TANULMÁNYOK

Egy kétszáz éves könyvtár 20. századi viszontagságai: az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története a modern kor második felében
KISS Adrien

A hazai könyvtártörténetből többnyire még hiányoznak az elmúlt évszázad történéseit bemutató írások. A 20. század sűrű és sok esetben viharos eseményei mély nyomot hagytak számos nagy könyvtár történetében, így a korszak megmaradt levéltári dokumentumai fontos magyarázattal szolgálhatnak a jelenlegi állapot kialakulásáról.
Az 1793-ben alapított Egri Főegyházmegyei Könyvtár története a 19. század végéig jól ismert – eltekintve a levéltárak mélyén lappangó iratok rejtette epizódoktól. Viszont a könyvtártörténetek eddig keveset írtak a századfordulót követő évekről és a 20. század során bekövetkezett és napjainkig tartó változásokról, a hanyatlás, majd a virágzás új korszakáról. Antalóczi Lajos (1947–2000), a könyvtár volt igazgatója, a Főegyházmegyei Könyvtár történetét feldolgozó monográfiájában a korszak főbb eseményeit 1996-ig tárgyalja, de a fellelhető levéltári forrásoknak csak egy részét említi Jelen tanulmány további levéltári források felhasználásával pontosítja a könyvtár történetét.
A korabeli iratok alapján végig követhető az értékes gyűjtemény sorsának alakulása, a könyvtárhasználat változó szabályai és szokásai, valamint a mindenkori könyvtárvezetés gyűjteményi politikája, amelynek érvényesítését esetenként megnehezítette, némely alkalommal pedig ellehetetlenítette a társadalmi-politikai elvárásokhoz való igazodás kényszerűsége. Ugyanakkor a könyvtár történetén keresztül kibontakoznak előttünk az egri Líceum történetének más szeletei, viszontagságos és felfelé ívelő időszakai is. Így az Egri Főegyházmegyei Könyvtár 20. századi históriája szervesen beépül a patinás intézmény közelmúltjának történetébe is.

A váradi és szatmári római katolikus püspökség régi könyvállományának összegyűjtése, rendezése és feldolgozása (1998–2008)
EMŐDI András

A szerző két gazdag történeti könyvállománnyal rendelkező egyházi intézmény teljes könyves hagyatékának összegyűjtését, rendezését és feldolgozását végezte el az elmúlt években.
A jelentős középkori és humanista múlttal rendelkező váradi egyházmegye különböző helyszíneken fennmaradt állományának számbavételi munkái 1998-ban indultak. Kezdetben egyszemélyes munkával, később alapítványi, pályázati támogatással, és többek között az OSZK Régi Magyarországi Nyomtatványok kutatócsoportjával együtt folyt a gyűjtemények rekonstrukciója. Eredményeként nyilvántartásba került a püspöki könyvtár és a vidék valamennyi 1801 előtti régi magyarországi nyomtatványa, elkészült a nagyváradi káptalani könyvtár történetét bemutató monográfia és két katalógus a könyvanyagról.
A szatmári egyházmegye intézményei (püspökség, székeskáptalan, papnevelde) a váradihoz képest rövidebb könyves múlttal rendelkezik. A különböző helyszíneken található könyvállomány felmérésére, hasznosítására és hosszú távú megőrzésének kidolgozására 2005-ben kapott felkérést a szerző. Leszámítva két helyben maradó, műemléki környezetben levő gyűjteményt, megtörtént a könyvek egybegyűjtése. Az egyesítés helyszíne a felújított püspöki palotában létesített műemlékkönyvtár lett. Megtörtént a kb. ötezer kötet kihelyezés előtti fertőtlenítése, restaurálása. és regisztrálása. Megkezdődött az 1701 előtti kötetek katalógusának összeállítása; az 1801 előtti műveket pedig az OSZK vette nyilvántartásba. A teljes egyházmegyei állomány feldolgozása még tart.

A könyvtár jelentés- és jelviszonylatai
VÖRÖS Klára

A tanulmány tézise szerint a könyvtár vizsgálható jelként, mint amely valamely információt hordoz, közvetít, továbbá a könyvtárban zajló információközvetítést úgy is szemügyre vehetjük, mint interpretáló folyamatot.
A szerző bemutatja a könyvtári működést szolgáló jelkészlet elemeit, valamint azt, hogy a könyvtár téri kategóriái hatással vannak a szemantikai kategóriákra. Elemzi az alfabetikus és a bináris jelek jelenlétét, vizsgálja a dokumentumok jeleit és a jeltartalmakat az egyes munkafolyamatokban. Megállapítja, hogy a jelek közlése és befogadása ellentétes dinamikájú, ugyanis a könyvtáros a működésből indul ki, a működés közvetítésének problémája alkottatja meg a könyvtári jeleket, a könyvtárhasználó ezzel szemben a jelből indul ki, ebből próbálja megfejteni a működést.
A tanulmány egyik fontos gondolata, hogy a zárt struktúrákból (adat, adatmező, rekord) építkező bibliográfiai vagy teljes szövegű adatbázisok használatakor, de még a nyílt struktúrájú, alkalmilag összekapcsolt szerverek információi közötti kereséskor is, a processzus „védett” a felhasználó észleléseivel szemben. Akkor is, ha a közvetlen jelenlétében történik. A könyvtárhasználó a produktív összetevőt kapja, a receptív részvételnek sem szemtanúja, sem átélője. Ennek értelmében a szerző hangsúlyozza, hogy a számítógépre alapozott információközvetítés korában is, a referensz munka vélhetően legfontosabb jele: a könyvtáros.

A Népművelés (1906–1918) c. folyóirat a modern közkönyvtárakért 3. (bef.) rész
SONNEVEND Péter

A folyóirat 1912–1914 közt Új Élet címmel jelent meg, s a profilja jelentősen szélesedett: a tudománytörténettől a szépirodalomig szinte minden ismeretágat átfogott. Ennek megfelelően a könyvtári tematika jelenléte ritkábbá vált, bár néhány fontos írás ezekben az években is a lapjaira került (pl. a Nyugat c. folyóirat vezető kritikusa, Schöpflin Aladár a ponyvairodalomról és olvasóiról írt maradandó tanulmányt). A háborús évekkel – mint kiderült – a fővárosi könyvtárépítés lekerült a napirendről, tovább szűkítve a könyvtári téma képviseletét. Inkább külföldi példák és anyagok (angol népművelési intézmények, ezen belül a public library, vagy amerikai lapból átvett érdekes orosz közkönyvtári beszámoló) láttak napvilágot. 1918 őszén, az őszirózsás forradalom idején új felelős szerkesztő vette át a lap irányítását, de a főváros vezetésében bekövetkezett változások a lap 1918 végi megszűnéséhez vezettek.

KITEKINTÉS

Szemináriumi dolgozat helyett Wikipédia-szócikk: Wikipédia-fejlesztés felsőoktatási intézményi keretek között
DANCS Szabolcs 

Egyes könyvtári munkafolyamatokban (pl. szerzeményezés, tájékoztatás stb.) hasznos segítséget jelentenek a különböző online enciklopédiák, lexikonok. A közösség által szerkesztett Wikipédia szócikkeinek hitelessége folyamatosan megkérdőjeleződik. Az egyes szakterületek szócikkei akkor megbízhatóak, ha a területet az adott téma szakemberei felügyelik. Egy másik, jól ellenőrzött szócikkírási forma lehet, ha főiskolai-egyetemi kurzusok, szemináriumok keretében, tanári ellenőrzés mellett történik a szócikkek-szerkesztése. Erre a formára hazai gyakorlat még nem alakult ki, de a külföldön szerkesztett szócikkek esetében gyakran megállapítható, hogy a szócikk szemináriumi dolgozatként készült. A szemináriumi keretben történő wikifejlesztés előnye, hogy – mivel a kész szöveg publikussá válik, színvonalas, nyilvánosan vállalható művek létrehozására ösztönzi a készítőt. A tanári jelenlét és ellenőrzés a szöveg megbízhatóságát biztosítja.
A cikk külföldi (szlovén, osztrák és mexikói) példákkal illusztrálja, hogy a Wikipédia nemcsak információforrás, hanem a felsőoktatási képzésben is jól használható eszköz.
MAHON, Berry: Egyenlőtlenségek a szakmai képesítésben, haladás az információkezelésben Európában (Töm.: Viszocsekné Péteri Éva)

Az IIS(Institute of Information Scientists) 1958-ban történt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a Journal of Information Science tematikus számot állított össze, melyben a közreműködők az elmúlt ötven év információpolitikai fejleményeit vették számba. Mahon szerint, az IIS-t olyan információs szakemberek találkozóhelyéül hozták létre, akik úgy gondolták, hogy szakmai tevékenységüket nem tudják kellőképpen képviselni az egyes szakmai szervezetek. A ma információs szakemberei hasonló kérdésekkel szembesülnek, mint amilyenekkel az IIS alapítói annak idején. Ma sincs általános egyetértés a szükséges szakmai ismeretekről és a képzési formákról. A könyvtári információs szakemberek és az információtervezők együttműködése alapvető fontosságú lenne.

ORNA, Elisabeth:Információs politikák: tegnap, ma holnap (Töm.: Viszocsekné Péteri Éva)

A hetvenes években születtek meg a nagy nemzeti információs politikái irányelvek. A megközelítés országonként eltérő volt, de abban közösek voltak, hogy olyan, a kormány által létrehozott döntéssorozatra épültek, amelyek célja egy jobb információs infrastruktúra kiépítése volt. A két elterjedt modell közül (egyikben az állami beavatkozás, másikban a piacorientáltság a meghatározó) az Egyesült Királyságban a piaci szereplőkre bízták a nemzeti információs politikát, melyről mára kiderült e döntés a gyakorlatban nem váltotta be a reményeket. A The Power of Information c. független szemle az információs politika állami és állampolgári összefogásáról szól a fejlesztések, ill. korrekció érdekében. A szervezeti információs politikák kialakításával a 80-as évektől kezdtek foglalkozni. Jellemző, hogy a szervezetek a technikai megoldásokban bíznak inkább, mert nem ismerik kellőképpen, mit tudnak nyújtani számukra a könyvtári információs szakemberek. A szerző rámutat az információtudomány hozzájárulására az információs politikához, és megfogalmazza az információs politika jövőbeli feladatait.

SOLIMINE, Giovanni: Az olvasás Olaszországban (Töm.: Mohor Jenő)

Az olasz könyvtárosegyesület lapjában, a Bollettino AIB-ben olvasható Giovanni Solimine írása, melyben bemutatja és megjegyzésekkel kíséri a Morrone és Savioli szerzőpáros könyvét (http://linguaggiodelweb.blogspot.com/2009/01/morrone-e-savioli-la-lettura-in- italia.html). Az ismertetett mű az olasz statisztikai intézet adataira támaszkodva tárgyalja az olvasással kapcsolatos mutatókat és az olvasás helyzetét Olaszországban Az írást a “Kiáltvány az olvasásért” akció bemutatása és a.felhívás szövege egészíti ki. Az akciót tanárok, kiadók, könyvtárosok, könyvkereskedők kezdeményezték, hogy kiszélesítsék az olvasás társadalmi bázisát

KÖNYVSZEMLE

Egy kivételesen fontos könyv: Hídszerepek: Nagy Attila, Péterfi Rita (szerk.): Hídszerepek. Cigány integrációs kérdések. (Bp., OSZK, Gondolat, 2008.) (Ism.: Monostori Imre)

SKALICZKI Judit – ZALAINÉ KOVÁCS Éva: A minőség értékelése a könyvtárban és az információs szolgáltatásokban (Veszprém, Pannon Egyetemi K, 2008.) (Ism.:  Fejős László V)

Könyvbemutató a FSZEK-ben
KATSÁNYI Sándor – TÓTH Gyula: A főváros könyvtárának története 1945–1998 (Ism.: Mader Béla)

Változások menedzselése a felsőoktatási könyvtárakban
WOOD, E. J. – MILLER, R. – KNAPP, A.: Beyond Survival. Managing Academic Libreraies. (Ism.: Hajnal Ward Judit)

Egy könyvtár képei
BLASKÓNÉ MAJKÓ Katalin: A Magyar Képzőművészeti Egyetem könyvtárának története és különgyűjteményeinek bemutatása (Ism.: Éger Veronika)