéről is rengeteg mű született. Találhatunk életrajzokat Gandhiról, Nehruról, a különböző vallási vezetőkről és ashram-alapítókról, sőt még Napóleonról is. Az agytornát kedvelőknek keresztrejtvények és szudokuk sokasága áll rendelkezésére. Majd a nyelvkönyvek és szótárak következnek, elsősorban angol, marati, hindi és portugál nyelveken. A szépirodalmi kínálat gerincét egy klasszikusokból álló sorozat képezi Coopertől Dickensen át Wilde-ig, egy-egy német és francia szerzővel kiegészülve. Meglepő módon, alig fedezhető fel hindi nyelvű mű – vagy talán nem is annyira meglepő, hisz ez az állam olyan, mintha egy szelet Európa lenne becsempészve Indiába.
2.4.3 Ooty
Érdemes megismerkednünk egy alapítványi magánkönyvtárral is, egyrészt mert ilyenekbe könnyen belebotolhatunk az egykori brit állomáshelyeken, másrészt mert a meglátogatásuk felér egy időutazással.
Szép példája ennek az ooty -i magánkönyvtár. Magánkönyvtárként nem kap semmilyen állami támogatást, de egy brit alapítvány biztosítja működésének anyagi hátterét, az irányítását pedig egy bizottság látja el.
A város magaslatán, az Alirah-domb tetején emelték az épületet 1859-ben. Az impozáns kastélyban található gyűjtemény a hazai főúri magánkönyvtárakat juttatta eszembe. Az előtérben látható egy fotó az épületről 1952-ből, amelyhez képest szinte semmit sem változott. Nagy tereivel, hatalmas ablakaival, vastag falaival ideális teret kínál a könyvtár számára. A földszintet az olvasóterem foglalja el. Körben a falakon régi metszetek láthatók, melyek a város 19. és 20. századi életéből adnak ízelítőt. Az emeleti terek asztalai, polcai a 19. századból valók, és ma is nagyon jól használhatók.
A könyvtári rendszer sem változott, ma is a Colin-féle osztályozási rendszert használják. A feliratok és a katalóguscédulák szép kalligrafikus betűkkel, tussal festettek. Olyan érzése támad a látogatónak, mintha a múlt század elején járnánk. A gyűjteményben csak angol nyelvű könyvek találhatók, nagyjából 50 ezer kötet, melynek harmada 19. századi vagy régebbi mű. Kurrens gyarapodásuk elsődleges forrását az Angliából érkező ajándékkönyvek jelentik. Az automatizálás kérdése fel sem merül, még másolatszolgáltatást sem nyújtanak. Ennek megfelelően az állományhoz való hozzáférést is csak a hagyományos szerző-cím és téma szerinti cédulakatalógusok biztosítják.
Érdekes kezdeményezése volt a könyvtárnak, hogy fennállásának 150 éves évfordulójára faültetési akciót hirdetett. Az akció keretében 150 fát ültettek, melyeknek 1000 rúpiáért bárki nevet adhat, és örökbe fogadhatja.
2.4.4. Mamallapuram
A gyarmatosítók örökségét és a nagyvárosok kultúra- és tudáskoncentrációját magunk mögött hagyva, egy újabb, a népesség nagyobb részének élettere nyílik meg előttünk ebben a csendes halászfaluban. Könyvtári ellátás szempontjából itt nem annyira rossz a helyzet, mint várnánk, hiszen itt legalább van egy könyvtár, amit meg lehet látogatni, miközben a környező települések egyikében sincs.
A faluban működő fiókkönyvtár a több mint 100 km-re lévő Chennai régiókönyvtár hálózatába tartozik. A könyvtár épülete jellegtelen, de mivel a központban van, könnyen megtalálható. Két teremből áll. Belépés után egy a 10 férőhelyes olvasóterembe jutunk, amelyben néhányan most is napilapot olvasnak. A könyvtáros asztala a következő szobában van, ahol a szabadpolcos könyvtári rész található. A teret körbejárva, jól megfigyelhető, hogy jelenleg még éppen elfér minden a polcokon, de gyarapodásról, bővítésről nem nagyon lehet szó. A könyvtár állománya ötezer kötet, melynek 90%-a tamil nyelvű. A könyvtáros elmondta, hogy 500 beiratkozott olvasójuk van, ami a 12 ezer fős település méretéhez képest kevésnek tűnik, és ha még a környező, könyvtár nélküli falvak lakóit is potenciális olvasóközönségnek tekintjük, akkor elgondolkodtatóan kevés. A könyvtáros is megerősíti, hogy hozzá csak a helyiek járnak. Látogatásaim során nem is találkoztam tíznél több különböző személlyel.
A könyvtári szolgáltatások repertoárja kimerül a helyben olvasás, illetve a könyvkölcsönzés lehetőségében. Vajon az igények hiányoznak, vagy az erőforrások?
2.4.5 Darjeeling
Tegyünk egy merész ugrást a Bengáli-öbölből a Himalája lábához, ahol a hegyvidéki népek kultúrája és társadalma vár ránk. A 109 ezer fős Darjeelingben több kiskönyvtár működik iskolákban, kolostorokban, múzeumokban vagy éppen a sportközpontban. Állományuk néhány száz, esetleg egy-kétezer kötetből áll és többnyire téma-specifikusak.
A központi helyen fekvő Darjeeling Körzeti Közkönyvtár egy többemeletes vagy inkább pincés épület, ugyanis a hegyoldalban való építkezés sajátosságainak megfelelően a legfelső szint kerül az utcafrontra. Belépve a könyvtárba, három felügyelőt találtam az első teremben, akik a tűz mellett melegedtek. Az elsőrendű panorámával rendelkező világos, tágas helyiség közepén nagy kandallóban pattog a tűz, így talán nem meglepő, hogy itt nincsenek is könyvek. Valamikor ez a terem lehetett az egykori jó nevű brit hotel fogadóterme, ma pedig ez lett a napilapolvasó, ahol az érdeklődők állva lapozgathatják az állványokhoz rögzített nepáli, bengáli, hindi vagy angol nyelvű újságokat. A szabadpolcos állomány és a kutatótermek az alagsorba kerültek. A tágas napilapolvasóval ellentétben, ez a rész aránytalanul szűk helyre van bezsúfolva. A húszezres könyvállományban ugyancsak négy nyelven találhatók a könyvek. Az egyes nyelvek külön termekbe kerültek, szabadpolcos hozzáféréssel. Az angol nyelvű állományrészben járva, nem sikerült felfedeznem milyen rendszer szerint kerültek a polcra a könyvek, a polcfeliratoknak nincs köze a könyvekhez. Összességében azt az érzést kelti a könyvtár a látogatóban, mintha éppen átszervezés alatt állna.
Csupán három olvasót látok, egyet a félemeleten lévő angol nyelvű kutatóban, kettőt pedig a nepáli részlegben. Ez nem nevezhető nagy létszámnak egy százezres város egyetlen nyilvános könyvtárában. (Az előző fejezet végén felmerült kérdés most még nyomasztóbbnak tűnik, de lehet, hogy csak a mi kulturális elvárásunkat tükrözi?)
3. Szabályok, szokások, furcsaságok
Miután meglátogattunk néhány könyvtárat India különböző részein, általános benyomást szerezve róluk, most válogassunk kicsit azokból az érdekességekből, amelyek nagyon különböznek a hazai könyvtári mindennapokban tapasztaltaktól.
3.1. Nyitva tartás és klíma
Indiában a nyitvatartási időnek az igényeken és szokásokon túl az éghajlathoz is alkalmazkodni kell. A szakkönyvtárak és az egyetemek könyvtárai a látogatók igényeihez igazodva reggeltől estig nyitva tartanak, a főváros közkönyvtárai a szokásos munkaidőt, hivatali nyitvatartási időt követik.
Vidéken azonban az időjárás is beleszól a szolgáltatási idő kialakításába. A nyugati parton fekvő Goa központi könyvtárban Panajiban, ugyanúgy, mint a keleti parton lévő Mamallapuram közkönyvtárában ebédidőben a könyvtár zárva van, ugyanis az előbbiben 12.30 és 14.30 között, az utóbbiban 12 és 16 óra között a hőség miatt bezárnak. A kisebb településeken ennél is tovább mennek, például Tarkarli halászfalu csak 16 órától nyitja ki négy óra hosszára a pálmafák árnyékában megbúvó könyvtárát.
A hegyek között éppen ellenkező okok szűkítik a nyitva tartást. Darjeelingben, mivel a könyvtári helyiségek fűtése nincs megoldva – csak a nagy napilapolvasóban ég a kandalló tüze – ezért az őszi, téli és tavaszi időszakban 10 órakor nyitnak ki, és 16 órakor be is zárnak.
3.2. Kölcsönzési politika: szegény embert még a könyvtár is húzza9
A kölcsönzési politika az európai, felhasználó központú gondolkodásmódhoz szokott ember számára meglepő szigorúságot mutat. Sőt, a szigorúságon túllépve, néhol az esélyegyenlőséget is sérti. Azonban ne feledjük, ami nekünk sokkoló és egyenlőtlen helyzetnek tűnik, az egy indiai számára teljesen elfogadott lehet vagy éppen az egyenlőséghez vezető út egy pillanata.
Néhány példa a korábban bemutatott nyilvános könyvtárak gyakorlatából: a delhi városi könyvtár fiókjaiban a beiratkozás ingyenes a helyi lakosok részére. Azonban a lakóhely igazolása mellett a beiratkozási lapot alá kell íratni egy jótállást vállaló hivatalos személlyel is (például a munkahelyi felettesével vagy az orvosával). Amennyiben valaki nem tud jótállót szerezni, akkor 50 rúpia visszatérítendő záloggal megválthatja a belépést, amiért cserébe 2 CD -t és három könyvet lehet egyszerre kölcsön venni két hetes időtartamra.
Egy delhi szakkönyvtárban az éves helyben használatra jogosító jegy 1200 rúpia (tanulóknak 600), míg a kölcsönzésre jogosító tagsághoz 2800 rúpia visszatérítendő záloggal kell kiegészíteni a beiratkozási díjat. Ezek után két könyv kölcsönözhető két hétre.
Panaji közkönyvtárában a könyvtárhasználat mindenki számára ingyenes. A kölcsönzés azonban már könyvtári tagsághoz kötődik, amely 200 rúpia (diákoknak 50 rúpia) zálog ellenében egy könyv kölcsönzésére biztosít lehetőséget két hétre, egy hosszabbítási lehetőséggel. Lehetséges többszörös (maximum háromszoros) tagságot is váltani, többszörös zálogdíj befizetése ellenében.
A mamallapurami közkönyvtárban szintén ingyenes a beiratkozás, de itt egyszerre csak egy könyv kölcsönözhető ki két hétre.
Az ooty -i magánkönyvtárban lehetőség van akár élethosszig tartó beiratkozásra is 10 ezer rúpiáért, amihez azonban két örökös tag ajánlása is szükséges (eddig 288-an vannak). A normál tagság csak 400 rúpia 3 hónapra (diákoknak féláron, de kezességvállaló is kell). Ezért a kisebb vagyonért cserébe már akár négy könyv kölcsönzésére is lehetőség van három hétre.
3.3 Gyarapítás: csak száz rúpiát kérek érte, Memszahib!
Nézzük a beszerzés módjait. Indiában is léteznek a nálunk is megszokott beszerzési utak, például a havonta megjelenő új könyvek jegyzéke, az internetes könyváruházak vagy közvetlen kapcsolatok a kiadókkal. Ezeken túl azonban még két érdekes egyedi formáját volt szerencsém látni a gyarapításnak.
Az egyik esetben a kiadó rendszeresen elküldi egy példányban a könyvtárnak az újonnan megjelentetett, és feltételezésük szerint az adott könyvtár érdeklődésére számot tartó könyveit. Ezekből a könyvtár kiválogatja, amire szüksége van, majd az árát átutalja a kiadó részére, a maradék könyveket pedig visszaküldi. Jó volt látni ezt a kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést a könyvtár és a kiadó között, különösen a könyvtár kényelmes pozícióját.
A másik, kissé „keleties” módszer, hogy bármelyik könyvárus bemehet a könyvtárvezetőhöz, és felajánlhatja a portékáját. Nemcsak a színes prospektusokkal járó könyvügynökök tűnhetnek fel a könyvtárakban, hanem például antikvár könyvárusok is, akik kordéjukra felpakolt kínálatukkal „bazári hangulatot” visznek a könyvtárba. A könyvtár érdeklődésére számot tartó könyvek fölött igazi piaci jelenetet idéző alkudozás kezdődik az igazgató és az árus között.
3.4. Feliratok: Ranganathan örökségétől a zártláncú kamerahálózatig
A könyvtárakban lépten-nyomon különféle feliratok találhatók, fontos részét képezve az olvasószolgálat kommunikációs rendszerének. E feliratok a könyvtárhasználat szabályairól szoktak tájékoztatni. Mi sem természetesebb, hogy ebben a miénktől eltérő kultúrában, a szokásos feliratok mellett számunkra furcsákat is találunk.
Nekem a legmaradandóbb az a hagyománytiszteletet és az indiai könyvtári kultúra szellemiségét hordozó felirat volt, amellyel szinte mindegyik könyvtárban találkoztam. Ez nem volt más, mint Ranganathan közismert öt könyvtári törvénye a könyvtáros pulton vagy az olvasóterem falára kiragasztva:
A könyvek arra valók, hogy használják őket!
Minden olvasó találja meg a könyvét!
Minden könyv találja meg az olvasóját!
Ne pazarold az olvasó idejét!
A könyvtár fejlődő szervezet!
Úgy gondolom, ezek a szempontok ma is teljes mértékig érvényesek (és tanulmányozásra ajánlanám a kevés türelemmel rendelkező olvasószolgálatos kollégák figyelmébe).
Most pedig következzék néhány, a szokatlannak tűnő feliratok közül, melyekkel különböző típusú könyvtárakban találkoztam. Érdemes ezeken elgondolkozni, főleg a potenciális okok szempontjából.
Ha álmos, tegyen egy sétát kint!
Otthon aludjon, ne a könyvtárban!
Mindenki irányában légy megbecsüléssel!
Vigyázz, a zártláncú kamerahálózat minden mozdulatod figyeli!
A polcokra felmászni tilos!
Bételt rágni és köpködni a könyvtár helyiségeiben, tilos!
Kérjük, ne nyúljon a katalógushoz! Kérje a könyvtáros segítségét!
Imádkozásra az imahelyiségben van lehetőség.
4. Tanulságok
A félévnyi barangolás tapasztalatait a következőképpen összegezném. Az indiai könyvtári rendszer olyan sokszínű, mint maga India. Vannak fejlett könyvtárak, fejlődők, fejletlenek és hiányzó könyvtárak.
A fejlettek főleg a kutató központokhoz, külföldi intézetekhez, valamint az egyetemekhez kapcsolódnak. Ezek általában nem nyilvánosak, főleg kutatókat, szakembereket, esetleg diákokat szolgálnak ki. Elterjedt bennük az integrált könyvtári rendszerek, az automatizált munkafolyamatok, a hagyományos és az elektronikus szolgáltatások használata.10
A fejlődő könyvtárak közé általában a helyi intézmények könyvtárai tartoznak. A számítógépesítés elején járnak, most vezetik be az integrált könyvtári rendszert, és most kezdődik az átállás a manuális munkafolyamatokról, cédulakatalógusról a számítógépesre. Az állományuk általában mind mennyiségileg, mind minőségileg is jelentős.
A fejletlenek leggyakrabban a közkönyvtárak közül kerülnek ki, melyek hasonlóan mostoha körülmények között tengődnek, mint a kiszolgálandó olvasóközönségük. Azaz, az állományuk minősége színvonaltalan, mennyiségében és a lefedett nyelveket illetően szegényes. A szolgáltatások kimerülnek a helyben használatban és egy-két könyv kölcsönözhetőségében. Az automatizálás fel sem merül, sőt esetenként az alapszintű tájékoztatás és a könyvtáros szakember is hiányzik.11
A legnagyobb területet pedig a nem létező könyvtárak képezik. Azokra a hiányzó könyvtárakra gondolok, amelyeknek a könyvtári szolgáltatások körén kívül eső tömegeket kellene ellátniuk, illetve az olvasás iránti igény teljes hiányával elő százmilliókat próbálnák az olvasóvá válás útjára terelni.
Azonban úgy tűnik, hogy az indiai könyvtári rendszer alapvetően a kutatási, oktatási céloknak van alárendelve, és csak messze utána következik a nyilvánosság kiszolgálása és ez utóbbi elsősorban csak a meglévő olvasói igényekre irányul. Bár könyvtárpolitikai szinten kiemelt fontosságot tulajdonítanak a közgyűjteményeknek, melyek a tudás tárházaként hátteret szolgáltatnak a tömeges oktatáshoz, ami a szegénység elleni küzdelem fő eszköze lenne,12 de ennek ellentmondanak a megismert könyvtárakban szerzett tapasztalatok és a könyvtárosoktól hallott vélemények. A gyakorlatban ugyanis ennek semmi jele nem látszott. Hiányolom az olvasók bevonására irányuló gyakorlati kezdeményezéseket és a könyvtárak szerepvállalását az analfabétizmus visszaszorításában. A gyerekek olvasóvá nevelésére vannak próbálkozások, de a felnőtt nem olvasókra, csak elvétve irányul a próbálkozás, pedig nemzetközi kutatások támasztják alá, hogy a könyvtárak milyen sikeres szerepet vállalhatnak e téren.13
Ha megnézzük a hazai és az indiai közkönyvtári ellátás hátterében meghúzódó legszembetűnőbb különbségeket, akkor az elmaradottság forrásait, a kiteljesedés nehézségeit is felfedezhetjük.
A demográfiai különbségek nagyságrendi léptékűek. A nagyvárosok népessége (Bombay, Delhi, Kalkutta) egyenként nagyobb, mint teljes Magyarország lakossága, a közepes városok Budapest nagyságúak és a vidéki falvak jellegzetességeit viselő települések is százezres méretűek lehetnek. Ha itthon a vidék ellátásáról beszélünk, az azt jelenti, milyen könyvtár van a pár ezer fős településeken, Indiában azt, hogy a 200 ezer fős településen. Teljesen elfogadott, hogy az elmaradottabb államokban egy 50 ezer fős települést egy mobil könyvtár lát el, egy félmilliós városnak négy-öt közkönyvtára van. Indiában átlagosan 20 ezer főre jut 1 közkönyvtár,14 míg Magyarországon 2,5 ezer főre.15 Amennyiben az 1,2 milliárdos népességszámhoz az Európában megszokott szintű alapszolgáltatást kívánnák nyújtani, az óriási mennyiségű erőforrást igényelne. Ezek az erőforrások azonban az emberek alacsonyabb szintű szükségleteinek ellátásához is hiányoznak. Ráadásul már a jelenlegi helyzetről is sok helyi könyvtáros véleménye az, hogy a vidék is el van látva könyvtári szolgáltatásokkal. Ami a mi viszonyainkhoz képest szegényes, de egy hasonló fajsúlyú fejlődő országhoz, például Pakisztánhoz16 viszonyítva, mégis jobb.
Megkerülhetetlen az analfabétizmus magas aránya is (35%). A magyarországi helyzethez képest (0,6%) ez elképzelhetetlenül magas. Ez lehet legfőbb oka17 az indiai közművelődési könyvtárosok által tényként elfogadott motivációs hiánynak. Sok indiai könyvtáros szerint az iskolázatlan, illetve vidéken élő embereknek egyáltalán nincs igényük a könyvtári szolgáltatásokra, mert vagy nem tudnak olvasni, vagy pedig az életvitelük nem hagy időt és teret az olvasásra. Továbbá nem is látnak alternatívát az olvasásban, az információkhoz való hozzáférésben. Ezt a gondolatmenetet teljes mértékben megerősítették bennem azok az analfabéta, vagy funkcionálisan analfabéta emberek, akikkel utam során sikerült szóba elegyednem. Azonban ennek a helyzetnek a tudomásul vétele a könyvtárosok részéről nehezen elfogadható, mert így a társadalomnak a kulturálisan legelszigeteltebb és a leginkább elmaradott, ám nagyszámú rétegéről mondanak le.
India a legtöbb nyelvvel rendelkező ország, ami egy magyarországi, alapvetően homogén anyanyelvű társadalomhoz szokott könyvtáros számára szokatlan helyzetet jelent. Míg egy hazai közművelődési könyvtárban teljesen természetes, hogy magyarul építjük a könyvtár törzsállományát és biztosítjuk az alapvető szolgáltatásokat, addig egy több anyanyelvű területen az tűnik természetesnek, hogy ezt minden nyelven megtegyük. Azonban lehetetlen feladat lenne csak az összes hivatalos nyelv lefedése elégséges szolgáltatásokkal a közkönyvtárakban. Sőt, egy adott könyvtár potenciális olvasóközönsége által beszélt nyelveken történő elégséges szolgáltatások nyújtása is meghaladja a lehetőségeket. Természetesen az erőforrások szűkössége itt is alapvető problémaként jelentkezik, de ezen túl mással is szembe kell nézni. Egyrészt a legtöbb regionális, vagy helyi jelentőségű nyelven nincs megfelelő mennyiségű és minőségű könyvtermés,18 illetve egyéb információforrás, azaz nincs mit szolgáltatni. Másrészt az angol nyelven megjelenő dokumentumdömpinggel lehetetlen lépést tartani, azaz a legnagyobb mértékben használt hivatalos nyelven egyre jelentősebb a lemaradása az indiai közkönyvtáraknak.
Mindezeket átgondolva könnyelműség lenne véleményt mondani az indiai könyvtárügy helyzetéről, habár könnyű felfedezni a hiányosságokat, a problémákat, az esélyegyenlőtlenséget, de európai szemüvegen keresztül nézve. Hiba lenne az európai elvárásokat ráhelyezni az indiai alapokra és az ezeknek való megfelelés függvényében megítélni. Véleményem szerint az indiai társadalom olyan összetett, kultúrájának gyökerei olyan mélyre nyúlnak, ami predesztinálja arra, hogy a saját útját járja be könyvtárügyének fejlődése során is. És amennyiben nem követi a globális trendeket, akkor a diverzitás növelése által legalább annyi globális hasznot hoz a könyvtárügy számára, mint amennyi nehézséggel jár saját útjának kitaposása.
Jegyzetek
1. Példaként álljon itt néhány a pozitív képet festő cikkek közül, amelyekkel a közelmúltban találkozhattunk India könyvtári rendszere kapcsán: MATORIA, Ram Kumar et al. : Automation and networking of public libraries in India using the e-Granthalaya software from the National Informatics Centre. = Program: electronic library and information systems, Vol. 41. 2007. No. 1. pp. 47–58.
Marketing of information services and products in university libraries of Punjab and Chandigarh (India): an attitudinal assessment of library professionals. = Library Management, Vol. 29. 2008. No. 6–7. pp. 515–537.
SAHU, Ahok Kumar: Measuring service quality in an academic library: an Indian case study. = Library Review, Vol. 56. 2007. No. 3. pp. 234–243.
MADHUSUDHAN, Margam: Internet use by research scholars in University of Delhi, India. = Library Hi Tech News, 2007. No. 8. pp. 36–42.
RAO, Siriginidi Subba: E-book technologies in education and India’s readiness. = Program: electronic library and information systems, Vol. 37. 2004. No. 4. pp. 257–267.
KAPOOR,Kanta – GOYAL, P.: Web-based OPACs in Indian academic libraries: a functional comparison. = Program: electronic library and information systems,Vol. 41. 2007. 2007. pp. 291–09.
2. A hátter megismeréséhez jó általános helyzetképet ad magyarul Mohor Jenő tömörítése egy 2006-os cikkről: SETH, Renu: India könyvtári rendszere. = Könyvtári Figyelő, 55. évf. 2009. 1. sz. pp. 116–121.
3. Egy példa a kutatási és fejlesztési központok fejlett könyvtáraira az Indian Institution of Technology mumbai-i könyvtára, mely virtuálisan is megtekinthető: http://www.library.iitb.ac.in/
4. Aki szeretne egy átlagos indiai egyetem könyvtárával megismerkedni, annak ajánlom a következő cikket: ANSARI, Alam Mehtab: Application of library management software in Aligarh Muslim University. = Computers in Libraries, 2008. November–December pp. 12–15., p. 47.
5. India hivatalos nyelvei a hindi és az angol. A 14 regionálisan hivatalos nyelv az asszámi, bengáli, gudzsarati, kannada, kasmíri, malajalam, marati, orija, pandzsábi, szanszkrit, szind, tamil, telugu, urdu. Mindezeken túl még 1636 nyelvet beszélnek az országban.
6. Az iskolák könyvtári ellátatlanságáról többet is megtudhatunk ebből a cikkből: MAHAJAN, Preeti: School libraries in India: present-day scenario [elektronikus dok.] = Library Philosophy and Practice, 2010 May. URL: http://www.webpages.uidaho.edu/~mbolin/mahajan5.pdf
7. A cikkben előforduló demográfiai adatok a legutolsó, 2001-es indiai népszámlálás adatit tükrözik.
8. A könyvtárvezető véleményét megerősítik az India egyik fejlett államából készült tanulmány adatai: PARVATHAMMA, N. – REDDY, Shanker: Use of information resources and services in public libraries: a case of Bidar District, Karnataka State, India. = Annals of Library and Information Studies, Vol. 56. 2009. No. 4. pp. 249–254.
9. A fejezetben szereplő adatok értelmezéséhez fontos tisztában lenni a következőkkel: Indiában a havi átlagkereset mindössze 3000 rúpia. Továbbá a lakosság 42%-a, cca. 456 millió fő él a WTO által megállapított megélhetési küszöb, napi 59 rúpia (1,25 dollár) alatt. Az adott időszakban 1 rúpia 4,6 forintnak felelt meg.
Az adatok a CNN-IBN Live hírportál, illetve a Világbank jelentéséből származnak:
Monthly income of average Indian crosses Rs 3,000 pm [elektronikus dok.]. URL: http://ibnlive.in.com/news/monthly-income-of-average-indian-crosses-rs-3000-om/93782-7.html (2009)
New global poverty estimates: what it means for India [elektronikus dok.]. URL: http://www.worldbank.org.in/WBSITE/EXTERNAL/COUNTRIES/SOUTHASIAEXT/INDIAEXTN/0,,contentMDK:21880725~pagePK:141137~piPK:141127~theSitePK:295584,00.html (2010)
10. Ezt támasztja alá cikkében HANEEFA, Mohamed: Application of information and communication technologies in special libraries in Kerala (India). =Library Review, Vol 56. 2007. No. 7. pp. 603–620.
11. Ezt a tapasztalatot megerősíti a legtöbb India közkönyvtári ellátásáról szóló cikk. Lásd: GHOSH, Maitraye: The public library system in India: challenges and opportunities. = Library Review, Vol 54. 2005. No. 3. pp. 180–191.
JEEVAN, V. K. J.: Science awareness through public libraries in India. = Annals of Library and Information Studies, Vol. 55. 2008. No. 3. pp. 224–233.
12. SETH, Renu: Storehouses of knowledge to educate the masses: the Indian library system: a present day scenario. = Buch und Bibliothek, Vol. 58. 2006. No. 9. pp. 622.
13. LIU, Lewis G.: The contribution of public libraries to countries’ economic productivity: a path analysis = Library Review, Vol 53. 2004. No. 9. pp. 435–441.
14. MATORIA, Ram Kumar et al. :Automation and networking of public libraries in India using the e-Granthalaya software from the National Informatics Centre. = Program: electronic library and information systems, Vol. 41. 2007. No. 1. pp. 50
15. KSH: STADAT – 2.7.2. Könyvtárak, levéltárak (1990–) [elektronikus dok.]. URL: http://www.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zkz002a.html (2010)
16. Az állítás alapjául részben pakisztáni könyvtárakban tett látogatások, részben róluk szóló cikkek szolgáltak. Tájékozódáshoz ajánlom a következőket: MAHMOOD, Khalid et al.: Libraries in Pakistan: a systemic study = Library Review, Vol 55. 2006. No. 1. pp. 20–34.
MAHMOOD, Khalid et al.: Potential fee-based library services in Pakistan. = The Bottom Line: Managing Library Finances, Vol 18. 2005. No 4. pp. 172–179.
17. Megerősíti ezt a következtetést SETH, Renu: Storehouses of knowledge to educate the masses: the Indian library system: a present day scenario = Buch und Bibliothek, 58. Vol. 2006. No. 9. pp. 627–628.
18. SETH, Renu: Storehouses of knowledge to educate the masses: the Indian library system: a present day scenario = Buch und Bibliothek, 58. Vol. 2006. No. 9. pp. 628.