A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935–2009 : jubileumi kiadvány / [szerk. Bényei Miklós]. – Budapest : MKE, 2011. – 758 p. : ill.
ISBN 978-963-89260-0-5
Az 1930-as években több mint kétezer (országos és helyi) szakmai egyesület működött Magyarországon. A második világháború után közel ezernek sikerült újraéleszteni szervezeti életét, ezek közé tartozott az 1935-ben alakult Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete is. Hiába történtek azonban erőfeszítések a könyvtárosok, levéltárosok részéről az egyesületi tevékenység folytatására, az 1949-re kialakult pártállami modellbe már nem igazán fértek bele az önálló civil szervezetek, így 1950 elején az egyesület – megelőzendő a várható felszámolást – megszüntette tevékenységét. Hat évvel később azonban a könyvtárosoknak ismét lehetőségük nyílt részben önálló szerveződésre a Társadalom-és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (1958-tól Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) keretében mint Sajtó-, Könyv- és Könyvtártörténeti Bizottság, majd erre alapozva jött létre 1956 nyarán a Magyar Könyvtárosok Szabó Ervin Köre. A körnek 1965-ben sikerült önállósodnia Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnevezéssel – utalva evvel az 1935-ben alakult jogelőd szervezetre. Az egyesület (rövidített nevén: MKE) 2009-re tehát már alapításának hetvenötödik évéhez érkezett el, és ez alkalmat adott A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935–2009 címmel egy jubileumi kiadvány közreadásához. A 758 oldalas kötet a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával puha, illetve kemény kötésű változatban jelent meg 2011 márciusának végén Bényei Miklós szerkesztésében, Nagy Anikó (az egyesület főtitkára) közreműködésével.A képszerkesztést Nagy Zoltán (a MKE Műszaki Könyvtáros Szekció elnöke), a technikai szerkesztést pedig Korpás István végezte. A részletes tartalomjegyzékből is megállapítható, hogy a kötet két fő egységből áll: az egyik a történeti részek a hozzájuk kapcsolódó bibliográfiákkal, a másik pedig az eseménynaptárak sorozata. Létrehozásukhoz – az előbb említetteken kívül – még további negyvenhárom egyesületi tag járult hozzá a szervezetek történetének megírásával, bibliográfiák szerkesztésével, eseménynaptárak összeállításával.
Bakos Klárának, a MKE elnökének előszava után a történeti rész Bényei Miklós: Az egyesület történelmi útja című tanulmányával kezdődik. Az alcímben a szerző vázlatos áttekintésnek nevezi munkáját, de nyugodtan mondhatjuk, hogy talán túlzottan is szerény ez a műfaji meghatározás. Bár az 1980-as évek közepén több publikáció, visszaemlékezés is megjelent az alapítás ötvenedik évfordulója alkalmából, sőt eseménynaptár is készült, de ez a – jegyzetekkel együtt ötvenhat oldalas – tanulmány az egyesületi élet 2009-ig eltelt hetvenöt évének eddigi legteljesebb, legrészletesebb bemutatása. Átfogó képet kaphatunk a professzionális szakmává, hivatássá váló könyvtárosság művelőinek külföldön, a 19. század utolsó harmadában megindult első szerveződéseiről, valamint a hazai előzményekről, amelynek végeredményeként – több évi előkészület után – 1935. június 26-án megtarthatta alakuló közgyűlését a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. A résztvevők megválasztották első elnöküket Fitz József, az akkor még a Magyar Nemzeti Múzeum keretében működő Országos Széchényi Könyvtár igazgatójának személyében. A tiszteletbeli elnökséget a kultuszminiszer, Hóman Bálint vállalta el (ő volt az, aki hat évvel korában, még a nemzeti múzeum főigazgatójaként kezdeményezte egy könyvtáros-szövetség megalakítását). Megszavazták alapszabályuk tervezetét is, amely négy témakörben foglalta össze az egyesület céljait:
a könyvtár- és levéltárügy tudományos és közcéljainak felkarolása,
a könyvtárosok és levéltárosok közti állandó kapcsolat biztosítása,
a könyvtárosok és levéltárosok testületi érdekeinek támogatása,
a könyvkultúra előmozdítása.
E célok megvalósítása érdekében tevékenykedett az egyesület egészen az 1950-ben történt megszűnéséig. A következő fejezetek a Sajtó-, Könyv- és Könyvtártörténeti Bizottság és a Szabó Ervin Kör munkálkodását, az MKE működésének első negyedszázadát, majd a demokratikus keretek közötti közel húsz évét tárgyalják. A szerző minden lehetséges tematikára kiterjedően mutatja be, és nemcsak bemutatja, hanem értékeli is az egyesület tevékenységét: az egyesület mint szervezet működtetését; a tagok tájékoztatását; a működés anyagi alapjait; a részvételt a kulturális közéletben; a szakmaetikai, szakmapolitikai kérdéseket; az országos, regionális és szervezeti rendezvényeket; a képzést és továbbképzést; a nemzetközi kapcsolatokat; a határon túli magyar könyvtárakkal, könyvtárosokkal való kapcsolattartást. A záró fejezet az egyesület 2007–2010 közötti időszakra kidolgozott stratégiája alapján vázolja fel az MKE jövőképét, a stratégiában is megfogalmazott célokat. A tanulmány szövegét egészítik ki az egyesületre vonatkozó adatközlések: a hetvenöt év vezető tisztségviselőinek felsorolása, az egyesület által alapított kitüntetések a kitüntetettek megnevezésével.
Bényei Miklós tanulmányát követően az egyesület által megjelentetett kiadványokat, tevékenységére vonatkozó közleményeket veszi számba tematikus, ezen belül a megjelenési idő szerinti csoportosításban a Hegyközi Ilona által összeállított Bibliográfia című fejezet. Tartalmazza az egyesületi évkönyvek leírásait (tartalomjegyzéküket is megadva), ez folytatódik az önálló kiadványok recenzióikkal együtt közölt 34 tételével, s mindezt kiegészíti a két sorozat-leírás. (Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az évkönyvek szövege – az 1937–1943 közöttiek kivételével – elérhetőek az MKE honlapján.) A következő egység a Magyar Könyvtárosok Szabó Ervin Köre, valamint a MKE által 1962 és 2002 között kiadott Tájékoztató illetve Hírlevél számainak és terjedelmének felsorolása, majd az egyesület működésére, életre, továbbá a vándorgyűlésekre vonatkozó irodalomról kapunk tájékoztatást. E két utóbbi tematikus rész nem törekszik teljességre: nem tartalmazza a rövidebb közleményeket és a hírlapcikkeket, viszont a felvett közel hatszáz tétel szükség szerint rövid annotációval is el lett látva.
Már a Szabó Ervin Körben felmerült a körön belüli szakterületi, valamint a vidéki csoportok létrehozása, de ennek megvalósítása valójában csak az MKE megalakulása után teljesedett ki. A területi (megyei) szervezetek megalakulásának első szakasza 1980-ban zárult le, a szakterületi bizottságok (később szervezetek/szekciók) létrejötte pedig 1970-től egészen napjainkig tart. A történeti rész folytatásában a tizennyolc területi szervezet és a két (eredetileg területinek alakult) társult egyesület, továbbá a tizenegy szakterületi szervezet és egy (eredetileg szintén a MKE keretében alakult) társult egyesület, valamint két, már megszűnt bizottság – mintegy 350 oldalas – blokkja olvasható. Történetüket az adott szervezet tagjai írták, bibliográfiájukat is ők állították össze. Elsőként a területi szervezetek anyaga sorjázik a rövidített egyesületi név (az MKE) utáni elnevezésük betűrendjében. Ez többnyire a megye nevét jelenti, de tudnunk kell, hogy a Győr-Moson-Sopron megyei könyvtárosok a Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesülete, a Baranya megyeiek az MKE Pécsi és Baranyai Szervezete, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből a zempléniek pedig az MKE Zempléni Könyvtárosok Szervezete néven találhatóak. A 2009-ben működő szakterületi szekciók/szervezetek anyaga a szakmai megnevezésük betűrendjében követik egymást, sorukat két, jogutód nélkül korábban megszűnt bizottság zárja. Szerkezetük többségüknél a következő: a szekció/szervezet (esetenként kezdetben még a csoport vagy bizottság) története megalakulásától 2009-ig, az időszak tisztségviselői, a nyomtatott, illetve esetenként elektronikus formátumban megjelent dokumentumok bibliográfiája (a saját kiadványok leírásai, továbbá a szervezetre vonatkozó közlemények hol teljes, hol válogatott bibliográfiája), s végül a történet forrásait megnevező jegyzetapparátus.
A kötet második nagy egysége önálló címmel rendelkezik: A Magyar Könyvtárosok Egyesülete történetének időrendi adattára 1935–2009. Elmondhatjuk, hogy az itt közölt eseménynaptárak stílusa példaértékű, a megfogalmazás kellőképpen tömör, ugyanakkor információ-gazdag. Kezdődik az egyesületi élet fontosabb történéseit magába foglaló eseménynaptárral, amely indításként visszautal két 1929-es dátumra: június 8-án kimondták a magyar könyvtáros szövetség megalakításának szükségességét, június 15–29. között pedig a Rómában és Velencében tartott nemzetközi szakmai kongresszuson bejelentették megalakulását és csatlakozását a nemzetközi szövetséghez. Az ezt követő közel hétszáz, dátumhoz köthető eseményt az MKE által alapított Füzéki István emlékérem 2009. október 22-i, ünnepélyes átadása zárja.
Az egyesületi élet jeles szakmai, közösségi eseménye az 1969-től évente megrendezett vándorgyűlés. Időpontját, helyét és témáját természetesen tartalmazza az előbbi eseménynaptár, de jelentőségéhez képest ezek csak a szikár adatok. Mintegy kiegészítésként, e közösségi találkozókról való részletes tájékozódást teszi lehetővé a vándorgyűlésekről szóló fejezet, amelyet Papp István Ment-e a világ előbbre a vándorgyűlések által című, az első vándorgyűlés 40. évfordulóján tartott előadásának szerkesztett változata vezet be, s ezt a témát folytatja Bényei Miklós összeállításában a tárgyalt időszak negyvenegy vándorgyűlése szakmai programjának közlése. Az egyes vándorgyűlések témáját, a plenáris, illetve szekcióülések előadásainak, korreferátumainak címét olvasva joggal mondhatta előbb említett tanulmányában Papp István: „A vándorgyűlések határozottan erősítették a szakmai öntudatot, az összetartozás érzését; hozzájárultak ahhoz, hogy a szakmai innováció és megújulás (nem teljesen azonos fogalmak!) teret nyerjen, megszilárduljanak és fejlődjenek az egész könyvtárügy és az egyes könyvtárak társadalmi kapcsolatai, felfelé mozduljon a ranglétrán a szakma presztízse.”
A kötet időrendi adattári egységét A Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagszervezeteinek tevékenysége (Időrendi táblázatok) című, ese¬mény¬naptárakat tartalmazó fejezet zárja. Ahogyan a történeti egységben, itt is hasonló elrendezésben és sorrendben követik egymást a szervezetek. Először nevük betűrendjében tizenhét területi szervezet, illetve két társult (szintén területi) egyesület, majd nyolc szakterületi szekció, illetve egy társult (szintén szakterületi) egyesület, s a sort egy bizottság zárja. A megalakulástól 2009-ig terjedő tartalmak változóak: van olyan szervezet, amelyik a több mint harminc évét tizenhat és fél oldalon, van, amelyik a több mint negyven éves működésének fontosabb dátumait, eseményeit mindössze fél oldalon sorolja fel, és – amint az az előbb felsorolt számokból is kiderülhet – néhány szervezet nem készítette el eseménynaptárát.
Érdemes szót ejteni a kötet végéhez csatolt, jó minőségű képmellékletekről is. Itt láthatóak a egyesület vezető tisztségviselőinek (elnökök, díszelnökök, főtitkárok) arcképe, valamint a szervezetek rendezvényei alkalmából készült kereken hetven fotó. (A kötet történeti egységében is találhatók a papíron kevésbé jó minőséggel megjelenő képek.) A képszerkesztő Nagy Zoltántól tudjuk, hogy tervbe van véve a kötetben közölt összes kép elhelyezése a MKE honlapján, a későbbiekben pedig a szerkesztés időszakában összegyűjtött anyagból kiválogatott kb. ezer fotó – a név- és helyszín-azonosítást követően – szintén felkerül majd a honlapra.
A kiadvány fenti ismertetése is érzékeltetheti, hogy a kötet tartalmát valójában három különböző, de ebben a formában egymást erősítő műfaj alkotja. A történet-leírások a könyvtárosok összefogását, tenni akarását, szakmai elkötelezettségét, a szakmai érdekek képviseletét dokumentálják. A történetekbe azonban nem férhet bele minden fontos esemény, ezek megörökítésére hivatottak az eseménynaptárak. A bibliográfiák a tevékenység kapcsán keletkezett, illetve a tevékenységet dokumentáló publikációkat rögzítik. E műfajok elrendezésekor figyelembe kellett venni azt, hogy az MKE általános bemutatása mellett az egyes szervezetek is teret kapjanak. Bizonyára felmerülhetett a kiadvány megtervezése során az, hogy a három műfajt egymás mellé lehetne helyezni mind az egyesület általános, mind az egyes szervezetek vonatkozásában, ekkor viszont problémát okozhatott volna a vándorgyűlésekre vonatkozó részek elhelyezése. Szintén felmerülhetett, hogy gazdaságosabb megoldást jelenthetne a történeti részek után egy egyetlen közös eseménynaptár, valamint egy összevont bibliográfiai egység kialakítása. Evvel elkerülhetőek lettek volna a vándorgyűlésekre, a szervezetek közös rendezvényeire vonatkozó duplikált közlések mind a bibliográfiákban, mind az eseménynaptárakban. Ebben az esetben egységesebb formátumúakká lehetett volna alakítani a különböző helyeken keletkezett bibliográfiai leírásokat is. Az ilyen megoldás alkalmazásakor viszont az egyesület egészére, illetve a szervezetekre vonatkozó anyagot az eseménynaptár vonatkozásában csakis egy dátumokra visszautaló, a bibliográfia esetében pedig egy tételszámokra hivatkozó mutató közbeiktatásával lehetne – meglehetősen nehézkes módon – visszanyerni, áttekinteni. Mivel mutató egyáltalán nem készült a kötethez, ezért úgy gondolom, hogy a szerkesztő a lehető legjobb megoldást választotta a kötet anyagának felépítésekor. Ebben a szerkezetben, bár két különböző egységben, de így is teljes és plasztikus képet kaphatunk az MKE egésze, valamint az egyes szervezetek, szekciók, egykori bizottságok, a társult egyesületek történetéről, közvetlenül részletes információkhoz juthatunk működésük eseményeiről, az általuk közreadott művekről, a róluk megjelent közleményekről.
A kötet használatát a tipográfiai megoldások (a részek tagolásai, a betűméretek megválasztása) is nagyban segítik. Gazdaságos a tisztségviselők névanyagának, illetve a bibliográfiák tételeinek kéthasábos tördelése, segítik a tájékozódást az élőfejek alkalmazása (sajnálatos, hogy ez utóbbi elmaradt a tagszervezetek eseménynaptáránál).
Az egyesület hetvenöt évéről írja Bakos Klára a jubileumi kiadvány előszavában: „Fennállása alatt a szervezet átél és túlél társadalmi formációváltásokat, de a XX. század első felében, az MKE megalakulása idején küldetésként megfogalmazott és alapszabályban rögzített alapelvek és gondolatok napjainkban is érvényesek, szervezetünk jelenkori működésének gerincét alkotják.” A Magyar Könyvtárosok Egyesülete napjainkban is sikeresen működő, fejlődő szervezet, amely nemcsak tagjainak szűkebben vett érdekeiért, hanem az egész hazai, illetve a határon túli magyar könyvtárosok érdekében tevékenykedik. Erről tanúskodik jubileumi kiadványa is, amelyről Papp István (aki egy cikluson át az egyesület főtitkára volt) a kötet első bemutatóján elmondta, hogy amikor először vette kézbe és megismerkedett rendkívül gazdag tartalmával, kereste a legmegfelelőbb kifejezést jellemzésére, s végül a „lenyűgöző” jelző mellett döntött. Úgy gondolom, hogy helyes döntés volt!