„Kell egy műhely!”
A Könyvtártudományi és Módszertani Központ negyven éve
(1959-1999)
Jubileumi emlékszám
Így alakult
A Könyvtártudományi és Módszertani Központ az OSZK főosztályaként jött létre 1959-ben össz-könyvtári feladatok ellátására. 1999-ig működött ezen a néven, utódintézménye, a kor követelményeihez igazodó, megváltozott feladatrendszerű, de biztos jogállású Könyvtári Intézet lett. A szám tanulmányai a KMK megalakulásától a Könyvtári Intézet létrehozásáig tartó negyven év bemutatására vállalkoztak a központ által ellátott országos hatáskörű feladatok (a könyvtári hálózatfejlesztési, oktatásszervezési, dokumentációs, állománygyarapítási, illetve olvasáskutatási tevékenységek) összefoglalásával. A szerkesztőségi előszó a jubileumi szám készítésének hátteréről számol be.
DIPPOLD Péter: Bevezetés
A Könyvtári Intézet első kinevezett igazgatója (2000–2005), egyben e folyóirat főszerkesztője ajánlja az olvasók figyelmébe a számot.
VISSZATEKINTÉS
PAPP István: Az egykori KMK-ról (1969-1982)
Papp István (1931) a Könyvtártudományi és Módszertani Központ 1969–1982 közötti korszakának vezetője volt. Visszaemlékezésében szubjektív és objektív elemek fonódnak össze. Felidézi az intézmény felfelé ívelő szakaszának, a hetvenes éveknek működési jellemzőit (emberi tényezők, emberi viszonylatok, külső körülmények, intézményi és nemzetközi kapcsolatok, politikai atmoszféra, munkahelyi légkör, a vezetés dilemmái) és bemutatja azt a társadalmi, kulturális környezetet, amelyben a központ az OSZK önálló főosztályaként, de a művelődési minisztérium tanácsadó testületeként tevékenykedett. A KMK munkáját az ellátott alapfeladatok (képzés és továbbképzés, szakmai irányelvek és környékük, könyvtártudományi dokumentáció, a könyvtárak társadalmi kapcsolatai, az állományépítés támogatása, a közkönyvtárakon túl, olvasáskutatás és környéke) felidézésével foglalja össze.
SZENTE Ferenc: Késői vallomás egy hajdan volt KMK-ról
A szerző (1933) 1960 óta volt munkatársa az intézménynek, melynek vezetését 1982-től vette át a leköszönő előző igazgatótól, és amelyet a rendszerváltáson túl, 1993-ig irányított. Visszaemlékezésében a hangsúlyt a nyolcvanas második felének eseményeire helyezi: erre az időszakra jellemző volt az ország, és a művelődési intézmények kritikussá váló pénzügyi helyzete, a számítógépes fejlesztési lehetőségek keresése, a nemzeti könyvtár felköltözése a Budavári Palotába, amely szervezeti, tartalmi változásokat is hozott az intézmény számára, valamint a rendszerváltás körüli politikai, kulturális változások, amelyekre az intézmény működésének is reagálnia kellett.
GYŐRI Erzsébet: Az utolsó évek
Győri Erzsébet (1936) a gyűjteményfejlesztési osztály vezetésével párhuzamosan látta el igazgatóhelyettesként (1989-1993), illetve egy másik ciklusban a megbízott igazgatóként (1993 és 2000) a KMK vezetését. Irányítása alatt felerősödtek a könyvtári jogszabályozási munkák: megszületett az új könyvtári törvény, és a Könyvtári Intézet jogállásáról szóló törvény.
BARTOS Éva: Ami megmaradt. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ történetének ötödik évtizede
Bartos Éva (1946) az intézet jelenlegi igazgatójaként (1978 és 1983 között a KMK munkatársa is volt) fejti ki gondolatait az elődintézmény, a módszertani központ szerepéről, amelyet a magyar könyvtárügy alakulásában betöltött, és az örökségről, amelyet a Könyvtári Intézet tovább folytatott.
TANULMÁNYOK
KÉGLI Ferenc: „Igazi műhely volt…” A Könyvtártudományi és Módszertani Központról: koncepció, működési feltételek, szervezeti felépítés, munkatársak
Az Országos Széchényi Könyvtár V. főosztályaként 1959. január 1-jén megalakult új egységet miniszteri rendelet hívta életre. A központ feladatai könyvtárpolitikai tanulmányok készítése, döntés-előkészítő anyagok összeállítása, a könyvtártudományi kutatómunka és a könyvtártudományi dokumentációs feladatok ellátása, hálózatfejlesztési, módszertani munkák végzése, valamint a szakmai továbbképzés gondozása voltak. Kezdetben három osztály keretében folytak a munkák, az idők során, és a feladatok bővülésével volt, hogy hét osztály tevékenykedett.
A szerző ismerteti a korábbi, országos szerepű elődintézményeket, bemutatja az ötvenes években szerveződött hasonló célokkal létrehozott külföldi könyvtári központokat, majd pedig az új intézmény működési koncepcióját vázolja. Az intézmény életciklusai, szervezeti és funkcionális keretei a társadalmi, politikai és kulturális élet változásainak tükrében folyamatosan alakultak, melyeket a szerző is nyomon követett. A munkatársak nagyjából azonos gondolkozású, humán és társadalomtudományi, ill. műszaki műveltségű, összetartó csapatot alkottak, közülük sokan más területeken is (pl irodalomtudomány, zene, építészet, filozófia). is ismertek voltak. A tanulmányt gazdag jegyzetanyag zárja. [130 hivatkozás]
HANGODI Ágnes: A Könyvtártudományi és Módszertani Központ oktatási tevékenysége
Az oktatás kezdetektől fogva az intézmény alapfeladatai közé tartozott. Ez a tevékenység érintette az alap-, közép- és felsőfokú szakképzést, valamint a továbbképzést. A tanulmány először a középfokú képzés első korszakát, majd az alapfokú képzést (a tiszteletdíjas és mellékfoglalkozásúak számára) ismerteti. Tárgyalja a könyvtárkezelők számára indított, majd a nyolcvanas években továbbfejlesztett (ún. „könyvtáros-asszisztens) képzést. A továbbképzés első időszaka c. alfejezet a gyermek-könyvtárosok, szakozók, illetve egy-egy könyvtári szakterület munkatársai számára tartott tanfolyamokról számol be. A továbbképzés koncepciói és a megvalósítás formái c. fejezetben a témákról és az oktatók széles köréről kapunk képet. Végezetül A munkaköri szakképzésre vonatkozó rendelet és következményei c alfejezetben a [17/1990. (XII.20.) MKM számú rendelet által az intézményre ruházott szakképzési feladatok ismertetésével zárul a tanulmány, mely gazdag forrásanyagra támaszkodik. [133 hivatkozás]
FEHÉR Miklós: A KMK szerepe a könyvtárak, könyvtári hálózatok működésében
„A KMK megkerülhetetlen szerepet töltött be a magyar könyvtárügyben, mítosza ma is él, és napjainktól visszatekintve is érzékelhető az intézmény’szellemi hatása’”– írta bevezetőjében a szerző. A tanulmány, a központ hálózatfejlesztéssel kapcsolatos szerepére koncentrálva bontja ki az intézmény működését a következő kérdések szerinti tagolásban: a KMK által képviselt könyvtárkép tartalma, megjelenése, közvetítése (szabadpolc; nevelés, tájékoztatás, szabad hozzáférés); a KMK szerepe a hálózati kihívások kezelésében (megyei ellátási modellek; többes funkciók; szaktanácsadás, koordináló szerep); a KMK szerepe az „ország könyvtárügyében” (a jogi szabályozás kapcsán végzett tevékenység; továbbképzésben betöltött szerep; szervezetfejlesztés, szervezeti kultúra, menedzsmentismeretek); a rendszer kontrolljában betöltött szerep: országos statisztikák, szakfelügyelet (szabványosítás, ETO gondozás, felmérések; ill. a KMK szerepének változása.
POGÁNY György: A Könyvtártudományi és Módszertani Központ szakkönyvtári, dokumentációs és bibliográfiai tevékenysége
A könyvtártudományi dokumentációs feladatok ellátása az intézmény alapfeladatai közé tartozik. A tanulmány a könyvtártudományi bibliográfiai munka magyarországi megjelenésével indul, majd az 1945 utáni intézményesülést és a szakterületi dokumentációs intézmények létrejöttét, illetve a könyvtártudományi dokumentáció kialakulását tekinti át.
A KMK könyvtártudományi szakkönyvtárának gazdag állománya alapozta meg a külföldi dokumentációs feltárás hátterét. A hatvanas évek nagyszabású terve – a könyvtártudomány közös „világibliográfiai” feltárásáról – realitások híján nem valósulhatott meg, de megindultak a KMK különféle dokumentációs kiadványai (Gyorstájékoztató a magyar és a külföldi irodalomról, majd az ezekből kifejlesztett Magyar könyvtártudományi bibliográfia (MAKSZAB), és az 1969-ben induló Könyvtári és Dokumentáció Szakirodalom (KDSZ), valamint a külföld tájékoztatását szolgáló angol nyelvű HLISA és az orosz nyelvű VELBI. Kidolgozták a tartalmi feltárásra a tájékoztatási tárgyszójegyzéket is, korszerűsítették a Könyvtári Figyelőt. A nyolcvanas évek végére megszületett a Magyar és Nemzetközi Cikkek adatbázisa (MANCI), melyet már számítógéppel állították elő. A rendszerváltás körüli években újabb tájékoztató kiadványok (Könyvtárosok zsebkönyve, Könyvtári Minerva és a Könyvtári Figyelő könyvsorozata) készültek el. A számítógépes dokumentációs feldolgozás új kereteit ma már a HUMANUS adatbázis képezi. A szerző a legfontosabb dokumentációs kiadványok átalakulásáról az áttekintést megkönnyítő táblázatot készített. [89 hivatkozás]
BARTÓK Györgyi: Az Új Könyvek története – kronológiában elbeszélve. Gyűjteményfejlesztési és állománygyarapító tevékenység a KMK-ban
Az Új Könyvek (ÚK) című állománygyarapítási tanácsadót a KMK Irodalompropaganda csoportja szerkesztette 1964 októberétől, de a Könyvtárellátó Vállalat adta ki és terjesztette. A kéthetente megjelenő füzetek célja a közművelődési könyvtárak állománygyarapításának segítése volt a könyvesbolti forgalomba kerülő könyvek annotált bemutatásával és a gyarapítás szempontjából történő minősítésével.
A tanulmány az osztályvezetők sorrendjében haladva mutatja be a kiadvány fejlődési szakaszait. Kitér a társfüzetek (pl. a hangzó anyagokra, szakkönyvekre, nemzetiségi irodalomra). közreadására is. A füzetek szerkesztésén túl az osztály feladata volt még törzsanyagjegyzékek, szakterületi állománytükrök összeállítása, továbbá a könyvtárak helyismereti és bibliográfiai munkájának módszertani segítése. 2003-ban a szerkesztés átkerült a Könyvtárellátó Közhasznú Társasághoz, az osztály más praktikus tevékenységével (pl. az állománygyarapítási portállal, központi nyilvántartások vezetésével) segíti a könyvtárakat. (28 hivatkozás).
PÉTERFI Rita: Egy értelmiségi műhely az olvasás szolgálatában. A KMK-ban folyó olvasáskutatás története
A tanulmány az Olvasáskutatási osztály egykori (és jelenlegi) munkatársaival (Gereben Ferenc, Kamarás István, Katsányi Sándor, Nagy Attila, Vidra Szabó Ferenc) készített interjúkra, ill. a kiadott publikációkra építve mutatja be az osztály szerepét. A szociológiai kutatások lehetséges irányaira 1968-ban Szelényi Iván, az ELTE fiatal oktatója dolgozta ki a koncepciót. A kezdetektől fogva négy olvasáskutatási irány jellemezte a munkát: a szociológia módszereit alkalmazó, az egyes társadalmi rétegek vagy a társadalom egészének olvasási, művelődési, könyvtárhasználati szokásait feltáró kutatások, a szociográfia eszköztárát alkalmazó (egy-egy településhez, illetve annak könyvtárához kapcsolódó) terepmunkák, a könyvtárhasználat és az olvasás folyamatába, illetve az iskolához, pedagógiai folyamatokhoz kapcsolódó vizsgálatok, a szépirodalmi művek fogadtatását, az irodalmi ízlés szerkezetét vizsgáló kutatások. [90 hivatkozás]
ÍGY LÁTTÁK
VAJDA Kornél: Vélemények a KMK-ról (Enyhén szélhámos összefoglalás)
ARATÓ Attila, BÉNYEI Miklós, GYURIS György, ROMÁN Lászlóné, TÓTH Gyula, VARGA Béla visszaemlékezése
Vajda Kornél a KMK vezető munkatársaként és a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros egykori főszerkesztőjeként jól ismerte a szakmai közvéleményt a KMK munkájával kapcsolatban. Összegzése általános, de lényegre törő megállapításokat tartalmaz, melyet a Könyvtártudományi és Módszertani Központtal szorosabb kapcsolatban álló szakemberek, többnyire egykori könyvtárigazgatók emlékezései egészítenek ki: Arató Attila (1930) a Hajdú-Bihar megyei könyvtár, Gyuris György (1940) a szegedi Somogyi-könyvtár, Román Lászlóné (1929) a pécsi Baranya megyei, Varga Béla (1930) pedig a Veszprém Megyei Könyvtár vezetőjeként tartott szoros kapcsolatot az intézménnyel. A debreceni Bényei Miklós (1943) vezető könyvtárosként, történész kutatóként és egyetemi oktatóként, Tóth Gyula (1938) pedig a szombathelyi könyvtáros-képzés vezetőjeként ápolt szoros viszonyt az intézménnyel a tárgyalt időszakban, és benyomásaikkal, tapasztalataikkal színesítik a tanulmányokban vázolt képet.
FÜGGELÉK
A Könyvtártudományi és Módszertani Központ története dátumokban / Összeállította Rácz Ágnes
Az eseménytár az 1959 és 2000 közötti évek fontosabb eseményeinek adatait tartalmazza. A válogatás átfogó képet ad az intézmény sokféle tevékenységéről. A folyóirat weboldalán a teljesebb változat található.
A Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársai / Összeállította Rácz Ágnes és Kégli Ferenc – csak elektronikusan
A betűrendes összeállítás az intézmény állandó (státuszban lévő) dolgozóinak a névsorát tartalmazza az intézményben eltöltött időtartam és a beosztás / munkakör megjelölésével.
(Terjedelme miatt csak a folyóirat elektronikus változatában érhető el.)