Van-e értelme összehasonlítani a közkönyvtárak paramétereit? Ha igen, melyeket? Mire való és mire nem a könyvtárak rangsora? E kérdéseket veti föl az amerikai HAPLR-index és a körülötte lezajlott vita. Milyen más hasonló kísérletek és eredmények vannak szerte a világban? Ismerkedjünk meg velük.

Háttér

Az ezredforduló körül az internet és a digitalizálási programok mindennapossá válása hatására megerősödtek a kétségeket hangoztató vélemények a könyvtárak jövőjéről. Az ALA (Amerikai Könyvtárosegyesület)1 2006-os felmérése szerint viszont a megkérdezettek 90%-a gondolja úgy, hogy most nagyobb szükség van a közkönyvtárakra, mint valaha. Nem csoda, ha egyre fontosabbá válnak a közkönyvtárak minősítésére, rangsorolására, mérésére irányuló felmérések. A könyvtárosoknak alapvető érdekük, hogy tudják, hogyan lehet mérni és bizonyítani a könyvtári beruházások hasznát, a könyvtári szolgáltatások fontosságát. Az Egyesült Államokban az 1999-ben indított HAPLR-indexet (Hennens’ American Public Library Ratings) és a Library Journal (LJ) indexét használják a könyvtári teljesítménymérés és összehasonlítás eszközeiként. Németországban a BIX-index (Der Bibliotheksindex) látott hasonló céllal napvilágot ugyancsak 1999-ben. Angliában 2000 óta jelenik meg az Audit Commission jelentése a könyvtárak működési feltételeiről és az egyes könyvtárak rangsoráról.
A továbbiakban ezeket az indexeket mutatjuk be, rámutatva az összeállítások előnyeire, hátrányaira.

Amerikai indexek

A Hennen-index (HAPLR-index)

A Thomas J. Hennen jr.2 által 1999-ben összeállított HAPLR-index3 (a továbbiakban: Hennen-index), hétezer amerikai közkönyvtárat rangsorol különféle input és output adatok alapján.4 Az index indulása előtt nem készült az Egyesült Államokban szövetségi államok szintű könyvtárértékelés, leszámítva, hogy a Money magazin rendszeresen közzétette az USA-ban népszerűnek számító „A legjobb hely, ahol érdemes élni”-típusú rangsorát, amelyben a könyvtárakat az egy főre jutó állomány mutatószámukkal jellemezték.
Hennen kereskedelmi alapon tervezte meg átfogó, többtényezős rendszerét. A könyvtárak rangsorát, amely az alapadatokat tartalmazza, mindenki számára ingyenesen hozzáférhetővé teszi a honlapján (Hiba! A hiperhivatkozás érvénytelen., de tanulmányt is lehet rendelni tőle az adatok különféle szempontok szerinti elemzésével, illetve hasonló helyzetű könyvtárak adataival történő összehasonlítással. A Hennen-index mutatószámai a közkönyvtárak fő küldetési céljait az információszolgáltatás, a tájékozódás és szórakoztatás ellátása terén valószínűleg elősegítik, hiszen e területeken van értelme versenyhelyzetet teremteni. A legfontosabb, hagyományosnak számító közösségépítő (oktató-önképző, szocializáló) könyvtári funkciók betöltését azonban e mutatók valószínűleg nem tudják ösztönözni. E területeken ugyanis az együttműködés mindig gyümölcsözőbb, mint a versengés; hiszen valamennyi könyvtár közös célja a helyi közösségek minőségi könyvtári ellátása.
Rendszerének megalkotásakor Hennen szeme előtt nem is efféle cél lebegett. Tekintet nélkül a feszültségkeltő, netán irigykedést kiváltó,5 versengésre vezető következményekre, őt kizárólag az összehasonlítás érdekelte, benne az összehasonlíthatóság módszertani vizsgálatával. Hennen még csak azt sem tűzte ki közvetlen célként, hogy a könyvtári hatékonyságot mérje, pedig az indexe erre jól használható.
Akkor mire jó ez a rangsor?
Hangzatos önreklámra, támogatásszerzésre.
Tervezés, kialakítás előtt álló könyvtárak esetén a projekt támogatására, ugyanis óvatosan, de kikövetkeztethető belőle hogy mit, mennyit tervezzenek, mekkora teljesítmény elérése végett.
A kereskedelmi funkciók, a szórakoztatás, továbbá az információszolgáltatás terén a sikeresség mérésére.
Az első részletesen kidolgozott és több mint tízéves múltja révén tapasztalat szerzésére alkalmas minden leendő index és rangsorfelállítás számára, vagyis vitaalap, a nullszériás modell szerepét töltheti be.
Nyilvánvaló, hogy a minőséget paraméterekkel nehéz mérni. Ám ez a tény Hennent nem riasztotta vissza, tekintve, hogy semmilyen országos minőségmérési előzményre – ilyen nem lévén – nem támaszkodhatott. Hennen tudatában van annak, hogy a számok a minőséget nem mérik, ezért azt ajánlja, hogy a viszonyításokat, a rangsorokat megfelelő értelmezések, elemzések után használják fel, ezért működtet maga is elemzéseket készítő saját tanácsadó céget.6
Említettük már, hogy a Hennen-index adatai hivatalos forrásból származnak. Az egyes indexkiadások három évvel korábbi adatokra épülnek. 1999–2006 között országos szinten az Állami Együttműködési Rendszer (FSCS) 7 rögzítette és az Állami Oktatási Statisztikai Központ (NCES)8 publikálta az adatokat. 2007-től a Múzeumi és Könyvtári Szolgáltatások Intézete (IMLS) lett a statisztikák közreadója.9 A közzététel időnkénti késése, illetve hiányosságai miatt a Hennen-index publikálása is esetenként késett, előfordult, hogy el is maradt. Hennen nehezményezi a hosszadalmas átfutási időt, de a gyorsabb közzétételt akadályozza a hivatalos adatok begyűjtésének nehézkessége, a statisztikai adatok hivatalos megjelenését viszont a különböző könyvtárak és államok eltérő jelentési ciklusa nehezíti.
Hennen nemcsak az összes 7–9000 könyvtárat rangsoroló táblázatot teszi közzé, hanem létrehozott egy top ten (a 10 éllovas), egy top hundred (a legjobb 100) rangsorolást is. Az ilyen rangsoroknak Amerikában jóval nagyobb a public relations (reklám-) értéke, mint amit mi, európaiak tulajdonítunk az ilyen jellegű sikerlistáknak.
Az amerikai könyvtári statisztikában (ezért magában az indexben is) a könyvtár nem adminisztratív, hanem szolgáltatási fogalom, vagyis könyvtárnak számítanak a fiókok, a szolgáltatóhelyek és szolgáltatópontok is.
A hivatalos statisztika ún. inputált-adatokat is tartalmaz, amelyek a tárgyévben nem jelentő könyvtárak kikövetkeztetett adatai a korábbi évek, illetve a hasonló könyvtárak adatai alapján. Az inputálás tehát egyfajta becslés, ami statisztikailag érvényesnek vehető. A Hennen-index első és második kiadása még fölhasználta az összes könyvtár (1999-ben mintegy 8700) hivatalos statisztikai adatait, de mivel az inputált könyvtárak számaránya nagyon magas volt (mintegy 2000) az index harmadik kiadásától, 2000 novemberétől kezdve kihagyta ezeket a becsült adatokat az indexből. A harmadik kiadásban csak 7100 könyvtár rangsorolása szerepel. (2009-ben az adatszolgáltatók száma ismét megközelítette a kilencezret.)

A rangsor kialakítása

A Hennen-index a könyvtárakat az ellátandó népesség nagyságrendje alapján sorolja osztályokba. A lakosságadatot az IMLS-től veszi át; ez azonban nem a valóságos cenzusadat, hanem a szolgálandó népesség, amely a könyvtárak felénél több mint a település lélekszáma. Hennen külön fölhívja a figyelmet arra, hogy ezt az egyes könyvtárak mutatószámainak értékelésekor is figyelembe kell venni. Az IMLS-től veszi át a népességosztályokat, kivéve az egymillió fő feletti kategóriát, amely túl kevés könyvtárat tartalmaz, ezért önmagában gyenge statisztikai érvényességgel bír. A klasszisok határai (ezer főben): 1 / 2,5 / 5 / 10 / 25 / 50 / 100 / 250 / 500.
Rangsorokat az egyes népességosztályokon belül képez az index, ezért a különböző osztályok közötti összehasonlítás csak nagyon óvatosan lehetséges. Egy kiadás egy rangsort jelent. Az osztályokat Hennen az indítás óta még nem vizsgálta fölül, ezért az index nem alkalmas diakrón elemzésre (ugyanaz a könyvtár más évben más népességkategóriába kerülhet).

Input és output mutatók

A közzétett pontszám különböző bemeneti (input) és kimeneti (output) mutatószámok alapján épül fel. A bemeneti adatok a szolgáltatás feltételeit jellemzik; azt, hogy mi várja az odalátogatót, mi a kínálat alapterület, nyitvatartási idő, állomány, szakszemélyzet stb. terén. Jellemző kérdései: ki, hol, mikor, mit, hogyan (szolgáltat)?
A kimeneti adatok az előbbiekből kihozott teljesítményt mérik: személyes látogatások vagy használatok száma, kölcsönzések vagy kölcsönzött dokumentumok száma, a megválaszolt referenszkérdések száma stb. Jellemző kérdése: mennyi (a használat)?

1.táblázat
A Hennen-index mutatói

* A harmadik oszlop számai az egyes mutatók súlyát jelentik a rendszerben, erről később lesz szó.

Miért éppen ezek a mutatók?

Hennen a viszonyszámok alapját képező adattípusok kiválasztásában a megbízhatóságra támaszkodott (legyen rendszeresen és pontosan közölt adat). Az index amerikai kritikusai számára redundáns a forgalom többszöri szerepeltetése;10 bár valójában a forgalmi adat többszöri fölhasználása az indikátorokban az adat súlyának megnöveléséhez vezet.
A bírálók szerint föltűnően hiányzik az alapterület és az elektronikus szolgáltatások mérőszáma. Hennen kísérletezett a bevezetésükkel, de mert ezekre vonatkozó adatok a legutóbbi időkig nem voltak, illetve csak újabban vannak, bevezetésükre még ki kell alakítani a megfelelő módszert. Mindenesetre az alapterületi kísérletéből kitűnik, hogy 1) minél kisebb az ellátandó népesség, annál több négyzetméter jut egy főre; 2) tervezésnél az átlag fölötti méretben kell meghatározni az alapterületet, hiszen a jövőbeni ellátandó népességhez kell igazítani, amely állandóan növekvő organizmus.
Az elektronikus szolgáltatások igénybe vétele a kísérletben egyet jelentett a könyvtár olvasói internetes számítógépeinek használatával. Az adatok megbízhatatlanoknak bizonyultak, túl nagy volt a szórás. A 2003. évi és a 2004. évi adatok közötti változás mértéke a nyomtatott dokumentumok forgalma esetében –2%-tól +17%-ig terjedt, az elektronikus használat hasonló változásának ingadozása –40% és –70% között volt.
Kimaradt a Hennen-indexből még néhány – számunkra, európaiak számára – hagyományos adat: a dokumentumtípusok, a 14 év alattiak könyvtárhasználata, a könyvtárközi kölcsönzés, a távhasználat és a rendezvények száma, hogy csak a legfeltűnőbbeket említsük. Ezek közül Hennen megbízhatatlanságra hivatkozva utasítja el a tizedik kiadás előszavában a könyvtárközi kölcsönzés és a távhasználat adatainak fölvételét.*
A Hennen-index, ahogy az előző táblázatból látható, súlyozza is az egyes mutatókat, tehát a végső sorrendet meghatározó pontszám kialakításában az indikátorok eltérő súllyal vesznek részt. Ez az eljárás erősen vitatható, és lényegében mindig is viták kereszttüzében állt. Puszta ránézésre is látható, hogy szubjektivitásnak nyit teret, objektív okai ugyanis nemigen lehetnek az egyes súlypontoknak. Hennen a viták során előzetes felmérésekre hivatkozik, ezek reprezentatív voltáról azonban nem győz meg, és az eredményeket sem teszi közzé.

A pontszám kiszámítása

A pontszámok kiszámítása kilenc lépésben történik:
Első lépés: egy népességkategórián belül (pl. az 500 ezer fő feletti osztályba tartozó 72 könyvtárnál) magas → alacsony sorba állítjuk az első mutató értékét.
Második lépés: mondjuk, az adott könyvtár 22. a sorban, ezért ezt a műveletet végezzük el: 72 – 22 = 50. A mutató súlya 3, ezért 3 x 50 = 150 pont.
Harmadik lépés: elvégezzük ezt a második mutatóval is. Pl. ha 12. a sorban, 72 – 12 = 60, mutatósúly: 1, tehát 60 x 1 = 60 pont.
Negyedik lépés: és így tovább az összes mutatóval. Figyelni kell, hogy a 7. mutatónál (kiadás osztva a forgalommal) fordított sorrendet (alacsony → magas) kér, hiszen az alacsonyabb érték a jobb!
Ötödik lépés: a kapott 15 pontszámot összeadjuk, így – a példa kedvéért – összesen 1073 pontot kap a könyvtár.
Hatodik lépés: az összpontszámot osztjuk az összes súlypontok összegével, 29-cel. 1073 : 29 = 37,0 Megkapjuk tehát a teljes mérés súlyozott átlagát.
Hetedik lépés: a súlyozott átlagpontot osztjuk a népességosztályba tartozó könyvtárak számával. 37 :  72 = 0,513889.
Nyolcadik lépés: a kapott számot a jobb kezelhetőség végett megszorozzuk 1000-rel, és egész számra kerekítjük. 0,513889 x 1000 ≈ 514. A könyvtár értéke a Hennen-indexben: 514.
Kilencedik lépés: a könyvtárakat a Hennen-index alapján magas → alacsony sorrendbe kell állítani, ez adja végső rangsorukat.

Stabil pontozási rendszer

A pontozás stabilitását mutatja, hogy egymást követő három évben (2008–2010) az egyes népességosztályokon belül a legjobb tíz könyvtár kb. 90%-ban ugyanaz volt, vagyis hihető, hogy ők teljesítettek a legjobban.
Persze, a kis lélekszámú kategóriákban az eltérés már nagyobb fokú (pl. 1–2,5 ezer fő között 60%), a lakossághatárok sűrűsödése folytán (könnyebb átkerülni egy év alatt az egyik osztályból a másikba), valamint azért is, mert az egyes klasszisok jóval népesebbek, és nagyobb arányban cserélődnek évről évre.

Egy másik amerikai index

A Library Journal (LJ)-index

2008-ban a Library Journal című folyóirat a Bibliostat céggel közösen közzétett egy másik, a Hennen-indexszel versengeni kívánó értékelő rendszert,* amely nagyon is eltért Hennen rendszerétől.
Az LJ-index minősítés gyanánt nem pontozza, hanem csillagozza a könyvtárakat. A Michelin-féle vendéglő-csillagozáshoz hasonlóan (talán iskolai nosztalgiaként) maximum öt csillagot kaphatnak a könyvtárak. Az LJ-index nem foglalkozik a 10 ezer dollár alatti költségvetésű könyvtárakkal, valamint azokkal, amelyek 1000 fő alatti lélekszámú települést látnak el.

Az LJ-mutatói és kategóriái

Az LJ-index csak négy kimeneti indikátorral értékel:
1. Használat/lakos,
2. Forgalom/lakos,
3. Rendezvény/1000 lakos,
4. Internethasználat/lakos.

Az LJ kategóriái a Hennen-indexszel szemben nem a népességszám szerinti osztályokba sorolva értékelik a könyvtárakat, hanem az összköltségvetéssel vetik össze a négy paramétert. Ennek alapján a könyvtárak nagyságrendi besorolása a kiadások volumene alapján kilenc csoportba osztva történik.
A kiszámítási móddal itt most nincs terünk foglalkozni, de a Library Journal honlapján jól nyomon követhető.11 Az tény, hogy a Hennen-indexszel kibontakozó vita alig érintette az LJ-index számítási módszereit, amelyekről elmondható, hogy korrektek. (Ugyanakkor a Hennen index matematikai apparátusát Lyons és Kaske12 keményen bírálta a súlyozás miatt.)

A célok különbözőségei és a vita főbb elemei

Általában is elmondható, hogy nehéz a statisztikai adatok jelentőségét meghatározni. Az azonban bizonyos, hogy a menedzsment egyik fontos eszközeként szolgálhatnak, különösen a tervezésben.
Hogy a könyvtárak klasszifikációja az LJ-indexben a könyvtári kiadások nagyságán alapul, logikus, hiszen a könyvtárakat nem a hatékonyság szempontjából kívánja értékelni (bemenet → kimenet arány), hanem a tervezésben segíteni a teljesítményhez szükséges pénzeszköz meghatározásában (költségvetés → teljesítmény). Kétségtelen, hogy így az LJ-index lemond a hatékonyság elemzéséről (az alkotók13 mindamellett elismerik, hogy ehhez az input adatokra is szükség volna). Sejtésük szerint nem lehet olyan indexet tervezni, amely egyszerre méri a hatékonyságot és a teljesítményt. A vita erőteljessége a két index között ezen célkülönbözőségek miatt nem is igazán érthető. Más célok eléréséhez más eszközöket kell igénybe venni; a vita pedig a két index között leginkább a használt eszközök körül gyűrűzött.14
Input, output: Hennen szerint a jól teljesítő könyvtárak inputjának vizsgálata azt mutatja, hogy rossz feltételek között (bemeneti adatok) nem lehet jó teljesítményt (kimeneti adatok) kihozni; ezért az input beépítése az értékelésbe igenis fontos. A jó teljesítmény 70–80%-a visszavezethető a jó kondíciókra (a többi valószínűsíthetően az irányítási és egyéb nem mérhető tényezőkre). Itt további vizsgálódásra van szükség.
Kevés vagy sok mutató? Az LJ-index kevés indikátora növeli a torzítás veszélyét: egy mutató kiugró értéke erősen befolyásolja minden más, abban a csoportban szereplő könyvtár adatát, hiszen átlagokkal manipulál az LJ-index (is). Hennen példája erre: az egyik könyvtár rosszul jelentett, mert az elektronikus használatok adatába a keresési találatok (hits) számát, és nem az internethasználatok (sessions) számát írta be. Ez az egész csoport végső rangsorolását befolyásolta.15 (Lyons elismeri a hibát, de részletesen elemezve a Hennen- és az LJ-index pontszórását, az LJ-t informatívabbnak tartja – éppen a nagyobb szórás miatt.)16 Az LJ-index nem az összkép alapján rangsorol, hanem inkább a példamutató teljesítményt díjazza, azt emeli ki. Öszszességében a költség-haszon elemzés alapján rangsorol.
Elektronikus használat: Az LJ-index alkalmazza az elektronikus használatok adatát. Ezt korábban az „elektronikus források használata” név takarta, ám így félreérthetőnek bizonyult. Jelenleg az „internetes számítógépek használati alkalmai”-t veszik figyelembe. Elektronikus korunkban figyelemre méltó az LJ-index alkotóinak Hennennek szóló bírálata: az elektronikus szolgáltatások igénybe vételének adatát valamiképpen számba kell venni. Hennen megbízhatatlanságra hivatkozva továbbra is elutasítja az ötletet.
Referenszkérdések: Az LJ-index Hennent jogosan kritizálja a referenszkérdések számának beemeléséért, hiszen legalább annyira tartható „puha” adatnak, mint az elektronikus szolgáltatásoké: nem tudni, hogy az egyes könyvtárak mit értenek bele, és mit nem; hogy ugyanúgy jelentenek-e minden évben.
A mutatók súlyozása: Hennen súlyozása önkényes – ezt szinte minden kritikusa hangsúlyozza17 –, de abban kétségtelenül igaza van, hogy ha a súlyozást szubjektívnek tekintjük is, a nem súlyozás legalább ugyanúgy az, hiszen az is súlyoz, aki minden mutatót azonos súlyúnak vesz. Ez a módszer sem objektívebb.18 Az LJ-index alkotóinak viszont abban van igaza, hogy a Hennen-féle súlyozás nem korrekcióra vezet, mint az alkotója tervezte, hanem az adatok többszörös hasznosítására.
A használók elégedettsége: Mind a két mutatórendszerből hiányzik a használói elégedettség mérése. Ezt ugyan a kívülálló bíráló, E. Nelson a Hennen-indexre vonatkozóan írja le, de megállapítás érvényes az LJ-indexre is, hiszen a teljesítményt méri az is. A használói elégedettség e látványos hiányát azonban a versenyközpontú amerikai szellem kevésbé érzékeli: a vitában egyik félben sem merül föl, hogy ezt az ellenfele szemére hányja. Pedig a legfontosabb, a legeredetibb, a legkevésbé „bevételesíthető” és „bevételesítendő” könyvtári szerep a közösség szolgálata, a közönség elégedettségének kivívása.
A vitát Hennen ellenfeleinél szellemesebben zárta le, megállapítva, hogy a sok kritikából úgy tűnik a könyvtárak túl egyediek és túl változatosak, ezért nem is lehet összehasonlítani őket. Csakhogy a kritikusai is ugyanazon adatokat használják rangsorolásra, akik szerint ez lehetetlen feladat. Az a hibás, aki megpróbálta.

Európai könyvtári mutatószámok, adatok

BIX (Bibliotheksindexindex, Németország)
A BIX-indexet19 1999 októberében indította útjára a német könyvtári szövetség (DBV)20 a Bertelsmann Alapítvánnyal karöltve. A részvétel, vagyis az adatszolgáltatás önkéntes. Az utóbbi 11 év alatt összesen 260 könyvtár vett részt a programban. Az adatgyűjtés kérdőíves, tehát nem a hivatalos statisztikából veszi át az adatokat. (Persze az adatok többsége megegyezik a hivatalos statisztika számára szolgáltatottakkal.)
A BIX célja a nyilvános könyvtárak szolgáltatásainak mérése és értékelése. Az index eredményei reprezentatív értékelést kínálnak a döntéshozó számára.
A BIX rangsorokat is fölállít, külön a közkönyvtárakét, külön a tudományos könyvtárakét.
A BIX-et – a bemutatott amerikai indexekkel szemben – diakrón vizsgálatra is alkalmasnak tervezték.
A közkönyvtárakat, ahogy Hennennél is, a népességszám szerint osztályozzák, és azokon belül rangsorolnak.
A mutatókat és a súlyozásukat a Társadalomkutató Intézet felmérései segítségével választották ki. Az index a szerint súlyoz, hogy az egyes indikátorok mennyire fontosak az ügyfelek számára.* *

Dimenziók és indikátorok

Az indexben négy kategóriában szerepelnek a mutatók (részletek nélkül, a súly zárójelben):

I. Források (mennyiség)

Állomány / fő (1), kivéve a zárt és speciális gyűjteményt
Alapterület / 1000 fő (0,5), ahová csak a haszná­lók betehetik a lábukat
Alkalmazott / 1000 fő (1), minden ott dolgozó, önkéntes stb. is teljes munkaidősre átszámítva
A számítógépes szolgáltatások óraszáma / fő (0,5), nyitvatartási óraszám szorozva az ezalatt működő nyilvános számítógépek száma
Az internetes szolgáltatások száma (0,5), OPAC, számlavezetés, e-mail, hírlevél stb. Megjegyzés: nehéz elhatárolni, mi tartozik ide és mi nem
Rendezvények / 1000 fő (0,5)

II. Ügyfélközpontúság (minőség)

Látogatások / fő (1,5), mindenki látogató, ha csak egy kiállításra jött be is.
Kölcsönzött dokumentumok / fő (1), a hosszabbításokkal együtt
Kölcsönzött dokumentumok / állomány (1,5), ld. a II/2-t és az I/1.-et!
Évi összes nyitva tartási óraszám / 1000 fő (1), a könyvtár összes fiókjának, szolgáltató helyének nyitva tartási óraszáma összeadva. (Tervezett) nyitva tartás szorozva a szolgáltatóhelyek száma.
(Tervezve: 5. virtuális látogatások / fő és 6. a használói elégedettség.)

III. Hatékonyság

Beszerzési kiadás / Kölcsönzött dokumentumok (-0.5), benne minden: licencdíj, a katalogizálás díja stb.
Munkavállalói óraszám / nyitva tartási óraszám (0,5), benne minden: beteg- és fizetett szabadság is, részmunkaidősök, önkéntesek munkaide¬je is, de csak a szakalkalmazottaké (ld. még a II/4.-et!)
Látogatások / nyitva tartási óraszám (0,5), ld. a II/1.-et és a II/4.-et!
Folyó kiadás / nyitva tartási óraszám (–0,5), az egyszeri beruházások, bérleti díj és a nem szakalkalmazottak bére nélkül és ld. még II/1.-et!
IV. Fejlesztés-orientáltság
Állomány-megújulási arány (1,5), ld. még az I/1.-et!
a)  változat, Wimmer – McLeod szerint:21 állomány – törölt állomány + új beszerzések : állomány
b)  változat, Mundt szerint:22 új beszerzések :  állomány
Továbbképzési óraszám / munkavállalói óraszám (0,2), ld. a III/2.-t!
Befektetés / fő (0,2), épületekre, bútorokra, technikai eszközökre, karbantartásra

A BIX-index értékelése

A BIX körültekintően létrehozott mutatórendszer. Célja sokkal kevesebb, mint a brit teljesítménymérésé (ld. később), de jóval több, mint az amerikai indexeké. Egységes, a német szakma egésze által elfogadott mérőeszközt sikerült kidolgozniuk; ám az alkalmazásnál igen óvatosan jártak el, tudva a veszélyekről. Csakis önkéntesen és csakis a döntéshozók meggyőzésére alkalmazzák az indexet, ezzel magyarázható, hogy a német könyvtárak nagy része még nem vesz részt a programban (a mintegy 8–9000 közkönyvtárból alig több mint 200).
Az index tanulságai figyelemre méltóak:
Fontos a kondicionális mutatók bevetése: Hennen az LJ-index-szel folytatott input-vitában biztosan támaszkodhatott az európai indexekre, így a BIX-re is. A Hennen-index indikátorainak 38%-a bemeneti, míg a BIX-ben 56%-a az. A később érintendő brit sztenderdeknek kereken 60%-a input jellegű.
A súlyozás is ajánlatos, hiszen belátható, hogy nem azonos arányban fontosak a használók számára a könyvtár egyes szolgáltatásai és az azokat kifejező indikátorok. A súlyozás alkalmazása Hennent látszik igazolni a BIX-indexben, jóllehet Hennen forrásai, saját bevallása szerint, bizonytalanok voltak (ellentétben a BIX felméréseivel); és céljai is jóval kétesebbek, mert nem a használók szempontjából súlyoz.
Sok mutatót kell bevonni a vizsgálatba, hogy átfogó képet adhassanak. A BIX-ben jelenleg 17 indikátort alkalmaznak, és további kettő beépítését tervezik. Nem is akármelyik kettőt! A távhasználatok (virtual visits) elképesztő jelentőségre tettek szert az utóbbi évek folyamán, a használói elégedettség mérése is nagyon hiányzik a minőség értékeléséből.
Összegezve elmondható, hogy a BIX az önkéntes adatközlők rangsorolására jött létre. Mechanikusan alkalmazza az amerikaiaknál jóval meggondoltabban kialakított, sokoldalúbb, teljes körű értékelésre törekvő mutatórendszerét.
Beépítette rendszerébe az elektronikus szolgáltatások több szempontú mérését.
Az amerikaiakhoz viszonyítva az ügyfélközpontúság vezérli.
A kvalitatív mutatókat is igyekszik bevonni.
A hatékonyságot is méri, rácáfolva az LJ-index véleményére, mely szerint a teljesítményt és a hatékonyságot egy indexszel nem lehet mérni.
Minden más indexhez képest nagy súlyt helyez a fejlesztésekre; a leginkább a jövőre irányuló index.

Mutatók az Egyesült Királyságban

Nagy-Britanniában a 2000-től kormányzati szervként működő számvevő bizottság, az Audit Commission végzi az önkormányzatok átvilágítását. Az értékelés az átfogó teljesítmény-megállapítás (CPA – Comprehensive Performance Assessment) programjával zajlik; ennek képezi részét az ügyfélközpontú szolgáltatások elemzése között a könyvtárértékelés is. A könyvtárak értékelése, – ahogy egy jó szakfelügyelet is – sok szempontból történik, melyek közül az egyik: a nemzeti szabványok szerinti teljesítés. Az önkormányzatok szolgáltatásai a vizsgálat végén 1-től 5-ig terjedő skálán kapnak pontot. (Itt is, mint az LJ-indexben, visszaköszön a Michelin-csillag vagy iskolai osztályozás reminiszcenciája.) A brit teljesítménymérés másképpen is fölhasználja a szabványokat. Háromévente minden ügyfélközpontú szolgáltatás, így a könyvtár is pályázhat a minőségi oklevélre, a Charter Markra, ami a minőséget garantáló védjegy, és e pályázat része a jó teljesítés igazolása sztenderdekben.
Szabványok, mutatók, indexek
Hosszú szakértői munka és kísérletezés23 után alakították ki 2004-ben a jelenleg alkalmazott24 tíz szabványt.25 Nincs lehetőségünk a részletekre kitérni, csak a rövid fölsorolásukra.
1) A könyvtárak közelsége; 2) Nyitvatartási idejük; 3) Nyilvános internet-hozzáférés minden telepített (static) könyvtárban (= min. 11 órát tart nyitva); 4) A nyilvános netpontok száma a népességre vetítve; 5)A kérések teljesítésének gyorsasága;6)A könyvtárlátogatások mutatója;.7) A nemzeti kérdőívvel fölmért felnőtt használók jó véleménye a könyvtárról; 8) A nemzeti kérdőívvel fölmért 16 éven aluli használók jó véleménye a könyvtárról; 9) A beszerzett dokumentumok indikátora és 10) Az állománycsere terminusa.
A sztenderdek is mutatók, csak összetettebbek, és a céljuk eltér az indexékétől. Bonyolultságuk abban áll, hogy a statisztikai adatot (átlagot, elérendő célt) viszonyok, ill. körülmények közé helyezik. A sztenderdek lényegében normák (irányszámok?). A cél egyfajta normatív funkció betöltése. A norma szerepe a teljesítmény komplex értékelése, míg az index beéri a könyvtárak egy-egy szempontból történő rangsorolásával, emiatt nincs szükség a norma súlyozására. Megjegyezendő, hogy a súlyozás kísérlet a komplexitás növelésére, de csak mechanikus összeszerkesztést tesz lehetővé, szerves, teljes körű értékelést nem (önkényes voltáról már volt szó). A normák input csoportja használó-központú, az első négy mutató nem is egy könyvtárra érvényes, hanem az ellátásban részt vevő, „környező” könyvtárak összeadott paramétereire. A fennmaradó hat mutatóval egy-egy könyvtár külön-külön is mérhető, de ezek esetében is alkalmazható a lakosságot ellátó összes könyvtár megfelelő adatainak összevonása.

Az ellátandó népesség fogalmának új értelmezése

A két normaszámban (sztenderdben) is alkalmazott ellátandó népesség fogalmát is újragondolták a britek: nem elégedtek meg az állandó lakossággal, hanem az ingázókat stb. is figyelembe veszik. Az igazi eltérés azonban ott van, hogy az amerikai indexek az ellátandó népesség adatát a könyvtárak önkéntes bevallása alapján veszik át a hivatalos statisztikából (emlékezzünk, Hennen is panaszkodott, hogy ez az adat a könyvtárak felénél nem fedi a tényleges lakossági adatot); ezzel szemben a britek a központi statisztikai adatot alkalmazzák (a megfelelő kiegészítésekkel).
Eltérések az input és az output szerepében
Számunkra tanulságos, hogy Hennen az LJ-index-vitában jogosan hivatkozik a kritikusok cáfolatául a brit sztenderdekre. A tíz mutató közül hat(!) kondicionális, és csak négy vonatkozik a könyvtár mennyiségi vagy minőségi teljesítményére. Igaz, hogy a brit vizsgálat: utóvizsgálat, az (pénz)eszközök felhasználásának kormányzati ellenőrzése. Az azonban közkeletű igazság, hogy az ellenőrző vizsgálat célja nem a felelősségre vonás, hanem a jövő tervezése a jelen helyzet föltárása által.

Szemléletbeli különbségek

Különösen szembeszökő a különbség az amerikai és a brit szemlélet között a statisztikai mutatók, a sztenderdek tekintetében. Mindkét amerikai index a könnyen számszerűsíthető indikátorokkal dolgozik; az Egyesült Királyságbeli gondolkodás viszont a jóval bonyolultabb, a viszonyokat, a feltételeket és a teljesítményt alaposabban feltáró eszközöket preferálja. Különösen figyelemre méltó, hogy két kérdőíves fölmérés is szerepel a sztenderdek között, amely külön a felnőttek és külön a fiatalok elégedettségét térképezi föl. Ezen felmérésekkel a könyvtár szolgáltatásainak minősége értékelhető. A kvantitatív mutatók közül az 5. és a 10. szabványnak van minőségi vetülete: az előbbi a kérések teljesítésének gyorsaságával, az utóbbi az állomány frissülésével mutat határozottan a minőségmérés irányába. Az amerikai indexek szemléletének kereteibe kevésbé fér bele a minőség értékelése; igaz, nehezen is lehetne megvalósítani az államonként, önkormányzatonként nagyon eltérő szabályok alapján működő decentralizált könyvtárakat. (Hennen állomány-megújulási indikátora a feltételek minőségi értékelése irányába mutat, de ez is csak egy a 15 közül.) Az amerikai mutatók közül igencsak hiányzik a könyvár elhelyezkedése az ellátandó településen, valamint a kérés-teljesülések gyorsaságának mérése.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a brit teljesítménymérés radikálisan eltér az amerikaitól a következőkben:
központi állami feladat, az önkormányzatok mint feladatellátók kontrollálásának része,
fő célja nem a rangsorolás, egyedi vizsgálatokat folytat le,
a kidolgozott mutatókat sztenderdekké fejlesztették, és így a sztenderdek nem csak egyszerűen a statisztikai adatokon alapulnak, hanem az értékelés rendszerében az adatok értelmezése, viszonyok közé helyezése sok más aspektussal gazdagítja az értékelést.

Végezetül

Minden rangsor, minden értékelés feszültséget kelt, és fokozza a versengést. Kérdés, kell-e a könyvtáraknak versenyezniük egymással? Csak a közkönyvtárak működésének rendszerszerűségére gondoljunk, az egymást kiegészítő-támogató tevékenységekre. Egy példa: a könyvtárközi kölcsönzést radikálisan visszavetheti, ha a könyvtárak versenyhelyzetbe kényszerülnek, kényszerítik egymást a rangsorban előkelőbb helyre törekedvén; az ellenérdekeltség miatt lanyhul a másik könyvtár kisegítésének hajlandósága. Miért is támogatná a konkurenciát a könyvtár…?
A bemutatott indexeket mérlegre téve, megállapíthatjuk, hogy a HAPLR-index a rendelkezésre álló összehasonlító statisztikák leghatásosabbika. Vívmányainak vitatható pontjai ellenére nagy a jelentősége: „próbaverzió” gyanánt a tapasztalatok széles tárházával szolgál az efféle indexekkel kísérletezőknek.*

Jegyzetek

1. American Library Association
2 A Waukesha Megyei Állami Könyvtári Rendszer igazgatója.
3 HENNEN, Thomas: Go ahead, name them: America’s best public libraries.= American Libraries, vol. 30, no. 1. 1999. http://www.ala.org/ala/alonline/resources/slctdarticles/hennen.pdf
4 Hennen’s American Public Library Ratings. http://haplr-index.com/ratings.html
5 BERRY, John III: Whenever any library is honored, every library benefits. = Library Journal, vol. 30. 1999. április 15. http://www.libraryjournal.com/article/CA158847.html?q=hennen+1999
6 Hennen’s Library Consulting
7 Federal-State Cooperative System
8 National Center for Education Statistics
9 Institute of Museum and Library Services Institute of Museum and Library Services
10 LANCE, Keith Curry – COX, Marti A.: Lies, damn lies, and indexes. = American Libraries, vol. 31. 2000. június–július 82. p.
11 http://www.libraryjournal.com/article/CA6636731.html
12 LYONS, Ray – KASKE, Neal: Honorable mention: what public library national ratings say. = Public Libraries, 2008. november–december 36–41. p.
13 LANCE, Keith Curry – LYONS, Ray: The New LJ Index, Library Journal, 2008. június 15. http://www.libraryjournal.com/article/CA6566452.html
14 http://www.haplr-index.com/press.html
15 http://www.haplr-index.com/outliers_and_misbehaving_data_in.htm
16  LYONS, R.: Ain’t misbehavin! Uneven LJ Index score ranges are more informative. = Lib(rary) Performance.
 A blog about library statistics, measurement, and assessment.  2009. április 11. http://libperformance.com/2009/04/11/aint-mishavin-uneven-lj-index-score-ranges-are-more-informative/
17 NELSON, Elizabeth: Library statistics and the HAPLR Index. = Library Administration and Management, 2007. Tél,  9. p. és http://www.ala.org/ala/mgrps/divs/llama/publications/llandm/llmhome/21n1_final_web.pdf;
 LANCE, Keith Curry – COX, Marti A.: Lies, damn lies, and indexes. = American Libraries, vol. 31. 2000. június–július 82. p.
18 HENNEN, Thomas J.: Go figure!. = American Libraries, vol. 31. 2000. június–július 87. p.
19 WIMMER, Ulla – MCLEOD, Shirley: BIX – the Library Index. Basic information in English, 2010. március 9. http://www.bix-bibliotheksindex.de/index.php?id=115&no_cache=1&file=96&uid=218; MUNDT, Sebastian (Stuttgarti Média Egyetem) előadása az IFLA távkonferenciáján, 2008. augusztus 19. és itt: BIX – The Bibliotheksindex: Statistical Benchmarking in German Public Libraries, Library Statistics for the Twenty-First Century World, Ed. by Michael Heaney, IFLA Publications 138. 188-197. p. http://books.google.hu/books?id=ZPOgyg_rv6QC&pg=PA188&lpg=PA188&dq=BIX+%E2%80%93+The+Bibliotheksindex:+Statistical+Benchmarking+in+German+Public+Libraries&source=bl&ots=RTcoEOSWhh&sig=PhFESL3TDLqwu4WMsEy66glhRWM&hl=hu&ei=16m-Tdn5BYeYOtbjic0F&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=1&ved=0CCIQ6AEwAA#v=onepage&q=BIX%20%E2%80%93%20The%20Bibliotheksindex%3A%20Statistical%20Benchmarking%20in%20German%20Public%20Libraries&f=false
20 Deutsche Bibliotheksverband
21 WIMMER, Ulla – MCLEOD, Shirley i. m.
 http://www.bix-bibliotheksindex.de/index.php?id=115&no_cache=1&file=96&uid=218
22 MUNDT, Sebastian i. művek
23 Department for Culture, Media and Sport, Libraries, Infor¬ma¬tion and Archives Division: Comprehensive, Efficient and Modern Public Libraries – Standards and Assessment, 10–16. p. http://www.culture.gov.uk/images/publications/libraries_archives_for_all_assessment.pdf
24 Cikkem tanulságai szempontjából mellékes, de mégis tudni való: a sztenderdeket (provizórikusan? végleg?) 2011 februárjában hatályon kívül helyezték. http://www.cilip.org.uk/membership/enquiry-service/top-enquiries/pages/librarystandards.aspx
25 Department for Culture, Media and Sport, Libraries: Public Library Service Standards, launched april 2001, 3rd revised edition april 2008, published June 2008.
 http://webarchive.nationalarchives.gov.uk/+/http://www.culture.gov.uk/images/publications/PulbicLibraryServicesApril08.pdf

Irodalom

LIGHTFOOT, David: Changing forms, changing futures. = Public Library Journal, vol. 19. 2004. no. 4. (winter) 8–10. p.
LYONS, Ray: LJ Index of Public Library Service. = Library Journal, 2009. február 15. http://www.libraryjournal.com/article/CA6636731.html
LYONS, Ray – Lance, Keith Curry: About the LJ Index of Public Library Service. = Library Journal, 2009. február 15. http://www.libraryjournal.com/article/CA6636641.html
PAPP István, Az amerikai közkönyvtárak rangsora. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 54. évf. 2007. 7. sz. (csak az elektronikus változatban olvasható)
 http://www.tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=4752&issue_id=484
PAPP István, Az amerikai közkönyvtárak sorrendje 2008-ban. = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 56. évf. 2009. 5. sz. 253. p. http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=5136&issue_id=504
SCHEPPKE, Jim: The trouble with Hennen. = Library Journal, 1999. november 15. 36. p. (Szerinte túlságosan eredményorientált, kevés benne az inputmérés.)
TÓTH Máté: Teljesítménymérés a brit közkönyvtárakban. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2006. 11. sz. 36–39. p..

* Megjegyzésem: ha a magyarországi gyakorlat jut az eszembe, nem ok nélkül történik.

 ** Megjegyzés: fölmerül az önkényesség akkor is, ha komoly felméréseken alapuló kiválasztásról van szó. Miért éppen 0,5 vagy pontosan 1 (és nem 0,9) az indikátor súlyszorzója…?

*** A tanulmány végő szövegének kialakításában közreműködött Kovács Katalin.