Az emlékszám összeállításáról Katsányi Sándor ültette a bogarat a szerkesztők fülébe. Már évekkel ezelőtt felvetette, meg kellene íratni a Könyvtártudományi és Módszertani Központ (KMK) történetét, amelyhez a 2009-es év kerek évfordulós megemlékezésre kínálna alkalmat, az 1959-es alapítástól számított évekre való visszatekintéssel. Logikusnak tűnt, hogy a KMK folyóirata, a Könyvtári Figyelő legyen az intézményről szóló visszatekintés fóruma. Az ötletadó vázolta elképzeléseit azokról a tartalmi pillérekről és kulcsfontosságú személyekről, amik/akik köré felépíthető lenne egy tematikus szám.
Katsányi elképzelésein kívül meghallgattuk mások véleményét is: kikértük a kollégák és a szerkesztőbizottság javaslatát a bemutatás lehetséges logikájáról, közben azonban világossá vált, hogy 2009-ben már nem készülnek el a tanulmányok.
Szerkesztési alapelvként elfogadtuk, hogy a KMK tárgyilagos és elfogulatlan bemutatása érdekében ne a régi KMK-sok írjanak, hanem olyan fiatalok, illetve a középnemzedékhez tartozó és esetleg külsős kollégák, akik elfogultság nélkül látják és tudják láttatni az intézmény működését.
A szám szerkezetének kialakítása, az egyes témák tartalmának meghatározása és a szerzők megnyerése bonyolultabb volt, mint gondoltuk. Végül kialakult a szerzők köre: voltak köztük, akik soha nem dolgoztak a KMK-ban, mások az intézmény utolsó éveiben lettek munkatársai. Körvonalazódott a bemutatás mikéntje, tartalma is: azt kértük a szerzőktől, hogy a tanulmányok a KMK jellemző feladataira koncentráljanak, melyek azért jól köthetők az egyes osztályok munkájához. Megállapodtunk abban is, hogy az 1959 és 1999 közötti évekről beszélnek, a 2000-ben létrehozott Könyvtári Intézet csak említés szintjén jelenik meg a szövegekben, de nem tartozik a szorosan vett, vállalt témához.A szerzők részvételével két alkalommal egyeztetést tartottunk, hogy mindenki „képben legyen”, mit ír, min dolgozik, milyen forrásokat használ a többi szerző. Aki igényelte, azoknak egyéni konzultációkat szerveztünk. A szerzők felkeresték a régi kollégákat is, interjúztak, elbeszélgettek, „nyomoztak”, felhasználták az irattárban elérhető anyagokat és a Könyvtörténeti és Könyvtártudományi Szakkönyvtár gyűjteményét.
Az elveket illetően világos volt, hogy a KMK-t nem szabad csak leíró bemutatásokkal felidézni, de nosztalgikus, romantikus visszaemlékezések sem jöhetnek szóba. Ugyanakkor a napjainkból elmondható vélemények, az elvárható elemzések, értékelések nehéz feladatot róttak a szerzőkre, akik szívesebben éltek a forrásokból vett idézetekkel és megmaradtak az óvatos láttatásnál, ha véleményt kellett megfogalmazniuk, mintsem a kritikánál. Szerettük volna, ha a szerzők érzékelik az intézmény életciklusait, és a tények felsorolása mellett meglátják és láttatják a háttérben zajló eseményeket, összefüggéseket is. A KMK sajátos helyzetű, problematikájú intézmény volt, nem véletlen, hogy a felülvizsgálati jelentéseket leszámítva, kevés összegzés készült róla (leszámítva az alapműnek tekinthető, Bereczky László által írt tanulmányt a KMK 30. évfordulója alkalmából*, amelyre a szám szerzői is gyakran utalnak).
Ezért találtuk ki, hogy a tárgyilagos bemutatások mellett szólaljanak meg az intézmény vezetői is. Legyen az ő visszatekintésük a szám vállaltan szubjektív, de egyfajta értékelést is adó része. Köszönet nekik, hogy megtették.
Fontos része lett az emlékszámnak a külső vélemények, visszajelzések bemutatása. Megtisztelő volt, hogy a vizsgált időszak néhány meghatározó szerepű könyvtárosa vette a fáradtságot, és kérésünkre tollat ragadva visszaemlékezett a KMK-val való munka- és emberi kapcsolatára.
A tanulmányokat függelékként a KMK kronológiája egészíti ki. Terjedelmi okok miatt a nyomtatásba a Kronológia szelektált változata került, míg a teljességet jobban közelítő gyűjtést a folyóirat weblapján adjuk közre. A KMK munkatársainak névsora sem fért bele a nyomtatott számba, ezért ezt is csak a folyóirat elektronikus oldalain lehet majd böngészni. A KMK által közreadott, illetve a KMK-sok által publikált kiadványokról készült listát ugyancsak elektronikus formában lehet majd megtekinteni, de erre csak később kerül sor, még dolgozik rajta a szerkesztője.
Mire összeállt a szám, a szerkesztők elbizonytalanodtak: érdekel-e ez a téma egyáltalán valakit még manapság?
Mit mondhatunk mást, mint hogy reméljük, igen. Reméljük, hogy nemcsak az „érintettekhez” szólunk, hanem a mai fiataloknak is fel tudjuk mutatni szakmai életünk elmúlt évtizedeinek meghatározó, fontos szeletét.
A történetnek e szám megjelenésével nincs vége, várjuk a hozzászólásokat, kiegészítéseket, pontosításokat, amelyek előtt nyitott a szerkesztőség.
Végül köszönetet mondunk mindenkinek, aki közreműködött a szám létrejöttében és segítette a szerkesztőket.

Kovács Katalin
szerkesztő